Olyan ez a svájci csapat, mint a bicska: jól összerakták és mindenre jó
A kis ország válogatottja ráadásul nem most bukkant fel a semmiből. Az első meccsét még 1905-ben játszotta (kikapott Franciaországtól 1–0-ra), majd az 1934-es világbajnokságon már ott volt a csapat. Összesen tizenkét alkalommal jutott el a válogatott vb-re, és immár hat Európa-bajnoki szereplése is van. A nagy tornákon az eddigi legjobb eredménye a negyeddöntőbe jutás volt, ami ezúttal is sikerült.
Bár a csapat a hetvenes évektől az ezredfordulóig nem volt tényező a labdarúgásban – nem is jutott el sehova –, egy-egy kiemelkedő játékost adott a sportágnak.
Svájc Ausztriával közösen 2008-ban Európa-bajnokságot rendezhetett és ez új lendületet adott az ország labdarúgásának. A válogatott 2006 óta minden világbajnokságon ott van és csak a 2010-es tornán nem jutott tovább a csoportjából. A két legutóbbi Eb-n viszont bejutott a kieséses szakaszba, 2021-ben pedig úgy került a nyolc közé, hogy a nyolcaddöntőben a világbajnok franciákat ejtette ki.
A svájci válogatott a FIFA világranglista 19. helyéről várta a tornát, de ha kivesszük a többi földrész csapatait a felsorolásból, akkor Európa 10. legjobbnak rangsorolt válogatottjáról beszélünk. A mértékadó transfermarkt.com oldal kimutatásai szerint a keret összértéke 281,5 millió euró – a szombaton kiporolt olaszoknál ugyanez az adat 705,5 millió euró (!) és érdekességként a magyar válogatotté 165,45 millió. Vagyis a svájci együttes, a játékosok piaci értéke alapján nem a legmagasabban rangsorolt csapatok közé tartozik, és akkor még finoman fogalmaztunk, hiszen a keret értéke alapján csak a 14. helyen áll a gárda a rangsorban. Olyanok is megelőzik, mint a már kiesett Ukrajna (379 millió).
Szóval a csapat nem drága, de a játékosok legalább az idősebbek közé tartoznak. A huszonhat labdarúgó átlagéletkora 27,7 év. A versenyben lévő csapatok közül csak a németek (28,6) öregebbek, de a teljes mezőnyt tekintve is csak a dánok és a lengyelek (27,8), valamint a skótok (28,3) rutinosabbak.
Az kétségtelen, hogy a svájciak több kiemelkedő, de jól láthatóan alulértékelt labdarúgóval rendelkeznek. Üdítő kivétel Manuel Akanji, aki az angol Manchester Cityvel halmozza a trófeákat, vagy éppen Granit Xhaka, aki a Leverkusen előző szezonban nyújtott remeklésének volt az egyik főszereplő – bajnoki cím vereség nélkül és Európa-liga-döntő.
Rajtuk kívül a két kapus, Yann Sommer (Inter) és Gregor Kobel (Dortmund), valamint a védő Dan Ndoye (AC Milan) szerepel jelentősnek mondható európai klubban. Az olaszok ellen bombagólt szerző Rubén Vargas például a német Augsburg színeiben futballozik.
Az csak külön színesíti a képet, hogy az olasz Bologna – amely az előző szezon meglepetéscsapata volt azzal, hogy az ötödik helyen végzett és indulhat a Bajnokok Ligájában – három játékost is ad a svájci keretbe. A jelenlegi keretből amúgy mindössze három labdarúgó szerepel a hazai bajnokságban, huszonhárman légiósként keresik a kenyerüket. Ez a mutató a magyar válogatott esetében 18/26, vagyis az NB I-ből több futballista vett részt az Eb-n, mint a svájci élvonalból – nem, ez nem azt jelenti, hogy a mi bajnokságunk erősebb.
A svájci csoda mögött vélhetően az áll, hogy egy összeszokott csapatról beszélhetünk, amelynek a keretében egy csapatnyi – éppen tizenegy – olyan játékos van, aki ötvennél is több alkalommal volt válogatott. Ezek a futballisták azt is tudják ránézésre a másikról, hogy mit álmodott, arról meg aztán nem is érdemes szót váltani, hogy a pályán milyen jól ismerik egymást.
Elnézve az eddigieket a svájciak most igazi csodát is tehetnek, hiszen a következő körben az Anglia–Szlovákia párharc győztesével találkoznak. Nos északi szomszédainknál helyből, a szigetországiaknál pedig nekifutásból jobb Yakin csapata. Ha ezt a meccset is behúzzák, akkor a török, osztrák, román, holland négyes valamelyikével találkoznak az elődöntőben.
Innen nézve nem lehetetlen, az igazán nagy bravúr sem.
