SZEMPONT
A Rovatból

Bárándy Péter: A Pride szabadságáért kiálló több százezres tüntetés az év egyik legjelentősebb eseménye volt

A felvonulás egy általános, a rendszerrel szembeni kiállássá vált – mondja a volt igazságügyi miniszter, aki szerint ha az átláthatósági törvényt elfogadták volna, Magyarország diktatúrává válik. Évértékelő sorozatunk újabb részében 2025-öt a jogrendszer szempontjából értékeljük.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. december 24.



Betiltott Pride, átláthatósági törvény, gyermekvédelmi botrányok - az idei év is számos kihívás elé állította a jogrendszert.

Évértékelő sorozatunk újabb részében Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel elemeztük a magyar igazságszolgáltatás és a demokrácia állapotát 2025-ben, és röviden arról is beszéltünk: mi történhet jövő április után.

— Az év elején elhangzott Orbán Viktor azt mondta: nem is kell a Pride-dal szöszmötölni, mert úgysem lesz. Aztán mégis megtartották, nemcsak Budapesten, de Pécsen is.

— Én végigasszisztáltam, ott voltam. Volt egy időszak, amikor minimum a Gellért tértől a Madách térig tele volt az a nagy Z-betű alakú vonal. Hozzáértő emberek ezt reálisan visszaszámolták úgy 3–400 ezer emberre. Arra az időre ez a tömeg, ha úgy tetszik, átvette a „hatalmat”, és a felvonulást biztosító rendőrség szépen alkalmazkodott. Tudomásom szerint előzetesen 30–40 ezer fővel számoltak. A rendőrség legalábbis így kalkulált, és bevallom, én sem számoltam volna többre. E számítás alapján döntöttek úgy, hogy biztosítják a felvonulást, nem pedig közbeavatkoznak és gátolják. Amikor azonban több százezer ember jött össze, azt már elfogadható eszközökkel nem is lehetett volna megállítani. Dicséretes volt az előzetes elhatározás is, még ha nem is ilyen tömegre számítottak.

Szerintem ez a több százezres tüntetés, az év egyik legjelentősebb eseménye volt.

Abban van igazság, amit a jelenlegi hatalom mond: ez már nem „csak” Pride-tüntetés volt, hanem a Pride tüntetés szabadsága melletti, sokkal népesebb felvonulás. A Pride melletti kiállásként szerveződött, és aztán egy általános, a rendszerrel szembeni, igen kulturált és békés jelenséggé vált.

— És az utóélete? Karácsony Gergely és a pécsi szervező ellen is eljárás indult.

— A hatalom helyében én csendben maradnék, de nem ezt teszik. Mind a pécsi, mind a budapesti felvonulás szervezői ellen jogi eszközökkel lépnek fel. Attól már eltekintettek, hogy szabálysértési eljárásban a kihelyezett kameráknak integető tömegből bárkit is felelősségre vonjanak. Ez az „önmérséklet”, hogy tiszteletreméltó-e vagy sem – szerintem nem az. Több százezer ember szabálysértési felelősségre vonása komplikált és kontraproduktív lenne. A népesség százalékban is mérhető részét kezelnék eljárás alatt állókként, ami nyilván szembe menne a céljaikkal.

Az, hogy a szervezőkkel szemben lépnek fel, szerintem újra fel fogja kavarni azokat az indulatokat, amelyek megalapozták ezt a sok százezres felvonulást.

Lehet vitatkozni a jogi megítélésen: betiltott tüntetés szervezése volt-e, vagy egy önkormányzati felvonulásé, amihez okszerűen nem kell és nem is lehet engedélyt adni. Ha az ügy tárgyalóteremig jut, érdekes jogvita lehet belőle. A főpolgármester elleni vádemelés megjelenése a nyilvánosságban, ha ez tudatosul, ha előkészítő ülést, majd tárgyalást tűz ki a bíróság, szerintem az nem a jelenlegi hatalmat fogja erősíteni. Azt viszont nem tudjuk, mindez melyik kormányzat idején történik majd.

— A gyülekezési törvényt arra hivatkozva módosították, hogy „minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez és az ehhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz”. Ez az élethez való jog kivételével minden más alapvető jogot megelőz. Ez szépen hangzik, de...

— Nem hangzik szépen, bocsánat.

— Hogyan lehet erre a mondatra hivatkozva betiltani egy Pride-ot, ellentétben egy olyan plakátkampánnyal, amely úton-útfélen háborúval riogat?

— Az alaptörvényi módosítás és ennek kapcsán a gyülekezési törvény módosítása kifejezetten azért történt, hogy a Pride-ot be lehessen tiltani. Az Alaptörvénybe iktatták, majd ennek nyomán a többi jogszabályba is, hogy erre lehessen hivatkozni. Csakhogy ez a hivatkozási lehetőség nagy kárt okozott az alapjogok rendszerében. Eddig nem volt olyan alapjog, amelynek tételes prioritása lett volna: az Alkotmánybíróság mindig az adott ügyben mérlegelte, melyik jog milyen mértékben korlátozható egy másikhoz képest. Annak kimondása, hogy „ez a jog mindent visz”, felborítja ezt a rendszert. Ráadásul számtalan olyan „anyajog” van, amely adott helyzetekben okszerűen meg kell, hogy előzze ezt a nominált jogot.

Így az Alkotmánybíróság számára kezelhetetlen helyzeteket idézhetnek elő.

Ha szó szerint betartják ezt a rendelkezést, nem fogják tudni megtalálni az arányos megoldásokat.

— Például a pedagógusok maradék sztrájkjoga is megszűnhet, ha komolyan vesszük ezt a mondatot.

— Igen.

— Lépjünk tovább. Nyár végén jött egy úgynevezett „átláthatósági” törvényjavaslat, amely olyan hirtelen került le a napirendről, ahogy felkerült. Előbb nagyon sokat beszéltek róla, látványos elkötelezettséggel, majd mintha sosem lett volna. Túllőttek a célon?

— Úgy gondolom, ha abból törvény lett volna, akkor egyértelműen ki lehetne mondani: az itt létező rendszer diktatúrává válik. A szólás- és sajtószabadság, a véleménynyilvánítás és a véleményalkotás ilyen mértékű korlátozása csak diktatúrákban elképzelhető. Ennek a kinyilvánítása lett volna ez a szörnyű szöveg.

— Hivatalosan csak „elhalasztották” a tárgyalását. Nem vonták vissza.

— Olyan jogi fogalom, hogy „elhalasztás”, nincs. Bármikor elő lehet venni, bármikor be lehet nyújtani, vagy sem. Az „elhalasztva, felfüggesztve” típusú megfogalmazást a jogalkotási törvény nem ismeri. Tehát nincs ilyen. Újra elő lehet venni a szöveget, és akkor ugyanazt a helyzetet teremti meg, amiről az imént beszéltem: ha ez törvényerőre emelkedik, vitathatatlanná teszi, hogy az uralkodó rendet diktatúraként kell kezelni.

— Miért léphettek mégis vissza?

— Ha egyszer felmerült bennük, hogy ez a kívánatos rend, nem feltételezem róluk az eddigi viselkedés alapján, hogy józan belátásból hátráltak meg, miszerint „ezt mégse kellene”, mert az egyik legalapvetőbb jog ilyen korlátozása nem helyes. Sokkal inkább a kül- és belföldi negatív hatások mértékétől riadtak vissza.

— Eljöhet olyan idő, amikor ez már nem számít?

— Persze. Ha úgy érzik, olyan helyzetben vannak, hogy a megítélés romlása már nem érdekes, és a túlélés az egyetlen cél.

— Nézzük az ügysorozatot, amely régóta napirenden van. A kormány a „gyermekvédelem” jelszavát emelte zászlóra, sorra fogadtak el nem éppen gyermekbarát, sokkal inkább homofób törvényeket – papíron mégis mind a gyermekvédelem mellett szólt. Aztán tavaly jött a kegyelmi ügy, aminek következtében megjelent a TISZA Párt, majd most a Szőlő utcai botrány.

— A rendszer abban egységes, hogy az elesetteket, az érdekérvényesítésre képteleneket – csecsemőket, gyermekeket, sérülteket, idős embereket, nem veszi figyelembe. A létük is zavaró tényező. Ez a hozzáállás törvényszerűen szüli azokat a szörnyűségeket, amelyek már a társadalmat is átfogóan megérintik. Hogy példát mondjak: a totális intézmények, börtönök, gyermekotthonok, javítóintézetek, a sereg bizonyos részei borzasztóan el tudnak fajulni, ha nincs áttekinthetőség, átláthatóság, ellenőrizhetőség. Ha ezeket a kontrollmechanizmusokat kivonjuk, a legrosszabb helyzetek alakulnak ki. Régebben, a jelenlegi hatalmat megelőző időszakban, 6–8, sőt 10 különböző szervezet is rendszeresen bejárt ezekbe az intézményekbe. Kapcsolatot tartottak az ellátottakkal és az őrző-szolgálati állománnyal. Ilyenek voltak hatóságok, mindenekelőtt az ügyészség, és számos civil szervezet, egyházi és nem egyházi, alapjogvédők stb. A bejárásuk biztosított volt, saját szempontjaik szerint ítélték meg a rendet, és ha diszfunkciót találtak, felléptek, a nyilvánosság eszközével is.

Ezeket a szerveződéseket rövid idő alatt kiszorították. Az ottani élet zárttá, öntörvényűvé, átláthatatlanná, ellenőrizhetetlenné vált.

Ez szülte például a Szőlő utcai intézetben, és máshol is az elfajulásokat, a felügyeletet gyakorló személyek viselkedését, akiknek elvben nevelniük és a társadalomba visszavezetniük kellene az ott tartózkodókat. Ez jól kirajzolja ennek a hatalomnak az emberellenességét. Hasonló elfajulások vannak a bv-intézetekben is. Ráadásul egyes miniszterek, sőt a miniszterelnök nyilatkozatai is tükrözik: a javítóintézet „fiatalkorúak börtöne”, és aki oda bekerült, „dögöljön meg”. Már a premissza sem igaz: ez nem börtön, hanem nevelőintézet. A Btk. szerint is intézkedésként rendelhető el, nem büntetésként. A célja, ismétlem, zárt körülmények között, a nevelés.

— Azt érezzük, hogy folyamatosan kerülnek elő ügyek, és mintha senki nem kapná meg az arányos büntetést. A legkirívóbb példa Kaleta Gábor: 540 ezer forinttal megúszta a 19 ezer pornográf képet.

— A Kaleta-ügyet annyiban kivenném a sorból, hogy az elkövetés idején olyan büntetési tétel kapcsolódott a cselekményhez, amely jogilag arányosnak tűnhetett. A Kaleta-ügy után emelték meg a gyermekek elleni szexuális bűncselekmények büntetési tételeit, és hosszabbodtak az elévülési idők is. A későbbi ügyek büntetlensége vagy enyhe retorziója viszont a rendszer sajátossága. A „nem számító”, nem szavazó, politikai támogatást nem adó csoportok tagjai, ilyenek a gyerekek is, másodlagosak. A rajtuk esett sérelem is másodlagos. A sérelmet okozók „bocsánatos” bűnöket követnek el. Ez homlokegyenest szemben áll azzal a család- és gyermekbarát szlogenhalmazzal, amellyel rögtön találkozik az ember, amikor belép Ferihegyen. Legutóbb is ki volt plakátolva, hogy „családbarát országba” érkeztünk. Ilyet jóérzésű ember nem ír ki.

Engem ez Orwell 1984-ének minisztérium-elnevezéseire emlékeztet: mindennek az ellenkezője a neve annak, amit csinál.

— Ez engem is emlékeztet arra, amit még Romániában és Csehszlovákiában láttam a demokrácia előtti rendszerben: átléptem a határt, és mindenhol plakátok hirdették, milyen nagyszerű minden. Onnan ez már régen eltűnt, itt viszont megjelent az elmúlt tíz évben.

— Én az orwelli világot a ’89 előtti rendszerben éltem meg. Valóban igaz, hogy Csehszlovákiában, az NDK-ban közelebb állt a megvalósuláshoz, mint Magyarországon. Ma pedig Magyarország van közelebb az ott leírtakhoz, mint a környező volt szocialista országok bármelyike.

— Nézzünk előre, ha lehet. Sokan mondják, a liberális demokráciák válságban vannak. Romániában meg kellett ismételni az elnökválasztást, bírósági ítélettel tették partvonalra azt a jelöltet, akiről többé-kevésbé bebizonyosodott, hogy orosz befolyással indult. Franciaországban kriminalizálták a Le Pen-féle pártot, legalábbis magát Marine Le Pent. Németországban az AfD karanténba került. Mintha a liberális demokráciák egyre kevésbé tudnák magukat hagyományos jogállami eszközökkel megvédeni. A válság Magyarországon csak előbb csapódott le.

— Magyarországon hatalomátvétel történt ebben az értelemben, és a miniszterelnök ki is mondta: „illiberális demokrácia”.

Aki régebb óta a földön jár, tudja: van demokrácia, ami az is, és van jelzős demokrácia – az meg nem az. Legyen az „népi”, „szocialista” vagy „illiberális”, az mind a demokrácia tagadása.

Ugyanakkor látszik, hogy a demokratikus országok a demokrácia szabályai mentén képesek a szélsőségeket távol tartani a hatalomtól. Ebbe a szabályrendszerbe beletartozik az igazságszolgáltatás működése is. Ha a bíróság partvonalon kívülre utasít olyan tényezőket, amelyek hatalomra jutása magát a demokráciát veszélyezteti, az nem „ördögtől való”. Bajt jelez, persze: nem lenne szabad idáig eljutni. De ha a társadalom túl nagy hányada fogadja el a demokráciát veszélyeztető erőket, a bíróság marad védőbástyának.

— Lehetünk-e „immunisabbak” azokra a válságjelenségekre, amelyek Európa-szerte látszanak?

— Immunissá nem válunk. A társadalmat valójában nem az állam demokratikus működése érdekli, hanem az, hogy az állam biztosítja-e a mindennapok jólétét, boldogságát, szabadságát. Hogy ezt milyen állami működés szolgálja, az kevéssé érdekli a többséget. Az a szakemberek dolga volna az én felfogásom szerint, hogy őrködjenek azon, hogy az állam valóban a társadalom boldogulását szolgálja-e. Márpedig tartósan csak demokratikusan működő állam képes erre. Ahol érvényesülnek az ellensúlyok, ahol a végrehajtó hatalom nem jut oda, hogy azt tesz, amit akar, és önmaga fenntartása lesz az egyetlen cél.

Rossz esetben, mint nálunk, már az is kimondható, hogy egyetlen személy elképzeléseihez szabják az állam céljait, és a hatalomban közvetlenül jelenlévő személyek érdekeit szolgálják, nem a társadalomét. A nem demokratikus állam törvényszerűen idáig jut.

Lehet, hogy rövid ideig egy „józan diktátor” a társadalom érdekében jár el, de csak amíg józan marad. Ez a józanság azonban el szokott veszni. A történelem tapasztalata szerint hosszabb távon csak a demokratikus állam biztosít jólétet és kiegyensúlyozott működést.

—Magyar Péter idén, késő tavasszal meghirdette az „Út a börtönbe” programot. Lát-e esélyt arra, hogy az állami vezetők közül azok ellen, akik bizonyíthatóan bűncselekményeket követtek el, eljárás induljon? És mi a különbség a bosszú és az igazságszolgáltatás között?

— A kérdésében benne van az okos válasz: a bizonyíthatóan bűncselekményt elkövetőket meg kell büntetni. Akiknél ennek alapos gyanúja fennáll, azokat büntetőeljárás alá kell vonni. A büntetőeljárást az arra hivatott szervek folytatják le. A hatalomra készülő politikai erő legfeljebb azt mondhatja, hogy szabad folyást enged az igazságszolgáltatásnak. Nem mondhatja, hogy „felelősségre fogom vonni”, mert az a hatalommegosztás elvének tagadása volna. Tehát biztosítani kell, hogy a meglévő, az elkövetéskor hatályos törvények alapján megtörténhessen a felelősségre vonás. Ehhez minden eszközt rendelkezésre kell bocsátani, és szemléletben is támogatni kell, hogy végigvihető legyen a folyamat.

A legtöbb lopás, rablás, korrupció, ami erkölcsileg, anyagilag, gazdaságilag tönkretette ezt a társadalmat, a hatályos jog szerint is büntetendő. Az elévülésük zömmel nem következett be,

mert nagy elkövetési értékre és kárra irányultak. A korrupciós cselekmények elévülését pedig épp ez a hatalom terjesztette ki 12 évre. Tizenhat éve vannak hatalmon; ebből a 12 év elég nagy szelet. Ráadásul ezek a cselekmények nagyrészt nem egymozzanatúak, hanem elhúzódóak: a káros eredmények akár évek, évtizedek múlva következnek be, addig az elévülés el sem kezdődik. Nem csak a büntetőjog adhat elégtételt, pénzügyi eszközök is vannak. Vagyonelszámoltatásnál például nincs elévülési probléma a jelen helyzetben, most kell megkérdezni, amije van, miből szerezte. Tessék elszámolni: honnan a vagyon, mi volt a legális, adózott bevétel, amiből finanszírozta. Aztán lehet tovább gondolkodni azon is, hogy bizonyos jogi személyek, vállalkozások hogyan dolgozhatnak 30–40–50 százalékos haszonnal, miközben a világban 1–5 százalék a szokásos haszonkulcs. Hogy lehet az, hogy 1–2–3–8 ember dolgozik ezekben az igen sikeres cégekben, és ők sem termelő, hanem valamiféle „szervező” munkát végeznek? Ez mind számon kérhető, nem feltétlenül csak büntetőjogi eszközökkel.

— Ennél jóval síkosabb terep a politikai felelősség esetleges büntetőjogi értelmezése. Hol a határ a szuverén politikai döntés és a hazaárulás között?

— A hazaárulás a Btk-ban körülírt állam elleni bűncselekmény. Ha a tényállási elemei megvalósulnak, szóba jön a büntetőjogi fellépés. De az országra káros politizálásnak általában politikai következménye van, amely a választásokon manifesztálódik; nem feltétlenül büntetőjogi.

— Egyetlen konkrétum: az orosz hackertörténet a Külügyminisztérium szerverein. Úgy tűnik, nem túl hatékonyan próbálták megvédeni az adatokat.

— Ha eljutunk odáig, hogy van olyan magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal, mondjuk az orosszal, vagy hasonló szervezettel kapcsolatot vett fel, tartott fenn, az kimerítheti a hazaárulás tényállását. Ezt meg kell vizsgálni. Egy ilyen vizsgálat a hatalomvesztés után válhat reálissá. Természetesen egy ilyen súlyos vádhoz szilárd bizonyítékok kellenek. Ha megvannak, súlyos büntetés jár érte.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET: