Az al-Kaida tagja volt, ma a terrorizmus ellen harcol
Hanif Qadir története igazi pálfordulás: az Angliában élő, muszlim vallású üzletember a szeptember 11-i terrortámadás után egyre nagyobb aggodalommal figyelte az Egyesült Államok iszlámellenes hadjáratát. Nem a terroristák megbüntetése zavarta, az erre hivatkozva ártatlanul lemészárolt nők és gyerekek szenvedése dühítette fel igazán. Úgy döntött, Afganisztánba utazik, hogy az al-Kaidához csatlakozva tegyen a nyugati nagyhatalmak vérengzése ellen. Amit azonban ott tapasztalt, felért számára egy még nagyobb hidegzuhannyal. A TEDxDanubia konferencián tartott előadása előtt beszélgettünk átélt élményeiről és azóta önként felvállalt küldetéséről.
– Mi motiválta arra, hogy csatlakozzon az al-Kaidához?
– Eleinte nem sok információm volt róluk, csak annyit láttam, hogy olyan elszánt emberek a tagjai, akik véget akarnak vetni az Egyesült Államok által vívott afganisztáni háborúnak, amelynek következtében rengeteg ártatlan gyerekek és nő is életét vesztette. Egyáltalán nem tűntek gonosznak, csak nagyjából hat hónap után jöttem rá, milyen is a valódi arcuk.
– Hogy került kapcsolatba velük?
– Üzletember voltam Angliában, ennek kapcsán kerestek meg, hogy nyújtsak anyagi támogatást az áldozatoknak és az árváknak. Elkezdtünk részletesebben beszélgetni arról, mi zajlik Afganisztánban. Hajlottam affelé, hogy pénzt adjak nekik, de kizárólag a humanitárius válság miatt. Csökkenteni akartam az ártatlan emberek szenvedéseit, ez volt a fejemben. Ahogy aztán a háború folytatódott és a halálos áldozatok száma nőtt, újra leültünk egymással. Képeket mutattak nekem arról, hogy az amerikaiak továbbra is ártatlan embereket gyilkolnak – akik egyáltalán nem voltak terroristák! – és ettől egyre dühösebb lettem.
Tulajdonképpen egy keresztes hadjárat volt, ahogy George Bush is megmondta: bizonyos katonák még bibliai üzenetek is felírtak a fegyverükre. És ezt a nézetet terjesztették az egész nyugati világban, hogy az emberek pontosan azt higgyék, amit el akarnak hitetni velük.
– Tehát elutazott Afganisztánba. Mi történt azután?
– Mint mondtam, a legfőbb célom az volt, hogy segítsek az ártatlan nőknek és gyerekeknek. De aztán megláttam, mi történik ott valójában. Az al-Kaida tagjai pont ugyanazt teszik, mint ami ellen küzdeni akartam: öngyilkos merénylőként, élő bombaként használták nőket és a gyerekeket, mindezt a vallás (az én vallásom!) nevében. Borzasztó volt, teljesen sokkolt a felismerés, undort éreztem miatta. Továbbra is dühös voltam az amerikaiakra, de ezután már a tálibokra és az al-Kaidára is. Mindketten rossz dolgokat tettek, és a két rossz nem oltja ki egymást - éppen ellenkezőleg. Feltettem nekik a kérdést: miért csináljátok? Miért használtok ártatlan nőket és gyerekeket fegyverként? Az iszlám vallás nem engedélyezi ezt!
– Mit válaszoltak?
– Visszakérdeztek:
Ez volt a végső fordulópont. Eljöttem, alig hét ott töltött nap után. Az Egyesült Királyságba visszatérve elhatároztam, hogy abbahagyom a vállalkozásomat és onnantól minden energiámmal azon leszek, hogy a hozzám hasonló fiatalokat visszatartsam a radikalizálódástól.
Videó: Hanif Qadir elítéli az Iszlám Államot egy jordániai pilóta meggyilkolása miatt
– Hogyan tudja megtalálni ezeket az embereket, akik veszélyben vannak?
– 2003-ban létrehoztam az Active Change Foundation-t, ami most a legsikeresebb ilyen jellegű szervezet a világon. Toboroztam egy csapatot és beépültünk a veszélyeztetett közösségek mindennapi életébe. Elmentünk iskolákba és ifjúsági központokba, ahol annyi párbeszédet próbáltunk folytatni, amennyit csak tudtunk. Főleg London elővárosaiban, de máshol is az országban.
Manapság nagyon különféle emberekkel vagyunk kapcsolatban: messze nem csak arabokkal, vannak köztük feketék, fehérek, sőt ázsiaiak is. Ahogy a közösségi média szerepe megnőtt, a kockázat még sokkal nagyobb lett. A fiatalok ugyanis nem hülyék, egy perc alatt tisztán át tudják látni, hogy az amerikai propaganda (például a Bush által állított tömegpusztító fegyverek) hazugság volt. És ez csak egy példa, amitől egyre dühösebbek és elszántabbak lesznek, mint ahogy én is annak idején.
– Hogyan tudnak fiatal fehér embereket, különösen lányokat ennyire manipulálni?
– A válasz kulcsa ugyanaz: a közösségi média.
Látják, mi történik, és feldühödnek. Talán nem mind muszlimok, viszont mindannyian emberi lények.
Nagyon különböző emberekkel foglalkozunk származás és hit szempontjából is, de az közös bennük, hogy mind tenni akarnak valamit. Szolidaritást éreznek ártatlan embertársaik felé. Ezért aztán rálépnek egy útra, aminek a végén úgyszintén szélsőségesekké válnak.
A TED egy széles körben elérhető platform a megosztásra érdemes gondolatok (Ideas Worth Spreading) számára. A rendezvénysorozat eredetileg egy szűkebb közösségi kezdeményezésként indult 1984-ben, sajátos módon egyetlen konferenciahelyszínen ötvözve a technológia (Technology), a szórakoztatás (Entertainment) és a design (Design) témaköreit.
Az elmúlt tíz évben a TED közönsége az online videoszolgáltatásoknak és a közösségi médiának köszönhetően folyamatosan bővült, így mára több mint száz nyelven, és több százmillió videomegosztás révén terjeszti a gondolatokat rendkívül széles palettán mozogva: a tudományos, üzleti és szórakoztató témákon keresztül egészen a globális problémák provokatív megvitatásáig.
Hanif Qadir TEDx-es előadása:
A TEDx rendezvénysorozatok pedig ugyanebben a szellemben, a TED által felügyelt licenszek mellett, de független lelkes helyi csapatok és közösségek szervezésében valósulnak meg világszerte. Erre a független önszervező működésre utal a névben található "x". A TEDxDanubia előadásairól szóló korábbi cikkeinket IDE és IDE kattintva olvashatod.
– Nagyjából hány embert tudtak visszatartani az elmúlt 13 évben?
– Több mint 150 magas kockázatú esetünk volt, akik komolyan tervezték a terrorista csoportokhoz való csatlakozást. De az is a feladatunk, hogy olyanokkal beszéljünk, akik még nincsenek ezen a szinten, de fogékonyak lehetnek az eszmékre. Több ezer ilyen fiatallal volt dolgunk, és ha már azelőtt elkezdjük velük a párbeszédet, hogy bárki megkörnyékezi őket, abszolút sikeres lehet a dolog. De a közösségi médián keresztül is beszélünk emberekkel, akik adott esetben már elmentek Irakba vagy Szíriába. Persze ez már sokkal nehezebb helyzet (annál is inkább, mivel ha mégis meggyőzzük őket a visszatérésről, azonnal le lesznek tartóztatva), de néha működhet.
– Tehát a párbeszéd a kulcsa mindennek?
– Természetesen. Nem szüntethetjük meg a problémát azzal, hogy elfordulunk.
Nem engedhetjük meg, hogy eljátsszuk ezt az esélyt. Minden ötlet egy beszélgetéssel kezdődik, ezért kell megtennünk mindent, hogy ezeket a beszélgetéseket pozitív irányba tereljük: a béke, nem pedig a háború felé.
– Mennyire optimista Európa és az iszlám világ jövőjével kapcsolatban?
– Ha hagyjuk, hogy a politikusok diktálják, mit gondolunk, hogyan viselkedünk és reagálunk a globális fenyegetésekre, akkor nincs sok remény. De ha mi alakítjuk a nézeteinket és nem engedjük senki által befolyásolni magunkat, bármi megtörténhet. Nem azt akarom mondani, hogy fel kellene lázadnunk a vezetőink ellen. Mindössze arról van szó, hogy nem szabad hagynunk, hogy ők szabják meg a mi és gyermekeink jövőjét. Ezt a saját kezünkbe kell vennünk. Fontos a racionális gondolkozás, de muszáj, hogy a béke legyen a legfontosabb, végső cél. És nem háború által kell elérni, mert így soha nem lesz tartós. A csatákat nem fegyverekkel kell megvívni, hanem párbeszéddel. Én ebben hiszek.
Ha érdekes volt az interjú, oszd meg ismerőseiddel:
