Ma este milliók koccintanak a Gyűrűk Ura atyjára, aki nem csak egy dollármilliárdos birodalmat hagyott a világra
Január 3-án este, pontban kilenc órakor rajongók ezrei állnak fel világszerte, felemelik poharukat, és egyetlen közös mondatot mondanak: „A Professzorra!”. Ez a globális hagyomány annak a kulturális jelenségnek a lenyomata, amely egy oxfordi nyelvészprofesszor szellemi hagyatékából dollármilliárdokat mozgató iparágakat táplál és olvasók millióinak ad reményt. De hogyan vált egy filológus a modern fantáziavilágok megkerülhetetlen alfájává, és miért hat ma is ennyire erősen a munkássága?
John Ronald Reuel Tolkien (1892–1973) életműve jóval több, mint hobbitok és orkok története. A leedsi és oxfordi egyetemek tanáraként, az Oxford English Dictionary munkatársaként és a Beowulf-kutatás úttörőjeként a nyelvek és mítoszok mélyrétegeivel foglalkozott. Megalkotta az „eucatastrophe” fogalmát, a hirtelen, váratlan és örömteli fordulatot, amely a legsötétebb pillanatban villantja fel a reményt. Esszéjében így fogalmazott: „Az eukatastrofikus történet a tündérmese valódi formája és legmagasabb rendű funkciója.”
Tolkien eredetileg nyelvész volt, nem író. A történetei nem abból indultak ki, hogy „kellene egy jó sztori”, hanem abból, hogy megalkotott nyelvekhez, hangtani rendszerekhez, mitológiákhoz keresett hátteret. A Gyűrűk Ura ezért működik ma is: nem regénynek érződik, hanem egy olyan világ lenyomatának, amelynek volt múltja, történelme, hanyatlása és reménye. Mintha csak véletlenül kaptunk volna betekintést bele.
A fantasy előtte is létezett, de Tolkien előtt a „kitalált világ” inkább díszlet volt.
Ez a részletesség az, ami miatt Tolkien nem öregszik. Nem trendekhez kötődik, hanem alapélményekhez: veszteséghez, barátsághoz, hatalomhoz, kísértéshez, kitartáshoz.

Ez a hozzáállás egy gigantikus szellemi tulajdon birodalmának alapjait rakta le. Peter Jackson két filmtrilógiája, A Gyűrűk Ura és A hobbit, együttesen közel 6 milliárd dolláros globális bevételt termelt. A szellemi tulajdon értéke pedig az évtizedek során exponenciálisan nőtt. Míg 1969-ben a filmes és kereskedelmi jogokat a United Artists még viszonylag szerény összegért szerezte meg, addig 2017-ben az Amazon már mintegy 250 millió dollárt fizetett csak a televíziós adaptáció jogáért. Ezt követte 2022-ben a svéd Embracer Group akvizíciója, amely a Middle-earth Enterprises felvásárlásával a Tolkien-univerzumhoz kapcsolódó legtöbb jogot egy kézbe vonta. A hatás a szórakoztatóipar más területeire is átszivárgott: a Dungeons & Dragons szerepjáték korai kiadásaiban még „hobbitok” és „entek” szerepeltek, amíg a jogi nyomás hatására a neveket „halflingre” és „treantra” nem kellett változtatniuk.
A dollármilliárdos üzletet azonban az alkotók rajongása táplálja.
a Trónok harca írója a Time magazinnak. Martin egy másik interjúban hozzátette, hogy Tolkien után egy „sötét időszak” következett a fantasyben, tele „szörnyű utánzatokkal”. Neil Gaiman, a Sandman és az Amerikai istenek írója gyermekkori élményét idézte fel:
Ez a generációkon átívelő rajongás a legfiatalabbak körében is tapintható.
A mai olvasók számára Tolkien hatása sokszor közvetett. Nem feltétlenül őt olvassák először, hanem azokat, akik rajta nőttek fel. George R. R. Martin, Ursula K. Le Guin, Andrzej Sapkowski, vagy akár a videojáték- és filmsorozat-ipar komplett fantasy nyelve mind tőle indul. De miközben rengetegen próbálták másolni, nagyon kevesen értették meg, mi volt a lényege.
Ez az üzenet különösen rezonál ma, amikor a popkultúra egyszerre menekülés és túlélési stratégia. Tolkien világa nem eskapizmus a szó olcsó értelmében. Nála a sötétség valós, a veszteség végleges, a győzelem soha nem teljes. A Gyűrű elpusztul, de Középfölde nem lesz újra ártatlan. A hősök hazatérnek, de már nem ugyanazok. Ez az ambivalencia az, ami miatt Tolkien ma is működik egy cinikusabb, kiábrándultabb generáció számára is.
A gigantikus népszerűség és a kereskedelmi hasznosítás feszültséget is szült az örökségen belül. Christopher Tolkien, a szerző fia, aki apja halála után évtizedeken át gondozta a hagyatékot, egy ritka interjúban kíméletlen őszinteséggel beszélt a Peter Jackson-féle adaptációkról.
– mondta a Le Monde-nak. Kifejtette, hogy a grandiózus sikernek komoly ára volt: „Tolkien szörnyeteggé vált, akit felemésztett a saját népszerűsége és elnyelt korunk abszurditása… A kommercializáció a semmivel tette egyenlővé az alkotás esztétikai és filozófiai hatását.” Tom Shippey irodalomtudós szerint Tolkien világa „a nyugati világ mentális bútordarabjává” vált, ami jól leírja a népszerűség árnyoldalait is.
A hagyaték körüli viták dacára Tolkien hatása ma is eleven.
Az eukatasztrófa ígérete a bizonytalan időkben is kapaszkodót nyújt, egy olyan narratívát kínálva, amely elismeri a sötétséget, de nem adja meg magát neki.
És van még valami: Tolkien mélyen hitt abban, hogy a történetek számítanak. Hogy a mítoszok nem gyerekes kitalációk, hanem kollektív tapasztalatok hordozói. Hogy a képzelet nem menekülés a valóságból, hanem eszköz annak megértéséhez. Ez a gondolat ma, algoritmusok, instant tartalmak és folyamatos ingerzaj közepén talán fontosabb, mint valaha.
A közösségteremtő erőt bizonyítják a ma estihez hasonló koccintások, az éves rajongói találkozók és az online fórumok, amelyek megmutatják, hogy Tolkien világa ma is képesek embereket összekötni.