SZEMPONT
A Rovatból

Az önkényuralom maga készíti elő összeomlását – Vlagyimir Putyin és rendszere a történész szemével

Stephen Kotkin szerint Oroszország nagyhatalmi ambíciói mindig is meghaladták valóságos erejét.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2022. március 18.



Oroszország évszázadok óta a Nyugat elérésére, túlszárnyalására törekszik, miközben ma is ugyanabban az egyszemélyi hatalmi struktúrában él, mint a cárok idejében – vélekedik Stephen Kotkin, az orosz-szovjet történelem egyik legelismertebb amerikai kutatója. A princetoni egyetem professzorával a New Yorker készített interjút az orosz-ukrán háború kapcsán a putyini diktatúráról, az orosz hatalmi struktúráról és ennek várható következményeiről.

Kotkinnak a legnagyobb elismerést Sztálin-életrajza hozta meg, amelyből eddig két kötet jelent meg, és előkészületben van harmadik, amely a II. világháborútól Sztálin 1953-ban bekövetkezett haláláig és a totalitárius örökségig tárgyalja az eseményeket. Az életrajz és más irányú kutatásai megerősítik azt a nézetet, mely szerint Vlagyimir Putyin rendszere mélyen gyökerezik az orosz történelemben.

Mindjárt a beszélgetés elején Kotkin elutasítja azt a felfogást, hogy a NATO kelet felé való terjeszkedése indította el a háborút. Úgy véli, hogy ez a NATO-terjeszkedés nélkül is bekövetkezett volna, mert ez következik az oroszok történelmi hagyományaiból.

Oroszország már a 19.században is autokrata, elnyomó, militarista állam volt, amely gyanakodva tekintett az idegenekre és a Nyugatra. Egyben hangsúlyozza, hogy a NATO keleti bővítésével a Nyugat jobb helyzetben van jelenleg, mint anélkül lenne, különben Lengyelországgal vagy a balti államokkal ugyanaz történne, mint Ukrajnával. Így viszont Lengyelország, amellyel szemben Oroszország már többször kudarcot vallott a 19.századtól egészen a Szolidaritásig, megerősítette a NATO gerincét a térségben.

A történész hat évvel ezelőtt írt egy tanulmányt, amelyben azt állította, hogy az orosz külpolitikát 500 éven keresztül, kezdve Rettegett Iván cár hatalmas területszerzéseivel, mindig olyan ambíciók jellemezték, amelyek meghaladták a képességeit. És hiába voltak nagy pillanataik Nagy Péter uralma idején, Napóleon, majd Hitler legyőzésével, Oroszország mindig is „gyenge nagyhatalom” maradt. Kotkin elismeri az orosz civilizáció nagyságát, de felhívja a figyelmet arra, hogy Oroszországban ma is él a világgal szembeni küldetéstudat, amely a keleti ortodoxiából ered. Ezzel magyarázhatók a nagyhatalmi törekvések, a Nyugat legyőzésének vagy legalább utolérésének igénye gazdasági és katonai téren. Ehhez egy erősen központosított államrendre van szükség, egy darabig látszólag sikerül is, de aztán falakba ütköznek, és jön a hosszú stagnálás, és újra nő a Nyugattól való távolság. Az orosz történelem e dinamikájának legrosszabb része, hogy az erős állam létrehozása helyett személyi diktatúrát építenek ki, amely általában despotizmusba torkollik, ahogyan ezt a hasonló modellt követő Iránban és Kínában is látjuk.

A putyinizmus nem azonos a sztálinizmussal, vagy a cárizmussal – hangsúlyozza a professzor. Az ország, a külvilág óriásit változott, éppen ezért döbbenetes, hogy mégsem képesek szabadulni ettől a modelltől.

„Egy autokrata, vagy ma már inkább despota van hatalmon, aki teljesen egyedül hoz döntéseket. Hatnak-e rá mások? Talán. Nem tudjuk, mi történik legbelül. Kap-e olyan információkat, amiket nem akar meghallani? Aligha. Azt hiszi, mindenkinél jobban tud mindent? Ez nagyon valószínűnek tűnik. Elhiszi-e saját propagandáját és a világgal kapcsolatos összeesküvés-elméletét? Ez is valószínű.

Mindezek csak feltételezések, mert nagyon kevés ember beszél Putyinnal. Mindenesetre magát felsőbbrendűnek tekinti. Ez a despotizmus problémája: egyszerre hatalmas és törékeny” – hívja fel a figyelmet Kotkin, aki szerint a despotizmus saját maga teremti meg összeomlásának körülményeit: egyre kevesebb az információ, növekszik a hízelgők száma, elapadnak az ellenőrző mechanizmusok, és mindezekből egyre több hiba következik.

A történész emlékeztet arra, hogy Putyin azt hitte, Ukrajna nem valóságos ország, népe pedig egy az orosszal. Nem vette komolyan az ukrán kormányt, azt hitte, hogy hadserege olyan szinten modernizált, hogy villámgyorsan elfoglalja Kijevet, és vagy bábkormányt állít fel, vagy pedig rákényszeríti a jelenlegit egy szerződés aláírására. Felidézi, hogy 1968-ban milyen nevetséges helyzet volt, amikor a Varsói Szerződés csapatai bevonultak Csehszlovákiába az „emberarcú szocializmus” megállítására. Alexander Dubceket először letartóztatták, Moszkvába vitték, majd visszaküldték, és 1969 tavaszáig még hatalmon maradt.

A másik ballépés Afganisztán volt 1979-ben, amikor a szovjet különleges egységek legyilkolták a kabuli vezetést, és bábjuk, az addig csehszlovákiai száműzetésben élő Babrak Karmal alakított kormányt. Csakhogy az új rezsimet meg kellett erősíteni, egyre több katona érkezett, amely ellen az afgánok fellázadtak, és a tíz évig tartó háborút a szovjetek elvesztették. Feltételezhető, hogy Ukrajnában az afganisztáni forgatókönyv sikeres változatában bíztak, csak nem számoltak az ukránok hősiességével és ellenállásával és nem jött be Volodimir Zelenszkij elnök lejáratásának kísérlete sem.

De Putyin számára a legnagyobb meglepetés az volt, ahogyan Ukrajna felizzította a Nyugatot, amelyet ő hanyatlónak, dekadensnek tekintett.

A riporter Putyin és az oligarchák viszonyára is rákérdezett, felidézve, hogy az elnök figyelmeztette az orosz hipergazdagokat: megtarthatjátok vagyonotokat, de tartsátok magatokat távol a politikától. Aki nem így tett, az börtönbe került, mint Mihail Hodorkovszkij, elkobozták a vagyonát vagy külföldre menekült. Milyen ma az orosz rendszer és milyenek, akik lojálisak hozzá?

Kotkin szerint a katonai-rendőri diktatúra mellett van egy klikk, amely a legprofibb módon irányítja az ország makrogazdaságát. Jelentős külföldi valutatartalékkal rendelkeznek, kiegyensúlyozott a költségvetés, igen alacsony az államadósság, a GDP alig 20%-a. Csakhogy a makrogazdasági stabilitáshoz, a gazdasági fejlődéshez normális nyugati kapcsolatok kellenek, a rezsim domináns, katonai-biztonsági része viszont ellenségnek tekinti a Nyugatot. E két érdekcsoport közti egyensúly most éppen az utóbbi javára dőlt meg, ahonnan maga Putyin is jött. Csak azok az oligarchák jártak jól, akik Putyinnak dolgoznak, köztük azok, akikkel még annak idején együtt szolgált a KGB-ben, Leningrádban.

Putyin újra egy olyan rendszert épített ki, amelyben a magántulajdon az uralkodótól függ. Így aztán mások tulajdonának, vállalkozásának kisajátítása országos jelenség lett Putyin hívei részéről. A rezsim egyre korruptabb, egyre megbízhatatlanabb és egyre népszerűtlenebb lett – ez a diktatúrák sajátja. Mint ahogyan az is, hogy a túlélésre játszanak, de ezt csak úgy érhetik el, hogy elvetnek minden politikai alternatívát, és minden ellenzéket börtönbe zárnak vagy száműzetésbe kényszerítenek.

„Ebben a rendszerben azonban csak egy elit prosperálhat, és nem a gazdasági növekedésből, hanem a lopásból. Ha megfizetik a lojális elitet, különösen a biztonsági szolgálatokat és a felső tiszti kart, ha hozzájuk áramlik minden pénz az orosz természeti kincsekből, mondhatják, hogy nincs szükségük a népre, mert nulla növekedéssel is jól élnek” – mondja a történész.

Számít-e vajon a népszerűség ilyen rezsimben? Kotkin szerint a titkosrendőrség, a háborúellenes tüntetések elfojtása mellett szüksége van a rendszernek az orosz nagyságról, az orosz nagyság feltámadásáról és küldetéséről, a belső és külső ellenségekről szóló történetekre, amelyeket bármikor előhúzhatnak. És ezek, ha nem is mindenkinél, de működnek, és a rendszer minden alkalmat megragad, hogy hirdesse őket.

Ami a gazdasági szankciókat illeti, Kotkin jogosnak tartja, hogy ezt a fegyvert használja a Nyugat, mert nem akar háborúba keveredni egy nukleáris hatalommal. Egyelőre azonban nem lehet tudni, hogy milyen hatásuk lesz. Be lehet ugyan fagyasztani vagy akár elkobozni nyugati bankokban lévő orosz vagyonokat. Csakhogy Putyin kezében ott az egész orosz gazdaság, és ezt nem vehetik el tőle. A legsúlyosabb szankciók a professzor szerint azok, amelyek a csúcstechnológia átadását tiltják. Az amerikai gyártmányú szoftverek és más termékek a világ összes fontos technológiáját érintik, és ha ezekhez nem jutnak hozzá, teljesen lemaradhatnak a fejlődésben.

A háború kimenetelét illetően Kotkin úgy vélekedett, hogy ha Kijev ellenáll addig, amig a támadók az utánpótlások miatt némi szünetre kényszerülnek, vélhetően hosszabb ideig kitart majd. Emellett meggyőződése, hogy Oroszország nem képes sikeresen megszállni Ukrajnát, nincs meg hozzá sem a katonai, sem a közigazgatási ereje, sem pedig a nép támogatása, ráadásul olyan sincs, akik a bábkormányzást vállalná. És akkor még nem számoltak az ukránok fegyveres ellenállásával. Ismét egy történelmi példát említ: amikor 1940-ben a nácik megszállták Kijevet, elfoglalták az összes luxusszállodát. Néhány nappal később azonban egymás után robbantották fel mindegyiket.

Lehetséges-e egy palotaforradalom Putyin ellen? – kérdezte az újságíró, hiszen erre is volt már példa az orosz-szovjet történelemben: I. Pál cár gyilkosa saját környezetéből való volt, Hruscsovot pedig akkor buktatta meg Brezsnyev, amikor a főtitkár nyaralását töltötte. Kotkin nem zárta ki ennek lehetőségét. A Nyugat nem titkoltan dolgozik azon, hogy szökésre vegyen rá egy magas rangú titkos szolgálati vagy katonatisztet, aki kiáll a nyilvánosság elé. Történt már ilyen is: 1938-ban Genrih Ljuskov, a titkosrendőrség tábornoka Japánba menekült Sztálin katonai és biztonsági terveivel, és egy tokiói sajtókonferencián ítélte őt el.

Természetesen Putyin igyekszik minden erejével megakadályozni egy ilyen szökést. És számolni kell a rezsim „negatív szelekciójával" is. Olyan embereket választanak ki a fontos pozíciókra, akik nem annyira okosak, hogy puccsot eszeljenek ki. Putyin éppen ilyenekkel veszi körül magát paranoiája miatt. Ugyanakkor ez gyöngíti az orosz állam erejét is. Például olyan védelmi miniszterük van Szregej Sojgu személyében, aki táplálta Putyin Ukrajnával kapcsolatos lázálmait.

Ezzel együtt nem lehet pontosan tudni, hogy mi zajlik a belsőbb moszkvai berkekben. Ez a helyzet Putyin állítólagos őrültségével is, hiszen elhíresztelésének célja lehet az is, hogy minél nagyobb félelmet keltsenek. Például a nukleáris fenyegetéssel. A probléma az, hogy ezt nem lehet csupán blöffnek tekinteni, mivel Putyinnak valóban megvan a lehetősége arra, hogy megnyomja a gombot.

Segíthet-e az Egyesült Államok és a NATO Oroszországnak abban, hogy véget vessen az inváziónak, mielőtt a dolgok még rosszabbra fordulnak? Kotkin szerint szükséges lenne rávenni Putyint olyan tárgyalásokra, amelyben lemondana maximalista követeléseiről. Ebben fontos szerep juthatna Szauli Niinistöö finn elnöknek, akit Putyin jól ismer és tisztel, vagy Naftáli Benet izraeli kormányfőnek, akivel már kapcsolatba is lépett. De szóba jöhet Hszi Csin-ping kínai elnök is, akinek sok mindenben hasonló a helyzete Putyinéhoz, de nem hagyhatja figyelmen kívül Európát, Kína legnagyobb kereskedelmi partnerét sem. Ezzel időt lehetne nyerni, közben az események, nem utolsósorban az ukrán ellenállás ereje, alakíthatják a helyzetet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Ranschburg Zoltán: Lázár János „a Fidesz dárdahegye”, nem tudják visszavonni a frontvonalból, hiába vet rossz fényt a pártra
Egy olyan politikussal az élen kampányolni, akiről még a fideszesek egyötöde is azt gondolja, hogy le kellene mondania, legalábbis kockázatos - mondja a politikai elemző. De Lázárt nincs kire lecserélni, hiába vonja el a botrány a figyelmet a Fidesz fő politikai üzenetéről.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 06.



Lázár Jánosnak ismét a WC-kefés botránnyal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolnia váci fórumán. Bár a Fidesz ellentámadásnak szánta, hogy bűnözőkként bélyegzik meg a gyöngyösi LázárInfón tiltakozó romákat, a bűnügyi adataik nyilvánosságra hozása a jelek szerint visszafelé sült el, és Lázár János újabb és újabb magyarázatokkal kénytelen előállni, honnan is jutottak ezekhez az adatokhoz. Először azt mondta a rendőrök igazoltatták a résztvevőket, most pedig azt, hogy ő védelem alatt áll, és valakik beazonosították őket, de azt sem Gulyás Gergely, sem Lázár nem árulta el, kik. A miniszter válaszok helyett indulatosan visszatámadt az újságírókra, azt hangoztatva, hogy a bűnözőket védik.

Mennyire árthat a Fidesz kampányának, hogy egyelőre nem sikerül elterelni a figyelmet a botrányról, és annak újabb és újabb szálairól? Miért nem vonják eggyel hátrébb a támadások kereszttüzébe került Lázár Jánost. Erről beszélgettünk Ranschburg Zoltán politikai elemzővel.

— Ilyen nem nagyon történt, hogy a rendőrség megszólaljon egy politikailag ennyire forró témában. Mi történhetett?

— Ha jól tudom, a rendőrség sajtómegkeresésre reagált, tehát nem maguktól adták ki a közleményt. Azt nem tudom, hogy proaktívan akarták-e elejét venni a félreértéseknek, vagy eleinte azt gondolták, nem kell reagálniuk, de amikor konkrétan megkeresték őket, nyilván nem hazudhatták, a rendőrség nem állíthatja, hogy ők igazoltattak, csak hogy alátámasszák Lázár János kijelentését. De azt gondolom, hogy ez a része a történetnek talán kevésbé érdekes. A nagy kérdés az, ha nem így, akkor hogyan kerülhettek ilyen adatok a kormányhoz? Őszintén, halvány fogalmam sincs, hogy ez pontosan hogy történhetett. Az mindenesetre problémás, mert még ha lenne is legális módja, bár ezt én sem látom, akkor is releváns kérdés, hogy

egy csütörtöki eseményről hogyan jutnak el ilyen sebességgel adatok a kormány elé, hogy szombaton reggel már egy videót tudjanak közzétenni, amiben listázzák egyes tiltakozóknak a vélt vagy valós bűnügyi előéletét?

Ez mindenképpen egy nagyon problémás kérdés, amihez csak hozzáad, hogy most már az is megkérdőjeleződött, hogyan kerültek egyáltalán ezek az adatok a kormány birtokába. Eszébe juthat az embernek, amikor Tuzson Bence adott ki egy „jelentést” a Szőlő utcai ügy nyomozásáról. Még azelőtt kiadták, hogy megjelent volna a rendelet arról, hogy Orbán felkéri őt erre. Már ott felmerült, hogyan férhetett hozzá ezekhez az anyagokhoz az igazságügyi miniszter, pláne a miniszterelnöki utasítás előtt. De ebben az ügyben még az is komoly aggályokat vethet fel, hogy ezeket az információkat nyilvánosságra hozták.

— Bárándy Péter szerint ami történt, az valószínűleg bűncselekmény. De mennyit árthat ez az ügy a kampányban a Fidesznek?

— A politikai probléma az, hogy amíg újabb, ráadásul komoly jogi kérdések merülnek fel, addig ez az ügy terítéken marad. A Fidesz ezzel nyilván ellentámadásba akart lendülni, meg akarta kérdőjelezni a tüntetők hitelességét, és össze akarta „bűnözőzni” a TISZA Pártot, mondván, ezek bűnözők, akiket Magyar Péter szervezett oda.

Én úgy látom, hogy a dolog visszafelé sült el,

hiszen az ügy tovább napirenden marad, mert további, potenciálisan súlyos jogi problémák merültek fel. Nem gondolom, hogy ezekre a következő hetekben-hónapokban megnyugtató válasz érkezik, most mindent a közelgő választások és a kampány fényében lehet értelmezni.

— Lázár János azt mondta a csütörtöki váci fórumán, hogy őt „nem érdeklik a bűnözők jogai,” És a Szőlő utcai ügyben is azzal érveltek, hogy az ottani fiatalok bűnözők.

— Ennek van hagyománya a Fidesznél. Önmagában rendkívül káros társadalmi hozzáállás, hogy a Fidesz úgy kezeli azokat, akik bármiféle bűncselekményt követtek el, mintha életük végéig megfosztatnának bizonyos állampolgári jogaiktól. Mintha érv lenne egy tiltakozóval szemben, hogy büntetett előéletű. Még ha igaz is, na és? Ettől függetlenül teljes joggal tiltakozhat, ha valaki az identitásában és emberi méltóságában sérti meg. Ezzel semmi probléma nincs, akkor sem, ha büntetett előéletű. Ugyanez igaz a Szőlő utcai ügyre is. Teljesen mindegy, miért vannak bent azok a fiatalok, semmi nem jogosít fel senkit arra, hogy az intézményben lakó gyereket megverje vagy más módon abuzálja. Ez nem függ össze a büntetett vagy büntetlen előélettel.

Értem a politikai motivációt, csak társadalmi szinten végtelenül károsnak gondolom,

mert azt üzeni, hogy ezek az emberek, még ha le is töltötték a büntetésüket, onnantól kezdve nem számítanak teljes jogú állampolgárnak. Ez nagyon káros dolog, és valóban jellemző taktika a Fidesz részéről.

— Megint az történik, hogy a Fidesznek arra kell reagálnia, amibe az események belesodorják.

— Ezzel az egész Lázár-kijelentéssel a Fidesz fő politikai problémája az, hogy még ha működne is a magyarázatuk, még ha el is fogadnák Lázár János bocsánatkérését, és ha nem is lennének az ügynek negatív következményei a választásokra nézve, akkor is az a helyzet, hogy

az elmúlt két hétben ez elvonta a figyelmet a Fidesz fő kampányüzeneteiről. A választások előtt bő két hónappal ez jelentős probléma.

Általában arról beszélünk, hogy a napot, a pillanatot kell uralni, meg kell határozni a politikai napirendet. A Fidesz ebben régen nagyon jó volt, de az utóbbi két évben komoly problémái vannak ezzel. Most azt látjuk folyamatosan, hogy Magyar Péter hogyan fogja ki a szelet a Fidesz kampányvitorlájából, például a Kapitány István vagy Orbán Anita-féle bejelentésekkel. Múlt hét óta a TISZA Pártnak nem is kell ebben nagyon igyekeznie, mert Lázár János maga vonta el a figyelmet a Fidesz fő üzeneteiről. Tehát még ha ezt ki is hozzák nullára, a kampány szempontjából ez akkor is negatívum, mert fogy az idő, és nem tudják az érdemi kampányt olyan intenzitással folytatni, ahogy kellene. Csütörtökön jöttek ki a 21 Kutatóközpont számai a Lázár-mondatokkalés a kormány–cigányság viszonnyal kapcsolatban. Azt találták, hogy a magyarok túlnyomó többsége hallott Lázár mondatairól. Ami érdekes, hogy a válaszadók 55%-a szerint Lázárnak le kellett volna mondania. Még a fideszesek között is van körülbelül 20%, aki szerint le kellene mondania. A bizonytalan szavazók körében pedig ez az ügy közel 30%-uknál rontott a Fidesz megítélésén. A pártpreferenciákra egyelőre nem volt jelentős hatása. Egyelőre. De Lázár Orbánnal együtt indult országjárásra, ő a dárdahegye ennek a kampánynak. Csakhogy egy olyan politikussal az élen kampányolni, akiről még a fideszesek egyötöde is azt gondolja, hogy le kellene mondania, és aki rossz fényt vet a pártra, az legalábbis kockázatos.

A Fidesznek komoly problémája van Lázár Jánossal, csak őt nem lehet visszavonni a frontvonalból.

Nemcsak azért, mert Orbán már többször rámutatott mint a kampány egyik első emberére, és a hiba elismerése lenne, ha háttérbe vonnák, hanem szerintem sokkal fontosabb, hogy nem tudnak mást a helyébe tenni. Én legalábbis nem látok olyan politikust a Fideszen belül, aki ezt a szerepet át tudná venni. Tehát most az lesz, hogy egy olyan politikus fog tovább fórumozni a Fidesz nevében, akiről folyton ez az ügy fog eszünkbe jutni. Erről a TISZA Párt biztosan fog tenni, így Lázár jelenléte potenciálisan árthat az egész párt megítélésének. A Fidesz örülhet, hogy ez eddig nem történt meg, de semmi garancia nincs rá, hogy a következő hetekben-hónapokban sem fog.

— Lehetséges, hogy Lázár elszólása vetekszik Márki-Zay Péter 2022-es, Partizános szerencsétlen mondatával?

— Azért nem, mert a 2022-es választások utolsó két hónapjában a háború volt a kampány központi témája. A mostani választások előtt nincs központi téma. Van egy központi témája a Fidesznek és van egy a TISZA Pártnak. A két párt azon verseng, hogy meggyőzze a választókat, hogy az ő témája a fontosabb. A TISZA Pártnál az, hogy az állam diszfunkcionális, mert a Fidesz alkalmatlan a működtetésére. A Fidesz fő története pedig az, hogy nagy globális átalakulás van, és Magyarországot csak Orbán Viktor tudja megvédeni ebben a nemzetközi viharban, nem a Brüsszel által rángatott báb, Magyar Péter. Lázár mondata súlyos, de hogy mekkora hatása van, azt nem lehet megjósolni. Komoly rizikókat rejt, az biztos. De 2022-höz képest nagy különbség, hogy akkor egy téma volt mindkét oldal számára: a háború. A Fidesz mondott valamit, az ellenzék pedig hetekig azzal foglalta el magát, hogy sikertelenül próbáljon visszakozni vagy fogást találni a kormány állításain. Ebből a szempontból Márki-Zay mondata rosszabb kontextusban hangzott el, és komolyabb problémát okozhatott akkor az ellenzéknek, mint most Lázáré a Fidesznek.

— Nagy visszhangot váltott ki a szolidaritási adóval kapcsolatos kormányrendelet is, amit a Fővárosi Bíróság és az Ügyvédi Kamara is alkotmányellenesnek tart, és a bírói függetlenség aláásását látják benne. Miért lehet ennyire fontos a Fidesznek, hogy ellehetetlenítsék a főrvási működését??

— Az, hogy a Fidesz Budapestet az ellenzék alkalmatlanságának állatorvosi lovaként próbálja bemutatni, biztosan fontos kampányeszköz a szemükben. Úgy szoktak hivatkozni rá, hogy „Karácsony–TISZA koalíció”, ami elég vicces, mert szerintem sem Karácsony Gergely, sem a TISZA Párt nem érzi úgy, hogy koalícióban lennének, de ez a Fidesz kommunikációját nem zavarja.

— A DPK gyűlésein már hallottunk DK–TISZA kormányról is.

— Hát igen, sok mindent hallottunk már, pedig az talán még irreálisabb. De az, hogy Budapest egy ilyen minta-próba, amire a Fidesz mutogathat, hogy „lám, ennyire működik az ellenzék”, az fontos. Emlékezzünk a segélyhitel törvényre, amit az Országgyűlés megszavazott. A lényeg a „segély” szó volt. Legyen leírva egy parlament által elfogadott dokumentumban, hogy az alkalmatlan ellenzéki kormányzás miatt kilátástalan pénzügyi helyzetbe került fővárost a kormány megsegíti. Ez a fontos üzenet. Racionálisan egyébként nem lenne érdeke a kormánynak bedönteni Budapestet, annak nagyon komoly pénzügyi hatásai lennének.

Az érdekük inkább az, hogy az utolsó pillanatban kisegíthessék a fővárost, hogy Karácsony Gergely olyan helyzetbe kerüljön, hogy kérnie kelljen Orbán Viktortól.

Maga Orbán többször utalt is rá: ha Karácsony megjelenik nála, és azt mondja, „miniszterelnök úr, baj van”, akkor ő kegyeskedik segíteni. Ezt erre tudják használni. Hogy ez Budapesten kívül mennyire működik kampányeszközként, fogalmam sincs. Nem hiszem, hogy a vidékieknek ez egy kifejezetten fontos téma, de az, hogy ez is ott legyen a pakliban, mint egy érv a TISZA Párt és az ellenzék ellen, az biztosan fontos.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Holnap valószínűleg kiderül pár új dolog a politikusokról és a választóikról is
A politikai elemző arra reagált röviden, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt ellen a jelek szerint intim jellegű lejárató kampány indulhat szerdán.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 10.



Rövid posztban reagált kedd este Török Gábor arra, hogy szerdán intim lejárató kampány indulhat Magyar Péter ellen.

„Ami a hírek szerint holnap jön, az - ha tényleg jön - többek között arra is alkalmas lehet, hogy belássuk: a politika megfigyelése, elemzése tényleg nem matematika, sokkal inkább embertan” - írta a Facebookon a politikai elemző. Mindezt hosszabban is kifejtette:

„Emberek cselekszenek, döntenek, választanak jó vagy rossz, szép vagy csúnya eszközöket, támadnak és reagálnak, sikeresen vagy sikertelenül - és ezt, valamint az ezekre adott szavazói válaszokat, előzetesen tudni és számítani szinte lehetetlen, legfeljebb "gondolni" lehet (valamit).”

„Mára ennyit, aztán holnap - ha tényleg az jön, amit gondolunk - valószínűleg kiderül pár új dolog a politikusokról és a választóikról is”

- zárta sorait Török Gábor.

Az elemző azután osztotta meg gondolatait követőivel, hogy előbb elindult a radnaimark.hu oldal, amin egy széttúrt ágy látható, és egy felirat: Coming Soon, vagyis magyarul hamarosan. Nem sokkal ezután Magyar Péter arról posztolt, hogy régóta zsarolják és fenyegetik videófelvételekkel, lejáratással. A Tisza Párt vezetője szerint február 11-én, vagyis éppen a Partizánnak adott interjúja második évfordulóján jelenhet meg róla egy felvétel, amin az akkori barátnőjével látható intim helyzetben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk