UTAZZ
A Rovatból

Barangolások a lagúnák között – ilyen volt Velence a karnevál után

Útinaplónkból az is kiderül, hogyan nyúltak le bennünket rögtön a városba érkezés után, és miért beszélnek furcsa, hibrid nyelven a helyiek, amikor olaszul válaszolnak nekik a külföldiek.


Egy régóta vágyott úticélnál mindig fennáll annak a veszélye, hogy túl nagy bennünk a várakozás, valami egészen rendkívüli csodáról álmodunk, és mire végre eljutunk oda, nagy csalódást élünk meg, mert álmaink túl nőttek a valóságon. Bennem is munkált egy ilyen félelem, amikor Párommal sok-sok év után rászántuk magunkat, hogy elutazzunk Velencébe. Éveken át vagy közbejött valami, vagy pedig túlságosan bonyolultnak tűnt az eljutás a lagúnák városába, amióta nincsen oda közvetlen repülőjárat. Végül jó megoldásnak tűnt, hogy elrepültünk Milánóba, ahonnan nagy sebességű vonat vitt bennünket tovább Velencébe, majd visszafelé eltöltöttünk néhány napot Észak-Itália központjában és onnan indultunk haza.

A döntés a lehető legjobb volt: már a milanói Malpensa repülőtéren várt bennünket egy kiállítás Andy Warhol leghíresebb sorozataiból, majd visszafelé két nap alatt magunkba szívtunk mindent, amit ennyi idő alatt fizikailag és lelkileg lehet: a Dóm fenségét, egészen annak 220 lépcsős teraszáig, ahonnan a 135 torony között megcsodálhattuk a város jelképét, az arany Madonninát, a Sforza-várat, benne Michelangelo utolsó, befejezetlen Pietáját, végül pedig Leonardo Da Vinci Utolsó vacsoráját, amely előtt csak némán álltunk az arcokat, az érzéseket kutatva. És akkor még egy szót sem szóltam Velencéről.

Még gyerekként, a 60-as évek végén szüleimmel jártam ott először, és bevallom, akkor csalódást keltett: piszkos volt, elhanyagoltnak tűnt, a csatornákból áradt a bűz, a Szent Márk téren lépni sem lehetett a galamboktól. Azóta is számos riasztó híradás és kép jutott el hozzám, a klímaváltozás, a tengerszint emelkedése kapcsán még sűrűbben jövendölték az egykori mediterrán nagyhatalom pusztulását, mint azelőtt. Valahogy mégis bizakodtunk, már csak azért is, mert éppen tíz évvel ezelőtt két fiúnk is éppen itt kérte meg kedvese kezét. És végül csodálatos öt napban volt részünk.

Amikor egy hosszú töltésen a tenger felett futott be a vonatunk a Santa Lucia pályaudvarra, körülnézni sem volt időnk az előttünk csendesen hullámzó Canal Grandén, máris leszólított bennünket egy kedves fiatalember, taxit kínálva. Mivel szállodánknak csak a címét tudtuk, örömmel fogadtuk 10 eurós felajánlását, mire ő felkapta nagybőröndünket, feldobta egy kézi targoncára és megindult vele, mi meg utána. Öt perccel később derült ki, hogy hotelünk az állomástól még 100 méterre sincsen – ez volt a „taxi”. Jót nevettünk, ez volt az egyetlen eset, hogy „lenyúltak” bennünket, ennyi belefért.

Szállásunkról hamar megtudtuk, hogy valamikor egy karmelita apátság épülete volt, amely a szomszédos Santa Maria di Názáret templomhoz tartozott, oratóriuma lett a hotel hallja, amelyet 20. század eleji stílusban rendeztek be. Néhány dombormű és egy szószék árulkodott egykori funkciójáról. Az új gazdákban azért lehetett volna annyi tapintat, hogy nem a szószék alá teszik a mosdót. De ne keressünk a kákán is csomót: tiszta, csendes, kényelmes volt a szálloda, bőséges svédasztalos reggelivel. Ebben Veneto tartomány termékei kapták a fő szerepet, és szinte minden reggel várt bennünket egy a „nagymama tortái” közül. Meg sem próbáltunk ellenállni az almás-diós, vagy a ricottás-pisztáciás csábításának... Ha egy hónappal később jöttünk volna, akár a kertben is elkölthettük volna reggelinket citromfák tövében, a templomtorony árnyékában.

Már első sétánkon feltűnő volt az utcák, a csatornák tisztasága. A karnevál befejezése után 11 nappal érkeztünk, legfeljebb annyit érzékeltünk belőle, hogy rengeteg eladatlan filléres maszk roskadozott az utcai „kacatos” standokon, a süteményes boltok kirakatából pedig a tipikus farsangi édesség, a különböző krémekkel töltött cannolik mosolyogtak ránk.

Nemcsak a széles folyóvizek, hanem a legszűkebb kis vízi utak is egészséges szagot árasztottak: talán még mindig annak a nagy megtisztulásnak a hatása, amelyet a város a Covidnak, a tömeg másfél éven át tartó távolmaradásának köszönhet, de talán ez az időszak jó volt arra is, hogy komolyan vegyék a várost fenyegető veszélyeket.

A tömegközlekedést jelentő kis hajók, a vaporettók is érezhetően áttértek a környezetbarát motorokra. Ugyancsak feltűnt, hogy – ellentétben számos frekventált turistaközponttal – mindenütt korrekt árakkal és elszámolással találkoztunk.

És nem lehetett nem észrevenni azt sem, hogy mennyi bevándorló dolgozik az idegenforgalomban. Már az első étteremben, ahol vacsoráztunk, a Mirában egy olaszul szinte tökéletesen beszélő bangladesi fiatalember szolgált ki minket, és ugyancsak főleg dél-ázsiaiakkal és afrikaiakkal találkoztunk más vendéglőkben és bárokban is. Éppen azokban a napokban folyt éles politikai vita Olaszországban a bevándorló-kérdésről egy menekülthajó tragédiája kapcsán, és egy helyi híradóból megtudtam, hogy a közel ötmilliós Venetóban krónikus munkaerőhiány van, csak a mezőgazdaságban 200 ezer emberre lenne szükség...

Napjainkat az előre megtervezett programok és a szabad barangolások számunkra kedves arányában töltöttük. Előjegyzett belépőnk volt a Doge-palotába és a Peggy Guggenheim múzeumba, de valami módon elfeledkeztünk arról, hogy nem ártana előre bejelentkezni a Szent Márk Bazilikába is. Így e lenyűgöző, bizánci hagyományokat őrző szentélyhez közel háromnegyed órát álltunk sorba, de a látvány, az atmoszféra, a kupolák belső színeinek ünnepélyes harmóniája, a csupaideg rézlovak még többet is megértek volna.

Pedig akkor már túl voltunk a Velencei Köztársaság dicsőségét őrző Doge-palotán, végig jártuk a Serenissima már-már befogadhatatlan gazdagságú termeit, Tiziano, Veronese, Tintoretto festményeit, mennyezeti freskóit.

Szabadulni sem lehetett Tintoretto egész falat betöltő Paradicsom című művétől, amely számomra inkább egyfajta utolsó ítéletnek tűnt, és a 16.századi mester festette meg azt az 1359-es csatát, amelyben Velence elhódította a magyar seregektől a horvátországi Zara kikötővárost.

Végigaraszoltunk az „ólombörtön” folyosóin, ahol egy idegenvezető a leghíresebb foglyot, Giacomo Casanovát „nagy nőcsábásznak és nagy hazudozónak” nevezte, nem utolsósorban a börtönből való szökésének meséje miatt és azt is megemlítette, hogy a közel két méter magas kalandor elég csúnya ember volt. Pedig szegény Fellini maestro kapott hideget és meleget, amikor Casanova szerepét Donald Sutherlandre bízta…

És csak a helyszínen tudtuk meg, hogy a palota jegye érvényes a szinte az egész Szent Márk teret behálózó múzeumokba, ott már jószerével csak Antonio Canova álomszerű márványszobrait, mindenekelőtt az Orpheus és Eurydikét volt erőnk megcsodálni. Igazán megérdemeltünk a téren, a Campanile sudár tornyának árnyékában egy frissen facsart narancslevet, miközben szemtanúi voltunk a galambok és a sirályok csatáinak. Kétségtelen, hogy a korábbiakhoz képest elenyésző a galambok száma, de Jonathan Livingstone utódai legalább annyira agresszívek és pimaszok lettek, főleg ha ennivalót látnak. Szerencsére narancslével nem élnek...

Velence legrégibb hídját, a Rialtót, gyalog közelítettük meg, és jól tettük. Végigsétáltunk a meghitt hangulatú utcákon, átmentünk jó néhány kisebb hídon – összesen 420 van belőlük – közben betekinthettünk néhány helyi alkotó műhelyébe. Egy szálfa termetű, nagy szakállú alkotó, aki magát David Arielnek nevezte, egészen különleges technikával dolgozik, mintha festékfolyamok lennének képein. De láttunk olyant, aki szinte valóságos ragyogást adott a megfestett Napnak, és olyant is, akinek a képei csupa számokból álltak össze. Számos kirakatból a méltán világhírű muranói üvegművészet alkotásai néztek ránk az egyszerű geometriai formáktól állat- és emberalakokon át egészen egy üvegből készült gitárig.

Amúgy magát a Rialtót felfalta a biznisz, arany- és ékszerboltok között tolonganak a turisták, és a fedett részen kívül sem lehet lépni a szelfizőktől. A híd közelében találtunk azonban rá a gondolásunkra, akivel végighajókáztunk a környék kis csatornáin, miközben minden második épületről mesélt valami érdekességet. Megtudtuk azt is, hogy hol forgatták Al Pacinóval A velencei kalmárt, és egyik kollégájával bemutatta, hogy milyen az, amikor egy szűk canalén egyik gondola előzi a másikat. Hajósunk felhívta a figyelmünket arra is, hogy amikor „magas vízállás” van (a tengerszint felett 1 – 1,2 méter) – általában a téli hónapokban – meddig merülnek a házak a csatornába. Mi viszont mindennap azt hallottuk a tévé esti meteorológia-jelentésében, hogy egész Észak-Olaszországot kegyetlen szárazság sújtja és nagyon kellene már az eső. Szerencsére e fohász nem talált meghallgatásra, amíg Velencét róttuk.

A Guggenheim-múzeumban nem csupán Max Ernst, Paul Klee, Henry Moore, Jackson Pollock és más 20.századi avantgard művész alkotásait bámulhattuk meg, hanem egy fiatal hölgyet is, aki teljesen úgy nézett ki, mintha az 1920-as évekből került volna ide. Holott csupán a kor lelkes rajongójaként öltözött fel úgy. A kertben találkoztunk Arnaldo Pomodoro Meghasadt bolygójával. A ma 97 éves szobrásznak „szféráit” már láttuk évekkel ezelőtt a Vatikáni Múzeum kertjében, ez a kisebb méretű bolygó ugyancsak emlékeztet arra, hogy mi vár ránk, ha nem vesszük komolyan egyetlen lakhelyünk figyelmeztetéseit.

Az ember persze nemcsak vizuális és spirituális élményekkel gazdagodik, a gasztronómiai csemegéket sem szabad kihagyni. Velencében kötelező megkóstolni a tintahal különböző variációit, nekünk nagyon bejött az, amit polentával szervíroztak, de mennyei a „fekete tészta” is, amelyhez a tenger gyümölcsei illenek a legjobban. A halak közül lazacban és tokhalban nagyon erősek, nálam viszont a pasztinák mártással készült tőkehal vitte el a pálmát.

A kagylóleves valójában nem más, mint egy zöldfűszeres paradicsomleves, amelybe kisebb-nagyobb kagylókat főztek bele, és itt ettünk először sült osztrigát. Nagy kultusza van a sajtoknak, mindenekelőtt az Észak parmezánjának, a Grana Padanónak – olyannyira, hogy például steakhez sült zöldségek mellé meleg Grana-szeleteket tálalnak. Előételként viszont megkóstoltunk egy olyan vegyes sajttálat, amelyhez édes-csípős mártást adtak. Lehet, hogy ez valami kínai hatás? Ellenben a focaccia 100% olasz lepény, sok rozmaringgal és fokhagymával – önmagában is jól lehet lakni vele, ezért nem árt vigyázni, ha a már megrendelt étel mellé ajánlják. Itt a hazája továbbá a vajas rizottónak, amelynek variációs lehetőségei ugyanolyan végtelenek, mint az olasz pastáknak. És ha a vendéglős is meg van elégedve a vendéggel, akkor jár ajándékba egy pohárka limoncello.

Mivel gyerekkorom óta beszélek olaszul, ha Itáliában járunk, minden alkalmat megragadok arra, hogy a helyieket anyanyelvükön szólítsam meg. Az utóbbi időkben azonban furcsa jelenséget észlelek és ez most Velencében hatványozottan jelentkezett. Mivel széllel szemben, ellenfényben is kiszúrják a külföldit, angolul nyitnak. Ha erre én olaszul válaszolok, megzavarodnak, és egy olyan hibrid nyelven próbálnak kommunikálni, aminek se füle, se farka. Általában a harmadik-negyedik olasz nyelvű reagálásomra jönnek egyenesbe...

Velencében két „fekete Madonnát” is tisztelnek. Az egyik a Szent Márk bazilika egyik legszebb ikonja, a másik pedig a Santa Lucia pályaudvar előtt állt 1864 óta, mintegy vezeklésül, miután lebontottak a tér 800 éves templomát éppen a vasútépítés miatt. Ez a szobor most a Santa Maria di Nazareth-ben áll, a helyére 1959-ben Francesco Scarpabolla alkotása került. Ez a gyönyörű, légies bronzalak búcsúztatott minket a várostól. Nem kell hívőnek lenni ahhoz, hogy e Madonna mennyien tiszta arcába nézve az ember egy felsőbb, a földi léten túli dimenzióba jusson...


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


UTAZZ
A Rovatból
Nádasdy-kastély: Az örök szerelem jelképe lett a romantikus, angol Tudor-stílusú kastély
Gróf Nádasdy Ferenc és gróf Zichy Ilona szerelmi házasságot kötöttek, és közösen tervezték meg jövendő új otthonukat. Ám a családot több tragédia is érte. Az özvegy gróf azonban mindent megvalósított, amit imádott feleségével kigondoltak.
szs - szmo.hu
2025. október 14.



A Fejér megyei Nádasdladányban álló Nádasdy-kastély nemcsak látványos épület, hanem egy különleges történelmi múlt képviselője is. A romantikus, angol Tudor-stílusú kastély a 19. század második felében épült, és egészen a második világháborúig a Nádasdy család otthonául szolgált.

Képgaléria: A kastély épülete (Fotókért kattints a képre)

A kastély története egy barokk kúriával indult, amit Nádasdy Lipót vásárolt meg 1851-ben. A települést is ekkor nevezték át Sárladányról Nádasdladányra. A birtokot később fia, Ferenc örökölte, aki ifjú feleségével, gróf Zichy Ilonával együtt kezdte el megtervezni az új családi rezidenciát. A grófnő azonban nem érhette meg az épület elkészültét – 24 éves korában elhunyt.

Az örök szerelem emléke

Gróf Nádasdy Ferenc és gróf Zichy Ilona 1868. június 6-án kötött szerelmi házasságot a pesti egyetemi templomban. A fiatal pár először Agárdpusztán, a családi kastélyban élt, de néhány évvel később úgy döntöttek, hogy saját otthont építtetnek a megörökölt vagyonból.

Az 1870-es évek elején Nádasdladányba költöztek, ahol akkor még egy régi barokk kúria állt, ezt az épületet 1873-ban alakították át. A házaspár aktívan részt vett a munkában, még közös hálószobát is terveztettek maguknak, ami abban az időben különlegesnek számított. A kastélyt kibővítették egy toronnyal és egy kétszintes főszárnnyal. Az épület a 16. századi angol és skót kastélyokat idézi, a historizáló, Tudor-stílusú átalakítás 1876-ban készült el.

A pár négy gyermeket nevelt, de 1872-ben tragédia árnyékolta be a család életét: alig félévesen meghalt Anna nevű kislányuk. Egy évvel később, a bécsi kolerajárvány idején Ilona is megbetegedett, és 24 éves korában elhunyt, nem sokkal negyedik gyermekük születése után. Abban az évben fejezték be a kastély újjáépítésének terveit, az alapkőletételen még mindketten részt vettek.

A 31 évesen megözvegyült Nádasdy Ferenc ezután egyedül folytatta a kastély építését. Úgy alakította ki a helyiségeket, mintha felesége is ott élne, minden részletben jelen volt az emléke. Többé nem nősült meg, életét gyermekeinek, a közügyeknek és a kultúrának szentelte.

Nádasdy Ferenc (1842–1907) jogi végzettséget szerzett, majd a sportélet aktív szereplője lett. Szenvedélyesen vadászott, és az ő kezdeményezésére alakult meg az Országos Vadászati Védegylet, amelynek elnöke is lett. Fontos szerepet vállalt a balatoni vitorlássport fejlesztésében.

Zichy Ilona 1849-ben született Pozsonyban. Gyerekkorát Pozsonyban és a Zichy család Alsóbogát-pusztai kastélyában töltötte. Családjával bejárta Nyugat-Európát, ahogy az akkoriban a főúri családoknál szokás volt.

Az új kastély 1873 és 1876 között épült meg Hübner Nándor és Linzbauer István tervei alapján. A belső tereket Hauszmann Alajos álmodta meg, többek között a gyönyörű könyvtártermet és az Ősök csarnokát. Az épület különlegessége, hogy a konyha nem a kastélyon belül, hanem egy különálló épületben kapott helyet, az ételt föld alatti síneken szállították a főépületbe. A korszerű megoldások közé tartozott a vízvezeték, a gázvilágítás, a csatornahálózat és a légfűtés is.

Képgaléria: A kastély könyvtár és Ősők csarnoka (Fotókért kattints a képre)

A kastély díszes termei közül kiemelkedik az Ősök csarnoka, ahol a család híres tagjainak egész alakos portréi kaptak helyet. A könyvtár kazettás mennyezetével, faragott bútorzatával és kovácsoltvas mellvédjeivel a Nádasdy-ak kifinomult ízlését tükrözi. A helyiségeket neves mesterek munkái tették egyedivé – például Thék Endre és Pecz Samu tervei alapján.

A második világháború idején a család elhagyta a kastélyt, amelyet kifosztottak és államosítottak. Az épület hosszú éveken át elhagyatottan állt, állapota folyamatosan romlott. 1993-ban nyilvánították kiemelt műemlékké, felújítása pedig 2009-ben indult el.

Képgaléria: A kastély pinceszintje (Fotókért kattints a képre)

A teljesen megújult Nádasdy-kastély 2021 augusztusában nyitotta meg újra kapuit a látogatók előtt. A földszinten korhűen berendezett szalonok, a könyvtár és az Ősök csarnoka mellett kávézó és múzeumpedagógiai tér is helyet kapott. A multimédiás eszközök segítségével a látogatók interaktív módon ismerhetik meg a Nádasdy-család történetét.

A kastélyhoz tartozó, közel 20 hektáros angolpark is teljesen megújult.

Képgaléria: A kastélypark (Fotókért kattints a képre)

A 19. század végére nyerte el végleges formáját az a kastélypark, amely egykor a Schmidegg grófok birtokához tartozott. A területet Nádasdy Ferenc fejlesztette tovább, Kálmán János kertész közreműködésével, majd a munkát Berger János folytatta egészen 1911-ig. A kor ízlésének megfelelően tájképi kertet hoztak létre, amelynek különlegessége a mesterséges tó lett. Ennek közepén egy kis sziget is helyet kapott, amelyet egy fahídon keresztül lehetett megközelíteni. A tó mellé vízesést építettek, amely díszítőelemként és a víz oxigénellátásáért is felelt.

A tóból kiásott földből dombokat alakítottak ki, ezek közül a legmagasabbra egy bástyaszerű víztorony került, ami a park vízellátó rendszeréhez tartozott. A vízvezeték-hálózat a közeli Nádor-csatornából hozta a vizet. A park északi részében templomot emeltek, a főkapu mellett pedig a porta állt. A különböző épületeket föld alatti folyosók kötötték össze, a felszínen pedig sűrű fenyősorok választották el egymástól.

A kastélyhoz kapcsolódó melléképületek között volt a kulcsárság, a déli oldalon pedig a lovarda, az istálló és a kocsiszín kapott helyet. Itt állt Valentyin János, a család festőjének háza és műterme is. A park különleges elemei közé tartozott a pálmaház és az a parasztház, amelyet játszóháznak használtak a gróf gyermekei. A téli hónapokban a befagyott tavon korcsolyáztak, a víztorony dombjáról pedig szánkóztak.

A második világháború után a kert állapota jelentősen leromlott. A nyári szalon, az üvegház és a játszóház megsemmisült, a tó kiszáradt, és az eredeti növényzet egy része is elpusztult. Ennek ellenére több száz éves fák máig megmaradtak. A kastély renoválásakor a parkot is felújították, és a tavat is helyreállították.

A területen ma is változatos növényállomány található. A lombos fák közül előfordul a bükk, az éger, a juhar, a magas kőris, a platán, a tövises lepényfa, az ostorfa, a kocsányos tölgy, valamint a fűzfafajok és a fekete és fehér nyár. Ezen kívül nő itt fekete dió és császárfa is. Az örökzöldek között megtalálható a virginiai boróka, az andalúziai jegenyefenyő, az európai vörösfenyő, a tiszafa és a tuja. A tekervényes ösvények, a tágas tisztások és a különleges fafajok mind hozzájárulnak a park varázslatos hangulatához.

Képgaléria: A kastély berendezése (Fotókért kattints a képre)

Az eredetihez hasonló enteriőrök és a modern, digitális technológia révén bepillanthatunk a kastély történetébe és mindennapjaiba. A gyerekeket pedig korabeli játékok replikáival berendezett játszószoba várja. Az óratorony tetőkilátója külön jeggyel látogatható, a vendégek itt a kilátásban gyönyörködhetnek. A legizgalmasabb családtörténeteket animációs filmen mutatják be.

Bővebb információk ITT


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
UTAZZ
A Rovatból
Három nap alatt beleszerettünk Zalába – bivalyrezervátum, kenutúra és gyógyító termálvíz tette felejthetetlenné az őszi utunkat
A természet szépsége mellett a helyi ízek is rabul ejtettek bennünket: megkóstoltuk a zalai dödöllét és a prószát, és a vidék híres fehérborait sem hagytuk ki. Most pedig megmutatjuk, mik azok az élmények, amiket egy őszi zalai kiruccanás során semmiképp sem érdemes kihagyni!


Amikor szeptember végén a férjemmel Zalakaros felé vettük az irányt egy, a Hotel Karos Spa**** által szervezett sajtóút keretében, még nem sejtettük, mennyi élményt és látnivalót tartogat számunkra ez a három nap. Ahogy közeledtünk a zalai dombok ölelésében megbúvó kisváros felé, a friss levegő és a színesedő lombok már egyértelműen jelezték az ősz közeledtét. Szállásunk a Hotel Karos Spa****-ban volt, amelynek kényelmes szobái és tágas wellnessrészlege tökéletes bázist adtak a környék felfedezéséhez.

A természet szépsége mellett a helyi ízek is elvarázsoltak bennünket: megkóstoltuk a zalai dödöllét és a prószát, sőt a vidék híres fehér borait sem hagytuk ki.

Három nap alatt minden érzékszervünket elvarázsolta Zala, és rájöttünk, mennyi titok és öröm rejlik ezen a tájon. Tarts velünk, megmutatjuk, milyen élmények várnak, ha ősszel te is belevágnál a környék felfedezésébe!

Kápolnapusztai Bivalyrezervátum

Utazásunk első napján, még mielőtt bejelentkeztünk volna a szállodába, a Zalakomárban található Kápolnapusztai Bivalyrezervátum felé vettük az irányt. Bár az idő borongós és kissé esős volt aznap, ez semmit nem vett el a hely különleges hangulatából. A szépen karbantartott, hatalmas területen tanösvény vezet végig, amelynek állomásain közelebbről is megismerhettük a szabadon legelésző és dagonyázó bivalyokat. Nem véletlenül számít ez a hely igazi kuriózumnak:

itt él Magyarország legnagyobb látogatható bivalycsordája.

A rezervátum nem csupán élmény a látogatóknak, hanem a hazai bivalyállomány fennmaradásában és a génmegőrzésben is kulcsszerepet játszik. Mi szerencsések voltunk, hiszen a csorda egészen közel legelészett hozzánk, így testközelből élhettük át ezeknek a hatalmas, mégis békés állatoknak a jelenlétét. A kilátóból és a távcsövek segítségével nemcsak a távolabb dagonyázó bivalyokat láthattuk, hanem az ürgék fürge mozgását is megfigyelhettük – különleges élmény volt együtt látni ezeket a különleges állatokat.

A rezervátum egész évben nyitva tart, így bármikor érdemes felkeresni őket. A gyerekeket állatsimogató és játszótér várja, az istállóban pedig régi fotók és a hagyományos bivalytartás eszközei idézik fel a múltat. A fogadóépületben a Kis-Balaton gazdag élővilágát bemutató tárlat kapott helyet, és itt könyveket vagy apró ajándéktárgyakat is lehet vásárolni. A területet kényelmes tempóban körülbelül egy óra alatt be lehet járni, de aki még különlegesebb élményre vágyik, dzsipes legelőtúrán is részt vehet. Így nemcsak a bivalyokhoz kerülhet közelebb, hanem a tájat is egy egészen más szemszögből ismerheti meg.

A képen a nemrég születő bivaly ikerborjak, akikkel volt szerencsénk találkozni

Fotó: Kápolnapusztai Bivalyrezervátum

Szállásunk: Hotel Karos Spa****

A kellemes sétánk után délután három órakor érkeztünk meg a Kis-Balaton természetvédelmi terület szomszédságában elhelyezkedő, Hotel Karos Spa****-ba, és már az első pillanatban tudtuk, hogy itt különleges napok várnak ránk. Ahogy beléptünk az előcsarnokba, a nemes kő és fa felhasználásával készült recepciós pult, valamint a hallban található pasztellszínek arannyal való kombinálása nem csak minőségi érzést kelt a látogatókban, de eleganciát is tükröz. Ahogy elkezdtük felfedezni a szállodát, a hatalmas, világos terek, a természetes fa dekorációk és a letisztult berendezés között sétálva olyan érzésünk támadt, mintha egy nyugalmat árasztó oázisba érkeztünk volna. Minden részlet a pihenést és a kikapcsolódást szolgálja, a hangulat pedig már az első pillanattól kezdve lelassítja az embert. Az otthonos hangulatot a személyzet kedvessége és segítőkészsége csak tovább erősítette – végig azt éreztük, hogy valóban gondoskodnak rólunk.

A szálloda 2004-es megnyitása óta Zalakaros egyik legnagyobb és legnépszerűbb szállodája, amely 253 kényelmes szobával várja vendégeit.

2022-ben a Kisfaludy program keretében jelentős felújításon esett át, így ma már még modernebb környezetben, megszépült terekkel és kényelmesebb szobákkal várja a vendégeket.

Mi a negyedik emeleten kaptunk helyet, és ahogy beléptünk a tágas, ízlésesen berendezett szobába, azonnal úgy éreztük, hogy magunk mögött hagytuk a hétköznapok rohanását, és teljesen rá tudunk hangolódni a zalai feltöltődésre. A szobához erkély is tartozott, ahonnan a kültéri medencékre és a környező tájra nyílt kilátás – reggelente innen néztük, ahogy a párás zalai dombokat lassan bevilágítja a napfény, este pedig a medence fényei adtak békés hátteret a pihenéshez.

 

Wellness- és fitneszvilág

A szobánk elfoglalása után természetesen első dolgunk volt a hotel wellnessrészlegének felfedezése. A Hotel Karos Spa****- igazi különlegessége a 4000 négyzetméteres wellness- és fitneszvilág, amelyben mindenki megtalálhatja a számára tökéletes kikapcsolódási formát. Öt beltéri és két szezonálisan működő kültéri medence közül lehet választani: az aktív pihenést kedvelők úszhatnak a beltéri vagy a kültéri sportmedencében, a felfrissülni vágyók élvezhetik az élménymedencék masszázs- és élményelemekkel teli világát, míg a relaxálásra vágyók ellazulhatnak a pezsgőfürdőben. A legkisebbek számára külön pancsoló biztosítja a játékos vízi élményeket, a kültéri élménymedence pedig egy sekélyebb résszel gondoskodik a gyerekek biztonságos fürdőzéséről. Mi magunk is kipróbáltuk a medencéket és a szaunákat, és mindenhol magas színvonalú élményekben volt részünk. A szaunázás után igazán frissítő érzés volt a jégbarlangban lehűteni magunkat. Ami pedig különösen emlékezetes volt a hotel saját termálmedencéje (37-39°C), ahol egy elkülönített helyen csendes környezetben, zavartalanul lehetett ellazulni.

Ha pedig megéheznél a fürdés vagy szaunázás közben, a wellnessrészleg mellett kialakított Food Gardenben könnyedén felfrissülhetsz. A wellnessvilággal közvetlenül összeköttetésben álló étteremben frissítő italok, ízletes kávévariációk és koktélkülönlegességek várják a vendégeket. A kínálatban könnyű saláták, napi menük, grillételek és desszertkülönlegességek is szerepelnek – tökéletes választás, ha a pihenés mellé egy finom ebédet vagy gyors harapnivalót keresel.

A szálloda másik büszkesége a Yasmine Beauty & Medical Spa, ahol több mint százféle kezelés közül lehet választani. A gyógytorna és a balneoterápia mellett olyan különleges élmények várnak, mint a csokoládémasszázs, a lávaköves kezelés vagy épp az aromaolajos, relaxáló programok. Mi egy vörösboros pezsgőfürdővel indítottuk a kikapcsolódást, majd a kékszőlő-illatú, meleg olajos masszázs alatt teljesen elengedtük magunkat. A masszőrök kezei nyomán úgy éreztük, mintha minden feszültség és gondolat feloldódna bennünk – ennél tökéletesebb kezdést nehezen tudtunk volna elképzelni a hétvégénkhez.

Playgarden

És ha mindez még nem lenne elég, idén májustól egy vadonatúj játékbirodalom is várja a vendégeket, így a kényeztetés után természetesen mi is megnéztük magunknak ezt a programlehetőséget is.

A több mint 350 négyzetméteren kialakított Playgardenben 35 különböző játék közül lehet választani – ezek közül 11 teljesen ingyenes, 22 pedig zsetonos rendszerben működik.

Az interaktív játékok mellett Xbox sarok, Neo Xperience interaktív fal, mini bowling, biliárd, léghoki és további kihívások is várják a látogatókat.

a sajtóúton velünk tartó csapattal hamar azon kaptuk magunkat, hogy felnőttek és gyerekek együtt vetélkednek, nevetnek és szurkolnak egymásnak. A hangulat pillanatok alatt felszabadulttá vált, és ahogy egyik játéktól a másikig haladtunk a villódzó neonfények között, egyre inkább úgy éreztük, mintha visszacsöppentünk volna a régi, retro játéktermek világába. El is veszítettük az időérzékünket: pillanatok alatt eltelt egy óra, észre sem vettük, mennyire belemerültünk a játékba. Ez a hely tényleg mindenkinek tartogat valamit – akár családdal, barátokkal vagy párral érkezik az ember, garantált, hogy nevetéssel és jókedvvel telik itt az idő.

Éden Étterem

A szálloda -1. szintjén található Éden étteremben a nagy izgalmak után bőséges svédasztalos vacsora várt ránk, amely nemcsak választékában volt gazdag, hanem minden részletében érződött a figyelmesség is. A kínálat minden igényt kielégített: a klasszikus magyar ízek mellett nemzetközi fogások, könnyű saláták, változatos köretek, friss gyümölcsök és desszertkülönlegességek sorakoztak az asztalokon. Külön öröm volt számunkra, hogy az ételérzékenyekre is gondoltak, és a vegetáriánusok, vegánok vagy gluténérzékenyek is könnyedén találtak maguknak finomságokat. Az étterem légköre elegánsan modern, mégis barátságos volt: színes, kényelmes enteriőr, ahol nyugodtan lehetett élvezni az étkezéseket.

Az ételek mögött érezhető volt a helyi hagyományok tisztelete is – a konyhafőnök a zalai specialitásokat sem felejti el: olyan fogások is előkerültek, mint a dödölle, a prósza vagy éppen a tócsni. Ez különösen tetszett nekünk, hiszen így az étteremben is megismerhettük a zalai gasztronómiát. Az itt töltött napok során minden reggel az Éden étteremben kezdtünk: a változatos kínálat mindig tartogatott valami újat. Friss pékáruk – amelyek helyi pékségből érkeztek –, gyümölcsök, hideg és meleg fogások, valamint a napindító kávé minden alkalommal tökéletes alapot adtak a programokhoz.

Szállodai programok

Megtudtuk, hogy a szállodában időről időre különleges programokat is szerveznek – ilyen például a hangtálas fürdőzés, amelyen mi is részt vettünk, és egészen egyedülálló élményt nyújtott. A nagymedencében lebegve, miközben a hangtálak mély, rezonáló hangjai körülöleltek, és a fények a plafonon táncoltak, olyan meditatív állapotba kerültünk, amit ritkán él át az ember. Ez jóval több volt, mint egy egyszerű wellnessprogram – igazi lelki feltöltődés, amikor a test és az elme egyszerre pihenhet meg.

A hangtálas fürdőzés mellett számos más programlehetőség is várja a vendégeket, így ősszel és télen sem kell attól tartani, hogy unatkoznánk. Kreatív foglalkozások, családi programok, tematikus esték és nyugodt wellness-élmények is szerepelnek a kínálatban, így mindenki könnyen megtalálhatja a számára tökéletes kikapcsolódást.

Ahol a pihenés nem kor kérdése – bemutatkozik a Senior65 csomag

Külön említést érdemel a szálloda új Senior65 csomagja, amely kifejezetten a 65 év feletti vendégek számára kínál kedvező árú, mégis tartalmas pihenést. A szeptemberben bevezetett ajánlat a négycsillagos kényeztetést a megfizethetőséggel ötvözi – napi egy gyógykezeléssel, korlátlan uszoda- és szaunavilág-használattal, fitneszteremmel, bőséges svédasztalos reggelivel és egytálételes vacsorával. Különleges lehetőség ez azoknak, akik szeretnének aktívan, mégis nyugodt tempóban feltöltődni egy olyan helyen, ahol minden adott a testi-lelki megújuláshoz. A hotel célja, hogy ezzel az ajánlattal a szépkorú vendégek számára is megmutassa: a zalai feltöltődés valóban minden generációnak szól, az év bármely szakában.

Dóka Éva Pincészet borkóstoló

Az egyik este különleges programban volt részünk: vacsora után a zalaszentgróti Dóka Éva Pincészet borkóstolóján vehettünk részt. A hangulat már az első pillanattól barátságos és közvetlen volt – Tarsoly Róbert borász nemcsak kóstoltatott, hanem szenvedéllyel mesélt is nekünk a szőlőművelésről és a borászat mindennapjairól. Miközben hallgattuk, mi friss, gyümölcsös fehérborokat, valamint egy igazi különlegességet, a murcit is megízleltük (szerk.: a murci a szőlőből készülő must erjedésének átmeneti szakaszában lévő, édes, enyhén szénsavas ital, amely a must és a kész bor között helyezkedik el). Ritka alkalom, hogy valaki épp az erjedés köztes fázisában kóstolhatja meg a szőlő nedűjét – számunkra ez igazi gasztronómiai kuriózum volt.

Az este során szó esett a Zalai borvidékről is, amely ugyan kicsi, de különleges természeti adottságainak és elhivatott borászainak köszönhetően egyre inkább visszakerül a figyelem középpontjába. Ennek egyik legizgalmasabb példája a helyi borászok összefogásával létrehozott közösségi bormárka, a Hegyke – egy friss, üde, virágos-gyümölcsös fehérbor, amely hűen tükrözi a zalai termőtáj sokszínűségét. Természetesen ezt is megkóstolhattuk az este folyamán, és nem véletlen, hogy rögtön az egyik kedvencünk lett.

A borvidék arculatát ma leginkább a könnyed, jó savú, elegáns fehérborok határozzák meg – olyan tételek, amelyek nem hivalkodóak, mégis karakteresek. Mi pedig ezen az estén pontosan ezt éreztük: minden korty a vidék tisztaságát, könnyedségét és vendégszeretetét hordozta magában.

Kenutúra a Kis-Balatonon

Másnap a Kis-Balaton felé vettük az irányt, a szállodától mindössze húszperces autóútra található ez a különleges vidék. A Kányavári-sziget környékén egy izgalmas kétórás kenutúrán vettünk részt a Kányavári Kenutúra szervezésében. Ötfős csoportokban eveztünk, miközben a nád susogása, a víz tükörsima felszíne és a madarak hangja egy másik világba repített minket. A napsütéses, nyugodt időjárás tökéletes hátteret adott az élményhez: zavartalan, sima vízen evezhettünk.

Útközben gémeket, kócsagokat, hattyúkat is láttunk, és egy pillanatra még egy jégmadár is felvillant előttünk - szinte mintha csak nekünk mutatta volna meg magát.

Ez volt számomra a hétvége legszebb élménye: ringatózni a vízen, hallgatni a természet hangjait, és közben a túravezetőnktől hallani mindazt, amit csak egy igazi helyismerő tud. Nemcsak szakavatott vezető volt, hanem a Kis-Balaton megszállott tisztelője is – minden mondata mögött ott volt a természet iránti szeretet.

A szigetet a kenuzás után is érdemes volt felfedezni: a Kányavári-sziget 1,5 kilométeres tanösvénye, szalonnasütő helyei, kilátói és horgászati lehetőségei mind egy lassabb, természetközelibb napra csábítanak. A sziget ikonikus, 1980-as években épült hídjáról varázslatos panoráma nyílik a vízre – innen indul a Búbos vöcsök-tanösvény is. Érdemes pár percet megállni a hídon, és csak gyönyörködni a fentről látható vízi világban.

A 15 állomásból álló, 2 kilométeres tanösvényen megismerhettük a környék egyedülálló madárvilágát, a sziget denevérpopulációját valamint a Kis-Balaton végzett vízügyi tevékenységeket is. A hatalmasra nőtt fák árnyékában sétálva, a madarak csiripelését hallgatva könnyű megérteni, miért inspirálta ez a táj Fekete Istvánt, amikor megírta a Tüskevárt – és hogy miért vált a Kis-Balaton az egyik legkülönlegesebb, leginkább szerethető magyar vidékké.

Egy nap a természetben – Erdészkilátótól termáltóig

A harmadik napot a 23 méter magas Zalakarosi Erdészkilátónál kezdtük, amely a szállodától mindössze tíz percnyi autóútra található, a Zalakarosi Parkerdőben, közvetlenül a Csiga-túra tanösvény szomszédságában. A 91 lépcsőt megmászva a kilátás minden fáradtságot kárpótolt: elláttunk egészen a Kis-Balatonig, a Balaton-felvidék tanúhegyeiig és a Somogyi-dombságig. A friss, hűvös reggeli levegő és a madárcsicsergés tökéletes kezdést adott a napnak.

Ezután bejártuk a Csiga-tanösvényt is, ahol kedves információs táblák segítségével ismerkedtünk meg az erdő élővilágával. Az őszi avarban rengeteg gombát fedeztünk fel, miközben a fák közül átszűrődő napfény aranyba vonta az erdőt. A kilátó környékéről több tanösvény, nordic walking kör és kerékpárút is indul – egyértelmű, hogy ide érdemes lesz visszatérni, ha legközelebb több időt tudunk a természetben tölteni.

A múlt nyomában – a zalamerenyei Pálos malom

A következő állomásunk a zalamerenyei Pálos malom volt, ahová az Erdészkilátótól jelzett ösvényen jutottunk el. Az útvonal mesébe illően kanyargott: erdős tájakon, szőlőhegyek között, völgyekbe bújó kis falvakon és a Gátvíz-patak mentén haladtunk. Egyszer csak feltárult előttünk a ma is működő malom, amelynek története egészen az 1400-as évekig nyúlik vissza, amikor még az Örvényesi Pálos Kolostor birtokában állt.

Bár most épp zárva találtuk, könnyű volt elképzelni, milyen különleges élmény lehetne működés közben látni: hallani a malomkő surrogását, a hengerszék zakatolását, és megismerni, hogyan dolgoztak egykor a molnárok. A Pálos rend és az őrlés történetét bemutató kiállítás igazi időutazás lehet – érdemes előre tájékozódni a nyitvatartásról, hogy ez az élmény teljes legyen. Mi biztosan visszatérünk ide legközelebb.

Nyugalom a vízparton – a Zalakarosi Termáltó és Ökopart

Utolsó állomásunk a Zalakarosi Termáltó és Ökopart volt, amely a szállodától autóval mindössze öt, gyalog pedig nagyjából húsz perc alatt elérhető, közvetlenül a fürdő szomszédságában. A tó vizét a helyi, ásványokban gazdag termálvíz táplálja, így a természetes és a mesterséges elemek tökéletes harmóniában egészítik ki egymást.

A két partot híd köti össze, középen pedig egy kis sziget várja a pihenni vágyókat. A híd túlsó végén található a Fények meditációs pavilonja, ahol a nap sugarai finom mozgásukkal követik a fény változását – itt valóban meg lehet állni néhány percre és elcsendesedni. A tóparti erdőből induló Éger-tanösvény lábakon álló fapallókon vezet a fák között, miközben megismerhetjük a környék állat- és növényvilágát, és a gyerekeket még Tőzike tündér is várja az egyik fa tövében.

A gyerekek kedvence persze a játszótér, ahol homokozó, csészealj-hinta, mászóka és faház is várja őket, a játékok között pedig egy kis patak kanyarog. A fogadóépületnél a sövénylabirintus a látogatás zárópontja – most még csak szépségével hódít, de pár éven belül már elég magas lesz ahhoz is, hogy eltévedjünk benne. Az épület 15 méter magas kilátótornyából csodás panoráma nyílik a tóra és az erdőkre, a bátrabbakat pedig a 21 méteres csúszdatorony várja.

A hangok pavilonja, a vízi tipegők és a szabadtéri fitneszpark tovább színesítik a programot – a Termáltó és Ökopart igazi mindenkinek szóló, élménydús helyszín, ahol a pihenés és az aktív kikapcsolódás tökéletes egyensúlyban van.

Zala őszi arca – élmény minden érzékszervnek

Három nap alatt Zala és a Hotel Karos Spa*** minden oldalát megmutatta nekünk: a természet csendjét, a gasztronómiai különlegességeket, a játékos szórakozást és a testi-lelki feltöltődést. A szálloda minden apró részlete a pihenést szolgálja, a környék pedig végtelen számú lehetőséget kínál a felfedezésre. Ősszel különösen szép ez a vidék – a színes erdők, a gazdag madárvilág, a zamatos borok és a gyógyító termálvíz együttese olyan élményt nyújt, amit mindenkinek át kell élni. Mi biztosan visszatérünk még, ha egyszer megérzed Zala hangulatát, nem tudsz nem visszavágyni ide!


Link másolása
KÖVESS MINKET:


UTAZZ
A Rovatból
Egy erdei ház, ami tényleg több, mint egy hétvégi menedék – Monolith Lodge, Dobogókő
Családi vagy baráti összejövetelhez keresel erdei házat? Megtaláltad!


Az utóbbi években rengeteg kétszemélyes erdei ház, apró kabin és romantikus menedék nyílt Magyarországon. De ha valaki nem kettesben, hanem családdal vagy baráti társasággal szeretne elbújni a város zajától, már sokkal nehezebb dolga van.

A legtöbb hely kicsi, inkább pároknak szól. Ezért is különleges a Monolith Lodge Dobogókőn:

egy olyan modern, mégis erdőszéli ház, ahol akár hatan is kényelmesen elférnek.

És mindez csak egy órányira van Budapesttől!

Az üzemeltető a Hello Wood

A Hello Wood neve sokaknak ismerősen csenghet: a nemzetközi építész stúdió eredetileg látványos fa installációiról, dizájnkabinokról és oktatási projektekről vált ismertté. Az évek során azonban kinőtte magát, és ma már saját szállásfejlesztési és -üzemeltetési brandet is működtet Hello Wood Resorts néven.

A csapat első, önállóan üzemeltetett szálláshelye a Kapolcsi Sziklák a Balaton-felvidéken, ahol különleges, díjnyertes design kabinjaikban találkozik a természet és az építészet. Ezek a házak elsősorban párok számára kínálnak intim elvonulást, de a tapasztalatok megmutatták, hogy egyre nagyobb igény van tágasabb, több fős, prémium kategóriás erdei szállásokra is.

Többek között erre a felismerésre reagálva született meg a Monolith Lodge Dobogókőn, amely egy új irány a Hello Wood életében.

De nem ez az utolsó hasonló projektjük, és a jövőbeli nyitások is tudatosan kapcsolódnak ebbe a rendszerbe, miközben nem veszítik el egyediségüket. A Hello Wood Resorts célja, hogy minden háznak saját karaktert és márkát adjon – ezért a Monolith Lodge is önálló arculatot kapott, és nem „Hello Wood” név alatt fut, hanem különálló identitással, egyedi atmoszférával várja a vendégeket.

Monolith Lodge – modern villa az erdő közepén

A Monolith Lodge története is egyedi. Az épület egy Spanyolországban élő magyar pár megbízásából született, akik korábban egy faházat használtak ugyanitt, és annak helyén szerették volna megvalósítani új nyaralójukat. A ház tervezését a Hello Wood és a Pyxis Nautica Építésziroda közösen végezte. Az üzemeltetés pedig azért került szintén a Hello Woodhoz, mert a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy amikor épp nem tartózkodik itthon, a villa szálláshelyként is elérhető lesz.

A Monolith több mint 130 négyzetméteres, de a terasszal együtt nagyjából 190 m² a hasznos tér. Hiszen a házon kívül a terasz is jól használható étkezésre és pihenésre, amit egy elektromos fürdődézsa tesz teljesség.

A belső terekben minden részlet a nyugalmat szolgálja: természetes anyagok, prémium bútorok és egy több mint ezer kötetes könyvtár, amit a tulajdonosok a vendégek számára is elérhetővé tettek.

A házban három hálószoba mellett két fürdő, tágas amerikai konyhás nappali és szauna is található. Az egyik szobában egy retro játékgép is helyet kapott – egy újabb apró részlet, ami még inkább otthonossá teszi a helyet.

A hatalmas üvegfelületeknek köszönhetően a ház szó szerint az erdőbe simul: belül a modern dizájn, kívül a természet csendje.

Az erdőszéli luxusvilla minimum két éjszakára foglalható. Az éjszakánkénti ár (240.000 forint) magában foglalja a helyi termelőktől származó reggelit is.

Tökéletes környezet a kikapcsolódásra

Dobogókő mindig is a fővárosiak egyik kedvenc kirándulóhelye volt. Az ország első turistaháza is itt épült, és ez az a pont, ahol a Pilis és a Visegrádi-hegység találkozik.

Az erdő sűrű, a levegő tiszta, és minden évszakban más arcát mutatja: ősszel aranyló levelek, télen hófödte fák, tavasszal és nyáron sok zöld és madárdal.

A Monolith Lodge tökéletes kiindulópont, ha ki szeretnél mozdulni, de nem akarsz órákat autózni Budapestről.

A nap indulhat a helyi termelői reggelivel, amit a Breier Farm biztosít: kézműves sajtok, házi lekvárok, friss pékáru. Ez után csak rajtad múlik, milyen tempót választasz.

Sétálhatsz a Dobogókői kilátóhoz, kirándulhatsz a Zsivány-sziklákhoz, vagy ha több időd van, akár a Prédikálószék felé is elindulhatsz. A környék jól jelzett túraútvonalakkal van tele, és a legtöbb gyalogosan is könnyen elérhető.

Ha pedig egy kis gasztronómiai kitérőre vágysz, a Zsindelyes Vendéglő hétköznap is nyitva tart. Az épület Makovecz Imre tervei alapján készült, és már önmagában is élmény belépni: a fa szerkezet, a kandalló és a meleg fények az erdei környezet természetes folytatásai. A konyha egyszerű, magyaros, szezonális alapanyagokra épül. Ideális ebéd- vagy vacsorahely, főleg, ha túra után egy meleg levesre vagy italra vágysz. A sípálya is közvetlen közelben van, így a téli hónapokban még pezsgőbb az élet errefelé.

De a Monolith Lodge-ban a nap bármikor lelassulhat. Délután együtt főzhettek a barátokkal a hatalmas konyhában, a vacsorát elfogyaszthatjátok a teraszon, vagy ha hűvösebb az idő, a nagy nappaliban. Utána jöhet egy pohár bor a dézsában, beszélgetés hajnalig, vagy csak csendben figyelni, ahogy az erdő sötétedik körülöttetek.

Dobogókő különleges hely, és most jönnek azok a hónapok, amikor az erdő a legizgalmasabb – először az őszi színek, aztán a hó, a csend és a tiszta levegő. Tökéletes időszak arra, hogy kiszakadj pár napra, és megtapasztald, milyen az, amikor tényleg csak az erdő vesz körül.

Cím: 2099, Pilisszentkereszt, Őzike u. 14. hrsz. 1145.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


UTAZZ
A Rovatból
Párkány: ideális célpont a termálfürdőzés, kerékpározás, túrázás és kulturális élmények kedvelőinek
Itt található Szlovákia egyik legnagyobb fürdő- és élménykomplexuma. A fürdés után pedig lehet pecázni, vagy felfedezni a közeli kiváló borvidéket, a szép tájakon áthaladó túraútvonalat és egy csodás kastélyba is érdemes betérni.


Sokak kedvelt kirándulóhelye a Dunakanyar. Akik pedig eljutnak Esztergomba, gyakran átlátogatnak a Duna túlpartján álló Párkányba is. Akár pár órás sétára, akár több napos pihenésre, lazításra is kiválóan alkalmas ez a folyóparti "szomszéd". Nem beszélve arról az előnyös lehetőségéről, hogy szemben van az Esztergomi Bazilikával, azaz a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Főszékesegyházzal, így innen sokkal jobb fotózni az impozáns épületet, és még egy szelfipadot is kihelyeztek a partra.

A várost azonban több ok miatt is érdemes felkeresni. Kellemes sétát tehetünk a vízparton, vagy a felújított belvárosban, ahol jó éttermek és cukrászdák is várnak. De érdemes átmenni egy fürdőzésre, vagy a Château Bela Kastély meglátogatására, vagy borkóstolásra a Világi Winery-hez. Lássuk mi mindent nyújt ez a városka az ide érkezőknek:

Párkány, Esztergommal szemben, a Duna bal partján fekszik, festői természeti környezetben. A várost kelet felől a vulkanikus eredetű Kovácspataki-hegyek sziklái övezik, legmagasabb pontjuk a 395 méteres Keserős-hegy. Nyugaton a Hegyfarok természetvédelmi terület húzódik, ahol a helyiek szőlőt termesztenek. A Duna, a Garam és az Ipoly is kedvezően befolyásolják a város klímáját.

A város egyik leghíresebb nevezetessége a Mária Valéria híd.

Mária Valéria híd

Eredetileg Feketeházy János tervei alapján 1893-ban kezdték el építeni, és két és fél év alatt készült el. Az 1895. szeptember 28-i átadás napján éjfélig nem kellett vámot fizetni az átkelésért, ám utána 1918-ig vámfizetéshez kötötték a használatát. A hidat Mária Valériáról, I. Ferenc József lányáról nevezték el. A trianoni döntés után a Duna lett a határ, így a híd szerepe megváltozott. 1919-ben a csehszlovák oldalon robbantás rongálta meg, majd 1927-ben ismét megnyitották. 1944-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották a középső három nyílást. A híd újjáépítéséről szóló megállapodást 1999-ben írták alá, és 2001. október 11-én adták át hivatalosan az új hidat, amelyen autóval vagy sétálva is átkelhetünk a túlpartra.

A város nyaranta változatos rendezvényeket kínál. Gyermekprogramokat és esti filmvetítéseket tartanak, zenei estek várják a vendégeket a százéves platánfák alatt. Színpadi koncertekkel készülnek, a mozi udvarában vetítenek filmeket, míg a sétálóutcán táncos estek zajlanak.

Párkány egyik legnagyobb őszi eseménye a Simon–Júda-napi vásár, amelyet 1546 óta rendeznek meg. Ilyenkor több száz árus kínálja portékáit, helyi és országos finomságokat, édességeket, italokat, kézműves- és népművészeti termékeket.

A város északi részén, 24 hektáron terül el a négy évszakos Vadas termálfürdő, amely Szlovákia legnagyobb ilyen létesítménye. Az 1973-ban kezdődött fúrás során 39,7 Celsius-fokos termálvizet tártak fel.

Ma már 14 medencével – köztük úszó-, pezsgő-, élmény- és gyermekmedencékkel, hullámmedencével és nudista napozós medencével – várják a vendégeket. Nyáron csúszdapark, kalandpark, animációs programok, buggy kocsik, strandröplabda, strandfoci, horgászat, vidámpark és légvárak is szerepelnek a kínálatban. Fedett uszoda és wellnessrészleg is van. A fürdő egész évben működik, családok, fiatalok, céges csoportok is megtalálják itt a kikapcsolódást. A téli időszakban horgászatot és wellnesscsomagokat kínálnak.

Képgaléria: A fürdő és hotel (Fotókért kattint a képre)

A Vadas területén működik a Thermal Wellness Hotel is, amely 47 szobával, két konferenciateremmel, tárgyalóval, étteremmel, wellnessközponttal, csomagmegőrzővel, játéksarokkal és kilátóterasszal várja a vendégeket. A szálláshelyről pazar kilátás nyílik az Esztergomi Bazilikára.

Egy városi séta során érdemes megnézni III. János lengyel király lovasszobrát is, amelyet 2008 októberében avattak fel a párkányi csata 325. évfordulója alkalmából. A Párkányi Városi Múzeumban pedig a várostörténeti és néprajzi gyűjtemény mellett időszaki kiállításokat is bemutatnak.

A párkányi Vadas Thermal Hotelről és Aquaparkról bővebb információk ITT.

A 395 méter magas Burda-hegység, bár kevésbé ismert, mint a Pilis vagy a Börzsöny, csendes, természetközeli élményt nyújt. A Kovácspataki-hegyek területén két természetvédelmi területet is találunk. A térségben három jelezett turistaút halad. Ideális célpont azoknak, akik a Dunakanyar panorámáját keresik. A Garamkövesd és Kovácspatak között haladó, kb. 2 óra alatt bejárható, öt km hosszú természetvédelmi tanösvény bemutatja a vidéket az erre sétálóknak.

Párkányban járva érdemes a környéket is felfedezni. A Château Bela kastélyszálló rövid utazással elérhető. Ez a sok vihart megélt kastély mára egy igazán impozáns, egyedülálló, történelmi hangulatot árasztó hely lehet, melyet a régi tulajdonosok leszármazottjai az emlékeiket, régi dokumentumokat felhasználva újjáépítettek, és turistáknak is látogatható.

A város mellett található borvidék remek kirándulóhely, és kiváló program egy igazán minőségi környezetben, a Világi Winery-ben elfogyasztott borkóstolás.


Link másolása
KÖVESS MINKET: