„Az, hogy Trump és Putyin Budapestet választotta, diplomáciai siker, hatalmas lehetőség” - mondja Bendarzsevszkij Anton külpolitikai szakértő
Csütörtökön robbant a hír, hogy Donald Trump és Vlagyimir Putyin Budapesten találkoznak, hogy az orosz–ukrán háború lehetséges lezárásáról tárgyaljanak. Zelenszkij erről Washingtonban értesült, ahová elsősorban azért érkezett, hogy Tomahawk rakétákat szerezzen országa számára. Péntek este kiderült, Trump ebben a kérdésben visszakozott, és most a tárgyalásokra fókuszál.
Mit jelenthet Magyarországnak és Orbán Viktornak, hogy Budapesten rendezik meg a csúcstalálkozót? Mennyi esély van arra, hogy valóban áttörést érnek el? Bendarzsevszkij Anton kül- és biztonságpolitikai szakértővel beszélgettünk.
— Mekkora siker Orbán Viktornak, hogy Budapesten tartják majd a Trump-Putyin csúcsot? Vagy ez a kimeneteltől is függ?
— A kimenetel tovább növeli a hozamot, de már önmagában a megvalósulás is diplomáciai siker a magyar kormánynak. Ha nem lenne háború, és „csak” egy magas szintű csúcstalálkozó lenne egy közvetítő ország területén, már az is megemelné az ország láthatóságát és diplomáciai érdekérvényesítő képességét.
Ez már most számít, hiszen jövő héten például EU-csúcs lesz Koppenhágában, 23-24-én, és ott is számítani fog. Létre sem jött még a találkozó, de már megemelte a magyar külpolitika súlyát és tárgyalási mozgásterét, mert az, hogy Trump és Putyin Budapestet választotta, felhelyezi Magyarországot erre a térképre. Ha sikeres is lesz, történelmi szerep társulhat hozzá: ha olyan megállapodás születik, amely a háború lezárásának kezdetét jelenti, akkor elmondható lesz, hogy Magyarország volt az a helyszín, ahol a közel négy éve (illetve 2014-től számítva 11 éve) pusztító háborúra pont került. Belpolitikailag is pozitív hozadéka lehet, nem független attól, hogy Orbán Viktor tavaly támogatásáról biztosította Donald Trumpot a választási kampányban, most Trump viszonozhatja ezt a gesztust.
— Mennyire meglepő Budapest, mint helyszín?
— Az is, meg nem is. Nem volt meglepetés, mert Budapest eddig is szerepelt a potenciális helyszínek listáján. Amikor az elmúlt hónapokban, még az alaszkai csúcs előtt mentek a találgatások arról, hol találkozhat Putyin és Trump, esetleg hol kerülhet sor egy hármas találkozóra, létezett egy nagyjából tízpontos rövid lista, amelyen Budapest is rajta volt. Európai helyszínek közül csak Budapest és a Vatikán merült fel. Budapest azért, mert bár EU- és NATO-tagok vagyunk, ami orosz szempontból lényeges, a kommunikációs csatornák Oroszország irányába megmaradtak, a politika kiegyensúlyozott jellegű. Ugyanakkor meglepetés is, mert
Inkább olyan országok domináltak, amelyek nem tagjai katonai blokknak, semmiképpen sem nyugati katonai blokknak, inkább semleges vagy közvetítő országok: közel-keleti államok, Szaúd-Arábia, Katar, az Egyesült Arab Emírségek. Tehát Budapest neve szerepelt ugyan a listán, de nem az első sorokban, ebből a szempontból meglepő a fordulat.
— Ilyenkor lobbiznak az adott országok képviselői, hogy náluk történjen a találkozó?
— Azt is sejteni lehetett, hogy valamilyen amerikai–magyar találkozó előkészítés alatt áll, de a formátumát nem lehetett tudni. Néhány nappal ezelőtt volt lehetőség arra, hogy Trump és Orbán Viktor Sharm el-Sheikhben, a közel-keleti rendezési csúcson személyesen beszéljenek. Ott találkoztak, beszéltek, lehet, hogy ez a téma már ott szóba került, de elképzelhető, hogy régebb óta napirenden volt.
Több ország is bejelentkezett helyszínként az elmúlt hónapokban. Svájc is jelezte a szándékát. Korábban Ausztria, mint hagyományos tárgyalási helyszín is felmerült, nem tudni, mennyire lobbiztak aktívan érte. Recep Tayyip Erdoğan kifejezetten szerette volna, hogy Törökországban legyenek a tárgyalások, többször utalt erre, a török média is foglalkozott vele. Törökország szerepet vállalt a gabonamegállapodás tető alá hozásában, és vannak kapcsolatai Putyin felé, miközben ugyancsak NATO-tag. Ők aktívan lobbiztak, végül mégsem Törökország lett a győztes.
— Az egyelőre nem világos, hogy Zelenszkij is Budapestre jön-e. Nem lesz hármas csúcs? Vagy talán ez még módosulhat?
— Minden lehetséges. De valószínűbbnek tartom, hogy a budapesti találkozó után lehet majd hármas csúcs. Két hónappal ezelőtt, miután Alaszkában találkozott Trump és Putyin, majd az európai vezetők Zelenszkijjel érkeztek Washingtonba, napirendre került, hogy mihamarabb legyen Zelenszkij–Putyin csúcs. Trump határidőt is kitűzött, két héten belülre. Elsősorban az orosz ellenállás miatt ez nem valósult meg, és azóta sincs érdemi fejlemény. A budapesti találkozó hátterében elsődlegesen amerikai ráhatást látok. Az amerikaiak az elmúlt időszakban felépítettek egy nyomásgyakorló csomagot az újabb amerikai eszközök átadására építve, elsősorban a Tomahawk cirkálórakéták átadására.
Nem véletlen, hogy Trump Washingtonba hívta Zelenszkijt. Ez üzenet volt Putyinnak: ha nem hajlandók tárgyalni, akkor mivel tárgyalásos úton nem oldható meg a konfliktus, Ukrajnát minden rendelkezésre álló eszközzel támogatják. A Kreml sajtóközleménye alapján a telefonbeszélgetést az oroszok kezdeményezték, és az elsődleges téma a Tomahawk rakéták kérdése volt. Így merülhetett fel a helyszín és Budapest. Valószínűleg az amerikaiak azt mondták, rendben, egyelőre nem hoznak döntést a Tomahawk-ügyben. Napirenden marad, de „jegelik”. Viszont folytatni kell a tárgyalásokat, és megvizsgálni, lehet-e egyezség. Ezt a forgatókönyvet látom: az oroszok sokáig időt húztak az alaszkai találkozó után is, az amerikaiak ezt megelégelték, és fegyverexporttal gyakoroltak nyomást, és ez hatott.
Valószínű, hogy az oroszok érzékelték, hogy az amerikai türelem elfogyott, és valamit le kell tenni az asztalra, különben Trump tényleg küldi a fegyvereket, a rakétákat Ukrajnának.
— Magyarország és Ukrajna jelenlegi kapcsolatai viszont a mélyponton vannak. Ez nem volt szempont a helyszínválasztáskor?
— Ez leginkább akkor lenne éles kérdés, ha hármas találkozóra kerülne sor Budapesten, tehát ha Zelenszkij is itt lenne. A magyar–ukrán kapcsolatok valóban többször értek mélypontra az utóbbi időszakban, bár mintha lett volna nyitottság a rendezésre is. Voltak találkozók, amelyek mintha a problémák rendezését szolgálták volna. Szijjártó Péter néhány hete Kassán találkozott az ukrán miniszterelnök-helyettessel is. Az előzetes hírek szerint elsősorban Trump és Putyin találkozójára kerül sor, Zelenszkij ezen várhatóan nem vesz részt. Olyan szempontból viszont
Magyarország közvetlenül érintett az orosz–ukrán háborúban, hiszen határos Ukrajnával, a találkozó a háború közvetlen közelében történik Európában. Magyarországnak nagyon jó kapcsolatai vannak Donald Trumppal, és inkább pragmatikus kapcsolatot ápol Oroszország felé. Nehéz más európai országot mondani, ahol ugyanezek a paraméterek érvényesülnek. Például Putyin aligha utazna el Lengyelországba.
— Már csak a nemzetközi elfogatóparancs miatt sem...
— Így van, amiatt sem. Németország árnyaltabb kérdés lehetne, de ott Trump felé nincs meg a bizalom. Tehát vannak egymást kizáró tényezők. Miközben vannak országok, amelyek viszonylag jó kapcsolatot ápolnak Trumppal, például Nagy-Britannia, vagy akár Finnország, mert a finn miniszterelnök jó személyes kapcsolatban van vele. De az orosz kapcsolatrendszer, az Oroszország felé folytatott kommunikáció nem teszi lehetővé a hasonló találkozót, illetve a Nemzetközi Büntetőbíróságban való részvétel nem teszi lehetővé Putyin részvételét. Nem is nagyon látok alternatívát, ha európai, Ukrajna melletti országról beszélünk. Törökország még ilyen: a Fekete-tengeren keresztül szomszédos Ukrajnával, jó kapcsolatokat ápol mind Trumppal, mind Putyinnal, de a geopolitikai szempontok is számítanak. Egy rendezési helyszín jelentősen megemeli egy ország nemzetközi láthatóságát, érdekérvényesítő képességét, tárgyalási pozícióját, és nem biztos, hogy Trump ebben az esetben Törökországot akarta volna ennyire felemelni.
— Ukrajna a budapesti helyszínnel kapcsolatban kritikaként felhozta az 1994-es Budapesti Memorandum sikertelenségét is, hiszen ennek kellett volna Ukrajna függetlenségét garantálnia.
— Igen, Budapest számukra negatív konnotációval bír, mivel már volt Budapesten ilyen megállapodás. Nyugati szempontból azonban a Budapesti Memorandumnak volt egy fontos eredménye, amit beteljesített.Realista, nagyhatalmi érdekből a cél nem Ukrajna biztonságának garantálása volt, bár az ukránok ebben bíztak, hanem a szovjet örökségként a különböző utódállamokban maradt nukleáris fegyverek biztonságba helyezése, és azon országok számának csökkentése, amelyek ilyen fegyverekkel rendelkeztek. Ez sikerült. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia szempontja az volt, hogy megegyezzenek Ukrajnával, és nemcsak Ukrajna volt érintett, hanem Belarusz és Kazahsztán is, hogy önként lemondjanak a területükön maradt nukleáris fegyverekről.
A részletes megállapodások arról szóltak, hogy ha bármely másik ország Ukrajna területi épségét sérti, a garanciavállalók egyeztetéseket hívnak össze, azaz megbeszélik a továbbiakat. A valóságban ez nem adott tényleges védelmi garanciát. Ez jó lecke volt Ukrajnának: a jövőben az ilyen homályos vállalásokat igyekeznek majd a lehető legkonkrétabbra szorítani. Nem Magyarország hibája volt, hogy a Budapesti Memorandumot végül nem tartották be. Három elsődleges aláíró volt, Oroszország (amely megtámadta Ukrajnát), Nagy-Britannia és az Egyesült Államok (amelyek 2014-ben, az első megsértésekor, nem védték meg Ukrajnát). A fogadó félnek nincs ilyen felelőssége.
— Az oroszok mintha eddig a tárgyalásokat időhúzásra használták volna. Közben az elmúlt két hónapban Ukrajna szisztematikusan támadta az orosz olajfinomító-kapacitást; benzinhiány alakult ki például Kalinyingrádban, a Krímben is kritikussá vált a helyzet. Nem lehet, hogy a Tomahawkok mellett ez is hatott Putyinra?
— Biztos, hogy nagy károk keletkeznek. Úgy tűnik, nem a nyersolajból, hanem a feldolgozott olajtermékekből behozatalra fognak szorulni. A „behozatal” alatt azt értem, hogy Belaruszba olcsón bemegy az orosz olaj, ott feldolgozzák, és az oroszok megveszik. Ez is része a képletnek: az amerikai nyomásgyakorlás sokrétű. Van verbális nyomás, vannak a Tomahawkok, katonai eszközök, és ezek csak az egyik elem. Ott vannak például az SM–6 (ERAM) rakéták. Ezek precíziós amerikai rakéták, 450 kilométeres hatótávolsággal. Kisebb a hatótávjuk, mint a Tomahawkoké, és légvédelem szempontjából talán könnyebben semlegesíthetők az orosz rendszer által. A Tomahawkok fejlettebb légvédelem-kikerülési képességgel rendelkeznek. Ugyanakkor nagy mennyiségű rakétaátadásról van szó, amit az amerikaiak már elfogadtak, az elmúlt hetekben folyamatosan napirenden volt. A Tomahawk némileg elvitte a figyelmet, hogy az SM–6-ok első adagjának előkészítése zajlik, és hamarosan elindul Ukrajnába. A harmadik pillér az energetika: a Financial Times és a Bloomberg beszámolói szerint,
Nyugati információk szerint augusztus eleje óta az USA ilyen pontos hírszerzési információkat ad Ukrajnának az orosz energetikai létesítmények megsemmisítéséhez. Ez is nyomásgyakorlás. Ahogy az is, hogy Trump ismételten hangsúlyozza: ha megállapodnak és béke lesz, Oroszországnak sokkal jobb lesz, mert a szankciók feloldásával üzleti lehetőségek nyílnak Oroszország és az Egyesült Államok között. Jelenleg közvetítőkön keresztül jutnak hozzá például repülőgép-alkatrészekhez, lassabban, nehezebben, felárral, és jelentősen „kannibalizálták” a repülőgépflottájukat: üzemképes gépekről szerelnek le alkatrészeket a meghibásodottak pótlására. Hosszú távon az is számít, hozzájutnak-e kulcsfontosságú alkatrészekhez. Ez tehát egy csomag; nem kezelném külön csak a Tomahawkokat vagy csak az energetikát. Lássuk, mi lesz az eredmény.
— Mi a Budapesten elérhető maximális eredmény?
— A maximális eredmény az lehet, hogy felvázolnak egy olyan rendezési lehetőséget, amely, ha nem is végállapot, de annak mentén el lehet indulni, és el lehet kezdeni a tárgyalásokat.
Részeredmény is történhet, például részleges fegyverszünetben állapodnak meg, amely a légi támadásokra terjed ki. Az energetikai létesítmények elleni ukrán támadások fájnak az oroszoknak, az ukránoknak pedig az, hogy az orosz drónok egyre nagyobb mennyiségben támadnak, az elmúlt hónapokban folyamatosan rekordot dönt, hány drónnal támadják az ukrán városokat. Alkalmanként már 600 drónnál tartunk. Tehát mindkét fél érdeke lenne a légi támadások visszafogása. Az Egyesült Államok kétszer próbálkozott eddig konkrét ajánlattal, egyik sem volt sikeres. Volt egy április végi-május eleji ajánlat, ami Marco Rubióhoz köthető, vagy legalábbis az ő neve alatt futott. Ez befagyasztotta volna a frontot a jelenlegi vonalak mentén, feloldotta volna a szankciókat Oroszországgal szemben, és az Egyesült Államok egyoldalúan elismerte volna a Krím félszigetet Oroszország részének. Az ukránok tiltakoztak, de talán még elfogadható lett volna számukra, azonban az oroszoknak ez kevés volt. A másik terv az alaszkai találkozó előtt szivárgott ki, és Steve Witkoff nevéhez kötötték. Ez nagyjából ugyanabból állt volna, de kiegészítve azzal, hogy az oroszok kivonulnak bizonyos területekről, Harkiv környékéről, és kisebb részekből Szumi megyében, cserébe az ukránok kivonulnak a Donbászból. Ebbe sem mentek bele az oroszok, és az ukránoknak is sok volt. A Donbász elvesztése számukra elfogadhatatlan. Az amerikai diplomácia próbálkozik, lehet, hogy azóta formálódik más javaslat is.
