Japánban már nem a csúcstechnika, hanem a macskák pörgetik a gazdaságot
Három billió jen, egy egész, saját városrész és a császári család házi kedvencei: Japánban a „macskanómia” már nemcsak kulturális jelenség, hanem a gazdaság egyik komoly motorja. A macskákhoz köthető iparág idén várhatóan megközelíti a 3 billió jent (kb. 18,8 milliárd dollárt), Tokió „macskavárosában”, Yanaka Ginzában pedig a turisták már most is kézzelfogható valóságként élik meg a cicák gazdasági erejét.
A jelenség méretét Kacuhiro Mijamoto, a Kanszai Egyetem emeritus professzora számszerűsítette, aki szerint a macskák gazdasági hatása összemérhető a 2025‑ös Oszakai Világkiállításéval – írta a brit The Guardian. A becslés a macskakávézókban elköltött pénztől kezdve a fotóalbumokon át a macskaeledel‑gyártók forgalmáig mindent magában foglal.
Egy átlagos család közel 1,8 millió jent (kb. 11 300 dollárt) költ kedvencére annak élete során.
Tokió északkeleti részén, Yanaka Ginza negyedében a macskák iránti vonzalom turisztikai látványosság lett. A környék önjelölt „macskavárosként” vonzza a látogatókat, akik macska alakú édességeket kóstolhatnak, és macskás témájú ajándéktárgyakat vásárolhatnak.
A helyi Neco Action üzlet tulajdonosa, Yumiko Yamashita szerint a meleg időjárás az oka annak, hogy az állatok újabban kevésbé mutatkoznak. „Yanaka mindig is tele volt macskákkal, mert sok buddhista templom van errefelé. Régen szabadon kóboroltak, sőt be‑bejártak más házakba is, de mostanában kevésbé látni őket. Ilyen forró napon inkább bent maradnak.”
A macskák népszerűsége a legmagasabb körökig ér: a japán császári pár is tart macskát, és Takaicsi Szanae miniszterelnök is a macskák pártján áll.
Ezt Stephen Mansfield, Japánban élő író mondta, aki szerint a macskák titka a jelenben való létezésükben rejlik.
A kulturális gyökerek mélyre nyúlnak, egészen a Nara‑korig (710–794), amikor az állatokat Kínából hozták be, hogy a buddhista templomok szent iratait védjék a rágcsálóktól. Ez a szerep különleges, már-már misztikus státusszal ruházta fel őket.
Az állatok irodalmi ikonként is megkerülhetetlenek Nacume Szószeki „Én, a macska” című klasszikusától Murakami Haruki szürrealista regényeiig. A kiadók olyannyira kiaknázzák a bennük rejlő marketingpotenciált, hogy még olyan könyvek borítójára is macskát tesznek, amelyeknek semmi közük az állathoz.
A „macskanómia” jövőjét azonban beárnyékolja Japán demográfiai válsága. Az elöregedő és csökkenő népesség hosszú távon a háziállatok számának csökkenésével is járhat. Erre jó példa a híres „macskasziget”, Aosima, ahol az elnéptelenedés miatt a macskák sorsa is bizonytalanná vált, hiszen fennmaradásuk teljes mértékben az odalátogató turistáktól és a gondozóktól függ.
