SZEMPONT
A Rovatból

Bod Péter Ákos 2024-ről: Az illúzióra épülő politika nem tud tartós lenni, egy darabig hitegetheti magát az ember, de aztán bekopog a valóság

A jegybank volt elnöke jövőre sem vár mást az Orbán-kormánytól. Szerinte elfogytak az ötletek, ugyanazt ígérik, mindig reménykedve egy külső csodában. Évzáró sorozatunk második része a gazdasággal foglalkozik.


Hogyan jutott Magyarország oda, hogy gazdasági helyzete leginkább egy szűkös böjtre emlékeztet, miközben politikai vezetése évről évre újabb csodákat ígér? Bod Péter Ákos közgazdász, egyetemi tanár szerint ez nem az elmúlt egy év története, hanem egy évtizedes folyamat eredménye, amely során az ország elszalasztotta a gazdasági önállósodás lehetőségeit, és egyre inkább külső tényezőktől várja a megváltást.

Év végi interjúsorozatunk mai részében szóba kerül a közepes fejlettség csapdájának kérdése, és az is, jó lóra tett-e a kormány a munkaalapú társadalom víziójával.

– 2024 azzal kezdődött, hogy Magyarország nem akarta megszavazni Ukrajna európai uniós támogatását, emiatt is került szó a pénzek megvonásáról. Akkor még csak 400 forint közeli euróról beszéltünk, ami most már stabilan 415 körül van. Aztán év közben megjelent a gazdasági semlegesség fogalma, továbbá az is kiderült, hogy az akkumulátorgyártásra talán mégsem volt olyan jó feltenni mindent, amikor az európai autóipar gyengélkedik. De hogy örüljünk, egymilliós átlagbérrel kecsegtettek minket, csak persze nem tudjuk, hogy ehhez milyen infláció társul. Majd az év végén Orbán Viktor Trumpba helyezte a bizalmát gazdaságpolitika terén, elfeledkezve arról, hogy a trumpi gazdaságpolitika kemény vámpolitikát jelenthet velünk szemben is. Mindezek mellett az egész évünket végigkísérte a gazdasági növekedés ígérete, ami olyan lett, mint a Mars-utazás, ami mindig ugyanolyan messze van tőlünk a jövőben.

– Ez se rossz összefoglaló, de mindennek még van előzménye. Az uniós intézményrendszerrel és az európai államok többségével szembeni viszony romlása nem Ukrajnának a cserbenhagyásával kezdődött, mert lényegében erről van szó, hiszen egy megtámadott országgal szembeni feltűnően hűvös álláspont erkölcsileg is, de a reálpolitika szintjén is elfogadhatatlan az én szememben. Már csak azért is, mert az európai politika alappillére, hogy a határokat nem lehet erőszakkal megváltoztatni, amit még a brezsnyevi időkben a Helsinki Megállapodásban mindenki elfogadott, és most ezt rúgta fel látványosan Putyin Oroszországa. A mai gazdasági és pénzügyi konfliktusok közvetlen előzményeit az Unió 2020 utáni újragondolásáig vezetném vissza. Akkor a nettó befizető tagállamok hozzájárultak ahhoz, hogy a közös célokat a Covid után nagyobb erővel finanszírozzák, azonban tanulva az addigi gyakorlatból, azt is kikötötték, hogy komolyabb pénzügyi és jogi ellenőrzés alá vetik a kifizetéseket. Ezt kezdettől fogva a magyar és az akkori lengyel kormány próbálta fékezni, de nem sikerült. Viszont

ez a konfliktus állandósult Magyarország és az Unió között, Lengyelországban közben a választások és egy kormányváltás megoldotta a helyzetet. Erre tesz rá az, hogy egy kritikus geopolitikai kérdésben a magyar álláspont eltér a közösségétől, és egész fura módon az orosz érveléshez áll közel.

Ami nem erősíti a magyar pozíciót a gazdasági területen sem, mely pozíció folyamatosan gyengült 2010 után. Az orbáni kormányzás közpénzekkel való bánása, a piacgazdasági folyamatokba való belenyúlása annyira EU-idegen, hogy már a kezdettől folyamatos konfliktusok fejlődtek ki, és ezeknek újabb kiéleződését láttuk 2024-ben.

– Lassan öt éve tartják vissza a pénzek jelentős részét, illetve egy adott alku részeként egy kisebb összeget megkaptunk, de valójában öt éve böjtöl a magyar gazdaság.

– Azért böjtnek nem nevezném, inkább csak a korábbi bőség apadozik. A hosszú távú, hétéves költségvetésen belül a felzárkózásra félretett pénz jövöget, de a fele be van fagyasztva, ami azt jelenti, hogy nincs elvonva, hanem amíg konkrétan megszabott feltételeknek nem tesz eleget a kormány, addig azt jogszerűen visszatartják. A másik része az uniós forrásoknak

az agrárpénz, ami továbbra is jön, ahhoz nem fűződtek jogállamisági és korrupcióellenes feltételek, már csak azért sem, mert azok nem mennek át a magyar államon. Így azt nem tudja a magyar állam megcsapolni, az eljut a gazdákhoz.

Az már egy belső ügy, hogy amikor a gazdákat említem, akkor van közöttük 22 holdas, és vannak meglehetősen magas pozícióban lévő nagybirtokosok, akikhez dől ez a pénz. A harmadik, az RRF-nek (Recovery and Resilience Facility) nevezett helyreállítási alap, amit a Covid utáni újraindításhoz hoztak létre. Ez fontos célokra adott volna vagy támogatást, vagy kedvező hitelt. Érdekes módon itt már eleve kisebb volt a magyar kormányzat ambíciója, ugyanis ennél az alapnál kezdték szigorúan alkalmazni az Unió részéről a transzparencia-elvet és a jogállamisági kritériumokat, magyarán azt, hogy ebből nem lehet ellopni. Ugyanis

a jogállamiság nem valami absztrakt elv, hanem nagyon is kézzelfogható szabályok rendje, amelyek azt garantálják, hogy az uniós pénz nem tűnik el, hanem arra fordítják, amire igényelték, elszámolnak vele időben arról, hogy tisztességes, áttekinthető eljárás során oda kerül, ahova kell.

Nos, ez a helyreállítási támogatás nem jön, csak előleg érkezett még. Az uniós forrásokkal tehát az a helyzet, hogy 2023-ban még szemmel jól látható volt a támogatás mértéke, de az utóbbi időszakban valóban nem nagyon jönnek pénzek. Sőt, van egy újabb fordulat. Az elfogadott, érvényes európai menekültügyi szabályokkal kapcsolatban egy érvényes európai bírósági döntésnek nem akar eleget tenni a magyar kormány, amint azt a magyar kormányfő minden különösebb erkölcsi és egyéb indoklás nélkül bejelentette, és a kormányzat ennek megfelelően viselkedik, azaz nem tesz semmit a bírósági döntés ellenére. Emiatt kiszabtak büntetést, ami

napi egymillió euróval nő, vagyis az eredeti 200 millióból most már 400 millió euró lett. És ez ketyeg tovább.

Ez a pénz egyelőre az ország számára félretett pénzt apasztja. Hogy meddig, és még mi jöhet, azt az ember nem tudja. Csak abban reménykedhetünk, hogy a kormány végül eleget tesz az érvényes bírósági döntésnek. Minden más viselkedés irracionális, jogszerűtlen, és végső soron a közösségből való kizáráshoz vezetne el logikailag. Úgyhogy itt meg is állok, mert az ember nem akar időben előreszaladni.

– Idén már nem nagyon volt arról szó, amit korábban még hallottunk, hogy közel a megállapodás, meg fogunk egyezni az Európai Unióval, stb. Mintha a kormány hallgatólagosan már lemondott volna arról, hogy megegyezés születik. Helyette megjelentek például a kínai hitelek, és az ehhez hasonló tapogatózások.

– Lemondani a pénzről, ami félre van téve Magyarországnak? Ez olyan irdatlan gazdasági károkozás, amit egy felelős kormány nem vállalhat. Ha pedig nem képes teljesíteni a feltételeket, akkor ne kormányozzon tovább, hanem adja át a feladatot egy másiknak. Látunk ilyet: a jelenlegi német koalíciós kormányzat nem tudta a céljait teljesíteni, és rendkívüli választást írtak ki.

Ha valaki képtelen a feladatot elvégzésére, akkor ne üljön a bársonyszékben.

Nálunk azonban egyelőre nem látszik a kormányzó erőkön, hogy lemondanának, ezért induljunk ki abból, hogy volt valamilyen tervük. Úgy látom, hogy ez a terv most nyáron megbicsaklott. A terv valószínűleg az lehetett, hogy érzékelve az egész fejlett világban, Amerikában, Európában megerősödő elitellenes érzéseket, arra vártak, hogy bekövetkezik az az áttörés, amit Orbán Viktor többször megjósolt, és „elsöprik Brüsszelt”. Ez nem következett be. Megerősödtek a jobb- és baloldali szélsőséges mozgalmak, meggyengültek a középerők, de az nem következett be az elitellenes, más néven populista lázadók, új erők hatalomátvétele. Nálunk a politikai elit elleni lázongást elég különös módon azok a politikusok vezetik, akik tizenöt éve vannak hatalmon, már előtte is volt kormányon, és valójában 30 éve egy percre sem kerültek ki a politikából. Szóval az áttörés elmaradt.

Az új Bizottság kijelölt vezetőjét a magyar kormányzó párt nem fogadta el, de mégis az lett. A NATO főtitkárát a magyar kormányfő nem támogatta, mégis az lett. Amerikában ugyan bejött Orbán tippje, viszont Amerika gazdasági ügyeiket tekintve nagyon messze van.

Ugyanakkor a kormány egy évtizede egyéb irányokat is beépített a maga terveibe, itt van a kínai politikai orientáció. A távolság és a méretkülönbség miatt azonban érdemi gazdasági érvet nem tudok mellé rendelni. Meghirdette a kormány célként az akkumulátor-nagyhatalmi státuszt. Ez sem gazdasági megalapozású terv, nyilván más motívumok állnak mögötte. Csakhogy mindaz, amit eddig áttekintettünk, óriási kérdőjeleket vetít elénk a 2025-ös, 2026-os évre. Lassan túljutunk 2024 óriási csalódásán, és ezeket az elénk vetülő árnyakat nézegetjük.

– Mik vetülnek a homályba? Azt hallottuk a kormányfőtől, hogy 2025-ben csodálatos dolgok fognak történni. Látszanak ezeknek a csodáknak a gazdasági előjelei, alapjai?

– Egyértelműen nem. Nagyon kevés fix elem van az Orbán-kormányok gazdaságpolitikai gondolkodásában, de egy azért van: az a várakozás, hogy majd eljön egy nagy akció, ami magasabb szintre katapultálja az országot. A kormányerők, ahelyett, hogy bíznának a magyar emberek, vállalkozók, munkavállalók képességeiben, elszántságában és teljesítményében, rendre külső tényezőktől várják a megváltást. Hirdetik egyfelől a sok választó fülének kedves szuverenitási szöveget, de amikor megkérdezzük, hogy

mitől lesz majd Magyarországon növekedés, akkor azt nem a hazai teljesítménytől várják, hanem az a válasz, hogy BYD. Vagy BMW. De ez ismét csak egy „deus ex machina”: majd az istenek megsegítik a magyar gazdaságot.

Ezt évek óta látom. Azért nehéz értelmezni, mert a rendszerváltozási folyamatnak az első szakaszában valóban szükségszerű volt a tőkehiányos országban a külföldi tőke bevonása és a külső technológiának a gyorsított átvétele. Emlékszünk erre a nagyon nehéz, fájdalmas, sok veszteséggel járó átállásra. De az első évtized után már autonóm fejlődési pályán kellene lennünk, mint ahogy néhány sorstársnak Észtországtól Szlovéniáig, többé-kevésbé sikerült. Én itt történelmi zsákutcát látok, és ebben a zsákutcában még mindig előre igyekszik a magyar politika.

– Ezt hívják úgy, hogy a közepes fejlettség csapdája, amiben lubickolunk?

– Igen. Bizonyos fejlettségi szintre tőkebevonással, technológia-átvétellel el lehetett jutni, különösen rengeteg uniós felzárkóztatási pénzzel megoltva. A nagy kérdés, hogy innen hogyan tovább. Ezért mondom én csodálkozással, hogy az elmúlt tíz évben nem a magasabb szintre lépés, a jobb minőség, a magasabb képzettségi szint, a tudásigényes ágazatok megtámogatása az irány, hanem a külföldi (immár dominánsan keleti) tőke felé fordult a kormány. Egészében a külső tőkétől függő irányhoz való visszafordulás lett a kormánypolitika. Nem ezt hirdeti, de ezt csinálja az Orbán-kormány. Közepesen képzett emberekkel azonban nem lehet nagy értéket előállítani. Itt lép fel az, ami nem speciálisan magyar ügy, az a bizonyos *Middle Income Trap*. Én inkább azt mondanám, hogy a közepes fejlettség ez egy állapot, amibe be lehet szorulni, de nem csapda. A közepes fejlettségi szakaszból vissza lehet csúszni az elszegényedés irányába, erre szerencsére kevés példa van. Inkább ott történhet ez meg, ahol népességrobbanás nyomán sok a gyerek, a szegény. Nyilvánvalóan ez nem az európai, nem a magyar eset. Nálunk inkább felfelé kellene lépni, mert ha egyre kevesebben vagyunk, akkor az a kevés gyermek, aki későbbi munkavállaló, adófizető lesz, legyen a lehető legképzettebb, legtermelékenyebb. Termelékenysége révén legyen kellő jövedelme, amiből saját magát eltartja, és a társadalmi transzferen keresztül az idősebbeket, a nemzet másik felét is.

Ha viszont ebben a közepes fejlettségben bennragad egy ország, ráadásul még a népessége is csökken, akkor a kilátások egyértelműen drámaiak.

– Én azt éreztem önnel ellentétben, hogy ezt a modellt Orbán Viktor meg is hirdette 14 éve, úgy nevezi, hogy „munkaalapú társadalom”. De van-e a közelében olyan szakember, aki felismeri, hogy milyen összefüggés van a munkaalapú társadalom és a közepes fejlettség között?

– A magyar tudományosság elég világosan bemutatta, hogy mit nem szabad csinálni, és abban is meglehetősen erős a szakmai egyetértés, hogy mit kellene csinálni. Ez a munkaalapú társadalom, ami a gyakorlatban olcsó bérű, bedolgozói, összeszerelői státuszra ítéli Magyarországot. A 21. század európai viszonyai között a kivezető út a tudásalapú társadalom. Ebben a viszonylag megosztott magyar társadalmon belül is nagy egyetértés van. Viszont kétlem, hogy a miniszterelnök közelében akad olyan munkatársa, aki ezt elmondhatná neki. Azt látom, hogy a miniszterelnök úgy választja ki a hozzá közelállókat, hogy lehetőleg azok azt mondják, amit ő szeretne hallani.

– Mire készüljünk 2025-ben?

– Itt állunk egy olyan évnek a küszöbén, amelyikre a kormány újból megígérte a gyors gazdasági növekedést. Megígérte 2024-re is, csak éppen nem sok lett belőle. Sőt, megígérte 2023-ra, abból meg egyenesen zsugorodás jött ki. Elfogytak az ötletek, elfogytak a gondolatok. Ugyanazt megígérik, mindig reménykedve egy külső csodában, egy Deus ex Machinában. Mostanra Kína lett volna ez, a keleti nyitás. Csakhogy a külkereskedelmi adatok azt mutatják, hogy ebből minden lett, de haszon az nem. A magyar kivitel alig emelkedett Kína irányába, a behozatal viszont brutális mértékben nőtt. Ebben persze nem vagyunk egyedül, viszont mások most kezdenek kapcsolni, és újragondolják a Kínától való függés ügyét. Mostanra merült fel az európai szuverenitás gondolata. Európai szintű gazdasági szuverenitás? Nem könnyű, de talán megvalósítható. Ezzel szemben a nemzeti gazdasági szuverenitás nem is lehetséges, komolytalan. Erről a kormányzati deklarációról nem mondhat mást az elemző, csak azt, hogy megalapozatlan.

Most ismét csak olyan külső remények éledeznek, hogy lesz talán valami külön deal Amerikával. Erre utalt már a miniszterelnök is: ha az Unión belül nekünk olyan a helyzetünk, amiyen, akkor majd ő leboltolja ezt Amerikával.

Csakhogy itt nem látszik sem a racionalitása, sem a realitása a dolognak. Ez illúzió. Az illúzióra épülő politika pedig nem tud tartós lenni. Egy darabig hitegetheti magát az ember, de aztán bekopog a valóság. A valóság egyébként bekopogott 2023-ban, 2024-ben, láthatjuk a magyar gazdasági teljesítményt. Hiába erőlködtek a cégek, a háztartások, az emberek. A gazdasági növekedés alapvetően az állam egyre rosszabb hatásfokú működése és a kormányzat kiszámíthatatlan, voluntarista döntései miatt elakadt. Itt tartunk. 2025-ben majd lehet reménykedni, hogy talán jön egy megvilágosodás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Holnap valószínűleg kiderül pár új dolog a politikusokról és a választóikról is
A politikai elemző arra reagált röviden, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt ellen a jelek szerint intim jellegű lejárató kampány indulhat szerdán.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 10.



Rövid posztban reagált kedd este Török Gábor arra, hogy szerdán intim lejárató kampány indulhat Magyar Péter ellen.

„Ami a hírek szerint holnap jön, az - ha tényleg jön - többek között arra is alkalmas lehet, hogy belássuk: a politika megfigyelése, elemzése tényleg nem matematika, sokkal inkább embertan” - írta a Facebookon a politikai elemző. Mindezt hosszabban is kifejtette:

„Emberek cselekszenek, döntenek, választanak jó vagy rossz, szép vagy csúnya eszközöket, támadnak és reagálnak, sikeresen vagy sikertelenül - és ezt, valamint az ezekre adott szavazói válaszokat, előzetesen tudni és számítani szinte lehetetlen, legfeljebb "gondolni" lehet (valamit).”

„Mára ennyit, aztán holnap - ha tényleg az jön, amit gondolunk - valószínűleg kiderül pár új dolog a politikusokról és a választóikról is”

- zárta sorait Török Gábor.

Az elemző azután osztotta meg gondolatait követőivel, hogy előbb elindult a radnaimark.hu oldal, amin egy széttúrt ágy látható, és egy felirat: Coming Soon, vagyis magyarul hamarosan. Nem sokkal ezután Magyar Péter arról posztolt, hogy régóta zsarolják és fenyegetik videófelvételekkel, lejáratással. A Tisza Párt vezetője szerint február 11-én, vagyis éppen a Partizánnak adott interjúja második évfordulóján jelenhet meg róla egy felvétel, amin az akkori barátnőjével látható intim helyzetben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Ranschburg Zoltán: Lázár János „a Fidesz dárdahegye”, nem tudják visszavonni a frontvonalból, hiába vet rossz fényt a pártra
Egy olyan politikussal az élen kampányolni, akiről még a fideszesek egyötöde is azt gondolja, hogy le kellene mondania, legalábbis kockázatos - mondja a politikai elemző. De Lázárt nincs kire lecserélni, hiába vonja el a botrány a figyelmet a Fidesz fő politikai üzenetéről.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 06.



Lázár Jánosnak ismét a WC-kefés botránnyal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolnia váci fórumán. Bár a Fidesz ellentámadásnak szánta, hogy bűnözőkként bélyegzik meg a gyöngyösi LázárInfón tiltakozó romákat, a bűnügyi adataik nyilvánosságra hozása a jelek szerint visszafelé sült el, és Lázár János újabb és újabb magyarázatokkal kénytelen előállni, honnan is jutottak ezekhez az adatokhoz. Először azt mondta a rendőrök igazoltatták a résztvevőket, most pedig azt, hogy ő védelem alatt áll, és valakik beazonosították őket, de azt sem Gulyás Gergely, sem Lázár nem árulta el, kik. A miniszter válaszok helyett indulatosan visszatámadt az újságírókra, azt hangoztatva, hogy a bűnözőket védik.

Mennyire árthat a Fidesz kampányának, hogy egyelőre nem sikerül elterelni a figyelmet a botrányról, és annak újabb és újabb szálairól? Miért nem vonják eggyel hátrébb a támadások kereszttüzébe került Lázár Jánost. Erről beszélgettünk Ranschburg Zoltán politikai elemzővel.

— Ilyen nem nagyon történt, hogy a rendőrség megszólaljon egy politikailag ennyire forró témában. Mi történhetett?

— Ha jól tudom, a rendőrség sajtómegkeresésre reagált, tehát nem maguktól adták ki a közleményt. Azt nem tudom, hogy proaktívan akarták-e elejét venni a félreértéseknek, vagy eleinte azt gondolták, nem kell reagálniuk, de amikor konkrétan megkeresték őket, nyilván nem hazudhatták, a rendőrség nem állíthatja, hogy ők igazoltattak, csak hogy alátámasszák Lázár János kijelentését. De azt gondolom, hogy ez a része a történetnek talán kevésbé érdekes. A nagy kérdés az, ha nem így, akkor hogyan kerülhettek ilyen adatok a kormányhoz? Őszintén, halvány fogalmam sincs, hogy ez pontosan hogy történhetett. Az mindenesetre problémás, mert még ha lenne is legális módja, bár ezt én sem látom, akkor is releváns kérdés, hogy

egy csütörtöki eseményről hogyan jutnak el ilyen sebességgel adatok a kormány elé, hogy szombaton reggel már egy videót tudjanak közzétenni, amiben listázzák egyes tiltakozóknak a vélt vagy valós bűnügyi előéletét?

Ez mindenképpen egy nagyon problémás kérdés, amihez csak hozzáad, hogy most már az is megkérdőjeleződött, hogyan kerültek egyáltalán ezek az adatok a kormány birtokába. Eszébe juthat az embernek, amikor Tuzson Bence adott ki egy „jelentést” a Szőlő utcai ügy nyomozásáról. Még azelőtt kiadták, hogy megjelent volna a rendelet arról, hogy Orbán felkéri őt erre. Már ott felmerült, hogyan férhetett hozzá ezekhez az anyagokhoz az igazságügyi miniszter, pláne a miniszterelnöki utasítás előtt. De ebben az ügyben még az is komoly aggályokat vethet fel, hogy ezeket az információkat nyilvánosságra hozták.

— Bárándy Péter szerint ami történt, az valószínűleg bűncselekmény. De mennyit árthat ez az ügy a kampányban a Fidesznek?

— A politikai probléma az, hogy amíg újabb, ráadásul komoly jogi kérdések merülnek fel, addig ez az ügy terítéken marad. A Fidesz ezzel nyilván ellentámadásba akart lendülni, meg akarta kérdőjelezni a tüntetők hitelességét, és össze akarta „bűnözőzni” a TISZA Pártot, mondván, ezek bűnözők, akiket Magyar Péter szervezett oda.

Én úgy látom, hogy a dolog visszafelé sült el,

hiszen az ügy tovább napirenden marad, mert további, potenciálisan súlyos jogi problémák merültek fel. Nem gondolom, hogy ezekre a következő hetekben-hónapokban megnyugtató válasz érkezik, most mindent a közelgő választások és a kampány fényében lehet értelmezni.

— Lázár János azt mondta a csütörtöki váci fórumán, hogy őt „nem érdeklik a bűnözők jogai,” És a Szőlő utcai ügyben is azzal érveltek, hogy az ottani fiatalok bűnözők.

— Ennek van hagyománya a Fidesznél. Önmagában rendkívül káros társadalmi hozzáállás, hogy a Fidesz úgy kezeli azokat, akik bármiféle bűncselekményt követtek el, mintha életük végéig megfosztatnának bizonyos állampolgári jogaiktól. Mintha érv lenne egy tiltakozóval szemben, hogy büntetett előéletű. Még ha igaz is, na és? Ettől függetlenül teljes joggal tiltakozhat, ha valaki az identitásában és emberi méltóságában sérti meg. Ezzel semmi probléma nincs, akkor sem, ha büntetett előéletű. Ugyanez igaz a Szőlő utcai ügyre is. Teljesen mindegy, miért vannak bent azok a fiatalok, semmi nem jogosít fel senkit arra, hogy az intézményben lakó gyereket megverje vagy más módon abuzálja. Ez nem függ össze a büntetett vagy büntetlen előélettel.

Értem a politikai motivációt, csak társadalmi szinten végtelenül károsnak gondolom,

mert azt üzeni, hogy ezek az emberek, még ha le is töltötték a büntetésüket, onnantól kezdve nem számítanak teljes jogú állampolgárnak. Ez nagyon káros dolog, és valóban jellemző taktika a Fidesz részéről.

— Megint az történik, hogy a Fidesznek arra kell reagálnia, amibe az események belesodorják.

— Ezzel az egész Lázár-kijelentéssel a Fidesz fő politikai problémája az, hogy még ha működne is a magyarázatuk, még ha el is fogadnák Lázár János bocsánatkérését, és ha nem is lennének az ügynek negatív következményei a választásokra nézve, akkor is az a helyzet, hogy

az elmúlt két hétben ez elvonta a figyelmet a Fidesz fő kampányüzeneteiről. A választások előtt bő két hónappal ez jelentős probléma.

Általában arról beszélünk, hogy a napot, a pillanatot kell uralni, meg kell határozni a politikai napirendet. A Fidesz ebben régen nagyon jó volt, de az utóbbi két évben komoly problémái vannak ezzel. Most azt látjuk folyamatosan, hogy Magyar Péter hogyan fogja ki a szelet a Fidesz kampányvitorlájából, például a Kapitány István vagy Orbán Anita-féle bejelentésekkel. Múlt hét óta a TISZA Pártnak nem is kell ebben nagyon igyekeznie, mert Lázár János maga vonta el a figyelmet a Fidesz fő üzeneteiről. Tehát még ha ezt ki is hozzák nullára, a kampány szempontjából ez akkor is negatívum, mert fogy az idő, és nem tudják az érdemi kampányt olyan intenzitással folytatni, ahogy kellene. Csütörtökön jöttek ki a 21 Kutatóközpont számai a Lázár-mondatokkalés a kormány–cigányság viszonnyal kapcsolatban. Azt találták, hogy a magyarok túlnyomó többsége hallott Lázár mondatairól. Ami érdekes, hogy a válaszadók 55%-a szerint Lázárnak le kellett volna mondania. Még a fideszesek között is van körülbelül 20%, aki szerint le kellene mondania. A bizonytalan szavazók körében pedig ez az ügy közel 30%-uknál rontott a Fidesz megítélésén. A pártpreferenciákra egyelőre nem volt jelentős hatása. Egyelőre. De Lázár Orbánnal együtt indult országjárásra, ő a dárdahegye ennek a kampánynak. Csakhogy egy olyan politikussal az élen kampányolni, akiről még a fideszesek egyötöde is azt gondolja, hogy le kellene mondania, és aki rossz fényt vet a pártra, az legalábbis kockázatos.

A Fidesznek komoly problémája van Lázár Jánossal, csak őt nem lehet visszavonni a frontvonalból.

Nemcsak azért, mert Orbán már többször rámutatott mint a kampány egyik első emberére, és a hiba elismerése lenne, ha háttérbe vonnák, hanem szerintem sokkal fontosabb, hogy nem tudnak mást a helyébe tenni. Én legalábbis nem látok olyan politikust a Fideszen belül, aki ezt a szerepet át tudná venni. Tehát most az lesz, hogy egy olyan politikus fog tovább fórumozni a Fidesz nevében, akiről folyton ez az ügy fog eszünkbe jutni. Erről a TISZA Párt biztosan fog tenni, így Lázár jelenléte potenciálisan árthat az egész párt megítélésének. A Fidesz örülhet, hogy ez eddig nem történt meg, de semmi garancia nincs rá, hogy a következő hetekben-hónapokban sem fog.

— Lehetséges, hogy Lázár elszólása vetekszik Márki-Zay Péter 2022-es, Partizános szerencsétlen mondatával?

— Azért nem, mert a 2022-es választások utolsó két hónapjában a háború volt a kampány központi témája. A mostani választások előtt nincs központi téma. Van egy központi témája a Fidesznek és van egy a TISZA Pártnak. A két párt azon verseng, hogy meggyőzze a választókat, hogy az ő témája a fontosabb. A TISZA Pártnál az, hogy az állam diszfunkcionális, mert a Fidesz alkalmatlan a működtetésére. A Fidesz fő története pedig az, hogy nagy globális átalakulás van, és Magyarországot csak Orbán Viktor tudja megvédeni ebben a nemzetközi viharban, nem a Brüsszel által rángatott báb, Magyar Péter. Lázár mondata súlyos, de hogy mekkora hatása van, azt nem lehet megjósolni. Komoly rizikókat rejt, az biztos. De 2022-höz képest nagy különbség, hogy akkor egy téma volt mindkét oldal számára: a háború. A Fidesz mondott valamit, az ellenzék pedig hetekig azzal foglalta el magát, hogy sikertelenül próbáljon visszakozni vagy fogást találni a kormány állításain. Ebből a szempontból Márki-Zay mondata rosszabb kontextusban hangzott el, és komolyabb problémát okozhatott akkor az ellenzéknek, mint most Lázáré a Fidesznek.

— Nagy visszhangot váltott ki a szolidaritási adóval kapcsolatos kormányrendelet is, amit a Fővárosi Bíróság és az Ügyvédi Kamara is alkotmányellenesnek tart, és a bírói függetlenség aláásását látják benne. Miért lehet ennyire fontos a Fidesznek, hogy ellehetetlenítsék a főrvási működését??

— Az, hogy a Fidesz Budapestet az ellenzék alkalmatlanságának állatorvosi lovaként próbálja bemutatni, biztosan fontos kampányeszköz a szemükben. Úgy szoktak hivatkozni rá, hogy „Karácsony–TISZA koalíció”, ami elég vicces, mert szerintem sem Karácsony Gergely, sem a TISZA Párt nem érzi úgy, hogy koalícióban lennének, de ez a Fidesz kommunikációját nem zavarja.

— A DPK gyűlésein már hallottunk DK–TISZA kormányról is.

— Hát igen, sok mindent hallottunk már, pedig az talán még irreálisabb. De az, hogy Budapest egy ilyen minta-próba, amire a Fidesz mutogathat, hogy „lám, ennyire működik az ellenzék”, az fontos. Emlékezzünk a segélyhitel törvényre, amit az Országgyűlés megszavazott. A lényeg a „segély” szó volt. Legyen leírva egy parlament által elfogadott dokumentumban, hogy az alkalmatlan ellenzéki kormányzás miatt kilátástalan pénzügyi helyzetbe került fővárost a kormány megsegíti. Ez a fontos üzenet. Racionálisan egyébként nem lenne érdeke a kormánynak bedönteni Budapestet, annak nagyon komoly pénzügyi hatásai lennének.

Az érdekük inkább az, hogy az utolsó pillanatban kisegíthessék a fővárost, hogy Karácsony Gergely olyan helyzetbe kerüljön, hogy kérnie kelljen Orbán Viktortól.

Maga Orbán többször utalt is rá: ha Karácsony megjelenik nála, és azt mondja, „miniszterelnök úr, baj van”, akkor ő kegyeskedik segíteni. Ezt erre tudják használni. Hogy ez Budapesten kívül mennyire működik kampányeszközként, fogalmam sincs. Nem hiszem, hogy a vidékieknek ez egy kifejezetten fontos téma, de az, hogy ez is ott legyen a pakliban, mint egy érv a TISZA Párt és az ellenzék ellen, az biztosan fontos.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk