SZEMPONT
A Rovatból

Az igazi, kemény vidéki élet a ködös romantikán túl

Járosi Tamás, a Fekete Bárány manufaktúra egyik tulajdonosa őszintén beszél arról, mit jelent valójában itthon kistermelőnek lenni.


Névjegy

Fekete-Bárány Manufaktúra: Járosi Lívia és Tamás (+3 gyerkőc, 2 kutya, 60 disznó, 100 tyúk és egy jó pár tonna zöldség). A gazdaság a festői szépségű Balatonhenyén jött létre 2011-ben. Ellenőrzött biogazdaság (zöldségek és szántóföldi növények). A fekete-barany.blog.hu címen futó blogon mutatják be mindennapjaikat, küzdelmeiket (egy ismerősük szerint fundamentalista biotermelők). Megelégelve a piacokon és az éttermekben lévő állapotokat 2013-ban megnyitották Balatonfüreden a Biobalaton piacot és a nagy sikerű Malackrumpli Bisztrót, amely a Farm-food model hazai úttörője.

- Mi ihlette provokatív blogbejegyzését, miért szakadt ki így egyben a „Kistermelői ló…sz dicsérete” című írás?

- 2011-ben költöztünk Balatonhenyére, hogy a stresszes városi életet a gazdálkodó életformával váltsuk fel, vegyszermenetes, egészséges terményeket előállítva. Azt gondoltuk, a magyar társadalomban van olyan fogadókészség, hogy ha azt a mennyiséget, amelyet megtermelünk, kivisszük a piacra, ott, illetve a környékbeli éttermeknek eladhatjuk.

balatonhenye5

- Mi lett a tervekből?

- Ahogyan a többiek, úgy mi sem úsztuk meg a különböző stációkat (felismerés, harag, elkeseredés, stb.).

"
Az ember eltervezi fejben és papíron, hogyan kell felépíteni egy jól működő gazdaságot, és hogyan lehet ebből megélni, aztán semmi nem úgy történik, ahogyan eltervezte.

Mondom ezt úgy, hogy hosszú évekig vezettem vállalatot, irányítottam embereket, van némi élettapasztalatom.

- Mi történt pontosan?

- Kitörő lelkesedéssel álltunk neki. A kistermelő az egy termelési kategória, ami azt szabályozza, hogy milyen körülmények között állíthatok elő feldolgozott élelmiszert. Ha a zöldségemet eladom a piacon, ahhoz nem kell kistermelőnek lenni, mert ott nem dolgozom fel, de ha már lekvárt főzök belőle, akkor kistermelői igazolványt kell kiváltani. Ez az egész azért lett kitalálva, hogy Mari néni, Józsi bácsi és Tamás gazda, aki képes a felesleget lefőzni, konzerválni, bélbe tölteni, felfüstölni stb., otthoni ellenőrzött körülmények mellett képes legyen előállítani a feldolgozott terméket, illetve, hogy kivihesse a HELYI TERMELŐI piacra. Ott elvileg mindenki kistermelő, akik a saját terményeikkel kereskednek.

Ehhez képest évekig úgy jártunk a piacra, hogy rajtunk kívül szinte nem volt kint igazi ős- vagy kistermelő. Már az első nap le lehetett venni, hogy ki az, aki látott már valaha földet életében, és a saját zöldségét árulja, nem pedig a másét viszi ki.

"Ez a kistermelői élet"

"Amikor télen, hó, fagy, sár, havas eső és egyéb kellemes körülmények vannak, ti akkor ki se jöttök a házból, ellenben mi akkor is kint vagyunk és akkor is küzdünk, mert ez a kistermelői élet.

Most, nyáron már reggel 4-kor kint kell lenni a fóliában, mert 11-kor már 60 fokos hőmérséklet van a sátor alatt. Még alig indult el a nyár, én már 8 kilót fogytam, Líviának előjönnek a hőségben az eddig nem tapasztalt visszér problémái és annak ellenére, hogy már egy trombózist átélt, és majdnem belehalt, csinálja, mert ez a kistermelői élet.

Azért, hogy legyen termék, szinte mindig alkalmazkodunk, az időjáráshoz, a vevőkhöz, a vágóhídhoz, a hatóságokhoz, ezért a gyerekeinkre szinte semmi idő nem jut, de még csináljuk, mert abban reménykedünk, hogy később jobb lesz - és ez a kistermelői élet.

A szezon nálunk is rövid, zöldséget megtermelni és eladni még fóliázás mellett is csak pár hónapig lehet. A szezon elindítása (vetőmag, stb.) több millió forint, a munkahét 7 napos, naponta 12-14 órát vagyunk kint a földön vagy bent az üzemben, és csináljuk, mert ez a kistermelői élet."

balatonhenye1

balatonhelye4

- Van, aki belefárad a kistermelői életbe és abbahagyja?

- Húsz-harminc olyan esetet tudnék felsorolni, amelyben a kistermelő évekig küzdött, kiváló minőségű terméket állított elő, és egyszer eljött az a pillanat, amikor eldobta a kapát, leölte az állatot, és azt mondta, csak annyit termelek, amennyi a családomnak kell, és keresek egy munkahelyet.

Közben a többi, aki nem termelő, csak kereskedik, vígan elvan. A bejegyzésre kapott reakciókból ítélve úgy látom, úgy gondolják, hogy ők járnak a helyes úton. Meg vannak győződve arról, hogy márpedig a tisztességes kistermelő az, aki megveszi a Tescóban a barackot, összekeveri egy kis nátrium-benzoáttal, és csinál belőle vegyszerezett lekvárt, majd kiviszi a piacra pöttyös címkével, amin az áll: Mari néni lekvárja, és eladja.

- Mi a legnagyobb probléma ezzel kapcsolatban?

- Több példája van a nem termelésnek, ez az egyik. Amikor úgy állítanak elő terméket kistermelői jogosítványokkal, hogy nincsen mögötte termelés, csak feldolgozás van. Ez az egyik legrosszabb.

- Miért?

- Mert ez így valójában kisipari tevékenység. Ám míg a kisiparos több tízmillió forintból épít lekvárfőző üzemet, ahol hatósági ellenőrzés van, szigorú szabályokat kell betartani, ahol a terméket kitalálják és beminősítik, és szakemberekkel vizsgálják meg, hogy ha már tartósítószert kell belerakni, mennyi legyen az, addig az ál-Mari néni a szokásjog vagy jókedve alapján önti bele a tartósítószert a lekvárba. Úgy, hogy amikor a vevő kimegy a piacra, azzal a tudattal veszi meg, hogy biztosan sokkal finomabb és egészségesebb, mint a bolti. Pedig lehet, hogy több vegyszer van benne.

balatonhenye8

Tiszta élelmiszer

balatonhenye_igazi_sonka

Tiszta élelmiszer

igazitojas

Igazi tojás, szabadon tartott tyúkoktól

- Pedig igény volna az egyedi, házi, kézműves termékekre. Nem lehet, hogy csak nem találják egymást a valódi kistermelők és a termékeikre éhező vásárlók?

- Ez is benne van. Csakhogy pont a piac lenne az a fórum ahol megtalálhatnák egymást. Nem szoktam rendeletekért lelkesedni, de a kistermelői rendelet pont egy fantasztikusan kitalált dolog, csakúgy, mint a helyi termelői piacokat szabályzó rendelet, amely azért jött létre, hogy a helyi termelők oda kivihessék eladni a felesleget.

Ezzel szemben a helyzet az, hogy az összes nem termelő ott árulja a nem saját terményét, visszaélve a törvény jóhiszeműségével. A vásárlók pedig nem teszik fel maguknak a kérdést, hogy ha kimennek a kistermelői piacra májusban, akkor hogy a francba tudnak padlizsánt venni, amikor a padlizsán legkorábban augusztusban érik be…

- Ezért lett ennyire dühös a blogbejegyzés?

- Bejegyzéseim segélykiáltások a társadalom felé: nem igaz, hogy csak én látom, hogy a király meztelen, és én vagyok az egyetlen, aki felkiált, hogy nincs is rajta ruha! Látom azokat a családokat, akik 30-40 évesen feladták az addigi életüket, mindent egy lapra tettek fel, hogy helyesebben, jobban éljenek a következő 40 évben, és néhány év alatt elvéreztek, elbuktak, és a nulláról vagy több tízmilliós veszteséggel kell újrakezdeniük.

- Az embereknek romantikus elképzeléseik vannak arról, hogy milyen jó lehet kiszakadni a nagyvárosból és a Balaton-felvidéken gazdálkodni. Mi zökkenti ki őket ebből a rózsaszínű álomból?

- Azt figyeltem meg, hogy az embernek mindig az kell, ami nincs. A vidéken élő városba vágyik, a városban élő falura, az ülőmunkát végző a szabadban dolgozna, a szabadban dolgozó inkább egy légkondis irodában ülne. Egészen addig, amíg megkapjuk, és aztán szembesülünk vele, hogy nem azt kaptuk, amit akartunk…

- Mi az első probléma?

- A szép naplementére, a tökéletes nyugalomra – mert messze van a szomszéd -, a sok kutyára, a friss levegőre felkészülnek az emberek lelkileg, és meg is kapják. De két dologra nincsenek felkészülve. Az egyik, hogy nagyon sok pénz kell egy ilyen élet beindításához. A másik, hogy rengeteg olyan veszteség és kudarc éri az embert, ami megint csak rengeteg pénzt visz el.

A vidéki élet reggeltől estig tartó kemény munka, négy-ötórai kelés, napi 12-14 óra fizikai munka, sárban, esőben, hóban, jégben és tűző napsütésben.

Amit akkor is csinálni kell, amikor az embernek már szemernyi ereje sincsen, mert az állatok akkor is éhesek, a szél akkor is tépkedi a fóliasátrat.

balatonhenye6

- Nem tud mindenki megbirkózni a nehézségekkel?

- A városi ember úgy jön vidékre, hogy akkor ő most csinálni fog egy gyümölcsöst (mert kiszámolja papíron, hogy milyen sok pénz jön le egy fáról). De mi van akkor, ha két-három évig nem terem, mi van akkor, ha a cseresznyevész elviszi az összeset, és újra kell telepíteni? Ki fogja kapálni a gyümölcsöst? Ki fog permetezni? Ki fog füvet nyírni?

Erre a válasz az, hogy ó, van ott emberem, az megcsinálja. Pedig egy kisgazdaság, ami azon alapul, hogy a kistermelő a saját keze által menti meg a cseresznyefát, ott nem működik az, hogy Józsi majd jön és megcsinálja. Nincsenek Józsik, vagy ha vannak akkor nem jönnek el, mert van dolguk.

- Miért nem?

- Én is azt gondoltam, hogy ha meg tudok birkózni 50 diplomás városi emberrel, hogy ne tudnék megbirkózni a falusi segédmunkással…

A mi bukástörténetünknek az önteltség és a nagyképűség az egyik okozója. Minden máshogy van, mindenkivel másképp kell bánni, minden ígéret mást jelent, mint a városban.

Ezt is meg kell tanulni: hogyan érjük el, hogy egy olyan hétköznapi feladatot, hogy ki kell menni, és meg kell kapálni egy sort, azt ők is akarják. Ebbe bele kell szocializálódni, és meg kell fizetni a tanulópénzt.

harcosbarany

A Magyar Konyha 2013-ban bemutatta a Fekete Bárány manufaktúrát, a balaton-felvidéki biogazdaságot

- Lát azért némi fényt az alagút végén?

- Akkor lenne jó világ, ha olyan mezőgazdasági, gasztronómiai és fogyasztási kultúra alakulna ki, amely képes szembenézni azzal, hogy le vagyunk maradva. Nálunk szerencsésebb országokban – Franciaországban, Olaszországban – nem tépázta meg úgy a történelem a helyi parasztcsaládokat, így van egy íve az egésznek. A család már 500 éve ott él, egy fűszál rezdüléséből tudja, mi történik, mit kell csinálni.

Franciaországban és Olaszországban olyan mélyen beivódott gasztronómiai kultúra van, amely magával húzza a termelési kultúrát is, az utolsó sarki kis-kocsmában is fantasztikus ételeket rittyentenek, mert ott ez a kultúra része, és ha nem jót csinálnának, nem jó alapanyagból dolgoznának, a fogyasztó, illetve a helyi közösség észlelné és sérelmezné.

Egy hónapja lehetett, hogy felhívtam az egyik éttermet, hogy megkérjem arra, ha már egy éve nem vesz semmit, legalább vegye le a honlapjáról azt, hogy a Fekete-Bárány Manufaktúrától szerzi be a zöldséget. Nagy sértődés lett belőle annak ellenére, hogy már évtizedekkel azelőtt jó ismerősök voltunk mielőtt bármelyikünk ide költözött volna. Hosszú telefonbeszélgetéseink során elbeszéltünk egymás mellett, ők azt gondolták, hogy ingyen reklámoztak minket a honlapjukon, mi meg nem ezt gondoltuk.

biorepa

- Mi most a célja?

- Néha jól esne egy kis vállveregetés is, olyan, amit a blog bejegyzései után kommentben megkapunk, jó lenne tudni, hogyha már ilyen nehéz utat választottunk és ennyit tudunk évről-évre veszíteni, akkor legalább van tisztelete a munkánknak. Ha ez a fajta támogatás nem lenne, már régen feladtuk volna. De minden évben azért gördül tovább a szekér, mert feltételezzük, hogy egyszer csak elérünk oda, ahová évek óta tartunk.

Hogy ez mit jelent? A mai világ nem a hosszú távú tervezésről, hanem az alkalmazkodási képességről szól. Minden percről-percre változik és mi ezzel együtt változunk, vagy változtatunk. A Malackrumpli sikere megmutatta, hogy igenis van igény a tiszta, valódi élelmiszerekre, az ezekből készülő ételekre. Van aki az egészségeset keresi, de még többen inkább a jó ízt, a gazstronómiai értéket. Menni kell tovább, még több konfliktust felvállalni, még több utat feltörni, addig amig lesz rá erőnk…

balatonyhenye3

Ha érdekes volt az interjú, ajánld másoknak is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Ligeti Miklós: Mészáros Lőrinc névjegyén talán csak annyi állhatna: „Orbán Viktor”
Mészáros Lőrinc hihetetlen gazdagodása, akárcsak a többi NER-milliárdosé, közpénzből történt - mondja a Transparency International vezetője. Ezt a rendszert mára lebontani sem lenne egyszerű, mert tíz- és százezrek megélhetése függ tőle.


A Forbes szerint először lépte át az ezermilliárdos nagyságot egy magyar családi cég: a Mészáros-csoportot 1549,8 milliárd forintra taksálták. A magyarázat egyszerű, legalábbis a számok szerint: tavaly ugyanis minden érdekeltségük ugrásszerűen javította az eredményét, így az összérték a 2023-as, 627,5 milliárdos becsléshez képest közel ezermilliárddal ugrott. Miközben a legnagyobb családi vállalkozások többsége stabilan nő az inflációs válság és a recessziós félelmek közepette is,

a NER-közeli szereplők, élükön a Mészáros családdal, messze katapultáltak a mezőnyből.

Hogy mindez mit mond el a közpénzből hízó, állami megrendelésekre épülő gazdasági modellről, és hogyan lehetne rajta változatni, arról Ligeti Miklóssal, a korrupciókutatással foglalkozó Transparency International Magyarország elnökével beszélgettünk.

– Egy év alatt ezermilliárd forinttal nőtt a Mészáros-család vagyona. Ez valóságos tündérmese. Hogyan sikerült?

– Nem mondanám, hogy Mészáros Lőrinc-kutatók vagyunk, de sokat foglalkozunk vele. Zeisler Judit, a Transparency International Magyarország szakpolitikai vezetője jegyzi a tenderbajnok.hu projektünket, amely a közpénzekből legnagyobb mértékben részesülő oligarchákat és az általuk elnyert közbeszerzéseket vizsgálja. Ebben többek között a Mészáros-csoport, illetve a hozzá köthető gazdasági érdekháló vagyonosodását is nyomon követjük.

A legfontosabb sajátossága ennek a vagyonosodásnak az, hogy közpénzből történik.

Az úgynevezett gazdaglistákon és hasonló kiadványokban, amelyek nem a családi vállalkozásokat, hanem a leggazdagabb személyeket gyűjtik össze, rendre a NER-es oligarchák állnak az élen. Ha mindezt a magyar gazdaságtörténet múltjához hasonlítjuk, amire korábban például a Korrupciókutató Központ tett kísérletet, amikor összevetette Weiss Manfréd és Mészáros Lőrinc vagyonosodását, láthatjuk, hogy a polgári korszak iparbárói nem adófizetői pénzekből gyarapodtak. Az iparosodás idején a vagyonosodás alapja a saját teljesítmény volt, nem az állami források.

– Weiss Manfrédéknál is volt ilyen exponenciális növekedés?

– Bizonyos szakaszokban igen, de az ő felemelkedésük a rátermettségüknek volt köszönhető. Erről olvashatunk például a g7.hu-n is. A Gründerzeit idején valóban volt fellendülés, de olyan ütemű gazdagodás, mint Mészáros Lőrincé, nem történt. Ő 2014–15-ben még csak kezdő milliárdos volt, 7–8 milliárd forintos vagyonnal, amit nagyjából

tíz év alatt a 200-szorosára növelt.

Ilyen gyors felemelkedés Weiss Manfréd esetében nem volt. Neki, és a hozzá hasonló gazdasági szereplőknek egy teljes élet munkájára volt szükség, hogy a vagyonukat felépítsék.

– Mészáros Lőrinc 2014-ben a Heti Válasznak úgy fogalmazott: „Abban, hogy eljutottam idáig, bizonyára szerepet játszik a Jóisten, a szerencse és Orbán Viktor személye, de én soha nem privatizáltam, nem nyúltam le semmit, mindent a munkámmal és az eszemmel szereztem meg.”

– Van egy mondás: minél fontosabb valaki, annál kevesebb információt ír a névjegyére. De Gaulle állítólag csak annyit írt: „Charles”. Ez persze nem igaz, de jól hangzik. Ha a metaforát alkalmazzuk,

Mészáros névjegyén talán csak annyi állhatna: „Lőrinc”, vagy rosszabb esetben: „Orbán Viktor”. A kulcs ugyanis itt a kormányzati hátszél és a kapcsolatok.

Az elmúlt 15–16 év NER-es tapasztalata mutatja, hogy az exponenciális gazdagodás mindig az állam által dominált ágazatokban történik, ahol a nagy bizniszeket közbeszerzéseken lehet elnyerni: út-, vasút-, közmű- és hídépítés. Magánmegrendelésben ritkán épít valaki viaduktot vagy autópályát. A következő lépésben az étvágy nőtt: szállodaipar, bank, pénzügyi szektor, távközlés, de ezeken a területeken is erős állami hátszéllel és támogatással. Gondoljunk például a jelenleg is futó gigantikus méretű budapesti irodaházépítkezésekre, ahol a kész épületeket az állam haveri, sőt ha Tiborcz István érintettségét nézzük, akkor családi alapon, 600 milliárd forintot közelítő összegű adófizetői pénzből vásárolja meg. Mindezt úgy, hogy az építési oldalon is állami forrásokat találunk, hiszen

a beruházó cégek mögött állami forrásokkal is ellátott magántőkealapok húzódnak meg.

A Jászai Gellért-féle 4iG csoport is erős állami támogatással működik: a versenyszabályokat kreatív jogértelmezéssel elkerülve jutott hozzá az Antenna Hungáriához, a Vodafone-ba pedig úgy vásárolhatta be magát, hogy az állam csak kisebbségi tulajdont szerzett, miközben hitelgaranciával is segítette az ügyletet.

– Tehát nem arról van szó, hogy az első milliárdok után már tisztán piaci versenyben működnek.

– Nem, ők továbbra sem versenyeznek. Az állam kijelöli a célpontokat, megszerzésükben támogatja őket, és ők egyik területről repülnek a másikra.

– Azt is tudjuk, hogy gyakran alvállalkozókkal végeztették a munkát.

– Ez ma is így történik. Például a vasútépítésben Mészáros Lőrinc generálkivitelező pozícióban lévő cége mindent alvállalkozóknak ad ki. A Mészáros-csoport egyik legnagyobb cége azonban ma már az MBH Bank.

– Ott viszont már látni, hogy nem gond megfizetni a legjobb szakembereket. Így aztán már a saját teljesítmény is versenyképes lehet.

– Két külön dologról van szó. Ma már profik menedzselik azokat a cégeket is, amelyek a NER kezdetén még tényleg családi méretű vagy annál nem sokkal nagyobb vállalkozásokként indultak. Ezzel szemben az MBH Bankba részben eleve jól működő egységeket vontak össze: a Budapest Bank patinás és stabil volt, az MKB-t adófizetői pénzből tisztították meg a rossz hitelektől, a takarékszövetkezetek rendben működtek, csak nem voltak tőkeerősek. Ezeket az állam kikupálta, így nem volt nehéz növekedni.

– Ez alatt a 10–15 év alatt, a morális és társadalmi veszteségeken túl, mennyi anyagi kárt okozhatott mindez az országnak?

– Rettenetesen sokat. És valóban, nemcsak anyagi kárt, hanem erkölcsit is. Sajnos ez ismét megerősít egy régi toposzt a magyar közgondolkodásban: hogy nem a tudás, hanem a kapcsolatok, nem a tőke, hanem az állami járadék, nem az innováció, hanem a politikai helyezkedés hozza a sikert.

Ez leértékeli a valódi versenyt.

Ha ezek a cégek igazi versenybe kerülnének, többségük elbukna. Nyilván a NER-rel nem ér véget a Vodafone örökébe lépett szolgáltató működése, ahogy az MBH-é sem, és az építőiparban sem áll le minden azonnal. De valószínű, hogy a Mészáros-csoport építési részei, ha a politikai támogatásból szőtt körkörös védelem a NER végeztével leomlik, nem állják meg a helyüket a versenyben, mert nem ehhez szoktak.

– Ha már meg tudják fizetni a profi munkatársakat, nem történhet meg, hogy olyan versenyelőnyre tesznek majd szert, hogy azáltal meg fogják állni a helyüket piaci körülmények között is?

– Biztos lesz olyan, amelyik nem bukik el hamar. De azok a lefölöző cégek, amelyek kizárólag arra rendezkedtek be, hogy a drága közbeszerzésekből lehúzzák a sápot, és a tényleges munkát továbbpasszolják, igazi versenyben, függetlenül attól, mennyire profi a menedzsmentjük, kihullanak. A piac kiszelektálja őket, mert felesleges árdrágító tényezőnek bizonyulnak.

– Ehhez új törvények kellenének?

– Inkább olyan elhatározás, hogy a megbízásokat tényleg versenyben adják oda. Ha az állam azt tapasztalja, hogy a cégek, amelyeket soha nem kell félteni, összejátszanak, kartelleznek és mesterségesen magasan tartják az árakat, akkor inkább senkivel ne építtessen. „Ha leosztottátok a piacot, hogy megkapjátok a zsíros profitot anélkül, hogy tényleg dolgoznátok érte, akkor ne kapjon munkát senki.” A harmadik vagy az ötödik ilyen körben majd megtanulnak tisztességesen ajánlatot tenni.

Ehhez az kell, hogy a meglévő előírásokat a Versenyhivatal és a közbeszerzési hatóság keményen érvényesítse,

és a szabálytalankodókat elrettentő erővel szankcionálja. Ez most nem történik meg.

– A felderített és dokumentált korrupció képezheti-e alapját későbbi büntetőeljárásoknak, amelyek végzetesek lehetnek egyes cégekre vagy cégbirodalmakra?

– Az kérdés, hogy egy büntetőeljárás mennyire lesz „végzetes”, és megéri-e olyan eljárásokat lefolytatni, amelyek ezeket a cégeket megbuktatják. Itt a beszállítói körrel és a dolgozókkal együtt egész térségek, akár megyék, több tízezer, akár százezer fős közösségek megélhetéséről van szó.

Ha bukik a fő munkaadó építőipari cég Tiszakécskén Békés megyében vagy Fejér megyében, vele bukik az összes beszállító és az ő dolgozóik, családtagjaik munka és megélhetés nélkül maradnak.

Eközben a NER tolvajai a pénzt már rég kivitték oda, ahova biztonságba akarták helyezni. Viszont a bebukott cég magával rántja a fél megyét. Ez még csak nem is pürrhoszi győzelem, hanem vereség.

– Felmerülhet, hogy államosítják, majd újraprivatizálják ezeket a cégeket, hogy elkerüljék a tömeges bedőlést?

– Igen, lehetséges ilyen kísérlet is, ezt persze jobban ki kell dolgozni. Egyensúlyt kell teremteni az igazságtétel jogállami parancsa, és a gazdaság, illetve a társadalom működtetésére vonatkozó elementáris igény között. Különben a magyar társadalom úgy érezheti, hogy a „nagy igazságtétel” jegyében saját maga ellen visel háborút.

– Milyen károkat okozhat egy ilyen háborúskodás?

– Annyi biztos, hogy a tőke nagyon gyorsan tud mozogni. Ha bizonytalanságot érez – kormányváltás, a hatalom gyengülése vagy beomlása fenyeget, könnyen menekül. A „capital flight” jól ismert jelenség, nem csak a „bűnös” tőke esetében. Életszerűtlen azt gondolni, hogy bármely befektető itt tartalékolja a párnacihában a pénzét, várva, hogy a NER vége után mi következik. Persze hogy menekíti. Aztán ha megéri, visszahozza; ha nem, azt mondja: jó, a magyarországi operációt bezárom. Ez nem csak a NER közpénzen hizlalt oligarcháira jellemző: a német autóipar is kétszer meggondolja, bővíti-e a kapacitásait, épít-e új gyárat, vagy kivonja a profitot, eredménytartalékba teszi, és majd ha az új kormány megfelelő feltételeket kínál, visszajön.

– A NER-érdekeltségű tőke is menekülhet?

– Ha valaki az igazságtétel és vagyonvisszaszerzés körében abban gondolkodik, hogy a NER utáni hatalom szépen berendezkedik, visszaveszi mindazt, amit a NER elvett a közösből, és a pénz, amire rá akar csapni, itt türelmesen vár, hogy elkobozzák, meg a gyárra lakatot tegyenek, akkor nagyon fog csalódni. Ennél sokkal jobb stratégiával kell hozzálátni az elszámoltatáshoz. Egyelőre ez inkább vágyálom a fejekben.

– Ezek szerint az is lehet, hogy egy esetleges kormányváltás után hasonló évek jönnének, mint a ’90-es évek elején?

– Más a feladat. Sokkal nehezebb kihívás a NER-hez szokott gazdasági szereplőket megtanítani versenyezni, és rá is szorítani őket a versenyre. Ez lenne az ország „NERtelenítése”. Nem elég csupán kipöckölni néhány vezetőt és fideszteleníteni a NER-t. Az a dilemma, hogy mi történik a NER után? Csak annyi, hogy

a NER-nek a Fideszen túli szakasza következik csak, vagy Magyarország NER-en túli szakasza?

– Milyen lehet egy fidesztelenített NER?

– Az azt jelentené, hogy a NER-ben a Fidesz által kialakított, kézhez szoktatott, kézi vezérelt, versenytől védett, nem teljesítményalapú gazdaság és politika megmarad, csak a kulcsfigurákat lecserélik. Ekkor csak annyi történne, hogy mások adnák a parancsokat és új haszonhúzók fölöznék le a profitot, de a lényeg változatlan maradna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán Kötcséről: Orbán figyelmeztette saját táborát, nem lehet büntetlenül eltávolodni a közösségtől
Orbán Viktor beszéde egyértelművé tette: komoly kihívónak érzi Magyar Pétert - mondja az elemző. Ha a kormányoldal el tudja hitetni, hogy a Tisza adóemelést tervez, az hatásos üzenet lehet, de erre nemzeti konzultációt szervezni Somogyi szerint választási csalás.


A Fidesz vasárnapi kötcsei piknikje idén nem a megszokott módon zajlott: az újságírók elől hermetikus kordonnal zárkóztak el, igaz, élőben közvetítették, amit meg akartak mutatni. Orbán Viktor beszédében azt mondta, ez most más: a csipkelődés elmarad, vigyázni kell a szavakra. Az ellenfelét „kiskakasnak” nevezte, megjegyezve, hogy a kiskakasból nem lesz nagy kakas. Azt állította, a méréseik szerint 106 körzetből 80-at nyernének, emellett új nemzeti konzultációt jelentett be „a kiszivárgott tiszás adóemeléssel kapcsolatban”. Beszéde végén félreérthetetlenül meg is fenyegette közönségét: „Mindent alá kell rendelni a közös győzelemnek, mostantól mindenki tegyen meg mindent, amit tud, mert, ismernek engem, nem vagyok olyan ember, aki fenyegetőzik és durváskodik, de semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve és minden el lesz rendezve.”

Magyar Péter kordonok nélkül megtartott beszédére hosszú sorokban érkeztek az autók és a buszok, hívei megtöltötték a kicsiny főteret. A Tisza elnöke bejelentette, ezzel az eseménnyel hivatalosan is elindult a párt választási kampánya, és élesedik a párt új mobilos applikációja, ami összefogja majd a támogatóikat. Magyar Péter arról beszélt, végre lezárják a „Gyurcsány–Orbán-korszakot”, és működő Magyarországot ígért, A puliitusra egyetlen szót írtak: adócsökkentés. Hogy ki nyerte a politikai szezonnyitót, arról Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk.

– Ott volt Kötcsén a kormányfő és az ellenzék vezetője is, így nagyon más volt az idei kötcsei piknik, mint az eddig megszokottak.

– Kötcsén eddig zárt körben hangzottak el a beszédek és a beszélgetések. Most először engedtek be nyilvánosságot, és először hallhattuk élőben a miniszterelnököt. Ez formai áttörés, amely a tényleges politikai verseny visszatérését jelzi. Magyar Péter részéről nem volt tartalmi újdonság, ő eddig is járta az országot, de ennyire közvetlen közelségben a miniszterelnökhöz beszédet mondani még nem láttuk. Beszéde hangsúlyai a megszokott érvrendszert követték,

az újdonságot inkább az jelentette, hogy Orbán egy kiszivárgott papírra hivatkozva nemzeti konzultációt helyezett kilátásba.

Ez egyszerre erős és kockázatos lépés: közvetlenül a Tisza Pártot célozza, azaz róla beszél, amivel el is ismeri, hogy komoly ellenfélként kezeli. Arról itt nem beszélve, hogy ennél egyértelműbb választási csalást is nehéz elképzelni: a kormány közpénzből pártkampányt finanszíroz. Ennél kevesebbért is, az Unió más országaiban kormányok szoktak lemondani.

– A miniszterelnök az Indexen megjelent, mindenféle aláírás nélküli „feljegyzésre” utalt, amit Magyar Péter hazugságnak nevezett, valamint Tarr Zoltán mondataira arról, hogy nem beszélhetnek mindenről, amíg nem nyerték meg a választásokat. Elképzelhető, hogy ez a kormánypártnak a lottóötös?

– Ez azon múlik, hogyan reagál a Tisza. Ha a kormányoldal el tudja hitetni, hogy az ellenfél adóemelést tervez, az hatásos üzenet lehet. Egy szegény országban erős a félelem attól, hogy az emberek még kevesebbet visznek majd haza, így ezzel erőteljesen mozgósítani lehet. Ilyen értelemben

ez kockázat a Tisza számára, amíg nem tudja hitelt érdemlően cáfolni vagy átkeretezni a vele szemben felhozott állításokat.

– A nyilvánosság kezelése mégis felemásra sikerült: volt élő közvetítés, ugyanakkor hermetikusan lezárták a rendezvényt, a sajtót mellékutcába szorították.

– És mindezt részben a Tiszára fogták, ami gyenge indoklás. A „biztonság érdekében” narratíva nevetségesnek hatott: Rogán Antal „szurkolótábor-szétválasztásos” hasonlata kifejezetten szerencsétlenül hangzott az újságírókra nézve, az újságírók ugyanis nem részei alapértelmezésben a szurkolótábornak. Látható volt az is, hogy

a kormánypárt azt akarta, a nap fő attrakciója kizárólag a miniszterelnöki beszéd legyen, ne az érkező közéleti szereplők alkalmi nyilatkozatai,

ezért is jött jól a terület elzárása az újságírók elől. Ez viszont éles ellentmondást teremtett: ha nyitottságot mutatnak, akkor mindezt a sajtó fizikailag elzárása ettől mindezt hitelteleníti.

– Amikor Magyar Péter megérkezett, a sajtó azonnal hozzá fordult, mert tőle lehetett kérdezni. Ő egy új applikációt is bejelentett, amely erősen emlékeztet a Tusványoson Orbán által bejelentett digitális polgári körökre.

– Ezek a részvételi és közösségimédia-technikák nem újak: platformépítés, alulról jövő ötletek gyűjtése, folyamatos online jelenlét. Orbán ugyanezt hangsúlyozta a saját oldalának: jelen kell lenni, aktívan kell működni az interneten. Kicsit ironikusan is hatott a beszédében, hogy egy monumentális világpolitikai vízió után azt kezdte el majdnem mondani, hogy hogyan kell bekapcsolni a számítógépet, és hogy mi az az internet. A kérdés persze az, ebből is érződik, hogy van-e elég aktív fideszes közösség, amelyik ezt a munkát elvégzi. Korábban volt. Van-e most is?

– Orbán azt is mondta, mostantól mindenki tegyen meg mindent a közös győzelemért, mert semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve.” Mit üzen ez?

– Figyelmeztetést a saját tábornak: nem lehet büntetlenül eltávolodni a közösségtől. Úgy látszik, csökken azok száma, akik a Fidesz sikeréért dolgoznak, ezért kellett fegyelmező jelzést adnia.

– Elhangzott még a kormányfőtől az is, hogy az ország 93 ezer négyzetkilométeres, „nem igaz, hogy pont ide, pont ekkor kellett Magyar Péternek rendezvényt szervezni”. Ez is a feszültség jele?

– Az. Ugyanakkor Orbán később azt hangsúlyozta, hogy „kicsi az ország, ezért nem engedhet meg magának rossz kormányt”. Kettős célt követ: egyszerre ébreszteni a saját tábort, mert kell a munkája, egyben megnyugtatni, hogy „80 helyen vezetünk, van tehát értelme velünk dolgozni”.

– Az EU-ról szóló elemzésében a versenyképesség csökkenését számokkal igazolta, de amikor a magyar gazdaság erejét állította szemben az Unió gyengülésével, már nem hozott adatokat.

– Több állítása is vitatható volt, és bizonyos tényezőket elhallgatott. Az Egyesült Államok szerepéről például nem esett szó. A külpolitikai kapcsolatok nála rendre az aktuális érdekekhez igazodnak: ha az érdek úgy hozza, közeledik egy szereplőhöz, ha nem, eltávolodik tőle. Ezt láttuk korábban más vezetők, például Meloni esetében, de mintha ez történne most Trump-pal is, akiben csalódott, mert nem hozta meg a békét. Meg, persze semmit sem, amit Orbán a magyaroknak megígért: nem jöttek az amerikai befektetések egyelőre, nem lett új költségvetése az országnak.

– A nemzetközi szabályok helyett most „a nagyhatalmi játszmák ideje jön” – mondta Orbán. Ez a kijelentés egy kicsi ország szempontjából különösen kockázatosnak hangzik.

– Orbán azt gondolja, hogy ő „mindenkivel jóban” van, de ez az állapot erodálódik, mert nem lehet egyszerre mindenkivel jóban lenni. Nagyon udvariasan, de azért elmondta az amerikai álláspontot Trump, hogy nem szeretné, hogy az oroszoktól Európában energiát vásároljanak. Nyilván itt a gázvásárlásról van szó. Mit tud erre Orbán mondani?

– Értékként említette, hogy a Fidesz-KDNP stabilan kormányoz hosszú ideje.

–Ezek a mondatok mind arról szólnak, hogy ez egy olyan érték, amit úgy kell hagyni, és ez pedig egyetlen egy módon történhet, ha őt választják meg újra és újra a magyarok. Viszont

ami szerintem még érdekes és akár vissza is üthet, mindenesetre kockázatos, hogy bevédte Matolcsyt.

Nyilvánosan megdicsérte Matolcsyt egy intézkedése okán. Ez a politika nyelvén azt jelenti, hogy hiába a világ legnagyobb bankrablásában vett részt az egykori jegybankelnök, akit egy egész ország utál beleértve a jobboldal táborát is, Orbán bevállalja ezt a kockázatot. Nem érzi problémának, hogy a Matolcsyt megvédje.

– Összességében mennyire volt erős a beszéd?

– Ha a ember nem néz utána az egyéb tényeknek, hanem egyszerűen csak mint egy politikusi beszédet hallgatja, akkor ennek a külpolitikai része igen markáns, nagyon sokfelé tekintő volt, úgy érezhette az ember magát, hogy egy mélyen átgondolt elemzői beszédet hall. De a miniszterelnök imázsát most nem egyetlen beszéd formálja, hanem az előzmények:

a Tiszával való folyamatos foglalkozás például azt jelzi, hogy komoly kihívónak érzik őket.

Egy beszéd önmagában nem fordít hangulatot; a környezet és a politikai dinamika dönti el, mennyire hat.

– A kormányfő a végén egyszerre sürgette a mozgósítást és ígért számonkérést a saját táborán belül. Mit olvas ki ebből?

– Azt, hogy szerinte még vezetnek, de a győzelem nem magától értetődő. A cél: tűzbe hozni a csapatot, ugyanakkor megakadályozni a kedvvesztést. Ezért hangzott el a „minden számon lesz kérve” üzenet.

– Visszatérve a kampánytechnikákra: Magyar Péter digitális platformja mennyiben kihívás?

– Formailag hasonló ahhoz, amit a kormányoldal hirdet: folyamatos online jelenlét, közösségi bevonás, kérdezz-felelek csatornák. A kihívás mindkét oldalnak az, hogy valódi önkéntes- és aktivistahátteret építsen, amely nemcsak jelen van, hanem dolgozik is.

– Kapu Tibor űrhajós megjelenése egy erősen pártjellegű rendezvényen mennyire volt ízléses?

– Újságírók és elemzők pártrendezvényeken való részvétele szakmailag problémás. Kapu Tibor esete más: ő világossá tette, hogy a projektje számára fontos, ahová hívják, elmegy, és ellenzéki, illetve kormánypárti fórumon egyaránt megszólal. Amíg nem áll ki egyik párt mellett sem, űrhajósként, szakmai minőségben elfogadható, hogy ilyen eseményeken megjelenjen.

– Mi volt a kötcsei nap tanulsága?

– A forma újszerűsége: az élő közvetítés és a fizikai zártság kombinációja erős jelzés a verseny kiéleződéséről.

A Tisza Párt központi témává vált, a kormányoldal pedig egyszerre próbál mozgósítani és bizonytalanságot eloszlatni.

A következő időszakot az dönti el, melyik oldal tud nagyobb fegyelmezettséggel és következetességgel élni az online és offline mozgósítás eszközeivel, illetve hogy 16 év kormányzás után eredendően mennyire untak már rá a választók a miniszterelnökre. Mert az a választás leginkább róla fog szólni, ezt Orbán és Magyar is tudja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Amerikai kommandósok szálltak partra Észak-Koreában, a Trump által elrendelt titkos akcióról most számolt be a New York Times
A SEAL kommandósai egy lehallgatókészüléket akartak elhelyezni, de a 2019-es akció kudarcba fulladt, mert egy halászhajó felfedezte őket. A küldetést szigorúan titokban tartották, sem az amerikaiak, sem az észak-koreaiak nem beszéltek róla, egészen mostanáig.


Mint a filmekben: egy 2019-es téli éjszakán egy csapat amerikai tengerészgyalogos bukkant fel a tengerből Észak-Korea partjainál. A New York Times szerint a szigorúan titkos küldetésüket személyesen Donald Trump hagyta jóvá, és az volt a céljuk, hogy elhelyezzenek egy elektronikus lehallgatókészüléket, amellyel az Egyesült Államok lehallgathatta volna Kim Dzsongun kommunikációját. Az észak-koreai vezető ugyanis egyre kiszámíthatatlanabbnak és veszélyesebbnek tűnt, hol barátilag beszélt Trumppal, hol atomcsapásokkal fenyegetőzött. Mivel Trump tárgyalásokra készült vele, az amerikaiak nagyon szerették volna tudni, valójában hogyan gondolkodik.

A feladatot SEAL Team 6 elit egységének Vörös Osztagára bízták, ők végeztek korábban Oszáma bin Ládennel is. Az akciót hónapokig készítették elő, méghozzá a legnagyobb titokban, mert a New York Times szerint könnyen végződhetett volna túszdrámával, vagy akár egy nukleáris konfliktust is kirobbanthatott volna.

A küldetés rendkívül veszélyes volt.

A csapatot egy kétszáz méter hosszú atomtengeralattjáró vitte az észak-koreai partok közelébe, ahol a katonák hangtalan motorokkal felszerelt mini tengeralattjárókba szálltak. Ezek azonban nyitottak voltak, tehát a tengerészgyalogosoknak órákat kellett eltölteniük a fagyos, mindössze 4 fokos vízben, amíg partot értek. Ezért fűthető búvárruhákat vettek fel.

A terv az volt, hogy miután partra szállnak, percízen elhelyezik a lehallgatókészüléket, majd észrevétlenül távoznak. De azután minden rosszul alakult.

Az első probléma az volt, hogy menet közben nem kommunikálhattak a parancsnoksággal, és a szokásokkal ellentétben drónokat sem küldhettek a terület fölé, mert azonnal lebuktak volna. Emiatt a küldetést gyakorlatilag vakon kellett végrehajtaniuk, nem tudták, hogy mi vár ott rájuk.

A felderítési adatok alapján olyan időpontot választottak, amikor a térségben a lehető legkisebb a forgalom. És sokáig úgy is tűnt, hogy senki sincs körülöttük. A két mini-tengeralattjárók körülbelül 90 méterre a parttól állt meg a sekély, átlátszó vízben. Az egyik azonban túlfutott a célon, ezért visszafordult. Ennek ellenére folytatták az akciót.

A SEAL-ek hangtalanul a parthoz úsztak, majd kiemelkedtek a vízből, és elkezdték levenni a búvárfelszerelésüket. Közben a rossz irányba álló mini tengeralattjárót megpróbálták a többiek megfordítani, és bekapcsolták a villanymotort.

Csakhogy ekkor hangokat hallottak, és észerevettek egy közeledő hajót.

A fedélzetén lévő észak-koreai legénység az amerikai lap szerint azért maradhatott ilyen sokáig észrevétlen, mert a SEAL-ek éjjellátó szemüvegei részben hőérzékelők alapján működtek — és a koreai halászok ruhája annyira átvizesedett, hogy testhőmérsékletük nem különbözött sokban a tenger hőmérsékletétől. A mini tengeralattjátó motorja által keltett hullámok azonban felkelthették a halászok figyelmét, és ha arra néztek, megláthatták a mini tengeralattjárók nyitott fülkéjéből kiszűrődő fényt.

A hajó elindult a tengeralattjárók irányába. A fedélzeten lámpákat kapcsoltak fel, és beszélgetés hallatszott. Az egyik SEAL ekkor tüzet nyitott, és társai követték a példáját.

Fogalmuk sem volt, hogy egy járőrhajóra vagy egy halászhajóra tüzelnek, de úgy érezték, nincs más választásuk. A közeledő hajón mindenki meghalt. A tengerészgyalogosok a holttesteket a vízbe húzták, és késekkel átszúrták az áldozatok tüdejét, hogy a testek biztosan elsüllyedjenek. Ezután vészjelzést küldtek az atomtengeralattjárónak, ugyanis a parancsuk az volt, ha lelepleződnek, azonnal szakítsák félbe a műveletet és meneküljenek.

Az atomtengeralattjáró hatalmas kockázatot vállalva a sekély vizekbe manőverezett, hogy a part közelében vegye fel az egység tagjait. Mindenki kijutott, de az elektronikai lehallgatóeszközt nem helyezték el, az akció tehát kudarcba fulladt.

Minderről a New York Times szerint a Trump kormány semmit sem közölt a katonai és hírszerzési ügyekért felelős kongresszusi bizottság tagjaival, pedig a tájékoztatást törvény írja elő. Később a Biden kormány kivizsgáltatta az esetet, de azt a jelentést is titkosították. Nyilvánosan sem beszélt soha senki az akcióról, egészen mostanáig, így azt sem tudni, hogy az észak-koreaiak mennyit tudtak róla.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Akár a patás ördög is jöhet, akkor sem akarom a Fideszt” – ilyen volt Kötcse
A Szeretlek Magyarország videójában megmutatjuk, hogyan zárta el a rendőrség az embereket a Fidesz eseményétől, és az is kiderül, mit gondolnak a Tisza Párt szimpatizánsai Tarr Zoltán mondatairól.


Érdekes helyzet alakult ki vasárnap Kötcsén: egyszerre tartott rendezvényt a településen a Fidesz és a Tisza Párt is. A két esemény a települést is két részre osztotta: egy bizonyos ponton ugyanis kettéválasztották az érkezőket, egyik irányba a tiszások, míg a másikba a fideszesek mehettek.

Magyar Péterék eseménye körül nem voltak lezárások, viszont - ahogy a Szeretlek Magyarország videójában is látni - a kötcsei piknik helyszínét kordonokkal zárták körbe. Így a sajtó sem jutott sokáig, kollégáinkat is már az úton megállították és arrébb terelték. Emiatt némi vita is kialakult a rendőrökkel.

Miután Magyar Péter és a szimpatizánsai megérkeztek Balatonőszödről gyalog Kötcsére, stábunk a Tisza rendezvénye fel vette az irányt.

Magyar Péterrel még útközben, a Tisza-szimpatizánsokkal pedig már Kötcsén beszélgettünk többek között arról: mit gondolna, mit lehet tenni az ellen, hogy a kisebb településeken és az alacsony iskolázottságúak körében még mindig a Fidesz vezet.

„A mi belső felméréseink szerint és szerintem a megbízható felmérések szerint a kistelepüléseken már nagyon-nagyon közeli helyzet van. Van olyan felmérés, ami azt mutatja, hogy teljesen utolértük a Fideszt. De nyilván rengeteg feladatunk van még...”

- fogalmazott kérdésünkre Magyar Péter.

Hasonlóan vélekedtek a szimpatizánsai is: a többségük fontosnak tartja, hogy az ország minden pontjára eljuttassák a Tisza Párt üzeneteit.

Arról is megkérdeztük az embereket, hogy mit gondolnak a Tisza terveiről, például a nemrég bejelentett adóprogram kapcsán.

„Én azt gondolom, hogy amit most a Tisza ígér, az talán megoldható...bár nagyon félek tőle, hogy egyáltalán hogy fogják tudni megoldani. Azért én egy kicsit szkeptikus vagyok. Bár én továbbra is azt gondolom, hogy a Tisza nem ígér olyanokat, amik nem lehetnének betarthatók”

- mondta az egyik Tisza-szimpatizáns.

Az eseményen Tarr Zoltán kijelentéséről is beszélgettünk az emberekkel. A Tisza alelnöke egy belső fórumon beszélt a párt szja-val kapcsolatos terveiről. „Most nem lehet erről beszélgetni. Magunk között természetesen lehet, és majd ha ez kikerül, akkor magyarázkodok, de annak se lesz semmi értelme. Tehát magunk között lehet beszélgetni most, de egyébként nem lehet erről beszélgetni. És számtalan olyan dolog van, amiről nem lehet beszélgetni. Ezért mondjuk azt nagyon határozottan, hogy nagyon sok mindent lehet, választást kell nyerni, és utána mindent lehet. Meg kell nyerni a választást. És ez nem azt jelenti, hogy mindenáron meg kell nyerni, nem azt jelenti, hogy hazudunk, füllentünk, hátba támadunk, hanem ahhoz, hogy eljussunk abba az állapotba, hogy lehessen normálisan beszélgetni, ahhoz meg kell teremteni ennek a feltételeit. Ennek a feltételeit úgy lehet megteremteni, hogy megnyerjük a választást” - fogalmazott Tarr a fórumon.

„Szerencsétlen mondat volt”

- mondta ezzel kapcsolatban a Szeretlek Magyarországnak egy tiszás Kötcsén.

„Annyira, de annyira meg kell gondolni, hogy mit, hogy mondjanak...mert nagyon egyenlőtlenek az erőviszonyok a propaganda és a Tisza között. Amibe bele tudnak kapaszkodni, abba aztán gyökerestől”

- fogalmazott egy másik szimpatizáns. De volt, aki szerint Tarr Zoltán kijelentésének semmilyen negatív hatása nem lesz.

„Én eléggé határozottan szoktam választani pártot. Mondjuk nem sokat választottam, de hogy ezt nem akarom, akik most vannak, az biztos. Akár a patás ördög is jöhet, akkor sem akarom a Fideszt”

- mondta egy másik tiszás.


Link másolása
KÖVESS MINKET: