Közepes kémkedés, rengeteg lelkizés a Birmingham bandái készítőjének új produkciója – A lepel-kritika
Steven Knight már lassan megkerülhetetlen, ha amerikai sorozatokról van szó. Az ő keze alól került ki A Cillian Murphy nevével fémjelzett, BBC-s Birmingham bandája, a Jason Momoa-féle See az AppleTV+-on, az HBO-s Engedetlen hősök, a Netflixes A láthatatlan fény, Tom Hardy Tabuja és még számtalan film.
ami inkább vicces volt, mint idegőrlő. De kijelenthetjük, hogy az ő projektjei mellé igazán nagy nevek szoktak állni.
A lepel esetében sem volt ez másként. A minőségi sorozatok koronázatlan királynőjének számító Elisabeth Moss lett a főszereplője, ez már garancia is a minőségre.
de ha megnézzük a filmográfiáját, játszott ő a nyomozós Tündöklő lányokban, a Mad Men – Reklámőrültekben és még sok más nagy sikerű produkcióban. Moss igazi karakterszínész, aki minden szerepébe beleadja a 100%-ot. Sajnos ez A lepel esetében kicsit felemásan sikerült.
A történet szerint a főszereplő, Elisabeth Moss egy név nélküli brit kormányügynök, aki annyira jó a munkájában, hogy több ügynökség „kölcsönveszi”. Ugyanis Moss a beolvadás és az igazság kifacsarásának mestere. Minden ügyéhez új nevet vesz fel: sorozatunk elején Imogen Salternek hívják és
A határnál lévő menekültközpontban ugyanis felismertek egy Adilah El Idrissi (Yumna Marwan) nevű hírhedten kegyetlen ISIS (Iszlám Állam)-ügynököt. Imogen (vagy hívják bárhogy is) feladata, hogy a bizalmába férkőzzön és kifacsarjon belőle információkat egy nagyobb terrortámadásról, amit az ISIS szervez.
Természetesen a történet folyamatosan csavarodik tovább, és szépen lassan egy nagyívű összeesküvés kellős közepén találjuk magunkat, de a sorozatban nem ez áll a középpontban. Inkább a két nő intellektusának csatája játszik főszerepet: kérdés, melyikük hogyan szerez információt a másikról.
Ugyanakkor ez okozza azt is, hogy ha valaki egy feszült kémthrillert vár, az nagyon unatkozni fog. A lepel egy beszélgetős drámasorozat, amelynek a hátterét egy akciódúsnak szánt thriller adja. Én szeretem a kimért tempót, de A lepel még nekem is lassú volt néha.
Elisabeth Mossra nagyon sok teher nehezedett, és úgy érzem, ezúttal kicsit félreértette a készítő szándékait. Egy eltökélt, talpraesett kémet alakít, akinek az a dolga, hogy kíméletlenül megvezessen bárkit, aki számára egy kicsit is gyanús, hogy rejteget valami fontos információt. Moss nagyon jó színésznő, de itt túljátssza a szerepét. Nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges, de sokszor nagyon visszafogottan és mégis eltúlzottan szenved. Nem tudom, hogy utasításra vetette be ezt a színészi eszközt, vagy mert a karaktere egy meghasonlott figura, de egy biztos: engem zavart.
Egyszerre elszenvedője az ISIS terrorjának és kiváltója is annak. Hiába kedvelem Elisabeth Mosst, itt Marwan visszafogottabb játéka jobb volt, és hihetőbb is a szerepében. A többi színész is hozza a kötelező magas szintet: a francia hírszerzőt játszó Dali Benssalah nagyon sármos, az amerikai kémfőnököt alakító Josh Charles pedig kellően tenyérbemászó. Találkozhatunk kisebb szerepben még James Purefoy-jal is, aki még mindig szuper karakterszínész. Aki látta a Róma című sorozatot: ő alakította Marcus Antoniust.
A sorozat maga hihető, jól átgondolt, de sajnos unalmas. Az akció itt bizony sokszor egy fejlövéssel kezdődik és nagyjából ott is ér véget. Túl hosszú a hat rész, de a helyszínek legalább változatosak, az operatőri munka jó iparos és a zenékkel sikerült ügyesen játszaniuk a készítőknek.
A lepel megtekinthető magyar felirattal is a Disney+ műsorán.
