SZEMPONT
A Rovatból

„Arról, hogy a munkások zöme kínai, thaiföldi, vietnámi, nem beszélünk” – Molnár László a magyar ipar jövőjéről

Miközben a magyar ipar teljesítménye visszazuhant a Covid utáni szintre, gőzerővel épülnek az akkumulátorgyárak. A GKI vezérigazgatója szerint ezek akkor is csak papíron javítják majd a magyar gazdaság helyzetét, ha elkészülnek.


Lesújtó adat, kemény pofon, a vártnál jóval gyengébb teljesítmény - ilyen szalagcímekkel fogadta a hazai sajtó a magyar gazdaság novemberi ipari teljesítményéről szóló KSH jelentést. Ebből kiderült, hogy az egy évvel korábbinál 5,8 százalékkal volt rosszabb a magyar ipar teljesítménye.

2023 első tizenegy hónapjában 4,8 százalékkal volt alacsonyabb az ipari termelés a 2022-es szintnél.

Mindez azt jelenti, hogy az ipar beesett a Covid-járvány vége utáni szintre. A Nemzetgazdasági Minisztérium bizakodik a kilábalásban, azzal számol, hogy a reálbérek emelkedése miatt élénkülhet a belső kereslet, és a kamatstop, valamint a bankok önkéntes kamatplafonja is „pozitív hatást gyakorol” az ipari teljesítményre. A GKI vezérigazgatójával, Molnár Lászlóval arról beszélgettünk, mi okozhatta a vártnál nagyobb beesést, és hosszabb távon változtathatnak-e a helyzeten például a most épülő akkumulátorgyárak.

– A KSH számai szerint 5.8%-kal teljesített rosszabbul a magyar ipar novemberben, mint egy évvel korábban. Ez nagyon nagy visszaesés.

– Továbbá októberhez képest is csökkent 2,3 százalékkal, tehát nem elég, hogy tavalyelőtthöz képest csökkent, hanem még az előző hónaphoz képest is.

– Hol lehet a gödör alja?

– Ezt nehéz megmondani, mert ellentétes folyamatok zajlanak. Egyrészt a hagyományos iparágakban, tehát az autógyártásban a külkereskedelmi statisztika szerint

rekord kivitel van, a gép- és berendezésgyártáson belül a személygépkocsiban, meg az akkumulátorban. Ugyanakkor ha az ipari termelést nézzük, ennek nem nagyon van nyoma.

Tehát itt most vagy az történik, hogy a korábbi raktárkészleteket söprik ki, és azt viszik külföldre, vagy egyszerűen csak valami számviteli különbség van, tehát másképp számolják az egyiket, mint a másikat. Kicsit ellentmondásos ez, hogy az ipar csökken, ugyanakkor meg az export szárnyal.

– Miért kezdenék el a raktárak kisöprését a gyártás helyett?

– Ez összefüggésben lehet azzal, hogy például az importvolumen is esik vissza, és nem csak az energia miatt, hanem amiatt is, hogy a konjunktúra Nyugat-Európában nem túl kedvező egyelőre. A Magyarországra települt vállalkozások jellemzően Nyugat-Európába kívánnak exportálni. A fő exportpiacunk az Európai Unió volt és marad, a kibocsátás közel 80 százaléka az EU-ba megy, sőt még ennél is több, mert kiderült, hogy például a dél-koreai akkumulátorgyárak termelése csak papíron megy Dél-Koreába, valójában Európába jut el, csak számlázási okokból dél-koreai a vevő, tehát valódi adat ennél még nagyobb is. És ha az Unióban a várható felhasználás csökken, akár a lakossági felhasználás, mint a gépkocsi, akár a vállalkozási felhasználás, mint mondjuk a haszongépjármű, akkor az nyilván kihat a magyar feldolgozóipar legnagyobb tevékenységére, a gépgyártásra, és azon belül is a személygépkocsi, tehergépjármű gyártásra.

– Eközben épp gőzerővel épülnek az akkumulátorgyárak.

– Igen, pedig az elektromobilitás, úgy tűnik, hogy lassulni fog Nyugat-Európában is. 2035-ig még az új autók piacán is maradhatnak a hagyományos meghajtású járművek, ezért igazából nem nagyon nyomják a gyártók sem azt, hogy még több elektromos autó legyen. Ráadásul most az uniós felülvizsgálatok során úgy tűnik, hogy a kínai nyomulást is meg fogják állítani, tehát erőteljesebben fogják vizsgálni az állami támogatásokat. És múlt heti hír volt az is, hogy a tengeri szállítás is nagymértékben megdrágult, pont az autókivitel miatt. Az elektromobilitás lassulása önmagában is kérdésessé teszi, hogy hova fogják eladni a termelendő akkumulátorokat.

– Ennek ellenére a kormány kitörési pontként tekint az akkumulátorgyártásra.

– Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez teljesen értelmetlen. Elég csak megnézni, mi történik az akkumulátorgyártásnál. Idejön mondjuk egy cellagyártó.

Most már tudjuk, hogy a munkaerőt szinte száz százalékban külföldről hozza. Felhasználja Magyarország vizeit, felhasználja az energiát, amiben nem dúskálunk, és utána exportál.

Ez javítja az export mutatót, de ugyanakkor rendkívül nagy mértékű az import is. A megtelepült akkugyártók esetében az importhányad 80-85 százaléka közvetlen import. És akkor még van a közvetett import, ami a beszállítókon keresztül zajlik. Tehát nagyon kicsi a magyar hozzáadott érték, és ennek a hozzáadott értéknek is nagyon kicsi a magyar munkaerő által előállított része. Azaz, ami az exporttöbbletben meg fog jelenni, az előbb-utóbb a folyó fizetési mérleg profitoldalán kimegy.

– A befizetett adók sem árnyalják ezt a képet?

– Nem nagyon van adóbevétel, hiszen adókedvezményekkel csábítjuk őket ide. 320 milliárd forintot fizetünk ki a kínai akkumulátorgyártónak közvetlen támogatás címén. Emellett még infrastruktúra-támogatás is van, tehát az állam épít meg utakat, vasutakat, bekötőutakat, iparvágányokat. És még csinálunk egy gázmotoros erőművet a gyáraknak, hogy az energiaigényüket biztosítani tudjuk. Tehát amikor maga a beruházás 300 milliárd, továbbá nagyságrendileg elköltünk 6-700 milliárd forintot erre az üzemre, milyen adóbevételt várunk a másik oldalon?

– Mi az, amit várhatunk?

– Azt tudjuk, hogy például a meglevő gyárakból nem nagyon van adóbevétel egyelőre. Adóbevétel képződhet a munkaerőn, de ha kifejezetten külföldről hozom be, akkor nagyon keveset fog Magyarországon költeni, tehát csak a közvetlen adóbevétel van rajtuk, ez a szocho, meg az szja, ha nálunk adózik, mert ez is egy kérdés, hogy hol adózik.

Ráadásul alacsonyabb béren jön ide, mintha a magyar munkavállaló jönne, azaz eleve egy alacsonyabb bérszintre vonatkoznak ezek az adók, így összességében sem túl magas ez az adóbevétel.

Van még a nyereségadó, ami lehet egy tétel, nem tudjuk mekkora. Ugye nyilván az a kérdés, mekkora nyereséget akarnak kimutatni nálunk.

– Mi a hatása mindennek a költségvetésre?

– Ezek a források elvonják az állam erőforrásait az állam funkcióiról. Ezt elköltjük, és reménykedünk benne, hogy valamennyi ebből vissza fog folyni, amikor már az üzem felállt és termel. Öt-hat év múlva talán majd valami bevételt is hoz. De addig ez a pénz hiányzik a költségvetésből. Ha hiányzik a költségvetésből, és a költségvetés hiánya így is magas, akkor nyilvánvalóan ezt valahol vissza kell szedni. Például nem emeljük a pedagógusok bérét megfelelően, nem emeljük az egészségügyi kiadásokat megfelelően, általában az állam tevékenységét, nem látjuk el elég jól. Ha megnézzük, hogy ez így van-e, akkor

látjuk, hogy a kórházi várólisták már az egekben vannak, látjuk, hogy már lassan mindenért fizetni kell. Látjuk a vízközműhálózatot, hogy rohad le, látjuk a szennyvízhálózatot, ugyancsak.

Az áramhálózat is már a kapacitásai végét járja, főleg a transzformátor-állomások, ott is erős beruházási igény van. Erre kellenének majd az Európai Újjáépítési Alap pénzei, melyekből ezt rendeznék, ha hozzáférhetnénk. Tehát minden olyan rendszer, ami az államhoz köthető, az oktatás, az egészségügy, a szociális tér, a kulturális szféra folyamatosan romlik le, egyre rosszabb a minősége, egyre rosszabb a hatásfoka, és egyre elégedetlenebbek a benne dolgozók is, mert a fizetésük nem emelkedik, ami nyilván összefügg a hatékonyság romlásával.

– Egy sokkal körültekintőbben felépített ipari szerkezetben elkerülhető lett volna mindez?

– Hát hogyne! Ez a fajta magyar kormánypolitika, azaz a gépgyártás megerősítése, az autóipari multik behozatala a '90-es évek elején reális alternatíva volt. Akkor nagy munkanélküliség volt, ráadásul nagy szakmunkás munkanélküliség, így logikus lépés volt, hogy ezeket támogatni kell. De ez 2015-re kifújt, onnantól kezdve inkább már munkaerőhiány van, és ez fokozódott, ahogy az újabb meg újabb beruházások bejöttek. Innentől kezdve nincs szabad munkaerő, főleg szakmunkás végzettségű munkaerő. A betanított munkások esetében meg olyan alacsony a bér, hogy már nem akar senki dolgozni, inkább elmegy külföldre, és ott háromszor ennyit keres. Az unión belül a munkaerő-elszívás így működik. Emiatt eljutottunk odáig, hogy

még a meglevő kapacitásokat is nehezen tudjuk üzemeltetni, majd ezek után újabb, meg újabb nagy volumenű beruházást hozunk, mert jól mutat.

Ezeknek a munkaerő igényét már nem tudjuk biztosítani. Nem sok értelme van ennek.

– Ha jól értelmezem, amit mond, akkor körülbelül 2015 táján mindenképpen váltani kellett volna valami magasabb hozzáadott értéket termelő modell felé. De a magasabb hozzáadott értékhez megfelelő szakértelem is kell.

– Ha megnézi a foglalkoztatási adatokat, és a GKI honlapjára felmegy, talál erről egy cikket. Ott lehet olvasni, hogy 2010 óta a foglalkoztatás bővülésének a kétharmadát a diplomások adták, és a maradék fele az érettségizettek számának bővüléséből fakadt. Vannak szolgáltató szektorok, amelyek valamiért jelentősen tudtak bővülni, és jelentős foglalkoztatási hatást tudtak gyakorolni. Ebből lett az államnak jóval több bevétele, hiszen a diplomás bérek eleve jóval magasabbak, mint a szakmunkásbérek. Spontán módon, tulajdonképpen

az állam akarata ellenére valósult meg, hogy Magyarország a magasabb hozzáadott értékű szolgáltatások irányába ment el,

miközben a pénzek túlnyomó része meg az ipar erőltetett fejlesztését szolgálja.

– Ebben a helyzetben ön szerint mit kellett volna az államnak tennie?

– Ha az 1000 milliárdot, amit jellemzően az autóipar kapott egyedi kormánydöntések alapján, mondjuk a felsőoktatásra, a közoktatásra fordította volna az állam,

javította volna a humánerőforrás minőségét, plusz továbbképzésekre, tehát a meglévő munkaerő állomány minőségének javítására fordította volna, és mellette támogatta volna a szolgáltató szektorban lévő vállalkozások megtelepedését, akkor nagyságrendileg jobb állapotba került volna a költségvetés.

– Rövid távon is? Vagy ez egy hosszú távú projekt?

– Maga az oktatás hosszú távú projekt, de az, hogy az oktatás ne romoljon, az rövid távú. A javításhoz már nyilván változtatni kell a módszereken, változtatni kell a tananyagon, egy csomó mindent változtatni kell, de az, hogy ne romoljon tovább, azért az már rövid távú kérdés. Erre azért vannak tapasztalatok nemzetközileg, hogy viszonylag rövid távon is lehet nagyon gyors eredményeket elérni az oktatás területén, csak bátornak kell lenni.

– És ez jó hatással lehet a gazdaságra a későbbiekben?

– Ha a pedagógus pálya vonzóbbá válik, akkor megszűnik például a reáltárgyakat tanítók hiánya. Ez már önmagában javítja például az ipar pozícióit, elég csak a mérnököre gondolni.

Hogy lesz valaki mérnök úgy, hogy nem tudja a matematikát, a fizikát, a kémiát, a biológiát, mert ezeket nem sikerült rendesen megtanulni a középiskolában?

Minden szempontból érdeke lenne az államnak is, hogy ezek a rendszerek jól működjenek, de ennek nincsen közvetlen, azonnali, politikailag jól mérhető hatása. Ellentétben az, hogy átvágom a szalagot, mert átadtam egy újabb üzemet, és ott ötszáz, ezer, kilencezer ember dolgozik, egy jól eladható termék. Persze arról, hogy a munkások zöme kínai, thaiföldi, vietnámi, nem beszélünk. A politika, főleg a mai politika nem annyira vevő a hosszú távú dolgokra, csak azonnali tűzoltás van, tehát nincsenek stratégiák, csak papíron.

– Nagy Mártonék a kamatstopra és a bankok önkéntes kamatplafonjára is úgy hivatkoznak, mint az ipar szempontjából bizakodásra okot adó tényezőkre. Ezt hogy kell értelmezni?

– Az az elgondolás, hogy olcsón kell adni a hiteleket, adósodjon el a lakosság. Az persze, hogy mire adósodjon el, az a probléma, mert legyünk őszinték, a lakosság túlnyomó része nem hitelképes, az embereknek nincs megtakarításuk, a jövedelmükből hónapról hónapra élek, hogy akarjuk azt, hogy hitelt vegyenek föl?

– A vállalkozásoknak sem jók a hitelek?

– A vállalkozások nagy részének nem ez a problémája, hanem a piac. Nincs a termékeikre megfelelő fizetőképes kereslet, amely alapján növekedni tudnának. Tehát ez nagyobb gond. Csak sokkal nagyobb munka lenne ezt megoldani, mint egyszerűen csak rámutatni a bankokra, hogy oldjátok meg.

– A minisztériumi reagálásból kikerült a háborúra való hivatkozás, pedig eddig ez volt minden baj okozója.

– Legyünk őszinték, a háború kitörése az energiapiacokra hatott erőteljesen. Egyébként az Unió köszöni szépen, jól van, az orosz piac nélkül is. Más okai vannak az Unió gazdasági nehézségeinek, nem az orosz piac. Tehát a háború valójában a pszichózison túlmenően, azon a veszélyforráson túlmenően, hogy fegyverkeznünk kell, mert az oroszok kiszámíthatatlanok, gazdasági értelemben csak az energiaárakon keresztül hatott ránk. Megnövelte főleg a gáz árát, és emiatt a villamos energia ára is elkezdett emelkedni. De láthatóan ezt sikerült megoldani, azaz igazából hiába mutogatunk a háborúra, valójában az energiaárak, ha nem is mélyponton vannak, mert a korábbiaknál még magasabbak, de körülbelül tizedén vannak annak, mint a háború kitörésekor.

– Van valami, ami esetleg bizakodásra adhat okot, hogy nem csökken tovább az ipari termelés?

– Hát persze, a statisztika. Lesz egy mélypont, ami után már nem esik vissza.

– Tehát nem a reálfolyamatok, hanem csak a statisztikai törvényszerűségek?

– Reálfolyamat abban az értelemben, hogy azért nyilván azok a gyárak, amiket most vaskos támogatással idehoztunk és elkezdek termelni, meg az ipari termelési oldalt jelentősen megnövelni, megnövelik az exportot és az importot is.

Megnövelik a GDP-t is, csak a magyar jövedelmeket nem fogják.

A sajátos helyzet az, hogy ezek az üzemek a magyar gazdaság helyzetét csak papíron javítják. Csak ez kívülről nem fog látszani, mert a számok szépek lesznek.

– Jól mutat, de az a bizonyos Mari néni nem él ettől jobban?

– Gyakorlatilag senki nem él ettől jobban, sőt, mint mondtam, a támogatások miatt inkább erőforrásokat vonnak el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Political Capital: A Lázár-ügy megmutatta, hogy a Fidesz többségi helyzetre szabott módszerei már nem hatékonyak
Először még csak legyintett, de a hatalmas felháborodás miatt kénytelen volt meghátrálni a miniszter. A szokatlan bocsánatkérés is mutatja, hogy ezúttal valami nagyon elromlott.


A Political Capital friss elemzése szerint Lázár János nem sokkal a választás előtt a Fidesz egyik legfontosabb célcsoportját sértette meg, romaellenes megnyilvánulására pedig onnan is érkeztek reakciók, ahonnan nem várták. Az elemzőintézet úgy látja, a kormánypárt számára aggasztó lehet, hogy úgy tűnik, már nem tehet meg bármit politikai következmények nélkül. Azt állítják, nem a romák változtak meg, hanem a társadalmi-politikai környezet.

Az elemzőintézet szerint a botrány megakaszthatja a Fidesz mozgósítási akcióját. „Lázár János balatonalmádi fórumán tett kijelentéseivel komoly politikai kárt okozhatott a Fidesz számára.

Sajtóinformációk szerint a kormánypárt egy 200 ezresnél nagyobb adatbázist igyekszik kialakítani a számára kiemelt jelentőségű roma szavazók mozgósítására 53 olyan választókerületben, ahol az átlagosnál nagyobb a roma választók aránya. Ebbe a munkába rondított bele a Lázár szavai nyomán kirobbant botrány, amely – ha tartós hatású lesz a roma közvéleményre – még friss adatbázisok esetén is nehezebbé teheti a fideszes mozgósítást a választás napján.”

A Political Capital arra is kitér, hogy a Fideszt és magát Lázárt is meglephette, milyen heves reakciókat váltottak ki a szavai, és még a kormányoldalhoz lojális szereplők is megszólaltak. „Ahogy Róna Dániel elemzése is rámutatott, a Google-keresések és a közösségimédia-felületek kommentjei széleskörű felháborodást jeleztek. A balatonalmádi fórumot követő két napban szinte „felrobbant” a romák körében sokat használt TikTok. Nem pusztán roma celebek, művészek, zenészek (pl. Kis Grófo, Lakatos László) tiltakoztak Lázár szavai ellen, hanem – érezve az alulról érkező nyomást – Fidesz-közeli roma politikusok és véleményformálók is kénytelenek voltak megszólalni. »Leminősítő és megalázó a magyarországi cigányságra nézve! Visszautasítom!!!« – írta például közösségi oldalán Mazsi Rostás Mihály, a Roma Digitális Polgári Kör tagja. A kormánypárthoz lojális Magyarországi Romák Országos Önkormányzata arra figyelmeztetett, hogy a »vezető pozícióban lévő közszereplők« megszólalásainak »jelentős hatásuk van a közgondolkodásra«, majd korrekcióra kérte Lázárt. Ráadásul helyi szinten is sok olyan politikailag aktív roma fogalmazott meg kritikát, akik még a legutóbbi választáson is a kormánypártnak kampányoltak.”

Az elemzés szerint a kormánypárt másfél évtizeden keresztül bevált módszerei most nem működtek. „Lázár többször is bocsánatot kért a kijelentései miatt, ami szokatlan gesztus egy fideszes politikustól. Ahogy az is, hogy a kormánypárt másfél évtizeden keresztül bevált módszerei most nem működtek. Hiába nevezte Lázár kezdetben »tipikus libsi jóemberkedésnek« az őt ért kritikákat, a Fidesz kaposvári DPK-gyűlésén és saját siófoki fórumán már kénytelen volt elismerni a hibáját.” A Political Capital szerint a Fidesznek jelenleg nincs többsége, és nem képes úgy dominálni a politikai véleményeket, mint korábban, van viszont erős politikai alternatívája, ami mindenkire hatással van. Úgy vélik, a Lázár-ügy is azt mutatja, hogy

más a helyzet, és a kormánypárt többségi helyzetre szabott módszerei jelenleg nem hatékonyak.

Végül a Political Capital rácáfol azokra a sztereotípiákra is, amelyek szerint a roma szavazók tartanák hatalomban a Fideszt. Azt írják, a roma választópolgárok politikailag nem alkotnak homogén csoportot, és ahogy a politikai véleményklíma változik országosan, úgy változik a romák körében is. Hozzáteszik, a Fidesz terve az volt, hogy idén feljebb tornázza a roma szegregátumokban eddig átlag alatti részvételt, de nagy kérdés, hogy ez ezek után sikerülhet-e.

Lázár János egy balatonalmádi fórumon a romákat „belső tartalékként” említette, ha az InterCity-vonatok mosdóinak takarításáról van szó. A többek között Magyar Péter részéről érkező bírálatokat először „tipikus libsi jóemberkedésnek” nevezte, majd a hétvégi kaposvári háborúellenes gyűlésen bocsánatot kért csütörtöki szavaiért.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Tábor Áron: Borítékolható volt a robbanás Minneapolisban, egy időre leállhat az amerikai kormányzat is
Sokkolta Amerikát, mennyire elfajultak a dolgok a bevándorlási ügynökök által megszállt városban, ahol a két halálos áldozat miatt szembekerültek egymással a szövetségi és az állami hatóságok. Mindez még a republikánusok egy részét is megdöbbentette a szakértő szerint.


Egy sötét, disztópikus jövő vált valósággá, amikor szövetségi ügynökök megrohamoztak egy várost, és a lakosok összefogtak, hogy megvédjék magukat - íeja a New York Times legújabb vezércikkében. Minneapolist több ezer símaszkos ügynök szállta meg, akik az utcán szedik össze a bevándorlókat. Ezt civilek próbálják sípjaikkal megakadályozni, vagy mobiljaikkal rögzíteni. Közülük már két halálos áldozat is van: a háromgyerekes Renee Nicole Good, akit január 7-én a kocsijában lőttek le az ICE ügynökei, és a veterán kórház intenzív osztályán dolgozó ápoló, Alex Jeffrey Pretti, akit szombaton a felvételek alapján minden ok nélkül végeztek ki 10 lövéssel az utcán. A bevetések erőszakossága miatti sokkot előbb megdöbbenés, majd harag váltotta fel a lap szerint, Trump pedig már visszakozik. Bár kezdetben ő is minden bizonyíték nélkül belföldi terroristának nevezte a megölt ápolót, most már úgy tűnik, belemegy egy független vizsgálatba.

A felháborodás mélységét jelzi, hogy a volt elnökök, Bill Clinton és Barack Obama is megszólaltak, olyan történelmi pillanatnak nevezve a jelenlegit, ami hosszú távon meghatározhatja az Egyesült Államok jövőjét. Tábor Áron Amerika-szakértőt kérdeztük a helyzetről.

— Beszéltünk már Minneapolisról, de azóta a helyzet még drámaibb lett. Ha feltűnik az ICE, azt kiabálják az utcán az emberek, hogy mindenki zárja be az ajtaját, mert jönnek. Mintha egy disztopikus filmben lennénk. Mi folyik ott?

— A boltok, éttermek egy része bezárt, főleg azokban a negyedekben, amiket inkább bevándorlók laknak, mert az emberek nem mernek kimenni az utcára. Más környékekről önkéntesek viszik ki nekik az ételt és a legszükségesebbeket. Vannak olyan jelzések is, hogy sípokkal jelzik, ha a bevándorlási hatóság, tehát az ICE emberei közelednek. A helyzet valóban eléggé kaotikusnak tűnik. Nekem az az érzésem, hogy ez bele volt kódolva ebbe a szituációba.

Nyilván nem konkrétan ezek a tragikus incidensek, de az, hogy itt valami robbanás történhet, borítékolható volt onnantól kezdve, hogy Donald Trump elkötelezte magát a razziák mellett.

A minnesotai hatóságok politikai bosszúról beszélnek. Szerintük azért büntetik Minnesotát, mert az állam nem működik megfelelően együtt a szövetségi bevándorlási politikával. Az állam vezetői, nemcsak a kormányzó és Minneapolis polgármestere, de a rendőri vezetők is azt mondják, hogy az ICE megérkezése többet ártott, mint használt.

Előtte nem volt káosz, most káosz van, és ez az ICE-nak köszönhető.

Tulajdonképpen már-már egymásnak feszül Minnesota állam és Minneapolis város fegyveres rendőrsége, illetve a szövetségi kormány. Azt gondolom tehát, hogy a konfliktus bele volt kódolva a helyzetbe, ami sajnos most már két halálos áldozatnál tart. A legfrissebb híreket figyelve úgy látom, a Fehér Ház is érzékelte, hogy ez politikailag már kontraproduktív lehet. Korrekciót még nem látunk, de valamiféle deeszkaláció elképzelhető. Volt egy telefonhívás a kormányzó és Trump között, amit mindkét oldal hasznosnak nevezett. Elképzelhető, hogy Trump is érzi, hogy túllőtt a célon.

— Pretti halálára az első hivatalos reakció az volt, hogy belföldi terrorista volt, aki mészárlásra készült. Aztán az, hogy veszélyes volt az ügynökökre, mert fegyver volt nála. Ez nem ellentmondásos egy olyan országban, ahol a fegyverviselés alkotmányos jog?

— Ebben a republikánus kormányzat saját logikájával kerül szembe, hiszen általában a második alkotmánykiegészítés, vagyis a fegyverviselés jogának legnagyobb védője szokott lenni. Igaz, hogy államoktól függően változik, milyen keretek között szabályozzák a fegyverviselést, de minden államban engedik, hogy valaki például egy politikai rendezvényre rejtve viselt fegyverrel elmenjen. Persze kérdés, mennyire okos dolog egy ilyen szabályozást engedni, de ez mindenhol legális.

Semmi jele nincs annak, hogy az áldozat bármilyen módon fegyverrel fenyegette volna az ICE erőit.

Ennek ellenére az első reakció Stephen Miller tanácsadótól és a Fehér Ház több tisztviselőjétől, amit J. D. Vance alelnök is felerősített, az volt, hogy itt egy belföldi terroristáról van szó, aki gyilkosságra készült, provokálta, vagy fegyverrel akadályozta a hatóságokat. Akik finomabban fogalmaztak, azt mondták, hogy akadályozta az ICE-műveleteket, és mivel fegyver volt nála, különösen veszélyesnek ítélték. Azonban mindenki láthatta azokat a kamerafelvételeket, amik cáfolják Stephen Miller első reakcióját. Lehet, hogy volt fegyvere, de amikor lelőtték, az már nem volt nála, mert közben elvették tőle. A kezében egy telefon volt.

— Tehát a „fegyvere” valójában egy kamera volt?

— Dokumentálni akarta, ami történik. Hétfői sajtótájékoztatóján a Fehér Ház szóvivőjét, Caroline Leavitt-et is kérdezték erről. Amennyire a szöveges tudósításokból látom, a Fehér Ház ebben is visszakozik kissé. Nem védték meg Stephen Miller korábbi kijelentéseit, bár teljes bocsánatkérés sem hangzott el. Láthatóan már óvatosabban fogalmaznak.

Donald Trump sem mondta ma azt, hogy terroristáról lenne szó.

Sőt, amennyire tudni lehet, a Tim Walz kormányzóval folytatott telefonbeszélgetésében nyitott volt a közös munkára. A minnesotaiak egyik nagy problémája ugyanis az, hogy a szövetségi erők, az ICE és az FBI, egyelőre nem engedték oda a helyi nyomozókat az incidens helyszínére. Állítólag Trump ígéretet tett arra, hogy lehet közös nyomozás.

— Ami a Pretti kezében levő telefont illeti: a bizalmatlanságot jól jelzi, hogy népmozgalom indult: az emberek kamerákkal rögzítik az eseményeket. De hogyan történhetett ez meg egyáltalán? Úgy tűnik, az ICE egységei nem voltak megfelelően kiképezve, mintha ágyúval lőttek volna verébre.

— Donald Trump, a második beiktatását követően hatalmas razziákra készült, amit nem is rejtett véka alá. Már elnöksége első napjaiban szó volt arról, hogy Chicagót vagy más városokat vesznek célba, aztán nyáron Los Angelesről volt szó. Onnantól lehetett tudni, hogy az ICE-ra nagy szerep hárul. Kibővítették a szervezetet, sokan politikai meggyőződésből, önkéntesként csatlakoztak, és már akkor sokan fejezték ki aggályukat a kiképzésükkel és a bevett gyakorlatukkal kapcsolatban. Ráadásul őket nem képzik ki tömegoszlatásra. Az ICE feladata klasszikusan az idegenrendészeti ügyek célzott, jól megtervezett végrehajtása. Ezekre a tömegjelenetekre nem voltak felkészülve, így az irányítás kicsúszott a kezükből. De cinikusabban nézve azt is mondanám, hogy talán

benne volt a pakliban az irányítás elvesztése.

A politikai PR-akción túl szerintem számoltak azzal, hogy a fellépés tömegtüntetéseket, esetleg erőszakot válthat ki. Egyesek szerint ennek az lehet a célja, hogy ha a helyzet zavargásokba torkollik, akkor alkalmazni lehessen az úgynevezett Insurrection Act-et, a lázadásokra vonatkozó törvényt. Ez feljogosítaná a szövetségi kormányt, hogy katonai erőket vessen be a rendfenntartásra. De most már a republikánus oldalról is többen mondják, hogy inkább hűteni kéne a kedélyeket, és semmiképpen sem szabad az Insurrection Act-hez nyúlni. De gyanítom, hogy eredetileg lehetett ilyen kalkuláció.

— Ami történt, a látottak alapján szakmaiatlannak tűnik. Mintha hadműveleti terv sem lett volna, csak kimentek az utcára embereket fogdosni.

— Nem volt igazán megtervezve. Úgy tudom, voltak kvóták, hogy hány embert kell egy nap begyűjteni, és gondolom, ezt találták a legegyszerűbb módjának. Olyan ösztönzőket hoztak létre, amik sajnos ebbe az irányba vitték a dolgokat.

— Széles körben jelennek meg kritikák, mémek, amik a náci rohamosztagok tevékenységéhez hasonlítják a történteket. Innen nem ítélhető meg, hogy ezek csak a szélsőséges demokrata oldalról jönnek-e, vagy szélesebb a felháborodás?

— A felháborodás szerintem ebben az esetben elég széles. A náci időszakkal való összehasonlítás ma a The New York Timesban is megjelent. David French írt róla, aki alapvetően nem egy szélsőséges baloldali, sőt, régebben inkább konzervatív kommentátor volt a National Review-nál, de következetesen Trump-ellenes. Ő hozott fel egy analógiát, hogy egy olyan időszakban élünk, amit a náci érában „duális államnak” hívtak. Persze nem abban a végletben, de hozzátette, hogy

a nácik sem egyik napról a másikra hozták létre a totalitárius államot.

Épp az volt a módszerük, hogy a lakosság nagy részével sokáig elhitették, hogy minden normális. Az emberek ugyanúgy dolgozni jártak, adót fizettek, de ha valami olyat tettek, ami a kormányzatnak nem tetszett, akkor megjelent a fasiszta hatalom. Ezt egy korábban a jobboldalhoz tartozó kommentátor írta, analitikusan, nem pedig egy felháborodástól fűtött posztban. A közvélemény-kutatások is ezt mutatják. Láttam egyet, ami még az előző haláleset után készült: a megkérdezettek több mint 70%-a szerint az ICE-nak kevésbé brutális eszközöket kellene használnia, 56% pedig azt mondta, jobban együtt kellene működniük a minnesotai hatóságokkal.

A YouGov felmérése szerint először mondták többen azt, hogy el kellene törölni az ICE-t, mint azt, hogy nem (46-43 arányban).

Ez persze még mindig megosztó kérdés, de látszik, hogy ez most a republikánusoknak sem egy népszerű téma. Még a híresen Trump-párti bulvárlap, a New York Post is olyan cikket közölt, ami azt sugallja, hogy bár a minnesotai hatóságok a hibásak, mert nem tartottak rendet, de amit az emberek a saját szemükkel láttak, azt nem lehet tagadni, és most vissza kellene venni.

— Innen nézve az ICE-akció egy fiaskó, vagy egy félresikerült provokáció?

— Idegenrendészeti akciónak biztos, hogy sikertelen. Én egy politikai nyomásgyakorlást látok ebben, főleg amióta Bondi igazságügyminiszter levelet írt Tim Walz minnesotai kormányzónak. Ebben az áll, hogy hajlandóak csökkenteni az ICE jelenlétét, ha Minnesota teljesít három feltételt. Az egyik a minnesotai biztosítási csalásokkal kapcsolatos, amiből bevándorlási ügyet akarnak csinálni. Gyakorlatilag a szomáliai kisebbség egy nagyon kis része érintett abban, hogy a COVID alatt szociális segélyeket térítettek el. Nincs arra bizonyíték, hogy politikusok is felelősek lennének, de az ügy így is elég kellemetlen volt, Tim Walz bele is bukott. Pedig ő alelnökjelölt volt Kamala Harris mellett, tehát nagy név, és ez érzékeny veszteség a demokratáknak. A második feltétel az úgynevezett „sanctuary policies”-hoz kapcsolódik, vagyis hogy Minnesota menedéket ad, nem engedi be az idegenrendészeti hatóságokat bizonyos állami intézményekbe, például a börtönökbe. A kérés az, hogy nyissák meg ezeket a börtönöket az idegenrendészeti erők előtt. A harmadik kérés pedig kifejezetten a választójoghoz kapcsolódik. Bár semmi nyoma nem volt választási csalásnak, azt kérik, hogy az állam adja át a szavazói listákat a szövetségi kormánynak. Az igazságügyminiszter azt állítja, hogy ha ezek teljesülnek, akkor lehetséges, hogy az ICE jelenléte csökkenni fog, bár egyértelmű ígéretet nem tesz.

Ezt én politikai zsarolásnak, de legalábbis nyomásgyakorlásnak érzem. A választójogi kérésnek például semmi köze az idegenrendészethez.

Figyelemreméltó, hogy a központi kormányzat és egy tagállam között lényegében erővel történik a nyomásgyakorlás. Nem tudom, hogy ez sikeres lesz-e; a reakciók annyira erősek, hogy Minnesota valószínűleg nem fog engedni. A másik szempont, amiről már beszéltünk, hogy ez egy PR-akció. Trump szavazóinak jelentős része azért voksolt rá, mert erős bevándorlási politikát ígért, és ennek kellenek a látványos jelek.

— Más dolog rendet tenni, és más dolog káoszt teremteni. Még az elkötelezett Trump-szavazók sem biztos, hogy ezt helyeslik.

— Szerintem ők elhiszik, hogy a káosz valójában azért van, mert a minnesotai hatóságok akadályozzák az ICE munkáját. Úgy látják, hogy ez egy politikai harc. Persze ettől még ez nem egy hatékony akció, és ezt valószínűleg ők is látják.

— A választói névjegyzékek követelése rendkívül érzékeny téma. Hogyan hathat ez a botrány a közelgő félidős választásokra?

— A választói névjegyzékkel kapcsolatban a hivatkozási alap valószínűleg a hatvanas években elfogadott polgárjogi és választójogi törvény. Ez alapján a szövetségi igazságügyi miniszternek nagyobb hatásköre volt beavatkozni azoknak a déli államoknak a választási folyamataiba, ahol korábban bizonyíthatóan diszkriminálták a feketéket. Hozzáférhettek a névjegyzékekhez, hogy ellenőrizzék, nem tart-e még mindig a diszkrimináció. Nyilván itt most az a vád vagy sejtetés, hogy nem állampolgárok is szavazhattak, de erre semmi bizonyíték nincs.

Ami a félidős választásokat illeti, jelenleg ez nem tűnik népszerű témának a republikánusok körében sem.

Azok a jelöltek, akik szoros versenyre számíthatnak a szenátusi helyekért, elég óvatosan nyilatkoznak. Susan Collins, Maine szenátora, aki egy általában demokratákra szavazó államot képvisel, nem teheti meg, hogy ne szólaljon meg. De még Nebraska szenátora vagy Texas kormányzója is olyan nyilatkozatot tett, ami szerint az adminisztrációnak újra kell gondolnia a stratégiáját. Az idegenrendészeti célokkal nem vitatkoznak, de azt mondják, ez nem jó stratégia.

Körvonalazódik egy olyan üzenet a republikánusok egy részénél, hogy stratégiaváltásra van szükség.

Ez azt mutatja, hogy ezeknek az államoknak a politikusai, mégha nem is billegő államokról van szó, figyelnek a spanyolajkú kisebbségre, akiket nem szabad nagyon felháborítani. Persze még messze van a félidős választás, és a gazdasági helyzet miatt a demokraták előnyből indulnak, de az amerikai választási rendszer bonyolultsága miatt még bármi lehet.

— A demokraták ismét azzal fenyegetőznek, hogy nem szavazzák meg a költségvetési finanszírozási törvényt, ami megbéníthatja a kormányzatot. Hogy áll most ez az ügy?

— Péntek este lejár az ideiglenes költségvetési finanszírozás határideje. Ha addig nem hosszabbítják meg, újra leáll az amerikai kormány. A képviselőház már elfogadott egy javaslatot, ami kitolná a finanszírozást. A szenátusban viszont a demokratáknak van lap a kezükben, mert az obstrukcióval meg tudják akadályozni a törvény elfogadását. Az elmúlt napokban egymás után jelentették be, hogy nem fogják megszavazni a törvényt, ha az továbbra is tartalmazza az ICE finanszírozását, amíg nem kapnak konkrét ígéreteket a szervezet megreformálására és a stratégiaváltásra. Ha a költségvetési csomag egyben marad, ahogy a republikánusok akarják, akkor péntek estétől nem lesz finanszírozás.

A demokraták azt szeretnék, ha a csomagot szétszednék, és csak a belbiztonsági minisztérium költségvetéséről folyna vita, a többi szerv pedig működhetne tovább.

Nehezíti a helyzetet, hogy a képviselőház ezen a héten nem is ülésezik, és az extrém téli időjárás is logisztikai problémákat okoz. Egyelőre úgy állunk, hogy péntektől megint patthelyzet lesz.

— A minnesotai események nyilván nem segítik a demokraták hajlandóságát a megegyezésre.

— Ez egyértelmű. Olyan szenátorok is az azonnali leállítást követelik, akik pár éve még a bevándorlási szervek költségvetésének bővítéséről beszéltek. Persze ha most leállítanák a finanszírozást, az inkább csak szimbolikus lenne. Korábban olyan méretű költségvetési bővítéseket szavaztak meg az ICE-nak, hogy a szervezet valószínűleg még egy ideig el tudna működni. Nem arról van szó, hogy az ügynököknek hirtelen nem lesz fizetésük. Azonnali hatása tehát nem lenne, de ez egy eszköz a demokraták kezében. Mivel egyre több szenátoruk áll ki emellett, úgy ítélik meg, hogy ezt most bevállalhatják. Általában azt a pártot hibáztatják egy leállásért, amelyik újabb és újabb követelésekkel áll elő, de ez a téma most akkora felháborodást váltott ki, hogy úgy gondolják, ezt az eszközt most bátran használhatják. Nem hiszem, hogy ez végtelenül sokáig húzható, de elképzelhető, hogy egy időre le fog állni emiatt az amerikai kormányzat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ötezer dolláros zsetonokkal játszanak felettünk” – így él több mint ezer ember a Las Vegas-i kaszinók alatti sötét alagutakban
Civil segítők hetente visznek élelmiszert a Las Vegas-i alagutak lakóinak, ahol a drogfüggőség is súlyos probléma. Céljuk, hogy a rehabilitáción keresztül kiutat mutassanak a sötétségből.


Néhány méterrel a Las Vegas-i Strip kaszinóinak csillogása alatt egy másik világ létezik. A város védelmére épített, több mint ezer kilométer hosszú árvízvédelmi csatornák sötétjében a legfrissebb terepi beszámolók szerint 1200–1500 ember él.

Júliustól szeptemberig tartó monszunidőszakban lezúduló eső, akár 48 km/órás sebességgel söpör végig a járatokon, halálos veszélyt jelentve az ott lakókra.

A kiterjedt alagútrendszert a Clark megyei árvízvédelmi körzet építi az 1980-as évek óta, miután a sivatagi villámárvizek több halálos áldozatot követeltek.

Ezek a betoncsatornák azonban nem közterületek, így a hatóságok folyamatosan figyelmeztetnek, hogy belépni és ott tartózkodni tilos és életveszélyes.

Egy bokáig érő, gyorsan mozgó víztömeg már képes ledönteni egy embert a lábáról, a veszélyt pedig jól mutatja, hogy 2023 szeptemberében a heves esőzések után legalább 24 vízimentést hajtottak végre, és az áradásnak halálos áldozata is volt.

A csatornákba költözésnek két fő oka van. Egyrészt a sivatagi klíma, ami a tavaly nyári, 49 Celsius-fokot is elérő rekordhőség elől sokan a föld alatti, hűvösebb járatokba menekültek.

Másrészt a felszíni hajléktalantáborok elleni egyre szigorúbb hatósági fellépés is lefelé szorítja az embereket.

Mindeközben Dél-Nevada hajléktalan népessége egy év alatt 20 százalékkal nőtt, tavaly már közel nyolcezer főt számlált; a hatóságok január 29-én tartanak újabb, átfogó számlálást a pontosabb adatokért.

„Ez egy olyan élet, ami a legvadabb álmokat is felülmúlja, de a legrosszabb értelemben” – mondta Bryan Hardimon, a Shine a Light segélyszervezet önkéntese, aki korábban maga is az alagutakban élt.

A drogok jelenléte is súlyos probléma. „Metamfetamin. Fentanil. Opioidok. Egyre többet és többet látunk belőlük” – nyilatkozta a The Washington Postnak Rob Banghart, a szervezet alelnöke.

A város álláspontja szerint a csatornák nem lakóhelyek, a beköltözést jogszabály tiltja.

Ezt a szemléletet erősíti a Legfelsőbb Bíróság tavaly júniusi döntése is, amely szélesebb körben teszi lehetővé az önkormányzatoknak, hogy korlátozzák a közterületi táborozást.

Egy sokkoló videó a jelenségről

A szociális szervezetek szerint azonban a szigorítások nem oldják meg az alapvető problémákat, mint a megfizethető lakhatás hiányát és a mentális betegségek kezelését.

Miközben a hatóságok a közbiztonságra és a balesetveszélyre hivatkoznak, civil segítők hetente ereszkednek le a csatornákba, hogy élelmiszert vigyenek az ott élőknek.

„Ötezer dolláros zsetonokkal játszanak felettünk a kaszinókban, miközben közvetlenül alattuk hajléktalanok élnek” – mondta Rob Banghart Las Vegasi riportjában pontosan a Caesars Palace kaszinó alatt állva, miközben az ott élőknek kiút kellene, orvosi segítség, detoxikáló és a rehabilitációt is beleértve.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor egy friss felmérésről: Ha ez igaz, a Tisza Párt előnye már szinte behozhatatlan
Egy új, mesterséges intelligenciát használó cég borzolta a kedélyeket a mérésével. A politológus szerint a friss számok akár a választás sorsát is eldönthetik.


Török Gábor politológus szerdán a Facebookon kommentálta a Minerva Intézet legfrissebb felmérését, amely az eddigi legnagyobb különbséget mérte a Tisza Párt és a Fidesz között. A politológus posztjában kiemeli, hogy a Minerva „új szereplő a közvélemény-kutatási piacon és érdekes módszert használ az adatfelvételnél”.

Ismertette a kutatás számait is, melyek szerint 41-28 az arány a teljes népességben, míg 54-37 a biztos szavazó pártválasztók között a Tisza Párt javára.

Török Gábor a posztjában egyértelművé tette, mit jelentene, ha ezek a számok a valóságot tükröznék. Szó szerint azt írta: „Bár sokan nem értik vagy szándékosan félreértik, azért elmondom újra: ha tényleg ez (lenne) most a helyzet, akkor ez szinte behozhatatlan előny (lenne) már két és fél hónappal a választás előtt.”

A Minerva Intézet új szereplő a piacon, és mesterséges intelligenciával támogatott telefonos adatfelvétellel dolgozik, módszertanát és nyers adatait is nyilvánosan közzéteszi. A többi kutatócég vegyes képet mutat: a Závecz és a Medián szintén a Tisza Párt előnyét mérte a biztos pártválasztóknál, a Republikon pedig a teljes népességben is, ugyanakkor a kormányközeli intézetek, mint az Alapjogokért Központ vagy a Nézőpont, a Fidesz vezetéséről számoltak be. A sajtóbeszámolók szerint a Minerva által alkalmazott AI-telefonos kutatás újdonságnak számít Magyarországon, és az intézet átláthatóságát a szakértők pozitívumként említik, de a pontosság megítélése körül vita van.

A Szeretlek Magyarország Pohly Ferencet, a Minerva Intézet Nonprofit Kft. ügyvezetőjét kérdezte korábban a módszerről:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk