Budapest egyik legkülönösebb épületének szomorú titkai
Áll egy elsőre elég furcsának tűnő ház a Szent István Bazilika mellett. Ha a Bajcsy-Zsilinszky útról közelíted meg, akkor a templom jobb oldalán találod.
Nincsen túlságosan jó állapotban, de nem ez a legfeltűnőbb rajta. Hanem az, hogy az épület neoreneszánsz stílusú, a 19. század közepét idézi, míg a bejárat, és az egész portál 20. századi, szecessziós és jóval modernebb.
Itt működött egykor a Hecht-textilkereskedés, a családfő rendelte el a háztól eltérő földszint kialakítását az 1900-as években.
Ha az ember utánanéz, mi történt az épülettel és az itt élőkkel, szomorú titkokra bukkan.
Nem ez az első épület, ami itt állt
Korábban már volt itt egy emeletes ház, 1791-ben épült Johann Stainbach tervei alapján.
A 19. században megvásárolta Leitner Márk Lipót papírkereskedő, és a helyére háromemeletes bérházat építtetett Ybl Miklós és Schusbeck Pál tervei alapján.
Az építkezés 1868-ben kezdődött.
A (mai) Szent István tér 15. szám alatti telekre tervezett ház építési engedélyét 1868. május 9-én adta ki Pest város tanácsa, de ehhez feltételeket szabott. Mint az az Ybl Miklós Virtuális Archívumban szerepel, megszabták, milyen vastagságúak legyeneka főfalak a harmadik emelettől a pincéig, az alagsori helyiségeket ne használják lakásként, valamint: „a kapu feletti első emeleti erkély hordkövekre, nem pedig a városi területet elfoglaló talpakon nyugvó oszlopokra fektessék, a bóltbejáratoknál az utczai homlokzatvonalon kívül csak egy előhágony alkalmaztassék, a második emeleten lévő és az első emeleten alappal nem bíró válaszfalak vassínekre fektessenek,
az árnyékszék csövek fémből készíttessenek,
az utczai előszökkellék csak 6 hüvelykes szélességben állíttassék elő,
a főpárkányzat kőlemezekkel készíttessék és végül hogy a tető tűzmentesen befödessék.”
A ház 1869-ben készült el. 1877-ben Hecht Jónás textilkereskedő tulajdonába került, aki több átalakítást is végeztetett rajta. Először üvegtetővel fedette le az udvart 1882-ben, majd 1906-ban új raktárt emeltetett az udvaron, végül 1907-ben az utcai földszinti homlokzat bal oldali szakaszát formáltatta át szecessziós stílusúra. Az utóbbi két átalakítást Lajta Béla tervezte.
Lajta Béla a 20. századi magyar építészet egyik fontos alakja volt. Korai munkáin még Lechner Ödön hatása érződik, de azután rátalált a saját formanyelvére. Neki köszönhető a Malonyay-villa (ami jelenleg a román kultúrintézet épülete), a Cházár András utcai iskola (a mai Radnóti Gimnázium) épülete és a Parisiana mulató (ma Új Színház).
Hecht-ház portálja, bár az épülettől teljesen eltérő megjelenésű, ma is káprázatos, tele felfedezésre váró részletekkel, gyönyörűen tervezett motívumokkal.
"A halványzöld, gres-mázas csempefelületek, a szegecselést utánzó mintázatú, domborított vörösréz szegélyek és ablakosztók, valamint a feliratok betűtípusa összekapcsolja az alkotást a háztömb Hercegprímás utcai oldalán egy évvel korábban megvalósított Schmidl-portállal. Fontosabbak azonban a különbségek: a Hecht-portálon a fentiekhez rendkívül finom kidolgozású, népművészeti eredetű ornamentika járul. Az ablakok közötti pillérek eozinos díszeinek mintái kalotaszegi utcaajtók vagy kályhacsempék lehettek, a felettük húzódó vörösrézlemez-sáv domborított motívuma textil-eredetű" - írja a Lajta Archívum.
Különös történet helyszíne lett az épület
Az egykori Hecht Jónás-féle textilkereskedés épülete csillagos ház volt a háború alatt. Itt lakott a család leszármazottja, Hecht Ervin, aki az első világháborúban katonaként szolgált, főhadnagyi rangot kapott, 1935-ben pedig zsidó származása ellenére századossá is kinevezték.
Mint azt a Kieselbach Galéria egy részletes cikkében megírta, ebbe a csilagos házba került Lázár Béla művészettörténész, aki nem volt jóban Hecht Ervinnel, és nem nézte jó szemmel azt sem, hogy Hecht a háború ellenére viszonylagos jólétben él. Levélben feljelentette.
„A levélnek feltehetően nem lett különösebb következménye: ezt valószínűsíti, hogy a kormánybiztosság iratai között nem maradtak fenn erre utaló dokumentumok. Hecht Ervin azonban koránt sem úszta meg ennyivel: 1944 októberében a nyilasok elhurcolták. Talán katonai múltjának köszönhette, hogy Hegyeshalomnál sikerült megszöknie a deportáltak menetéből, és a nyilasok végleges bukása után épségben hazatérhetett Budapestre. Jellegzetes közép-európai csavar, hogy végül az új hatalom jutatta börtönbe: a honvédség kötelékeibe jelentkező férfiút nyelvtudása és nemzetközi kapcsolatrendszere miatt a nyugati híradásokat fürkésző katonai rádiófelderítés újonnan megszervezett kötelékében alkalmazták. Az ekkor már Haris néven dolgozó, polgári mentalitással és angolszász szimpátiával „megvert” részlegvezető azonban hamar ellentétbe került a szervezet vezetőivel, akik egyre jobban a kommunista párt közvetlen befolyását érvényesítették a hírszerzés egész területén. 1947. június elején letartóztatták azzal a később igaznak bizonyuló váddal, hogy lakását a brit hírszerzéssel történő rendszeres találkozásokra ajánlotta fel.”
A Hecht-házat 1952-ben az új hatalom államosította,
a kezelői jogokat a Gödöllő és Környéke Háziipari TSZ kapta meg. 1969-ben a Lajta Béla által megálmodott portálra a régi üzletfeliratok helyére újak kerültek, és lebontották az 1882-es üvegtetőt is az udvaron.
1989 és 2004 között a földszinti irodákban a Magyar Külkereskedelmi Bank egyik fiókja működött. A homlokzatot 2001-ben felújították, ekkor került oda a ma is látható felirat. A ház a bankfiók megszűnése után kiállítótér volt, 2009-ig a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum használta.
Izgalmas épület, csodaszép lenne, ha ismét felújítanák.
