A zárkaajtóban derült ki, hogy fogyatékos, fogva sem tarthatnák
Míg büntetőjogi ügyekben számos jogcímen kérhetnek a rászorulók ingyenes ügyvédi képviseletet, szabálysértési ügyekben erre alig van lehetőség. Pedig a fogyatékosoknak, az írni-olvasni nem tudóknak, az anyagilag rászorulóknak vagy más hátrányos helyzetűeknek plusz segítségre van szükségük, hogy a hatóságokkal szemben ugyanúgy érvényesülhessenek jogaik, mint bárki másnak.
Már ombudsmani állásfoglalás is van róla: jogsértő, hogy egyszerű szabálysértési ügyeknél az állam nem biztosítja minden szakaszban a kötelező ügyvédi védelmet az arra rászorulóknak, a fiatalkorú, a fogyatékos, az írni-olvasni nem tudó, valamint az anyagilag rászoruló vádlottaknak. Ezek azok a sérülékeny csoportok, amelyek tagjainak nagyon gyakran plusz segítségre van szüksége ahhoz, hogy a tisztességes eljáráshoz való joguk érvényesüljön.
Miközben a büntetőjogi eljárásoknál sokkal szélesebb körben elérhető a térítésmentes ügyvédi képviselet az arra rászorulóknak, szabálysértési ügyekben csak bíróság elé állítás esetén, azaz az őrizetbe vett személy ügyének gyorsított bírósági elbírálásakor jár kötelező ügyvédi védelem – de bárkinek, nem csak a sérülékeny csoportoknak.
Úgy járnak a hűvösre, mint boltba vásárolni
A jogszabályi hiányosságra a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) hívta fel a figyelmet. A civil szervezet szerint annál is inkább problémás a jogi képviselet elérhetetlensége a szabálysértési ügyekben, mert a szabálysértési törvény 2012-es módosítása óta sokkal szigorúbban büntetik a hatóságok a különböző kihágásokat.
Még mindig sok esetben lesz például a büntetés hosszabb-rövidebb idejű elzárás – főleg annak az intézkedésnek köszönhetően, ami lehetővé teszi, hogy a be nem fizetett pénzbírság egy idő után automatikusan a bírságnak megfelelő időtartamú elzárásra forduljon át – magyarázta Szegi Péter, a TASZ Egyenlőség projektjének egyik munkatársa.
Szegi úgy látja, az utóbbi években egyre gyakoribbá vált elzárással letölteni a szabálysértésért kiszabott pénzbüntetést, ami főként annak köszönhető, hogy a legtöbb szabálysértési bírságot a legszegényebbek körében osztogatja a rendőrség, akik nem tudják kifizetni a pénzbírságot, a közérdekű munkát pedig azért nem választják, mert attól félnek, elveszítik a munkájukat emiatt. Sokan nem tudják, hogy a közérdekű munkát munkaidőn kívül, szabadidőben kell elvégezni.
“Sokan keverik a közmunkát a közérdekű munkával” – magyarázta Szegi, majd hozzátette, a témával szintén foglalkozó Magyar Helsinki Bizottságnak volt már olyan ügyfele, aki a bírság ledolgozása miatt az állami foglalkoztatási szervként működő legközelebbi járási hivatalban közmunkára jelentkezett közérdekű munka helyett, ahonnan elhajtották, és így lecsúszott a három napos határidőről, ami alatt kérnie kellett volna, hogy büntetését ledolgozhassa, bírsága elzárásra változott.
Papírok mögé bújnak a hatóságok
A másik probléma, ami védtelenebbé teszi a szegényebb, kevésbé képzett vagy fogyatékos egyéneket a hatóságokkal szemben, az a hatóságok és az érintettek közötti személyes kommunikáció hiánya és ezzel együtt az írásbeli kommunikáció érthetetlensége.
Jogvédő szervezeteket, mint amilyen a túlzó szabálysértési bírságolási gyakorlattal az egyik leginkább sújtott szexmunkásokat képviselő Szexmunkások Érdekképviseletének Egyesülete (SZEXE) vagy a TASZ is, rendszeresen keresik meg ügyfelek azzal, hogy “papírt kaptak”, de nem értik, pontosan mi áll benne.
Fotó: Ferenczy Dávid
Ez annál is inkább problémás, mert sok szabálysértési ügy személyes meghallgatás nélkül, puszta iratok alapján zajlik le, úgy, hogy a hatóság képviselője és a vádlott sosem találkozik egymással.
Szegi Péter szerint legitim érdek a bíróság részéről, hogy a kisebb súlyú ügyek minél rövidebb idő alatt lefolytathatóak legyenek, “legyen meg a szankció és lépjünk tovább”. Azt azonban már a legfrissebb ombudsmani állásfoglalás is kimondta, hogy a gyors lefolytatás érdeke nem lehet erősebb, mint a tisztességes eljáráshoz való jog – azaz időspórolás okán nem lehet elhagyni például azt, hogy a bíróság megismerje az érintett személyes körülményeit, mielőtt határozatot hoz az ügyében.
Márpedig ez a legtöbb “papíros” ügyben nem történik meg. Így fordulhatott elő az az abszurd helyzet, amiről Szegi mesélt. Egy férfiről, akit meghallgatás nélküli eljárása végén, mikor a szabálysértési bírság elzárásra fordítódott, szállítottak volna a börtönbe, az utolsó pillanatban derült ki, hogy fogyatékos, tehát a jogszabályok szerint tilos elzárni.
A személyes körülmények ráadásul enyhébb büntetés irányába is eltolhatnak egy-egy ügyet, lehet például pénzügyi helyzetre hivatkozva a pénzbüntetés mérséklését, vagy akár részletfizetést kérni. Ezekkel a lehetőségekkel ismeretük és a megfelelő tájékoztatás hiányában azonban szinte alig élnek.
Nem sikerül fellebbezni
A másik probléma a meghallgatás nélküli eljárással, hogy a kizárólag írásbeli kommunikációból nagy eséllyel a vádlottak nem értenek semmit. Olyan esetekben, ahol nem csak egy szabálysértési bírság behajtásáról van szó, hanem szabálysértési eljárást folytat a bíróság, az ügyet lezáró határozat ellen az érintett 8 napon belül kifogással élhet. Az esetek nagy többségében azonban az érintettek lecsúsznak a határidőről, mert vagy nem tudták kisillabizálni a szövegből, hogy van ilyen lehetőségük, vagy nem tudták, hogyan szövegezzenek meg egy ilyen fellebbezést.
Makó Klaudia, a SZEXE ügyvédje egy másik, a szexmunkások körében gyakori forgatókönyvre hívta fel figyelmünket:
A szexmunkások sokszor zavaros lakhatási körülményeik miatt vidéki családjaikhoz, rokonaikhoz vannak bejelentkezve, akikkel a kapcsolatot csak nagyon felületesen, vagy egyáltalán nem tartják. A lakcímkártyájukon szereplő címre érkező hivatalos leveleket viszont rokonaik sokszor egyáltalán nem küldik el nekik. Így fordul elő, hogy a túlzó és diszkriminatív bírságolási gyakorlat miatt szabálysértési bírságokkal alaposan megszórt prostituáltak akkora összegű büntetést halmoznak fel, ami elzárásra átváltva eléri az 1-1,5 évet is akár.
Makó Klaudia - Fotó: Hajdú D. András
“Elég hozzá egy sima igazoltatás, hogy a rendőr számára kiderüljön, az intézkedés alá vont prostituáltnak letöltendő elzárása van, és azonnal viszi is be az illetőt a rendőrőrsre” – mondta Makó Klaudia, aki úgy látja, a látókörébe kerülő szexmunkások természetesnek veszik, hogy “azért, amit csinálnak, néha börtönbe kell menniük”.
“Nem tudják, hogy ők nem követtek el semmilyen bűncselekményt, sőt, nem is érzik a különbséget szabálysértés és bűncselekmény között. Nem tudják például, hogy nincsen priuszuk” – magyarázta a jogász, hogyan fogadták el fokról fokra a szexmunkások a prostitúciót kriminalizáló beszédmódot.
Hol tart a küzdelem?
A TASZ beadványára reagálva júliusban jelentést adott ki az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, azzal, hogy megalapozottnak találta a jogvédő szervezet aggályait: valóban kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek a hatóságokkal szemben a hátrányos helyzetűek a cikkben tárgyalt eljárásjogi garanciák hiánya miatt. Az ombudsman a szabálysértési törvény megfelelő módosítására kérte a belügyminisztert, a hivatali kommunikáció érthetőbbé tétele érdekében pedig felkérte, egyeztessen szakmai és civil szervezetekkel.
A szakmai és civil szervezeteknek, azaz a témával már régebb óra foglalkozó TASZ-nak és a Helsinki Bizottságnak vannak ötletei arra nézvést, hogyan lehetne a hivatali kommunikációt érthetőbbé tenni.
Szegi Péter szerint a legjobb lenne, ha már a bírságolásnál lenne a rendőrnél egy ilyen egyszerűsített tájékoztató. Az első döntési helyzettel ugyanis már itt szembesül az érintett: lehetőségében áll, hogy ne ismerje el a szabálysértés tényét, és a kiszabott bírság elfogadása helyett eljárás lefolytatását kezdeményezze. Annál is inkább fontos, hogy ebben a pillanatban tájékozott döntés szülessen, hiszen a bírság elfogadásával egyszerre a fellebbezés jogáról is lemond az ember. Bár a rendőri intézkedések milyenségéről nehéz első kézből információt szerezni, a jogvédő szervezetek tapasztalata azt mutatja, a rendőrök sokszor csak részinformációkat adnak át az érintetteknek arról, milyen lehetőségeik vannak, miután szabálysértéssel gyanúsították őket.
