Na’Conxypan, ópiumszívó és titkos kertek – nagyszabású Gulácsy-kiállítás nyílt a Nemzeti Galériában
Gulácsy Lajos kétségkívül a 20. század egyik legkülönösebb magyar festője. Az ő sokoldalú életművét mutatja be a Magyar Nemzeti Galériába legújabb kiállítása, melyben keveredik a valóság, az irodalom és a fantázia világa.
Mi már láttuk a Gulácsy - Na’Conxypan hercege című tárlatot, nézd meg velünk a legkülönlegesebb képeket, és megmutatjuk azt is, hogy mely remekművét vágta szét a művész miután elhatalmasodott rajta az elmebaj.
A varázsló kertje gimnázium óta az egyik kedvenc festményem, illusztrációként szerepelt az irodalom tankönyvünkben. Alkotásainak egyedi, rejtélyes világa már akkor is magával ragadott, így nagyon vártam a Galéria nagyszabású kiállítását, ahol élőben is megcsodálhattuk Gulácsy legszebb festményeit.
Gulácsy Lajos sokoldalú művész volt, a festés mellett írt verseket, novellákat, műkritikákat és egy regényt, a modern szellemű Thália Társaságnál pedig színházi díszleteket tervezett. A kiállításon a festmények, rajzok, illusztrációk mellett Gulácsy-kéziratok, a művészről készült fotók, illetve kortársainak néhány jellemző alkotását is megnézhettük.
Nagyrészt Itáliában alkotott, ahol az 1902-es római utazását követően többször is megfordult. Stílusán nyomott hagyott a szecesszió és az angol preraffaeliták érzékenysége, a szimbolizmus rejtélyessége, sőt az impresszionizmus könnyedsége is.
A kiállítás első termében Gulácsy különös portréit és önarcképeit vehettük szemügyre.
Önarcképein gyakran játszott történelmi szerepeket, azonban Dante volt az egyetlen konkrét személy, akivel többször is azonosította magát képein. Dante volt az első modern költő, fantáziája, túlvilágia utazásai Gulácsyt is inspirálták. Saját Dante-kötetét mindig a zsebében hordta, otthonában pedig egy saját készítésű Dante maszk jelentette számára a költővel való állandó kapcsolatot.
Gulácsy nőideálját is nagyban befolyásolta Dante szerelme Beatrice iránt. Ő maga is egy ilyen furcsa áhitattal vágyott az igaz szerelemre, de álmai asszonyát végül csak a saját képzeletében találta meg.
Nőideálja a törékeny, álomszerű, megfoghatatlan szépségű asszony. A varázsló kertje című festményen a varázsló nem más, mint maga a művész. A sejtelmes hangulatú fesményt nézve azonban nem is igazán tudjuk ki varázsol el kit: a művész a szépséget, vagy az alig öltözött nő, a vörösruhás férfit.
Gulácsy az egész művészettörténet örökösének tartotta magát, így teljes természetességgel festett reneszánsz alakokat vagy középkori papokat. Leginkább azonban a rokokó világával azonosult, aminek külön szekciót szentel a kiállítás.
A rokokó hangulatú festményről a kutatások azonban bebizonyították, hogy bár az arcot utólag többször is szakszerűtlenül átfestették, a háttér és az előtérben lévő virágok Gulácsy keze munkája.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a falak sejtelmes zöld színe mindenhol rendkívül jól harmonizál a festményekkel, ezen kívül pedig Gulácsy különc öltözékére is rímel:
A kiállításon külön szekció foglalkozik Gulácsy és az irodalom viszonyával. Fantáziája szüleményeit nemcsak lefestette, hanem szavakban is megfogalmazta. Inspirálták olvasmányélményei is, de láthattunk általa illusztrált könyveket, kiadványokat is.
A kiállítás újdonsága, hogy most először csodálhattuk meg külön kiállítási egységként, egybefüggő műcsoportként kezelve a művész Na’Conxypan-képeit. Gulácsy Na’Conxypánról szóló írásaiból pedig kát hangbúra alatt hallhattunk részleteket.
Na’Conxypán egy Gulácsy által kitalált, megfestett és megírt világ, az elvágyódás helyszíne. Az észak-olasz kisvárosra emlékeztető környezetet szűzies lények, lidércek, groteszk emberalakok és régimódi, fantasztikus kosztümöket hordó figurák népesítik be, mint például vakolat-gyerekek vagy Holdkifli kisasszony.
Gulácsy a kitalált ország történetét újra és újra továbbírta. Na’Conxypán nyelvéhez még szótárt is szerkesztett. Annyira azonosult képzeletének e külön világával, hogy sokszor Na’Conxypán hercegének nevezte magát leveleiben.
– írta magáról Gulácsy. És valóban. A tárlaton láthattuk a természetet szenvedélyesen figyelő művész finom tájképeit és mély emberismeretről tanúskodó rajzait is.
Egy szekció megidézi Gulácsy első önálló kiállítását is, amit Rónai Dénes fotóműtermében rendeztek. A maga korában modernnek számító enteriőr kiállításon mécsesek közt, szekrények tetején és függönyökre akasztva állították ki Gulácsy festményeit, amiről egy felnagyított fotó is tanúskodik.
A fotón felismerhető 7 képet a szemben lévő falon élőben is megcsodálhattuk, köztük Gulácsy egyik leghíresebb festményét a púpos vénkisasszonyról.
Gulácsy különös, álmokat, történeti hangulatokat, víziókat megidéző festészetét sokan szerették, de anyagi gondokkal kűzdött. A festményeit a gyermekeinek tartotta, és nem szívesen vált meg tőlük.
Jó példa erre a kiállításon a Don Juan kertje képpár, amelynek bal oldali, második verzióját Mátéffy Ödön számára festette meg újra a művész.
Gulácsyt Velencében érte az első világháború. A hírre a művész amúgy is érzékeny idegzete összeroppant.
Akutt pszichotikus állapotba került, ezért 1914-ben egy San Servo-szigeti elmekórházba szállították. Állapota változó volt, de akkor még folyamatosan alkotott. Ekkora vágta három darabra Rococo Conterto című festményét.
A tárlaton egymás mellett függő két nagyméretű Gulácsy-festményt e kiállítást megelőzően hasonlították össze először. Ennek tanulságairól egy érdekes videót is láthattunk.
A kép középső része nem maradt fenn, a Rózsalovag a festmény jobb oldala volt. Az ópiumszívó álma pedig a háromfelé vágott kép bal oldali része, amit elmebetegsége alatt a művész teljesen átfestett: Gulácsy levetkőztette és víz alá helyezte a rokokó hölgyet, lábaihoz víz alatti gombákat és más növényeket festett, szemben vele kalapos, álombeli férfifej bukkan fel. A vastag átfestéseket a kiállításon szabad szemmel is jól láthattuk.
Gulácsy utolsó alkotói korszakában, a háború tébolyában született a Fellázadt játékszerek című festmény is. Ezen jól megfigyelhettük a pszichotikus beteg teljes szétesését: a sötét, szürreális tájban félelmetes alakok, szörnyek népesítik be a széttöredezett kompozíciót.
Gulácsy rövid gyógyulási periódus után 1919-től már állandó kezelésre szorult, 1924-től pedig végleg a budapesti elmegyógyintézet lakója lett. Haláláig csaknem 8 éven keresztül a külvilágtól elzárva katatón állapotban vegetált Lipótmezőn a festő, aki ebben az időszakában már nem alkotott. Erről emlékezik meg tárlat utolsó, képek nélküli, fehér szekciója.
A Gulácsy. Na’Conxypan hercege című életmű-kiállítást augusztus 27-ig nézheted meg. Részletek a Magyar Nemzeti Galéria honlapján. Ezen kívül pedig jövőhéten nyílik a Szépművészeti Csontváry-kiállítása is. Így először láthatod párhuzamos nagykiállításokon a két “nagy, magányos mester” alkotásait.
