„Rocksztárra senki ne számítson” – célegyenesben Kiss Llászló első szólólemeze
Kiss Llászló az URH, majd az Európa Kiadó basszusgitárosaként évtizedekig a magyar underground egyik alapembere volt, 2012 után azonban eltűnt a színpadokról, sokáig haza se látogatott Ausztráliából, ahová még a ‘90-es évek közepén költözött.
A fordulat 2016 elején jött el, innentől kezdve többször fellépett egy barátaiból álló alkalmi formációval (utoljára a Király utcai Gödör Klub záróbuliján), illetve a Müller Péter Sziámi AndFriends vendégeként is rendszeresen láthatta őt a közönség.
Arra viszont két évvel ezelőttig kellett várni, hogy a nosztalgiázáson túllépve szerzői énje is feléledjen. Szerzőtársa egy régi barátja, Barabás Béla lett, akivel több közös koncert után annak is nekiláttak, hogy újonnan született ötleteit kidolgozzák.
Így kezdődött a közös munka, aminek eredménye a hamarosan megjelenő szólólemez. Ezzel párhuzamosan pedig Llaci első saját zenekara is összeállt.
„Amikor augusztusban hazajöttem Magyarországra, még úgy terveztem, hogy duókoncerteket fogunk adni Bécivel, miközben megkeressük a leendő zenésztársakat. Végül azonban szinte keresni se kellett, olyan hamar megtaláltuk Libertényi Péter dobost és Kerek Norbert zongoristát” – meséli a frontember.
Basszusgitárosuk egyelőre nincs, a felvételeken ugyan Kiss játszik, de elmondása szerint nem tud egyszerre basszusgitározni és énekelni, így az eddigi koncerteken szintetizátorral oldották meg a basszusszólamokat. De a leendő alkalmakra, ha lesznek, már lesz basszusos is.
Így alakult, hogy az eredetileg duóként lekötött koncerteket végül már az új felállásban hirdették meg, ezzel párhuzamosan pedig nekiláttak a műsor begyakorlásának négyesben. Ősz elejére össze is állt, az újak mellett jó néhány régebbi dalt is megtanultak, jórészt az Európa Kiadó repertoárjából (pl. Elmentek a fiúk, Csak egy éjjel, Lehet, A szem és a száj).
Fotó: Takács Györgyi
A járvány viszont közbeszólt: legalább 8-10 dátum le volt már kötve, de a helyzet súlyosbodását látva sorban lemondták őket. Végül mindössze két alkalommal álltak színpadra szeptember végén, először Nagymaroson, majd a Szentendre melletti Dömörkapun.
„Bár akkor még nem volt hivatalos tiltás, egyhangúan úgy döntöttünk, hogy felelőtlenség lenne akár magunkat, akár a közönséget fertőzésveszélynek kitenni. Annyit nem ér az egész” – magyarázza Kiss.
Koncertezés helyett elkezdtek inkább a lemezre koncentrálni. Hetekig próbálták a dalokat, demókat rögzítettek, decemberben pedig hozzáláttak élesben is a felvételekhez, Müller Péter Sziámi stúdiójában.
– meséli Müller, akit több mint 40 éves barátság fűz Kisshez (játszottak együtt az URH-ban és a Sziámiban is), valamint Barabást is régóta ismeri.
A munkában produceri minőségben is részt vesz: minden fázisban vele együtt hallgatják meg a felvételeket, majd megbeszélik, min kellene változtatni, hogy a végeredmény még jobb legyen.
Fotó: Libertényi Péter
Az összes dalból új, profi felvétel készül, tehát azokból is, amelyeknek a tavalyi év folyamán már közzétették egy verzióját. Azóta ugyanis jóval kidolgozottabbak lettek a szólamok, és a hangzás is sokat változott a teljes zenekaros felállásnak köszönhetően.
Vendégzenészeket is hívtak: a Budapest Bárból Farkas Róbert hegedül két számban, ütőhangszereken pedig a Lovasi Andrással és Kiss Tibivel is rendszeresen együtt játszó Gábor Andor működik közre.
Tíz dalt vettek fel, ebből 7 magyar és 3 angol nyelvű. Eredetileg fele-fele lett volna az arány, de Kiss elmondása szerint a magyar szövegek annyival erősebbek lettek, hogy egyiket sem szívesen hagyta volna ki. A koncerteken viszont a lemezre fel nem került számokat is játszani fogják.
Bár eddig szinte egyáltalán nem promótálta a dalokat, a fogadtatás mégis több, mint pozitív volt: a tavaly közzétett demók közül a Kép például már közel 15 ezres megtekintésnél jár, és csupa dicsérő hozzászólás olvasható alatta.
A Kép demófelvétele:
„Nem akarok mesterségesen érdeklődést gerjeszteni, történjen minden spontán, organikusan, így legalább biztosan tudom, hogyan állunk, és kik azok, akiket valóban érdekelnek a dalaim” – indokolja, hozzátéve: egyáltalán nem vágyik sokra, azzal is teljesen meg lenne elégedve, ha akár csak néhány százan ismernék és szeretnék a munkásságát.
Meg kellett barátkoznia azzal is, hogy frontemberként életében először végig ő van a középpontban, de elmondása szerint nem volt nehéz.
A fentiekből is adódott, hogy a lemezre többnyire lassú, lírai dalok kerültek. Ez persze a koncertek légkörét is meghatározza: bulihangulat helyett inkább az odafigyelés és az elmélyedés a cél.
A néhány kivételt (mint amilyen a punkos lendületű I’m Out) elsősorban nem is magának írta: “Ezek a számok olyan fiatal, húzós zenét játszó zenekaroknak állnának igazán jól, akiknek az is fontos, hogy a szövegek valamiféle elkötelezettséget, tudatosságot hordozzanak. Boldoggá tenne, ha ez történne ezekkel a dalokkal, mert ha ma fiatal lennék, biztos ilyen számokat játszanék”.
Az I’m Out demófelvétele:
Ami a jövőjét illeti, továbbra is kétlaki életet tervez Ausztrália és Magyarország között, bár ez azon is múlik, hogy alakulnak az utazási korlátozások. Ideális esetben tavasztól őszig szeretne itt lenni és minél többet koncertezni az új anyaggal.
A lemez a tervek szerint tavasz elején jelenik meg, és ha a járványhelyzet megengedi, májusban kezdenének koncertezni vele. A fejleményekért a Llaszlo Kiss szerzői Facebook-oldalt érdemes követni.
