SZEMPONT
A Rovatból

Balogh József 2024-ről: Ömlik ki az energia a lakásból az ablakon, az ajtón, a falakon keresztül

Mára egyértelműen kiderült, hogy a panelprogramot nem szabadott volna leállítani, önmagában a napelemre nem lehet alapozni, Paks II pedig inkább nem épül meg, mint igen - mondja az energiapiaci szakértő évzáró sorozatunk első részében.


A magyar energiapolitika 2024-ben sem szűkölködött fordulatokban és ellentmondásokban. A geopolitikai feszültségek, a gyengülő forint és az energiaárak vad kilengései minden szereplőt próbára tettek. Elég-e nekünk abban bízni, hogy majd a Déli Áramlat szállítja az orosz gázt? Mi lesz Paks II-vel? Kijöhetünk-e még jól az akkugyárakra épülő stratégiából? Hol vannak a magyar energetikai rendszer tartalékai?

Új sorozatot indítunk, amiben neves szakértők értékelik 2024-et és mondják el, mit várnak 2025-től. Balogh József energetikai szakértővel így nemcsak az idei évről, de arról is beszélgettünk, milyen döntésekre lenne szükség ahhoz, hogy Magyarország energiapolitikai helyzete ne csak rövid távon, de hosszabb távon is fenntarthatóbb és kiszámíthatóbb legyen.

– Azért csináljuk ma ezt az interjút, mert azt mondta, hogy az energiapiac és világ annyira mozgásban van, hogy minél később beszélünk, annál aktuálisabb lesz a beszélgetés. Bejött, érdemes volt várni?

– Szerintem igen. Ahogy közeledett a december 20. (utolsó teljes munkanap), egyre érdekesebb hírek kerültek elő. Például az amerikai pénzügyminisztérium átértelmezte a saját, a Gazprom Bankra kiadott szankcióit. Mint kiderült, az európai vevők továbbra is tudnak fizetni az orosz gázért. Nagyon érdekes az is, hogy most már az oroszok és az ukránok is azt mondják, nem akarnak gáztranzitot Ukrajnán keresztül, ettől függetlenül ez a tranzit még mindig beindulhat valamikor januárban, valamilyen új formában. Továbbá december közepén volt Szófiában egy nagy megbeszélés, ami arról szólt, hogy a Déli Áramlaton hogyan lehet biztosítani, hogy orosz gáz érkezzen Bulgárián és Szerbián keresztül Magyarországra. Emellett mára a kőkemény magyar valuta átütötte az 500 forint per angol font szintet, amire eddig még nem volt példa. Amikor ez a kormány átvette az országot, körülbelül 300 forint volt egy font, most járunk 502-nél. Az eurónál még nem annyira drasztikus a szint, mert „csak” 415 forintos szinten van, de ez volt már 421 is 2022-ben, pont az energiaválság közepén. A magyar energiakereskedelemben nagyon fontos, hogy nem forintban fizetünk a gázért vagy áramért, hanem euróban vagy dollárban, ezért kell állandóan az FX-t is figyelni.

– Na, de ezek a hírek most derűvel töltenek el bennünket vagy aggodalommal?

– A romló forint nyilván aggodalomra ad okot. Az viszont megnyugtató, hogy ha nincs is keletről tranzit, de délről megoldható a gázszállítás.

– Paks II-vel kapcsolatban milyen fejlemény van? Egyelőre az történt, hogy ástak egy nagy gödröt.

– Mint fent említettem, az Egyesült Államok mentességet adott a Gazprombankkal szembeni szankciók alól a gázfizetések tekintetében, azonban Paks II esetében a szankciókat fenntartotta. Mi állandóan Paksra várunk azzal a mantrával hogy Paks II majd mindent megold az egész magyar energiapolitikában.

Valójában lehet látni, hogy Paks II vagy megépül, vagy nem. A kommentátorok szerint most már 50-50 százalék, hogy lesz-e ebből a projektből valami, szerintem inkább 60-40, hogy nem épül meg.

Sajnos Magyarországon 2011 óta nem adtak át hagyományos erőművet. Véleményem szerint azt kellett volna csinálni, hogy amikor 2014-ben, pont tíz éve aláírták a Paks II megállapodást, akkor ott valakinek fel kellett volna állni, és azt mondani, hogy figyeljetek, mit fogunk csinálni, ha ebből az orosz atomerőműből nem lesz semmi? Tudom, hogy ez annak idején nem lett volna egy divatos beszólás. De akkor kellett volna arra gondolni, hogy mit csinálunk, ha az orosz atomerőmű 2030-ban nem indul be. Ez mára már valószínű. Ráadásul ameddig

a többi volt KGST-ország próbál lefordulni az orosz vonalról és a franciákkal dolgozik együtt Kanadával, Dél-Koreával vagy Amerikával, addig a magyarok egyszerűen lecövekeltek az oroszok mellett.

Ennek biztosan van valami oka, ami nem nyilvános, én nem tudom, mi lehet ez. Helyette van a pavlovi reflex: ha új magyar atomerőmű, akkor az csak orosz lehet. Hiányzik az alternatív gondolkodás.

– Miközben az elmúlt évben teljes gőzzel épültek tovább az akkugyárak, kiderült, hogy az autóipar gyengélkedése miatt egyelőre nincs akkora kereslet, hogy ezek a gyárak teljes kapacitással üzemeljenek. Ha csak arra gondolunk, hogy már így is jócskán energiaimportra szorulunk, akár örülhetünk is ennek, hogy így alakult, hiszen kis haladékot kaptunk?

– Erre nagyon nehéz hideg fejjel reagálni. Már eleve lutri volt ebbe az akkugyár irányba elindulni. Az olajnak a 90 százalékát importáljuk, a földgáz 80 százalékát, az áramnak körülbelül a 30 százalékát. Erre a 19-re lapot húzni felelőtlenség volt a következő generációval szemben. Azt a képet próbáljuk festeni a világ felé, hogy gyertek Magyarországra, olcsó az energia, olcsó a munkaerő, kaptok adókedvezményt, minden nagyon jó lesz, csak hozzátok ide az akkugyárakat. Ez egy alternatív valóság: mert nem olcsó a munkaerő, illetve nem lenne szabad olcsó munkaerőt csinálni a magyar, jól képzett munkaerőből. Nem olcsó a magyar energia, mert a magyar energiarendszer már most import-függő. Most pedig úgy romlik a magyar gazdaság összteljesítménye, ahogy az elektromos autóiparág válságba került. A kormány sajnos erre az elektromos autóiparra tett fel mindent, mint a piros hetesre a rulettben, de ez nem jött be: a nemzetközi elektromos autópiac most se nem piros, se nem hetes.

– Beszéljünk még a naperőművekről.

– Valami miatt a magyar kormány úgy gondolta, hogy a megújuló energiatermelés az egyenlő a napelemmel. Ez a gondolkodás azért veszélyes, mert Magyarország nem mediterrán ország, évente 2000 felett van kicsivel a napsütéses órák száma, tehát az emberek hiába rakják ki a paneleket, az az időnek csak egy töredékében fog termelni. Amikor viszont elkezd termelni, akkor az egész ország termel és a fülünkön jön ki az elektromos áram. Ekkor jelenik meg a mínusz 72 eurós negatív áramár az áramtőzsdén.

Közérthetően: aki ebben az órában áramot termel, az 72 euro büntetést fizet a tőzsdének, aki viszont áramot fogyaszt, 72 eurot kap minden egyes elfogyasztott MWh után.

Ez pedig 2025-ben nemhogy enyhülni fog, de várhatóan egyre rosszabb lesz, ugyanis az elektromos áramnak a gazdaságilag kiszámítható és értékelhető tárolása a mai napig nincs megoldva. A magyar energiapolitika megint a 19-re húzta az új lapot azzal, hogy meghírdette a Napenergia Plusz pályázatot. Még több napelem jön a rendszerre úgy, hogy nincs hozzá tárolókapacitás. Mert, bár adnak hozzá akkumulátort, de ez nyáron is csak töredékét tárolja el a megtermelt energiának, a többi továbbra is kimegy a hálózatra. A politikusoknak észre kellett volna venni, hogy este lemegy a nap, és reggel valamikor feljön. Július 14-én 434 euró/MWh volt az áram ára, amint lement a nap. Tehát, ahogy kiesik a naperőmű termelés (este, vagy borús idő), nincs, ami átvegye a helyét. Ilyenkor Magyarország elkezd importálni.

Egyszerűen az ország ott áll, hogy hiába van körülbelül 7000 megawatt beépített napelem, ez a rendszer egyszerűen alkalmatlan arra, hogy ellássa az országot este, hajnalban és borús időben.

Nem biztos, hogy jó ötlet volt a Napenergia Plusz programot meghirdetni. Talán azt kellett volna megnézni, hogy milyen alternatívák vannak a megújuló termelésben. Ilyen a a szélenergia, geotermikus energia, és ilyen lehetne a biomassza, ami nem függ az időjárástól.

– 2025-re látunk-e olyan jeleket, hogy egyfajta korrekció megindulna?

– Semmit sem látni, és nem is láthatunk ameddig az energiapolitika fel nem ismeri azt, hogy besétáltak egy zsákutcába, amit úgy hívnak, hogy napelem-túlfejlesztés. Amikor az EU Újjáépítési és Ellenállóképességi Alapjához (RRF) a kormány beadta az energiamellékletet, abban megígérték, hogy egyszerűsíteni fogják Magyarországon a szeles erőművek engedélyezését. Ezen kívül,

a geotermikus energiát rég támogatni kellett volna, hiszen Magyarországnak van egy szenzációs pontenciálja, ez pedig a termálvíz. Itt sokkal hamarabb meleg termálvízhez jut az, aki le tud fúrni, mint bárhol máshol Európában. Tehát ezt a vonalat kellene fejleszteni, és elengedni ezt a napelemet úgy, ahogy van, és azt mondani, hogy napelemben „tetőztünk”.

Ennyit tudtunk csinálni, nagyon jó, szuperek voltunk. Mi a következő? Mit tudunk ahhoz csinálni, hogy a magyar megújuló kapacitás belső struktúrája elkezdjen hasonlítani az EU átlaghoz? Most Magyarországon az első a napelem, a második a napelem, a harmadik is a napelem, utána jön egy kis szél, meg egy kis bioenergia, geotermikus, egyebek. Az EU-ban máshol ez nem így van, mert ott az első a hydro-termelés, második a szél, és csak harmadik a nap. Magyarországon valahogy ezt is sikerült teljesen felborítani. Persze az érthető, hogy Magyarországon a víz nem olyan egyszerű, mert vizes erőműből kevés van, de ettől függetlenül el kellett volna kezdeni aktívan gondolkodni arról, hogy tudunk-e valami helyi csodát csinálni. Például Szegeden és Hódmezővásárhelyen a távhőnél már használnak geotermikus energiát a fűtésre. Ennyivel is kevesebb importált orosz gázt kell elégetni ahhoz hogy meleg legyen a lakásokban. Ez az alternatív megújuló irány nagyon-nagyon kellene, és abban bízom, hátha 2025-ben ez beindul.

– A szeles erőműveknél már módosult a szabály, és csak 700 méteres védőzónát állapítottak meg a lakott területek határától, viszont van egy olyan kitétel is, hogy a honvédségi radarállomások 40 kilométeres körzetében nem lehet szélerőművet telepíteni. Kíváncsi vagyok, más országokban is van-e ilyen megkötés, mert ha ezeket a 40 kilométeres körzeteket berajzoljuk, akkor már megint bajban vagyunk.

– Ott van Lengyelország vagy Románia, mind a kettő nagyobb, mint Magyarország, és mind a két országban sokkal több szeles erőmű van, mint itt (9000 MW lengyel, 3000 MW román, míg a magyar kb 300 MW). Tehát erre is kell lennie valami megoldásnak, amit egyszerűen csak át kellene másolni, megbeszélni, hogy mások hogy oldották meg, majd átgondolni, és azt mondani, hogy oké, akkor ezt a megoldást mi is át tudjuk venni. Azt nem gondolom, hogy Lengyelországban vagy Romániában kevesebb lenne a radarállomás, mint Magyarországon, különösen a szörnyű ukrán háború miatt. Tehát erre a honvédségi problémára is biztosan van megoldás. A klasszikus magyar mondás szerint, nem akarásnak nyögés a vége. Ha a döntéshozók nem akarják (mert nem szép, nem jó és zavarja a tájképet), akkor nem lesz szeles erőmű.

– Az év vége felé kijött rendelkezésről, hogy kötelező adatszolgáltatást vezetnek be már a háztartási naperőműveknél is egy bizonyos feltételek mellett, tudunk már többet?

– Maga a törvényhozói akarat helyes. Annyira sok lett a háztartási méretű kiserőmű, hogy ez az egész magyar elektromos rendszert jobbra-balra tudja rángatni. Hangsúlyozom, hogy ez csak azért van, mert rossz a magyar megújuló áramtermelés belső szerkezete, de erről már fent beszéltünk.

Annak van racionalitása, hogy központilag szeretnék látni, ki mit termel, mikor és mennyit.

Amit nem értek, vagy nem tudok még egészen jól értelmezni, ki fogja megfizetni azt, hogy ezek az online rendszerek az adatokat 15 percenként küldik egy központi szerverre? Aki pedig ráláthat a rengeteg adatra, az tudni fogja, hogy az egész magyar lakosság összes háztartási naperőműve mikor és mennyit termel, mikor nem, és ez a piacon egy komoly érték. Érdemes lesz odafigyelni, hogy hogyan fogják ezt az árampiaci szempontból értékes és érzékeny adatot kezelni.

– Ezzel párhuzamosan bevezetik bizonyos fogyasztóknál a sávos árképzést, ami nyilvánvalóan afelé terelné az embereket, hogy akkor használják az áramot, amikor olcsóbb.

– Ez egy jó ötlet, nagyon érdekes dolog. De vannak praktikus problémák. Ha a Covid előtti világot nézzük, és veszünk egy értelmiségi családot, ahol például az anya bíró, az apa meg tanár, akkor ők mit csináltak? Reggel elmentek otthonról, és este hazamentek, mondjuk hat óra körül. Nekik hiába mondod, hogy figyelj, délután 14 órakor mínusz 72 euró az áram ára, tehát délután 2-kor kapcsolj be minden elektromos háztartási gépet, amit találsz. Nem fogja megtenni, mert nincs otthon. Tehát neki valami olyan távkapcsoló kell amivel az okostelefonján keresztül be tudja kapcsolni a... pontosan micsodát? A hűtőt nem akarja kikapcsolni, mert leolvad, minden tönkremegy. Be tudja kapcsolni a mosógépet, meg a mosogatógépet, nagyon jó, de az elektromos autóját megint nem tudja töltőre rakni otthon, mert bement vele a bíróságra a hölgy, a férj pedig az iskolába. Tehát át kell gondolni ezt, mert itt vannak gyakorlati korlátok. Nyilvánvalóan a Covid óta más a helyzet, mert ugye feltehetőleg a bírónő sok esetben otthonról dolgozik, míg a tanár úr reméljük, bemegy az iskolába. De a mi példánkban legalább a bírónő fel tudja rakni az elektromos autót otthon a töltőre délután 2-kor, amikor mínusz 72 euró az áram ára.

De ehhez is az kell, hogy valahogy az eddig szent tehénként kezelt rezsicsökkentést megreformálják. Mert, ha ez a képzeletbeli pár a rezsicsökkentésben benne van (valószínű), akkor azt mondják, hogy miért izzadjanak azzal, hogy valaki hazamenjen, és kapcsolgasson így meg úgy, amikor a 2022 augusztus bevezetett rezsicsökkentés 2/a verzió szerint így is-úgy is olcsón kapják az áramot az átlagfogyasztásig.

Viszont a rezsicsökkentéshez ez a kormány már nem tud hozzányúlni, mert ezzel nyertek választásokat. Közgazdasági szemlélet felől közelítve, valamint igenis csinálni kell ezzel a torz rendszerrel, mert a rezsicsökkentésnél az áram és gázár az átlagfogyasztásig túl olcsó, felette viszont túl drága. 2013 óta, amióta létezik a rezsicsökkentés, eltorzult a magyar lakossági energia-fogyasztók világnézete. Ezen egyszer majd változtatni kell azzal, hogy a lakosságot közelebb kell vinni a piaci energia-árakhoz, és akkor fogják érezni, miért fontos az, hogy a fent már említett mosógép délután 14 órakor kapcsol be (HUPX tőzsdei ár minusz 72 euro), vagy este 21 órakor (HUPX tőzsdei ár 340 euro/MWh). De a rezsicsökkentés reformja a 2026-os választás előtt szinte kizárt.

– Mi várható a 2025-ös évben energiaárak terén? Az oroszoktól az olaj meg a földgáz biztos nem fog olcsóbban jönni. De meddig tud egyáltalán onnan jönni, és ha nem, akkor mennyiért tudunk kapni máshonnan?

– Az energiaipar ettől fantasztikus, hogy itt semmi sem látszik, aztán utána bármi megtörténhet. Az 1990-es évek elején, amikor én kezdtem ebben az iparágban,

ha valaki azt mondta volna nekem hogy 30 év múlva Szerbia felől fog jönni az orosz gáz Magyarországra, rögtön zártosztályra javasoltam volna ezt a „látnokot”. És tessék, neki lett igaza.

Vegyük sorjában az összes energiahordozót. Kezdjük az olajjal. Az olajnál a magyar energiapolitika folyamatosan, mint egy mantra azt ismétli, hogy a Barátság vezetéken továbbra is érkezni fog az orosz olaj. Ez a legolcsóbb, ennek nincs alternatívája. Ez nagyon jól hangzik, mint mantra, de valójában réges-rég be kellett volna indulnia annak az alternatív gondolkodásnak, hogy oké, és mit csinálunk, ha egyszer egy közepesen szalonspicces orosz vagy ukrán katona ezt a vezetéket véletlenül felrobbantja. Ha valaki kívülről, és nagyon magasról ránéz Magyarországra, azt mondja, hogy kérem szépen, ez egy tökéletesen ellátott ország, hisz van olajvezeték keletről, közvetlenül jön be Ukrajnán keresztül. Van egy, ami Szlovákián keresztül jön be, a Barátságnak egyik leágazása, és van egy harmadik, a Janaf, ami jön Horvátország felől, ennél szebb nem is lehetne.

Ez igaz, kivéve azt az apró tényt, hogy Magyarországnak sikerült az ukránokkal is, meg a horvátokkal is összeveszni.

Külső szemlélők számára nagyon érdekes, hogy valami miatt a magyarok azt gondolják, hogy ők erős tárgyalási pozícióban vannak. Valójában a földben lévő csövek azt mutatják, hogy a magyarok itt nem tudnak diktálni, hisz vagy a horvátokkal kell megegyezni, ami az INA–MOL évtizedes perpatvar árnyékában nehézkes, vagy az ukrán vonallal, különben nem biztos, hogy a kőolaj milyen feltételekkel fog bejönni Magyarországra 2025-ben és később. Az olajnál a csővezetékes szállításon kívül van egy második potenciális probléma, ez pedig a finomítás. Magyarországon egyetlen finomító működik, ami azért veszélyes, mert ha ott bármi történik, akkor ki és hol fog a nyersolajból dízelt, benzint, kerozint csinálni? Ugyanilyen „egy-finomítós” helyzetben van Szlovákia és Horvátország is. Ez a kép már eddig is komplikált, de a magyar kormány ezt még megfejelte mindenféle külön adókkal.

Szóval a potencionális izgalom lehetősége ott van a kőolaj-szektorban 2025-ben Magyarországon.

A földgáz az a szektor, ahol én abszolút nem aggódnék. Ameddig a Déli Áramlat vezeték működik, addig Magyarország ellátása biztosított. Én úgy gondolom, hogy a decemberi bolgár és román villámlátogatás nem volt véletlen a magyar kormány részéről. Ők ott szépen megegyeztek abban, hogy mindenkinek jó az, ha ez a gáz érkezik, aztán majd utána elszámolunk: például, Ti kaptok schengeni teljes tagságot, mi meg biztosítékot arra hogy a gáz dél felől Magyarországra jönni fog. Klasszikus KGST bartel (schengeni tagság, gázszállításért), de úgy tűnik jól működik. Az is nagyon fontos, hogy Magyarország tárolói nagyhatalom. Ha néhány hétig egy köbméter gáz sem érkezik az országba, az ellátás akkor is biztosított. Tehát itt olyan nagy problémát én nem látok, főleg akkor, amikor ilyen meleg tél van, mint most.

Az elektromos áram azért veszélyesebb, mert Magyarország kicsit túl lelkesen beleloholta magát a piacok összekapcsolásába (Market Coupling).

Kommentátorok már egy ideje mondják hogy talán néhány közép-európai és balkán ország túl meggondolatlanul rohant előre ezen a vonalon. A piacok összekapcsolásának az a lényege, hogy a határkeresztező kapacitásokat nem a kereskedők ajánlatai alapján osztják el, hanem egy komplex logaritmus dönti el honnan és hová megy az áram. Ez azért nagyon fontos, mert ha Németországban baj van, akkor az egész régióból kiszívják az összes áramot. Ezt láttuk a napokban, amikor Németországban szélcsend és hideg volt, nem sütött a nap, akkor a németek már mindenhonnan importáltak, beleértve Magyarországot is. Talán túlbuzgóak voltak a magyar döntéshozók ezzel a piacösszekapcsolással. Most, amikor látjuk, hogy 400 euró körül van az esti áram ára és mínusz 72 a napközbeni, akkor úgy tűnik mégsem volt akkora jó ötlet a piacösszekapcsolás erőltetése. December 19-re a magyar zsinór áram 100%-kal volt drágább, mint a német. Huszadikára pedig a magyar másnapi tőzsdei csúcs-áram ár 108 euró/MWh volt, miközben a német 28 euró/MWh! Négyszeres különbség! Tehát akkor valakinek megint fel kellene tenni azt a kérdést,

hogy is van az, hogy a magyar vállalkozó 100-400 százalékkal többet, fizet az áramért, mint a német? Ráadásul euróban, amikor az FX már 415 körül van beszélgetésünk alatt.

Röviden, egy egyre gyengülő forintból egyre többet kell adnia a magyar vállalkozónak ugyanazért a megawattóráért, amit az ő német versenytársa euróban kevesebb mint féláron vesz meg. Hát hogy van ez? Nagyon jó rábeszélő képesség kell ahhoz hogy valaki el tudja magyarázni a magyar KKV-nak, miért is volt jó az elektromos piacok összekapcsolása.

– Van-e egyáltalán olyan terület, ahol tenni is lehet valami, hogy ne folyjon ki a pénz számolatlanul az energiára?

– Itt van még a távhő. Magyarországon a távhő a szocializmusból megörökölt „teher”. Ez a rendszer a saját lábán egy pillanatig sem tudna megállni. Körülbelül 650 ezer távfűtéses lakás van Magyarországon, ami választási matekban, alaphangon számolva 1 millió szavazat úgy, hogy a Fidesznek összesen volt 3 millió szavazata 2022-ben. Ha vélelmezzük, hogy minden távfűtéses fogyasztó „haza-szavazott”, akkor minden harmadik Fidesz-szavazó feltehetőleg távfűtéses lakásban lakik. Ők az azóta híres kifejezéssel élve, a „lakótelepek népe”. Ehhez a rendszerhez a jelenlegi kormány 2025-ben szintén nem tud hozzányúlni, mert 2026-ban jön a választás és politikai kommentátorok szerint pontosan a „lakótelepek népe” szavazatokból lehet a mérleg nyelve a jelenlegi kormány és az ellenzék között. Közben a távhő rengeteg veszteséget termel, amit valakinek valahol meg kell fizetni. Ez pedig nem más, mint a magyar költségvetés.

Az az egészen furcsa helyzet most, hogy a lakások több mint felében nincs mérő és nincs szabályozható szelep. Tehát aki ott lakik, akkor sem tudná lekapcsolni a távhőt, ha akarná, persze minek is kapcsolja le, amikor úgyis átalányban van: 10 ezer forintot fizet a távfűtésért, ha nyitva az ablak egész télen, ha nem.

Közben a fogyasztó is tudja, meg a szolgáltatója is, hogy ez a 10 ezer forint csak egy kis névleges hozzájárulás, mert annak a lakásnak az ellátása valójában 30-40-50 ezer forintba kerül. Csak ezt a jelenlegi magyar kormány nem tudja kiszámlázni, mert akkor ez a fent említett egymillió szavazat potenciálisan elindulna egy másik irányba.

– Hogyan lehet ezt korrigálni 2025-ben, ha nem emelhetik meg a távhő díját?

– Nagyon egyszerű lett volna. Volt egyszer egy Panelprogram. Miről szólt? Leszigetelni a panelépületeket, kicserélni az ablakokat, ajtókat, szabályozható radiátorszelepeket beszerelni, hőmennyiségmérőt beszerelni. Ezt a kormány leállította, valamikor 2011-ben. Ez valami gyermeki durcás reflex volt, hiszen ezt a a szocik találták ki, tehát ez jó nem lehetett. Ugorjunk előre a történetünkben tizenhárom évet és most ott járunk hogy

Magyarországon a legnagyobb energiafelhasználó csoport nem az ipar, hanem a lakosság. A lakossági energiafelhasználásnak a 70 százaléka fűtés. Ennek a 40 százaléka földgáz, és körülbelül 15 százaléka távhő.

Valaki annak idején a szociknál ezt nagyon jól vette észre, hogy emberek, nem jó a mérleg. Nem szabad hagyni, hogy a lakosság legyen a legnagyobb energiafelhasználó. Ömlik ki az energia a lakásból az ablakon, az ajtón, a falakon keresztül. A panelprogramot nem lett volna szabad leállítani. Kíváncsi vagyok, hogy újraindítják-e? Szerintem 2025-ben ez valószínű. Csak ugye ide megint jó lett volna, ha megérkezik a brüsszeli pénz, az a bizonyos fent már említett RRF. Lehetett volna egy külön RRF tétel a meglévő házak (kádár-kockák) újraburkolása, ablakok, nyílászárók cseréje, távmérők beszerelése, stb. Ez lett volna a jó irány, nem pedig az hogy a rezsicsökkentett áron „odadobni” a lakosságnak azt, amiből sajnos már most sincs elég, ezért importáljuk, a forinttal szemben folyamatosan erősödő euróban és dollárban: ez pedig a háztartási energia. Itt mintha néhány döntéshozó elfeledkezett volna az alapszabályról, amit minden élelmiszerbolti gyakornok az első héten megtanul: amiből nincs elég, azt nem szabad „leakciózni”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Lázár János Pátyon: Ti kéritek számon, hogy mi hogy viselkedünk a melegekkel, és te most szemétkedsz egy meleggel?
Megnéztük, hogyan kezdődött a Fidesz országjárása Pátyon, ahol 150-200 ember gyűlt össze. Lázár János és Menczer Tamás fórumára nem csak fideszesek mentek el. A luxizás, Mészáros Lőrinc, Magyar Péter és még Szájer József is szóba került. Riport.


A kellemes koratavaszi napsütés csalóka: amíg érnek a napsugarak, kifejezetten langyos, de amint árnyékba lép az ember, jólesik az elhozott pulóver. Ákos szól a hangszórókból, még jó húsz perc van a kezdésig. Egyelőre nincsenek sokan, a terecske padjain nyugdíjasok. Az emlékművel szemben szorosan kamerák várakoznak, a tér szélén kisebb csoportokban a sajtó munkatársai lézengenek, illetve Bohár Dániel. Öltönyben csak néhány helyi fontos ember van.

Amíg várakozunk, megszólítok egy házaspárt, akik egy padon ülnek. Sebészorvos a férj, felesége tanár. Mindketten nyugdíjasok, nem messziről, Herceghalomról jöttek. A feleség, Dr. Vörös Attiláné szívesen beszél, azonban fotósunk bánatára nem szeretné, hogy kép is készüljön róla. Kiderül, hogy Menczer Tamás minden rendezvényére eljárnak, és most kaptak az alkalmon, hogy Lázár Jánost is meghallgathassák, aki várakozásaik szerint „olyanokat mond majd, amivel egyet tudunk érteni”. Amikor Lázár közelmúltbeli „luxizós” beszédéről kérdezem, értetlenül néz, nem hallott róla.

„Nem egészen értem, hogy miből van elege, tehát a gazdag emberek magatartásából? Mert nyilvánvalóan a pénzes emberekről van szó, nem?”

Végül még hozzáteszi, hogy bizonyos mértékig igaza van. Megkérdem, szerinte kire gondolhatott a miniszter, kik lehetnek azok a gazdag emberek. Gyurcsány Ferenc jut eszébe. Amikor azonban kiderül, hogy Lázár egyértelműen a NER-közeli gazdag emberekről beszélt, akkor kis zavar támad:

„Megmondom őszintén, én nem foglalkozom ezzel, minden kormány mögött, bármelyik országot nézzük, valamilyen tőkét képviselő emberek állnak, tehát valamilyen pénz minden kormány mögött van.”

Amikor szóba hozom, hogy mostanában naponta érik tettleges támadások a Tisza kitelepült aktivistáit, az erőszakot elítélő mondatai után, azt mondja, szerinte Magyar Péter nem komoly politikus. Majd hozzáteszi: „Nem is tudok róla igazság szerint semmit, hogy mit akar? Milyen kérdésekben mi a véleménye, mit akar Magyarországból. Új utat, na de mit? Csak a kritika van, de a mást, a jobbat vagy az általa gondolt jobbat azt nem mondja el, nem lehet azt látni, hol van, nem lehet látni a tagságot.”

Amikor elbúcsúzunk, és kiderül, hogy tanárnő a foglalkozása, a mellette ülő férje hozzáteszi, felesége tanít. Nem „tanítanék, hanem tanít is” - fricskázza a kormánykritikus csoportot.

Lassan érkeznek az emberek, szerencsémre én meg találok egy olyan nyilatkozót, aki készséggel engedi, hogy fotó is készüljön róla. Gillyén Elemér Zsámbékról érkezett, szimpatikus neki mind Lázár, mind Menczer. De a jachtozós, repülős beszédről ő sem hallott. Fogalma sincs róla, kikre gondolhatott a miniszter,

ő nem szokott repülőzni, csak lovagolni.

Gillyén Elemér

Az ellenzéki aktivistákat érő atrocitásokról csak annyit mond, szerinte hülyékből sok van Magyarországon.

Közben el is kezdődik a rendezvény, lehetünk vagy százötvenen a téren. Lázár most nem padon áll, ahogy megszoktuk, hanem az emlékmű lépcsőjén, szokásos bevezetőjét nem húzza hosszasan. Mindenekelőtt egy útfelújítás bejelentésével kezdi, amit szerinte

a pátyiak „megérdemeltek”, mivel a legutóbbi választásokon is 51 százalék felett szavaztak a Fideszre.

Majd jönnek a szokásos panelek: a világ helyzetének értékeléséből természetesen nem maradhat ki a háború sem. „Ha megkérdeznek egy felelősen gondolkodó politikust, mi az esélye annak, hogy a következő évtizedben háborús vagy békés korszakban élünk, ez fifty-fifty. Tehát 50% az esélye annak, hogy a béke uralja Európát, és 50% az esélye annak, hogy egy háborús világ folytatódik úgy, ahogy most is van.”

Majd ráfordul arra a gondolati ívre, hogy a világban hatalmas változások zajlanak, mely szerinte a Coviddal kezdődött, majd a háborúval folytatódott. A háború lázári értelmezése szerint

„az ukrán népet senki nem kérdezi meg arról, hogy valójában akarnak-e háborúzni, hanem a franciák és a németek az Európai Unió vezetőjeként harcoltatják az ottani elnököt.”

„Nincs is elnökválasztás, nincs szabad választás Ukrajnában, folyik a harc, meghalt már 200-250 ezer huszonéves fiatal mind a két oldalról összesen, ez senkit nem érdekel nyugaton”. Arról, hogy van valami Oroszország is arrafelé, amely megtámadta Ukrajnát, és ott esetleg honvédő háború folyna, Lázár nem ejt szót.

A „normalitásról” viszont hosszasan beszél: szerinte a Pride „baromság”, és mindent megtesznek majd, hogy ne valósulhasson meg sem 2025-ben, sem azután. Hozzáteszi, hogy a szerelem szabad, este mindenki azzal fekszik össze, akivel akar, de ne reklámozza, ahogy a dohányzás is szabad, csak a reklámozását tiltották be egy jó ideje.

Lázár fórumainak második részében szokás szerint jönnek a kérdések. Azt azért elmondja a miniszter, hogy nála bárki bármit kérdezhet, bezzeg Magyar Péter fórumain erre nincs lehetőség, ott csak beszédek vannak, kérdések nincsenek. Jön is az első kérdés. A kérdező nem nevezi meg Mészáros Lőrincet, de körülírja.

„Van egy olyan vállalkozó, aki nap mint nap elnyer egy tendert, és már az 1015. leggazdagabb a világon úgy, hogy semmi mást nem csinált, csak tendert nyer. Ez az ember egyébként 20 évvel ezelőtt az én házam mellett építette a gáz- és vízvezetéket. Olyan szerencsésen csinálta, hogy összecserélte a hideget a meleggel. Róla miért nem beszélünk?”

Hosszú válasz következik, melyben szóba kerül a nemzeti nagytőke fontossága, és az is, hogy Lázár szerint akinek kiemelkedően magas vagyona van, az jachtozás helyett juttasson abból vissza, úgy, ahogy „nyugaton” szokás, építsen iskolát, tegyen alapítványt. Az azonban nem kerül szóba, hogy hogyan lehet valaki úgy nagytőkés, hogy csak tendereket nyer, igaz, a kérdező sem volt elég bátor, hogy határozottan ezt kérdezze meg.

Megkeresem a kérdést feltevő Lászlót, akiből ömlik a szó. Fidesz-szavazó volt, de azt mondja, már elege van az egészből. A képmutatásból, a pedofil ügyekből, Bese atyából, Szájer Józsefből, és persze Mészárosból, aki „kis uzsonnás zacskóval, kék overallban járt még húsz éve dolgozni”. Megemlíti a korrupciót, hogy

„építenek egy 50 km-es útszakaszt Szegednél, és az az egy szakasz többe kerül, mint Olaszországban 24 viadukt. Vagy a Népstadion, ami a Real Madrid stadionjának négyszeresébe került.”

László nem akarja a nevét elárulni, mert tart attól, hogy NAV-vizsgálatot kaphat a nyakába.

Közben a fórumon Magyar Péterre terelődik a szó, valaki a bennfentes kereskedelemről kérdezi Lázárt. A miniszter azzal kezdi, hogy amikor Varga Judit 2018-ban a kormány tagja lett, közbenjárt férje érdekében magánvállalatoknál, például egy banknál, ahol Magyar Péter bekerült a vezető testületbe. 2022-ben szintén Varga Judit közbenjárására kapott állást a Magyar Közútnál. „Ezért nálam járt közbe, egyébként én elégedett voltam a munkájával” - mondja Lázár.

A bankban „az a hír, hogy információkhoz jutott, mint döntéshozó, és ezeket az információkat saját javára használta fel a tőzsdén. Amikor az értékpapírok árnövekedéséről értesült, akkor tranzakciókat hajtott végre, és ezzel a saját dicsekvése szerint 80-100 millió forintos előnyt realizált.” Lázár szerint ez az, amit senki nem ért.

„Elmondom, ahogy felénk mondják. A bennfentes kereskedelem azt jelenti, hogy nem olyan régen még Magyar Péter Mészáros Lőrinc seggéből nyalta ki a 10 fillért.”

A Tisza vezetője egyébként már korábban is szóba került, Lázár szerint nagyot hibázott a volt köztársasági elnök és „Magyar Péter felesége”, amikor kegyelmet adott a pedofília egy támogatójának.

Szintén elég félénken teszi fel a kérdést egy fiatal férfi arról, hogy 15 év kétharmados kormányzás után miért nem az eredményekkel kampányol a kormánypárt, miért folytat lejárató kampányokat. Lázár ezt a kérdést rutinosan teszi nevetségessé: visszakérdez, zavarba hozza a kérdezőt, majd nagy tapsot aratva mondja el, hogy nem ők, hanem az ellenfél folytat személyeskedő lejárató kampányt ellene: azt híresztelik, hogy ő Afrikában szokott vadászni, holott ki sem tette a lábát Európából 22 éve. És hogy iszik.

„Mi ez, ha nem uszítás? Ez az igazi uszítás és hangulatkeltés, ami az alkoholfogyasztást illeti.”

„Kár, hogy nem olyan országban élünk, ahol most azt mondhatnám, hogy amikor jövőre Magyar Péter elveszíti a választást, én szívesen leülök vele poharazgatni, és vigasztalom majd, és biztos lehetnek benne, hogy asztal alá tudom inni.”

Zajos siker, taps. A sikeres pillanatból Menczer is kiveszi a részét, gyorsan közbeszól:

„Ráadásul a miniszter úrnak fantasztikus pálinkája van.”

A fórum után először Menczer körül tülekedik a sajtó. Külön interjú nincs, az kérdez, aki hangosabb. Nem marad el a Brüsszel Péterezés, a kicsizés. Menczer saját harcát Magyarral úgy jellemzi, hogy azt ő a gyógypedagógusokra jellemző türelemmel végzi.

A Tiszát ért utcai támadásokat Menczer „nem látta”, de minden erőszakot elítél természetesen, azonban hozzáteszi:

„azt a fajta politikai agressziót, és egyébként a politikán túlmutató családi és minden egyéb agressziót, amit most látnak, azt Magyar Péter hozta be a magyar politikába.”

Még kérdeznének, de szólnak, hogy a minisztertől lehet kérdezni, az újságírók faképnél hagyják a képviselőt, rohannak át a felállított mikrofonállványokhoz.

Lázár a legtöbb kérdést a jachtozásról, „luxizásról” és a Pride betiltásáról kapja. Az előbbiekről, bármit is kérdeznek, elmondja a szokásos paneleket, sehogy sem derül ki, ő kikre is gondolhatott, egy biztos: Mészáros Lőrincre nem. Tőle ő sokat kapott, nem pénzt, de más segítséget, „hálás is vagyok neki személyesen”. Barátjának nevezi a nagyvállalkozót.

A Pride kapcsán megpróbálják megtudni tőle, miért árthat a gyerekeknek egy felvonulás. Egy kérdező felveti, Szájer József sem attól lett meleg, hogy meglátta a Pride-ot, Lázár kizökken a joviális szerepéből, letegezve a kérdezőt:

– Ti kéritek számon, hogy mi hogy viselkedünk a melegekkel, és te most szemétkedsz egy meleggel.

– Mit szemétkedtem?

– Mert a Szájer Józseffel kapcsolatos kérdés az ilyen volt.

– Amit a kormány csinál a melegekkel, az nem szemétkedés?

– De ez téged felhatalmaz arra, hogy Szájer Józseffel ezt csináld?

Végül sikerül megkérdeznem Lázártól, hogy szerinte egy gyermeknek a szerető család a megfelelőbb hely a felnövekedéshez, vagy a gyermekotthon. Nem meglepő, hogy Lázár a szerető családot válaszolja. De amikor úgy folytatom, hogy a magyar állam azzal, hogy a meleg párokat kizárja az örökbefogadásból, gyermekeket foszt meg pont a szerető családtól – ráadásul a világ más részein sokan nőttek fel ilyen körülmények között, kiváló emberek lettek, nem egy közülük ismert is –, Lázár kategorikusan zárja le a témát:

„Én azt tudom erre mondani, hogy mi azokat az embereket képviseljük, akik erről a kérdésről egészen másképpen gondolkodnak, és az általunk képviselt emberek szempontjait és érdekeit jelenítjük meg a kormányzásunkban, és amikor jön a választás, majd ezt is mérlegre lehet tenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Király Júlia az MNB-botrányról: Matolcsyt, ha el akarja vitetni Orbán, akkor elviszik
Ha nem, két év múlva is csak nyomoznak majd – mondja a jegybank volt alelnöke. Szerinte Matolcsy György az alapítvány esetében védekezhet azzal, hogy semmiről sem tudott, ő is csodálkozva olvasta, mi történt.


A nyomozás még tart a jegybanki alapítvány, a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány és az alapítványi vagyon kezelésére létrehozott cég, az Optima Befektetési Zrt. ügyében, ahol az Állami Számvevőszék szerint százmilliárdos kár keletkezhetett. Veszélybe került a kecskeméti Neumann János Egyetem 127,5 milliárdja is, amit szintén befektettek. Lapinformációk szerint a pénz egy része Matolcsy György fiának baráti köréhez kerülhetett. Egyelőre nem tudni, hogy mire jut a rendőrség. Azóta a volt jegybankelnök is megszólalt, élesen bírálva az ÁSZ-jelentést, ami szerinte iratellenes és nélkülözi a tényeket. Az Indexnek nyilatkozva azt mondta, hogy „az is felfoghatatlan hiba az ÁSZ elnökétől, ahogy a károkozás szóval dobálózik”.

Terheli-e személyes felelősség az ügyben Matolcsy Györgyöt, és ha igen, elérhet-e hozzá is a nyomozás? Erről beszélgettünk Király Júliával, aki 2007 és 2013 között az MNB alelnöke volt.

– Mennyire volt etikus dolog, hogy ezeket az alapítványokat létrehozta annak idején Matolcsy György?

– Nekem volt egy nagyszerű MNB-s perem is, amit meg is nyertem, mert azt mondtam 2015-ben, hogy ezt bizony elkonfiskálták, magyarul ellopták az adófizetőktől, ami valóban így történt.

Ez már az első pillanatban az adófizetői pénz lenyúlása volt.

A jegybanknak a Pénzügyminisztérium, azaz az állam a 100%-os tulajdonosa. Normális országokban, normális körülmények között minden nyereségét befizeti a költségvetésbe, és nem szórakozik vele.

– Ez simán csak etikai kérdés, vagy büntetőjogilag is el kell számolni ezzel?

– Büntetőjogilag nem, mert Matolcsy György, mielőtt belépett a Magyar Nemzeti Bankba, átírta annak az alapító okiratát, miszerint a Nemzeti Bank nyereségének felosztásáról az igazgatóság dönt. Addig a részvényesi közgyűlés, azaz egy személyben a pénzügyminiszter döntött.

Tehát ez egy teljesen szabályos, törvényes akció volt. Önmagában ez nem szankcionálható büntetőjogilag.

Ez inkább csak kultúrországokban nem szokás.

– Tehát amit Matolcsy György csinált, azt jogszerűen csinálta, az más kérdés, hogy az ehhez szükséges törvénymódosításban neki is szerepe volt.

– És még csak nem is összeférhetetlen. Viszont a székházépítés esetében nehezebb dolga lehet. A jegybank gazdálkodásában elmeszelhetik gondatlanságért, ott nem nehéz a korrupciót sem kimutatni. Itt már az a kérdés, hogy akarják-e megtalálni a korrupciót, vagy nem akarják.

– Amennyiben?

– A székházat, amit fel sem kellett volna újítani, 50 milliárdért vállalták, majd végül 100 milliárdba került, és itt vannak olyan tételek, amik megmagyarázhatatlanok. Például a tetejére épített üvegpalota. Vagy például az 1 milliárd 800 millió forintos virágdísz.

– És miért pont most hozták ezt nyilvánosságra?

– Valószínűleg Varga, Nagy Marci és Lázár, hárman kombóban verik az asztalt, hogy a Gyurinak a körmére kell verni. De az például, hogy Magyar Péter miért nem kapta fel ezt az ügyet, egy jó kérdés.

– Mennyit árthat a jegybank tekintélyének, azon keresztül akár a forint stabilitásának, hogy ilyen dolgok derülnek ki?

– Az a nagy kérdés, hogy miért pont most derült ki. Nyilván erről eddig is tudtak a befektetők, tudott mindenki, és eddig sem ártott a forint stabilitásának. Tulajdonképpen még a Nemzeti Bank jó hírének sem. De a jegybankot megítélni inkább a gazdaságpolitikájáról szokás. Az, amit csináltak az alapítványok körül, az valóban kimerítheti a Btk.-t is, de nem ez a legkártékonyabb része az ügynek. Ez a leglátványosabb, az újságolvasókat legjobban érdeklő dolog, de a Matolcsy-hagyatéknak ez egy „töredéke”. Matolcsy György hagyatékának a kártékony része az, ami pusztítást a Nemzeti Bankban mint monetáris hatóságban végzett.

– Amennyiben kimeríti a Btk.-t, akkor eljuthat ez az ügy Matolcsyig is?

– Amit kitalált, azt már visszacsinálták. Varga Mihály nem engedhette meg, hogy később ez a fejére hulljon, és a Nemzeti Bankban mindenki tudta, hogy mi a helyzet, tehát a Vargát első nap figyelmeztethették, hogy azonnal lépni kell. És ebben jó partnerre talált a nemzetgazdasági miniszterben, Nagy Mártonban, aki a jegybank alelnöke volt, de nem írt alá semmilyen alapítványi papírt, ő arra nagyon vigyázott. Ilyen értelemben ő most a jó oldalon van.

– Az önmagában is beszédes, hogy az utolsó nap, pánikszerű intézkedéssel próbálták kiszervezni az alapítványok felügyeletét.

– Valószínűleg ez volt, ami kiverte végleg a biztosítékot, de azt illetően már tényleg csak találgatni lehet, hogy miért pont most hozták nyilvánosságra az ÁSZ-jelentést, miért nem fél évvel korábban, vagy a választások után. Az meg egyáltalán nem biztos, hogy Matolcsyig ez el fog vezetni.

Az, akihez egyértelműen elvezethet, Csizmadia Norbert, aki egyszerre volt az alapítvány kuratóriumának, meg a Neumann Egyetem kuratóriumának is a vezetője,

tehát ő tényleg a gondatlan gazdálkodás Btk.-t súroló lépéseit tehette meg. Matolcsy, ha nagyon jogilag nézzük, mit is tudhatott ő erről? Tudott ő erről? Ő is megdöbbent az ÁSZ-jelentésen. Szinte csodálkozva olvasta, mik vannak ott leírva. Ugyanis az alapítványokat létrehozta, mint alapító, és utána átadta a kuratóriumnak. Ő ült a kuratóriumban? Ült az ő gyereke a kuratóriumban? Hát nem. Tehát őt is megdöbbentette, hogy ez történt. Persze az MNB gazdálkodásában is talált a Számvevőszék némi problémát a székház felújítása körül, de ezek azért messze vannak attól, hogy Matolcsy Györgyöt karperecben elvigyék.

Az más kérdés, hogy ha el akarja vitetni Orbán, akkor elviszik. Ha viszont nem akarja, akkor még két év múlva is csak nyomoznak majd.

– A fiát sem érhetik utol?

– Ha el akarják vinni, elviszik. Ha nem akarják elvinni, akkor nyomoznak. De ez innentől kezdve politológia. Ehhez nem értek.

– A kijelölt alapítványi célokból mennyi valósult meg?

– Ez egy érvényes kérdés, és fel lehet tenni, hogy vajon mennyit költöttek oktatásra, kutatásra és mennyit egyéb célokra? De erre azt lehet mondani, hogy folyamatosan költöttek oktatásra és kutatásra. Egy alapítványnál ezek ugyanis hosszú távú projektek. A Soros Alapítvány is évtizedekig finanszírozta a CEU-t. Tehát az nem úgy van, hogy egy nap alatt elköltöm az alapítványi pénzt. Ha az jön ki, hogy abból a 250 milliárdból eddig összesen 1 milliárdot költöttek oktatásra, az nagyon dicséretes, hiszen 200 évre tervezték a működést.

– Lehet akár az ingatlanvásárlásokat is úgy magyarázni, hogy ezek befektetések, mert egyszer majd a svájci ingatlan annyit fog hozni, hogy abból az egyetemet az idők végezetéig fent tudják tartani?

– Így van, igen. Az a baj, hogy a dolognak a közgazdasági tartalma teljesen nyilvánvaló. A jogi része az tényleg a bűnüldöző hatóság figyelmességétől és sebességétől függ.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Rusvai Miklós: A fagyasztott húsban, trágyában, szőrben is hosszan túlél a száj- és körömfájás vírusa
A virológus szerint nincs más választás, mint az állatok leölése, és utána amit csak lehet, el kell égetni: a szalmát, a szénát, még az éghető karámot is. Így is részben a szerencsén múlik a rettegett betegség elleni küzdelem sikere.


Már négy magyarországi állattartó telepen azonosították a száj- és körömfájást: Kisbajcs és Levél után Darnózseliben és Dunakilitiben is megjelent a vírus. A szlovák oldalon is több településen felbukkant. Utoljára 1973-nam végzett nagy pusztítást ez a betegség Magyarországon, akkor még a verebeket is kilőtték, hogy ne terjesszék tovább a kórt.

A magyar hatóságok most újabb szigorításokról döntöttek, fertőtlenítő szőnyeget tettek ki az M1-es és a 86-os főút találkozásánál, Mosonmagyaróvár határában, és nemsokára a lébényi M1-es felhajtónál is lesz egy hasonló. Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter bejelentette, hogy a honvédség kijelölt helyeken fertőtlenítési feladatokat lát majd el. Közben a szomszédos országok is szigorítanak, Ausztria szombattól ideiglenesen lezár 23 határátkelőhelyet, Szerbia pedig csak úgy engedi be a magyar járműveket, hogy fertőtlenítik azokat. Rusvai Miklós virológussal arról beszélgettünk, mennyire sikeresek az eddigi magyar intézkedések, és mi jöhet ezután.

– Miért tartanak ennyire ettől a betegségtől?

– Mert nagyon ragályos, ez a hasított körmű vagy párosujjú patás állatok egyik legsúlyosabb betegsége. Ez azt jelenti, hogy szarvasmarha, kecske, juh és sertés is fogékonyak a betegségre, és, ahogy a nevében benne van, a szájban és a lábvégeken, a csülkökön hólyagok megjelenésével jár, erős gyulladást idéz elő.

Mivel ez nagyon fájdalmas, az állatok nem képesek enni, mozogni, lefekszenek, nem mennek oda az itatóhoz, az etetőhöz, leromlik az állapotuk, és előbb-utóbb elpusztulnak.

Természetesen ez a betegség sem öl meg minden állatot, van, amelyik túléli. Akár fél évig is hordozhatja a vírust az állat, ha pedig időközben levágják, akkor a fagyasztott húsban, a különböző termékekben hetekig ott lehet. Trágyában, szőrben, csülökszaruban nagyon hosszan túlél a vírus, ami a gondozók, a személyzet ruhájára tapadva, gépjárművek kerekén, külsején, különböző eszközökön megtapadva átkerülhet másik gazdaságokba, vagy a szél is elviheti, és akár több kilométerrel odébb újabb fertőzést idézhet elő.

– Hogyan képzeljük el azt, hogy a szél által is terjedni képes ez a fertőzés?

– Például az állat nyála lecsöpög a talajra, vagy a szénára, szalmára, azt felkapja a szél, és adott esetben odébb viszi 5–10 kilométerrel. Vagy a telepen ott bóklászó galambok lábára ragad az istálló, vagy a karám pora, ahogy ott szedegetnek a gyommag után, és elviszik több kilométerre.

– Magyarországon és Európában mikor volt utoljára ezelőtt ilyen járvány?

– Nálunk a hetvenes években, Európában idén januárban volt Németországban egy járványkitörés: egy állatparkban tartott vízibivalyokon jelent meg. Az előtt pedig 2001–2002-ben az Egyesült Királyságban volt egy nagy járvány, amikor több mint 10 millió állatot kellett leölni, mire megfékezték a járványt.

– Ha a húsokban, fagyasztott húskészítményekben is eláll nagyon sokáig, akkor lehetséges az is, hogy vannak olyan, nem visszahívott termékek, melyekben ez a továbbiakban is ott van, és időzített bombaként várja, hogy valahol máshol is járványt okozzon?

– Reméljük, hogy nem. Eddig a Magyarországon felfedezett telepek, de a Szlovákiában felismert telepek is tejelő tehenészetek voltak, tehát nem húsmarhaállományok. És mivel ilyenkor az állatokat leölik és megsemmisítik, nem kerül a hús étkezési célú forgalomba, ezért ilyen veszély nincsen, hogy húskészítményekben konzerválva a vírus valahol mélyhűtőben lenne. Ennek a veszélye különben fennállhat, de elsősorban az érintett területek háztáji állományában lévő sertések azok, amelyek ebből a szempontból veszélyeztetettebbek, hiszen most az érintett határrégióban, tehát Győr-Moson-Sopron megyében, a Duna mentén egy 40 kilométer hosszú, 10 kilométeres sávban, ami Szlovákiával határos, az összes fogékony állatot le kell ölni, beleértve a sertéseket is.

Szigorú állatorvosi ellenőrzés mellett ezek utána fogyasztásra kerülhetnek, tehát ha az állatorvos mintát vett belőle, és nem találtak benne vírust,

akkor ezek a háztáji állományban tartott sertések például lefagyaszthatók, és később fölhasználhatók. Ha valaki zugvágásban levágja az állatát anélkül, hogy azt állatorvos látta és ellenőrizte volna, akkor elképzelhető, hogy a húsban ott marad a fertőzés, és később előkerül.

– Gondolom, nem elég az állatokat levágni, mert, ahogy elmondta, a járművek kerekén, a ruházaton, bármin képes tovább terjedni a vírus. Nyilván ezeket is fertőtleníteni kell, adott esetben az ott dolgozóknak a munkaruházatát meg is kell semmisíteni. Mik azok a másodlagos intézkedések, amik ahhoz kellenek, hogy a járványt kordában tartsák?

– Az érintett telepeken bizonyos tárgyakat, anyagokat égetéssel megsemmisítenek, tehát a lombot, szalmát, a szénát, az éghető karámot meg lehet semmisíteni. A padozatot nagyon alapos takarítás után klóros vagy egyéb nagyon agresszív fertőtlenítő anyaggal fertőtlenítik, ugyanígy a gépjárművek külsejét, kerekét szintén nagyon szigorú fertőtlenítésnek vetik alá, amelyek például a tetemeket szállítják az elföldelés helyére.

– Mi van az ott dolgozók ruházatával?

– Egyfajta szkafandert visel mindenki, ami a betegség felismerésétől kezdve kötelező.

– Meddig kell tartani egy ilyen biztonsági intézkedésnek ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy rendben van, ezt megfékeztük, nem terjed tovább?

– Ha három hónap eltelik úgy, hogy nincs újabb járványkitörés, akkor lehetünk nyugodtak.

– Az, hogy már Darnózselin és Dunakilitin is megjelent a vírus, azt is jelenti, hogy újraindul a három hónap zárlat?

– Így van, tehát elvileg július 2-án fog lejárni.

– Magyar Péter keményen kritizálta a kormányt, szerinte az M1 minden fel- és lehajtójánál fertőtlenítő pontra, és az országon átmentő teherforgalom korlátozására lenne szükség. Mennyire szigorúak a magyar intézkedések a szlovákokhoz képest?

– Azonos az intézkedéssorozat mind a két országban, és Magyarország ugyanúgy fertőtlenítő- és beléptető kapukat állított fel a Szlovákiával közös határátkelőkön, ezenkívül egyéb korlátozások is vannak. Az M1 felhajtóira is elvileg csak fertőtlenítés után lehet felmenni. De mondhatnám azt is, hogy

a Duna mentén egy 10 kilométeres sávban az összes háztáji, fogékony állatot le kell vágni, tehát legalább olyan szigorú, ha nem szigorúbb korlátozó és járványvédelmi intézkedések vannak, mint Szlovákiában.

Ami nagy különbség, hogy a magyar gazdák sokkal együttműködőbbek. Míg a szlovákoknál tiltakozások, útlezárások nehezítik a járványvédelmi munkát, nálunk ilyen nem volt tapasztalható.

– Elégséges lehet ez a 10 kilométeres övezet?

– Erre nehéz mit mondani, hiszen eddig már többször is ennél nagyobb távolságra ugrott a vírus. Ennyi az előírás, de természetesen azok, akik jártasak – és az állatorvosok ilyenek –, azok nyilván ennél szélesebb területen is fokozottan figyelnek.

Most az egész ország állatorvos-garnitúrája rendkívül kihegyezett erre a problémára, mert senki nem szeretné, ha ez a betegség tovább terjedne.

Egyelőre nagyon örülünk, hogy megyehatárokon belül sikerül tartani, de erre nincs garancia.

– Ha a korábbi kettő helyett most már négy helyen igazolt ez a fertőzés, akkor következhet ebből egy láncreakciószerű terjedés? Ön mire számít?

– Mindenre van tapasztalat, tehát arra is, hogy nem sikerült féken tartani a járványt, de arra is, hogy nagyon jól sikerült kontrollálni. Tudom, hogy nem szép ilyet mondani, de sajnos részben szerencse. A meteorológiai viszonyoktól kezdve sok minden közrejátszik abban, hogy mennyire tud sikeres lenni a járványvédelmi munka.

Az emberi fegyelmezettség, a gazdák és a hatóságok közötti együttműködés zavartalansága és zökkenőmentessége, hogy mennyire törvényt és szabályt tisztelő adott esetben a lakosság

– ezektől a tényezőktől is mind-mind függ a siker.

– Megtörténhet, hogy egész megyékre, vagy akár az egész országra el kell elrendelni ezeket az intézkedéseket?

– Csak akkor, ha újabb gócok lépnek fel. Az pedig, hogy milyen intézkedések történnek, és milyen szervezetek bevonásával, abszolút a kormány hatásköre. Ha úgy döntenek, a katonaságot is bevethetik, vagy bármilyen más eszközt a járvány megfékezésére. Erre lehetőség van, és a múltban, vagyis az 50 évvel ezelőtti járványok időszakában, ilyenre rendszeresen sor is került.

– Az ország összes telepe állandó állatorvosi kontroll alatt van, ugyanúgy mossák a járműveket, ellenőrzik a ki- és belépőket?

– A szoros állatorvosi ellenőrzés megvan, de a kötelező fertőtlenítés az ország többi megyéjében jelenleg sajnos nincs elrendelve.

– A „sajnos”-ból én azt hallom ki, hogy ön úgy gondolná, hogy jobb lenne, ha így csinálnák...

– Járványtani szempontból jobb lenne, de attól tartok, hogy ez tarthatatlan lenne gazdasági és munkaerő-szükségleti okokból. Gondoljon bele:

egy négyszáz juhot tartó, egyedül dolgozó gazda hogy tudná ezeket a feltételeket megteremteni, ha nincs olyan embere, akivel például naponta fertőtleníteni tudná a traktort, meg minden egyebet, amit ő használ.

A traktort, a saját kocsiját, a pótkocsit, az összes járművet a keréktől a tetőig fertőtleníteni óriási költség. Miközben ezeknek az állatoknak a tartása már most is éppen a gazdaságossági határon van, főleg azért, mert az országból nem mehet ki exportra semmi három hónapig.

Azok a gazdák, akik például olaszországi exportra bárányokat akartak volna eladni húsvétra, az éves bevételük akár 60–70%-át elveszítik.

Akik hízó bikát tartottak közel-keleti exportra, azok kénytelenek túltartani az állatokat, és ki tudja, hogy el tudják-e majd adni három hónap múlva is? Ugyanez van a sertéstartóknál is, hiszen egy most 100 kilós sertés piacképes, de 3 hónap múlva, amikor feloldják a zárlatot, már nem fog tudni a 130 kilós, elzsírosodott sertéssel mit kezdeni, mert manapság a sovány hús a kelendő. A vágóhidak nem, vagy csak csökkentett áron fogják átvenni tőle, és dömpingáron kényszerül odaadni majd a termékét, hiszen három hónap múlva egyszerre szabadul rá a húsiparra mindaz a hús, ami most zárolás alatt van.

– Emberre ez egyáltalán nem veszélyes, meg sem települ emberen, vagy mi is tudunk hordozója lenni ennek a vírusnak?

– Az embert megfertőzi, de nagyon enyhe tüneteket okoz, és csak nagy koncentrációban. Húsipari dolgozóknál, akik fertőzött hússal dolgoztak, vagy laboratóriumi állatorvosoknál, akik koncentrált vírusokkal találkoznak, ilyen esetekben írtak le emberi fertőződést. A betegség emberen hőemelkedéssel, a száj környékén és a kézen hólyagok megjelenésével jár, de súlyos következményei nincsenek.

– Az emberek adott esetben viszont tovább tudják vinni a fertőzést az állatoknak is?

– Erre nincsen bizonyíték. Elvileg az emberben nem termelődik olyan mennyiségben a vírus, hogy tovább tudná adni a fertőződést. Vagyis ha az ember fertőződik is, akkor elvileg nem jelent az állatokra veszélyforrást. Nagyobb veszélyforrás a ruhára, kézre tapadt vírus, mint az, hogy beteg embertől kerül vissza az állatba.

– Vannak olyan vélemények, hogy bezzeg a 70-es, 60-as években ilyenkor az állatoknak csak a lábát és a nyelvét mosták le rendszeresen valamilyen fertőtlenítő anyaggal, és nem kellett leöldösni őket. Ez csak egy városi legenda, vagy megelőzésre használható lenne most is egy ilyen módszer?

– Ez soha nem olyan hatékony, mint az állatok leölése. Valóban most is felmerül az, hogy esetleg elég csak az állatokat mindenféle oldatokkal fertőtleníteni. Azonban a belsejében a vírus akkor is ott marad,a vérben ott kering, nem csak a látható felületeken található, attól eltekintve, hogy tüneteket csak ott okoz. De például a bendőben is vannak hólyagos elváltozások és fekélyek. Az állat belsejében pedig nem tudunk fertőtlenítést végrehajtani. Másrészt

a hetvenes években még vakcinázták az állományt, hiszen ez ellen a betegség ellen létezik vakcina, de manapság azokból az országokból nem importál senki, ahol vakcinázást alkalmaznak.

Tehát ebben az esetben mindaddig, amíg a vakcinázást fenntartjuk, plusz még három évig a legfontosabb exportpiacaink kiesnek. Ha egy ország belekezd a vakcinázásba, az ugyan a betegség okozta károktól mentesül, de három évig kiesik a nemzetközi kereskedelmi forgalomból. Ezt mérlegelve a legtöbb ország inkább azt választja, ami Angliában is volt, hogy inkább több mint 10 millió állatot leölnek, de nem kezdenek el vakcinázni, nehogy kizárják magukat évekre a nemzetközi kereskedelemből.

– Ez a bizonyos oldatos módszer prevencióra sem jó?

– Jó lehet, de rendkívül munkaigényes. Gondoljon bele, hogy minden állatnak a lábvégeit, a szájüregét naponta vagy naponta többször kezelni kellene.

Arról feledkeznek meg az ezt a módszert ajánlók, hogy nincs elég munkaerő a mezőgazdaságban.

Nem véletlen, hogy a kisbajcsi tehenészetben, ahol először felbukkant a vírus, egyiptomi vendégmunkások dolgoztak, mert magyar munkaerő a mezőgazdaságban már alig van.

– Erre létezik biztosítás? A biztosítók ilyenkor fizetik a gazdák kárát?

– Állami kártalanítás jár a leölt állatokért. Nem túl bőkezű, de a nulla veszteség elérhető.

– Ha Európában viszonylag ritka ez a betegség, akkor hogyan jelent most meg? Vagy a vírus lappang a vadállományban?

– Bár a szarvas, az őz, a muflon és a vaddisznó is érzékeny a vírusra, de a vadállományban nem önfenntartó a vírus, vagyis ha a háziállatokban nincs ott, akkor a vadállományból előbb-utóbb kipusztul.

– Akkor hogy került most ide?

– Valószínűleg az egyiptomi vendégmunkások hozták Kisbajcsra.

– Ezt lenyomozták?

– Ezt nem lehet bizonyítani, egyszerűen csak ez a gyanú. Ugyanis ennél észszerűbb magyarázatot egyelőre nem tudunk, viszont ezt bizonyítani nem lehet. Egy biztos:

annak a vírusnak, ami előfordul most ezekben a járványokban, a genetikai elemzések szerint a legközelebbi rokonsága Pakisztánban, Afganisztánban, Törökországban és a Közel-Kelet országaiban néhányszor már előfordult.

Tehát a genetikai nyomozás alapján is arra lehet következtetni, hogy valahonnan onnan jött ez a járvány.

– Az Ázsiából érkező vendégmunkások esetében nem lehetne előírni egyfajta orvosi vizsgálatot, kötelező fertőtlenítést, ami megelőzheti az ilyen eseteket?

– Elő lehet-e írni, hogy az unokatestvére nem látogathatja meg, aki most jött Kairóból? Ők maguk nyilván nagyon szigorú szabályoknak kell, hogy megfeleljenek, főleg a felvételnél vagy amikor alkalmazázák őket. De ha utána mondjuk egy kis hazait kapnak, vagy valaki meglátogatja őket, aki a ruháján hozza otthonról a vírust, azt nem lehet kivédeni.

Azok az országok, ahonnan ezek a vendégmunkások érkeznek, kivétel nélkül mind súlyosan fertőzöttek.

Akár a Fülöp-szigetek, akár Vietnám, akár az arab országok, bármelyiket nézzük, ezeken a területeken a vírus sűrűn előfordul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Bod Péter Ákos: Most azt próbálják megérteni a gazdasági szereplők, hogy ezután milyenek a játékszabályok
Trump vámtarifái után sokkolóak az első piaci reakciók. A volt jegybankelnök szerint beindul egy újrarendeződési játék, amin Amerika csak veszíthet. Az Egyesült Államok világkereskedelmi súlya csökken, és a mostani fordulat ki fog hatni a dollár nemzetközi szerepére is.


Hatalmas piaci sokkot okoztak Donald Trump vámtarifái, a koronavírus járvány óta nem zuhant akkorát az amerikai tőzsde, mint most. A Dow Jones 4 százalék mínuszban fejezte be a napot, a S&P 500 4,8 százalékkal, míg a Nasdaq 5,4 százalékkal került lejjebb. A Nike 14%-ot, a Boeing 10%-ot, az Apple és az Amazon 9%-ot zuhant, miközben a dollár és a bitcoin is gyengült, az arany és az euró viszont erősödött. A tőzsdei pánik miatt dollármilliárdokat buktak az amerikai elnök legnagyobb támogatói is. Ő az egészre úgy reagált: a tőzsdék fellendülnek majd, fantasztikusan fognak teljesíteni.

A világ többi része most azon dolgozik, milyen választ adjon a hatalmas, 10 és 50% közötti vámokra. Trump az Európai Unióval szemben 20%-os, Indiával szemben 26%-os, Vietnámmal szemben 46%-os vámot jelentett be. Kínának pedig összességében 54%-os (!) vámmal kell szembenéznie. Milliók rettegnek a munkájuk elvesztése miatt azokban a szegényebb országokban, ahonnan például a ruhákat vagy más termékeket exportálták eddig Amerikában, de az európai autógyártást is megrengetik a következmények. Bod Péter Ákossal, a jegybank volt elnökével a következményeket latolgattuk.

– Mik a kilátásaink?

– Amit most lehet tudni: az európai járműiparra 25% vám már életbe lépett. Tovább az Európai Unióra mint egy vámunióra 20 százalékos importvámot vetett ki Trump. Az Egyesült Királyság 10 százalékos, Amerika ázsiai szövetségesei, mint Japán, Dél-Korea, Tajvan 30 százalék körüli vámtételt kaptak a nyakukba, és az Amerikával szemben nagyon nagy exporttöbblettel rendelkező Kína vagy Vietnam még ennél is nagyobbat. Lehet még persze az eddigi történések tapasztalatai alapján reménykedni, hogy mindez nem végleges, hiszen a Mexikóval és Kanadával szemben meghirdetett vámok alkalmazását egyszer már egy időre felfüggesztették.

Most sem tartom lehetetlennek, hogy akár egy országra, akár egy szektorra vonatkozóan valamilyen felmentés vagy módosítás jönne.

Egyelőre nem láttuk a részletes bontást: pontosan milyen termékkörre vonatkoznak a most elrendelt intézkedés. Az ország tág fogalom, vámok esetében konkrét kódszám alatti termékekről, szolgáltatásokról szokás dönteni. Nos, a magyar idő szerint tegnap esti bejelentés után körülbelül ennyit tudunk, meg láthattuk a sokkoló első piaci reakciókat. A kereskedelmi kapcsolatok jövőjét illetően nem javított a helyzeten Trump indoklása. Az elnök beszéde nem arról szólt, hogy az Egyesült Államok nagy külkereskedelmi mérleghiányán szeretne javítani kereskedelem-politikai eszközökkel, ehelyett a szövetségeseit és versenytársait megvádolta különböző visszaélésekkel és manipulációkkal. Olyan emocionális érvelést használt, ami nem szokásos a kereskedelempolitikában.

Bemutatott számokat egy nagy táblán, amelyek viszont nem stimmelnek. Például azt mutatta fel, mintha az Európai Unió 39 százalék vámot vetne ki az amerikai termékekre. Ilyenről szó sincs.

A tényleges vámtételek csekélyek, csakhogy azokhoz hozzáadta az EU-ban szokásos áfát, meg néhány iparági adót. Ez azonban teljes félreértése vagy félremagyarázása a dolognak. Az áfa az országon belüli általános forgalmi adó, amit a végső vevő fizet, és nem a külkereskedő. Amerikában is van sales tax a kiskereskedelemben, és az más kategória, mint az importvám, amit az amerikai importőr kénytelen befizetni a költségvetésbe.

És itt a másik kolosszális tévedése: a megemelt importvámot nem az európai, kínai exportőrök fizetik, hanem majd az amerikai importőrök fogják befizetni az amerikai büdzsébe, és az amerikai fogyasztó fogja a következő hetekben érezni a kasszánál, hogy a kormánya lényegében egy nagy adótételt pakolt a nyakába.

Az importvám ugyanúgy drágítja a terméket, mint egy kereskedelmi adó.

– Itt nem arról volt szó, hogy Trump a kereskedelmi hiányt konvertálta át valahogy vámmá? Hogy ezt akarja helyrebillenteni a vámokkal, ami egy eléggé unortodox megoldásnak tűnik nekem.

– De igen, innen indult ki a dolog. Az egész világot sújtó vámemelés indokaként több dolgot mondott. Az egyiket már érintettük: kereskedelmi mérleghiánya van Amerikának egy sor országgal szemben, mégpedig Trump szerint azért, mert azok mindenfajta visszaéléseket, árfolyamvétkeket követnek el Amerika ellen. Tehát nem azért deficites a külkereskedelmi mérleg, mert az érintett termékkörben nem elég versenyképes az amerikai termelés – véli Trump. Nem közgazdasági érvet használ, inkább hátsó szándékot sejtet. De segít-e a külkereskedelmi hiányon a vámemelés? Elvileg igen, hiszen az emelt vámok után Amerika importja drágább lesz, és így a vásárlók kevesebb külföldi terméket akarnak, tudnak venni. Ha ezen közben az amerikai exporttermékre nem vetnek ki hasonló mértékű vámot, és az amerikai cégek ugyanúgy exportálnak tovább, akkor a kisebb import és változatlan export mellett csökken a kereskedelmi mérleghiány. Csak hát

miért ne válaszolna az érdeksérelmet szenvedő fél hasonló módon?

Ám önmagában a vámemelés nem unortodox módszer.

– De eredményes is?

– Szerintem nem. Az erősen megemelt vám a világ hatékony, versenyképes cégei elől elzárja az amerikai piacról, mert mondjuk egy 25 százalékos autóvám ezt jelenti, hogy jogilag behozható mondjuk a német autó, de az importőrnek annyival többe kerül a termék, és a megnőtt fogyasztói áron már nem lesz annyi vevője, mint előtte. Ez rossz hír a német autók kedvelőinek, meg a német autógyáraknak, de végül mérséklődik az amerikai mérleghiány. Csakhogy, amint említettem, meglehet, hogy azok az országok, amelyeket most tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal vádol, és amelyeknek a termelőit az amerikai importvám-emelés hátrányosan érinti, maguk is válaszintézkedést hozhatnak. Például az amerikai exporttermékekre, mondjuk

a szójára, ki lehet vetni szintén 20%-os vámot. Akkor viszont az amerikai szójaexportőrök, amelyek eddig nyereséggel árusították a termékeiket az 500 milliós európai piacon, nagyarányú vámot kapva a nyakukba, kiszorulhatnak az európai piacról.

Tehát a piaci következmények sokfélék lehetnek, a viszontválasztól függően. Egyébként van itt még egy ügy. Trump vámemelési hivatkozása az volt, hogy Amerikának az árukereskedelemben súlyos mérleghiánya van. Csakhogy ez nem igaz a szolgáltatásokra, amelyekben egyáltalán nem áll rosszul Amerika, gondoljunk az amerikai filmekre, IT-szolgáltatásokra, a New York-i jogi irodák működésére, a banki szolgáltatásokra. Emellett a világban befektetett amerikai tőkéből nagy tőkejövedelmek származnak.

Eleve nagy haszna van az Egyesült Államoknak az amerikai dollár kulcsvaluta-szerepéből.

Szóval az elnök a javaknak egy olyan csoportját emelte ki, amelyekben az Egyesült Államok valóban hosszú évek óta masszívan nettó importőr, fogyasztója a máshol előállított termékeknek: a tajvani chipeknek, a francia bornak, a magyarországi gyógyszernek, a kínai, vietnámi háztartási gépnek, mexikói autóalkatrésznek. De a külkereskedelmi egyenleg alakulása mögött világos közgazdasági okok állnak, nem pedig a gonosz külföldiek mesterkedései.

– Elkezdtek zuhanni a tőzsdék. Az amerikai dollár is gyengült az euróval szemben, ez egy olyan reakció, amivel számolni kell. Nem tudom, hogy a Trump számolt-e ezzel?

– Nyilvánvaló, hogy az intézkedések hatását nem kalkulálta ki. Indoklása alapvetően nem közgazdasági. Például Kanadával vagy Mexikóval szemben kezdettől fogva nem gazdasági, hanem lényegében oda nem tartozó érveket említett, miszerint onnan szöknek át tömegesen a bevándorlók, vagy onnan jön át a kábítószer. Ami vagy igaz, vagy nem. Ám ha van ilyen gond, annak nem az a megoldása, hogy a kanadai rönkfára kivetnek egy plusz adót. Nála folyton keveredik a politikai, a nem-üzleti szempont a gazdasági szemponttal. Márpedig az ilyen problémák megoldására lennének nemzetközi fórumok. Ezekről a fórumokról azonban az Egyesült Államok kormányzata nagy sebességgel vonul ki, ahelyett, hogy felhasználná a Valutaalapot, OECD-t a Világkereskedelmi Szervezetet - azokat a fórumokat, amelyek konfliktusrendezésre jöttek létre, és ezt a munkát jól-rosszul végezték az elmúlt évtizedekben. Viszont Trump a tárgyalásos, kereskedelempolitikai megoldás helyett az általunk megismert világkereskedelmi rendszer intézményeit kikerülve, egyoldalú, drasztikus, egyeztetés nélküli, meglepetésszerű intézkedéseket vezetett be. Láttuk, hogy a sokk hatására a valutaárfolyamok elkezdtek mozogni, a tőzsdék érzékenyen reagáltak rájuk. Hogy aztán mi lesz két nap múlva, nem tudhatjuk, mert ilyenkor a hírek hatására fel-alá futkosnak az árfolyamok.

Most azt próbálják megérteni a gazdasági szereplők, hogy ezután milyenek a játékszabályok. Mert valamilyen szabálynak kell lennie.

Keresik a szereplők, hogy milyen lépéseket tegyenek. Kína már régebb óta észlelve az amerikai protekcionista nézetek terjedését, jó ideje elkezdett függetlenedni az Egyesült Államoktól, az amerikai kereskedelmi forgalmának a nemzetgazdasági aránya már nem az, mint tíz éve volt. Az Európai Unió is most gondolja át a külkereskedelmi stratégiáját, valamint a védelmi terveit is. A világ jelentős kereskedelmi szereplői azt is átgondolják, hogy melyik valutanemben fognak majd üzleteket kötni. Ez a mostani fordulat ki fog hatni a dollár nemzetközi szerepére.

Az elzárkózó, protekcionista útra lépő Egyesült Államoknak a világkereskedelmi súlya csökken, mint ahogy a dollárnak a nemzetközi pénzügyi szerepe is mérséklődik.

Holott nyilván nem ez volt Trump szándéka. A kérdése arra irányult, hogy ezt végiggondolta-e – hát nem.

– Lehet Európa ennek a folyamatnak hosszabb távon nyertese?

– Minden ilyen változás átrendezi a pozíciókat. Például ha egy térség 20%-os vámterhelést kap a nyakába, de egy másik 40-et, akkor azt lehet mondani, hogy relatíve nem ő szenved a legtöbbet. Vannak aztán olyan ágazatok, amelyek új piacokat tudnak találni a termékeik számára – ezek másoknál kevesebbet vesztenek. Elképzelhető továbbá, hogy a nagy kereskedelmi szereplők egymás felé fordulnak, és saját feltételek mellett működő kereskedelmi klubokat alkotnak. Erre lehet példa az EU és Kanada, Európa és a Maghreb országok ügye. Sőt, még talán a Kínához fűződő viszonynak, ami nagyon bonyolult, lehetnek olyan vonatkozásai, amelyek nem voltak az asztalon fél évvel ezelőtt.

Beindul egy újrarendeződési játék, a globális termelési láncok egy része át fog alakulni. Ameddig ez eltart, addig sajnos termelés-visszaesés, profitcsökkenés várható,

de ha újrastrukturálja magát a rendszer, akkor onnantól kezdve az új szabályok szerint lehet játszani.

– Azt mondta az előbb, hogyha egy nap után itt össze-vissza mennek az árfolyamok, abból ne vonjunk le mélyreható következtetéseket. Ma az látszott, hogy miközben az euró erősödött, a forint meg hát finoman szólva egyáltalán nem. És itt az örök kérdés: nem megint az látszik, hogy sokkal jobban jártunk volna, hogyha már régóta eurónk lenne és nem forintunk?

– Ez bizony így van. Amikor egy ilyen bizonytalanság becsap, az a kisebb országokat különösen megrázza. Nyilván ilyenkor jobban ki van téve a megpróbáltatásoknak a kis gazdaság, meg a sérülékeny valuta, amelyik törékenyebb. Az euró, mint nagy hajó, fenségesen úszkál a viharban, de a kis ladikokat a hullámok ide-oda hajigálják. Szóval, ha most már mi is benne lennénk az euróövezetben, akkor az ilyen hirtelen vihar minket is csak tompítva érintene.


Link másolása
KÖVESS MINKET: