470-et adott, és csak egy kicsit fojtogatott
Továbbra is virágzik az illegális prostitúció
Dés Fanni a kint tartózkodása alatt azt tapasztalta, hogy az illegális prostitúció az új zónák ellenére ugyanúgy virágzik a belvárosban, a Langstrassén és környékén, mint korábban. Ezeken a helyeken a nők továbbra is teljesen kiszolgáltatottak, a kézzelfogható változás csak annyi, hogy a futtatók láthatóan nincsenek jelen a környéken.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen eltűntek volna, egyszerűen jobbnak látják távol maradni. A kutatásban megkérdezett nők egy “baráton” keresztül jutottak ki Zürichbe, ők az úgynevezett kápók. A rendőrségi szigorítás után a mögöttük álló futtatók biztonságosabbnak érezték Magyarországról irányítani az üzletet, így ezek a kápók sokszor az otthon élő futtatók meghosszabbított kezeként működnek.
Az interjúalanyok folyamatos félelemben élnek, az illegalitásban dolgozó nők teljesen ki vannak szolgáltatva nem csak a használóiknak, de a futtatóiknak és a főbérlőiknek is. A rendőrök a legtöbb esetben nem védik meg őket a jogsértésekkel szemben, a mélyszegénységből érkező nőknek pedig szinte válogatás nélkül, minden üzletet el kell vállalniuk a pénz miatt.
"Egy csávó egyszer azt akarta, hogy üssön engem 400 frankért (kb. 110 ezer forint – a szerk.). És mondtam, hogy nem, bolond vagy? Pusztulj el innen. És az egyik lány meg nem értette, hogy mit mond a csávó, bár a domot érthetné. Ez azt jelenti, hogy ő üt meg fojtogat, meg ilyenek. A csávó ezt csinálja, és felvitte. Én mondtam neki, hogy de ne vidd fel, tudod, ez mit jelent? De mondta, hogy kell a pénz, a 400 frank. Mondtam, hogy hát jó, akkor vigyed. Jön le, piros volt a nyaka. Tudtam. Na, mondom, mi van? Oh, hát 470-et (kb. 130 ezer forint – a szerk.) adott, és csak egy kicsit fojtogatott, miközben szexeltünk"
– mondta az egyik interjúalany.
Túllépik a 90 napos engedélyt
A kutató szerint a Strichplatz sem tudja biztosítani azt, hogy a szegényebb országokból érkező nők legálisan dolgozhassanak szexmunkásként. A többség a 90 napos munkavállalási engedélyt váltja ki, amit az évben úgy oszthatnak be, ahogy szeretnék. Elmehetnek néhány napra Svájcba, utána hazamehetnek, majd visszatérhetnek. Ha letelepednének, akkor nem vonatkozna rájuk ez a 90 napos korlátozás, azonban a magas albérleti díjak mellett nem engedhetnek meg maguknak saját bérleti szerződést, ami a letelepedés feltétele lenne.
Dés Fanni szerint a magyar nők többsége 90 napnál tovább is árul szexet a városban, akár azért, mert a futtatójuk nem engedi őket haza három hónap után, akár azért, mert nem tudnak ennyi idő alatt elég pénzt összeszedni.
Tíznaponta. Változó, van úgy, hogy négy napra megyek haza, van, hogy többre. Hát, hogy tíz napnál többet itt nem bírok tovább, és nem is keresnék, próbáltam a legelején három hetet kint lenni. Azt a pénzt én nem keresem meg három hét alatt. Meg természetesen ugye a férjem miatt
– mondta egy nő. Lejárt engedéllyel pedig nem tudnak a kijelölt zónákban dolgozni, így illegalitásba kényszerülnek.
Nem tudják megfizetni a napijegyet
A Strichplatzon napijegyeken keresztül kell adót fizetni, amiket az erre létrehozott jegyautomatákban lehet megvásárolni. Az itt dolgozók egy része (köztük magyarok is) inkább kockáztat, és nem váltja ki a napijegyet, hiszen sok nő eleve lejárt munkaengedéllyel dolgozik. A szociológus szerint a magyar nők többsége azért sem tudja kifizetni a legális zónákba szükséges napijegyet, mert a lakásbérlés nagyon sokba kerül, a futtatóik is sok pénzzel húzzák le őket, és az itthon maradt családot is ők tartják el.
A megkérdezettek nagy része azt nyilatkozta, hogy a megkeresett pénz nagy részét, körülbelül felét a magas szobaárakra kénytelenek költeni. “Hát azért lehetne szebb. Ez a szoba száz frankért… Azért én egy szép szobát képzelek el egy napra, nem? Ott van egy ágy, egy szekrény, egy tévé, azt’ ennyi. Meg egy asztal” – mondta az egyik interjúalany.
A megkérdezett nők közül már egyikük se szeretne tíz év múlva szexet árulni, és többségük Magyarországon képzeli el a jövőjét, ahol saját vállalkozást vezetnének és/vagy háztartási munkát végeznének.
"Hát tíz év múlva én már mindenképpen szeretnék családot és otthont. Hát otthont, jó itt, vagy Magyarországon, de szeretnék egy saját lakást, mindenképpen egy stabil családot, gyereket, tehát semmiképpen se szeretném ezt csinálni. Most úgy vagyok vele, hogy jó, még várok három évet, hogyha semmit se sikerül ebből kihozni, akkor viszont abbahagyom. Akkor így jártam, ráfáztam. Tehát tényleg még ezt a három évet megvárom, akkor már ott leszek, hogy 25, és ha addig semmi nem sikerül, akkor ennek nincs értelme. Így is már 22 vagyok, öregnek számítok, mert mindenki 18-19 éves, igen, úgyhogy ez elég kellemetlen. Saját házat, kocsit szeretnék, és a gyerekeim szaladgálnak körülöttem, és dolgozom otthon [Magyarországon]. Így képzelem el. Nem tudom, recepció vagy ilyesmi állásban"
– mondta az egyik lány.