Így kerekedik ki a gyermekek élete
Minden kisgyermeknek szüksége van az értelmi és érzelmi fejlődéséhez zenei élményre, ritmusra, érintésre, mozgásra. Ezt az élményt először a mondókákon, ölbeli játékokon és dalokon keresztül kapják meg a babák. A Kerekítő öt éve teremt óvodás korúnál fiatalabb gyermekeknek és szüleiknek alkalmakat. Ez az első és jelenleg az egyedüli foglalkozáshálózat, ahol a mondóka és daltár csak népi anyagból merít. Ma már 115 helyen 67 foglalkozásvezető várja a családokat a Mondókás Mókára, a Bábos Tornára és a Tippentőre. A foglalkozásokat óvónők, zenetanárok, népzenészek, népi énekesek, néptánc-pedagógusok és drámapedagógusok tartják. Sikere töretlen. Az alapító, J. Kovács Judit személyesen mondja el a Kerekítő történetét és céljait.
- Hogyan indult a Kerekítő?
- Minden út ide vezetett. Angol szakra jártam, drámapedagógiai képzésben részesültem. Miután végeztem, hozzáfogtam gyermekkori álmom megvalósításához, és családanya lettem; 9 évig voltam otthon a három gyerkőccel. Ha már otthon voltam, lestük a mondókákat - a drámapedagógiai képzés során Gabnai Katalintól hallottam először ölbeli játékokról, majd Sándor Ildikó tanítványa voltam a Hagyományok Házában. Persze ezeket a nagyszüleim, szüleim játszották velem, de ez csak később tudatosult bennem. Kutatni kezdtem a mondókák szakirodalmát a magam és a gyermekeim örömére. Szerettem volna ugyanis színesíteni az otthoni repertoárt. Annyira belejöttem, hogy amikor a legkisebb gyermekem óvodába ment, elgondolkodtam, hogy valójában mihez is értek a legjobban?
- És kiderült?
- Az angol kicsit megkopott, ám a mondókák világában már mélyen úsztam, és észrevétlenül mondókáskönyv-gyűjtővé váltam. Feltűnt, hogy annak idején a legtöbb mondókás könyv főleg pedagógusoknak szólt. Több száz oldalas gyűjtemények voltak, több száz mondókával, és mire a laikus szülő végigolvasta, körülbelül annyira emlékezett ezekből, amennyit eddig is ismert.
Nem volt könnyen használható, áttekinthető, letisztult mondókás könyv a piacon, az a típus, amelyet ha kinyitunk, egyszerre egy mondókát látunk, egy leírással, egy játékkal. Ezért olyan hiánypótló kötet elkészítésére vállalkoztam, amely mérete és formája miatt gyermekkézbe is adható, tartalmilag pedig letisztult: egy mondóka, egy leírás, egy kép - és miközben az anyuka vagy apuka tanulja a mondókákat, a gyermek is neki szóló tartalmat kap. A kötet rögtön el is nyerte a Szép Magyar Könyv díjat, és már sorozat lett belőle.
J. Kovács Judit drámapedagógus, a Kerekítő alapítója
VIDEÓ: A Kerekítő foglalkozásai
A mondóka abban különbözik a gyermekversektől, hogy rövid, pár soros a szöveg, mozdulatsorokat is kapcsolunk hozzá. A végén rendszerint csattanóval zárul. Ahogy J. Kovács Judit fogalmaz: höcögtetünk, csúszdázunk, hintáztatunk, cirógatunk, dögönyözünk, tenyeresdit játszunk, csiklandozunk. Ilyen klasszikus, közismert mondóka a Zsip-zsup, a Kerekecske-dombocska a Csip-csip-csóka vagy a főzős-sütős műfajból a Töröm, töröm a mákot.
- Hogyan fogadták a szülők a könyv megjelenését?
- Praktikusnak találták a formátumot, és a könyv népszerű lett, annak ellenére, hogy szöveges anyaga nem új, hiszen nagyszüleink, dédszüleink játéktárából és mondóka kincséből merít. A szülők közben jelezték, hogy örülnének, ha CD-melléklet is volna a könyvhöz, ezért a harmadik kötettől már hanganyag segíti a szülőket és pedagógusokat a tanulásban. A harmadik kötet és a legújabb könyvünk az Állatos játéktár már CD-vel jelent meg. De amint megjelent a könyv, már azon törtem a fejem, hogy az ölbeli játékokat úgy lehet a legjobban elsajátítani, ha a szülő hallja, látja őket.
- Ha jól értem, olyan foglalkozásokat kezdtél szervezni, amelyek a kötet anyagára épülnek.
- Ez volt a legnagyobb falat! Ettől tartottam a legjobban: hogyan tudom úgy átadni a tapasztalataimat, hogy mások is hímes tojásként őrizzék, és úgy adják tovább? Ez is kerekedett, kerekedett, végül letisztult. A foglalkozásokon kívül módszertani tanfolyamokat tartok évente két alkalommal. A résztvevők között laikusok és szakmabeliek is vannak; akad, aki a saját óvónői, gondozónői, és olyan is, aki szülői munkáját színesíti a nálunk tanultakkal. Mások kifejezetten olyan céllal érkeznek, hogy később Kerekítő foglalkozásokat tartsanak.
- Nehéz kiválasztani a leendő foglalkozásvezetőket?
- A képzés végén azokat, kik védjegyet szeretnének szerezni, egy utolsó, összetett megmérettetés vár. Ez nem csupán szakmai vizsga, mivel itt fontos az emberi, személyes attitűd. Olyan egyszerűnek tűnik egy ilyen foglalkozást megtartani, pedig a megnyerő személyiségen kívül kell hozzá egy kis pedagógiai érzék, egy kis pszichológia, egy kis színészet… vagyis sokféle tulajdonságot követel. A zenei vagy pedagógiai végzettség alapkövetelmény a védjegyeseknél. Hogy a rátermettségen mennyi múlik, mutatja az is, hogy hiába rendelkezik valaki a megfelelő zenei végzettséggel, ha nem tud olyan oldott légkört kialakítani, ami elengedhetetlen a jó hangulatú foglalkozásokhoz.
Kerekítős foglalkozásvezetők
- Milyen pluszt, hozzáadott értéket képviselhet egy gyermek életében, ha születésétől fogva mondókákat hall, és énekelnek hozzá?
- Úgy gondolom, ez nem plusz, hanem alapvető dolog. A legtöbb édesanya önkéntelenül is énekel, mondókát mond a gyermeknek. A mondókázó, éneklő szülő sosem feszült, mivel éneklés közben átadjuk magunkat e tevékenységnek, önfeledt légkört teremtünk. A még beszélni sem tudó gyermek érzi ezt az önfeledt légkört, ez pedig pozitív kommunikációt indít el közte és a szülő között. Ez a korszak megelőzi a nyelvi kommunikációt. Még nem tud a szülő a gyermekkel úgy beszélgetni, mint később, de itt már érzelmi párbeszéd zajlik: a gyermek, hanem is érti a mondóka szövegét, érzi annak hangulatát. Az édesanyával amúgy is szoros közösségben van a baba élete első éveiben. A hétköznapokat is színesítik a mondókák, sőt, egy fogfájós este után kibillenti a rossz hangulatból a mamát és a babát. A kerekítő a kisgyermek jó kedvre kerekítésére szolgál.
- Ennyire fontos a mondókázás a kicsik számára?
- Amikor ölbeli játékokat játsszuk, ösztönösen lelassultan, jól artikulálunk. Általában a babával szemben vagyunk, a kicsi megfigyelheti például a hangképzés módját. Vizsgálatok bizonyítják, hogy ilyenkor a baba pupillája kitágul, erre az édesanya pupillája is kitágul... A beszédértéstől a hangképzésig számtalan dologban segítenek az ölbeli játékok. Transzfer hatása van a fejlődés több területére is, bár elsősorban az érzelmi fejlődést segíti nagymértékben.
Minden ember számára fontos a korai években a testközelség, a szoros testi kontaktus. A gyermek világa első ízben az anyukája ölében kerekedik ki, és ez olyan érzelmi biztonságot nyújt számára, amely minden későbbi fejlődésnek az alapja lesz. Ahol az érzelmek rendben vannak, ott az értelem is fejlődik.
A Kerekítő név úgynevezett szóképződmény; jelentése ebben a kontextusban jó kedvre kerekítés. A kerekítő szó szimbolizálhatja a baba és az anyuka első kis kerek egységét is. J. Kovács Judit a szót először Kányádi Sándor Kerekítő című versében látta:
"Amott egy nagy kerek felhő/alatta egy kerek erdő/kerek erdőn kerek tisztás/közepében kicsi kis ház/abban lakik Kereki/ki az erdőt kerüli."
- Milyen anyagból dolgozik a Kerekítő?
- Kizárólag a népköltészet kincseiből merítünk, nem dolgozunk fel kortárs irodalmat. Abban is különbözünk másoktól, hogy háromféle foglalkozás épül a Kerekítő égisze alatt szervezett ölbeli játékokra: a Tippentő, a Bábos Torna és a Mondókás Móka. Mindegyik foglalkozás ölbeli játékokon alapul, és attól függően, mivel színesítjük azt, más-más foglalkozást választhatnak az anyukák. Pár hónapos kortól három éves korig látogathatók a foglalkozások, a legfiatalabb résztvevő két hónapos volt. Csupán a Bábos Torna a kivétel: tornaszeres játékkal zárul, ezért a már járni tudó kicsiket várjuk, egy éves kortól. De a Tippentőre jöhetnek csecsemők is, hiszen nem a babát tanítjuk táncolni, hanem az anyát, vagy apát, karjában a babával. Ez utóbbi foglalkozás a néptáncból is nyújt egy kis ízelítőt.
- Vannak visszajáró családok?
- Bizony, vannak olyan anyukák, akik már a harmadik, negyedik gyermeküket hozzák a Kerekítőre, vagyis már törzsvendégek. Baba-mama foglalkozásokat nyolc éve tartok, de Kerekítő néven, a jelenlegi, letisztult és levédett módszertannal csupán öt éve tartok foglalkozásokat. Az első három évben kísérleteztem, próbálkoztam mindazzal, ami ennél a korosztálynál bevethető.
- Milyen nehézségek adódtak az elején?
- Nehézségek vagy váratlan helyzetek sajnos folyamatosan adódnak, de ezeket meg kell oldani. Egyszer például, amikor televíziós stáb érkezett hozzánk a foglalkozásra forgatni, eltűnt a tornaszereket rejtő szekrény kulcsa. Végül a gondnok nyitotta ki a szekrényt szerszámokkal... Előfordul az is, hogy a foglalkozásokra a művelődési házak eltérő felkészültséggel várnak bennünket, és bár nincs eszközigényünk - egy szőnyeg és székek -, megtörténik, hogy a szőnyeg beszerzése is időbe telik. Több mint száz helyszínen vagyunk jelen, időbe telik és nem is könnyű több mint 60 foglalkozásvezetőt úgy összehangolni, hogy a módszertannak megfeleljenek a foglalkozások, és egységes képet mutassunk, közben a foglalkozásvezető egyénisége is kibontakozhasson… Ha váratlan helyzet jön, mindig gondolkodunk azon, hogyan tudnánk minél előbb és minél hatékonyabban megoldani.
(Fábián Éva ajánlója a Kerekítő Állatos Játéktárhoz)
- Miért vált hálózattá a Kerekítő? Hogyan kerültetek vidékre és a határon túli magyarlakta területekre?
- Rögtön az indulás után, amikor még nem Kerekítőnek nevezték a foglalkozásokat, már sok helyre hívtak, ám nem tudtam egyszerre több helyen jelen lenni. A könyv több tízezer példányban kelt el, egyre több emberhez jutott el. Előfordult, hogy valaki látta a foglalkozást, megtetszett neki a módszer, a sajátja mellett a népi mondókáknak is szánt egy alkalmat egyszer a héten. Sőt, az elején olyan is volt, hogy valaki a gyermeke óvónőjét, néptánctanárát kérdezte meg, hogy érdekli-e a módszer. A neten is terjedt a híre, és a szakmában is sok helyen jelen voltunk.
- Mi különbözteti meg a Kerekítő foglalkozásait a kicsiknek szervezett zenei koncertektől?
- Az egyik, hogy nem óvodás kortól várjuk a piciket, hanem az óvodába még nem járó korosztállyal foglalkozunk. A másik, hogy a Kerekítő nem a zenei vagy vizuális élmény passzív befogadását jelenti. Nálunk a kicsik nem csak ülnek és hallgatják az éneklést, mondókázást; jönnek-mennek, kötetlenül zajlik az egész. Gyakorlatilag a szülőkkel ismertetünk meg mondókákat, ölbeli játékokat. Nem előadás, hanem közösen éneklünk, mondókázunk, a gyerekeket zenei ingerekkel vesszük körül. A kicsik koruk, habitusuk és pillanatnyi kedvük szerint velünk játszanak, vagy kötetlenül szemlélődnek, felfedezik a terepet, de mi tudjuk, hogy a hátukon is fül van, sokat raktároznak észrevétlen is.
- Mi a legszebb ebben a munkában?
- Ez a leghálásabb korosztály. Azonnal látni a reakcióikat, és ezzel hihetetlen sikerélményhez juttattak már rögtön az elején, amikor elkezdem tartani a foglalkozást. Érdeklődéstől csillogó szemek, vagy ha éppen valamivel elfoglalták magukat, hirtelen megállnak, abba a mozdulatba merevednek, és figyelnek. Ha egy mondóka tetszik nekik, hatalmas őszinte mosoly a válasz. Az anyukák visszajelzései is mindig előreviszik az embert: hogy otthon gyakorolnak a picivel, hogy a baba az első szavai között volt a kerekítő, hogy a foglalkozás reggelén a gyermek elkezd körözni, kerekíteni a kis tenyerében… Nap mint nap meghitt szülő-gyermek pillanatoknak lehetünk a szemtanúi.
Ha tetszett a cikk,nyomj egy lájkot!
