KULT
A Rovatból

„Kate Winslet stílusosan káromkodik, De Niro meg mormog” - interjú Köves Gáborral, aki világsztárokkal beszélget évtizedek óta

Egy nyári délután egy connecticuti erdő közepén találta magát Al Pacinóval és Robert De Niróval egy asztalnál. Köves Gáborral a nemrég megjelent interjúkötete kapcsán beszélgettünk.


Köves Gábor újságírót rég ismerem, de hogy milyen nagy mennyiségű igényes interjút készített az évek során, csak akkor esett le, amikor a kezembe vettem második, nemrég megjelent interjúkötetét, a Végszónak sem rossz címűt is. Vele beszélgettünk sztárokról, írókról és kutyákról.

- Most elolvastam az első interjúkötetedet is. Azon gondolkoztam el közben, hogy kit kellett vajon a legtöbbet győzködni...

- Az új kötet interjúalanyai közül Margaret Atwoodhoz vezetett talán a leghosszabb út, de több évig tartott elérni Patti Smith-t is. Éppenséggel John Cleese becserkészése sem volt egy fáklyásmenet. Mindjárt megnézem, hogy mondják angolul, hogy fáklyásmenet.

- Itt tényleg évekről beszélünk?

- Igen, de azért nem olyan drámai a helyzet, nem arról van szó, hogy 25 évesen elkezdtem hajkurászni valakit, és 45 évesen értem csak el. De sokszor arra eszméltem rá, hogy telnek-múlnak az évek, és még mindig ugyanazzal a kedves, arctalan közvetítő emberrel e-mailezek egy-egy interjú reményében. Ennyi idő alatt el lehet végezni az orvosit.

- Ehhez nagy állhatatosság kell. Ezt az elején is tudtad?

- Ha létezik is Az interjúkészítők kézikönyve, nem került a kezembe. Idővel leesett, hogy ez így megy, vagy megszoksz, vagy megszöksz. De ha végül eléred az illetőt, mert épp ott állsz például a brooklyni háza küszöbén, hirtelen minden megszépül. Persze csak akkor, ha ajtót nyit.

- Ebben a két kötetben szereplő interjúalanyok valamilyen szinten az idoljaid, ugye?

- Vannak, akik közelebb állnak hozzám, persze, de azért mindenkihez van valami közöm. Mégiscsak én választottam őket.

- Volt, akiben csalódtál? Vagy kellemesen?

- Ez egy műfaj, az interjúalanyok pontosan tudják, miről szól egy ilyen helyzet, és ha már kötélnek álltak 10-20-30 percre, akkor a legtöbb esetben odateszik magukat, csak ritkán tapasztaltam szájhúzást.

Egy esetre emlékszem, amikor valaki annyira lekezelően viselkedett, hogy megfordult a fejemben az interjú felénél, hogy felállok. Lehet, az is zavart, hogy nem volt rajta cipő.

Tanulság: mindig nézd meg, visel-e az interjúalany cipőt! Az illető nem szerepel egyik kötetben sem.

- Megérdemelte.

- Nemes bosszút álltam. Bár nem ez volt a célom a könyvekkel.

- Szép tőled, hogy nem árulod el, ki volt az. Bár kár. Mennyi egy átlagos interjúidő? Én a fantasztikus rendező Michael Hanekével készítettem egyszer egy ötperces interjút, aminek a rövidségére nem voltam felkészülve, és hatalmas kudarcnak éltem meg. Te is ott voltál, amikor itt járt Magyarországon.

- Jó élmény volt, sütött a nap, péntek volt és tolmács is volt. A tolmács ugyan elvett az időből, de kárpótlásképp elhangzott a beszélgetés hevében, hogy cipőkanál. Remek szó, Haneke szájából, németül meg még jobb. Persze azok az interjúk az igaziak, ahol az idő, illetve annak a rövidsége nem korlátozó tényező. A külföldi kerekasztal-beszélgetéseken mindig nagyon ketyeg az óra, ezek átlagosan 15 percesek és ott ül 10 ambiciózus újságíró.

- A szolgálólány meséje írójával, Margaret Atwooddal viszont hosszabban beszélgettél.

- Igen. Ez tavaly novemberben történt, telefonon. Ezek jó helyzetek, ilyenkor rajtad múlik, tudsz-e élni a lehetőséggel. A pandémia alatt a személyes találkozóknak leáldozott, maradt a telefon és a Zoom.

- A sorozatot nézted?

- Igen. Kisebb-nagyobb lelkesedéssel.

- Kutyaugatást hallottam a háttérből...

- Az elkövető egy hétéves dalmata, az egyszerűség kedvéért nevezzük Pollinak. Szerintem jól mutatnánk a Horse & Hound magazinban. Polli különösen a francia klasszikusokat kedveli. Clouzot Ördöngösök című filmje mindig lenyűgözi, utoljára a pandémia első hullámában láttuk. Én is a világ egyik legjobb filmjének tartom.

- Melyik interjúalanyod tette a legnagyobb benyomást rád?

- Amikor először találkoztam Lars von Trierrel, azt éreztem, elérkeztem az interjúkészítés csúcsára. Mindez Koppenhágában, Trier saját kis "sasfészkében" esett meg, rajta kívül egy flipper gép és mintha egy zongora is jelen lett volna a helyiségben. A flipperben és Trierben biztos vagyok. A második találkozásunkkor egy golfautóval szlalomoztunk a stúdió betonján. Azóta sem ültem golfautóban egyetlen rendezővel sem.

De hasonlóan emlékezetes volt, amikor Umberto Eco válaszolt az e-mailen küldött kérdéseimre. Egy e-mail Professzor Eco válaszaival meg tudja édesíteni az ember napját. Ez nem sokkal a halála előtt történt, ez azért ad egy kis keserű ízt a dolognak.

- Gondolom a Woody Allen-interjúra is büszke vagy.

- Örültem, hogy megvalósult. Tíz-egynéhány perc telefonon. Mire összejött, Allen hírneve romokban hevert, legalábbis az Egyesült Államokban, de ez engem egy cseppet sem befolyásolt.

- Van véleményed az ügyéről?

- Követtem az idevágó tartalmakat, elolvastam, megnéztem, meghallgattam a cikkeket, vallomásokat, blogokat és így tovább, és végül kialakítottam a véleményemet; hogy fogalmam sincs. Inkább az a kérdés, hogy mindezek fényében hogyan nézed-e a filmjeit. Én történetesen sok filmjét néztem újra sokadik alkalommal a pandémia első hullámában. Azon egyszerű oknál fogva, mert kedvet éreztem hozzájuk. A Hannah és nővéreit pár évente előveszem, de most épp a Broadway Danny Rose esett a legjobban.

- Amúgy miért szeretsz interjúzni?

- Micsoda provokatív kérdés! Van az a vicc, hogy "Mama, nem akarok Amerikába menni, nem akarok Amerikába menni! - Kuss, kisfiam, ússz tovább." Én is úszom tovább, hátha egyszer úszva is eljutok Amerikába.

Ha egyszer az az alak szól bele a telefonba, akit ezer éve üldözöl, az addiktív érzés.

- Interjúztál olyan emberekkel is, akiket a köznyelv világsztárnak hív, mint Kate Winslet, Mads Mikkelsen vagy Stellan Skarsgard.

- Skarsgarddal telefonon beszélgettem, többször is, Winslettel egy londoni kerekasztalbeszélgetésen találkoztam. És azóta Zoomon is.

- És Winslet milyen benyomást tett rád az életben? Mert annyira kameraszuggesztív - élőben is nagy hatással van az emberre?

- Megnyerő, szabadszájú, az indulatszavakkal nem fukarkodó, közvetlen jelenség. Szuper interjúalany.

- Láttad az Easttowni rejtélyekben? Engem lenyűgözött, mekkora szintet lépett a legmagasabbhoz képest is.

- Tetszett, és nagyrészt miatta tetszett. Nincs az egészben semmi rendkívüli - kisváros, gyilkosság, nyomozó, erős hangulat, sok jó mellékszereplő stb - mégis olyan jó nézni, amit Winslet művel. Lehetne igazi dráma queen is, de nem; eszköztelenül, sallangmentesen és szerethetően játszik. Szuper.

- Van kedvenc interjúd, amiből többet tudtál kihozni, mint egy átlagos beszélgetésből?

- Nemrég szinte véletlenül, a csodával határos módon beszélgethettem Tilda Swintonnal. Ez a legjobb fajta interjúhelyzet: nem volt időkorlát, nem valamelyik filmjét promotálta, kényes témákat is lehetett érinteni, sőt. Azért filmekről is beszélgettünk.

- John Oliver miatt irigyellek talán a legjobban.

- Ez New Yorkban történt, sőt, kétszer is megtörtént, mindkétszer az HBO központjában. Kis számú újságíró és ő. Ha azt mondanám, hogy John Oliver egy rendkívül szellemes ember, azzal csak annyit mondtam, hogy nyáron meleg van, télen meg hideg.

Egy John Oliver szellemességeivel teli helyiségben tartózkodni, ahol ő maga is jelen van, az olyan, mintha egy exkluzív show-n vennél részt. Még csak az sem látszik, hogy megjátszaná, hogy ennyire közvetlen.

A poénok mögött ott van az oknyomozói munka, a tényfeltárás – egészen egyedi, amit a műsorában csinál. Mindenben profi, szelfizésben is, a beszélgetés végén fülig érő szájjal nézett a telefonomba. Én is igyekeztem valamit nyújtani mosoly terén.

- Számos kortárs íróval beszélgettél. Az Amerikai Pszicho írója, Brett Easton Ellis milyen interjúalany volt?

- Mindig nagyon szórakoztató. Az első könyvem címe tőle származik. El lehetett vele játszani azt a játékot, hogy sorolom a kortárs amerikai írók neveit, ő pedig osztályozza őket: ki az, aki szerinte bátor, ki a közepes, ki a mesterember és ki az igazi nagymenő. És akkor visszakérdezett, hogy mégis, mit értek ezen, mi az hogy nagymenők? Így lett az első interjúkötet címe a Mi az, hogy nagymenők?

- Álominterjúalany?

- Kész válaszom van erre. Stephen King, kérem, jelentkezzen, J.K. Rowling, várom az emailt! Ahogy Clint Eastwoodtól, Quentin Tarantinótól és fél Hollywoodtól is! Ígérem, mindenkire szánok időt. Hosszan tudnám sorolni. Vannak, akikkel meg sem próbálkozom, nem érdemes, pl. Robert De Niro... De most, hogy szóba került, vele és Al Pacinóval egyszer szemben ültem egy asztalnál. Egy erdő közepén, Connecticutban. Szürreális élmény volt.

- Azért ezt meséld el.

- A törvény gyilkosa című filmjüket forgatták, és nemcsak én, de a magyar forgalmazó sajtósa, Seres Mariann is úgy gondolta, nekem ott kell lennem. Mariannak sokat köszönhetek, többek között ezt a Pacinós-De Nirós találkát is. Az egyik délután még egy szerkesztőségben ültem, a Szentendrei út közelében, a másik nap pedig már egy connecticuti erdő felé tartottam. Ezt Mariannak köszönhetem. Kellenek sajtósok, akik bíznak az emberben.

- Milyen volt Pacino és De Niro?

- Olyan volt az egész, mint egy Rejtő-regény. Már csak az orosz hússaláta hiányzott az asztalról. De 50 Cent például szintén ott volt. De Niro híresen mogorva alak, és pont ilyen is volt élőben – néha morgott valamit maga elé.

Pacino ezzel szemben maga volt a nagybetűs művész, ha lett volna sál rajta, azt biztosan hátradobja. Olyan volt, mint egy mesében, azt is alig hittem el, hogy ott ülök. Mint interjú? Természetesen nem lett jó interjú. A Szemtől szemben plakátját viszont aláírattattam Pacinóval és De Niróval is. Egyik legféltettebb tulajdonom.

- Lars von Triert egyébként mentálisan egyben láttad? Belőle írtam a szakdogámat, de az Antikrisztussal kihúzta nálam a gyufát. Azt gondoltam, tök jó a terápiás filmkészítés, de ezt megtarthatta volna magának.

- Mindenki csinál rosszabb filmeket, de egy gyenge Trier-film is jobb, mint másnak az egész életműve. Szóval, nekem jöhetnek az Antikrisztusok. Csak csinálja a filmjeit!

- Alkossanak a filmesek. Ezt én is így gondolom.

- A pék süssön, a filmes filmezzen.

- Ez végszónak sem rossz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
A Netflix nagy dobásnak szánta, de A csütörtöki nyomozóklub inkább csak remek altatónak bizonyult
Egy ígéretes alapötlet, remek szereplők és egy csipetnyi brit báj, mégis valami hiányzik. A csütörtöki nyomozóklub nem egészen azt nyújtja, amit elsőre várnánk.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 31.



A csütörtöki nyomozóklub olyan film, amit az ember jó szívvel szeretne kedvelni, de végül úgy érzi magát, mintha langyos kamillateát itatnának vele két órán keresztül. Nem rossz, csak semmitmondó. Olyasmi, mint amikor a nagynénink meghív minket egy délutáni sütizésre, és végig arról beszél, hogy a szomszéd macskája mit csinált – aranyos, kedves, de semmi emlékezetes nincs benne.

Pedig itt tényleg ott volt a potenciál: Richard Osman 2020-as könyve alapvetően szellemes, a koncepció egy nyugdíjas-nyomozócsapatról kifejezetten hálás ötlet.

A szereplőgárda pedig Oscar-díjas színészekből álló csoda csapat. A képlet szerint ez egy telitalálat kellene, hogy legyen. Ehelyett kaptunk egy korrekt, de teljesen íztelen mozit.

A rendezői székben Chris Columbus ült, aki már bizonyított, ha családi filmről van szó: gondoljunk csak a Reszkessetek, betörőkre! vagy az első két Harry Potter-filmre. Ő képes arra, hogy a nézők szívét elvarázsolja, de most úgy tűnik, a varázspálcája lemerült. A végeredmény egy túl színpadias, furcsán darabos tempójú történet, ami nem tudja eldönteni, hogy most inkább krimi akar lenni, dráma vagy komédia, így egyikben sem állja meg a helyét. Színházi feldolgozásnak tűnik, annyira színpadias, pedig egy regényadaptáció. Pont ezen bukik el, amit a könyvben a képzelet és a humor könnyen elvisz a hátán, az filmen darabos és fárasztó. Kevés egyszerűen az idő, hogy megszeressük a szereplőgárdát.

A helyszín, a Coopers Chase nevű idősek otthona. De nem egy megszokott nyugdíjas intézmény, hanem inkább olyan, mint egy luxuskolesz: külön lakások, közös programok, teljes ellátás, ha kell.

Innen indul a csütörtöki nyomozóklub, egy aprócska csapat, amely hetente összeül, hogy régi bűnügyeket boncolgasson. A tagok: Elizabeth (Helen Mirren), Ron (Pierce Brosnan), Ibrahim (Ben Kingsley) és a friss belépő Joyce (Celia Imrie). Minden adott ahhoz, hogy a dolog működjön: szerethető karakterek, remek színészek, egy kis angolos életérzés. Majd persze történik egy friss gyilkosság, ami miatt végre igazi akcióba lendülhetnek az öregek.

Csakhogy a gyilkosság rejtélye egy délutáni Colombo-epizód szintjén marad: sok a félrevezetés, rengeteg a felesleges csavar, és a végén az ember úgy érzi, kár volt ennyit ülni érte. A történet ráadásul ide-oda kapkod. Olyan, mintha a készítők mindent bele akartak volna zsúfolni: gyilkosság, összeesküvés, lakók kilakoltatása, személyes drámák. De a sok elem nem összeadódik, hanem szétesik, és a film egyszerre válik túlzsúfolttá és unalmassá. Igen, ez a ritka kombináció, amikor állandóan történik valami, de közben a néző ásítozik.

A szereplőgárda láttán elsőre azt mondanánk: „Na, ezt nem lehet elrontani!” Helen Mirren, Pierce Brosnan, Ben Kingsley, Jonathan Pryce, David Tennant, Richard E. Grant…

Ez egy olyan lista, amire más produkciók vért izzadva vadásznának. Ehhez képest az alakítások csalódást keltőek. Mirren és Pryce között működik a kémia, de a többiek mintha nyári haknin lennének. Brosnan például annyira jellegtelen, hogy szinte el is felejtjük, hogy benne van. Pedig ő és Mirren idén a Gengsztervilágban még nagyot alakítottak együtt. Ben Kingsleyt mindig jó nézni, de itt ő sem kap elég teret. Az egész gárda úgy van jelen, mint amikor valakit meghívnak vacsorára, és az udvariasságból végig üli, de közben titokban már azon gondolkodik, mikor mehet haza. Ennek nem filmadaptáció, hanem sorozat adaptációnak kellett volna lennie. Egyértelmű.

A film hangnemével is komoly baj van. A humor erőtlen, a dráma viszont néha túl komolykodó – a kettő együtt pedig egy furcsa, zavaros elegyet eredményez. Egy nyomozós vígjátéktól az ember frappáns beszólásokat, könnyed szellemes párbeszédeket és csavaros ügyeket várna. Ehelyett a poénok inkább gyengébbek, a drámai pillanatok pedig hamisnak érződnek, mintha valaki túl nagyot akart volna markolni, de semmit sem tudott rendesen megfogni.

A látványvilág sem segít sokat. A Netflix-filmeknél lassan megszokhatjuk a túlszaturált színeket és a steril háttereket, de itt különösen szembetűnő, mennyire mű az egész.

Lehet, hogy tényleg forgattak valódi helyszíneken, de a képernyőn minden olyan, mintha digitálisan összerakták volna össze. Nem ronda, de semmitmondó, mint maga a film.

A legnagyobb baj azonban az, hogy hiába fut a film szünet nélkül, a néző figyelme nem marad rajta. Folyamatos kikérdezések, kisebb trükkök, ügyeskedések – papíron mindez mozgalmasnak tűnik, de a képernyőn monoton és fárasztó. Ez az a típusú krimi, ami sorozatként jobban megállná a helyét, úgy lene idő a karakterekre és a lassabb építkezésre. Egy kétórás filmben viszont mindenki csak kapkod, és a végén senkihez sem kötődünk igazán.

Az összkép tehát: nem katasztrófa, de nagyon messze van attól, amit egy ilyen regényből, egy ilyen rendezőtől és egy ilyen színészgárdától elvárnánk. A csütörtöki nyomozóklub nem több, mint egy középszerű, felejthető Netflix produkció. Olyan, amit az ember betesz egy vasárnap délután, majd fél óra múlva azon kapja magát, hogy inkább mosogat.

És ez a legnagyobb bűne: nem az, hogy rossz, hanem hogy unalmas.

Ha netán sikert arat, van tovabbi alapanyag, hiszen Osman már az első kötet óta négy újabbat is letett az asztalra, tehát van alapanyag egy esetleges folytatásra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Meglőtte a menyasszonyát, állítása szerint 5000 nővel feküdt le, és volt egy Guinness-rekordja is – 30 érdekesség a 60 éves Charlie Sheenről
Hollywood hivatalos rosszfiúja, akinek szinte az egész élete botrányokból állt, és csak a 10 évvel ezelőtt bevallott súlyos betegsége után tért jó útra. Nem semmi élet, nem semmi karrier.


1. Carlos Irwin Estevez 1965. szeptember 3-án született a félig spanyol, félig ír származású színész, Martin Sheen (született Ramon Antonio Estevez), illetve az angol és skót származású Janet Templeton gyermekeként.

2. Kék baba szindrómával született. Irwinnek hívták az orvost, aki megmentette az életét, ezért a szülei úgy döntöttek, róla nevezik el, így kapta Carlos, azaz Charlie a második keresztnevét.

3. Jó tanuló volt az általános iskolában, a középsuliban aztán elkezdtek leromlani a jegyei, mivel egyre többet lógott az órákról, hogy baseballozzon.

4. Véletlenül meglőtte a menyasszonyát, Kelly Prestont a karján. Az eset után nem sokkal a színésznő elhagyta őt, és hozzáment korábbi plátói szerelméhez, John Travoltához, és vele maradt 2020-ban bekövetkezett haláláig.

5. Keith David színésznek köszönheti az életét. A szakasz (1986) felvételein egy nyitott ajtós Huey helikopterben forgattak egy csatajelenetet, amikor a pilóta túl erősen döntötte meg a gépet, Sheen pedig ajtó felé repült. David azonban megragadta, és visszahúzta őt az ülésre.

6. Egy drogos szerepet játszott a Meglógtam a Ferrarival (1986) című filmben. Annak ellenére, hogy a való életben még nem volt drogfüggő, Sheen egy magazinnak elmondta, hogy 48 órán át nem aludt, hogy hiteles legyen a szerepben.

7. 1990-ben a családja kénytelen volt beavatkozni az életébe, hogy rávegyék, kontrollálja drog- és alkoholfüggőségét, és hogy menjen rehabilitációra. Be is jelentkezett egy 30 napos elvonóra, ami után pontosan 366 napig maradt józan. A fő célja az volt, hogy egy évet kibírjon, s miután sikerült, másnap már Nicolas Cage otthonában ivott.

8. A családjában ő az egyetlen, aki hivatalosan is Sheenre változtatta a nevét, s ezt adta tovább a gyermekeinek. Az apja még mindig hivatalosan Ramon Estevez, csak művésznévként használja a Martin Sheent, a testvérei pedig továbbra is az Estevez nevet használják, még a szintén híres bátyja, Emilio Estevez is.

9. 1998. május 20-án egy kokaintúladagolás után agyvérzést kapott, és kórházba került. Sheent egy barátja találta meg a tengerparti otthonában, majd a mentősök életmentő beavatkozást hajtottak végre rajta. A gyomormosás után is súlyos állapotban volt. Két nappal később, a kórházból való kiengedése után bejelentkezett a Promises nevű rehabilitációs központba, ahol csak egy napot töltött. Nem sokkal később a rendőrök megállították az autóját, és letartóztatták alkoholfogyasztás miatt. Sheen orvosi utasításra újra bevonult a Promisesbe, a próbaidejét pedig egy évvel meghosszabbították. Egy 2004-es interjúban a színész elismerte, hogy a túladagolást a kokain injekciózása okozta.

10. 2015. november 17-én Matt Lauer interjújában a Today című műsorban elismerte, hogy HIV-pozitív, és elmondta, hogy négy évvel korábban diagnosztizálták nála a betegséget. Azért döntött úgy, hogy nyilvánosságra hozza, hogy megakadályozza az embereket abban, hogy pénzért zsarolják. A bejelentése másnapján pedig felhagyott az alkoholfogyasztással.

11. Hatalmas baseballrajongó, és rendkívül jól ismeri ezt a sportot, a korábbi és jelenlegi játékosokat egyaránt. Anno annyira jól is játszott, hogy a Kansasi Egyetem ösztöndíjat ajánlott neki.

12. Az állán látható heg a Porschetolvajok (1987) forgatásán keletkezett. Egy kellék robbanószer véletlenül felrobbant, és megsebesítette az állát, amit nyolc öltéssel kellett összevarrni.

13. Fontolóra vették Maverick szerepére a Top Gun (1986) című filmben, de végül túl fiatalnak ítélték a szerephez, így a nála 3 évvel idősebb Tom Cruise kapta azt. Később Charlie azonban eljátszhatta a Top Gun paródiája, a Nagy durranás (1991) főszerepét.

14. Rebecca Gayheart és Eric Dane színészpáros 2006 májusában egy partin mutatták be neki a harmadik feleségét, Brooke Muellert. Charlie és Brooke Los Angelesben, egy zárt körű ceremónián kötöttek házasságot.

15. Gyermekei: az exbarátnőjétől, Paula Profittól Cassandra Jade Estevez (1984), Denise Richardstól Sami Sheen (2004) és Lola Rose Sheen (2005), Brooke Muellertől pedig az ikrek Bob Sheen és Max Sheen (2009).

16. Lemondott a lányairól, Samiről és Lola Rose-ról a volt neje, Denise Richards javára, aki a teljes felügyeleti jogot kérte, miután Sheent letartóztatták akkori felesége, Brooke Mueller bántalmazásáért 2009 karácsonyán.

17. Sheen mellkasán egy tetoválás látható, amely úgy néz ki, mint egy odatűzött cetli, amelyen az áll: „15 perc múlva visszajövök”.

18. A következő, neki felajánlott szerepeket utasította el többek között a karrierje során: Daniel LaRusso, Karate kölyök (1984); Henry Hill, Nagymenők (1990); Leonard Shelby, Mementó (2000); Negan, The Walking Dead; John Nash, Egy csodálatos elme (2001), Billy Hoyle, Zsákolj, ha tudsz! (1992); David Murphy, Tisztességtelen ajánlat (1993). Az utóbbi kettőt Woody Harrelson vállalta be helyette, az előbbieket pedig sorrendben Ralph Macchio, Ray Liotta, Guy Pearce, Jeffrey Dean Morgan és Russell Crowe.

19. 2019 júliusában tette le a cigit, korábban 33 évig masszívan dohányzott: 1986-ban kezdte A szakasz forgatása alatt, s később elismerte, hogy azóta óta kb. napi 40 cigarettát szívott.

20. Fontolóra vették Tom Cruise szerepére a Született július 4-én (1989) című filmben. Azt hitte, hogy a szerep már az övé, amíg Emilio Estevez be nem jelentette neki, hogy Cruise lett a befutó. Sheen annyira dühös volt, hogy évekig nem beszélt a rendező Oliver Stone-nal (vele forgatta korábban A szakaszt és a Tőzsdecápákat).

21. Ő és Denise Richards mindketten kaptak egy kis cameoszerepet a Haláli fegyver (1993) című filmben (nem közös jelenetben), évekkel azelőtt, hogy megismerkedtek és egymásba szerettek az Eltanácsolt tanácsadó (2001) forgatásán.

22. Határozottan ellenzi az oltásokat. Miután elvált Denise Richardstól, egy hivatalos értesítést küldött a lányaik orvosának, amelyben kijelentette, hogy nem járul hozzá az oltásukhoz. Úgy tűnik, hogy az ezzel kapcsolatos vita fontos szerepet játszott a házasságuk megromlásában. Richards egy 2008-as interjúban így nyilatkozott: „Amikor beoltattam Samet, azzal vádolt, hogy megmérgeztem. Amikor ezt mondta, tudtam, hogy a házasságunknak vége.”

23. 2009 decemberében letartóztatták a felesége, Brooke Mueller bántalmazásáért, amiből bírósági ügy lett. A június 7-i meghallgatásán nem vitatta a vétség vádját, ami után 30 napos börtönbüntetésre ítélték. A vádalkunak köszönhetően azonban elkerülte a próbaidőt, miután letöltötte a büntetését.

24. 2011-ben Guinness-világrekordot állított fel a Twitteren (azóta X-en) a „leggyorsabban elért 1 millió követő” kategóriában, 25 óra és 17 perc kellett neki ehhez. Azóta ketten is megelőzték már, az egyikük Barack Obama volt, jelenleg pedig Caitlyn Jenner tartja ezt a rekordot, akinek 2015-ben 4 órára és 3 percre volt szüksége ennek eléréséhez.

25. 1994. szeptember 23-án csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán, a 7021 Hollywood Boulevard címen.

26. Az 1990-es évek végén egy rövid ideig Charles Sheen néven szerepelt, ami egybeesett azzal, hogy komolyabb és drámaibb szerepeket próbált elvállalni. Amikor visszatért a komédiához, felhagyott ezzel a gyakorlattal.

27. 1997. május 21-én vádat emeltek ellene, mert bántalmazta a barátnőjét, Brittany Ashlandet. Sheen további kapcsolatai között egyébként számos hírességet találni: például Robin Wrightot, Winona Rydert, Kelly Prestont és Denise Richardsot, de előszeretettel randizott pornósztárokkal is, köztük pl. Ginger Lynnel, Capri Andersonnal, Bree Olsonnal, Melanie Riosszal, Kacey Jordannel, Georgia Jonesszal vagy Brett Rossival.

28. Egyszer a Maxim magazinnak adott interjújában a szexuális partnereiről, illetve azok számáról kérdezték. „Ha azt akarod, hogy találgassak, akkor azt mondom, hogy 5000.” Sheen szerint a fénykorában olyan sok szexuális kapcsolata volt, hogy senki sem tudta felülmúlni a rekordját.

29. Mielőtt kitették volna a Két pasi – meg egy kicsi című sorozatából a botrányai miatt, ő volt a televíziózás történetében a legjobban fizetett színész egy főműsoridős sorozatban. Abban az időben epizódonként 2 millió dollárt keresett.

30. A 60. szülinapja alkalmából, szeptember 10-től látható a Netflixen az életéről szóló alias Charlie Sheen című dokumentumfilm, amelyben hét évnyi teljes józanság után őszintén beszél hírnevének növekedéséről és nyilvános bukásáról, a családtagjai és barátai társaságában, akik eddig nem hallott történeteket osztanak meg róla, a sztárságáról, a küzdelmeiről és a megváltásáról.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Muhammad Ali magyar származású ellenfele, több Bud Spencer-film rosszfiúja
Joe Bugner az 1970-es években a világ tíz legjobb nehézsúlyú ökölvívója közé tartozott, pályafutása során 83 mérkőzést vívott. Később filmekben és tévéműsorokban is feltűnt.


75 éves korában elhunyt Joe Bugner korábbi nehézsúlyú ökölvívó.

Bugner 1950. március 13-án született Szőregen Kreul József néven. Családja az 1956-os forradalom leverése után menekült el Magyarországról, és Angliában telepedett le. Gyerekként St Ives városában nőtt fel, ott kezdett sportolni és tinédzserként a boksz felé fordult.

Karrierje során kétszer nyerte meg a brit és a nemzetközösségi nehézsúlyú címet, és háromszor lett Európa-bajnok. 1973-ban egymás után bokszolt Muhammad Ali és Joe Frazier ellen, majd 1975-ben ismét Alival találkozott, akkor a világbajnoki címért.

„Mély szomorúsággal tudatjuk, hogy a korábbi brit, európai és nemzetközösségi nehézsúlyú bajnok, valamint világbajnoki címvárományos Joe Bugner elhunyt ausztráliai, brisbane-i gondozóotthonában” – közölte a Brit Ökölvívó Szövetség.

Bugner az 1970-es években folyamatosan a világ tíz legjobb nehézsúlyú ökölvívója között szerepelt. Sokan ismerték technikai tudásáról, keménységéről, állóképességéről és arról, hogy mindig bevállalta a legjobbakkal való küzdelmet.

Bugner nemcsak a ringben volt ismert: filmes karriert is épített magának. Szerepelt a Street Fighter című akciófilmben, és több Bud Spencer-filmben is feltűnt mint rosszfiú. Az Én a vízilovakkal vagyok című filmben például a negatív főhőst alakította. Részt vett a Celeb vagyok, ments ki innen! reality brit kiadásában.

Élete utolsó éveiben anyagi gondokkal küzdött, szőlőbirtokától is meg kellett válnia. Az ausztráliai Brisbane egy gondozóotthonában hunyt el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
„Ha Szergejnek ajándék kell, elviszi magángéppel” – Repülős Petiről szól a Bankrupt legújabb dala
A rendszerkritikus, közéleti punkrock slágereket futószalagon szállító zenekar ismét odaszúrt egyet a hatalomnak. Premier!


„Peti szeret repülni. De nem fapadoson nyomorogva, hanem privát luxus repcsivel. Peti szereti a medvét. De nem a rendes medvét, hanem a vodkaszagú, rosszarcú, részegen lövöldöző suttyó medvét. Peti nem szereti a Nyugatot. Mi meg nem szeretjük Petit, ezért írtunk róla egy számot.”

A fenti szavakkal jellemzi a Bankrupt frontembere, Sarkadi Balázs a most debütáló, Repülős Peti című dalukat. A zenekar legutóbbi slágere, a Zebra 3 hónap alatt 140 ezres nézettséget ért el „a Zebratagadó DPK legnagyobb bánatára, és a sugárhajtással közlekedő Repülős Petitől is hasonló teljesítményt várunk el, különben bekéretjük” – teszi hozzá.

A klip szokás szerint a szövegre asszociáló filmes montázs lett, és megint készült belőle angol változat Jet Set Pete címmel, ami nem egészen same in English.

Repülős Peti:

Jet Set Pete:

Repülős Peti szeptember 12-én landol majd Spotify-on és valamennyi streaming platformon. Élőben pedig a zenekar valamennyi őszi koncertjén felcsendül majd, Budapesten először szeptember 19-én, az Akváriumban. (A folyamatosan frissülő koncertlista a Bankrupt honlapján érhető el.) A borítógrafika Vass Richárd munkája, a hangfelvétel pedig a Grenma Stúdióban készült Botlik Matyival.


Link másolása
KÖVESS MINKET: