Az iskola fontos, csak nem az életre nevel
Elég hamar tudatosult bennem, hogy a mindennapokhoz teljesen más készségek szükségesek, mint amelyeket belénk sulykolnak a suliban. A bankban, orvosi rendelőben, adóhivatalban vagy lakásvásárlásnál új szituációk sorával kellett megbirkóznom az iskolapad után. Az üzlettársam sem a kovalens kötésről vagy a mássalhangzók részleges hasonulásáról kérdez ki a tendernél, és a párom sem az alapján választ pont engem, hogy bemagoltam-e az egyszikűeket vagy a képleteket. Attól, hogy ezeket mind tudom, kétségkívül több vagyok, de ez még nem elég.
Félreértés ne essék, elengedhetetlennek tartom a tanulást, csak némi vérfrissítésre volna szükség a rendszerben.
Pontokba szedtem, hogy milyen elemeket építenék be az órarendbe ahhoz, hogy végül potens, életképes fiatalok kaphassanak érettségit.
Pénzügyek
Ha egyszer is elmondta volna nekem valaki, hogy mi az a kamatos kamat, valamint milyen megtakarítási formák és biztosítások vannak, akkor nem úgy léptem volna be először (és azóta is) a bankba, mint akit mindjárt eladnak három tevéért. Nem ártana, ha a tinédzserek már értenék a jövőtervezés fogalmát, és képesek lennének perspektívában gondolkozni. A saját pénzemről csak úgy tudok felelősen dönteni, ha ismerem a lehetőségeimet.
Kommunikáció és személyiségtípusok
Ha a diákok tisztában lennének a saját személyiségtípusukkal, és ismernék a többi emberét is – valamint a női és férfi lélektan eredendő különbségeit –, továbbá az introvertált-extrovertált fogalmakat, gördülékenyebb lenne a kommunikáció a világban. A párkapcsolatok nagy része is azért sikertelen, mert halljuk a másikat, de nem értjük. A tárgyalástechnika és érveléstan sem lenne haszontalan, hogy magabiztosan állhassunk ki az érdekeinkért, és asszertíven, békés úton rendezzük a konfliktusainkat.
Ügyintézés
A bürokrácia és a papírmunka olyan, mint vécére menni: nem élvezzük, de tudjuk, hogy szükségszerű. A szülők gondoskodásából kilépve mindenféle iratokat, számlákat, leveleket kell értelmeznünk és megírnunk. Holott sokan azt sem tudják, hogyan fogjanak neki és mit-hová írjanak. Ebbe a tantárgyba tartoznának az alapfokú adóügyek is, amelyből kiderülne, hogy ki milyen kedvezményekre és juttatásokra jogosult, illetve mit kell kötelezően bejelenteni (TB, lakásvásárlás, költözés, stb.). Mindenki ismeri az érzést, amikor legszívesebben sírva összefirkálná az előttünk tornyosuló szakzsargonos betűzagyvalékot egy piros filctollal, majd galacsinként dobná bele a „felnőttkor” feliratú szemetesbe.
Háztartási ismeretek
Aki látott már leleményes kollégistát, ahogy a vízforralóban készíti a spagettijét, majd vasalón melegíti fel hozzá a bolognai szószt, az tudja, hogy az életösztön nagy úr. Ugyanakkor jó kezdeményezés lenne táplálkozástant és gyakorlati sütés-főzés tippeket elhinteni a nem csak tudásra éhes gyerekek fejébe. Ebbe a tárgykörbe tartozna a virágok és fűszernövények gondozása, valamint a víz- gáz- és villanyórákkal és az azokhoz kapcsolódó használati tárgyakkal kapcsolatos alapfogalmak tisztázása is. Némi barkácsolás, varrás és tisztítószer-ismeret járna mellé bónuszban. Ilyen szakemberek és árak mellett tiszta haszon, ha mi magunk is képesek vagyunk elhárítani egy-egy kisebb problémát.
Szexuális kultúra
Az egyik legfontosabb dolog, tekintve, hogy mindenhonnan a szex ömlik a gyerekre, csak éppen arról nem kapnak tájékoztatást, hogy hogyan kell művelni és közben nem gyereket csinálni. Ugyanis a fogamzásgátlásról beszélni ciki, de az abortusz vagy egy nemkívánatos gyerek felnevelése a cikinél eggyel súlyosabb kategória. Ne feledjük, hogy akikről még naivan azt feltételezzük, hogy kicsik, és ráérünk terhelni őket a hímivarsejtekről szóló esettanulmánnyal (mert csak remélni tudom, hogy 2019-ben már senki nem hozakodik elő a porzó-bibe összeesküvéselmélettel és a gólyahozós agymosással), azok már nagyon is érdeklődnek a téma iránt.
Etikett
Bagatellnek tűnhet, de nagyban javíthatja az életminőségünket és a sikerességünket, ha tudjuk, hogy hogyan viselkedjünk állásinterjún, tárgyaláson vagy étteremben. Ha időben elsajátítunk minden fontos dolgot a testbeszédről, gesztusokról és protokollról, nem sok izzasztó szituációban lesz részünk. Tennék mellé egy kis kultúraközi kommunikációt, hogy a modern globális faluban tisztázzuk, hol mekkora az intim szféra és melyik népcsoport veszi káromkodásnak, ha kézjelzéssel stoppolsz.
A fentieken túl minden nebulótól elvárnám, hogy úgy érettségizzen, hogy már képes kritikus gondolkodásra és önálló vélemény megfogalmazására. Nem beszélve arról, hogy biflázás helyett az interneten fellelhető adathalmaz hatékony használatára van manapság szükség.
Te mit tennél még hozzá a fenti listához?
