Otthagyta a jól menő multit, hogy egészséges sütiket készítsen
Oltványi Zsolt, a Mentes cukrászüzem tulajdonosa lett idén Az Év Fiatal Vállalkozója, vagyis ő kapta az Országos Fiatal Vállalkozói Díjat. A Mentes egészséges és finom desszerteket készít, a cukrászüzem süteményei országszerte megtalálhatóak, és hálózatuk egyre csak növekszik.
Országosan több mint 150 egységben elérhetőek a termékeik,
ezek nagy százaléka budapesti, vidékre csak 15-20% kerül. A termékeik természetes alapanyagokból, egy táplálkozás-szakértő vigyázó szemei előtt készülnek. A klasszikus répacukor helyett eritritet, nyírfa- és kókuszvirágcukrot használnak, több sütiből pedig egész egyszerűen kivették a laktózt, a glutént és a tojást.
Arról kérdeztük Oltványi Zsoltot, hogy milyen úton jutott a sikerig, és milyen tanulságokkal szolgált a vállalkozása számára az elmúlt néhány év.
- Miért vágtál bele ebbe az egészbe? Mit vártál tőle?
- Volt egy törés az életemben, amikor elkezdtem mérlegelni, hogy hol is vagyok és mit is csinálok. Marketing-értékesítés vonalon dolgoztam középvezetőként – a sötét oldalon – egy dohányipari multinál. Pozíció és pénzközpontú életet éltem, majd jött egy válás. Ettől magamba fordultam, és változtattam. Jobban elkezdtem magamra odafigyelni, arra, hogy mit eszek, próbáltam zöldebben gondolkodni. Valami olyat csinálni, amitől talán egy kicsit jobb lehet mindenkinek. Az a célunk, hogy az is örömmel fogyassza a termékeinket, aki eddig ódzkodott az ilyen ételektől. Mindenki ahhoz van szokva, hogy ezek a mentes és paleós termékek fűrészporízű, semmilyen ízű dolgok.
- Általános és közhelyes érv a reformétkezés ellen, hogy egész egyszerűen drága egy átlag magyar pénztárcának. Biztos sokan vannak, akik élnének így, de nem engedhetik meg maguknak.
- A terv az, hogy hosszútávon ide eljussunk. Alapvető piaci tendencia most, hogy nő a fogyasztás, így az alapanyagok beszerzése is olcsóbb lesz. Ez egy kimondott cél, hogy minél nagyobb körben terjedjenek el az ilyen termékek.
- Mit gondolsz, miért te nyerted meg idén a FIVOSZ díját?
- Jó helyen voltam, jó időben és jó dolgokat csináltam. És van mögöttem egy csapat, akikkel 3 éve folyamatosan tudjuk ugyanazt a gondolkodást képviselni, ugyanazon az egészségtudatos zöld vonalon működni. És egyre több ember életvitele tart ebbe az irányba, betegségek, különböző ételérzékenységek, sokan meg "csak úgy" változtatnak az életvitelükön. Ez egy trend, hogy nem rakunk se tartósítószert, se színezéket, se mesterséges anyagokat a termékeinkbe. Kevés ilyen résztvevő van a piacon, főleg aki üzemi szinten foglalkozik ezzel.
- Innovátornak, vagy a jó értelemben vett vállalkozónak tartod magad?
- Vállalkozóként tevékenykedem, de vannak területek, amelyeken szeretek újítani. Nagy szerelemem a csomagolásfejlesztés, a marketing. Ez utóbbi örök szerelem az életemben. De nehéz a kettő között határt húzni. Van benne egy küldetéstudat: könnyen elérhetővé tenni olyan termékeket, amelyek lemondásmentesek. A legjobb teszterek a szüleim, akiket még úgy neveltek, hogy hús nélkül nincs étel és cukor nélkül nincs desszert, ők gyakorlatilag falják a termékeinket.
- Volt olyan pont, hogy azt mondtad: ennyi, abbahagyom?
- Többször is. Volt, amikor leültem és kiszámoltam mennyi gépünket kéne eladni, hogy ki tudjuk fizetni az alkalmazottakat. De össze tudtunk állni egy olyan céggel, akiknek szintén voltak gondjaik és ki tudtuk egymást segíteni. Ezért is mondtam, hogy a díj tényleg egy jól együtt dolgozó csapatnak szól.
- Gondolkodsz azon, hogy hol leszel 3-5 év múlva?
- Folyamatosan jár ezen az agyam most is. Amikor elkezdtük, akkor nagyon nem így képzeltük el. Üzemben és mintaboltokban gondolkodtunk. Egyszerre kezdtük az üzemet és a vendéglátóhelyet is, és amihez én nagyon nem értek az a vendéglátás. Sok pénzembe került ezt megtanulni. Ma már bölcsebben állnék hozzá, ismerjük a működő modelleket, de a jövőre tervezett franchise boltokat nem én fogom intézni.
- Melyek a jövőbeli tervek? Hová akar eljutni a brand?
- Vannak olyan termékcsoportok, amelyekkel a hétköznapi étkezést szeretnénk megkönnyíteni a bármilyen érzékenységtől szenvedő embereknek. Van már reggelire ajánlott granolánk/műzlink, tartósítószer mentes kismama-kisbaba keksz, ma már a gyerekeknek is csak olyan kekszet tud adni az anyuka, ami tele van káros, mű dolgokkal. Saját márkás, általunk kikísérletezett cukorhelyettesítő- és gluténmentes lisztkeveréket is piacra akarunk dobni. És már kacsintgatunk külföld felé, valószínűleg a díj miatt érkezik egyre több megkeresés. Legutóbb egy spanyol üzletemberrel ültem le tárgyalni.
- Nem félsz attól, hogy túl nagyok lesztek?
- De, egy kicsit félek attól, amit ez jelenthet. Minden hónapban leülök, és leírom egy papírra, hogy én, Oltványi Zsolt személy szerint mivel foglalkozom, és igyekszem a listáról átrakni feladatokat másokra. Így lehet növekedni egészségesen, hogy folyamatosan figyelemmel követed, ki mit csinál a rendszerben. Oktatóanyag készítését tervezzük, hogy az üzemben dolgozóknak minden egyértelmű legyen. Olyan szaktanácsadók segítségét kérem, akik tudják, hogy kell a növekedést kezelni. Én is járok havi két-három tréningre, követem a szakirodalmat, ami egyre könnyebben és olcsóbban hozzáférhető egyébként. Ez a kulcs, hogy az embernek folyamatosan képeznie kell magát. Meg hát a kapcsolatok, a networking.
Volt olyan értékesítő partner, akihez hónapokig nem találtam utat. Aztán csatlakoztam egy üzleti klubhoz, ahol találkoztam valakivel, aki abban a cégben ismert egy középvezetőt, összekötött bennünket, és egy hét múlva már vettek tőlünk termékeket.
- Mi a legnagyobb probléma jelenleg, amit most le kell küzdenetek?
- Az eltarthatóság. Nálunk a citromlé a legkomolyabb tartósítószer amit használunk. Több fagyasztott árut szeretnénk, amelyek akár fél évet is kibírnak. És a csomagolás. Most indítunk egy We are Green vonalat, más vállalkozásoknak is szeretnénk segíteni, hogy "zöldüljenek". Külföldi és hazai cégek is csatlakoznak majd. Mi pedig át akarunk állni a kukorica alapú csomagolóanyagokra a műanyagról. Ez most még nagyon drága, de jó irányba mutat az árváltozás és már 2017 végére teljesen át akarunk állni. Meg akarjuk mutatni, hogy erre igenis van igény.
Ha egy keksz darabja 200 forint, de nagyobb csomagban 1000, akkor is az egy darabot veszik, pedig ha lebontjuk, akkor ugyanannyiba kerül. És emiatt például több csomagolóanyagra is szükség van. Gond még a munkaerő. Azt látom, hogy a piac szereplői egymás elől kapkodják el a jó embereket. A hetedik cukrászunk is kilépett és hetek óta nem tudjuk pótolni.
Oltványi Zsolt 1981-ben született Szegeden. A Hansági Ferenc Szakközépiskola után a Gépipari és Automatizálási Főiskolán tanult Kecskeméten, ahol Mérnöktanári és műszaki Informatikus diplomát szerzett.
- Mit tanácsolnál egy fiatal, alig huszonéves fiatalnak, akinek vannak ötletei és vállalkozna ma, Magyarországon?
- Tanuljon mások hibájából. Az elején nagyon profinak gondoltam magam, mert multis környezetből jövök, aztán nagyon drága hibákat követtem el. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy érdemes valamilyen, fiatal vállalkozókat felkaroló szervezethez csatlakozni. Olyan szakmai segítséget, tanácsadást kapnak, amelyet máshol nem. Jellemző, hogy bátorság, lendület van, de egy üzleti tervet már nem tudnak elkészíteni. Hiányzik a tervezés része.
Aki ma fiatalon vállalkozni kezd, az nagyon sokszor fog nekifutni.
Az én esetemben is az üzem, körülbelül a 258. terv volt, mire eljutott oda, hogy leültem összeírni, mi is kell egy ilyen beruházáshoz. Kellett nekem az a sok bukta, de most már úgy vagyok vele, hogy inkább más hibájából tanulnék. A jó ötlet nem elég. Kitartás, megfontoltság, és sajnos pénz is kell hozzá. Tervezzenek úgy, hogy ha hat hónapon belül nincs bevétel, akkor is talpon maradjon a cég. És nem utolsósorban pedig tudják azt, hogy nem egy év alatt lesznek a vállalkozásból dúsgazdagok.
- Van példaképed?
- Marketing téren Steve Jobs. Inspirált a látásmódja, hogy nem terméket akart eladni, hanem felhasználói élményt. De látom, hogy ez annyira nem egyszerű, hosszú évek munkája kell hozzá. Munkában a szüleim a példaképek, látva hogy őstermelőként mennyit küzdenek, dolgoznak meg a pénzért. Annál jobb minél több példaképe van az embernek.