SZEMPONT
A Rovatból

"1995-ben valószínűleg beborult volna a magyar parlament jelentős része" – Ungváry Krisztián az ügynökaktákról

A történész legújabb kötetében bemutatja, hogy a rendszerváltozás óta miért nem nyilvánosak az ügynökakták, miért maradt el a szembenézés a múlttal, és kik a felelősök azért, hogy máig nem látunk tisztán az 1990 előtti állambiztonsági hálózatok ügyeit illetően.


Közel három évtizeddel a magyarországi rendszerváltás után a pártállami múlt feltárása továbbra is a politikai elit és a társadalom egyik legsúlyosabb adósságának számít. A "társadalmi katarzis" elmaradásáért azonban csak részben okolható a politikai és gazdasági átmenet békés, konszenzuális jellege: a harmadik magyar köztársaság mindenkori hatalmi elitjének így is módjában állt volna szembenézni a múlttal, biztosítani a pártállami iratok nyilvánosságát, és megnevezni a felelősöket.

A probléma azonban rendre a változó hatalmi érdekek és a kicsinyes politikai játszmák fogságába került, s így a társadalmi megtisztulás folyamata helyett a kérdés elsikkadt az egyre-másra kirobbanó közéleti botrányok és az azt követő perek sűrűjében - ez áll Ungváry Krisztián történész legújabb kötetének bevezetőjében. A kutatóval, akinek egyik szakterülete a pártállami titkosszolgálatok működésének kutatása a könyv kapcsán beszélgettünk.

– Korábban is sokat foglalkozott az állambiztonsági dokumentumok témakörével, miért érezte úgy most, hogy egyfajta összefoglalásként egy monográfiát kell megjelentetnie?

A pártállami múlttal, annak feltárásával sokat foglalkoztam, valóban, ám egyszer érkezett egy felkérés, hogy német nyelven írjak egy összefoglalót, akkor jöttem rá, hogy nincs magyarul ilyen. Kellene írni egy – a németnél persze lényegesen bővebb – összefoglalást, monográfiát – gondoltam én. Az is érdekes, hogy hogyan reagált a társadalom, a közélet az adott ügyekre. 15-20 évvel ezelőtt és később is megdöbbentő reakciók érkeztek akkor, amikor kiderült valakiről, hogy kapcsolatban állt az állambiztonsági szolgálatokkal. Komplett mosogatóbrigádok álltak fel egy-egy ügy kapcsán a politika minden oldalán, kiállva a besúgók mellett. Ez ma már szinte hihetetlennek tűnik, ennek persze vannak mélyebb okai, ezt is megpróbáltam megfogalmazni, de leginkább az volt a célom, hogy bemutassam az elmúlt 27 évben a politika mulasztásait.

– Mikor kezdődtek a mulasztások, hol volt ön szerint az a pont, amikor el kellett volna kezdeni a szembenézést? 1990-94 közt rendezni lehetett volna ezt?

Rendezni sosem késő, 100 évvel később sem. Legjobb persze a rendszerváltás pillanatán lett volna, de ezt nem tartom ma sem reálisnak. Mégpedig azért, mert a rendszerváltás békés és konszenzuális volt, ugyanis a korábbi állampárt vezényelte le jelentős részben a folyamatot. Innentől persze problémás az ügy, és nem csak azért, mert igyekeztek átmenteni magukat, hanem a békés jelleg következményeképp a társadalomban sem volt meg az az elementáris igény a tisztánlátásra, amely segített volna a folyamat elindulásában. Nem volt meg az igény arra, hogy Németh Miklóst vagy Horn Gyulát felelősségre vonják, akár büntetőjogilag. Nem voltak annyira népszerűtlenek, mi több, 1994-ben visszatértek a hatalomba, megjegyzem, ha a mai választási rendszer lett volna, kétharmadot kaptak volna.

Azt látjuk a mai napig, hogy a politika kisstílű módon zsarolási adatbankként használja az állambiztonsági dokumentumokat, ahelyett, hogy mindenkinek egyenlő feltételeket biztosítanának a kutatásra.

– Hogy döntött arról, hogy mi kerül bele a kötetbe?

Hangsúlyoznám, hogy ez egy új könyv, tehát nem a korábbi tanulmányaimat szerkesztettem egybe. Teljesen más szempontból írtam akkoriban, és mint kutató, olykor áldozatává is váltam az ügyek kezelésének. Minden olyan botrányt feldolgoztam most, ami a magyar sajtót akár egy kicsit is megmozgatta az utóbbi 27 évben. Szerepelnek a nagy ügyek Torgyántól Csurkán keresztül Orbán Viktor hírbe hozásáig, szerepelnek benne a felelősségre vonási próbálkozások, és azok elsüllyedése, az iratok kezelésének gyakorlata, és annak botrányos momentumai, beleértve az adatvédelmi hatóság – nem tudom másképp mondani – ámokfutása, és vannak benne konkrét esettanulmányok, amelyek közelebb hozzák a témát az olvasóhoz. Szembesülhetnek azokkal a morális és politikai károkkal, amelyeket ezeknek az ügyeknek az elmismásolása okoz.

ung2

– Van igény a társadalomban erre? Megismerni neveket, ügyeket, magát a rendszert, ahogy működött.

Túl azon, hogy van erre igény – amit az effajta írások interneten jól mérhető rendkívüli népszerűsége bizonyít - , ez alapvető erkölcsi kérdés. Ha nulla társadalmi igény lenne, akkor sem lehetne megcsinálni azt, hogy nem foglalkozunk vele. Miért higgyen a politikai intézményrendszerben, ha ez a politika hazudik neki, becsapja?

– Mi az oka annak, hogy a politikai elit máig adós ezzel? Féltek a pártok, hogy köztük van a legtöbb ügynök? Féltek, hogy túl magas szinten is besározódhatnak? Vagy csak egyszerűen nem akarták bolygatni az egészet?

A félelem nem elhanyagolható szempont, de sajnos van más is, ami mozgatta az elitet. Nagyon neheztelek azokra, akik ebben érintettek, és ebben sajnos Antall József járt az élen a rendszerváltozás után. A zsarolási faktorról van szó, és ugye Torgyán és Csurka ügyét ismerjük, de hány ilyen lehetett még? Antall személye ma komolyabb megbecsülésnek örvend, mint akkor, aminek persze számos oka van, de azt nem hallgathatjuk el, hogy ezeket a dokumentumokat bizony politikai zsarolásra használta fel, mégpedig először, és ezzel nagyon nagy károkat okozott.

– Torgyán és Csurka ráadásul a szó klasszikus értelmében nem is volt ügynök, ahogy a könyvéből is kiderül.

Igen, de az, hogy jogilag ki nevezhető ügynöknek, Magyarországon elég visszás dolog, hiszen a törvény úgy van megfogalmazva, hogy senkit ne lehessen ügynöknek nevezni.

Torgyán és Csurka azonban még morális szempontból sem volt elítélhető.

Mindkettejük életében volt egy olyan pillanat, hogy aláírtak egy papírt, és egy listára felkerülhettek ezzel. Torgyán ráadásul meglehetősen karakánul viselkedett 1956-ot követően, az aláírás után 5 perccel összetépte a papírt, és elkezdett vitatkozni, a többpártrendszerről és más, akkor veszélyes témákról…

– Sőt, jogászkodott is egy kicsit…

Igen, ami kifejezetten merész dolog volt abban az időben, ne feledjük, hogy a forradalom utáni megtorlások időszakában vagyunk. Torgyán életének talán legbecsületesebb, legtisztességesebb pillanatai voltak ezek, nagyon bátran viselkedett, ez az iratokból napnál világosabban kiderül. Azért is érdekes ez, mert fennmaradt a teljes dosszié, ő maga nem tudta, milyen iratok keletkeztek róla, csak azt tudta, valami van, Antall persze nem mutatta meg neki, ami a borítékban volt, az csak egy része lehetett. A teljes dossziét nyilván nem adták oda neki, hisz akkor nyilvánosságra hozta volna, és megdicsőül.

– És Csurka?

Vele hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy az ő beszervezési dossziéja nincs meg, valószínű megsemmisült. Viszont más iratokból tudhatjuk azt, hogy nem végzett értékelhető hálózati munkát, és ezért ki kellett zárni. Kóstolgatták, próbálkoztak vele, de semmilyen nyoma nincs annak, hogy bármikor bárkiről jelentett volna. Csurka sokkal karakánabbul kezelte ezt a helyzetet, mint mondjuk Szabó István filmrendező.

– Miért? Neki is szentelt egy rövid részt. Hajlamosak vagyunk egyébként egy széles körben tisztelt értelmiségi ikont, egy Oscar-díjas rendezőt felmenteni, vagy nehezebben elhinni, hogy besúgó volt?

Ez így van, és a politikai pártok reagálása ugyan humoros, de nem meglepő – az antikommunista szólamokat hangoztató és posztkommunista pártok sem ítélték el Szabót. Engem sokkal jobban zavart a független értelmiség reakciója. Akik aláírták a Szabó melletti szolidaritást kinyilvánító szöveget, azok műveltségük, társadalmi helyzetük alapján többre lettek volna hivatottak. Nem tudom felfogni, hogy lehet ilyen mélyre süllyedni.

Ugyanis nem az volt a kérdés, hogy Szabó István nagy filmrendező-e vagy sem. Az volt a kérdés, hogy beszervezték-e, ügynök volt-e, vagy sem, de leginkább az volt a kérdés, hogy miért hazudozik erről most.

Ráadásul neki megvan a dossziéja is, és abból kiderül, hogy ő a feladatát finoman szólva nem teljesítette alul.

– Vagyis jelentett?

Igen, és másokra terhelő dolgokat. Ezek az iratok megvannak. A filmes osztálytársairól, kollégáiról jelentett, és olyan dolgokat, amelyek alapján eljárás indulhatott velük szemben. És az ellen indult meg egyfajta hajsza, aki ezeket a dokumentumokat publikálta. Ez tragédia.

A szembenézés hiánya ungkotet

Ungváry Krisztián új kötete arra tesz kísérletet, hogy felvázolja az információs kárpótlás, az átvilágítás és a kommunista bűnök felelősségre vonása kapcsán kialakuló elképzelések 1989 és 2017 közötti történetét, majd egyfajta illusztráció gyanánt néhány konkrét esettanulmányban is igyekszik érzékeltetni azokat a problémákat, amelyek az iratnyilvánosság részlegessége és az átvilágítás elmaradása okoz Magyarország közéletében. A szerző célja, hogy bizonyítsa: a mai magyar politika deficitjei szorosan összefüggnek a múlttal való szembenézés elmaradásával.

– Kiss László alkotmánybíró ügye kényes pont, hiszen peres ügye is volt vele, de nem kerülte meg a könyvben.

A pernek az volt az oka, hogy egy tanulmányban azt írtam, hogy a pártállam terrorjának fenntartásában nem az ügynökök viselték a fő szerepet, hanem jelentős részben azok, akik a pártvonalon mozogtak, akik az állambiztonsággal kapcsolatban voltak, mellé- vagy akár fölérendelt viszonyban, akik beletekinthettek ezekbe az iratokba, és akik ezek alapján eljárhattak bárkivel szemben. Ezeknek a felelőssége az egyes ügyekben sokkal meghatározóbb. Konkrétan a pécsi egyetem egy független békemozgalmának szétverését hoztam példának, ami azért volt nagyon pikáns, mert ebben a 80-as évekbeli ügyben két évtizeddel később egy regnáló miniszterelnök, egy miniszter és egy alkotmánybíró is érintett volt. A tanulmány azt is bemutatta, hogy ezek a személyek teljesen másképp voltak érintettek. Kiss László helyettes párttitkár volt az egyetemen, ő szövegezte a bizalmas hangulatjelentéseket, ő volt az, aki az információkat begyűjtése, kezelése, értékelése, és ő terjesztett bizonyos dolgokat a Kari Tanács elé. Ő ebben az ügyben túlteljesített, külső kényszer nélkül a kemény kéz politikáját képviselte. A személye azért volt érdekes, mert később magas funkciót töltött be a demokratikus rendszerben, másrészt ne lett volna arra büszke, amit akkor csinált. Mi lenne felelős a pártállamért, ha nem a pártszervezetek?

– Az adatvédelmi hatóság, konkrétan Péterfalvi Attila az, akinek hosszú oldalakat szentel a könyvben. Mi a problémája a hatóság tevékenységével?

A kutató nem tehet mást, mint megírja, ami történt, és felháborodik. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság feladata az, hogy védjen bizonyos adatokat, de ha a feladatkörén túlterjeszkedik, akkor olyan közérdekű adatokat is védetté tesz, amelyeket nyilvánosságra kellene hozni.

Péterfalvi Attila mint az intézmény vezetője úgy viselkedik, mint egy elszabadult hajóágyú. Ami azért különösen veszélyes, mert a hatóság kizárólag a parlamentnek felelős, és a döntése megfellebbezhetetlen, csak akkor lehet bíróságra menni, ha formailag hibás.

Legutóbb a NAIH egyik képviselője azt fejtegette, hogy a dokumentumoknak már eleve úgy kellene a levéltárakba kerülniük, hogy a nevek ki vannak takarva bennük. Kétségbeesésemnek és elképedésemnek tudok csak hangot adni. A demokrácia el fognak lehetetlenülni, hiszen Caligula lovaként bárkit bármilyen tisztségre meg lehet választani. A társadalom semmilyen szinten nem fogja tudni ellenőrizni azt, hogy ezek az emberek korábban mit csináltak.

– Akár köztörvényes bűnözők is pozícióba kerülhetnek?

Igen, de persze itt nem arról van szó, hogy egy gyilkost megválasztanának köztársasági elnöknek, hanem arról, hogy a hatóság szándéka szerint a politikusnak nem kell feddhetetlennek lennie, sőt még a látszatát sem kell produkálnia, Péterfalvi Attila szerint nekünk semmi közünk nincs ahhoz, hogy korábban mit csinált valaki, aki politikai tisztségre pályázik. Ez irreális. Amikor mi választunk, akkor birtokában kell lennünk a korábbi életére vonatkozó információknak. Vegyük csak például Farkas Flórián korábbi ügyeit, amelyeket jó volna ismerni ahhoz, hogy tisztán lássunk, és megfelelően értékeljük a mostani tevékenységét. Nehéz nem arra gondolni, hogy a dolgok egymással összefüggnek.

– Tud olyan politikust mondani, aki példaértékűen reagált, amikor nyilvánosságra kerültek róla a múltjára vonatkozó adatok?

Igen, Bilecz Endre, aki az első ciklusban volt képviselő. Ő saját maga tárta, kényszer nélkül az ügyét a nyilvánosság elé. Csurka más, ott azért volt egy külső presszió. Az állambiztonságiak részéről sem sokat tudunk mondani, talán csak egyedül Farkas Vladimir állt ki őszintén a nyilvánosság elé a szerepével, amit a korábbi évtizedekben betöltött.

ung1

– A könyv végén az úszók köztörvényes nemi erőszak ügyével hosszan foglalkozik, ez az esettanulmány miért kapott ekkora terjedelmet?

Mintaértékű történet ez, ráadásul azt is mutatja, hogy nemcsak az állambiztonsági iratok kutathatósága érdekes, hanem a sima büntetőügyek iratainak nyilvánossága is. Azért fontos ez, mert felveti azt, hogy miképp kell kezelnünk egy köztörvényes ügyet a Kádár-rendszerben, és eldöntenünk, hogy koncepciós-e vagy sem. Kiss Lászlónak (az úszóról van szó) ugye van az az állítása, hogy ő egy koncepciós ügy áldozata, majd bocsánatot kért, aztán megint azt mondta, hogy koncepciós ügy. Azt szerettem volna bebizonyítani, hogy ebből egy szó sem igaz. Ez egy átlagos büntetőügy volt. 27 ilyen nemi erőszakkal kapcsolatos ügyet néztem át, majd anonim módon tettem közzé ezt a konkrét ügyet, erre csak azok ismerhetnek rá, akik érintettek voltak benne. Annyi koncepció volt a Kiss-ügyben is, és másoknál is, hogy enyhébb büntetést kaptak, mint a többiek. Valószínű, hogy utánanyúltak, tehát az ilyen ügyek azért fontosak, hogy lássuk, hol koncepciós egy bírói eljárás.

– Az volt a furcsa, hogy milyen korrekt bírói eljárásnak lehetünk tanúi egy ilyen ügyben.

Igen, valóban, nagyon részletesen feltárt ügyről van szó, és lelkiismeretes bírói munkáról. Korrekt módon indokol, és a büntetés relatíve alacsony mértékéhez képest érdemes ezt az indoklást egyfajta bírói kiszólásnak értelmezni, amely az utókornak lehetővé teszi, hogy lássuk: a bíró pontosan tisztában volt az egésszel, de valamiért kevesebb büntetést kellett adnia. Az az ellentmondás, hogy az indoklás lényegesen szigorúbb, mint a büntetés, azt sejteti velünk, hogy nyomást gyakoroltak rá.

A Kiss-ügy és ez a konkrét ügy is abban hasonlít, hogy míg a legtöbb esetben a büntetés legalább kétharmadát leülték a bűnösök, ezekben az esetekben még a felét se az amúgy is enyhébb ítéleteknek. Nehéz nem arra gondolni, hogy ez felsőbb utasításra történt.

Ungváry Krisztián - Névjegy

Ungváry Krisztián az 1956-os Intézet tudományos munkatársa. 2005 és 2008 között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában tevékenykedett szakértőként, ahol az Emlékezet és Szolidaritás Alapítvány német-magyar-lengyel ügyeiben vett részt. 2005-ben tagja lett a német elűzések elleni központ tudományos tanácsának. A Horthy-rendszer mérlege című akadémiai disszertációjával elnyerte az MTA doktora címet. Érdeklődési területe elsősorban a 20. század politikai és hadtörténete, illetve az emberek viszonya saját történelmükhöz.

– Mennyire jellemző az, hogy a bűnösök megpróbálnak áldozatot csinálni magukból?

Az, hogy az ügynök megpróbál menekülni, amikor lelepleződik, és a tette súlyát bagatellizálni, kisebbíteni, természetes. A Tar Sándor-ügy jó példa erre, de nem ez az igazán ijesztő. Hanem az az elnézés, amellyel az értelmiségi elit támogatást nyújt ebben, és hogy ezzel milyen erkölcsi bizonyítványt állít ki magáról. Tisztelet persze a nagyon kevés kivételnek, akiket meg is említek a kötetben.

– Érdekes volt az első parlamentnek az ügynöknévsora, annak dacára, hogy sokan már nem élnek, és rengeteg idő eltelt azóta. Mennyire teljes ez a lista?

Biztosan nem teljes, én a képviselők 10 százalékának érintettségét tudtam kimutatni, valószínűnek tartom, hogy még legalább ennyi nevet lehetne melléjük írni, ha kutathatóak lennének az adatok. Az idő múlása nem tesz jót a nyilvánosságnak sem, ez tény. 1995-ben is még valószínűleg beborult volna a magyar parlament jelentős része… Ma ez a szám sokkal csekélyebb lenne, könnyebben lehetne ezen túljutni, könnyebb lenne a szembenézés.

– Ha ideálisan zajlott volna ez a folyamat, minek kellett volna történnie 27 évvel ezelőtt. Ön mit csinált volna?

Létrehoztam volna az Áldozatok Levéltárát, ahogy az például Németországban történt. Megakadályoztam volna, hogy 1990-től 2002-ig rengeteg iratot ledaráljanak, az iratok megsemmisítésének egy jó része már az Antall-kormány hivatalba lépése után történt ugyanis. Emellett lehetővé tettem volna, hogy egyenlően lehessen hozzáférni a dokumentumokhoz, és megismerni őket. A felelősségre vonásnak egy bizonyos szint felett meg kellett volna történni, a Holocaust idején elkövetett bűnökhöz hasonlóan. Vegyük például Biszku Béla esetét, akit nagy nehezen ugyan mégis vád alá vontak, de olyan kamu vádpontokkal, amelyek nevetségessé tették az egész eljárást.

Biszkuról ugyanis kimutatható a dokumentumok tükrében, hogy konkrétan emberrablásokat rendelt el. Ezek miatt nem indítottak ellene eljárást, sőt az ügyben a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amelynek feladata lett volna ezt kezdeményezni, mélyen hallgatott.

A Nagy Imre-per kapcsán pedig felmentették, hogy nem bizonyítható az érintettsége, holott ennek ellenkezője dokumentumokkal igazolható. Ezeket a dolgokat lehetett volna rendezni pár év alatt, a múlt feldolgozása persze nem olyan, hogy pár év alatt le lehet zárni, Németországban is máig folyik az iratok feldolgozása, értékelése, felteszik a kérdéseket, és ezzel sokkal egészségesebb lett a politikai légkör is. A szlovák, cseh vagy román példa is azt mutatja, hogy nálunk sokkal rosszabb helyzetből induló országok is előrébb jutnak ebben, amit a rendszerváltáskor kevesen gondoltak volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Elmeorvosi vizsgálata után nyilvánosságra hozza Zsolti bácsi nevét a Szőlő utcai ügy koronatanúja
Bangó Sándor egy interjúban beszélt arról, hogy július elején elmeorvosi szakértői vizsgálata lesz, ezt követően a TikTok-oldalán fogja megnevezni „Zsolti bácsit.” Tagadta, hogy pénzt kapott volna az üggyel kapcsolatos nyilatkozataiért, és hogy az ő hangja hallható a Pócs János videójában bemutatott felvételen, ezért rágalmazás miatt feljelentést is tesz.


Újra megszólalt a nyilvánosság előtt a Szőlő utcai ügy koronatanúja. Bangó Sándor a Klikk TV-nek adott interjúban cáfolta, hogy pénzt kapott volna a „Zsolti bácsi”-üggyel kapcsolatos nyilatkozataiért. Azt mondta, soha életében nem látott együtt 4 millió forintot, a legnagyobb összeg, amivel valaha dolga volt, 500 ezer forint volt, ami állítása szerint három ember fizetéséből jött össze.

A vádakat, melyek szerint pénzért tette a Fideszre nézve terhelő kijelentéseit, határozottan visszautasította. „Nem kaptam egyáltalán semmiféle pénzt” – jelentette ki.

Pócs János fideszes parlamenti képviselő kedden tett közzé egy videót, amelyben Kiss Márió, a Szőlő utcai intézmény egykori nevelője azt állította, hogy a koronatanú több dologban is hazudott, és hogy 4 millió forintot ígértek neki azért cserébe, hogy felfedi Zsolti bácsi nevét. A videóban egy hangfelvételt is lejátszottak, amin a volt nevelő állítólag Bangó Sándorral beszél a pénzről. Magyar Márton, a Kontroll alapítója kedden tagadta a vádakat és közölte, hogy rágalmazás és becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel nyilvánosságra hozatala miatt feljelentést tesz Pócs Jánossal és Kiss Márióval szemben is.

„Bangó Sándor nem kapott pénzt sem tőlem, sem mástól a kontrollos interjúért cserébe, jómagam nem tudtam arról és ma sincs tudomásom arról, hogy Bangó Sándor hazudott volna az interjúban »Zsolti bácsi« vezetéknevéről”

– olvasható a Kontroll Facebook-oldalán megjelent közleményben. Magyar Márton hozzátette azt is, hogy „szakértő sem szükséges annak megállapításához, hogy a Pócs János által közzétett videóban bejátszott hangfelvételen nem Bangó Sándor hangja hallható”.

Bangó Sándor az interjúban Kiss Márióról azt mondta, nem volt a saját nevelője, csupán a Szőlő utcai intézményben dolgozott. Elmondása szerint a férfi a „büntető csoporttal” foglalkozott, és csak nagyon ritkán, plusz nevelőként fordult meg az ő akkori, befogadó csoportjában.

Részletesen felidézte, hogy 14 évesen hogyan került be az intézetbe: a rendőrség vitte be, két rendész fogadta, majd a Covid-járvány miatt kéthetes karanténba került az egészségügyi részlegen. Hangsúlyozta, hogy a befogadási folyamatban nevelő nem is vehetett részt. „Szó nincs róla, hogy Kiss Márió fogadott volna be ekkori időben” – tette hozzá, ugyanis a volt nevelő ennek ellenkezőjét állította Pócs Jánosnak.

A nyilvánosságra hozott hangfelvételről azt mondta, nem az ő hangja hallható rajta. Szerinte a felvételen egy véletlenszerűen kiválasztott, hasonló hangú ember beszélhet.

„Bocsánat, hogy ezt mondom, egy süket ember is hallja ezt, hogy nem én vagyok a videón” – jelentette ki.

Hozzátette, a saját beszédstílusát különlegesnek tartja, amit nem lehet utánozni. „Én nagyon megciterázom a szavakat, mivel nagyon sok könyvet olvastam, nagyon sok szókincset kaptam a könyvek által” – mondta.

Az ügyvédjével rágalmazásért és becsületsértésért tesznek feljelentést. Szerinte a hamis hangfelvétel nyilvánosságra hozatalának az volt a célja, hogy hiteltelenítsék, mivel szerinte a Zsolti bácsi-ügy egy ideje elcsendesedett. „Megállt egy kis ideig az ügy, ezáltal ő belőtt egy labdát, hogy megpróbálja elhitelteleníteni” – fogalmazott.

Beszélt arról is, hogy „Zsolti bácsi” nevének bemondása után kétszer is járt az ügyészségen, ahol mindkét alkalommal 9-10 órán keresztül hallgatták ki.

Elmondása szerint a kihallgatások során keresztkérdésekkel próbálták zavarba hozni, és megnézni, hogy ellentmondásba keveredik-e önmagával.

Vállalta a poligráfos vizsgálatot, de az végül meghiúsult. „Kettő olyan papírt is találtak, amik kizárják a poligráfos hazugságvizsgálatot. Ez az egyik az alacsony érzelmi intelligencia, a másik meg nem tudom mi volt” – közölte.

Az ügyben a következő lépés egy elmeorvosi szakértői vizsgálat lesz július 9-én, ami után, mint mondta, a TikTok-oldalán fogja megnevezni „Zsolti bácsit”. „Nem keverek bele semmilyen médiát, senkit nem keverek bele, se politikát, senkit. Ez az én saját döntésem” – szögezte le.

Az őt ért támadásokról nem kívánt részletesen beszélni, mondván, egyetlen áldozat sem beszél szívesen az átélt traumákról. Az online térben kapott bántó kommenteket mind elolvassa, mert érdekli az emberek véleménye, de ezek lelkileg nagyon megviselik.

„Nagyon rosszakat” – válaszolta arra a kérdésre, hogy mit gondolnak róla az emberek, és hozzátette, nagyon sokan elhiszik, hogy 4 millió forintot kapott.

Elmondta, hogy a nyilvánosság vonzza, mert mindig is híres énekes szeretett volna lenni, de úgy érzi, ez az álma most szertefoszlott. „Mert már nem emiatt leszek én híres. Hogy nézzétek, milyen jó hangja van. Hogy itt ez a gyerek és intézetből jött, és milyen jó hangja van. Hanem azért leszek híres, hogy »nézzetek, akit megerőszakoltak«” – mondta elkeseredetten.

A pénzügyeiről elárulta, hogy létezik egy adománygyűjtő oldal a nevében, de az ott összegyűlt pénzhez csak akkor férhet hozzá, ha bizonyítékot szolgáltat „Zsolti bácsi” személyéről. Cáfolta, hogy Juhász Péter expolitikus-tartalomgyártó gyűjtéséből kapott volna pénzt, tőle állítása szerint csak egy kiváló ügyvédet kapott segítségül. Jelenleg a keresztlányáéknál él, és gyakorlatilag ők tartják el, mivel alig maradt pénze.

Beszélt a mentális állapotáról is.

Elmondta, hogy a bántások hatására régebben többször is kárt tett magában, és öngyilkossági gondolatai is voltak.

Bevallotta, hogy sokszor úgy nyugszik meg, ha vágást ejt magán és látja a vérét kifolyni. Utoljára másfél hónapja volt erre példa.

Azt is elmondta, nehezen teremt kapcsolatot az emberekkel, és hosszabb távon nem bírja elviselni mások társaságát. A szeretetet az alapján méri, hogy ki az, aki képes sírni érte. Öt ilyen embert tudott megnevezni: egykori nevelőjét, a féltestvéreit, a keresztlányát és annak édesanyját. „Szerintem, ha valaki sír érted, és tényleg őszintén szeret, ha nem, inkább így mondom, ha valaki tényleg őszintén szeret, akkor az úgy mutassa ki a szeretetét, hogy tényleg sír, érted” – fejtette ki.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Nyolc év, csókolom, lehet tovább haladni" - Így fogadták, hogy Orbán Viktor nem lehet többé kormányfő
A törvény, ami 8 évben korlátozta a minisziszterelnökként eltölthető időt, megosztja az általunk megkérdezett embereket. A támogató véleményektől a nyers elutasításig minden elhangzik videónkban.


Az Országgyűlés kedden elfogadta az Alaptörvény módosítását, amely két ciklusban, vagyis összesen nyolc évben korlátozza a miniszterelnöki mandátumot. Mivel a szabályozás visszamenőleges hatályú, az 1990-től betöltött ciklusokat is figyelembe veszi, a döntés értelmében Orbán Viktor soha többé nem lehet kormányfő. Magyar Péter miniszterelnök aznapi közösségi médiás összegzésében a nap egyik legfontosabb eredményeként értékelte a lépést.

„Ezt ellenem csinálják” – így reagált Orbán Viktor, aki viccesnek nevezte, hogy valakit jogszabályi úton „tiltanak el a néptől”. A javaslatot benyújtó TISZA Párt szerint ugyanakkor a cél a személyi kultuszok és a túlzott hatalomkoncentráció megakadályozása. Egy friss felmérés szerint a korlátozást a Fidesz szavazóinak egyötöde is támogatja.

„Örülök neki.” „Igazságtalannak tartom.” „I don’t give a fuck. I don’t care.”

– az utca emberét kérdeztük, és úgy tűnik, a válaszolókat megosztotta a döntés. Volt olyan, aki azt mondta, ha Orbán Viktornak szobra lenne, levágnák a fejét és azzal fociznának, más szerint miért ne lehetne valaki 100 évig is miniszterelnök, ha megválasztja a nép.

A teljes riport

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Olyan mézesbödönben turkáltak, amit az európai felső tízezer sem enged meg magának” – kitálalt a NER-feleségekről a Cápák között befektetője
Tóth Ildikó egy interjúban állította, hogy a NER-hez köthető nők költekezése példátlan mértékű. Úgy véli, sem a francia elnökfeleségek, sem a brit királyi család tagjai nem viselnek ennyire hivalkodó és drága kiegészítőket.


A hvg.hu-nak adott interjúban beszélt a NER-hez köthető luxuskiadások leleplezésében játszott szerepéről Tóth Ildikó, a Cápák között című műsorból is ismert ingatlanbefektető. Az üzletasszony elmondta, a 2022-es választás után döntött úgy, hogy a nyilvánosság elé tárja a kormányközeli körök vagyonosodásának látható jeleit, mert úgy érezte, a politikai elit tagjai és hozzátartozóik már egyáltalán nem rejtegetik a gazdagságukat.

Elsőként Matolcsy Ádám feleségének akkor még nyilvános Instagram-oldalán közzétett fotói keltették fel a figyelmét. „Például Matolcsy Ádám felesége az akkor még nyilvános Instagram-oldalán különböző színű és méretű Chanel és Hermes táskákkal pózolt, hozzájuk illő cipőkkel, több tízmilliós ékszerekkel” – idézte fel. Tóth Ildikó szerint, bár köztudott volt, hogy a férj és barátai a Magyar Nemzeti Bank felújításából szereztek pénzt, az építőipart ismerve úgy gondolta, abból a tevékenységből nem származhat ekkora vagyon. „Az építőipart ismerve úgy gondoltam, ebben nem lehet annyi pénz, hogy valaki a feleségének tucatnyi Hermes táskát vegyen. Ez őrült vagyonról árulkodott” – jelentette ki.

Ezt követően, 2022 tavaszán kereste meg Hadházy Ákost, és felajánlotta neki, hogy képeket és információkat küld olyan luxusköltésekről, amelyek szerinte sehogy sem illeszthetők össze az ország gazdasági helyzetével és az érintettek hivatalos bevételeivel. Az motiválta, hogy úgy érezte, a tényfeltáró újságírók munkája során feltárt hatalmas, milliárdos összegeket az emberek nem tudják értelmezni. „Nem azért, mert buták, 600 milliárd forintot én sem tudok értelmezni, ezek felfoghatatlan számok” – mondta. Ezzel szemben a kézzelfogható luxustárgyak mindenki számára beszédesek.

„A célom az volt, hogy emberközelivé tegyem a harácsolást: a táskák, cipők, ruhák mindenki számára értelmezhetők” – fogalmazott.

A legmegdöbbentőbb példaként Rogán Barbara egy táskáját említette. „A legdrágább darab, amit találtunk, egy körülbelül 160 millió forintos fekete, krokodilbőr Hermes Kelly táska volt, tele gyémántdíszítéssel – Rogán Barbara viselte” – mondta, hozzátéve, hogy ez bárki számára érthetővé teszi a vagyon mértékét. Szerinte felmerül a kérdés: „Milyen mértékben vehetik ki a pénzt az államháztartásból, ha ez is belefér?”

Tóth Ildikó szerint a NER-hez köthető nők olyan szintű gazdagságot mutattak, ami még a leggazdagabbak körében sem általános. „A NER-hez köthető feleségek, barátnők, lányok, akik a nyilvános oldalaikon pózoltak ezekkel a tárgyakkal, olyan mézesbödönben turkáltak, amit az európai felső tízezer sem enged meg magának” – állította.

Példaként hozta fel, hogy sem a francia elnökfeleségek, sem Katalin hercegné nem viselnek ennyire drága és hivalkodó kiegészítőket. A kezdeményezéséhez sok barátja csatlakozott, akik szintén küldtek neki képeket, míg mások közvetlenül Hadházy Ákoshoz fordultak, így egyfajta mozgalom alakult ki. Ennek eredményeként az érintettek kénytelenek voltak a közösségi oldalaikat zártkörűvé tenni, de az információáramlás nem állt le. „A saját baráti körük mentette le az újabb táskákról, ékszerekről készült fotókat, és küldte tovább nekem vagy Hadházynak” – mondta.

A leleplezések hatása megfelelt a várakozásainak. „A táskák és ékszerek piszlicsáré dolgoknak tűnnek a nagy közbeszerzések mellett, mégis erősen hatott a közvéleményre, megszületett például a luxizás kifejezés” – értékelte a történteket. A téma bekerült a sajtóba, podcastokba és YouTube-videókba, így minden társadalmi réteghez eljutott.

A jelenség azonban nem szűnt meg, példaként említette Várkonyi Andreát, akit egy százötvenmilliós Hermes táskával fotóztak le Cannes-ban. Szerinte sokatmondó, hogy egy ilyen értékű tárgyat nem egy kiemelt eseményen, hanem hétköznapi ruhaválogatás közben viselt. „Az az érzésem, hogy ezek az emberek annyira megszokták a luxust, hogy nem tudnak és nem is akarnak leállni a megszokott életformájukról” – vélekedett.

A propagandamédia ellentámadási kísérletét, amikor Magyar Péter mellett sétáló Köböl Anita kormányszóvivő Louis Vuitton táskáját bírálták, sikertelennek tartja, szerinte a sztori érdektelenségbe fulladt.

Ettől függetlenül általános véleménye, hogy „a politikában dolgozóknak nem kell világmárkák logóival operálniuk még akkor sem, ha valaki a nagymamájától kapta a táskáját 1996-ban”.

Ezzel szemben dicséretesnek nevezte, hogy a Tisza Párt politikusnői magyar tervezők ruháiban jelentek meg a parlament alakuló ülésén. Szoboszlai Dominik öltözéke körüli vitát másként látja. Szerinte a focista szettje nagyon trendi volt, csak a magyar társadalom számára szokatlan. „Szoboszlai igazi trendszetterként a legújabb, legmenőbb dolgokat viselte” – mondta, hozzátéve, hogy a sportoló a saját maga által megkeresett pénzt költi, amire akarja.

Befektetési szakértőként a luxustáskákról elmondta, hogy azok csak akkor érnek sokat, ha makulátlan állapotban maradnak. „Ha valaki befektetésnek vesz egy ilyen darabot, azt nem hordhatja éjjel-nappal az utcán” – figyelmeztetett. Egy karcolás is jelentősen csökkentheti az értéküket. Ahhoz, hogy egy táska valóban jó befektetés legyen, „megfelelően kitömve, porzsákban kell tárolnia, és csak nagyon ritkán, igazán jeles alkalmakkor veszi elő”.

Arra a felvetésre, hogy a luxustáskák alkalmasak-e vagyonkimentésre, nemmel válaszolt. Szerinte a másodlagos piacot olyan aukciósházak jelentik, mint a Christie’s vagy a Sotheby’s, amelyek minden dokumentációt bekérnek, és az eladás adóköteles. „Nem lehet a törvényt kijátszva harminc Hermes táskába fektetni a pénzt” – állította.

Végül Magyarország luxuspiaci helyzetét elemezte. Véleménye szerint a magyar GDP nem indokolja, hogy a Chanel vagy a Hermes üzletet nyisson az országban, mert nincs rá fizetőképes kereslet. „Magyarországon olyan alacsonyak a fizetések, hogy semmilyen létjogosultságuk sincs a luxusmárkáknak, nem is tudok arról, hogy bármelyik be akarna jönni az országba” – jelentette ki. Hozzátette, hogy még olyan multibrand luxusüzletek sincsenek, mint Nyugat-Európában, mert sem a hazai, sem a külföldi befektetők nem látnak benne fantáziát. „Magyarország az Európai Unióban a jövedelmi mutatók alapján az egyik legrosszabb helyen áll, tehát nem lenne semmi értelme” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Gyengíti Magyar Péter pozícióját, ha erőt akar felmutatni, majd utána nem cselekszik
Erős elvárás, hogy Magyar Péter lépjen Sulyok Tamással szemben, a választók ugyanakkor egyelőre türelmesek - mondja az elemző. A leginkább az számít majd, milyen vezető fideszes politikusok ellen indul büntetőeljárás, és ezzel elégedettek lesznek-e a szavazók.


Két hét telt el a Magyar Péter által lemondásra megszabott határidő óta, Sulyok Tamás mégis a helyén van, és egyelőre nyoma sincs annak az alkotmánymódosítási javaslatnak, amivel a TISZA elmozdítaná őt vagy a többi közjogi méltóságot. De nemcsak emiatt fogalmazódtak meg kritikák a kormánypárttal szemben. A Transparency International és a Helsinki Bizottság az emberséges Magyarország ígéretét kérte számon, miután hétfőn kiderült, hogy Magyar Péter kormánya sem tartja majd be az Európai Unió új migrációs szabályait, miközben az új médiaszabályozásról úgy folyik parlamenti vita, hogy azt is a társadalmi egyezetést megkerülve, egyéni képviselői indítványként nyújtották be.

Árthatnak-e a TISZA népszerűségének ezek a dolgok, vagy egyelőre a legtöbb választó szemében apróságnak tűnnek a megtett lépésekhez, és a Fidesz látványos parlamenti pofozásához képest? Mi lehet, ami most igazán foglalkoztatja Magyar Péter szavazóit? És mi a helyzet a Fidesszel, amiről a hétvégén kiderült, hogy nem tervez különösebb megújulást, és Orbán Viktorral képzeli el a jövőt? Erről beszélgettünk Somogyi Zoltán szociológussal.

— A TISZA Párttal szemben hatalmasak az elvárások, de a Political Capital múlt pénteken megjelent tanulmányában azt állítja, már most vannak olyan lépéseik, amelyek a Fideszre emlékeztetnek. Például a kivételes és sürgős eljárások számának ideiglenes megemelése, vagy a fontos törvények egyéni képviselői indítványként való benyújtása, kikerülve a társadalmi vitát.

— Ami szerintem hiányzik, az a TISZA Párt viszonyulása ehhez a tevékenységéhez. Ha azt mondanák, hogy a következő fél évben, amíg fel nem állnak a minisztériumok, át nem tekintettük az előző kormány tevékenységét és be nem laktuk a kormányzást, amíg gyorsan kell fordítani az ország sorsán, addig lesznek ilyen indítványok, utána viszont kerülni fogjuk ezt a megoldást, az egy értelmezhető dolog lenne.

Itt az hiányzik az egészből, hogy miért és meddig fog ez tartani?

Ilyen szempontból teljesen jogos ez a kritika a TISZA-kormánnyal szemben.

— A TISZA Párt 73%-on áll, van miből veszíteni.

— Van miből veszíteni, de sose felejtsük el, hogy a túlhatalom mindig veszélyes, akárkinél is van, és akármit is gondoljunk róla. Emiatt fontosak azok a már most megjelenő kritikai észrevételek, amelyek ellenzéki vagy kontrolláló hangot próbálnak formálni a kormánnyal szemben. Ezek nagyon fontosak a kormányzás legelején, főleg egy olyan helyzetben, amikor a TISZA Pártnak igazából nincs szervezett ellenzéke, mert a Fidesz bénult állapotban van, a Mi Hazánk pedig egyelőre gyenge.

— A TISZA Párt a Fidesz által kinevezett intézményvezetők leváltásával kapcsolatban is hezitálni látszik. Sulyok Tamás köztársasági elnök esetében lejárt az ultimátum, de nem történt semmi, ami bizalomvesztésre adhat okot, és időt ad az ellenfélnek.

— A TISZA óriási teljesítményt mutatott fel a Fidesz legyőzésével, és ehhez komoly erőt kellett felmutatnia. Láthatóan nem voltak annyira felkészülve a kormányzásra, mint azt sokan gondolták róluk. Viszont van egy választói közösség, amely jelenleg megengedő velük szemben. Amíg heti szinten megkapja a parlamentben, hogy Magyar Péter legyalázza az elmúlt 16 évet védeni próbáló képviselőket, addig egy ideig élvezni fogja ezt a szolgáltatást. Lehet, hogy a TISZA ezért sem is akarja olyan gyorsan leváltani az intézményvezetőket. Lehet, hogy ez egy darabig elégséges lesz számára. Egy idő után viszont már nem.

— De mi lesz, ha közben a háttérben belegyaloglunk egy komolyabb alkotmányos válságba?

— Ahol a politikai túlerővel lépnek fel egy közjogi méltósággal szemben, ott kialakulhat egy védekezés a választókban, és lehet, hogy ettől tart Magyar Péter. Nem hiszem, hogy a közjogi megoldásoktól fél, hanem azok politikai hatásaitól.

Az persze gyengíti a pozícióját, ha erőt akar felmutatni, határidőket ad a köztársasági elnöknek a lemondásra, majd kiderül, hogy utána nem cselekszik azonnal.

De ha megoldja ezt a problémát, és ezeket a közjogi méltóságokat el tudja távolítani a pozíciójukból, akkor a választókban hosszú távon nem lesz olyan érzés, hogy a TISZA Pártnak nem volt kellő ereje vagy felkészültsége. Egyelőre azt gondolom, hogy választói szinten ez még nem csapódott le annyira, de valóban van egy nagyon erős elvárás, hogy cselekedjenek és lépjenek. Azt gondolom, a TISZA Párt most ennek a módját keresi: egyszerre keresi a jogi megoldásokat és számol azok politikai hatásaival.

— A legszembetűnőbb ellentmondás a migrációs paktum kérdése. A parlamentben elhangzott, hogy Magyarország nem hajtja végre a paktumot, ami egy az egyben a Fidesz korábbi retorikája. Miért van erre szüksége a 73%-os támogatottságú TISZA Pártnak?

— Azért, mert nem akarja ő maga talpra állítani az árokban fekvő Orbán Viktort. Ha valami egyértelmű volt a kampányban, az az, hogy a TISZA Párt jelezte: ebben a dologban nincs nézeteltérése a Fidesszel. A Fidesz azt sulykolja, hogy a TISZA Párt itt veri át az embereket, az EU-s pénzekért cserébe elfogadja a migrációs paktumot. A TISZA viszont nem fogadja el és az előző kormány által Vitnyédre tervezett tábor ügyében indított ellentámadása is arról szól, hogy ebben a témában hiteltelenítse a Fideszt.

— Veszélyeztetheti ez az európai uniós forrásokat?

— Erre nem tudok egyértelmű választ adni. Az első válasz az, hogy közvetett módon igen, mert bár a befagyasztott források feloldásának nem feltétele a migrációs szabályozás, de jogállamiságot érinti, és menekültügyi szabályok be nem tartás miatt napi büntetést is fizetünk. A másik viszont az, hogy

a nyugati politikában olyan nagy reményt keltett a Magyar Péter-féle győzelem, és annyira fellélegzés volt az Orbán-rendszertől való megszabadulás, hogy nagyon sok tekintetben, nagyon sokáig az Európai Unió többi politikusa megengedő lesz a TISZA Párttal.

Nem érzem, hogy ez annyira súlyos csapás lenne. Súlyosabb kérdés lett volna, ha a TISZA Párt mondjuk Ukrajnával kapcsolatban teljesen ugyanazt a politikát követte volna, mint Orbán Viktor. Azt hiszem, most a fő kérdés az európai politikában az Ukrajnához és Oroszországhoz való viszony.

— A TISZA Párt a másik nagy tabuval, az azonos nemű párok örökbefogadásának kérdésével szembement, és kiállt mellette. A migráció esetében miért nem teszi meg ugyanezt? Mindkettő a Fidesz-politika koronagyémántja volt.

— Igen, de a közvélemény-kutatások szerint a migránskérdésben a magyar társadalom teljesen elutasító. Ezzel szemben a homoszexuálisok házassága és gyermekvállalása kapcsán a magyar társadalom többsége egyetért a megengedő és toleráns állásponttal. Nagyon más a két ügy megítélése a magyar választóknál.

— Ha végignézzük ezeket az ellentmondásokat, azaz a Fideszre hajazó törvényalkotási módszereket, az intézményleváltás körüli hezitálást és a migránskérdés csapdáját, lehet-e ebből őszig olyan elmozdulás, ami nem okoz tartós népszerűségvesztést a TISZA Pártnak?

— A fő kérdés az lesz, hogy milyen vezető fideszes politikusok fognak büntetőjogi intézkedések elé nézni. És hogy ezzel elégedettek lesznek-e a magyar választók. Az, hogy kivel szemben és milyen ügyekben indul meg az igazságszolgáltatás, nyár végéig fog eldőlni. Szeptemberben, ősszel fogjuk látni ezeket az ügyeket.

Ha a választók úgy fogják érezni, hogy na, most tényleg meglesz az igazságszolgáltatás és az igazságtétel, akkor elég sok ideig megengedőek lesznek még a TISZA Párttal, pláne, ha jönnek az uniós pénzek is.

Különösen addig, amíg nincsen igazán megfogalmazható ellenzék Magyarországon.

— Ha komolyan vesszük a jogállamiságot, akkor a TISZA-kormánynak nem lehet ráhatása arra, hogy milyen politikusokat, milyen sorrendben vizsgálnak ki.

— Persze, az államhatalom nem szólhat bele a nyomozás módjába. De vegyük azt a helyzetet, amikor még el sem indul a nyomozás. Kiderül, hogy van mondjuk öt egyenértékű ügy, de a nyomozóhatóság eszköztára csak három felderítésére elegendő. Ott valakinek el kell döntenie, hogy az ötből melyik az a három, amelyik a társadalom számára a legveszélyesebb, és azokban kell kiemelten nyomozni. Ezt nem a nyomozóhatóság szokta eldönteni. Ebben mindig ott vannak más szempontok is, például az aktuális politikai hangulat, a választói elvárások észlelése. Hiszen egy államhatalom alá tartozó ügyészség is a társadalmi igazságosság érdekében dolgozik, tehát észlelnie kell azokat a társadalmi elvárásokat, amiket leginkább a politika szokott közvetíteni. Aztán persze nagyon fontos, hogy maga a vizsgálat a lehető legigazságosabb legyen, és attól mindenféle hatalom tartsa távol magát.

— A Fidesz szombati kongresszusáról a 88-89-es évek, az MSZMP utolsó éve jutott eszembe. Miért van ez a déjà vu érzés?

— Azért, mert a felszínen a megújulásról beszéltek, de a legfőbb embert nem kritizálták. Látszólag megújulnak, de valójában nem. A megújulást annyiszor mondják, hogy az már csak egy üres szólam. És az a legérdekesebb, hogy ez rendszertől és ideológiától függetlenül egyfajta szociológiai mintázatnak tűnik.

— Ez tehát egyfajta rendszerelméleti sajátosság, nem pedig ideológiai kérdés?

— Igen, a tudományban a strukturalisták, a rendszerelmélet hívei azt mondják, hogy a rendszer számít, nem a körülötte lévő ideológia. Most sem történik más, mint ismert mintázatok ismétlődése. Nemcsak a rendszerváltás kori MSZMP-ből demokráciába való átmenet, hanem a Gyurcsány-korszak megoldásai is eszünkbe juthatnak.

Nem véletlenül szoktak a politikusok lemondani egy választási vereség után, mert különben olyan helyzetbe kerülnek, mint most Orbán Viktor.

Egyszerre kellene megújítania a pártját, ezért a megújulásról kell beszélnie, másrészt viszont vele képtelenség a megújulás. A megújulás ugyanis mindig arról szól, hogy jönnie kell valami friss, másfajta erőnek. Orbán Viktor közölte, hogy szerinte a mögöttük álló 16 év sikeres küzdelme ellenére az áprilisi választáson „a többség letette a fegyvert”. Így fogalmazott: „fegyverletétel volt”. Az a politikus, aki a választókat hibáztatja a saját vereségéért, a saját végjátékát mutatja be ezzel.

— Miért foglalkozunk még ennyit egy láthatóan lefelé süllyedő párttal?

— Azért, mert vele szemben szinte forradalmi hangulat volt az utcákon. Azért, mert 16 évig kormányzott, 16 év van mögöttünk, amit a Fidesz vitt, és el kellene számolni ezekkel az évekkel. Nemcsak az elkövetett politikai hibákkal, hanem az ellopott vagyonokkal is. És itt van egy párt, amelyik megígérte a választóknak, hogy meg fog történni a Fidesz elszámoltatása, és most 70%-os népszerűségnek örvend.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk