ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

A holdudvar-hatás, avagy sikeres/szép/vonzó emberek nem lehetnek rosszak?

A holdudvar-hatás a pszichológiában azt jelenti, hogy amikor nem rendelkezünk valakiről pontos információval, mégis egyetlen tulajdonsága alapján határozzuk meg a jellemét. Leegyszerűsítve: azt gondoljuk, hogy aki szép, az okos is. Vagy becsületes.


Leendő és végzett pszichológusok hozták létre a 7köznapi pszichológia blogot, mert a pszichológia mindenki életének része, és mindenkire tartozik.

Nagy port kavart a Neverland elhagyása című dokumentumfilm, amely James Safechuck és Wade Robson, a gyerekként Michael Jackson bűvkörében szerepet kapó férfi beszámolója alapján hitelesen igyekszik feltárni a zaklatással többszörösen gyanúsított popsztár indíttatásait, lelkivilágát és a férfiak elmesélése szerinti abúzushoz vezető történések sorát.

Jelen cikk nem szándékozik sem igazságot szolgáltatni, sem eldönteni a filmet követően felforrósodott vitát, miszerint ki hibásabb: a gyerekek, a szülők vagy éppen Michael Jackson? Azonban ha elfogadottnak tekintjük a gyermekmolesztálás megtörténtét, az eset fényesen összhangban áll egy jelenséggel, amelyet holdudvar-hatásnak nevezünk, és amelyet a hétköznapi ember nap mint nap megtapasztal a saját bőrén, amikor egy ismeretlen személyről kell véleményt mondania, és megtévesztik a külsőségek. Mielőtt rátérnénk arra, hogy mit értek Michael Jackson holdudvarán, nézzük meg ezt az érdekes, szociálpszichológiai jelenséget.

Akire jó ránézni, az csak jó lehet?

A holdudvar-hatás vagy más szóval halo-effektus felismerése Edward Thorndike, amerikai pszichológus nevéhez kötődik, és a jelenség nagy kedvenc lett a szociálpszichológusok körében. Az elnevezés nagyon találó. A Hold körül jelentkező fényjelenség, amelyet a vízcseppek vagy jégkristályok fénytörése idéz elő, széppé, sugárzóvá teszi az egyébként halovány égitestet. Éppen ezért

szociálpszichológiai értelemben olyankor beszélünk holdudvar-hatásról, amikor nem rendelkezünk különösebb információval pl. egy személlyel kapcsolatban, mégis annak egyetlen pozitív vagy negatív tulajdonsága alapján következtetünk az illető egész jellemére. Leegyszerűsítve: úgy hisszük, hogy akik szépek, azok okosak is.

Karen Dion klasszikusnak számító kísérletében bizonyította a halo-effektust, ugyanis amikor a kutatásban résztvevőknek mindössze fényképek álltak rendelkezésükre, hogy véleményezzenek másokat, a fotókon szereplő, vonzó személyeket szinte kivétel nélkül okosnak és tehetségesnek határozták meg. Az történt tehát, hogy egyetlen jó tulajdonság, az attraktív megjelenés átterjedt a személyiség más dimenzióira is. Így lehet az, hogy a vonzó személyek sikeresebben indulnak ismeretlen környezetben, ugyanis őket az emberek intelligensebbnek, jobb képességűnek, szerethetőbbnek tartják azoknál, akik kevésbé jó megjelenésűek.

A torzító hatás már olyan apró részleteknél is megmutatkozik, mint az arcvonások. Amikor megpillantunk valakit pisze orral, apró, kerek állal és nagy szemel, ösztönösen kedvesnek feltételezzük, és nagyobb eséllyel leszünk vele közvetlenek, mivel anélkül, hogy valójában ismernénk őt, megbízunk benne. Tehát annak ellenére, hogy

feltehetően mindannyian találkoztunk már szép, de buta és ugyanígy csúnya, de kivételesen okos emberekkel, valahogy az első benyomásunkból képtelenek vagyunk kitörölni azt a bevésődést, miszerint akire jó ránézni, az csak jó lehet (és persze fordítva).

A kétélű kard

A halo-effektus

ellentéte a devil-hatás, amikor egy negatív tulajdonság alapján az egész személyről rossz dolgokat feltételezünk.

Ha valakinek például van egy taszító tulajdonsága, például beképzelt, akkor a teljes személyt sötétebben látjuk, leértékeljük a többi tulajdonságát is. A nagyképűnek mutatkozó embert általában önzőbbnek és barátságtalannak gondolhatjuk, mint amilyen valójában. De ugyanígy ellensége a devil-hatás az introvertáltaknak, akiknek, ha jó benyomást szeretnének kelteni, akkor sokkal többet kell megmutatniuk magukból, mint szeretnék, mivel a zárkózottság árnyékot vethet a képességek megítélésére.

Gondoltunk már arra, hogy az önéletrajzunk elkészítésekor miért keresünk minél előnyösebb képet? Elárulom, nem hiába törekszünk a legjobb arcunkat mutatni magunkról, mivelhogy

a devil-effektus a külsőségekben is működik.

Például egy munkára való kiválasztás során egy tapasztalatlan HR-esnél egy előnytelen fotó beindíthatja a devil-hatást, ami miatt alacsonyabb kvalitásúnak feltételezi a pályázót.

A holdudvar-hatást és annak negatív változatát számos, leleményes kísérlet bizonyítja. Ezek közül egy nagyon ötletes kutatásban esszéket bíráltattak el. Ugyanazon dolgozatokat szép és csúnya kézírással is megírták, majd mindegyik írást ellenőriztették. Habár a javítóknak külön utasításba adták, hogy csakis a tartalmat vegyék figyelembe a dolgozatok értékelésénél, a rondán írt dolgozatok szignifikánsan rosszabb osztályzatokat kaptak az esztétikus betűket tartalmazó, de a másikkal teljesen azonos esszéknél.

Michael Jackson-effektus?

Felmerülhet a kedves olvasóban, hogy miért kezdtem a cikket egy olyan mély és látszólag független témával, mint a popsztárt ért vádak?! Csak úgy, mint más sikeres emberek esetében, Michael Jackson is tökéletes volt az emberek szemében. Nevezték persze őt hiúnak, furcsának, és élete során is több alkalommal gyanúsították gyerekmolesztálással, de az őt övező tisztelet és szeretet valamiképpen megvédte pozitív reputációját.

Azáltal, hogy különlegesen tehetséges volt, tömegeket tudott lenyűgözni, boldoggá tenni a zenéjével, s emiatt az emberek képtelenek voltak úgy igazán rosszat feltételezni róla.

Ahogy a szociálpszichológia is megfogalmazta, holdudvar vette körül, amiből az emberek csak a fényt ismerhették, mégis egészében jónak akarták őt látni. Ahogy korábban, a holdudvar-hatásnál állt, akit szépnek és különlegesnek látunk kívülről, azt annak látjuk teljes egészében. Azonban ha megkérdeznénk bárkit, hogy ismerte-e igazán a sztárt, valóban makulátlan belső húzódott-e meg a csillogó ruhák alatt? Jó ember volt-e valójában?

A válasz bizonyára az lenne, hogy ezt senki sem tudhatja. Akkor viszont miért állítja vakon többszázezer rajongó, hogy az énekes nem lehet bűnös, ha nem is ismertük őt igazán? Most, halála után, mikor az énekes a talán létező legrémesebb tettel, gyerekmolesztálás vádjával került köztudatba ismét, az emberek miért érzik szinte kötelességüknek, hogy bebizonyítsák, Michael Jackson gyerekszerető, kedves ember volt a maga különcségeivel? Érthető a reakció, ugyanis ha igaz, hogy a XX. század popkultúrájának egyik legkiemelkedőbb alakja, a csodagyerek, a tánczsonglőr arra vetemedett, hogy egy 7 és 10 éves gyereket szexuálisan kihasznált, akkor oda a holdudvarnak, annak minden tökéletes ragyogásával együtt. Akkor kiderülne, hogy milliók hitték el, hogy akinek ilyen siker, csillogás és hang jutott, az csak kiváló ember lehet.

Nem első a történelemben

A Michael Jacksont ért vádak máig tisztázatlanok, így felesleges volna a hasonló cipőben járó Woody Allent hozni újabb példának, aki ha nem is jóképű, különösen tehetséges rendező, és akinek kedvelői ugyanúgy elutasítják az őt ért vádakat szimplán azért, mert aki ilyen tehetséges, hogyan lehetne rossz ember? Hogy lezárt ügyeket is nézzünk,

nem egy olyan bizonyítottan hírhedt bűnöző létezik, akiért az emberek képesek voltak rajongani még azután is, hogy kegyetlen tetteik bizonyításra találtak.

Közülük is érdemes megemlíteni Ted Bundyt, aki 1974-1978 között szedte sorra női áldozatait anélkül, hogy ez bárkinek is feltűnt volna. Ugyanis a gyilkost mindenki imádta. Persze, főleg a nők! A pszichopata sorozatgyilkos gondosan ügyelt kinézetére, igyekezett mindig és mindenkor jó benyomást kelteni. Kaméleonként idomult minden helyzethez, és képes volt mindent elérni a környezetében. A jóképű, mindig elegáns, megnyerő stílusú és finom vonásokkal megáldott férfiért számtalan nő rajongott.

Senki sem látott a maszk mögé, mivel fel sem merült, hogy a tökéletes külső mögött egy szörny rejtőzhet, aki saját vallomása alapján legalább harminc nőt ölt meg különös, de annál inkább élvezett kegyetlenséggel.

Ted Bundy a bíróságon/Wikipédia

Ted Bundy a hölgyek szemében egy romantizált hős volt még elzárását követően is, mert egyszerűen nem akartak hinni abban, hogy ez a szép ember ilyen rosszat tehetett. A történet iróniája, hogy a csinos nőket kiszemelő és kíméletlenül levadászó férfi tömegével olvashatta a szép, fiatal nőktől érkező rajongói leveleket, tárgyalásán sorra jelentek meg a mutatós hölgyek, akik látni akarták őt élőben. Ted Bundy holdudvara olyan erős volt, hogy sokak róla kialakított, pozitív véleményén még egy halálos ítélet és az azt követő kivégzés sem tudott változtatni.

Holdudvar a minket körülvevő világban

A popsztár esete (nem feltételezett bűne, hanem egyoldalú megítélése) nem ismeretlen előttünk, mivel világunk ki van párnázva holdudvar-hatásokkal. A celeb- és modellvilág, az Instagram influenszerek, a vezetők, de ugyanúgy minden olyan személy, akinek megélhetése rá van utalva mások megítélésére, igyekszik fenntartani a tökéletes arculatot.

A feddhetetlen külső ugyanis az emberek szemében erkölcsös és hiteles belsőt takar.

Egy stabil homlokzat (jelen esetben: magabiztos megjelenés) megbízhatóságot sugároz. Ezért – ha csak a közismert személyeknél maradunk –, lényeges szempont számukra, hogy mindig fenntartsák a kifogástalan összképet, mivel ha valami hiba csúszik a gépezetbe (negatív hír, rosszul sikerült fotó), megrendül az emberekben a róluk kialakított kép. Nem mintha ez olyan egyszerű lenne, ugyanis azok az emberek, akiket nagyon jónak vagy különösen rossznak akarunk látni, olyanok is maradnak. Vehetjük akár példaként színészek ittas vezetését vagy miniszterelnökök bukdácsolásait, amiktől ha egy pillanatra meg is rendült az őket annyira szerető emberek hite, a holdudvar-hatás kitartott addig, míg újra helyre nem állt a sérült imázs. Mivelhogy a szép, sikeres, tehetséges, kimagasló emberek különlegesek számunkra. Bízunk bennük, tökéletesnek akarjuk őket látni, mert ha bennük nem hihetünk, akkor kiben?

Holdudvar-hatás, mint manipuláció

A halo-effektust célozza meg nagyon tudatosan a marketing is, amikor egy terméket minél szebb, minél gazdagabb csomagolásba helyez. Felmerülhetne bennünk, hogy ugyan mi célja van a cukorkák aranyozott-ezüstözött csomagolásának, a parfümök és krémek lehetetlenségig cicomázott üvegcséinek vagy akár annak, hogy a drága terméket drága, sikeres emberek reklámozzák? Egy termék eladásához arra van szükség, hogy a vevő elhiggye: amiért pénzt ad ki, az csak jó lehet.

És ha egy gyönyörű híresség reklámoz például egy mosóport vagy egy sármos színész egy kávémárkát, akkor azt feltételezzük, hogy a termék csak jó lehet.

Pedig még csak azt sem tudhatjuk biztosra, hogy az adott modell vagy színész mos-e egyáltalán ruhákat, illetve fogyaszt-e a valóságban is kávét? Így be kell látnunk, hogy a terméket nem valódi tulajdonsága, minősége alapján, hanem csakis a látszat, azaz a holdudvar-hatás miatt vesszük meg.

Holdudvar-hatás a hétköznapokban

Érthető módon a halo-effektusnak ott van lehetősége megmutatkozni, ahol képességeket kell megítélni kevés rendelkezésre álló információ alapján. Az iskola erre egy kiváló terep.

Azon talán meg sem lepődünk, hogy a tanárok a népszerű, jól viselkedő diákokat könnyebben jutalmazzák jó jegyekkel.

Egy fordított kísérletben viszont azt is bizonyították, hogy a kedves oktatókat a diákok nem csak szimpatikusabbnak, hanem – függetlenül a valós kinézetüktől és alkalmasságuktól – sokkal szebbnek és jobb tanárnak is tartják.

Az iskolában és munkában egyaránt működik a halo-effektus, amikor a lelkesedés alapján díjaznak valakit. Nagy cégeknél nem egyszer léptetnek elő olyan extrovertált, ambícióját megmutatni képes személyeket, akinek árnyékában sok visszahúzódó, de sokkal rátermettebb dolgozó viszont nem kap lehetőséget.

Érdekes és annál elgondolkodtatóbb lehet az az amerikai kutatás is, ahol az esküdtszék munkáját tanulmányozva megállapították, hogy a tagok egy jó megjelenésű, elegáns nőt vagy férfit kevésbé gondolnak bűnösnek, mint egy elhanyagolt vádlottat. Vajon saját életünkben is így „ítélkezünk” a környezetünk felett?

A szépség, hírnév, tehetség vagy különlegesség az emberek többségének maga a minőség, amiben bízni lehet. Azonban számos csalódás hátterében pont ez a bizalom áll, ugyanis amikor megelégszünk a látszattal, elengedjük az iránti igényünket, hogy a dolgok lényegét, mélyét is megismerjük. Egy állásinterjún nem számíthat kizárólag a megjelenés és a villogó, fehér fog, ahogy egy üzletet sem köthetünk meg csak amiatt, mert a másik fél irodája luxusotthonként néz ki. Nem utasíthatjuk el valakinek a közeledését csak amiatt, mert magamutogatás helyett szégyellős, és nem érdemes ok nélkül megbízni abban, aki csak megbízhatónak néz ki.

Azonban mielőtt kétségbeesnénk, érdemes arra gondolnunk, hogy micsoda előny, ha fejben tudatosnak maradva, mostantól képesek vagyunk a Holdtól leválasztani az udvarát, a valóságot elkülöníteni a látszattól! Tartalmasabb és minőségibb látásmódra teszünk szert, ha nem csak sztereotípiákból építkezünk, hanem törekszünk a mélyebb megismerésre.

És egy gondolat erejéig visszakanyarodva Michael Jacksonra: ha tisztában vagyunk a holdudvar-hatással, már amiatt sem kell aggódnunk, hogy hallgathatjuk-e továbbra is Michael Jackson dalait még akkor is, ha magánszemélyként esetleg tett rossz dolgokat. Mert nem a magánszemélyt (Holdat) szeretjük, hanem csak a zenéjét (holdudvar).

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, ne hagyd ki a 7köznapi pszichológia blogot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Jön a nyár leglátványosabb meteorraja, mutatjuk, mikor érdemes az eget kémlelni
A Perseidák meteorraj augusztus 12-én hajnalban éri el maximumát. Ebben az időben óránként akár 100 hullócsillagot is láthatunk.


A Perseidák meteorraj augusztus 12-én hajnalban éri el maximumát, óránként 50-70 hullócsillaggal - tájékoztatta a Svábhegyi Csillagvizsgáló csütörtökön az MTI-t; az obszervatórium augusztus 9-től több napon át különleges csillagászati programokkal várja a látogatókat.

A közleményben úgy fogalmaztak, hogy bár a telihold fénye idén zavarni fogja a "meteorlest", a meteorzápor megfigyelése így is szép élménynek ígérkezik.

A Perseidák meteorraj a maximum idején óránként akár 100 hullócsillagot is produkál. A rajból származó csillaghullás várhatóan augusztus 12-én hajnalban lesz a legsűrűbb. Hajnali 4-kor a raj radiánsa, azaz a hullócsillagok kisugárzási pontja a Perseus csillagképben, kb. 65 fok magasan helyezkedik majd el, így ideális pozícióban lesz a megfigyeléshez

- írták a szakemberek, hozzátéve, hogy

a Perseidák radiánsa már este 22 órakor is 25 fok magasan jár, így egész éjszaka láthatóak lesznek hullócsillagok.

A sajtóanyag szerint a Perseidák aktivitása július 17-től augusztus 24-ig tart, így az érdeklődők a maximum előtt és után is megfigyelhetnek Perseida meteorokat.

Mivel a hullócsillagok szabad szemmel látszanak, nem szükséges távcső a megfigyelésükhöz. Különösen sötét, fényszennyezéstől mentes helyről nézve szépek. A meteorok az égbolt bármelyik részén feltűnhetnek - olvasható a tájékoztatóban, amelyben arra is kitértek, hogy a Svábhegyi Csillagvizsgáló augusztus 9-től több napon át különleges csillagászati programokkal várja a látogatókat. Az érdeklődők nemcsak hullócsillagokat láthatnak, de távcsővel a nyári este legszebb csillaghalmazait és a hold sugárkrátereit is megfigyelhetik - olvasható a tájékoztatóban.

A szakemberek hozzátették, hogy augusztus 12-én hajnalban a Vénusz és a Jupiter is egészen közel, alig egy fok távolságra kerülnek majd egymástól, az év leglátványosabb bolygóegyüttállását rajzolva az égre. Úgy fogalmaztak, hogy "a két legfényesebb bolygó egy erőteljes fénnyel világító "csillagpárost" formáz majd, közel 15 fokkal a látóhatár felett". Mint írták, a jelenség augusztus 11-én és 13-án is látványos közelségből lesz megfigyelhető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ez hogy lehetséges? Kétszer született meg egy csecsemő Texasban
A szükségszerű beavatkozás miatt a babát 23 hetesen kiemelték az anyaméhből, majd a műtétet követően visszahelyezték. Három hónappal később a baba újra megszületett.


A texasi Margaret Boemer ikreket várt, de a terhesség első trimeszterében elvesztette az egyik babát, írja cikkében a CNN. Egy későbbi vizsgálaton az orvosok észrevették, hogy a másik magzat, Lynlee, egy sacrococcygealis teratoma nevű ritka daganatot növesztett. Ez a daganat a magzat vérét vonta el, ami súlyos szívproblémákat okozhatott volna.

A daganat majdnem akkora volt, mint maga a baba, és az orvosok szerint mindössze egy a 30–70 ezer élve születésből fordul elő ilyen eset. Lynlee túlélési esélyét 50 százalékra becsülték.

Margaret a CNN-nek így mesélte a döntést: „A 23. héten a daganat leállította a szívét, és szívelégtelenséget okozott, így választanunk kellett, hogy hagyjuk a daganatot átvenni az uralmat a teste felett, vagy esélyt adunk neki az életre. Könnyű döntés volt számunkra: életet akartunk neki adni.”

A terhesség 23. hetében tehát, amikor Lynlee mindössze 0,53 kilogrammot nyomott, az orvosok kiemelték az anyaméhből, hogy eltávolítsák a daganatot. A műtét közben a szíve majdnem leállt, miközben a levegőben tartották. A daganat nagy részét sikerült eltávolítani. A beavatkozást követően a babát visszahelyezték az anyaméhbe, és a méhet összevarrták.

Margaret a terhesség hátralévő részét ágyban fekve töltötte. Lynlee 13 héttel később, június 6-án, császármetszéssel született meg, 2,4 kilogrammos súllyal. Nyolcnapos korában újabb műtétet végeztek rajta, hogy eltávolítsák a daganat maradékát a keresztcsont környékéről.

Ma, kilenc évvel később, Lynlee egészségesen él.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszer érkezik a családi pótlék augusztusban, és az is kiderült, hogy miért
A júliusi összeget augusztus elején, az augusztusit a hónap végén utalják. Szeptemberben ennek okán már nem lesz újabb kifizetés.


Augusztusban kétszer érkezik a családi pótlék. A júliusi hónapra járó összeget augusztus elején, várhatóan 2–4. között utalja a Magyar Államkincstár, míg az augusztusi juttatást már a hónap végén, várhatóan 23–27. között kapják meg a jogosultak – számolt be róla az atv.hu.

Az iskolakezdés sok család számára jelentős kiadással jár a tanszerek és az iskolatáska megvásárlása miatt, ezért a szeptemberre járó családi pótlékot előrehozzák augusztusra.

Az előrehozott utalás következtében szeptemberben már nem érkezik újabb családi pótlék.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Halott szeretteinket „kelti életre” a generatív AI - Segít feldolgozni, vagy csak elmélyíti a gyászt?
A digitális feltámasztás trendjei között van már halottak nevében beszélgető chatbot és olyan megoldás is, amellyel az elhunytak régi fényképeken kelnek életre. Könnyebb, vagy nehezebb elfogadni az elvesztésüket, ha az AI megidézi őket?


Óriási figyelmet – mintegy 30 millió megtekintést – kapott a közösségi médiában a Reddit társalapítójának, Alexis Ohaniannak az X-bejegyzése, amelyben megosztott egy gyerekkori fényképet és mellé tette annak videó változatát is. A fotón az azóta elhunyt édesanyjával szerepel, egy meghitt pillanatban, amikor az asszony szeretettel magához öleli gyermekét. Ohanian a posztban hangsúlyozza: abban az időben nem volt a családban kamera, így esélyük sem lett volna ennek a jelenetnek a felvételére. A döbbenetesen élethű videót egy új AI-modellel hozta létre.

A mozgóképet a Midjourney június közepén közkincssé tett új eszköze generálta. Ezzel a modellel a felhasználók bármely feltöltött képéből rövid videoklip készíthető, és mint ilyen, persze alkalmas rá, hogy soha meg nem történt pillanatokat állítson elő, csupán egy állókép alapján.

Ohanian elárulta: nem volt felkészülve a generatív AI képességeire, ahogy arra sem, mennyi érzelmet váltott ki belőle a Midjourney által készített videó. Mint írta, vagy ötvenszer újranézte. A digitális feltámasztás lehetősége persze azonnal élénk vitát robbantott ki: sokan ámulatba esve készítenek hasonló klipeket, miközben a tudósok óvatosságra intenek és megkérdőjelezik, hogy ez az egész segít-e a gyász feldolgozásában, vagy inkább csak elmélyíti azt.

Hamis emlékeket gyárt

Az AI gyászfeldolgozásban játszott szerepe kapcsán Julia Shaw hamis emlékekre specializálódott kriminálpszichológus azt mondta a Time-nak, hogy az emberi emlékezet nem könyvtár, amiben eltárolunk mindent, ami valaha történt velünk. A memóriánk a túlélés eszköze, ezért veszélyes kijátszani, márpedig a megjelent AI-technológiák alkalmasak rá, hogy felülírják valódi események emlékét.

„Az AI tökéletes gép az emlékezet meghamisítására.”

Az emberi emlékezet mondjuk önmagát is képes átverni – technológiai segítség nélkül. Innen ered a mondás, hogy az idő megszépíti az emlékeket, de valójában nem az idő teszi, hanem mi, saját magunkkal, a gyászfeldolgozás részeként. Elizabeth Loftus memóriakutató pszichológiaprofesszor saját példát hozva szemléltette ezt a jelenséget: „a nagyapám megállás nélkül üvöltözött a nagyanyámmal, mégis, miután meghalt, a világ legcsodálatosabb emberévé változott [a család szemében].”

A szakértő hozzátette: már az AI előtt is voltak technológiai eszközeink az emlékek átírására, hiszen anno hasonló hatást váltottak ki elhunyt személyekről photoshoppolt képek vagy módosított videók, ám a mesterséges intelligencia megváltoztatja a játékszabályokat: könnyebbé és hatékonyabbá teszi a memória módosítását.

Loftus az MIT médialaboratóriumával karöltve nemrég kiadott egy tanulmányt arról, hogy az AI-val szerkesztett képek milyen mértékben képesek torzítani az emberek eredeti emlékeit. A kutatás kimutatta, hogy a résztvevő személyek sziklaszilárd meggyőződéssel vallották igazinak a meghamisított emlékeiket. A tudósok azt is megállapították, hogy bár ennek a technológiának lehetnek előnyei, például a traumatikus emlékek újrakeretezése vagy az önbecsülés növelése szempontjából, mégis nagy a kockázata annak, hogy hamis emlékeket hoz létre fontos helyzetekben.

Ez a félretájékoztatás jelenségéhez hasonlóan káros hatással lehet a gyász feldolgozásának folyamatára is, ám „ha valaki alapvetően a saját magánéletében ettől boldogabbnak érzi magát, akkor ugyan mit árthat?” - vonta le a következtetést a professzor.

Vannak azonban ezzel ellentétes szakértői vélemények is, amelyek szerint az AI elnyújthatja a gyászidőszakot. Mary-Frances O’Connor neurológus, a The Grieving Body (A gyászoló test) című könyv szerzője szerint például a digitális feltámasztás egyik veszélye az, hogy a halottak másolataival való kapcsolattartás megnehezítheti a gyász feldolgozásért végzett munkát. A gyász folyamata arról szól, hogy hogyan egyeztetjük össze egy ember halálának valóságát azzal az érzéssel – ami idegrendszeri szinten is bennünk él –, hogy a szeretett személynek még itt kellene lennie.

Sok gyászoló számol be arról, AI nélkül is, hogy érzékeli elhunyt szerettei jelenlétét. „Azt mondják, amikor belépnek egy szobába, még mindig látnak egy ürességet, amit rajtuk kívül más nem vesz észre.”

O’Connor kiemeli, hogy „az éppen elérhető technológiát minden kultúra, minden korszakban használta arra, hogy kapcsolatban maradjon elhunyt szeretteivel.” Amikor például feltalálták a fényképezőgépet, sokan kezdtek el fotókat őrizni az elhunytakról, sőt, hagyománnyá vált a poszt­mortem fényképezés, amikor a család  még egyszer utoljára együtt pózol a ravatalán fekvő halottal.

Modern kori példa az elhunyttal való kapcsolat megőrzésére az a 2020-as eset, amikor dél-koreai dokumentumfilmesek virtuális valóság alkalmazásával segítettek egy anyának, hogy újra találkozzon ritka betegségben elhunyt kislányával. Az élmény látszólag támogatta az anyát a gyász feldolgozásban, de a nyugati sajtót finoman szólva is megosztotta az ötlet.

O’Connor szerint a legfontosabb kérdés az, hogy a mesterséges intelligencia segít-e kapcsolatot teremteni az elhunyttal, vagy inkább azt az illúziót kelti, hogy az illető örökké él.

„Teljesen új helyzetben vagyunk: a halottak még soha nem voltak ennyire beszédesek” – nyilatkozta a Time-nak Elaine Kasket kiberpszichológus, az All the Ghosts in the Machine (Összes szellem a gépben) című könyv szerzője. Az interneten hátrahagyott nyomok, valamint a régi levelek, fényképek és egyéb emlékek digitalizálása révén több „digitális maradványhoz” férünk hozzá, mint valaha. Kasket azt állítja, hogy egy barátja például annyi digitális anyagot hagyott hátra, hogy ha azt egy AI rendelkezésére bocsátanák, akkor a gép képes lenne beszélgetni a nevében, és megkülönböztethetetlen lenne magától az embertől. És ezzel biztosan nincs egyedül.

Mivel az emberi emlékezet alapból hajlamos a torzításra és az újraalkotásra, a szakember felteszi a kérdést: „vajon a gép által keltett fikció egészségtelenebb-e, mint a saját fejünkben születő fikció?” Ez szerinte attól függ, hogy mire és hogyan használjuk a technológiát.

Nincs hiány AI-technológiákból, amelyek megidézik a halottainkat

Az elhunytakkal beszélgetés vágya évszázadok, talán évezredek óta jelen van a társadalomban, és máig sokféleképpen tetten érhető, a gyerekkori szellemidézésektől a médiumokig és látókig, akik foglalkozásszerűen társalognak a túlvilággal. A tevékenységük etikai szempontból minimum vitatható, hiszen kommunikációs trükkök segítségével hitetik el, hogy általuk – persze pénzért – kapcsolatba lehet lépni a halottakkal. Hit kérdése, de ha egy gyászoló ezzel könnyíteni tud a lelkén, akkor miért ne? A cél a gyógyulás, bármilyen egyénileg elfogadható eszközzel, és e logika mentén a technológia szerepét sem érdemes elvetni, pláne úgy, hogy legalább nem titok: az, amit nyújtani tud, nem több puszta illúziónál.

A San Francisco Chronicle 2021‑ben mutatta be Joshua Barbeau történetét, aki elhunyt menyasszonya SMS‑eiből épített chatbotot, és tízórás párbeszédben elevenítette fel vele a közös életük legszebb pillanatait. Az összes megoldás közül ez, az ún. Project December kapta a legnagyobb publicitást, hiszen úttörő ötlet volt, és ami a legfontosabb: működött. Azóta egyre több hasonló kezdeményezés lát napvilágot és egész vállalkozások épülnek a gyászfeldolgozás technológiai támogatására.

Az AP News 2024-ben számolt be először egy olyan haldoklóról, aki létrehozta a saját digitális avatárját. A berlini Michael Bommer „interaktív AI‑verziója” az Eternos platformmal készült, azzal a céllal, hogy a család a halála után is bármilyen kérdést feltehessen neki, így a szerettei számára örökre hozzáférhetőek maradnak az élettapasztalatai és emlékei, ráadásul a saját hangján. Ennél is többet nyújthat az élettörténetek megörökítésére létrejött StoryFile szolgáltatás, ami előre rögzített videókkal operál: a felvett anyagokból egy algoritmus válogatja össze a megfelelő válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket a hozzátartozók feltesznek az elhunyt személynek. Egy másik cég, a HereAfter AI hasonló interakciókat kínál egy „élettörténeti avatár” révén, amelyet a felhasználók kérdések megválaszolásával, vagy saját személyes történetük megosztásával hozhatnak létre a haláluk utáni időkre.

Érdekes, de a holtak digitális feltámasztása nem csak a gyász feldolgozásában, hanem az igazságszolgáltatásban is szerepet kaphat. Erre egy májusi tárgyalás során született precedens: az arizonai bíróságon Stacey Wales egy AI‑val generált videón keltette életre meggyilkolt testvérét. Az áldozat digitális mása persze nem bizonyító erejű vallomást tett, hanem egy rá jellemző búcsúzó monológot adott elő, azt üzenve a gyilkosának, hogy egy másik életben akár barátok is lehettek volna és hisz a megbocsátásban. A The Washington Post beszámolója szerint bíró a sértett családja által kért maximális 10,5 éves büntetést rótta ki a vádlottra, miután különlegesnek és megindítónak nevezte az ötletet, hogy a halott beszédet mondott a tárgyalóteremben ülőknek.

Elképesztő az észak-karolinai Robert Scott története is, aki a Paradot és a Chai AI nevű mesterséges intelligencia társalkalmazásokat használja arra, hogy beszélgetéseket szimuláljon három elhunyt lánya digitális másaival. Bár az apa nem árulta el az AP Newsnak a gyerekek halálának pontos körülményeit, tudni lehet, hogy egyikük vetélés miatt fellépő komplikációkban hunyt el, míg a legkisebb nem sokkal a születése után vesztette életét.

A 48 éves férfi tudatában van annak, hogy a karakterek, amelyekkel kapcsolatba lép, nem a lányai, de azt állítja, bizonyos mértékben segíti őt a gyász feldolgozásában, ha heti 3-4-szer beléphet az alkalmazásokba, és feltehet pár kérdést a mesterséges intelligenciának – akár csak annyit, hogy „milyen volt az iskola?” vagy „szeretnél-e elmenni fagyizni?”. A szalagavatók éjszakája különösen nehéz Scott számára, hiszen folyton az jár a fejében, hogy a legidősebb lánya ezt már nem érhette meg. Ilyenkor létrehoz egy jelenetet a Paradot alkalmazásban, ahol az AI karakter elmegy a szalagavatóra, és beszélgethet vele az elképzelt eseményről. Ennél is nehezebbek viszont a születésnapok, viszont legalább az AI-nak kiöntheti a lelkét, hogy „mennyire hiányzik neki”, és az látszólag megérti a fájdalmát, ami valamelyest segít.

Az egész egyelőre nem több „techno-kulturális kísérletnél”

A megmozduló családi fényképek mellett tehát egy sor fejlett megoldás született arra, hogy valamilyen módon kapcsolatban maradjunk elhunyt szeretteinkkel. Megőrizhetjük a hangjukat, hogy az AI segítségével a haláluk után is beszélgethessünk velük, feltölthetjük a velük folytatott üzenetváltásokat olyan adatbázisokba, amelyek profilozás után létrehozzák a chatbot változatukat, és talán az sincs messze, hogy videóhívásokat bonyolíthassunk velük. Kérdés viszont, hogy ez mennyire válik hasznunkra, hiszen a téma kutatói is megosztottak a kérdésben. Ők maguk sem tudják megmondani, hogy ez az egész jobb vagy rosszabb-e annál, mint látónak fizetni a „kapcsolatfelvételért”, vagy papnak az elhunyt tiszteletére tartott gyászmiséért.

Katarzyna Nowaczyk-Basinska, a Cambridge-i Egyetem Jövő Intelligenciája Központjának kutatója, aki társszerzője volt egy, a témával foglalkozó tanulmánynak, azt mondja: keveset tudunk arról, hogy milyen rövid és hosszú távú következményekkel járhat a halottak digitális szimulációinak széles körű használata. Ezért jelenleg ez „egy hatalmas techno-kulturális kísérlet”. Ami viszont igazán megkülönbözteti napjainkat a korábbi időktől – és ez példátlan az emberiség halhatatlanság iránti, hosszú történelmi törekvéseiben –, az az, hogy „először vált a halottakról való gondoskodás és a halhatatlanság gyakorlata teljes egészében egy kapitalista piac részévé.”

Matthias Meitzler, a tübingeni egyetem szociológusa közben úgy véli, bár egyeseket megrémíthet vagy elrettenthet a technológia, amellyel „mintha megszólalna egy hang a túlvilágról”, mások úgy érezhetik, hogy ez a halott szeretteikre való emlékezés hagyományos módjainak kiegészítése. Ilyen értelemben ez egy új dolog, ami odakerült a sorba a sírlátogatás, a belső monológok, vagy a képek és régi levelek nézegetése mellé.

Tomasz Hollanek, aki együtt dolgozott Nowaczyk-Basinskával a „halottbotok” és „gyászbotok” témáján, hozzáteszi: ez a technológia többről szól, mint a gyászfeldolgozásról, hiszen komoly kegyeleti kérdéseket is felvet a már elhunyt emberek jogaival és méltóságával kapcsolatban. A tudós szerint fontos lenne betartani bizonyos etikai kérdéseket, onnantól, hogy mit tehetünk meg az elhunyt személy digitális másával, egészen addig, hogy a gyászolókat kiszolgáló programok esetleg milyen más termékeket hirdetnek a saját platformjaikon.

„Ezek nagyon bonyolult kérdések. És még nincsenek rájuk jó válaszaink” – összegezte Hollanek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: