El Asador de Pata Negra: Szopós kecske és vasalt kagyló
A spanyol gasztronómia kezd bealázkodni országunkba, és a különböző tapas bárok ráadásul bőven túlmutatnak már a paellán meg a bravas krumplin. Nagy úttörője ezeknek a Pata Negra, ami már évek óta a legszínvonalasabb spanyol közös étkezés stilót hozza a fővárosba. Legújabb gyermekük az Asador, ahol a közösségi "mindent egyszerre az asztalra" kajálás maradt, viszont a fókuszba a legdurvább húsok kerültek.
Az étterem szíve a Barcelonából hozott fatüzelésű kemence, ami úgy néz ki, mint egy NASA által fejlesztett krematórium, de a szerethető stílusban. Olyan íze lesz mindennek, ami benne sült, mintha az alufóliába csavart husira gyújtanánk a Bakonyt. Az ételek is szinte maximálisan a kemencétől függnek, itt nincs sok laca-faca a köretekkel: hús--->kemence--->eszed.
Vilmos és Szilveszter - a tulajok - rommá ették magukat keresztül-kasul Spanyolországban, ilyen jött a nagy Patázás, és ezúttal szintet akartak lépni. Az Asador lényege, hogy a legjobb, de tényleg csakis a legdurvább húsokat szerezzék be Spanyolból, és azt csak épp annyira kezelni, hogy ne terelje el a figyelmünket a lényegről: a minőségi húsról.
A figyelemfelkeltőbb elemek az étlapon a tejes állatkák sora, amiket garantáltan nem lehet itthon más éttermekben ilyesformában, vagy egyáltalán bárhogyan is megkapni. Egészben sült szopós kecskegida-lapockával még nem találkoztam például a Frici papában. Van itt tejes malac, tejes bárány is, kinek milyen tejes állatra fáj a foga, ugye. Mielőtt elképzelnénk a pici, cuki pofijukat magunk előtt, érdemes megkóstolni egy olyan állat húsát, ami még sosem evett semmit anyatejen kívül. Eddig a húsevők mátrixában éltünk. Kisállatok közül frenetikusat ütött a bébi Bresse-i csirke is, amiről sokat hallhattunk az idei Bocuse d'Or kapcsán (ez volt a szárnyas tétel), azonban a bébi verziójába még sehol nem sikerült belefutnom.
És mitől lesz sokkal über-királyabb, mint a mezei depis csirke?
A faszén és a felhőtlen bresse-i gyermekkor együtt olyan szaftos húst generál, hogy még a melléből is facsarni lehet a zölddiós aromákat. Ráadásul 3500 HUF-ért a 600 gramm hús egyáltalán nem is para.
Tengeri fronton is erős felhozatallal találkoztunk. Vargányás bulgurral töltött tintahallal kezdtünk,ami talán a legkomplexebb ételük, a tonnás húsokhoz képest inkább köretnek fogom fel, de nagyon kellemes fogás. A tintahalat könnyű elcseszni - ezt kábé mindenki tudja -, de a nem elcseszettek közül is inkább a harapható gumi síkon felejtik szegény tintahalat. Az Asadoros verzió vajpuha, és a vargányás bulgurral megáldva nagyon jól kijönnek egymással.
A másik veszélyes cucc a galíciai zamburina kagyló, ami szexi sóágyon érkezik. Mind az elkészítése, mind a minősége vagány. Ahogy asztal közepére kerül a többi kajával együtt, indul a harc az elkapkodásáért. Minél több kagylót zsákmányolsz, annál királyabbnak érzed magad. Jön egy tál feketekagylesz is, ami még tengervizet szorongat magában - mivel ebben tisztítják -, így abban is fő meg. Zoral.
Ha ibériai sertésnyakat rendelünk, ne lepődjünk meg, ha félig átsütve érkezik ki. Ez az egyetlen sertésfajta a világon, amit lehet így is fogyasztani. Az entrecot-nál pedig sértés lenne nem rare-ben kikérni a hipermagas minőségű érlelt hátszínt.
Egy éve, amikor elmentem az éppen építés alatt lévő üzlet előtt, és naponta kétszer nyeltem a kiáramló törmeléket, nem gondoltam volna, hogy egy év múlva babakecske válláról szopogatom majd le itt az isteni húst. Kellemesen nagy, durván spanyol hangulatot árasztó enteriőr, spanyol borok, és kifejezetten nagyobb társaságokra kitalált étlap. Hiába morálisan ingoványos terep manapság ez a kisállatevés-dolog, én nem hagynám ki. Ha egy haverom megkérdezné hová menjen a haverjaival kajálni, az Asadort ajánlanám, és meghívatnám magamat is.
El Asador de Pata Negra
Paulay Ede utca 39.
