News here
hirdetés

SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Lantai-Csont Gergely Afrika vad tájain

A hatodik afrikai expedícióján van túl a 24 éves fotográfus, Lantai-Csont Gergely. Beszámoló Etiópiáról és Szomáliáról.

Link másolása

hirdetés

Lantai-Csont Gergely ezzel a blogbejegyzéssel hozta nyilvánosságra 2013 augusztusában, hogy terepjárójával 11 afrikai országon keresztül fog 4 hónapon át autózni:

„Szeptember közepén egy négy hónapos expedícióra indulunk. Elképesztő, általam soha nem tapasztalt csapatmunkával, összefogással és közel 8 hónapnyi kőkemény pénzügyi, logisztikai, antropológiai munkával tudtuk megvalósítani az expedíció indulását. Közel 50 ember dolgozott értünk Magyarországon és Afrikában. Ki kell emeljem az Afrikai-Magyar Egyesület és Balogh Sándor segítségét és munkáját, aki nélkül most sem tudnánk elutazni. Szintén ki kell emeljem Ildikó Szilasi munkáját, aki az Utazzafrikaba.hu Utazási Irodáján keresztül számos hasznos helyi kapcsolattal, témaötlettel segíti háttérből az expedíciót, amíg mi terepen vagyunk. A felvételeket, cikkeket az Aytassou Articles Cikkügynökségen keresztül publikáljuk 2014-től szerte Európában. Őszintén köszönöm mindenkinek aki segítette munkámat!”

Az négy hónap azóta el is telt, Gergely és csapata már hazaért, és most Budapesten mesélt nekünk az elképesztő élményeiről, a nem mindennapi sztorijairól.

18

© Aytassou Articles www.facebook.com/aytassou - www.aytassou.com; Fotó: Gergely Lantai-Csont www.facebook.com/lantai.gergely

hirdetés

19

© Aytassou Articles www.facebook.com/aytassou - www.aytassou.com; Fotó: Gergely Lantai-Csont www.facebook.com/lantai.gergely

- Milyen céllal indultatok neki Afrikának?

- Fő célunk az volt, hogy feltárjuk és bemutassuk azokat a zárt közösségeket, kultúrákat, vallásokat, társadalmi és természeti jelenségeket, melyek az expedíció 24.000 km-t érintő útvonalába estek. Igazából az útvonalat rajzoltuk a témákhoz, természetesen. Az út másodlagos célja volt egy makro és mikro szintű közgazdaságtani jelentés elkészítése az Afrikai-Magyar Egyesület számára, mely teljes körképet ad az érintett országok gazdasági helyzetéről, befektetési, üzleti lehetőségeikről, valamint tartalmazza az ezek megvalósításához szükséges helyi kapcsolatokat, elérhetőségeket, jogszabályi háttereket.

Lantai-Csont Gergely:

24 éves fotográfus, de két diplomával is tudja bizonyítani, hogy pénzügyes közgazdász. "Olyan zárt közösségeket, kultúrákat, vallásokat, szektákat mutatok be, amelyekkel hosszú ideje vagy soha nem is foglalkozott a sajtó" - mutatkozik be a La Femme 50 tehetséges magyar fiataljai között, ugyanis 2013-ban beválasztották a legjobbak között. Ám nem csak ezt az egy sikert tudhatja magának az elmúlt évben: a Tata Honda nevű szekta nőtagjairól készült fotója bekerült a National Geographic Traveler fotópályázat 11 legjobb alkotása közé. Képét 15 ezer fotó közül választották ki. Anyagait a legnagyobb hazai magazinok, mint például a National Geographic és a Földgömb is publikálja.

17

© Aytassou Articles www.facebook.com/aytassou - www.aytassou.com; Fotó: Gergely Lantai-Csont www.facebook.com/lantai.gergely

- Amikor hazafelé ültél a repülőn, akkor posztoltál Facebookra egy érdekes adatsort (alább közöljük is ezeket a számokat), amiből a legérdekesebb számomra ez volt: "21,68 USD-t fizettünk ki kenőpénzre, segítőkre, motivációra". Csak pénz ellenében voltak hajlandóak segíteni nektek a helybeliek?

- Nem, de inkább elmesélném az egyik élményünket. Megindultunk Dzsibutiból Szomáliába, 380 km sivatagi hardcore road. Éjjel 12 felé újra elakadtunk a homokban, és nem volt semmilyen kocsi a környéken, csak 4-en voltunk. Karina, én, egy tartalék sofőr és egy katona. Három órája ástam a homokot és nem tudtam megmozdítani se a kocsit. Sehol senki, Szomália, éjjel. Telefonon sikerült elérnem a rendőrfőnököt, aki azt mondta, hogy lehetetlen lesz lejutnunk Hargeisába, mert a következő 80 kilométeren egy méteres homok van. Vissza kell menni Dzsibutiba, és Etiópia felől kerülni. Dzsibutiba viszont már nem volt vízumunk, mert az egyszeri belépésre jogosított csak. Tehát csapdában vagyunk. Na ekkora összeestem kicsit, csak úgy 2-3 percre, ezután újra felhívtam a rendőrfőnököt, hogy segítsenek, nem tudunk visszamenni, csak előre tudunk menni, bármi áron. Azt mondta, hogy OK, segít. Mondom köszönöm, de nincs pénzem fizetni neki a segítségért. Azt mondta, hogy ne vicceljek, ha valaki bajba kerül, akkor tőle pénzt kérni abszolút ellenkezik a Korán tanításaival. Küldött 2 land crusiert és 20 embert. Éjjel! Amikor megérkeztek hozzánk hideg vizet és kólát is hoztak. Még erre is gondoltak! A rendőrfőnök félreértette azt, hogy nincs pénzem, mivel én azt akartam mondani, hogy nem tudok megfizetni 20 embert, de ő úgy értette, hogy egyáltalán nincs pénzem, ezért a pénztárcájából egy köteg pénzt is akart adni, persze nem fogadtam el. Van mit tanulni ezektől a szomáliföldi srácoktól! Végül a 380 kilométert 26 óra alatt tettük meg, 110 liter benzint felhasználva. Az utolsó kilométerig kísértek minket...

1

© Aytassou Articles www.facebook.com/aytassou - www.aytassou.com; Fotó: Gergely Lantai-Csont www.facebook.com/lantai.gergely

- Volt olyan utatok, ahol nagyon kellett figyelni a biztonságotokra?

- Amikor az Etióp Turisztikai Minisztérium vendégeként eljutottunk az Erta Ale Vulkánhoz, akkor a biztonságunkról 14 jól képzett katona gondoskodott. Ez a régió utazásra nem javasolt. 2012 januárjában a magyar kutatókat 39 lázadó rohanta le és szinte mindenkit megöltek. (Fábián Tamást a Szegedi Egyetemen dolgozó geográfus, és dr. Szabad Gábor bőrgyógyász vesztette életét - a szerk.) Annak ellenére, hogy minket itt 14 etióp katona védett, nem gondolom, hogy nem lett volna meg annak az esélye, hogy valami nagyobb baj történjen. Az éjszakát a vulkánon töltöttük, a terepjáróknál maradt két katona, a kráterhez vezető utakat további 2-2 katona őrizte. A többiek pedig a szállásunkat védték. Sokat nem aludtam aznap... A terület a hivatalos álláspont szerint teljesen biztonságos, kiemelt turisztikai célpont. Ezt nincs módom megcáfolni. Nagyon köszönjük az etióp kormány segítségét, és hálásak vagyunk nekik most is.

2

© Aytassou Articles www.facebook.com/aytassou - www.aytassou.com; Fotó: Gergely Lantai-Csont www.facebook.com/lantai.gergely

- A Facebookon követtelek, figyeltem az Afrikából küldött posztjaidat. Egyszer csak láttam, hogy elakadt a sárban az autótok. Mi történt pontosan?

- Úgy kezdődött az eset, hogy éjjel kiindultunk helyszínre, hogy hajnalban már fotózhassak. Ehhez a feladathoz megbíztuk a legjobb útvonal gájdot (értsd: helyi józsibá'), aki a sötétben is elnavigál. A kedves jóember pont beleirányította a kocsit a legjobb helyre, egy süllyedős mocsaras tóba. Miután rájöttünk, hogy egyedül nem tudjuk kiszedni a kocsit, segítséget kértünk német turisták sofőrjeitől. A segítségünkre siető Land Crusier rögtön elsüllyedt. Hamarosan jött még egy, de az is elsüllyedt. Ekkora már 3 terepjáró volt teljesen a sárban... Műholdason sikerült elérnünk a legközelebbi etióp katonai bázist, mire kivonult az Etióp Hadsereg 20 katonával, hogy segítsenek. Mindenki elsüllyedt. Alsónadrágban, sárosan, nyakukban AK47-esekkel rohangáló és üvöltöző katonákkal volt tele a táj. (Itt agybajt kaptam és a németek utolsó, harmadik terepjárójával elmentem fotózni.) Mire visszaértem a fotózásból, a szépen lemosott, kiszabadított terepjáróink a falu központjában csillogtak. A helyzet megoldását csak Karina tudja azóta is...

- És Karina hogy bírta az ilyen viszontagságokat? Nőként megélni egy ilyen kalandot, sőt az egész expedíciót biztos más, mint férfiként...

- Karina nagyon segítőkész volt végig, de még itt Magyarországon megállapodtunk az ő szerepéről. Lehetőséget biztosítottunk neki, hogy részt vegyen az expedíción, amennyiben az út ráeső költségeit kifizeti, illetve kint mindenben, amiben kérem, a segítségemre lesz. Bármilyen operatív szintű munkát neki kellett elvégezni: hotelszobák megkeresése, beszélgetés helyiekkel, emellett mint antropológus hallgató, kutatási lehetőséget biztosítottam neki olyan helyekre, ahová amúgy soha nem jutott volna el.

3

© Aytassou Articles www.facebook.com/aytassou - www.aytassou.com; Fotó: Gergely Lantai-Csont www.facebook.com/lantai.gergely

- Melyik volt a legszebb hely, ahol a négy hónap alatt jártatok?

- Ez a fotó Kenyában, a Turkána-tó alatt 200 kilométerre fekvő Wamba városánál készült. Ez a szamburuknak az egyik központja, nagyon sok szamburu harcos él itt. Csodálatos élmény volt ezen a helyen eltölteni pár napot, szamburu harcosok jelenlétében. Lenyűgöző a környezet, az élővilág, és hogy ebben az idillben még mindig dárdával szaladgáló harcosok élnek. Éjjel még elefántcsorda is átvonult mellettünk.

4

© Aytassou Articles www.facebook.com/aytassou - www.aytassou.com; Fotó: Gergely Lantai-Csont www.facebook.com/lantai.gergely

- Négy hónap hosszú idő. Mi az, ami a legjobban hiányzott?

- A legjobban az edzés hiányzott. Afrikában nincs nagyon lehetőség arra, hogy az ember eddzen. Én küzdősportolok, heti négy edzésre járok, és nagyon hiányzott, hogy nem tudtam ilyen jellegű mozgással kiadni magamból a fölösleges energiákat. Nyilván hiányzott a családom, de alapvetően ilyen lelki problémákon nem is volt nagyon időm gondolkozni, mert annyira pörgős volt a program, hogy gyakorlatilag hat-hét hónap anyagát sűrítettem bele a szervezéskor négy hónapba, tehát folyamatosan pörgés volt. Rinyálásra nem volt idő, hogy úgy mondjam...

- Maradt megvalósítatlan álom?

- Az expedíción mindent megvalósítottunk, amit terveztünk megvalósítani, de még vannak Afrikában olyan helyek, ahová elszeretnék jutni. Két-három év múlva szeretnék majd egy hasonló expedíciót csinálni a kontinens nyugati partján, illetve nyáron kijutni Mozambikba és Zimbabwebe.

16

© Aytassou Articles www.facebook.com/aytassou - www.aytassou.com; Fotó: Gergely Lantai-Csont www.facebook.com/lantai.gergely

- Sajnos minden kaland véget ér egyszer, gondolom vissza kellett térned a régi kerékvágásba, a mindennapi mókuskerékbe. A te esetedben mit kell értenünk ezalatt?

- Most, hogy hazaértem gőzerővel tanulok a mesterképzésem felvételijére. Egy G-math nevezetű angol nyelvű pénzügyi matematika és angol nyelvtannal keveredett brutál nehéz vizsgát kell egy nagyon jó szintre letegyek, ez biztosítja a felvételemet a külföldi mesterképzésre. A következő két hónapon ezzel telik, rohanok össze-vissza tanárhoz, képzésre, de most csak erre van időm. Ősztől pedig mennék mesterképzésre, London, Frankfurt és Párizs közgazdaságtudományi és pénzügyi egyetemeit jelöltem meg.

Összesen közel 150 ember egyéves munkája járult hozzá ahhoz, hogy az expedíció megvalósuljon, de nézzük a számokat is:

• Összesen 28.077 db fénykép készült az expedíción.

• 16 nagycikkre való fotóesszé készült el.

• Közel 26 óra FULL-HD videóanyagot dokumentáltunk.

• 114 napot töltöttünk el 11 afrikai országban,

• ahol összesen 84 helyi emberrel dolgoztunk huzamosabb ideig.

• Összesen 24.187 km-t tettünk meg terepen, ebből közel 8000 km off-read volt.

• 3386 liter benzint égetett el az autó a megtett kilométereken,

• 14,4 liter/100km-es átlagfogyasztással.

• Összesen 4831 USD ért vásároltunk üzemanyagot a 4 hónap alatt.

• Átlagosan napi 9,43 USD-t fizettünk ki hotelért.

• 10,6 USD-t költöttünk élelmiszerre és italra naponta.

• 3,43 USD-ért kommunikáltunk haza egy átlagos napon, valamint napi

• 21,68 USD-t fizettünk ki kenőpénzre, segítőkre, motivációra.

• Az expedíció 4 résztvevője összesen 9 one-way repülőjeggyel csatlakozott ki/be az expedícióba.

• Vízumokra az expedíció tagjai 2205 USD-t költöttek.

Ha kíváncsi vagy Gergely többi fotójára, amit az expedíción készített, KATT IDE!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
„Potyogtak a könnyeim, amikor megláttam a nagymamámat és benne magamat” – Espi útja Ózdról Afrikába
A Magyarországon született lány húszévesen, Afrikában tudta meg, ki ő igazán. Azóta úgy érzi, ő képviseli azokat, akik apja szülőföldjéről származnak. Mindent megtesz, hogy adhasson valami jót. 
Belicza Bea - szmo.hu
2022. június 12.


Link másolása

hirdetés

Nsosso Espérance Ózdon nőtt fel. Apja kongói, anyja magyar. Mindketten orvosok. A debreceni egyetem után ebben a borsodi városban kaptak munkát, így ott alapítottak családot.

„Láttam, hogy a lányoknak milyen szép hosszú hajuk van, be lehet fonni, meg van frufrujuk, az enyém meg égnek áll” – emlékezik nevetve a most harminc éves Espi.

Gyerekként tudta, hogy apja messziről jött, hallgattak afrikai zenéket, ettek afrikai ételeket, de alapvetően nem játszott szerepet az életében, hogy ő egy másik kontinensről származik.

„Szerencsés vagyok, engem soha nem bántottak a bőrszínem miatt. Nem esik rosszul, ha jobban megnéznek. Én is megnézem a fekete embereket. Egyszerűen azért, mert fehér emberek között élek. Amikor egy számunkra nem megszokott alakot látunk, megnézzük. Én próbálom nem sokáig, nem feltűnően nézni, és ha észreveszi, akkor rámosolygok inkább.”

Szerinte mások sem azért nézik meg például őt, mert rosszat akarnak, egyszerűen érdekes, más, mint amit megszoktak.

hirdetés

Sokan mondják neki, milyen szépen beszél magyarul.

„Azt szoktam válaszolni, hogy köszönöm, de nem az én érdemem, egyszerűen én is itt születtem.”

Úgy éli meg, hogy ő az afrikaiak egy képviselője. Szívesen elmondja a családja történetét és mindent, amit Afrikáról tud.

„Ezáltal terhet veszek le magamról és nem arra gondolok, hogy ne nézzél, hagyjál békén, miért utálsz.”

Espi szerint az a legfontosabb, hogy foglalkozzunk az identitás kérdésével. Ismer olyan félvéreket, akik Magyarországon születtek, azt mondják, magyarok. Más a bőrszínük, de lélekben magyarok.

„Ez is rendben van, mindenki maga dönti el. Van olyan felfogás is, hogy félig ez vagyok, félig az vagyok. Ha valaki fejében nincsenek elrendezve ezek a kérdések, akkor tudnak igazán zavaróak lenni a kíváncsi tekintetek, hiszen maga az ember sem tudja, hogy mit gondoljon magáról. Ami viszont nincs rendben az az, ha sértő szavak hangzanak el és tettekben is megnyilvánul a diszkrimináció. Sajnos többektől hallottam szomorú történeteket, amelyek azt mutatják, hogy az elfogadás terén még van mit fejlődnie a társadalomnak.”

Az Aspirinről kapta a becenevét apja

Édesapjára nagyon büszke. Nsosso Michel egy nagyon apró faluban született, és pici kora óta segíteni akart, gyógyítani. Ötévesen egy iskola előtt üldögélt mindig, és ott kezdődött - ahogy a lánya mondja – a szárnyalása.

„Egy tanár behívta, hogy inkább bent üldögéljen. És ő ott mindent magába szívott, a tudást, a szeretet, a törődést, a gondoskodást” – meséli Espi elcsukló hangon.

Az egykori iskola, ahonnan a kis Michel szárnyalni kezdett

Jól tanuló apja fiatal felnőttként ösztöndíjjal jött Magyarországra. Bukarestbe vagy Budapestre mehetett, a hangzás alapján döntött, utóbbi jobban tetszett neki.

Espi nagyapja nagyon akarta, hogy fia egyetemre járjon, és akkor talán még mélyebben hitték, hogy Európa egy álom, megváltoztatja az életüket.

Megszerezte a diplomát, az egyetemen pedig szerelmes lett és megházasodott. Ő nőgyógyászként, felesége gyermekorvosként dolgozik azóta is.

„Apának nagyon cuki beceneve volt: Aspro az Aspirinből. Ő tényleg kiskorától tudta, hogy orvos lesz.”

Az afrikaiak rendszerint sok nyelvet beszélnek, a törzsi nyelvek mellett a hivatalosakat is, nem volt gond a magyar.

„Pikk-pakk rájuk ragad, apa nagyon-nagyon szépen beszél magyarul. Két évig csak a nyelvet tanulta, utána vágott neki az egyetemnek.”

Apja ma már Franciaországban él. Michael azt mondja, mindig is érdekelte, milyen. Amikor megismerte, kiderült, ott a magyarnál felszereltebb, modernebb kórházak vannak, ráadásul nincs hálapénz.

"Egy beteg egyszer azt mondta, hogy azért nem foglalkoztam vele komolyan, mert kevés borravalót adott. Ez mélyen érintett, hiszen felesküdtem a beteggyógyításra. Olyan helyen szerettem volna dolgozni, ahol a munkáltató fizet a munkámért" - meséli Espi apja.

Amikor a gyerekei nagyobbak lettek, váltott. Immár 13 éve egy francia kisváros kórházában dolgozik. Kéthavonta jön Magyarországra, vagy a felesége látogatja meg kint.

Espi nagyon tiszteli apját azért, amin keresztülment a mostani életükért. "A több órás, mezítlábas gyaloglás az iskolába, az utcai közvilágításnál való tanulás, illetve a korgó gyomorral kelés és fekvés igen nagy kihívás elé állították. Kitartó és szorgalmas volt, ezért vallja, hogy a boldogulásához a tanuláson át vezet az út, Afrika felemelkedéséhez az oktatás a kulcs."

"Szeretem Magyaroszágot, ami diplomát, családot és otthont adott. Hálás vagyok" - mondja Michel. Szerinte érdemes minden nehézséget vállalni azért, hogy ma a lánya így meséljen róla.

Espi édesanyja sem látta évtizedekig, honnan jött a férje

Espi 20 évesen kapta élete legfontosabb ajándékát. Akkor vitte el apja a Kongói Köztársaságba, és szülőfalujába, Brazzavillebe.

„Onnantól megváltozott az életem. Felfedezhettem a másik részemet, az afrikai énemet. Ott éreztem meg, milyen fontos nekem a közösség.”

„Gyerekekkel, felnőttekkel táncolni, énekelni, folyton pezsegni, pörögni. Azt gondolom, hogy ez a véremben lehet valahol. Van egy kis depresszív vonalam, ami valószínűleg azért is jött elő, mert nem volt meg az életemben ez a rész.”

Afrika sok könnyet hozott. A reptéren még nem érzékenyült el a sok rokon láttán sem, később jött a zokogás, amikor egy furcsa tükörbe nézett.

„Potyogtam a könnyeim, amikor megláttam a nagymamámat és benne magamat. A szeme, a kisugárzása, a szelleme én voltam. Nagyon-nagyon sírtam. 8000 kilométert utaztam, és megláttam egy embert, akiben magamra ismerek. Csodálatos volt.”

A nagynénje szobájában rengeteg képet talált saját magáról.

„Kicsi koromtól követte, mi van velem. Most is libabőrös vagyok ettől.

Nem is ismertem személyesen, nem játszottunk együtt soha, és ő végig tudott rólam. Nagyon megható volt.”

Rántott húst és krumplipürét készített frissen megismert rokonainak

Szerinte azért várt az apja a nagy utazással, mert ehhez komoly lelki felkészülés kell.

„Kell egy nagy levegővétel, hogy most olyan helyre megyünk, ahol nem lehetnek elvárásaink. Különben nagyon sokkoló tud lenni, azt látni, hogy a rokonaim nyomorognak.”

Ő a szegénységet is máshogy látja már. Egy barátja, aki Burundiban is élt, azt mesélte, hogy neki ugyan voltak Afrikában pénzügyi problémái, de sokkal rosszabb, ahogy az emberek elszigetelődnek egymástól Európában, nem számíthatnak egymásra érzelmileg.

„Nem kell sajnálni az afrikaiakat. Nekik bizonyos szempontból rossz, de bizonyos szempontból nekünk is rossz.”

Espi szerint tanulhatunk az afrikaiaktól. Amerre ő járt, ott az emberek nem tévét néznek, hanem beszélgetnek egymással, és sokkal gyakrabban megérintik egymást, előfordul, hogy még a férfiak is kézen fogva járnak, és ebben nincs semmi furcsa.

Egy darabig szeretett volna kiköltözni, de aztán végiggondolta, hogy nehéz lenne hosszú távon távol lenni Magyarországtól, ahol a közvetlen családja, a barátai és kialakult élete van.

„Mivel orvos családból származom, egy darabig orvos akartam lenni, aztán tanár, de nem tudtam eldönteni, melyik legyen, így teljesen másik irányba mentem, nemzetközi igazgatást tanultam az egyetemen.”

- meséli.

21 évesen  kezdett el dolgozni a főként Kongóval foglalkozó Afrikáért Alapítványnál.

„Sokkal több afrikaival találkozhattam, tehettem az ottani gyerekekért, a fejlődésükért, oktatásukért. A rendezvényeken én vártam a legjobban, hogy végre táncolhassak, meg hallhassam a dobokat” – mondja nevetve.

Az alapítvánnyal eljutott a nagy Kongóba is, a Kongói Demokratikus Köztársaságba, sőt Tanzániába és Kenyába is. Ezért nagyon hálás.

Pár éve több helyen is kipróbálta magát, dolgozott már közösségi házban, kávézóban, iskolában, gyerekotthonban is. A gyerekek különösen közel állnak hozzá, de minden korosztállyal szívesen foglalkozik.

„Az idősektől nagyon sokat tanulhatunk. Rengeteget ad a bölcsességük, a nyugalmuk. Ők még odafigyelnek egymásra, és ez a mostani rohanó életből hiányzik. Az egyik kedves barátnőm játékeseteket szervez fiataloknak, abban is segítek. Nagyon szeretem, hogy  nem muszáj elmenni bulizni, meg leinni magunkat ahhoz, hogy kellemes esténk legyen.”

A hivatását még keresi. Csak az biztos, hogy ahhoz szeretne hozzájárulni, hogy az emberek jobban érezzék magukat. Nem olyan régen a Közel Afrikához Alapítványnál dolgozhatott, most pedig újra az Afrikáért Alapítványnál van rendezvényszervezőként és önkéntes koordinátorként.

Az egész családjának fontos, hogy másokon segíthessenek. Az apja elsősorban a munkájával ment életeket, de már Kongóban is aktívan segít.

„Ő egy nagyon ambiciózus ember, nagyon-nagyon sok mindent szeretett volna megteremteni nekünk. Először felépítette a család életét, meg a biztonságát, és csak ezután ment vissza Kongóba. Olyan 15 évig egyáltalán nem ment haza, de ma már évente két-háromszor utazik ki, sokat önkénteskedik” - mondja Espi.

A nagybátyja, tanár, ő egy kis iskolát épített Brazzavillében. „Titokban csinálta, nem is kért segítséget, amíg nem volt igazán nagy szüksége rá.”

„Amikor mondta, hogy nincsenek padok, az én kis szívem megdobbant és elkezdtem gyűjteni. 140 ezer forint jött össze magyar támogatásokból, ebből egy tantermet sikerült berendezni. Reményt adhattunk az iskola befejezésére.”

A munka befejezését apja és nagynénje finanszírozta.

Espi mindig is szociálisan érzékeny volt. Gyerekként társait korrepetálta angolból és magyarból. Fellépések, színdarabok szervezésével vette ki a részét a közösségépítésből. Pár éve egy barátjának nem volt pénze, Espi ekkor azt javasolta, tanítson neki franciát, mert annak a nyelvnek a megtanulását úgyis el akarta kezdeni. Később mások is csatlakoztak.

„Nem az volt a célom, hogy reményt adjak, de szerintem valamilyen szinten ez történt.”

Azt mondja, ez azért fontos neki, mert a neve kötelezi.

„Egészen kicsi koromtól mondogatta apa, hogy a nevem franciául reménységet jelent. Ez nagy felelősség. Úgy nőttem fel, hogy gyakorlatilag minden nap szembesítettek azzal, hogy reményt kell adjak. Mindegy, mit értettek ezalatt, akár azt, hogy viselkedjek jól vagy legyek sikeres. Én vidámságot és a változás, fejlődés lehetőségét szeretném elhozni az emberek életébe, szerintem erre vagyok én valamilyen remény.”

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
Megint egy magyar csapat kápráztatta el a zsűrit a Britain’s Got Talentben
Emlékeztek még az Attraction sikerére? Most az akkori csapatkapitány fia indult el a versenyen a saját társulatával.

Link másolása

hirdetés

Az Attraction nevű árnyékszínházi társulat 2013-ban indult el a Britain’s Got Talent tehetségkutatóban. A Szűcs Zoltán vezette csapat óriási sikert aratott a közönség körében, és meg is nyerték a műsort.

Közel tíz évvel az Attraction sikere után idén újra feltűnt az árnyékszínház a műsorban:

Szűcs fia, Martin ugyanis most Attraction Junior nevű csapatával nevezett

- adta hírül a 24.hu.

A Metro beszámolója szerint a zsűri már előre le volt nyűgözve, Amanda Holden például szóhoz sem jutott. Simon Cowell megkérdezte tőlük, hogy szerintük ki a jobb, ők vagy az eredeti Attraction, amire Martin azt mondta, hogy ők, de a legjobbaktól tanultak.

A produkciójukban az iskolai zaklatás veszélyeire hívták fel a figyelmet.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
Videó: Teljesen odáig volt a hollókői kutyatáncoltatótól az America’s Got Talent zsűrije
Berczes Christine Elisabeth és Meredith nevű kutyája négy igennel jutott tovább a tehetségkutató válogatóján.

Link másolása

hirdetés

Magyarország többszörösen díjnyertes dog dancer-e (kutyatáncoltatója) 4 igennel jutott tovább az America’s Got Talent válogatóján.

A Szépség és a Szörnyeteg kűr egyik részletét vitte a zsűri elé Magyarország leghíresebb dog dancer-e, akit Heidi Klum, Sofia Vergara és Howie Mandel is a közönséggel együtt állva tapsolt meg.

Berczes Christine Elisabeth Meredith nevű ausztrál juhászkutyájával ámulatba ejtette a zsűrit, akik az előadás során nem győztek csodálkozni, míg a közönség a könnyeit törölgette az élménytől.

Heidi Klum szerint a sztori az, ami megkülönböztette ezt más kutyás előadásoktól, míg Sofia Vergara a boldogsággal táncoló Meredith-t imádta legjobban.

hirdetés
„A kutyám nagyon élvezte a show-t, a közönség pedig nem akarta elengedni őt: sorba állva várták, hogy megsimogathassák. Örülünk a sikernek, de számomra az az igazi elismerés, ha még többen megismerik, elismerik ezt a sportot és kipróbálják a dog dancinget”

– mondta a Hollókőn élő kutyatenyésztő, aki nemcsak otthoni termében tart oktatást, hanem online is ad órákat, többek között Amerikában, Szlovéniában, Ausztriában élő gazdiknak és kutyusoknak.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
Az ukrajnai frontról küldött videójában köszönte meg az MTA-tól kapott díját a kárpátaljai matematikus
Traski Viktor az ukrán hadsereg katonájaként harcol, ezért nem tudott jelen lenni az akadémiai ünnepségen.

Link másolása

hirdetés

Kelet-Ukrajnából, a frontról küldött videóban köszönte meg az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Arany János Fiatal Kutatói Díját a kitüntetett matematikus - számolt be róla az MTA.

Traski Viktor kárpátaljai magyar matematikus, az Ungvári Nemzeti Egyetem díjnyertes kutatója és oktatója az ukrán hadsereg katonájaként harcol, ezért nem tudott jelen lenni az MTA 195. közgyűlésén tartott Külső Tagok Fórumán, amelyet kedden tartottak.

Küldött viszont egy rövid videót, amelyben – miközben távoli robbanások zaja hallatszik – röviden ismertette kutatásait, majd reményét fejezte ki, hogy a járvánnyal és háborúval sújtott időszakot követően személyesen is be tud majd számolni eredményeiről az Akadémián.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: