SZEMPONT
A Rovatból

Az autista gyerekek belekényszerülnek az áldozat szerepébe

Beléjük vágnak, rúgnak, a fülükbe kiabálnak, lehülyézik őket, mert tudják, hogy nem fognak szólni sem a tanárnak, sem a szüleiknek.
Fődi Kitti írása az Abcúgon, fotók: Hajdú D. András - szmo.hu
2018. április 15.



Sok iskolában sem a pedagógusok, sem az osztálytársak nem tudják hogyan kell egy autistával viselkedni, pedig létezik az program, ami játékosan készíti fel a diákokat.

Az autista gyerekek könnyen válhatnak az iskolai bántalmazás célpontjává, mert sokáig nem ütnek vissza, nem szólnak a szüleiknek vagy a tanároknak. Azonosulnak az áldozatszereppel, amiről a szülők akár hónapokon keresztül semmit sem tudnak. Sem az integrált, sem a szegregált iskolákban nem ritka az autistákat érő abúzió. Sokszor nem csak az osztály agresszorai találják meg őket, hanem azok a tanulók is, akik nem esnek a tipikusan rossz gyerek kategóriába. Viccesnek tartják az autista reakcióit, nem értik, hogy miért viselkedik úgy, ahogy. A bántalmazást van, amikor maga az autista gyerek idézi elő azzal, hogy nem tudja értelmezni a társai viselkedését vagy egy nagyobb zaj dühkitörést vált ki belőle.

A tanárok nem mindig ismerik fel a problémát, olykor még tovább is generálják azzal, hogy az autista gyereket büntetik meg egy konfliktushelyzetben. De olyan tanár is akad, aki képtelen megérteni, hogy egy autistától nem lehet ugyanazt elvárni, mint egy átlagos diáktól. Hiába tesznek meg a szülők mindent azért, hogy az osztály vagy a tanárok felvilágosítást kapjanak az autizmusról, ha az iskola alapvetően nem nyitott erre, akkor az autista előbb-utóbb kikerül az intézményből.

aut2

Egy anyuka arról mesélt nekünk, hogy az autista kisfia abuzálása már az óvodában elkezdődött. Többször előfordult, hogy egy-egy gyerek odaütött neki vagy elvették a játékát, egy fiú pedig egy kirándulás alkalmával követ tett a fülébe. A gyerekek azért érezték, hogy ezt megtehetik vele, mert a kisfiú sosem szólt vissza, tűrte, hogy bántsák. Teljesen áldozattá vált a saját és a többi gyerek szemében is, szégyelte ami történik vele, ezért a szülők nagyon sokáig semmit sem tudtak ezekről az esetekről, csak később mondták el a kisfiú társai.

„A fiam belekényszerült egy áldozat szerepbe. Az autista gyerekek sokkal bántalmazhatóbbak, mert nem értik a szociális jeleket, sok mindent bántásnak élnek meg ami lehet, hogy nem is az”

– magyarázza az anyuka.

Az autista gyerekek nagyon érzékenyek és bár hosszú ideig lenyelik a bántásokat anélkül, hogy szólnának bárkinek, egy idő után betelik a pohár. Az említett kisfiúnál és elérkezett ez a pont, amikor már nem először vették el tőle a homokozóban a játékát, dühkitörése lett, amiből pedig verekedés keveredett.

Az autista gyerekek családjainak segítésével foglalkozó Mars Alapítvány igazgatója, Szilvásy Zsuzsanna úgy véli, hogy az autistákat érő iskolai abúzus tragikusságig is fajulhat.

aut3

„Az autista gyerek sokáig nem is veszi észre, hogy a többiek céltáblának használják és direkt provokálják, csak azt érzi, hogy valami rossz. Ez odáig tud elmenni, hogy a gyerekek öngyilkosok lesznek. Mert míg ha egy kövér fiút csúfolnak, ő hazamegy, és elmeséli otthon az anyukájának, addig egy autista ezt nem teszi meg, hanem megtartja magában” – mondja a szakértő.

A most 12 éves fiú azóta már integrált iskolába jár, ahol egy fiúval éveken át tartó konfliktusba került. Az osztálytársa hol a haját húzta meg, hol belevágott egyet, de mindig addig piszkálta, amíg elő nem idézte az autista fiúnál a dühkitörést. A tanár sajnos nem ismerte fel az előzményeket, már csak a verekedést látta, ezért az autista kisfiút vonta felelősségre. Az eset után a tanár behívta mindkét gyerek szülőjét, ahol fény derült arra az autista kisfiú anyukája előtt, hogy bántják a gyerekét az iskolában. Az autista fiú eddigre már annyira tele volt rossz élményekkel, hogy minden reggel szorongva indult el iskolába. A nagy beszélgetés után ideiglenesen javult a helyzet, a szülők ezért próbáltak több olyan alkalmat összehozni, ahol a többi gyerekkel is tudtak beszélgetni arról, hogy milyen autistának lenni. Az iskola is igyekezett nyitottan állni a problémához, biztosítottak gyógypedagógust, aki rendszeresen tudott foglalkozni a fiúval.

Időnként még a felső tagozatban is ki-kiújult a probléma, de a gyerekek sokkal toleránsabbak lettek az autista fiúval. A fiú pedig annyira hálás a sok segítségért, hogy Valentin napkor írt a lányoknak egy levelet, amiben megköszönte, hogy segítenek neki, mert tudja, hogy sokszor nehéz vele.

Szilvásy Zsuzsanna, a Mars Alapítvány igazgatója szerint a gondok ott kezdődnek, hogy nagyon sok autista úgy jár integrált iskolába, hogy egyáltalán nem foglalkoznak az autizmusával, nem segítik megfelelően. Eleve nagyon kevés iskolának van benne az alapító okiratában, hogy fogad autistákat, ezért van, aki kevésbé hivatalos módon kerül be. Így viszont sem a tanárok, sem a diákok nincsenek felkészítve azokra a módszerekre, amelyekkel segíteni lehetne egy autista gyerek beilleszkedését. Emellett ráadásul akadnak olyan iskolák is, ahol ugyan benne van az alapító okiratban, hogy vesznek fel autistákat, de ténylegesen nincsenek erre felkészülne, inkább csak valamilyen támogatás, remélt előny miatt került bele az okiratba. Holott a 2012-es EMMI rendelet pontosan előírja, hogy hogyan kellene integrálni az autista tanulókat.

Az országos autizmus kutatás szerint 1300-1400 autista középiskolásnak kellene lennie a diagnózisok száma alapján, de az iskolák ebből mindössze 400 diákot vallannak be, a többieket nem autistaként tartják számon, ebből kifolyólag nem is részesülnek specifikus oktatásban. Ezek mind olyan tényezők, amik szinte automatikusan vezetnek oda, hogy az autista fiatalokat bántalmazás érheti.

A szegregált iskolákban sem jobb a helyzet

Egy másik anyuka fia sajnos még ma is mindennapos abúzust él át, amire még az iskola is rátesz egy lapáttal a nemtörődömségével. A most 12 éves fiúnál már az első osztályban jelentkeztek a problémák. A fiú egy 10 fős osztályba jár, ahol különféle nehézségekkel, például figyelemzavarral, Asperger-szindrómával küzdő gyerekek vannak. Az iskola abban az értelemben integráló, hogy nincs egy külön autista csoport.

A kisfiúval többször is megesett, hogy félreértett ezt-azt, amiből később konfliktusok alakultak ki, de az igazi bajok akkor kezdődtek, amikor 4-ben egy agresszív gyerek érkezett az osztályba. Azóta állandók a konfliktusok, az osztály két részre szakadt, a bántalmazókra és a bántalmazottakra. Az öt fős bántalmazó klikk rendszeresen kezdte ki a gyengébbeket szóban és fizikailag is. Ekkor még az anyuka fiát békén hagyták, sokszor mégsem akart bemenni az iskolába, mert nem bírta nézni, ahogy másokat bántanak.

A szakértő szerint legtöbbször azok az agresszorok bántják a normál iskolákban is az autistákat, akik másokat is terrorizálnak, de melléjük sokszor mások is bekapcsolódnak, mert tudják, hogy ebből nem lehet baj, hiszen az autista gyerek úgysem fogja őket beárulni. Ezek a gyerekek nem feltétlen a bántás szándékával fordulnak az autistához, de jól szórakoznak a fura reakcióin. Kinevetik őket, amit az autista gyerek, minden tévhit ellenére, igenis megért.

Az említett klikknek sikerült is elüldöznie egy gyereket az osztályból, akit már komolyabb fizikai bántalmazás is ért. Mivel többen is kicserélődtek az osztályban, az agresszor fiú figyelme az anyuka fiára terelődött. Fogyatékosnak csúfolja, ha elmegy mellette, belerúg, kiborítja a fiú iskolatáskáját, rajzszögeket rak a székére vagy épp kihúzza alóla. Azzal is szórakozik, hogy egy centire áll a fiú arcától és úgy üvölt neki trágár szavakat, erre pedig egy autista különösen érzékeny.

Az anyuka többször szólt az igazgatónak, aki szerinte folyamatosan azon van, hogy eltusolja ezeket az ügyeket ahelyett, hogy megoldaná. Az osztályfőnök mindössze annyit tett, hogy megmondta az agresszív gyereknek, hogy hagyja békén a kisfiút, ezzel le volt tudva. A szülők próbálják menekíteni a gyerekeket, de nagyon kevés helyen fogadnak SNI-s diákokat.

Márpedig az én osztályomban az autista se hordjon sapkát

Egy másik anyuka kisfiát nem az osztálytársai részéről érte sérelem, hanem a tanítónő felől. A kisfiúnak szenzoros érzékenysége van a hajára, például üvölt, ha hajat kell mosni. Állandó védjegyévé pedig egy sapka vált, amit még 40 fokban is visel. A szülők hiába próbálták lebeszélni a sapkáról, ragaszkodik hozzá, ezért úgy döntöttek, hogy ráhagyják. A szegregált iskolában, ahol különféle sajátos nevelési igényű gyerekek jártak egy osztályba, a tanítónő már nem volt ilyen elnéző. A szülők gyanúja szerint egy éven keresztül minden nap levette a sapkát a gyerek fejéről. A szülők erről semmit sem tudtak, csak azt vették észre, hogy minden reggel úgy kelt fel, hogy nem akar iskolába menni. A tanítónő szerencsére már azóta nem tanítja, de az angol tanár sem tudta megérteni az autizmus lényegét, ezért ő kudarcnak élte meg, amiért a kisfiú nem teljesít úgy az óráján. Az anyukának teljes kooperációt ígértek, amikor a fiát az iskolába vitte, de ebből sajnos még nem nagyon látott semmit, ezért most már az autista csoportba jár, ahol megkapja a kellő odafigyelést.

Szilvásy Zsuzsanna úgy látja, hogy az óvodák és általános iskolák alsó tagozatban még viszonylag toleránsabbak az autista gyerekekkel, az igazi bajok, a bántalmazás, a kirekesztés, később kezdődnek. Az intézmények sokszor a szülő segítségét sem fogadják el, pedig kevesebb energia lenne végighallgatni a szülőket, használni a szükséges autizmus specifikus módszereket, mint a végén lefolytatni azokat a harcokat, amik eltávolítják az autista gyereket az intézményből. Tehát hiába nyitott a szülő, ha az intézmény nem az.

Autista a padtársam

Szerencsére akadnak pozitív példák is, ahol az iskola és a gyerekek is rendkívül elfogadók az autista diákkal. Egy anyuka kisfia egy 1. kerületi általános iskola alsó osztályába járt, ahol eleinte voltak nehézségek, de később az osztály nagyon megszerette őt. A fiú meglehetősen érzékeny a hangokra, és ha túl erős zaj éri, akkor hajlamos arra, hogy konfliktusba kerüljön a zajt okozó osztálytársával. A szülők és az iskola hozzáállása azonban megakadályozta, hogy ebből állandó probléma legyen. Még mielőtt a fiú megérkezett volna az osztályba, egy szülői értekezleten bemutatkozott az anyukája, és elmondta, hogy a fia hamarosan az osztály tagja lesz, és ez mit fog jelenteni. Nem csak a szülőknek, hanem a pedagógusoknak és a diákoknak is volt egy felkészítés, ami az anyuka szerint nagyon megdöbbentő volt.

„Ott jöttünk rá, hogy mennyi félelem és tévhit van a gyerekekben az autizmussal szemben. Például volt olyan, aki megkérdezte, hogy el lehet-e kapni”

– meséli. Noha a gyerekek és a tanárok is nagyon jól felkészültek a kisfiú érkezésére, azért előfordult, hogy mégse minden úgy alakult, ahogy tervezték. A lányok nagyon szerettek a fiúval elbabázni, és egy ilyen alkalomkor túl szorosan ölelték meg, aminek egy kisebb konfliktus lett vége. A gyerekek viszont tudták, hogy ez miért történt, volt olyan kisfiú is, akin egyértelműen látszott, hogy fájt neki, ami történt, de hősiesen azt mondta, hogy egyáltalán nem fájt. A fiú azóta már magántanuló lett, mert az iskola nem tudta vállalni, hogy felső osztályban is kellő felzárkóztatást kapjon, de az anyuka azóta is csodálja, hogy milyen jól kezelték a gyerekek a fia jelenlétét.

A fent leírt esetekre van megoldás csak éppen kevés iskola él vele. Az Autisták Országos Szövetsége 2010-ben indított el „Utazás az autizmus körül” – Lehet-e autista gyerek a padtársam nevű szemléletformáló programot. A program célja, hogy segítséget nyújtson a kortárs közösségnek abban, hogy jobban megértsék az autista társaik mindennapi nehézségeit, esetleg segítővé váljanak. A program akkor hatékony, ha az autista tanuló érkezése előtt megkapják az osztálytársak a segítséget, , sokszor azért keresik meg a Szövetséget, mert tudják, hogy autista gyerek fog érkezni az osztályba, de van olyan iskola is, ahova rendszeresen járnak, ha van autista gyerek az osztályban, ha nincs. Évente körülbelül 70-80 órát tartanak az AOSZ animátorai Budapesten és vidéken egyaránt. Mi is ellátogattunk egy ilyen órára a 17. kerületi Balassi Bálint Nyolcosztályos Gimnáziumban, ahol a 8. osztályosok érzékenyítését nézhettük végig.

Az osztályban nincs autista tanuló, a tanárnő azért szerette volna, hogy tartsanak egy ilyen órát, mert az utóbbi időben divattá vált, hogy egymást autistának csúfolják a gyerekek. Az osztályban az egyik kislány jelezte a tanárnőnek, hogy őt ez különösen rosszul érinti, mert az ő öccse autista.

A szemléletformáló órát tartó animátor játékos feladatokkal készült a nyolcadikosoknak. Az óra rögtön azzal kezdődött, hogy a tanulóknak sorban kellett állni egy elképzelt számegyenesen, aminek az egyik vége a tábla volt, a másik pedig a terem vége. Ezen a skálán aszerint kellett besorolniuk magukat, hogy ki-mennyire szereti például a matematikát vagy a sportokat. Az animátor ezzel akarta szemléltetni, hogy a gyerekek felismerjék, hogy az emberek különbözőek, így az autista személyek között is nagy lehet az eltérés, személyiségük és autizmusuk is különböző lehet.

Ezután a táblán a gyerekeknek képrejtvényeket mutatattak, amikhez az animátor egy-egy személyes történetet fűzött hozzá. Például az egyik képrejtvény azért került fel a táblára, mert az animátor egy tábor alkalmával azt a szót mondta az egyik autista kislánynak, hogy hallótávolság. Az autista személyek konkrét értelmezők, az elvont fogalmak jelentését nehezen érti, így a kislány nem értette a szó jelentését, ezért szavanként értelmezte és rögtön azt kérdezte, hogy hol van a közelben tó és ló.

A szórakoztató képrejtvények után – amelyekben leginkább a fiúk remekeltek – egy csoportos feladat következett. Három önként jelentkező diáknak ki kellett mennie a teremből, a többiekkel pedig megbeszélte az animátor, hogy ha visszatérnek a társaik, akkor egy darabig ne szóljanak hozzájuk, aztán kezdjék el őket piszkálni. A két fiú és egy lány visszajött a néma terembe és leültek a helyükre. Mindenki bámulta őket, de senki nem szólt hozzájuk, ettől pedig idegesen sütötték le a szemüket, rázták a lábukat. Pár perc eltelte után megérkeztek az első beszólogatások: miért nem csukták be az ajtót, amikor kimentek; miért van szakadt nadrág a lányon; kinn van a nadrágból a bokája. A diákok pont olyan kellemetlenül érezték magukat, ahogy egy autista ember is érezheti magát, amikor bekerül egy ismeretlen közegbe, amit nem ért és nem tud hozzá alkalmazkodni.

Az ingergazdag környezetet mutatta be a feladat, amikor három diáknak matematika feladatot kellett megoldaniuk három perc alatt úgy, hogy közben az osztálytársaik folyamatosan zavarták benne, elvették a tollukat, belefirkáltak a feladatba, hangoskodtak. Az egyik feladatot megoldó fiú azt mondta, hogy nagyon zavaró volt számára a sok inger, amit a feladat megoldása közben kapott.

A játékosabb feladatok mellett egy kisfilmet is levetíttek, ami az autista személyeknél gyakran tapasztalható szenzoros érzékenységgel járó nehézségeiket mutatta be. Látható volt, hogy mennyire felerősödhetnek a külső zajok egy autista személy fülében, ami tényleges fizikai fájdalmat is okozhat neki, annak tűrése megterhető és elvonhatja a figyelmét. A kisfilm után képeket is mutattak többnyire olyan híres emberekről, akik felvállalták, hogy ők vagy a gyerekeik autisták.

aut4

Részlet a kisfilmből

Az óra utolsó pár percében még egy kis Activityre is maradt idő. A játék arra világított rá, hogy egy autista emberrel sokszor nagyon nehéz kommunikálni, de segítség, ha lerajzoljuk azt, amit mondani szeretnénk.

,,A fenti feladatok segítik az autista társak megértését, valamint segítséget jelentenek a kortárs gyermekeknek abban, hogyha autista személlyel találkoznak, akkor hogyan tudják őket segíteni a közösségi beilleszkedésben, közösségi részvételben. A társak segítsége nélkülözhetetlen a társadalmi beilleszkedés elérésében” – vélekedik az AOSZ.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
CNN: Trump olajszankciói akár meg is buktathatják Orbánt, aki szinte csak az oroszoktól hajlandó olajat venni
Miközben az EU-tagok leváltak az orosz energiaforrásokról, Magyarország 92%-ban Moszkvára támaszkodik. A leválás helyett nőtt a függőség.


Orbán Viktor a múlt héten még örömmel fogadta, hogy Magyarország lehet az Oroszország és az Egyesült Államok közötti, ukrajnai háborúról szóló csúcstalálkozó helyszíne. A miniszterelnök abban bízott, hogy ezzel megmutathatja a világnak: „a békéhez vezető út Budapesten keresztül vezet”, írja a CNN.

A tervek azonban hirtelen megváltoztak. A Trump-adminisztráció végül félretette a budapesti találkozó ötletét, és ehelyett szankciókat jelentett be Oroszország két legnagyobb olajcége ellen. Ez volt az első ilyen lépés azóta, hogy Trump visszatért a Fehér Házba.

A szankciók célja, hogy csökkentsék Oroszország hadieszközeinek utánpótlását, de a magyar gazdaságra is komoly hatással lehetnek.

Magyarország továbbra is nagymértékben függ az orosz energiától. 2024-ben az ország nyersolajimportjának 92 százaléka Oroszországból származott.

Egy friss jelentés szerint Magyarország az invázió előtti 61 százalékról 86 százalékra növelte az orosz olajtól való függőségét. A dokumentum alapján

Magyarország és Szlovákia vásárlásai májusra 2060 milliárd forintot hoztak Oroszországnak.

A jelentés szerint ez „egyenértékű 1800 Iszkander–M rakéta beszerzésének költségével, amelyeket ukrán infrastruktúra megsemmisítésére és ukrán civilek megölésére használtak”.

Az orosz olaj jelenleg a Druzsba vezetéken keresztül érkezik Magyarországra, amit a nyáron több alkalommal is ukrán drónok támadtak meg. A szakértők szerint hazánk más forrásból is beszerezhetne nyersolajat, például a horvát Adria vezetéken keresztül, de eddig nem történt érdemi változás.

A CNN szerint

Orbán Viktor a magyar állami rádióban arról beszélt, hogy kormánya „azon dolgozik, hogyan lehetne megkerülni” az amerikai szankciókat, de további részleteket nem közölt.

Közben az Európai Unió is új bejelentést tett: 2027-től betiltják az orosz cseppfolyósított földgáz importját.

Orbán egy korábbi találkozón azt mondta Donald Trumpnak, hogy orosz energia nélkül a magyar gazdaság „térdre kényszerül”.

2022 februárjában, amikor Oroszország lerohanta Ukrajnát, az EU-tagországok lépéseket tettek az orosz energiafüggőség csökkentésére. Magyarország, Szlovákia és Csehország azonban mentességet kaptak az orosz nyersolajtilalom alól, hogy több idejük legyen az átállásra.

Magyarország a leválás helyett növelte a függőséget.

A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a magyar kormány a „szuverenitás” mellett áll ki – vagyis fontosnak tartja, hogy az ország maga dönthessen a stratégiai kérdésekről, beleértve a nemzetközi kapcsolatait is. Orbán az utóbbi években szoros viszonyt alakított ki Donald Trumppal és Vlagyimir Putyinnal is.

Az új amerikai és uniós intézkedések egy olyan időszakban érkeztek, amikor Orbán Viktornak belpolitikai kihívásokkal is szembe kell néznie.

Az ellenzék soraiban egyre aktívabb Magyar Péter, aki korábban a kormány egyik szoros szövetségese volt, mára viszont az egyik legélesebb bírálójává vált, írja az amerikai lap.

Elina Ribakova, a Peterson Institute for International Economics vezető közgazdásza szerint

Magyarország reakciója lehet az első komoly teszt arra, mennyire veszi komolyan a Trump-adminisztráció a szankciók betartatását.

Az amerikai pénzügyminiszter, Scott Bessent úgy fogalmazott: a szankciók azért váltak szükségessé, mert Putyin „nem volt hajlandó véget vetni ennek az értelmetlen háborúnak”.

Donald Trump óvatosabban nyilatkozott, reményét fejezte ki, hogy a szankciók „nem lesznek sokáig érvényben”. A budapesti csúcstalálkozóról pedig azt mondta: „meg fogjuk csinálni a jövőben”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Udvaros Dorottya: Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a Kossuth-díjat!
A színésznő szerint Feró szavai megbocsáthatatlanok. Úgy véli, a zenész csak hárít, és nem vállalja a tettei következményét.


Nagy Feró a Békemeneten adott interjúban úgy fogalmazott, hogy a Szőlő utcai ügyben érintett lányok kerestek pénzt, tehát „mindenki jól járt”. A kijelentését később sem vonta vissza, sőt, több alkalommal is kiállt mellette. Az RTL Híradónak annyit azért elismert, hogy „lehet, kicsit túllőtt a célon”, de továbbra is azt gondolja, hogy nem mondott olyat, ami ne lenne vállalható. Időközben felmerült az is, hogy Őrbottyánban visszavonják a díszpolgári címét, de ez sem érintette különösebben.

A történtekre Udvaros Dorottya is reagált, és a Magyar Hangnak adott interjúban elmondta a véleményét.

„Nem hiszem, hogy Nagy Ferónak másokra kellene várnia, adja vissza magától a Kossuth-díját.”

A Kossuth-díjas színésznő és a Nemzet Színésze szerint Nagy Feró „szörnyű kijelentése” után nem méltó a kitüntetésre.

„Miért kell megvárnia, amíg tízen erre kérik, nem az lenne a legtermészetesebb, hogy egy ilyen nyilatkozat után magától lemond az elismerésről? Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a díjat” – fogalmazott Udvaros.

Szerinte a zenész kijelentései a kihasznált és bántalmazott lányokról felháborítóak, és még az egyre durvább közbeszédben is különösen kegyetlenek.

„Nagyon felzaklatott az ügy, botrány, hogy ma elhangozhat egy ilyen mondat, ahogy Nagy Feró későbbi kijelentései is szörnyűek. Azt mondja, hajlandó bocsánatot kérni, mintha ez valamiféle kegy lenne, de ahhoz már nem elég bátor, hogy viselje a szavai következményeit.”

„Ne mások javaslatára és védelmére várjon, a saját lelkében tegyen rendet, kérjen bocsánatot és adja vissza a Kossuth-díjat. Így talán még megőrizheti a méltóságát” – mondta a színésznő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Az orosz válasz: nyet-nyet-nyet-nyet” – ezért hiúsult meg a budapesti Trump-Putyin csúcs Gyarmati István szerint
Az oroszok megijedtek, de végül kijátszották Trumpot – mondja a szakértő. Amíg nem lesz komoly és hihető az amerikai elnök elszántsága a szankciókra vagy a fegyverszállításokra, addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.


Egy hét alatt hatalmasat fordult Trump orosz-politikája. Nemrég még Orbán Viktor arra számított, hogy történelmi békecsúcsot tartanak Budapesten Ukrajna ügyében, az orosz és az amerikai külügyminiszter előkészítő telefonbeszélgetése után azonban mindez teljesen lekerült a napirendről. Sőt, Trump a korábbiaknál sokkal erősebb szankciókat jelentett be a Lukoil és a Rosznyeft ellen, ami Magyarország energiaellátását is érzékenyen érintheti. A Bloomberg azóta kiderítette, hogy az oroszok arra számítottak, Trump megenyhült a Donbász teljes átengedése ügyében, az amerikaiak viszont ragaszkodtak a tűzszünethez a jelenlegi frontvonalak mentén.

Mi okozhatta ezt a hatalmas féleértést? Mi motiválta Trump lépéseit, és mire játszottak az oroszok, amikor először lelkesen üdvözölték a békecsúcsot, majd hajthatatlannak bizonyultak az alapvető kérdésekben? Erről beszélgettünk Gyarmati István volt diplomatával, biztonságpolitikai szakértővel.

– A fejlemények tükrében megalapozott volt-e egyáltalán a budapesti csúcstalálkozó terve?

– Ha az amerikai elnök bejelent valamit, azt komolyan veszi, akkor igen. Donald Trumpnál viszont más a helyzet, ezek szerint nem kell mindent komolyan venni, amit mond. Persze ő komolyan gondolta, csak aztán az események talán elgondolkoztatták, meg beléptek a tanácsok is a történetbe. Trump esetében úgy működnek a dolgok, hogy a nagy bejelentéseket nem feltétlenül egy előre megtervezett sajtóértekezleten teszik, ahol a sajtóközleményt 25 szakértő átnézi előzetesen, hanem, mondjuk adott esetben Donald Trump ott ül az irodában, vagy az ágyában a számítógép mellett, és úgy érzi, csinálni kéne valami nagyon fontosat, mint ahogy Malacka érezte a bizonyos dalban, ezért beírja valamelyik közösségi médiára, hogy mit gondolt éppen, és abból máris politikai bejelentés lesz. Szerintem ebben az esetben is ez történt.

Meggondolatlanul fellelkesedett azon, hogy ez a drága Vlagyimir milyen szépen beszélt vele, és bejelentette, hogy most lesz egy csúcstalálkozó, anélkül, hogy átgondolta volna, mivel jár ez.

Aztán ebből amerikai politika lett, mert ha az elnök valamit bejelent, akkor az úgy van. El is kezdődtek a biztonsági szolgálatok előkészületei. Szerencsére Marco Rubiot jelölte ki Trump, hogy előkészítő tárgyalásokat folytasson, nem azt az idióta Steve Witkoffot. Rubio, aki szerintem talán a legjobb külpolitikusa Trump környezetének, két és fél órát telefonált Szergej Lavrovval, és Lavrov meg azt csinálta, amit régen Gromiko szokott, az egykori „Mr. Nyet”, és elmondta, hogy szó sincs megegyezésről. Rubio visszament, és elmondta ezt az elnöknek. Közben az is kiderült, amikor Volodimir Zelenszkij ott volt, hogy ő sem hajlandó elfogadni ezeket a feltételeket, és nyilvánvalóan az európai vezetők is mind interveniáltak Trumphoz. Ez még neki is sok volt, így elhalasztották a csúcstalálkozót.

– Nyilván az orosz tárgyalási pozíció egy hatalmas nagy „nem”-mel kezdődik.

– És azzal is végződik.

– A diplomáciában szokás, hogy mindenki először megteszi a maga tétjeit, aztán valahol középen találkoznak. Tehát ha az oroszok az elején azt mondják, hogy „nem”, abból – ellentétben sok más esettel – a végén is csak egy „nem” lehet?

– Az oroszoknál általában igen, most különösen. Donald Trump sajnos azt a hibát követte el, és nem először, hogy nyerő helyzetből vereséget szenvedett. Az egész csúcstalálkozó ötlete Putyin részéről azért merült fel, mert megijedt attól, hogy Trump és az európaiak bevezetik az úgynevezett másodlagos szankciókat. Trump rábeszélte Indiát, ami óriási dolog, hogy álljon be a sorba és ne vegyen orosz olajat, Japánt is rábeszélte, az új miniszterelnök is támogatni fogja ezt. Kína nem tudja pótolni: vesz ugyan orosz olajat és gázt, de nem tudja átvenni azt a mennyiséget, amit India nem vesz meg; nincs hozzá sem szállítási kapacitása, sem igénye. Szívességből nem fogja a Jangce folyóba önteni az orosz olajat. A másik, amitől az oroszok megijedtek, az a Tomahawk. Trump „készenlétbe helyezte” őket. Putyin egész akciója arról szólt, hogy ezt a két veszélyt elhárítsa, és úgy tűnik, sikerült is neki, legalábbis egyelőre „bepaliznia” Trumpot, hogy ne tegye meg azt, amit kilátásba helyezett.

Pedig ez nyerő helyzet volt, hiszen Putyin megijedt tőle.

Ez a vesztes amerikai pozíció így is marad mindaddig, amíg nem lesz komoly és hihető Trump elszántsága a szankciókra vagy fegyverszállításokra. Addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.

– Trump már többször is belesétált ebbe a csapdába.

– Igen, többször. A leglátványosabban Alaszkában, ott szó szerint sétált bele, de volt több telefonos megbeszélés is. Valaki csinált egy grafikont arról, hogyan alakultak az orosz légitámadások Ukrajna ellen, és bejelölte azokat az időpontokat, amikor Putyin találkozott vagy telefonon beszélt Donald Trumppal. Kivétel nélkül mindegyik alkalom után megugrottak az orosz légitámadások. Trump nem külpolitikus, másrészt azzal dicsekszik, hogy életében egyetlen könyvet sem olvasott el, valószínűleg Kennan már túl hosszú lenne neki.

– Meg kell-e annyira ijedni a Tomahawkoktól, amikor Ukrajna hónapról-hónapra fejleszt ki elég komoly robotrepülőgép-kapacitást Amerika nélkül is?

– Az ukrán stratégia most úgy néz ki, bár nem hirdették meg, hogy orosz olajipari létesítményeket támadnak. Egyes számítások szerint az orosz finomítói kapacitás 18%-a már működésképtelen, és már ez is elég ahhoz, hogy komoly üzemanyaghiány lépjen fel Oroszországban. Megtiltották a benzinexportot, de egyes területeken így sem lehet benzint kapni, hosszú sorok vannak, sok idő után ismét a kutaknál. Ezt valahogy elviseli az orosz gazdaság, az ukránok pedig ezt akarják tovább folytatni. A Tomahawkok erre jók: mélységi csapásmérésre alkalmasak, nagyon pontosak, nagy robbanóerejűek, pontosan erre a célra valók. Azt szokták mondani, helytelenül, hogy az orosz nép mindent elvisel. Talán ezt még igen, de a gazdaságnak, a fegyvergyártásnak probléma lesz, és igazán nagy gond akkor lesz Oroszországban, amikor a hadsereg üzemanyag-ellátása válik problémássá. Ezt szeretnék elérni az ukránok nagyon helyesen, jó taktika, és ehhez kellenek a Tomahawkok.

– Ha Trump végül rájön, mire használták fel, elképzelhető, hogy a Tomahawkok mégis megérkeznek Ukrajnába?

– Abszolút, erre várunk. Kérdés, eljött-e már ez a pillanat: Trumpot már többször átverték. Normális ember egy átverés után felismeri a mintát, kettő-három-négy-öt után pedig muszáj lenne. Ráadásul fokozódik rajta a nyomás otthon. Nem gondolom, hogy például a külügyminisztere most már szó nélkül helyeselne neki, különben nem úgy tárgyalt volna, ahogy tárgyalt.

– Vajon még mi lehetett a két külügyminiszter beszélgetésében? Elképzelhető, hogy az oroszok a NATO-val kapcsolatos követeléseikhez is ragaszkodtak, hogy vonuljon vissza az 1997-es határai mögé? Ez még napirenden van?

– Abszolút napirenden van. A beszélgetés két és fél órás volt, de felezzük meg a tolmácsolással miatt. Akkor is jó másfél óra érdemi beszélgetés. Lavrovval nagyon nehéz tárgyalni, mert nem tud igent mondani; főleg semmit sem mond, csak nemet. Szerintem Rubióék idáig biztos nem jutottak el. Úgy gondolom, kizárólag az orosz–ukrán háborúról beszéltek; ott adta elő az elvárásait az amerikai külügyminiszter: azonnali tűzszünet ott, ahol a csapatok vannak, területcserével és így tovább azok, amiket szoktak, amik talán még mindig túl engedékenynek tűnhetnek, de már lehetett volna velük mit kezdeni. Biztonsági garanciákról is biztosan szó volt, de erről az oroszok hallani sem akarnak, és még néhány más dologról. Az orosz válasz pedig: nyet-nyet-nyet-nyet.

– Mikor kerülhet sor valódi tárgyalásra, akár amerikaiak és oroszok, de leginkább oroszok és ukránok között? Hány évig lehet húzni még egy ilyen háborút?

– Attól függ, mi történik a háborúban. Ha Trump „durcáskodik”, és az amerikaiak kivonulnak az egészből, az egy dolog. Ha odaadja a Tomahawkokat, az meg egy másik. Hetek alatt lehetne fegyverszünetet teremteni, ha Trump valóban beizzítja ezeket a fenyegetéseket vagy lehetőségeket. De ha minden így marad, még évekig is eltarthat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Görög Zita is üzent Nagy Ferónak: Bízom benne, hogy átgondolja szavait, mert tetteinek súlya alapvetően befolyásolhatja a közélet tisztaságát
A modell-műsorvezető a zenész több, a Szőlő utcai ügyről tett kijelentésére is reagált. Végül meghívta Ferót Lánczi Zsuzsa, az Árvácska Alapítvány nemrég elhunyt alapítójának búcsúztatására.


Görög Zita sem hagyta szó nélkül Nagy Feró szavait a Szőlő utcai ügy kapcsán. Mint megírtuk, a Beatrice frontembere még a múlt heti Békemeneten mondta el a véleményét, amin aztán több ismert ember is felháborodott. Többek közt úgy fogalmazott: „Ő csak kereste a pénzt ezzel, lányokat futtatott, a lányok is keresnek pénzt, mindenki jól járt, nem?” A kijelentését később sem vonta vissza, sőt, több alkalommal is kiállt mellette.

A közéleti kérdésekben gyakran megszólaló Görög Zita korábban már elmondta, mit gondol a Szőlő utcai botrányról. Most Instagram-oldalán osztott meg egy hosszú sztori-sorozatot, amely csak 24 órán keresztül látható. Terjedelmes sorait kifejezetten Nagy Ferónak címezte.

„Tiszelt Nagy Feró! Engedje meg, hogy reagáljak a Szőlő utcai ügyben elhangzott szavaira, miszerint »mindenki jól járt, nem?« Erkölcsileg rendkívül aggályos, ha egy gyermekotthon vezetője visszaél pozíciójával és gyermekvédelmi intézményben felnőtt, kiszolgálatott fiatalokat futtat prostituáltként. Ezek a lányok a társadalom védelmet igénylő tagjai, életük legnehezebb szakaszán vannak túl, család, biztonság és önbizalom nélkül”

– kezdte a modell-műsorvezető.

Ezután kitért arra, hogy a prostitúcióval kapcsolatos hazai és nemzetközi kutatások szerint a nők túlnyomó többsége nem önszántából, hanem kényszer, traumatizáló élethelyzet, kizsákmányolás vagy gazdasági kényszer miatt kerül ebbe a körbe. Mint írja, a prostitúció "szabad választása" társadalmi mítosz, hiszen a legkiszolgáltatottabb, legvédtelenebb nők örében a gazdasági kényszer, az erőszak, a gyermekkori trauma és a kapcsolati manipuláció meghatározó tényező.

„A vezető feladata minden körülmények között a fiatalok védelme, támogatása, értékrendjük, önbizalmuk erősítése, nem pedig kihasználásuk vagy kényszermunka, emberkereskedelem szervezése, akár anyagi előnyért, akár bármilyen más érdekből. Egy ilyen emberi cselekedet az emberi méltóság, az emberi jogok és az erkölcs szempontjából mély, helyrehozhatatlan rombolást jelent, és hosszú távú lelki károkat okoz az áldozatoknak.”

Görög Zita szerint erkölcsileg, jogilag és emberileg is súlyosan elítélendő, ha valaki ebben a pozícióban visszaél hatalmával, és vagy fiatalkorúakat vagy fiatalokat kényszerít eladhatóvá, kiszolgáltatottá tenni önmagukat.

„Ez sérti a bizalmat, az emberi méltóságot, az önrendelkezés jogát – mindezt olyan helyzetben, ahol az érintett személyek védelme lenne a feladat. Az ilyen cselekedet nem csupán jogsértő, hanem szembemegy az alapvető társadalmi, erkölcsi normákkal”

– írja a műsorvezető.

Nagy Feró arra is utalt, szerinte senki nem kényszerített prostitúcióra akaratuk ellenére fiatalokat a Szőlő utcai intézményben, hiszen ha így lett volna, bementek volna a rendőrségre és elmondták volna ezt. Görög Zita erre úgy reagált, hogy az intézményi nevelésben felnövekvő gyermekek gyakran a nevelőkhöz tudnak érzelmileg kapcsolódni, mert a családi mintáik hiányosak vagy károk. Ha viszont a nevelők visszaélnek ezzel a bizalommal, az súlyosan sérti a gyermekek érzelmi stabilitását és kötődési képességét.

„Ez a visszaélés gyakran rejtve marad, mert a fiatalok félnek, vagy nem tudják, hogyan jelezzék a problémát, illetve sokszor nem is érzik problémának, hiszen bíznak abban a felnőttben, aki eddigi életükben figyelmével kitüntette őket.”

Felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a nevelői szerepben dolgozók felelősségteljes és etikus magatartása, valamint a gyermekvédelem és a társadalmi támogatási rendszerek fejlesztése a sérülékeny gyermekek biztonságáért és jövőjéért.

„Fontos, hogy a közszereplők, akiknek nagy társadalmi hatása van, sohasem relativizálják az áldozatok helyzetét vagy az elkövetők felelősségét. Bízom benne, hogy átgondolja szavait, mert tetteinek súlya, főként ebben a kiemelten érzékeny témában alapvetően befolyásolhatja a közélet tisztaságát”

– üzente a Beatrice frontemberének.

Feró azt mondta, ő „próbálta megvédeni” azokat a lányokat, akik felnőttek már, és „ha segítségre szorulnak, akkor szóljanak” neki, mert a kapcsolatai révén segítene rajtuk. Erre a modell ezt írta:

„Kedves Feró! Ezek után nem ön lesz, akinek szólni fognak, mert eddig sem mertek szinte senkinek, épp ezért marad fedve ezeknek a bűnöknek a többsége.”

Görög Zita végül meghívta Nagy Ferót Lánczi Zsuzsa, az Árvácska Alapítvány október 18-án elhunyt alapítójának búcsúztatására.

„Ő azokért a fiatalokért tett és dolgozott, akik az intézményekből kikerülve keresték helyüket a világban. Tisztelettel kérem, kísérje velem el Zsuzsát utolsó útjára, ezzel leróhatja tiszteletét egy olyan ember iránt, aki egész életét áldozta mindazokért, akiknek a lelkében zúgó viharokat csak kevesek értették.”

– zárta Instasztori-sorozatát a modell.


Link másolása
KÖVESS MINKET: