Café Frei: a világsiker küszöbén
Frei Tamás egy személyben televíziós újságíró, vállalkozó és regényíró is. Az újságírás befejeztével írni kezdett, most jelent meg negyedik André-kötete, az Agrárbárók. Ami viszont az életében állandó volt, a kávéhoz való végtelen vonzalma és a késztetés, hogy átadja másoknak is azt, amit tud róla. Kávézója abszolút nem átlagos: a szokásosnak mondható olasz kávémenü helyett a világ 6 kávékonyhájának kínálatát vonultatja fel. Sok-sok titkot árult el róla a Szeretlek Magyarországnak.
Viszlay Márk fotója
Ha csak egyet választhatna, akkor minek mondaná magát? Televíziós újságírónak, vállalkozónak vagy regényírónak?
- Ezeket szerintem nem lehet szétválasztani. A kávét, a kávézókat mi úgy csináljuk, hogy az a szórakoztatóipar része legyen. Ez az úgynevezett infotainment, amit én a Dossziéban csináltam és a regényírás során is csinálok: az információkkal szórakoztatok.
A regényírás során én abban reménykedem, hogy az olvasó, miközben olvas egy izgalmas kaland- vagy akcióregényt azokról a témákról, amiről a könyvek szólnak többet tud meg a regény befejeztével az első regényben az olaj- és a gázügyekről, a másodikban a bankszektor titkairól, a harmadikban a politikai és a gazdasági elit viszályáról, a negyedikben pedig a mezőgazdasági forradalomról. A Café Frei nem csak egy kávézó, ott a menü helyett találsz egy újságot, ami mindig megjelenik és tele van információkkal a kávévilágból. Azt reméljük, ha valaki nálunk kávézik, és egyre többet tud meg a kávéról, egyre nagyobb élvezettel fogyasztja majd azt.
Miket tudhat meg az ember a kávéról, ha itt iszik?
- Például, hogy milyen manufaktúra van mögötte, honnan jön az a kávé és milyen története van. Azokról az emberekről is többet megtudhat, akik valahol Dél-Amerikában termelik. Hogy nekik milyen gondjaik vagy örömeik vannak az életben.
Hogy és mikor döntött amellett, hogy a kávé az élete részévé válik?
- Az a döntés, hogy üzlet is lesz belőle, nagyjából tíz éve született meg. Egy jó barátommal vágtam bele, és mindig elviccelődünk azon, hogy ő győzött meg engem, vagy én őt, de ez talán mindegy is. A '90-es évek elején, mikor én még nem is televízióztam, elkeveredtem a kolumbiai drogháborúba. A több mint egy hónapos ottlétem alatt jártam életemben először kávéültetvényen.
Lenyűgözött az a világ, amit ott láttam: a természet, a termelés, az emberek, az ízek, minden.
Olyan ízű kávét ittam ott, hogy felmerült bennem a kérdés, mi romlik el a hosszú úton, mire a mi csészénkbe jut Magyarországon?
Rengeteget kutattam, olvastam, tájékozódtam a témában és végül olyan mániámmá vált ez az egész, hogy megkérdezte a barátom: ha ennyi mindent tudok a kávéról, miért nem csinálunk belőle üzletet?
Ez csak egy növény és egy ital, ami abból készül. Egy kávéházhoz mi mindent kell még ismerni?
- Első pillantásra sokkal komplikáltabbnak tűnik például egy étterem üzemeltetése és az, hogy ott mennyiféle dologhoz kell érteni. De ha az ember a “kávéházasdit” nem úgy csinálja, hogy csak annyit tud róla, hogy "valakik termesztették, valakik leszedték és megpörkölték, nekem csak adjátok ide, a sarki kávéházamban főzök eszpresszót és kapucsínót", akkor ez is egészen összetett dolog.
Mi az ültetvényen kezdjük a világ különböző kontinensein. Onnan az egész folyamatot mi csináljuk végig, egészen odáig, hogy új technológiákat is fejlesztünk. Így ez már egy irtó izgalmas dolog: ebben benne van a harmadik- kontra első világ, szegénység-gazdagság, politika, gazdaság, import-export, enteriőr, esztétika, pszichológia.
Ön mindehhez ért?
- Kettőnknek, akik vezetjük a céget, értenünk kell ezt az egészet. Nem mi vagyunk a legjobb kóstoló emberek, nem mi értünk a kávégépek technikai részleteihez, és nem mi értünk legjobban a dizájnhoz. Nyilván azért, mert míg én a televízióban dolgoztam, addig a dizájnerünk Hollandiában a szakmáját tanulta. Viszont kettőnknek
rá kell tudnunk látni az egész folyamatra és ez szerintem működik.
Érdekes, hogy míg a világ minden tájáról szállít kávét, harminc Café Frei van Magyarországon, három Erdélyben és egy-egy Halmstadban és Dublinban. Miért pont Skandinávia és Írország?
- Most nyílik Szlovákiában, Ausztriában, Franciaországban (Nizzában), Dubajban és Szaúd Arábiában is.
Az elmúlt évek azzal teltek, hogy kiépítettük a mi rendszerünket. Ma már nem vagyunk rákényszerülve, hogy egy olasz pörkölje meg vagy csomagolja be a kávénkat. Egyébként az üzlettársammal soha egy forintot sem vettünk ki ebből az üzletből. Azért, hogy újabb üzemeket (pörkölő-, csomagoló-, sütő-, fagyasztó- vagy fagylaltüzemet) építhessünk, méghozzá magyar munkaerőt alkalmazva. Most, hogy ez a rendszer felépült, elindulunk külföldre. A fent említett külföldi kávézókat pilot-kávéházaknak hívjuk, ahol leteszteljük, hogy az adott országban mennyire vevők az emberek arra a kávézó-típusra, ami elhozza a világ kultúráit egy helyre.
Az már látszik egyébként, hogy Svédországban ez inkább működik, mint Dublinban, ahol erősebb a tea- és a sörkultúra, mint a kávé. Az a tervünk, hogy jövő nyárig a világ minden táján lesz egy-egy kávézónk, ami majd megmutatja, érdemes-e terjeszkedni abban a régióban.
Ha leesne Ön elé egy UFO és azt kérné, mutassa meg neki a világ öt legjobb kávéját, melyeket mutatná meg neki feltétlenül?
- Az biztos, hogy nem lenne benne három olasz kávé, hanem a sokszínűségre törekednék, ahogy a Cafe Frei kínálatában is teszünk. Az olasz kávékonyháról el kell mondani, hogy szerintem igazságtalanul nyert a világ többi kávékonyháival szemben. Nyert, mert a világ kávézóinak 95 százalékban a menün eszpresszót, kapucsínót, lattét, satöbbit találod, ami amúgy az olasz presszó kávé különböző mennyiségű tejjel való felöntése. Az olasz kávé egy gyorsasági versenyt nyert meg. A beduin kávé három órán keresztül készül, de ma már nem mondhatod azt a vendégnek, hogy ennyit kell várni egy kávéra. Az olasz kávégép viszont egy perc alatt lefőzi ugyanazt a mennyiséget. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy
ugyan betennék a listára egy nagyon jó eszpresszót,
de a többit a gyorsasági versenyt elvesztő, de a minőségi versenyben diadalmaskodó kávékonyháról tenném be.
Feltétlenül választanék egy italt az
arab kávékonyhából.
Ezek a kávék úgy készülnek, hogy egy rézedényben többször felforralnak őrölt kávét, általában némi cukorral. Ha az Arab-félszigeten délnek indulunk, akkor különböző fűszerek keverednek bele, például kardamom vagy fahéj. Ha viszont Ázsia felé indulunk, akkor gyümölcsöket szoktak beletenni. Nekem ez utóbbi tetszik jobban,
ezért az UFO-nak megmutatnám az örmény narancskávét.
Biztos, hogy beletennék egyet a
japán konyhából is.
Ott egészen más eszközökkel csinálják a kávét: csepegtetik, hosszan, lassan és gyakran hidegen. Van egy ilyen japán csepegtető a floridai lakásomon, este elindítom, reggelre készül el az ital. Az is érdekes, hogy a japánok nagyon sokféle halmazállapotú kávét készítenek, például habot vagy zselét. Ezért megmutatnám neki a
tokiói gyömbér-habot csokoládés málnakávéval.
A latin kávékonyhában
magába az őrölt kávéba tesznek cukrot és az eszpresszó kávégépnél kisebb nyomású géppel készítik el. Ennek az a lényege, hogy víz előbb a barna cukrot éri, azt megolvasztja és a kávé a karamellán keresztül fő le. Ez egészen más ízkomponenseket visz a csészénkbe, mint a többi konyha kávéi. Ők egészen sokféle gyümölcsös, tejes kiegészítést tesznek mellé.
A magyar vendégek kedvence az összes kávénk közül a Costa Rica-i kókusz macchiato, ezt mutatnám meg neki.
Választanék még egyet a
francia kávékonyhából is,
de abból olyat, ami az egyik gyarmatországban kapott egy “csavart”. A francia kávé úgy készül, hogy forró, de nem forrásban lévő vízben áztatják, majd lepréselik. Lesz egy sűrű, az eszpresszónál hosszabb, de az americano-nál rövidebb fekete kávéja. Az afrikai fűszernövényes, tea-szerű növényeinek keveredése a kávéval nagyon érdekes. Én a
zanzibári szegfűszeg lattét mutatnám meg a mi UFO-nknak.
Milyen elvek alapján kerül be egy kávéital a kínálatba?
- Az összes kávékonyhát (arab, francia, olasz, japán, latin, amerikai) a menün tartjuk, ez biztos. Az első válogatási elv, hogy melyek azok a kávék, amiket egyáltalán technológiailag kínálni tudunk. Említettem a beduin kávét, amit mi kínálunk, de a három órás előállításből 2 óra 57 percet az üzemben végzünk, a maradék hármat a kávézóban. Akad azonban olyan kávé, amit lehetetlen kávéházban elkészíteni, ezek rögtön kimaradnak.
Az is fontos, hogy egy kávékonyhából maximum nyolc-tíz íz maradhat bent a kínálatban. Különben nem tudnak választani az emberek.
Van egy kalandor kávénk, két havonta egy új, ideiglenes ital a kísérletező típusoknak,
ha az tartósan jól szerepel, akkor betesszük a kínálatba, de szigorúan úgy, hogy egyet kiveszünk.
Most hány embernek ad munkát?
- Most körülbelül száznak csak a Café Frei keretein belül. Aztán a franchise-cégekben újabb százról beszélhetünk, azaz körülbelül kétszáz ember megy be Café Frei pólóban dolgozni egy nap.
Mennyire autokratikus az Ön szerepe a cégben?
- Ketten irányítjuk ezt a céget a társammal, akivel nagyon jól fel van osztva közöttünk, hogy ki mit csinál. Én a szakmai dolgokért felelek és szórakoztatok. Ő viszont menedzseli a céget és nap mint nap fontos üzleti döntéseket hoz meg.
A gyermekei egyszer átveszik majd a céget?
- Nem így vannak nevelve, és a cég sem feltétlenül így van felépítve. Érdekli őket egyébként, Balázs fiam rendszeresen jár kávézni, de ő például Kelet-Ázsiai tanulmányokat szeretne az egyetemen tanulni. Zsófi lányomat érdekli a dizájn és a vendéglátás is, erre akar tovább tanulni. De én nem tolom ebbe az irányba őket, hogy “itt van egy családi vállalkozás, ezt át kéne venni”.
Fotók forrása: Café Frei
Ha érdekesnek találtad a cikket, nyomj egy lájkot!
Balogh Levente és Keserű Balázs, Az álommeló 1. évadának győztese. Fotó: RTL
Fotó: Ujvári Sándor
