SZEMPONT
A Rovatból

Ha szeretek nőcis lenni, akkor gyomorszájon vágom a feminizmust?

Ha szeretek bújni, butuska lenni, körömcipőben megbotlani, és a férfit tartom az erősebb nemnek, akkor a női egyenjogúság szégyene vagyok? Látva az egyre vérre menőbb pasik-kontra-feministák csörtéket, össze vagyok zavarodva. Vélemény.


Bevallom: nekem nem esett rosszul, amikor családom egy férfitagja – az unokatesóm, kétgyerekes családapa – a minap egy oroszlánüvöltéssel kitépte a fridzsideremből az ott tárolt Nutellát, és az orrom alá dugta:

„Meg vagy te húzatva? Ilyen szőke vagy? Lehűteni a Nutellát? Hát kőkemény lesz, kanalazni se tudod, és tökre elmegy az íze! Hogy lehetsz ennyire - nő?”

A dolog tragikumát ugyan nem éreztem át, megszeppenve pislogtam, és bár a röhögőgörcs kerülgetett, szófogadóan feltettem a Nutellás üveget a konyhapolcra. Bevallom: az viszont rosszul esett, amikor életem első munkahelyén, két év gályázás után a HR-es egyik elszólásából tudtam meg, hogy a velem pontosan ugyanolyan beosztásban lévő, ugyanolyan korú és tapasztalatú – és a munkát sok esetben leszaró – férfi kollégám kétszer annyit keres, mint én. Akkor még volt bennem kakaó, a főnököm elé álltam, és rákérdeztem, ő meg a monitorába bújva azt dünnyögte:

„Hát tudod, ő fiú…”

Bevallom: nem esett rosszul, amikor könnyű nyári ruciban és tűsarkú szandálban készültem áttipegni a Hengermalom út frissen betonozott kereszteződésén, miközben három kigyúrt, baseball sapkás munkás-srác kaján vigyorral figyelte, hogy vajon lesz-e annyi eszem, hogy belesétálok a még totál ragacsos betonba. Hajszálon múlt, tényleg, de nem sétáltam bele. Kikerültem, penderültem egyet fiúk felé, akik közül az egyik a csikkjét elnyomva, komótosan odaszólt:

„Ügyes voltál, babuci!”

Bevallom: az sem esett esett rosszul, amikor az egyetemen a Nyugat lírikusaiból vizsgáztam - mellesleg egy olyan (férfi)tanárnál, aki gyerekkorában még találkozott Máraival -, és miután beírta nekem az ötöst, atyaian rám mosolygott: "Kislányom, azért ha lediplomázik, menjen ám férjhez. Ezekkel a zöld szemekkel nem csak tanulni kell."

Bevallom: az viszont rosszul esett, amikor jópár évre rá egy minisztérium sajtóosztályán, napi 12 óra munka után, egy bulin az egyik férfi kollégám az egész csapat előtt átkiabált nekem az asztal fölött:

„Ugye tudod, hogy az ilyen okos típusú csajokat sose veszik feleségül?” Megütközve visszaszóltam, hogy egyszer már elvettek. „Oké, akkor meg otthagytak. Az ILYENEKET ott szokták.”

Bevallom: egyáltalán nem esett rosszul, amikor az egyik exemnek, aki korán kelt, és rengeteget dolgozott, minden hajnalban kialvatlanul, kókadozva ágyba vittem a kávét, a kettőbe hajtott forró sajtos omlettet, és a frissen sütött bacon-szalonnát. Tálcán, pipacsmintás szalvétával, mert imádok mindent, ami pipacs.

Jólesett gondoskodni a férfiról, akit szeretek. Mert hálás volt, és soha nem várta el, és... úgy érzem, az ilyesmi valahol tényleg a nő dolga.

Bevallom: az viszont rosszul esett, amikor egy másik exem TIZENHÉTSZER küldött vissza a tűzhelyhez (számoltam), kezemben a kanállal, mert egyik kóstolónál sem érezte, hogy ugyanolyan íze lenne a gyümölcslevesemnek, mint az anyjáénak. Ő a tévé előtt ült. Én meg már bánom, hogy nem borítottam a fejére az egész fazekat kb. a harmadik körnél.

Bevallom: tudom, milyen az, ha egy férfi visszaél az erejével. Pofoztak már meg úgy, hogy leestem az ágyról. Egyszer az életben. És azt sem felejtem el soha, amikor tizenhárom éves koromban egy cserediák-táborban egy holland fiú váratlanul elkapott, lenyomott a földre, és rám feküdt. Háttal feküdt rám, és semmilyen „olyan” helyen nem érintett meg, azt se tudom, miért csinálta – lehetett vagy tizenöt éves –, de az a fél perc nekem elég volt, hogy életre szóló traumaként éljem meg.

Mert a pofon is meg ez is kizárólag a megalázásra ment ki, a holland meg utána a haverjaival még ki is röhögött.

De bevallom, az nem esik rosszul, ha a párom néha a fenekemre csap. Sőt, akadtak kollégáim is, aki megtették, de abban a helyzetben valahogy nem éreztem sértőnek - persze azért ne csináljunk rendszert belőle. Nem esik rosszul, sőt szeretem, ha a kedvesem a mozi sötétjében óvatosan a pulóverem alá nyúl, és végigsimítja a meztelen hátamat, úgy, hogy más ne vegye észre. Zavarba jövök, de olyan bizsergető zavar ez. Belefér. Nem esik rosszul, ha a pasi akkor is kiveszi a kezemből az ásványvizes üveget, ha nyilvánvaló, hogy képes vagyok lecsavarni a kupakját. És az sem, ha megkér, hogy vasaljam ki másnapra az ingét, mert ha ő vasalja ki, az úgy fog kinézni, mint a Kis Grófó harmonikája (vagy neki nincs? Mindegy). És az sem, ha kiröhög, amikor bénázok a telefontöltővel – ezeket szerintem nőgyűlőlők gyártják –, meg ha a bowling-golyón akkorát lendítek, hogy én is utána repülök, csúszok a padlón vagy három métert, és ráadásul még az a redvás körmöm is letörik, amin két órát dolgoztam előtte való nap.

Egyszóval: bevallom, hogy imádok "nagyon nő" lenni. Az élet többször kényszerített arra, hogy erős és önálló legyek, mint nem, és szinte szomjazom arra, hogy néha gyámoltalan legyek, bugyutácska legyek, szőke legyek, bújós legyek. Imádom a férfi-energiát, a férfi-erőt (erőt mondtam, nem erőszakot), és kész vagyok behódolni neki.

Ha rám jön a premenstruációs hiszti (mert igenis létezik), jól esik, ha a párom kiröhög, és legyint, és az ölembe dob egy tábla csokit, mert attól lenyugszom. Hormonálisan. Nem sértődöm meg, ha apám kaján vigyorral közli velem, hogy „egy nő diplomával is nő marad.” És igenis nagyon sok dologról gondolom, hogy a férfiak egyszerűen jobban tudják, jobban rááll az eszük. Például elég jól vezetek, de rosszul vezető férfit még egyet se láttam. Nőt meg hát...khmmm...

Igenis, néha vágyom azokra az időkre, amikor a nőknek még nem kellett dolgozniuk. Néha álmodozom arról, hogy századeleji polgárasszony vagyok, zsabós blúzban és kusza-göndör konttyal ülök a budoáromban, teázom és várom haza a férjemet (oké, valószínűleg akkor is fenntartottam volna egy irodalmi szalont, ahova híres művészeket hívtam volna meg, mint mondjuk Ady Lédája, igen, naiv-butuska képzelgések, de hát ez van). Jól esik, ha egy férfi olykor kezet csókol, és ha alám teszi a széket az étteremben. És néha elgondolkodom, hogy mi, nők ezzel az "ugyanannyit-akarunk-dolgozni-mint-a-férfiak" vívmánnyal nem csesztünk-e ki magunkkal irgalmatlanul.

Végül bevallom: semmi kedvem a férfiakat bántani, egy kalap alá venni, „mindhülye”, „mindmacsó” címkével ellátni. Pedig bántottak már férfiak. És? Nők is. Mert amit én gyűlölök, az kizárólag a bunkóság, az erőszak, a stílustalanság, az igazságtalanság és a megalázás. De ezek NEKEM nem férfi-specifikus dolgok. Ezek ember-specifikusak. Bármilyen nemű élőlény lehet etikátlan, aljas, a hatalmával visszaélő. Igen, egy nő is. Hajjaj! Igen, hiszek az esélyek egyenlőségében. De nem hiszek abban, hogy egy erős nő nem lehet gyenge. Nem hiszek a megbélyegzettségben. Az előítéletekben. Nem hiszek a mozgalmakban, amelyeknek a farvizén szerintem sokkal több komplexusos, frusztrált, vagy éppen érdekvezérelt ember úszkál, mint nem.

Nem hiszek abban, hogy a nemek közötti egyenrangúságot manapság fröcsögéssel, egymás leoltásával és kiosztásával kell kiharcolni. Nem tetszik a mostanában egyre divatosabb egymásra acsarkodás nők és férfiak között. Nem tetszik a tisztelet hiánya, nem tetszik az feminin és a maszkulin vonások (ha úgy tetszik, a nőiESség és a férfiAsság) tagadása. Mert EZ biztos nem visz közelebb minket egymáshoz.

Pedig a lelkünk mélyén egymásra vágyunk. Ez meggyőződésem. Ugyanolyan erősen, fájdalmasan, szeretetéhesen, sőt olykor kétségbeesetten, mint régen. Vagy tévedek?

Na, most akkor a feministák szégyene vagyok, vagy nem? Rátok bízom, döntsétek el ti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Hiba a mátrixban? Az Origo Matolcsy Ádám ingatlanügyletéről szóló 444-cikket szemlézett
Szokatlan témaválasztás ez a Fidesz-közeli laptól, ami eddig igyekezett inkább csak a hivatalos MNB-ről szóló közleményeket és véleményeket átvenni. A lap kiadója, a Mediaworks eközben tömegesen küldi el a dolgozókat.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. június 20.



A 444.hu cikkét szemlézte az Origo, amely szerint Matolcsy Ádám dubaji érdekeltségéhez került egy több milliárd forint értékű Vörösmarty téri ingatlan. A cikk ismertette az ingatlan tulajdonosi változásait, valamint idézte a 444 és a Portfolio által korábban közölt információkat.

Az Origo az elmúlt években ugyan foglalkozott Matolcsy Györggyel és a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatos hírekkel, a megjelent írások többsége azonban intézményi eseményekről, kinevezésekről vagy gazdaságpolitikai kérdésekről szólt, Matolcsy fiát, vagy épp az MNB alapítványokkal kapcsolatos dolgokat kevésbé érintették.

A Matolcsy György címke alatt az elmúlt két évben megjelent cikkek között szerepelt például az MNB centenáriumi rendezvénye, Varga Mihály jegybankelnöki kinevezése, illetve Matolcsy György kitüntetése a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.

Ehhez képest figyelemre méltó, hogy a portál most egy olyan témát is bemutatott, amely Matolcsy Ádám üzleti érdekeltségeit érinti, és amelyet eredetileg a 444.hu dolgozott fel.

Bár az Origo nem saját oknyomozó anyagot közölt, és a 444-re „balliberális portálként” hivatkozik, de az ilyen jellegű szemlék a korábbi gyakorlat alapján ritkán jelentek meg a felületen.

Hogy egyszeri kivételről vagy egy szélesebb körű változás első jeléről van-e szó, azt a jövő eldönti.

Az viszont tény, hogy a korábbi kormánypárti médiában nagy átrendeződés zajlik. A Mediaworksnél - mely az Origót is kiadja - történt elbocsájtásokkal, lapbezárásokkal, és terjesztés beszüntetésekkel a lent található cikkünkben foglalkoztunk. Azóta még annyi derült ki a konglomerátum körüli problémákról, hogy a Pesti Srácok is megszűnik, és a Magyar Nemzettől is küldenek el embereket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk