Ceglédi Zoltán Homonnayról: Szegény Gergőt most holtában is körbe fogják vinni, itt mártír, ott céltábla
Vasárnap késő este érkezett a hír, hogy meghalt Homonnay Gergely író, aktivista Rómában. Azóta kiderült, hogy még életben volt, amikor rátaláltak a Bananon nevű privát klub törökfürdőjének mosdójában, de életét már nem tudták megmenteni.
Homonnaytól sorra búcsúztak a közösségi médiában közéleti szereplők, egykori barátok.
Ceglédi Zoltán politikai elemző a Facebook-oldalán írt egy hosszú posztot egykori barátja halálának kapcsán. Írását változtatás nélkül közöljük:
"Van ez az undorító szokás, hogy az ismert emberekhez halálukban odadörzsölik magukat az élők. Jobbá akarnának válni attól, hogy ők vésik a méltató sorokat a kőbe, hisz hogy lehetne már az a rossz, aki ennyire cimbora volt a szerető férjjel, a figyelmes anyóssal, a gondoskodó gyárigazgatóval.
Akkor lehet ennek inkább helye, ha van valami konklúziónk is. Akkor sem biztos, de ezt a kockázatot vállalom.
Vannak ma is olyan barátaim, akiket hosszabb-rövidebb ideig azért raktam stand-byra, mert épp nagyon hisznek valamiben vagy nagyon gyűlölnek valamit, nagyon missziójuk van, diktátorokkal vagy maszkokkal, és inkább nem keresem őket, mert amíg abból nem látnak ki, csak a fal lenne köztünk, amit egyre véresebb ököllel ütlegelnék. Azt szoktam gondolni, hogy ez így helyes, mert nem csinálok konfliktust, nem mérgesítem el a dolgokat.
Beszopjuk ezt az egész mi meg ők hülyeséget, az okos az eszével, az ízléses a szépérzékével, a művelt a milliónyi, elolvasott könyvével köt kompromisszumot, hogy táborokba rendeződjék. Minden bajunkat is belenyomjuk az Egy Nagy Ügybe, mellőzöttségünk, magányunk, minden azért támad, gondoljuk, mert azok ott a másik oldalon olyanok és azt csinálják.
Közös bűnünk, hogy elismerjük legfontosabb ismérvként, megkülönböztető jegyként, hogy valaki mit gondol a... politikusokról.
A világ egyik legértelmetlenebb halála után pedig annyit tudunk így utólag tenni, hogy végiggondoljuk: valóban okkal haragszunk-e egymásra, és tényleg reparálhatatlan-e dolog. Hogy mivé leszünk közben. És főleg: kinek jó az, ha mi ezt gondoljuk és így viselkedünk?
Én is tehetek róla."
