SZEMPONT
A Rovatból

„Benne volt a kiköltözésünkben, hogy a gyerekeinket menekítsük” - Ádám és Barbara Bajorországban kezdtek új életet

Azt mondják, az első félév a gyerekeknek sem volt könnyű, mára viszont beilleszkedtek. Nagyobb figyelem, rugalmasság, nyugalom - sorolják a különbségeket. Új sorozatunkban külföldre költöző családokat mutatunk be.


Iskolabezárások, tanárhiány, leszakadó épületek: iskolába járni Magyarországon jelenleg nagyon más, mint 15-20 éve volt, pedig már akkor is úgy éreztük, hogy lenne min javítani. Az osztrák határ mentén élők egyre nagyobb számban íratják gyerekeiket ausztriai iskolákba, az alapítványi- és magániskolákban alig lehet férőhelyhez jutni, aki teheti, egy ideje próbálja kimenekíteni tanköteles fiát-lányát az államilag (alul)finanszírozott oktatási intézményekből.

Vannak, akik kicsiket lépnek, mások jóval nagyobbat ugranak.

Olyan családokat kerestünk, akik az országot is elhagyták azért, hogy a gyerekeiknek minőségibb oktatást és egy másik jövőt nyújthassanak.

Ádám és Barbara Bajorországig ment ezért. Arról beszélgettünk, hogy milyenek a tapasztalataik a két ország oktatási rendszerét összehasonlítva. Valóban beszélhetünk-e összeomlásról otthon, mi az, ami külföldön különösen jó, példaértékű, említésre méltó. És a legfontosabb, hogy mi volt a motivációjuk, amikor kiköltöztek.

- Ádám: Azt, hogy összeomlik valami, mindenki úgy képzeli el, mint egy nagy kataklizmát, látványos valamit, mint amikor fizikailag leomlik egy iskola. Szerintem meg nem ilyen. Az egészségügy szerintem már összeomlott, mert nem működik rendesen, és igen, az oktatással is vannak komoly problémák.

Benne volt a kiköltözésünkben, hogy a gyerekeinket menekítsük, mert nagyrészt őket akartuk kivinni az országból.

Lehet, hogy gyerek nélkül még nem költöztünk volna. De nem csak az oktatásról volt szó, hanem a teljes társadalmi közhangulatról. A választások előtt úgy voltunk, hogy ha nyer a Fidesz, akkor teljesen reménytelen lesz a következő tíz, vagy nem is tudom hány év, úgyhogy költözünk. Ha nem, akkor még maradunk és megpróbáljuk otthon. Akkoriban teleplakátolta az országot a Fidesz a Veszélyesek felirattal. A gyerekek ettől megrémültek. A fiam kérdezte, hogy "mi veszélyes? Apa, veszély van?" Szóval nem csak az oktatás színvonala volt ami döntött, hanem a teljes társadalmi közhangulat, ami ma Magyarországot jellemzi. Az egészségügy, az oktatás és a politika együtt.

Ádám és Barbara másfajta jövőt szeretett volna adni a gyerekeiknek

- Mi alapján választottatok országot?

- Ádám: Egyrészt szempont volt, hogy valamennyire közel legyen. Otthon maradtak a szüleink, testvéreink, tehát fontos volt, hogy autóval egy nap alatt otthon legyünk, ezért nem akartunk messzebb menni Németországnál. Az országválasztás praktikus oldala az volt, hogy az állampolgárság megszerzése Ausztriával összehasonlítva Németországban egyszerűbb, rövidebb idő, kevesebb kritérium van (például nem kell leadni a régi állampolgárságodat). Plusz van egy ismerősünk, aki itt él és ő segített sok mindenben. Nagyon jókat mondott a környékről, és tényleg jó itt.

- Év közben mozdultatok, vagy megvártátok a tanév végét?

- Barbara: Megvártuk. A választások áprilisban voltak, és az eredményeket látva úgy voltunk vele, hogy sietni kell, mert szeptembertől már kint kéne kezdeni.

Eladtuk az otthoni házunkat, felszámoltuk végül is az otthoni életünket,

kerestünk itt albérletet, augusztusban jöttünk és szeptemberben kezdődött az iskola meg az óvoda.

- Mennyire volt nehéz oktatási intézményt találni Németországban?

- Ádám: Kettéválasztanám óvodára és iskolára a dolgot. Az iskola az kötelező, és olyan nincs, hogy nem jár a gyerek. Itt is tankötelezettség van 16 éves korig. Az óvoda viszont nem kötelező - ellentétben Magyarországgal -, sok helyről lehet hallani, hogy akár egy évig is várnak a szülők férőhelyre, nekünk szerencsénk volt, mert egyből bejutottunk. 50 méternyire van tőlünk az óvoda.

- Barbara: Be kellett jelölnünk, hogy hová szeretnénk járatni a gyereket, hát nekünk kb mindegy volt, mert nem ismertünk egy óvodát sem. Ettől a közelitől kicsit tartottunk, mert egyházi fenntartású.

- Miben nyilvánul meg a hétköznapokban az egyházi fenntartás?

- Barbara: Nem sok mindenben. Az istentisztelet sem kötelező. Ha akarsz, mész, ha akarsz nem.

- Ádám: Van egy muszlim kislány, és amikor volt az évzáró istentisztelet, egyáltalán nem erőltették, hogy bármiben részt vegyen.

Annak ellenére, hogy egyházi fenntartású, sokkal toleránsabbnak látom a hozzáállásukat.

Amikor volt a pride hónap, akkor például egy szivárványos zászló volt a templom mellett kirakva... Itt nincs bigott vallásosság, mégis a része az életüknek a vallás.

- Barbara: És nem keverik a politikával.

- Ádám: És nem erőltetik rá a gyerekekre sem, annak ellenére, hogy egyházi óvoda.

- Gondolom, a gyerekek nem beszéltek igazán jól németül, amikor kiköltöztetek.

- Ádám: Semennyire nem beszéltek németül. De kaptak segítséget. Az iskolákban vannak olyan osztályok, melyekbe azok a gyerekek kerülnek, akiket integrálni akarnak.

- Barbara: Olyan iskolába kerültünk, ahol van egy úgynevezett Deutsch plus, azaz a külföldi gyerekek idegen nyelvként tanulják a németet. Emiatt nincs több órájuk, készségtárgyak vagy etika helyett teszik be ezeket a nyelvi órákat.

- Ádám: Az óvodában más a rendszer, a kislányunk úgy kapott ingyenes német oktatást, hogy a közeli iskolába vittük hetente egyszer tanulni.

- Barbara: Itt annyi a külföldi, hogy azzal, hogy nem beszélték a nyelvet, szerencsére nem lógtak ki a sorból.

- Ádám: Igen, fel van az oktatási rendszer erre készülve, és a fiunk most már nagyon jól beszél németül.

- Hogy fogadták a gyerekek a változást?

- Barbara: Mindenki azt mondja, hogy a gyerekeknek ez könnyű, mert rugalmasak, ami így is van, de ezzel együtt is nehéz. A kisfiunk otthon könnyen barátkozott, a nyelvi nehézségek miatt itt az első félévben nem nagyon volt kivel játszania. Volt egy kislány, aki ugyanabban a cipőben járt mint ő, és kézzel-lábbal beszélgetve játszottak egymással. Mégis szeret iskolába járni, mert a tanító néni nagyon jó fej és nagyon kedves, emiatt nem volt problémánk. Az óvodában más a helyzet, bár a kislányunk egyébként is zárkózottabb alkat. Ami nagyon kellemesen meglepett bennünket az óvodában, az az alvás.

A magyar óvodában kötelező volt másfél órát feküdniük akkor is, ha nem tudtak aludni. Próbáltam beszélni az óvónőkkel, de kategorikusan elutasították, hogy a gyerekemnek ne kelljen másfél órát a plafont bámulnia. Itt viszont nincs ez a kötelező alvás.

Ez egy kicsi óvoda, két csoport van összesen. Egy könnyebbségünk volt még, hogy a másik csoportban az egyik óvónéni magyar, ő tudott segíteni, ha a kislányunk valamiben nem tudta magát kifejezni.

- Hány évesek a gyerekek?

- Ádám: A kislányunk most lett 6 éves, a fiunk 8.

- Egy év eltelt. A fiatok járt Magyarországon is iskolába. Mit tapasztaltatok, mik a különbségek a két iskolarendszer között?

- Ádám: Több példát is mondhatok, ami hirtelen eszembe jut, az az orvosi igazolás kérdése. Itt megbíznak a szülőkben. Magyarországon amikor beteg volt a gyerek, ha az orvos rá se nézett, akkor is muszáj volt igazolást írnia. Ezt itt nem követelik meg. Elhiszik a szülőknek, hogy beteg a gyerek, hogy otthon kell maradnia és azt is, amikor meggyógyul. Amit szigorúan vesznek, hogy gyerek ne maradjon ki az iskolából.

Ha te reggel nyolcig nem jelented be, hogy a gyereked beteg és nem tud aznap menni, először próbálnak telefonon elérni, ha nem sikerül, értesítik a rendőrséget, akik kijönnek a házhoz.

Ez a rendszer a gyerekek biztonságát szolgálja.

- Barbara: De ha nem betegség miatt akarod otthon tartani, ahhoz valami nagyon nagy indok kell, és külön kell engedélyeztetni az igazgatóval.

- Ádám: Ha mondjuk a gyereket szeretnéd elvinni iskolaidőben Mallorcára nyaralni, akkor a repülőtéren, ahol az első hatósággal találkozol, visszafordítják, mondván hogy mit keres itt ez a gyerek, amikor iskolában kellene lennie.

- Barbara: A másik különbség, amit nagyon szeretünk itt, az az önállóságra nevelés. Otthon el sem tudtam képzelni, hogy hány évig kell majd a gyereket minden nap az iskolába hordani. Nem volt olyan az infrastruktúra, hogy biztonságban el tudott volna jutni nélkülünk oda. Itt elsős koruktól egyedül járnak az iskolába. Amikor ide jöttünk, és megláttuk, hogy a 6-7 éves gyerekek egyedül mennek reggelente, az nagyon furcsa volt.

- Ádám: Már mi is lekísérjük a buszmegállóig, ott felszáll a buszra és együtt mennek a többiekkel. Itt a közbiztonság elég jó,

társadalmi szinten is nagyon odafigyelnek a gyerekekre, hogy biztonságban legyenek. Az iskolában pedig konkrétan azt kérik, hogy a szülők ne hordozzák őket kocsival.

- Barbara: Az is nagy különbség, hogy itt az általános iskola csak négy évig tart.

- Ez a nálunk megszokott alsó tagozat?

- Ádám: Igen, és utána a jótanuló mehet gimnáziumba, a közepes szakközépiskolába, a gyengébbek szakiskolába. Tehát negyedikben már döntenek a gyerekről. Van persze átjárás később, csak nehezebb. Érdekesség még, hogy általános iskolában nem egy tanár viszi végig a gyerekeket, hanem más tanít az első két évben és más a második kettőben. De ez nem minden tartományban van így.

- Hány tanító van a gyerekekkel napközben?

- Barbara: Egy tanító néni van, ő szinte mindent tanít. A napközi viszont teljesen más. Otthon két tanítója volt az osztálynak, az egyik a napközis tanító volt, a másik pedig a többit csinálta. Itt ez máshogyan van. A napközi teljesen külön intézmény, és fizetős. Ott nem az iskolai személyzet dolgozik, hanem gondozók.

- Ádám: Ha a tankönyveket nézzük, azok sokkal minőségibbek. Otthon meg voltunk ütközve azon, hogy a gyereknek ódivatú, idejétmúlt dolgokat tanítottak. Kifejezéseket, amiket már senki nem használ, a rajzokat nem lehetett felismerni a könyveiben. Úgy látjuk, hogy itt jobb minőségűek a tankönyvek. Valószínűleg megvan a szabad tankönyvválasztás lehetősége is a tanárnak.

A rugalmasság sok minden másra is jellemző. Például, ha a tanító úgy látja, hogy az osztálynak több időre lenne szüksége matematikából, akkor több matek órát tart.

Az, hogy egy nap hány órájuk lehet, az szabott, de a tanár állítja össze, hogy egy-egy héten mire van szüksége inkább a gyerekeknek. Ha lemaradtak matekból, akkor több matekra, ha németből, akkor arra fektet nagyobb hangsúlyt. Kreativitásra, csapatmunkára nevelnek. Például letáborozott egy cirkusz az iskola mellett, és megbeszélték, hogy a gyerekek odamehetnek, megnézhetik, és csinálhatnak egy cirkusz-projektet, és nagyon lelkesek voltak ettől, egy hétig csak ezt tanulták, és a végén előadtak egy műsort a szülőknek.

Az oktatás jobban reflektál a valóban szükséges készségekre, a gyerekeket önállóságra és kreativitásra nevelik.

- Barbara: Plusz megtanítják arra is, hogy reálisan tudják értékelni magukat, hogy felismerjék a saját gyengeségeiket és erősségeiket. Például ha van egy dolgozat, ott minden feladat mellett be kell jelölni, hogy szerinte hogy sikerült megoldani: könnyű volt, vagy nehéz. Félévkor személyes értékelést kaptunk, ahol ott ült a tanár, a gyerek és mi, és beszélgettünk a tantárgyakról, és az egyéb, az iskolai élettel kapcsolatos dolgokról. Mennyire barátságos, aktív, segítőkész a fiunk, mindenben ő értékelte magát először, aztán a tanító is elmondta, hogyan látja ő. A végén közösen a gyerek és a tanító felállítottak egy célt, amit év végégig el kellett érni.

- Ezt minden egyes tanulóval megcsinálja a tanár? Hány fősek az osztályok?

- Ádám: Huszonnégyen vannak, a tanár azt mondta, hogy ez évről évre változó. A lányom osztályában csak tizenöten vannak. Ez kis létszám, lehet, hogy helyi sajátosság, lehet, hogy általános, nem tudjuk.

- Nyilván az első évben voltak nehézségei a fiatoknak. Hogy éreztétek, kapott támogatást az iskolától?

- Ádám: Maximálisan. Például vegyük a németet, ami a legegyértelműbb nehézség. Ő dönthette el, hogy a nyelvi órák után áll-e már olyan szinten, hogy a többiekkel együtt rendes német órára menjen. Ott eleve egy jeggyel jobbat kapott, mint a német anyanyelvűek.

- Barbara: A hétköznapokban is nagyon figyeltek rá.

Mondta itthon, hogy mindig mindent megért. Kérdeztem, hogy értheted meg, ha nem is tudsz németül? Azt mondta, hogy ezt ő sem érti, hogy hogyan, de úgy el tudta magyarázni neki a tanító néni a feladatokat, hogy megértette.

Külön figyelnek arra, hogy azok is be tudjanak vonódni az órákba, akik még nem értik jól a nyelvet.

- Tapasztaltatok olyat, hogy szorong az iskolával kapcsolatban?

- Barbara: Egyszer két kislány elkezdte csúfolni, nekünk is egy-két hét után mondta csak el, amikor nem tudta őket leállítani. Akkor szóltam az osztályfőnöknek, hogy segítsen a helyzet megoldásában. Az osztályfőnök kitalált feladatokat az egész osztálynak, ami a szociális érzékenyítésre ment rá, odafigyelt rá, és megszűnt a probléma.

- Ádám: Az egy lényeges információ, hogy nem azért csúfolták, mert magyar, hiszen ők is bevándorlók.

A gyerekek a pályaudvaron búcsúznak a nagynénjüktől, aki meglátogatta őket Bajorországban

- Barbara: A fiunk egyszer megfogalmazta, hogy nem is érti, de itt, ebben az iskolában nincsenek verekedősök, vagy akik rosszul viselkednek, és zavarják az órát. Ilyen gyerek Magyarországon sok volt, annyira, hogy akadt, akit el is kellett távolítani az iskolából, mert egyáltalán nem tudtak vele mit kezdeni, olyan agresszív volt. Itt ilyen nincs.

- Mit kérnek a szülőktől az iskolába, mit kell beküldeni a gyerekkel?

- Ádám: Amit otthonról hallunk, hogy kifesteni az iskolát, ilyesmi, az itt nincs. Otthon mindent meg kellett vennünk, wc papírt, szalvétát, zsebkendőt, szappan, fénymásolópapírt, itt semmi ilyet nem kérnek.

- Barbara: Amikor év elején megkaptuk a tanszerlistát, hogy mire lesz szükség, az fél oldal volt. Otthon az előző évben két és fél A4-es oldal volt teleírva. Itt csak tollat, ollót, füzetet, rajzlapot kell venni. Egyéb dolgokat, amit a technikai órán használnak, azt nem. A testnevelés órán olyan pólóba megy, amilyenbe akar, csak legyen egy kényelmes edzőcipője. Illetve egyáltalán nincs évnyitó, fehér blúzzal és sötét nadrággal, itt ilyesmi nincs.

- Ott eszik a fiatok az iskolában?

- Barbara: Csak ebédet. A többit azt neked kell bevinni.

- Ha megnézitek, az étkeztetés ára hogy viszonyul a magyarhoz?

- Ádám: Árban valamivel drágább, mint otthon, cserébe az ételek minősége jobb. Bio-alapanyagokból minőségi ételeket főznek, minden nap van saláta, gyümölcs is. Hetente hal. Nem jelent gondot, ha valaki vega vagy nem eszik pl. disznóhúst.

- Barbara: Itt a reggelit is a gyerekek viszik be maguknak, így minden szülő azt csomagol, amit a gyereke szeret. Magyarországon az óvodába tilos volt bevinni bármilyen ételt, és mindenki ugyanazt kapta, ha szerette, ha nem. Többnyire péksüteményt, vagy egy szelet kenyeret.

- Összességében hogy érzitek, megérte a váltás?

- Barbara: Igen. Az iskola-óvoda szempontjából mindenképpen, és a saját életünket tekintve is. Persze kicsit még kívülállók vagyunk, ismerkedni, új emberekkel kapcsolatot teremteni nem könnyű nekünk sem, de reméljük, hogy az is jobb lesz idővel.

- Ádám: Főleg, hogy olvassuk, hogy otthon mennyire eldurvult a helyzet. Miután kijöttünk, akkor kezdődtek a sztrájkok, láttuk, hogy a fiunk iskolája is le van szalagozva, szomorú volt látni az egészet. Elképzeltük, hogy a gyerekünknek most meg kellene magyarázni, hogy miért van ez…

Így is valamennyire bevonódtak, muszáj volt elmondanunk nekik a maguk szintjén, hogy mi ez az egész, miért jöttünk ki, mi baj van otthon, de ha maradtunk volna, ezt át kellene élniük.

Arról nem is beszélve, hogy milyen a tanárok lelkiállapota. Itt nincsenek megnyomorítva, frusztrálva. A pedagógusok általában jókedvűek, kiegyensúlyozottak, és ez talán fontosabb, mint a praktikus részek, amiket felsoroltunk. Hogy a gyereket milyen pedagógus oktatja, kivel van együtt egész nap. A hétköznapi embereken is látjuk azt, amit a tanárokról mondtam. Ahogy közlekednek, ahogy válaszolnak, nem érzed azt az ingerültséget, megkeseredettséget és frusztráltságot magad körül. De hát nyilván ennek megvan az oka.

- Vannak kint magyar kapcsolataitok?

- Barbara: A barátnőm, ő az egyetlen barátunk, meg az ő barátaival tartjuk a kapcsolatot. Egyébként elvétve találkozunk egy-egy magyarral.

- Ádám: Látod a szerbeket, törököket, akik bandáznak, a magyarok annyira nem keresik egymás társaságát.

De az fura, hogy a magyarságomat itt jobban meg tudom élni, mint Magyarországon.

- Könnyebb messzebbről szeretni?

- Ádám: Lehet. Igen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Feri bácsi most kicsit pihenni fog, és utána friss erővel szét fogja darabolni Orbán Viktort!” – Az utca emberét kérdeztük Gyurcsány Ferenc visszavonulásáról
Megoszlottak a vélemények Gyurcsány politikai szerepéről és hagyatékáról, de a megkérdezettek többségének nem fog hiányozni a volt miniszterelnök. Emlékezetes pillanatot viszont mindenki fel tudott idézni.


Mindenkit – egyes hírek szerint talán még őt magát is – derült égből a villámcsapásként ért, hogy Gyurcsány Ferenc múlt csütörtökön váratlanul minden tisztségéről lemondott, visszavonul a közélettől, ráadásul még feleségével, Dobrev Klárával is válnak. Az esetet még különösebbé tette, hogy erről maga Gyurcsány a mai napig nem beszélt a nyilvánosság előtt, mindent a párt többi tagja kommunikált.

Kíváncsiak voltunk, hogy mit szól az utca embere ahhoz, hogy a magyar politika 2004 óta egyik legmeghatározóbb szereplője, a Fidesz és Orbán Viktor legfőbb ellenfele, sőt ellensége úgy tűnik, végleg visszavonul.

A járókelőket megosztotta a kérdés: voltak, akik szerint a DK volt elnöke gonosz dolgot tett 2006 októberében, míg mások bíznak abban, hogy Dobrev Klárának lehet még keresnivalója a magyar politikában. A többség nem fog könnyeket hullajtani a távozása miatt, sőt olyannal is találkoztunk, aki még a nevét sem akarta kiejteni a vieóban.

Az utca embere Gyurcsány Ferenc visszavonulásáról


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
New York Times: Erdő Péter a három legesélyesebb jelölt között volt a pápaválasztás első körében
A később pápává választott Robert Prevost, Pietro Parolin és Erdő Péter kapta a legtöbb szavazatot az első fordulóban, írja az amerikai lap. Erdő Pétert egy konzervatív szövetség támogatta, de hamar világossá vált, hogy nem győzhet.


A New York Times több mint egy tucat bíborossal készített interjút, hogy feltárja, mi történt a zárt ajtók mögött. A cikkből kiderül, hogy első nap a konklávét megnyitó elmélkedés elhúzódott, emiatt az első szavazás csak késő este kezdődött.

A voksok nem hoztak egyértelmű eredményt: három esélyes maradt versenyben. Köztük volt a 72 éves magyar Erdő Péter, aki mögött egy konzervatív szövetség állt, köztük több afrikai támogató.

De a New York Times szerint hamar világossá vált, hogy a magyar jelölt nem győzhet egy olyan konklávén, amelynek tagjait nagyrészt Ferenc pápa nevezte ki.

Rajta kívül sokan szavaztak Pietro Parolinra, a 70 éves olasz bíborosra, aki Ferenc pápa alatt gyakorlatilag a Vatikánt irányította. Azonban az első szavazáson ő sem kapott elsöprő támogatást. Az olasz tábor megosztott volt, ráadásul többeknek nem tetszett, hogy Parolin nem fektetett kellő hangsúlyt a közös tanácskozásokra – ezek Ferenc pápa kormányzási stílusának fontos részei voltak.

És a legesélyesebbek között ott volt a később pápává választott Robert Prevost is, aki korábban misszionáriusként dolgozott, majd egy szerzetesrendet vezetett, ezután perui püspökként szolgált, végül a Vatikán befolyásos szereplőjévé vált. Így sok olyan elvárásnak megfelelt, amelyeket a különböző bíborosi csoportok fontosnak tartottak - írja az amerikai lap. Azzal, hogy látszólag egyszerre képviselte Észak- és Dél-Amerikát, Prevost két kontinens bíborosai körében is népszerű volt. Amikor a többiek kikérdezték a latin-amerikai bíborosokat, akik jól ismerték őt, tetszett nekik, amit hallottak róla. A konzervatívok is úgy látták, hogy nem megosztó.

„Prevost bíborosban megvolt minden olyan tapasztalat, amit kerestünk”

– mondta Vincent Nichols, Anglia bíborosa. „Egy igazi misszionárius szívével rendelkezik, mély tudással és széles világlátással. Püspökként vezetett egy egyházmegyét, így közvetlen kapcsolatban volt a hívekkel, ugyanakkor dolgozott a Kúriában is – abban a római hivatalrendszerben, amely az egyház kormányzását segíti.”

Másnap világossá vált, hogy Prevostnak esélye van megszerezni a szükséges támogatást. Amikor a délutáni szavazáson elérte a 89 szavazatot – azt a kétharmados többséget, amely ahhoz kell, hogy valakit pápává válasszanak –, a terem tapsviharban tört ki, és mindenki felállt. „És ő csak ült tovább!” – mesélte a lapnak egy bíboros. „Valakinek fel kellett húznia. Mindannyiunk szemébe könny szökött.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Polyák Gábor: Ilyen brutális ágyúkkal csak akkor lőnek, amikor már a háború vége felé közelednek, és már mindegy
A médiajogász szerint a nagytakarítási törvénnyel minden szerkesztőség veszélybe kerül, az is, amelyiknek csak külföldi a tulajdonosa. Ez az irány már kívül van az Európai Unión, itt már nem akarják eljátszani, hogy tudnak késsel-villával enni. Nagyinterjú.


Kedd este, nem sokkal éjfél előtt Halász János benyújtotta a parlamentnek „A közélet átláthatóságáról” szóló törvényjavaslatot. A javaslat értelmében ezentúl a Szuverenitásvédelmi Hivatal bárkit listára tehet, akit külföldi pénzek elfogadása miatt „veszélyesnek” ítél a magyar szuverenitásra, legyen szó civil szervezetről, médiumról.

A törvénytervezet annyira szélesre tárja az értelmezés kapuit, hogy gyakorlatilag bárkit be lehet vonni alá. Aki listára kerül, nem gyűjthet többé 1 százalékot, támogatóiról nyilatkoznia kell, és ha hibázik, 25-szörös bírságot fizethet. Az egész mechanizmusban nem nagyon van jogorvoslat, viszont a NAV és a rendőrség is házkutatást tarthat, akár „preventíven” is. Polyák Gábor jogász, médiaszabályozási és kommunikációs szakértő segített értelmezni, hogy mit is jelent ez a törvényjavaslat a gyakorlatban.

– Nem tudom elképzelni, hogy Halász János ült este a konyhában a hokedlin, és szorgalmasan törvényjavaslatot körmölt. Mégis egyéni képviselői indítvány ez is, mint annyi más eddigi törvényjavaslat volt eddig is, amivel meg lehet spórolni a társadalmi vitát, ami csak akkor kötelező, ha a minisztérium lenne az előterjesztő.

– Ez teljesen nyilvánvaló. Őszintén szólva nem tudom, ki ez a Halász János, de mindegy is. Emögött is ugyanaz az apparátus áll, amely előkészíti az igazságügyminiszter által előterjesztett törvényeket, abban az értelemben, hogy ugyanazok az ügyvédi irodák, ugyanazok a szakemberek dolgoznak ezeken.

Ehhez Halász Jánosnak pont annyi köze van, mint önnek, meg nekem.

Lehet, hogy mi már jobban ismerjük, mint ő. Szerintem ő nem olvasta ezt a törvényt.

– Kezdjük az elején. Mi minősül egyáltalán külföldi forrásnak?

– Ez azon kevés fogalmak közé tartozik, ami valamilyen módon még definiálva is van a törvényben. Bármi, ami pénz és külföldről érkezik, bármilyen jogcímen, ez legyen támogatás, vagy akár a tulajdonostól érkező vagyonjuttatás vagy vagyontárgy, vagy akár csak egy megbízási szerződés, bármilyen munkavégzéssel kapcsolatban, bármilyen feladat elvégzésével kapcsolatban. Gyakorlatilag bármilyen olyan külföldi kapcsolat. És itt nagyon érdekes, hogy akár a tulajdonosi kapcsolat is olyan, ami ezt a külföldi pénzmozgást megalapozza, akkor elvileg célkeresztbe helyezi az adott szervezetet.

Tehát ha egy Magyarországon működő vállalatnak külföldi tulajdonosa van, és van a médiapiacon még egy darab ilyen, akkor az nem érezheti magát biztonságban,

pusztán ettől a ténytől fogva, még ha soha nem is pályázott semmilyen európai uniós vagy pláne amerikai forrásra.

– Tehát például ez a cég a saját nem hazai anyacégétől sem kaphat semmilyen juttatást?

– Pontosan. De az egy félreértés, hogy önmagában minden külföldi pénzmozgás, vagy határokon átnyúló pénzmozgás problémás. Hogy az legyen, lehessen, kell egy első lépés. A Szuverenitásvédelmi Hivatalnak listáznia kell azokat a szervezeteket, melyek szerinte veszélyeztetik a magyar szuverenitást.

És ehhez nincs támpont, ez teljesen szubjektív, önkényes fogalom.

Ebből a listából a kormány egy rendeletet készít, és ennek a rendeletnek a listáján szereplő szervezetek lesznek azok, amelyeknek a pénzmozgását onnantól kezdve lényegében befagyasztja ez a szabályozás.

– Van itt öt olyan pont, amit kifejezetten nevesít a törvény, hogy mit nem szabad. Például nem szabad negatív színben feltüntetni az ország független demokratikus jogállami jellegét. Azzal a mondattal például, hogy „ez az ország nem jogállam”, már megvalósul a negatív színben való feltüntetés?

– Így van. Ha utal rá, hogy 7-es cikkelyes eljárás folyik Magyarország ellen, aminek az alapja az, hogy a jogállamiság feltételeit rendszerszinten nem tartják tiszteletben, akkor az hiába egy hivatalos eljárás, egyértelműen ebbe a körbe esik, tehát máris ön, vagy az ön lapja, az célkeresztbe kerülhet.

– Ugyancsak bírálhatatlan a nemzet egysége és a határon túli magyarokért való felelősség?

– Így van.

– Ha egy civil szervezet, független újság bírálja Orbán Viktor Simionról mondott szavait, akkor már indulhat az eljárás?

– Azért ennél abszurdabb helyzet szinte elképzelhetetlen, de így van. Jelen állás szerint, ha Simiont próbálja bírálni, akkor ezzel a magyar kormány határon túli politikáját kritizálja. Egészen nonszensz dolgok jönnek ki ebből.

Nincs olyan kritikus vélemény, ami ne lenne felhúzható erre az öt pontra.

Mert a keresztény értékek, meg az alkotmányos identitás negatív színben feltüntetése, ezek megfoghatatlan dolgok. Ezekre hivatkozva nincs olyan kritika, ami alapján ne lehetne bárkit célkeresztbe tenni.

– A szöveg szerint olyan tevékenységekkel lehet veszélyeztetni a szuverenitást, amelyek alkalmasak a közvélemény befolyásolására...

– Így van.

– Például az újságírás az alkalmas erre.

– Igen, de még egyszer hangsúlyozom, hogy van itt egy eljárási feltétel. Ha Lánczi Tamásnak szemet szúr, hogy itt egy lap, és az ne adj isten, a demokratikus vitákat befolyásolja, és listára kerül az adott médium, akkor lép mindez életbe. A demokratikus viták befolyásolása mellett még a választói akarat befolyásolása is szerepel, itt még annál is cifrább a helyzet. Nyilvánvalóan nincs olyan médium, amely ne befolyásolná, de még egy bulvárlap sem mentesül ez alól. Naná, hogy befolyásolja a demokratikus vitákat egy bulvárlap is! De egy Facebook-poszt is befolyásolja, azért teszem közzé.

Ez egy nagyon érdekes színvallás, amiben a Fidesz bevallja, hogy mit gondol a demokráciáról és abban a nyilvánosságról. Azt gondolja, hogy kuss!

Nem tudom ezt szebben fogalmazni, azt gondolja, hogy egy dolgot lehet gondolni, egy dolgot lehet mondani, mégpedig azt, ami az ő álláspontja.

– A véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság alapjog, amit véd az alkotmány. Tehát elvileg Alkotmánybírósághoz lehetne fordulni.

– Ha Magyarországnak lenne valódi alkotmánya, amely egy értékrendszert valóban kifejez, és nem csak elbáboz valamiféle keresztény ideológiát, akkor Magyarországnak lenne alkotmánybírósága is, amelyik abszolút meggyőződésből mindent megtenne a legjobb szakmai tudása szerint, hogy a magyar jogrendszer összhangban legyen ezzel az alkotmányos értékrendszerrel, akkor ennek a törvénynek nem lenne esélye, hogy egy másodpercig is létezzen.

Egy icipici kis szakmai alapon működő alkotmánybíróság, amelyik nem pusztán egy pártnak a kiszolgálása céljából létezik, az egyértelműen mindenféle komolyabb gondolkodás nélkül az egész törvényt a kukába dobná.

Ez az egész törvény teljes mértékben bizonytalan szövegű, aránytalan, gyakorlatilag bármelyik szervezet pillanatok alatt megszüntethető ennek alapján. Nincs olyan eleme, ami a 2010 előtti világban bármelyik akkori alkotmánybíróság gyakorlatában ne lett volna egészen biztos bukás. Az alkotmányjogi vizsgán egy könnyű beugró kérdés lenne, hogy keressen öt hibát ebben a törvényben 10 másodperc alatt. Csak ahhoz, hogy ezt most kimondják erről a törvényről, kellene egy alkotmánybíróság, ahol gerinces, szakmailag elkötelezett emberek ülnek, meg kellene egy alkotmány, ami nem azért gránitszilárdságú, mert így hívják, hanem azért, mert van egy stabil értékrendszere. Ezek egyikével sem rendelkezünk.

– Nézzük csak tovább. Az is van a szövegben, hogy minden támogatásról teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatot kell kérni, hogy a pénz nem külföldről jött. Tehát ha én havonta ezer forinttal támogatom valamelyik médiumot, akkor nekem minden hónapban egy bizonyító erejű magánokiratba kell foglalnom, hogy nem külföldről van az az ezresem, amit elküldtem nekik?

– Azt nem látom bele, hogy nekem magánszemélyként igazolnom kell, hogy nekem biztosan nem a chicagói nagynénim küldte, de akik kapják, azoknak tudniuk kell bizonyítani ezzel az okirattal, hogy az egy magyar forrásból származó bevétel.

– A NAV a rendőrséggel együtt kivonulhat a listázott szervezetekhez, belenézhet mindenhova, iratokba, számítógépekbe. De ha nincs külföldi pénz, akkor a NAV nem illetékes. Ezek szerint az a médium, amelyik nem fogad el külföldről forrásokat, az bátran leírhatja, hogy Magyarország nem jogállam?

– Ezt leírhatja, de akkor felkerülhet a listára, és onnantól kezdve esélye sincs elfogadni külföldről forrásokat. Ha van egy médium vagy van egy civil szervezet, amely biztosan tudja, hogy van egy rejtett aranybányája, ahonnan minden nap kibányássza a megfelelő mennyiségű apanázst, és ehhez nem kellenek külföldi pályázatok, mondjuk EU-s pályázatok (ez nem tudom hányadik bugyra pokolnak...), akkor ő kritizálhat, de kockáztatja, hogy listára kerül. Tehát a rendeletbe akkor is belekerülhet, csak lehet, hogy a banktól nem érkezik riasztás, mert nem jön külföldi utalás.

– A törvényjavaslat lehetőséget ad a szervezetek megszüntetésére is is, ha nem tudják 15 napon belül befizetni a 25-szörös bírságot.

– Igen. Illetve a második jogsértésnél. Két eljárásban el lehet jutni odáig, hogy egy szervezetet felszámoljanak.

– Ki lehet-e ezt játszani olyan módon, hogy úgy, ahogy van, például az egész szerkesztőség kiköltözik mondjuk Bécsbe, és ott újraalapítja magát?

– Ma már ezt kérdezték tőlünk, hogy miért is nem alapítunk szervezetet máshol. Ha erre a törvényre úgy tekintünk, mint egy jogilag létező és komolyan veendő dokumentumra, akkor ez egy lehetséges válasz. Attól, hogy egy szerkesztőség külföldről működik, miért ne írhatna magyar nyelvű tartalmakat? Ez ugyanúgy hozzáférhető marad Magyarországról. Persze ezzel is lemondana az 1%-ról, akinél ez számít, annak ezt a veszteséget el kellene, hogy könyvelje. Ha egy szerkesztőséget tényleg kiviszünk, és nem csak imitáljuk, hogy az külföldön működik, akkor annak jelentős költsége van. Azokat az embereket, akik dolgoznak, meg kell győzni, hogy nekik ez jó lesz. Semmiképpen ne adjunk tippeket a jogalkotónak, hiszen ez a törvény még akár formálódhat is. Már számos korábbi jogszabálynál felmerült, hogy hát miért maradtok itt, miért nem külföldi székhelyről működtök tovább?

Eddig ezek a kiutált civilek meg szerkesztőségek sokkal inkább hazafiként működtek, ők nem Dubajban kerestek lakást. Ők ebben az országban akarnak tevékenykedni, ennek az országnak az állampolgáraiként, ennek az országnak a sorsáért aggódva.

Van egy ilyen dac is, hogy hát menjetek ki ti, ha nem férünk meg egy légtérben! Nekünk itt a helyünk, nekik egyébként is van már Dubajban lakásuk, akkor talán használják azt.

– Láttunk olyat, hogy a Fidesz nagyon durva törvényeket lengetett be, aztán nem lett belőle semmi, vagy csak annak a torzója lett, esetleg végül az egész csak csehovi puskaként lóg azóta is a szögön. Ön szerint ez a törvény létre fog jönni ebben a formában?

– Nem szeretnék tippelni. Húsvétkor kicsit mindannyian „átverve” éreztük magunkat, hogy az Orbán Viktor által belengetett húsvéti nagytakarítás elmaradt. Akkor Lázár János be is jelentette, hogy az addigra elfogadott, a pride-ot betiltó, és a gyülekezést megnehezítő jogszabályok, illetve a gyerekvédelmi alaptörvény-módosítás, és a kettős állampolgárok állampolgárságának felfüggeszthetőségéről szóló törvénnyel ők befejezettnek tekintik ezt a nagytakarítást. És akkor most pár napja Orbán Viktor újra elővette a témát, hogy a közélet átláthatósága fontos. Ha belegondolunk, ennek a törvénynek az első előszele már évekkel ezelőtt megvolt, mégpedig az, hogy vissza kell majd utalni a külföldről érkezett adományokat vagy bevételeket. Ez kétéves történet legalább. Tehát valami hasonló gondolat már nagyon korán érlelődött ahhoz képest, hogy most van itt a törvény.

Gyanítom, hogy ennek a törvénynek már szövege is megvolt, de valamiért most jött el a pillanat, amikor ezt letették az asztalra.

Az, hogy a jogalkotás folyamata milyen tempóban fog zajlani, érdekes kérdés. Két lehetőség van. Az egyik az, hogy ezt gyorsan keresztülviszik, gyorsan nekiállnak a lehető legtöbb szervezetet lehetetlen helyzetbe hozni, hogy már a választási kampányra úgy menjünk neki, hogy legalábbis nagyon megreccsent a még létező független nyilvánosság, mert nem lesznek benne civil szervezetek, nem lesznek benne független médiumok, ami egy tragédia. De azt is eljátszhatják, és ez egy másik reális forgatókönyv, hogy egy darabig nem veszik tárgysorozatba, csak tárgyalnak róla, aztán egyszer csak majd valamikor elfogadják, valamikor kihirdetik. De itt még további jogalkotásra lesz szükség. Tehát igazából utána a kormányon múlik, hogy mikor foglalja rendeletbe azt a listát, amit a Lánczi összeállít. Tehát el lehet ezzel úgy is játszani, hogy a választásokig a témát napirenden tartjuk, és Orbán Viktor újra és újra felhevült arccal elmondja, hogy a poloskákat most már aztán kisöpörjük, és akkor a hívek megint boldogok, és már senki nem emlékszik rá, hogy ezeket a poloskákat már rég ki kellett volna söpörni, állítólag. Mind a két forgatókönyv megvalósítható. A Fidesznek mindenre van eszköze, meg az ellenkezőjére is. Most nem tudom megtippelni, milyen politikai helyzetnek kell előállni ahhoz, hogy az egyik vagy a másik forgatókönyv valósuljon meg.

– Vajon lesz itt jövőre egyáltalán egyetlen független szerkesztőség is?

– Ha ezt a törvényt úgy, ahogy most látjuk, elfogadják, akkor tényleg bármelyik független szerkesztőség levehető a térképről. Ez a lehetőség ebben a törvényben benne van. A nyilvánosság szempontjából ugyanilyen fontos a civil szervezetek léte, akik kritikát tudtak megfogalmazni szakmailag megalapozott módon, akik már eddig a Szuverenitásvédelmi Hivatal ádáz ellenségeiként jelentek meg. Ezek nélkül nincs létező és működő nyilvánosság, és működő nyilvánosság nélkül még csak imitálni sem lehet tovább a demokráciát. Az, hogy most még vannak független szerkesztőségek, az Orbán-rendszer egy legitimációs alapja, mert mindig lehetett mutogatni, hogy lám, milyen sokan kritizálják őt.

Az, hogy ezt a legitimációs alapot most önként feladni látszik a rezsim, illetve elindul ebbe az irányba, az nagyon komoly változás. Ez egy teljesen új tárgyalási pozíció az Európai Unióval szemben. Nem lesz mire hivatkozni.

Így már nem lehet azt mondani, hogy itt minden rendben van, hiszen minden pont olyan, mint mondjuk Észtországban, csak egy picit másképp fogalmaztunk, ahogy eddig ezt mindig megpróbálták előadni. Most már teljesen egyértelműen minden európai sztenderden kívül fogunk esni.

– És mi lehet az oka, hogy az Orbánék ezt bevállalják?

– Hát ez egy politológiai kérdés, és az időzítést sem tudom megmagyarázni, hogy miért mostanáig húzták. De most sok minden történik. Itt van az egész ukrán kémbotrány. Láthatóan nagyon komoly támadás indul a Tisza Párt ellen. Az is benne van a pakliban, hogy egy másik vonalon a Tisza Párt legitimitását is kétségbe vonják. Most egy sokkal durvább támadás indul, és megint nem tudjuk, hogy aztán végigmegy-e, de egy olyan offenzívát látunk, ahol minden kritikus szereplő egyszerre került célkeresztbe, mintha nem lenne vesztenivalója a rendszernek.

Ilyen brutális ágyúkkal csak akkor lőnek, amikor már a háború vége felé közelednek, és már mindegy.

Már nem érdemes bíbelődni, hogy meggyőzzük az Európai Uniót, hogy még azért vannak olyan fideszesek, akik tudnak késsel-villával enni, ezt már nem kell eljátszani. Most már bele kell adni apait-anyait, hogy egy másik, és általam nem értett koordinátarendszer szerint próbálják meg a hatalmukat stabilizálni. De ez a rendszer már nem az Európai Unióban van.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Gáspárik Attila: Magyar Péter menetelése olyan, mint egy népmese, lehet, hogy bejön, de a lépesmézről nagyon nehéz lejönni
A Simion mellett kiálló Orbán Viktorról sokak számára kiderült, az erdélyi magyar kisebbségnél és Románia demokratizálódásánál fontosabb neki, hogy az Európai Unióban blokkolni tudja az Oroszország elleni határozatokat - mondja a marosvásárhelyi színház volt igazgatója.


A korábban magyarellenes megnyilvánulásaival ismertséget szerző szélejobboldali román elnökjelölt, George Simion már Orbán Viktor róla szóló mondataival kampányol Erdélyben. Támogatói olyan szórólapokat osztogatnak, amin a magyar miniszterelnök fotója és egy tőle származó idézet szerepel. Orbán Viktor ugyanis május 9-én a Tihanyi Apátságban Simion szavait idézte egyetértően: „most a nemzetek Európájának, a keresztény Európának van itt az ideje.” Hozzátette, „biztosítjuk Románia népét és jövendő elnökét, hogy mi az összefogás és az együttműködés talaján állunk, ezért semmilyen elszigetelést, politikai retorziót nem fogunk támogatni Romániával és annak vezetőivel szemben.” Simion azonnal megköszönte a szavakat: „Köszönöm a nagyszerű üzenetet, Orbán Viktor! Meg kell nyernünk a harcot! Együtt!” - írta.

Azóta erdélyi magyar értelmiségiek, politikusok és történészek sorra szólaltak meg – közülük többen párhuzamot vontak az őszödi beszéddel, mások szerint Orbán ezzel nyíltan beavatkozott a román választásba, méghozzá egy szélsőséges, Nyugat-ellenes, magyarellenes politikus javára. Magyar Péter hazaárulással vádolta Orbán Viktort, és bejelentette, szerdán gyalog indul Erdélybe. Gáspárik Attilával, a marosvásárhelyi színház volt igazgatójával a történtekről beszélgettünk.

– A miniszterelnök tihanyi szavai elfordíthatják-e a Fidesztől a romániai magyar szavazók többségét?

– Ha most lennének a magyar választások, valószínűleg. De mivel hogy 11 hónap van még, addig biztos még egy-két stadiontervet be fognak mutatni.

Nekünk nincs annyi fantáziánk, amilyen módon itt a pénzt tudják osztogatni, és milyen módszereket tudnak kitalálni.

De itt hálózatépítés folyik. Például az MCC, a Mathias Corvinus Collegium folyamatosan nagyon elit rendezvényeket szervez, és vonja el a szürkeállományt az erdélyi magyarok közül, fizetik őket, és építenek egy új elitet szép csendesen. Ez csak egy a sok közül, rengeteg hálózatot építettek. Talán Magyar Péternek a most bejelentett menetelése, ami nagyon szép, olyan, mint egy népmese, lehet, hogy bejön, és az erdélyi magyarok egyszer csak azt mondják, na jó, akkor nézzük, hogy ő mit ajánl, vagy mit tud.

Persze nagyon nehéz a lépes mézről lejönni, arról a lépes mézről, amiért igazából nem kell csinálni semmit.

Úgy érzem, nagyon sok ember részéről, hogy bizakodva és reménykedve néznek Magyar Péter politikai aktivitására Erdélyből, és neki itt is lesz elég dolga, hogy segítsen a szellemi romeltakarításában, amit a Fidesz itt is okozott a klientúra kiépítésével. Gyurcsány Ferenc óta Bukarestben nem volt román–magyar közös kormányülés. Mégiscsak egy szomszédos országról van szó, szeretem, nem szeretem. Az Európai Unió hetedik legnagyobb országáról beszélünk, ez Románia. A Fidesz az ebben rejlő lehetőségekkel soha nem élt, vagy nem akart élni. Török cégek csinálják itt az országutakat. Jó volna, ha a két ország végre szorosabban is együttműködne, ha Magyar Péter erre ráerősítene.

– Magyar Péter mostani menetelése stabilizálhatja azt a fajta elfordulást a Fidesztől, amit említettél?

– Első körben inkább az eddigi passzív embereket fogja megszólítani. Ez pedig egy gondolkodó réteg, mert elsősorban a gondolkodó réteg fordult el a Fidesztől, mert nem szereti azt, ami történik. Akik rájöttek, hogy ide mindent importálni akarnak. Csak egy példa:

Székelyföldön nem él meg a parlagfű. Amikor a magyar kormány parlagfűellenes államtitkárt állított, akkor Székelyföldön is egy-két politikusnak eszébe jutott, hogy irtsuk ki a parlagfüvet.

Vagy amikor a magyar kormány bevezette a kormányinfót, akkor a Kovászna megyei tanácselnök kitalálta, hogy akkor mi tartunk megyeinfót. Erdélyben a politikai elit leszokott az önálló gondolkodásról és arról, hogy azokra a kérdésekre fókuszáljon, amiket nekünk kell itt megoldani.

– Ez most megváltozhat?

– Abban a pillanatban, hogy Magyar Péter megerősödik, akkor lesz egy tömegvonzás. Egy csomó ember elindul a Damaszkusz kávéházba, és Paulusként megfordulva azt fogja mondani, „jaj, kényszerből tettem”. Rengetegen lesznek már, nagyon sokan vannak, akiknek különböző belső fórumokon már nagyon-nagyon elegük van, mondogatják, mikor jön már valami más. De egyelőre sokan inkább a magyar költségvetést nézik, hogy abból hogyan lehetne még érzelmi alapon pénzeket kizsarolni. Ez egy hosszú folyamat, erről majd a szociálpszichológusok sok-sok tanulmányt fognak írni. Mindez Antall József idejében indult el. Kedves ember lehetett, meg jó ember is, de elhitette a határon túliakkal, hogy ez nekik jár. Minden jár. Nem kell jegyet vegyenek a buszon, a metróba, mert határon túliak, erdélyiek. Holott nem halat kellett volna adni, hanem hálót, ahogy a régi japán mondás is mondja.

– Most pedig itt van az elnökválasztás, és Orbán Viktor legújabb favoritja, George Simion. Mennyire fontos Romániában, hogy ki lesz a köztársaság elnöke?

– Romániában félelnöki rendszer van, ami azt jelenti, hogy az államelnököt közvetlenül a nép választja, és sokkal nagyobb felhatalmazása van, mint Magyarországon. A miniszterelnöknek is nagyon komoly funkciói vannak, de az államelnök felel a külpolitikáért, főleg az európai integrációért, ő képviseli az országot az Európa Tanácsban, és ő nevezi ki a titkosszolgálatok és a korrupcióellenes hatóság vezetőit. Tehát erősen képes befolyásolni az ország vezetését és állapotát. Igaz, minden kinevezés át kell menjen a parlamenten is, ahol bár sokan vannak a Simion-féle AUR pártból, de nem elegen ahhoz, hogy mások nélkül ez a szavazás átmenjen. Tehát

a fékek és ellensúlyok rendszere, bármilyen furcsa, Romániában eddig még működött, még mindig működik.

Hogy megértsük, mi történt, vissza kell menjünk december elejére. Akkor volt egy elnökválasztás, amit az Alkotmánybíróság megsemmisített, mivel az derült ki, hogy akkor második fordulóba került volna egy Georgescu nevezetű, teljesen kívülről jött ember, aki Putyin-imádó, és semmilyen politikai háttere addig nem volt neki, csupán középkáder vezető volt, de nagyon látványosan úszott a hideg vízben, és lovagolt. A második helyre pedig egy tévébemondónő érkezett be – ugyan egy párt révén –, de annak a pártnak nem volt akkora jelentősége. Már akkor észrevehette volna az ország és annak vezetői, hogy a lakosok nagy része nem akar az eddigi politikai elitből elnököt magának, hanem teljes megújulást akar, legalábbis az a része, amelyik elment választani. Ez körülbelül a választók 50%-a. Világosan látszott az elvárás, és két héttel ezelőtt, a megismételt első fordulóra olyanokat kellett volna jelölni, akik eddig nem kompromittálódtak a politikai életben.

Ehelyett a legnagyobb koalíció, amelynek az RMDSZ is része volt, „kikukázott” egy tíz éve lelépett, volt nemzeti liberális pártvezetőt.

A hangsúly Romániában a „nemzeti”-n van, a liberalizmust csak a gazdasági liberalizmusra értik. Ez a jelölt nem jutott be a második fordulóba. Az RMDSZ végig Lázár János kampánycsapatával dolgozott, körülbelül ugyanazok végezték a kampányt, akik Lázár Jánosnak is végzik.

– A magyarországi miniszterről beszélünk?

– Igen. Porcsalmi Bálint volt a kampányfőnök. Ők a legaljáról összeszedett second-hand Fidesz-reklámokkal kampányoltak. Tehát: „Előre, sohase hátra!”, „Mindig előre!”. Ez nem érdekelte az embereket, miközben az RMDSZ iszonyatosan erőszakosan kampányolt, azt sulykolta, hogy végveszély van. Az első fordulóban végig arról beszéltek, hogy a második fordulóba jutottunk, ám az történt, hogy egy fociultra végzett az első helyen, második helyen pedig Bukarest főpolgármestere végzett, aki egy érdekes figura. Erdélyben született, Fogarasban, odavalósi, ahonnan Jancsó Miklós is származott. Ott a török időktől kezdve románok, németek, magyarok együtt éltek, tehát neki van érzéke a kisebbségekhez. Ezen kívül egy híres matematikus, a Sorbonne-on doktorált matematikából, 50 alig múlt el, tehát politikusnak szinte fiatal, eléggé hasonlatos Karácsony Gergelyhez, egy megfontolt, higgadt ember, akinek nagyon széles látóköre van, és nagyon hosszú távra is tud tervezni, mert átlátja ezeket a kérdéseket. Az RMDSZ kénytelen volt vele menni a második fordulóra, miután az első fordulóban elmondta róla, hogy nem jó semmire. Ez már nagyon nehéz volt. Egyik napról a másikra azt mondani, hogy ami eddig fehér volt, az igazából fekete.

Ráadásul kezdetben Gulyás Gergely, majd Orbán Viktor is azt mondta, hogy a magyar kormányt igazából nem érdekli, mi történik a választáson, neki teljesen mindegy.

Miközben a két országnak rengeteg közös érdeke van. Például a magyar kormány azzal hiteti a magyar közvéleményt, hogy Európa legnagyobb földgáztartalékát, amit Romániában találtak meg a Fekete-tengerben, majd Magyarországgal közösen fogják kiaknázni. Ez pedig koránt sincs eldőlve, miközben Magyarországnak roppant fontos, hogy gázhoz jusson, és az orosz importról le tudjon válni. Tehát nem mondhatja semmilyen felelős magyar politikus – legyen az kormánypárti vagy ellenzéki –, hogy neki teljesen mindegy, hogy mi történik itt. Rá egy napra azt üzente Orbán Viktor, hogy jó keresztény ez a Simion, és ő támogatja a nemzetállamok Európáját. Mi, erdélyi magyarok már nagyon sokszor elmondtuk, hogy nem lehet szó nemzetállamok Európájáról, mert akkor Szlovákiában is, Romániában is majd lesz nemzetállam – kisebbségek nélkül. Nem hiszem, hogy ez valakinek az érdeke lenne.

– Mi volt erre a reakció?

– Próbálták az RMDSZ politikusok megmagyarázni, hogy ez csak arról szólt, hogy jó keresztény ember. Mintha a másik nem volna keresztény ember. Persze, ha nem volna keresztény ember, akkor se volna probléma. Romániában megpróbálják az államot és az egyházat elválasztani, ami azt jelenti, hogy a közintézményektől is távolabb tartják ezeket a dolgokat. Tehát akkor az RMDSZ politikusok kezdték mosdatni Orbán Viktort, amire óriási felháborodás tört ki a különböző internetes fórumokon, és azzal fenyegetőztek a választók, hogy nem is mennek el választani. Ezután sokan megszólaltak, jeles értelmiségiek, hogy ez tarthatatlan, Orbán Viktor súlyosan megsértette a játékszabályokat. Erre történt az a telefonbeszélgetés, amire hivatkozni szoktak, hogy Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Orbán Viktor megegyeztek, hogy nincsen semmi gond, Magyarország nem szól bele a választásokba. Tehát lefordítom az én egyszerű gondolkodásomra: az megint azt jelenti, hogy mindegy, akár lehet is Simion Románia elnöke.

Ha Románia elnöke lesz Simion, persze nem lesz világvége, de hogy az erdélyi magyarság újrakezdheti ott, ahol George Funar alatt abbahagyta.

Harcolnunk kell megint azért, hogy egy magyar nyelvű plakátot, egy színházi plakátot kitehessünk az utcára, vagy harcolnunk kell azért, hogy az idősgondozásban vagy a gyermekorvosoknak valamilyen módon kötelező legyen, hogy a kisebbségek nyelvét ismerjék, legalább olyan helyeken, ahol 20%-nál több magyar él. Tehát ez egy borzalmas hátrányt jelent nekünk, és megállítja az építkezésünket. Szijjártó Péternek sikerült mindezt megtetéznie azzal a kifejezéssel, hogy hát mi csak jóban szeretnénk lenni Románia eljövendő elnökével. Tehát ők már eleve elkönyvelték azt, hogy Simion nyerni fog. Ennek az az olvasata, hogy

Orbánnak az erdélyi magyar kisebbségnél és Románia demokratizálódásánál fontosabb, hogy az Európai Unióban blokkolni tudja az Oroszország elleni határozatokat.

Mert ne mindig csak az erdélyi magyarokért sírjunk. Magyarországnak szerintem kötelessége, joga és feladata, hogy egy demokrácia legyen a szomszéd államban, hogy legalábbis segítsen ebben, mint ahogy minket is érdekel, hogy Magyarországot demokratikus erők vezessék. Minden román, mikor nyugatra megy, Magyarországon keresztül kell menjen. És mi, erdélyi magyarok nagyon kényesek vagyunk arra, hogy ők milyen élményeket szereznek ott. Hogy beszél velük a rendőr, hogyan szolgálják ki őket. Sajnos az utóbbi időben nagyon sok panasz érkezett, hogy pokróc módon bánnak az átutazókkal, akik nem ismerik a magyar nyelvet, de azokkal is megtörténik ilyen az utóbbi időben, akik ismerik.

– Egy dolog, mit szeretne a magyar kormány, de mi a valóság? Hogy állnak most a jelöltek?

– Most úgy néz ki a felállítás, hogy lehet, hogy behozta a lemaradást Nicuşor Dan, Bukarest főpolgármestere, tehát nyitott a harc. Érdekes ez a helyzet. Két héttel vagy egy héttel ezelőtt, mikor volt az első forduló, megnéztem a magyarországi eredményeket, nagyon kevesen mentek el szavazni, tehát nem mozgósított sem az RMDSZ, sem a Fidesz, sem a magyarországi ellenzék azok között a román állampolgárok között, akik Magyarországon élnek.

Akik mégis elmentek szavazni, azok 60%-ban Nicuşor Dant választották, aki most is a demokratikus erők jelöltje.

Tehát a Magyarországon élő román állampolgárok pontosan látják és tudják, tudták az első fordulóban is, hogy ki az, akire lehet számítani.

– Azt mondtad, hogy kikukázott pártvezetőt találtak csak az első fordulóra. Ezek szerint Romániában is létező probléma, amit például az Egyesült Államokban észrevehettünk. Elfáradt a politikai elit?

– Egyrészt elfáradt, és ennek az oka pedig az, hogy ma a politikában dolgozni nem egy kifizetődő dolog. Ugyanis Románia viszonylag komolyan veszi a korrupció elleni harcot, ami azt jelenti, hogy ha feljelentettek, már indul is a vizsgálódás. Ki a fenének van kedve folyamatosan bizonyos hatóságokkal a nyakában vezetni akár csak egy iskolát vagy egy egyetemet, egy állami vállalatot? Borzalmas a folyamatos vegzálás. Borzalmas az is ugyanakkor, hogy a forrásokat megtalálni, az állami forrásokat, az mindig valami sógorkomaság alapján lehetséges. Tehát nem elég, hogy te okos vagy. Kapcsolatokkal kell rendelkezni. Jó kapcsolataid pedig akkor vannak, ha visszasegíted a másikat, aki pénzt utalt neked, vagy pénzt utalsz valakinek. Tehát lett egy zárt kaszt, ami nem tudott megújulni. Így hát itt

a romániai Menczer Tamások kezdtek el politizálni, akik folyamatosan nagyokat tudnak mondani, hatalmas nézettséget tudnak generálni, és ezt a nézettséget szavazatra tudják konvertálni.

Ma igazat mondani szerényen, az nem hoz szavazatokat és nem hoz nézettséget.

– Ezzel ugye nem azt akarod mondani, hogy már az is baj, ha a korrupció ellen egy országban határozottan fellépnek?

– Nem, egyáltalán nem mondom, csak a másik oldalon meg nincs semmi. Ez egy kicsit hasonlít a Gulliver Lilliputban történetéhez: ha valakinek valami nem tetszik, akkor feljelenti a másikat, és elindul egy eljárás, miközben az igazi nagy korruptak sok esetben – tudjuk jól – meglépnek.

– Mit veszíthetünk, ha Orbán favoritja lesz Románia elnöke?

– Például nagyon-nagyon jó lehetőséget is tud nyújtani jelenleg Románia olyan csak magyar állampolgároknak, akik Magyarországon kisodródtak politikai beállítottságok vagy csupán a nem lojális magatartások miatt. Például elég sok magyarországi színházi rendező és drámaíró is ma Erdélyben él, vagy legalább félig itt él, és itt alkot, és a román adófizetők pénzéből élnek. Ami egy fantasztikus dolog! Erről álmodtunk! Az értékek menjenek, jöjjenek egymás között! Mohácsi János most fejezte be Székelyudvarhelyen a rendezését. De ha most választások lettek volna, az a színész, akit ő rendez a színpadon, csak elővesz egy borítékot, beírja a szavazatát, és érte jönnek, és elviszik, és máris leszavazott. Mohácsi Jánosnak ugyanezért haza kellene mennie Budapestre.

Tehát az a több ezer Erdélyben dolgozó magyarországi magyar, akik identitást építenek, akik a magyarság megtartásán dolgoznak, azoknak fel kell ülniük egy vonatra vagy repülőre, és csak otthon szavazhatnak. Igazából nem érint, de bosszant ez a dolog. Én Stuttgartban voltam decemberben, amikor az első, megsemmisített elnökválasztás volt. Hála a NER-nek, mert Bagossy László ott igazgató, úgyhogy meglátogattam a stuttgarti Theater Tri-bühné-t. Ha egy normális Magyarország lenne, akkor Budapesten találkoztunk volna, esetleg Kaposváron. Szerencsére elmentem Stuttgartba, ott pedig elmentem a román konzulátusra, ami az általa igazgatott színháztól 400 méterre van, és bementem szavazni. Nagyon boldogok voltak, kérdezték, mit csinálok? Mondtam, meglátogattam a magyar barátomat. Mondták, jaj, de jó, szóljak még másoknak is, hogy jöjjenek szavazni. Tehát bárhova be lehet sétálni, nem kell lajstromozni, nem kell bejelölni – ez egy normális, mobilis Európa. Erről álmodtunk, hogy mindenki oda menjen, ahol dolga van.


Link másolása
KÖVESS MINKET: