prcikk: Hajléktalanok karácsonya: "A szállón kicsit olyanok vagyunk, mint egy nagy család" | szmo.hu
KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Hajléktalanok karácsonya: "A szállón kicsit olyanok vagyunk, mint egy nagy család"

Fedél nélkül élőkkel beszélgettünk arról, hol és kivel töltik az ünnepeket, illetve mit jelent számukra a karácsony.
Láng Dávid - szmo.hu
2016. december 23.



A karácsony a legtöbb ember számára a szeretet, illetve még inkább a család ünnepe. Ilyenkor aki csak tud, találkozik közelebbi és távolabbi rokonaival, hozzátartozóival. De vajon mi a helyzet azokkal, akiknek nemhogy szerető családjuk nincs, gyakran még fedél se a fejük felett? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egy nappal az ünnepek előtt Budapesten.

"Reményt adott az ünnep, hogy nem szabad feladnom"

A Dankó utcai hajléktalanszállón egymás mellett sorakoznak az emeletes ágyak, több tucatnyian töltik itt napjaikat, így az ünnepet is. Szépen feldíszített fenyőfa is van, hogy ezzel is ráhangolja a lakókat a karácsonyra. Tibor 8 éve él az utcán, de minden ünnepet itt töltött eddig, még ha egyébként nem is szeret bejárni. Azt mondja, ilyenkor azért kialakul valamiféle közösség a bentlakók között.

"
Szívesebben lennék a családommal, ez egészen biztos. De a lehetőségekhez képest ez is elfogadható. Van fedél a fejünk felett, és éhesek se maradunk. Ilyenkor év végén több adományt hoznak az emberek.

"Ha az ünnepi hangulatot kell leírni, nekem először a karácsonyi ünnepségünk jut eszembe" - meséli János, aki szociális munkásként dolgozik a szállón második éve. Idén ezt december 20-án tartották, a résztvevők mind nagyon élvezték, még egy zenekar is szórakoztatta őket.

Maga a szenteste számára nem igazán különbözik bármelyik hétköznaptól. Tavaly is dolgozott, idén is fog, de ugyanolyan munkanapnak tartja, mint a többit. Inkább az tesz egy-egy műszakot különlegessé, kialakul-e olyan őszinte és mély beszélgetés bármelyik lakóval, ami mindkettőjük számára sokat ad. Ilyen pillanatokra pedig bármikor sor kerülhet teljesen váratlanul, nem kell hozzá ünnep.

hajlkar_2
"
Amikor az embert elhagyja a családja, és úgy érzi, mindennek vége, ezzel is kap egy kis ajándékot

- kapcsolódik be a beszélgetésbe az egy éve hajléktalan Károly. Szerinte igenis lehet érezni valami megfoghatatlan különbséget, nemcsak szenteste, de már az előtte lévő napokon is.

Akkor minden összeomlott az életében, nem gondolta volna, hogy valaha lesz még bármennyire rendesnek mondható karácsonya. Emiatt is rengeteget adott a közös ünnepség, illetve úgy általában a törődés, amit a szálló dolgozóitól kap. Szerinte ha valaki ilyen helyzetbe jut, már azt is megtanulja értékelni, hogy emberségesen viselkednek vele és úgy szólnak hozzá. Itt pedig maximálisan ez a helyzet.

"Az emberen ilyenkor átfut, hogy bár teljesen kilátástalannak tűnik a helyzete, valaki mégis törődik vele" - mondja, érezhető meghatottsággal a hangjában. "Egy picit úgy éreztem, hogy velem van a családom. Legalább emberek között lehettem, és azt éreztem, hogy valakinek fontos vagyok. Ez adott löketet ahhoz, hogy ne adjam fel, pedig már a határán voltam."

A szálló többi lakójára utalva hozzáteszi: "Ezekkel az emberekkel egy a sorsunk. Hiába különbözünk nagyon sok mindenben, ez mégis összekovácsol bennünket. Olyanok vagyunk kicsit, mint egy nagy család."

hajlkar_3hajlkar_4
Karácsonyfa a Dankó utcához közeli Mátyás téren

"A 19 éves fiam nem tudja, hogy az utcán élek"

"Van egy kis lakásom Bács-Kiskun megyében, de miután súlyos gyomorrákkal diagnosztizáltak, fel kellett jönnöm Budapestre, mert csak itt tudják kezelni" - mondja Mónika, akivel a Kürt utcai nappali melegedőben beszélgettünk. Egy éve él fedél nélkül, több hajléktalanszállón megfordult már. Volt ahonnan kidobták, mert az akkori párja verekedett, máshonnan önszántából jött el az áldatlan állapotok miatt.

"Márciusig laktam az Alföldi utcában, ami a létező legpocsékabb szálló, ott van a legtöbb drogos és alkoholista. Inkább kimentem a Népligetbe, de az is kemény volt: drogosok, prostituáltak mindenhol. Innen is továbbálltam, augusztustól mostanáig a Margitszigeten éltem" - meséli. Nemrég kórházba került rehabilitációra, csak napi néhány órára engedik ki.

Van egy 19 éves fia, aki nem tudja róla, hogy az utcán él.

"
Mérnöknek tanul, de ha tisztában lenne a helyzetemmel, biztosan otthagyná az egyetemet, hogy megpróbáljon segíteni rajtam. Már akkor majdnem kimaradt az iskolából, amikor megtudta, hogy beteg vagyok. Ezt pedig semmiképp nem szeretném.

Szeptember óta már dolgozni se tud a betegsége mellett, de próbál talpra állni. Ez lesz a második alkalom, hogy a fia nélkül tölti a karácsonyt: csak 30-án fognak találkozni. "Nehéz lesz így a szenteste, de próbálok megemlékezni az ünnepről. Gyertyát gyújtok, az ajándékát pedig odateszem a fa alá a szállón, addig is, amíg odaadhatom neki." Az ételosztásra mindenképp kimegy majd, hátha ott is jut számára valami. És bizakodik a gyógyulásban, hiszen az egészség a másik legfontosabb dolog számára az életében.

hajlkar_1
A Kürt utcai nappali melegedő karácsonyfája

Buszon, Duna-parton, vagy a Margitszigeten

János Miskolcról származik, papnak készült, de végül másképp alakult az élete. A karácsonyról az első szó, ami eszébe jut az, hogy nehéz. Három lánya van, mindannyian külföldön dolgoznak, hosszú ideje nem találkoztak. Az idei az első karácsony, amit a családja nélkül tölt.

"Alig várom, hogy vége legyen. Nekem nem ez az életem!" - mondja keserű szájízzel. Utána azért hozzáteszi, hogy lát reményt arra, hogy megváltozzon a helyzete. Jelenleg két barátjával lakik együtt egy sátorban, a Duna-parton, az ő társaságukban sokkal jobb, mintha egyedül lenne. Szenteste úgy tervezi, elmegy templomba az éjféli misére, de szállóra nem szeretne menni, túl sok negatív élményt szerzett ott korábban.

Így van ezzel Attila is, aki 3 éve él Budapesten. Az ünnepet csendben, nyugodtan szeretné tölteni. Valószínűleg kint marad a Margitszigeten, ahol általában is él.

"
Hideg van, de legalább minden nyugodt, jobban ünnepi hangulatba lehet kerülni

- mondja. A rendőrök is rendesek szoktak lenni, többször kapott már tőlük élelmet, és önkéntesek is gyakran járnak arra. Aztán valahogy majd csak eltelnek ezek a napok is.

Beszéltünk olyannal is, aki tavaly buszozással töltötte a szentestét. Arra, hogy mit érzett közben, csak annyit felelt: "El lehet ezt mondani szavakkal? Szerintem nem." De ebben a pár szóban is minden benne volt.

Ha ismerőseidnek is ajánlanád a cikket, kattints a megosztásra!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Tisztelt rendőrség!” – Kiskapu alatt csúsztatta be segélykérő levelét a magányos néni
Lökösházán egy 86 éves asszony a rendőrséghez juttatta el segítségkérő levelét a határrendészet egykori épületének bejáratánál. A küldeményt megtaláló elmondta, hogy a levél mellett egy könyv is volt, és az egészet be is csomagolta a néni.


Egy Lökösházán élő 86 éves néni nagy magányában a hatósághoz fordult. Segélykérő levelét nem a megszokott módon juttatta el hozzájuk - írta a Blikk. A rendőrök nem mosolyogtak a szokatlan megkeresésen, hanem azóta is segítik őt, ahogy csak idejük engedi.

Lehoczki Zsolt, a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság raktárosa egy egykori határrendészeti épületet ellenőrzött, amikor a földön egy különös csomagra figyelt fel. „A kiürítés után én vettem át a területet, így rendszeresen járok oda ellenőrizni” – mondta Zsolt, aki néha a kiskapu környékét is alaposabban szemügyre veszi, mert olykor a környék macskái is bebújnak itt. Aznap azonban nem az állatok, hanem egy nejlonzacskóba csomagolt könyv és egy papírlap várta.

A raktárosnak azonnal feltűnt, hogy a csomagot szándékosan helyezték el.

„Gyanús volt a csomag, látszott, hogy nem véletlenül esett oda”

– emlékezett vissza Zsolt. A gondos csomagolásból arra következtetett, hogy a feladó mindenképp el akarta juttatni az üzenetét. „A könyvet szinte biztosan azért csomagolta bele a 'feladó', hogy egyfajta nehezék legyen és ne sodorja el a mellé tett levelet a szél. A nejlonzacskónak pedig az volt a szerepe, hogy nehogy egy eső eláztassa a fontosnak tűnő papírt.” Amikor felbontotta a zacskót, a levél megszólítása – „Tisztelt rendőrség!” – egyértelművé tette, kinek szánták a küldeményt.

Zsolt azonnal értesítette a békéscsabai bűnügyi osztályvezetőt, és átadta neki a levelet. „Néhány napja heverhetett ott, hiszen nemrégiben jártam a területen, akkor még nyoma sem volt” – idézte fel. A nyomozók intézkedni kezdtek, de a folyamatot lassította, hogy Lökösháza a Gyulai Rendőrkapitánysághoz tartozik, így az ügyet végül az ottani kollégáknak adták át. A néni asszonynéven írta alá a levelet, így némi nyomozásba telt, mire azonosították.

Mikor kiderült, ki a segélykérő, a rendőrök azonnal elindultak hozzá. Az idős asszony nagyon megörült, amikor becsöngettek hozzá. Elmondta, hogy

feledékenysége miatt már ritkán mozdul ki otthonról, de nagyon hiányzik neki a társaság, és nincs kivel beszélgetnie.

A Lökösházán szolgáló egyenruhások azóta már újra meglátogatták őt, és megígérték, hogy a jövőben is így tesznek, amikor csak idejük engedi. A Gyulai Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője pedig jelezte a történteket a kistérségi szociális intézmény vezetőjének, így teljes lesz az odafigyelés. Lehoczki Zsoltnak, a levél megtalálójának pedig a történtek óta folyamatosan gratulálnak a kollégái.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy rossz mozdulat, és a kutya morogva odakap: ezt a hibát ne kövesd el!
A kutyákhoz való helytelen közeledés, különösen a kéz orr elé nyújtása, komoly félreértésekhez vezethet. A szakértők szerint a kutya ilyenkor védekező reakcióként moroghat vagy odakaphat.
DP, kép: freepik - szmo.hu
2026. április 02.



Reflexből nyújtjuk a kezünket egy idegen kutya felé, pedig ezzel a mozdulattal pont a békés ismerkedést tesszük feszültté, sőt, akár kockázatossá is.

A kutyák nem udvariatlanságból hátrálnak meg: a mi barátságosnak szánt gesztusunkat könnyen fenyegetésként értelmezhetik.

A „szagoltasd meg a kezed” tanács egy makacsul élő tévhit.

Míg az emberi kommunikációban a kinyújtott kéz nyitottságot jelez, a kutyák világában egy hirtelen az arcuk elé kerülő kéz – főleg ha föléjük hajolunk vagy gyorsan közelítünk – tolakodó jelzés.

Ilyenkor az állat nem ismerkedési szándékot érzékel, hanem nyomást, ami feszültséget vált ki benne. Ezzel a mozdulattal elvesszük a választás lehetőségét: a kutyának nincs ideje felmérni a helyzetet, és nem érzi kontroll alatt a szituációt.

A reakciója a lefagyástól és hátralépéstől a morgáson át az odakapásig terjedhet.

A kutyák valóban a szaglásukkal tájékozódnak, de ők döntik el, mikor és mit szagolnak meg. Ha érdeklődnek, maguktól odamennek, körbeszimatolnak, és a saját tempójukban győződnek meg arról, hogy a helyzet biztonságos-e. Ez egy lassú, bizalmi folyamat, nem egy kierőszakolt találkozás.

A helyes protokoll szerint a legjobb, ha hagyjuk a kutyát kezdeményezni.

Maradjunk nyugodtak, ne hajoljunk fölé, és ne nyújtsuk ki azonnal a kezünket. Érdemes enyhén oldalra fordulni, ami kevésbé fenyegető testtartás, és megvárni, amíg az állat magától közeledik.

Ha odajön, először valószínűleg a lábunkat vagy a ruhánkat szagolja meg, és csak később, ha már biztonságban érzi magát, a kezünket. A lényeg, hogy ez mindvégig az ő döntése legyen.

Vannak helyzetek, amikor jobb egyáltalán nem próbálkozni.

Ha a kutya pórázon van és láthatóan feszült, ha a gazdája visszafogja, vagy ha a testbeszédével – például elfordulással, hátralépéssel – egyértelműen jelzi, hogy nem keresi a kontaktust, tartsuk tiszteletben a jelzéseit.

Fontos elfogadni, hogy nem minden kutya akar idegenekkel barátkozni. Lehet, hogy fél, fáradt, túlterhelt, vagy egyszerűen csak nincs kedve hozzá, és ez teljesen rendben van.

Egy idegen kutyával való találkozás nem arról szól, hogy mindenáron meg kell simogatni, hanem arról, hogy tiszteletben tartjuk a határait. Ha a döntést az állatra bízzuk, a helyzet mindenki számára nyugodtabb és biztonságosabb lesz.

Via Sokszínű Vidék


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
30 palacsinta kevesebb mint 5 perc alatt – 100 ezer forintot nyert az 1. Országos Palacsintaevő Verseny győztese
A szervezők célja az volt, hogy közösségi találkozóhellyé alakitsák az egyébként elég kihalt Rákóczi téri vásárcsarnokot. Ez sikerült is: igazi tömeg szurkolt a helyszínen a versenyzőknek.


Palacsintás Roby története igazi józsefvárosi sikersztori: alig több mint fél éve nyitotta meg apró üzletét a Népszínház utcában, de már a legelején kultikus státuszba került. Soha nem múló jókedvvel szolgálja ki törzsvendégeit, és az árai is verhetetlenek: mindössze 300 forintot kér egy palacsintáért, amihez hasonlót aligha találunk nemhogy Budapesten, bárhol az országban.

Az üzletet mára ki is nőtte, a napokban költözött a Kiss József utca 18. szám alá, a régitől alig 50 méterre, egy sokkal tágasabb helyre. Ide akár 40-50 ember is befér, de továbbra is ő egyedül szolgál ki mindenkit, csak az alapanyagok beszerzésében van segítsége. Bár az érdeklődésre valószínűleg egyébként sem lett volna panasz, Roby gondolt egy nagyot, és plusz hírverésként meghirdette az 1. Országos Palacsintaevő Versenyt, amire a Rákóczi téri vásárcsarnokban került sor.

Egy helyi civil szervezet, a Lendület Progresszív Közéleti Egyesület (röviden LePkE) itt szervezi meg minden második hétvégén a Rákóczi téri Reggeliket, azzal a céllal, hogy újra megpróbálják behozni az emberek életébe a mára kissé megkopott fényű csarnokot.

A koncepció az, hogy olyan embereket is becsalogassanak, akik egyébként nem ott vásárolnak. Arra ösztönzik őket, hogy a reggelijüket a helyi árusoktól (pékség, hentes stb.) vegyék meg, ezzel támogatva őket. Középre asztalokat raknak ki, közben élő zene szól és kézműves programokkal is készülnek.

„Szeretnénk, ha a csarnok nemcsak vásárlótér lenne, hanem egy közösségi találkozópont is, ahol az emberek időt tölthetnek együtt” – meséli Hayes Lukács, az egyesület elnöke. Palacsintás Robyval már ismerték egymást a Népszínház utcából, így amikor megtudták, hogy helyszínt keres a versenyéhez, adta magát az együttműködés.

A név persze kicsit túlzó: bár benne van az országos jelző, azért főként inkább helyiek jelentkeztek. A rögtönzött konyhát a csarnok végében rendezték be egy éppen üres és kiadó üzlethelyiségben – ilyenből akad ott bőven. Összesen 20-an nevezhettek, bár az érdeklődés ennél jóval nagyobb volt.

„Kedves nézők, szurkolni ér! Kedves versenyzők, tömjétek!” – hangzott el a felszólítás a közös visszaszámlálást követően, és mindenki tartotta is hozzá magát. Kifejezetten nagy tömeg gyűlt össze bátorítani az evőket, a hangerő a klasszikus sportversenyek hangulatával vetekedett.

Mindenkinek 30 lekváros palacsintát kellett megennie, a maximális időkeret 15 perc volt. A győztesnek, Váradi Bencének azonban kevesebb mint 5 percre volt szüksége, ami barátok között is annyit jelent, hogy alig 10 másodperc alatt végzett eggyel. A jutalom kifejezetten bőkezű volt: nemcsak két trófeában részesült – az egyiket örökre megtarthatja, a másikat jövőre tovább kell adnia –, 100 ezer forint pénzjutalom is ütötte a markát.

A versenyt közösen finanszírozták: az egyesület a saját költségvetéséből, és Roby is hozzájárult a költségekhez (nyeremény, alapanyagok, szórólapok). A maga részéről az egész versenyt egyfajta szórakozásnak tekinti, végül még az első pár jelentkezőtől beszedett 3000 forintos nevezési díjat is visszafizette.

A nagy sikert látva pedig máris ígéretet tett rá, hogy pár hónapon belül érkezik a folytatás, de addig is mindenkit szeretettel vár új üzletébe, amit szeretne a fiatal generáció kedvenc találkozóhelyévé tenni.

A fentiekhez csak annyit tennék hozzá, hogy a választási kampány hajrájában mindenkinek receptre kellene felírni az ilyen eseményeket, amelyeknek a politikához semmi közük, de a helyi közösséget annál jobban építik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ingyen fürdőbelépőt adnak a turistáknak – Így próbálják megmenteni a katasztrófa sújtotta Parajdot
A tavalyi bányabezárás után a Visit Parajd partnerszállásain foglalók ingyenes belépőt kapnak a helyi wellnessközpontba. A cél a turizmus élénkítése és a helyi gazdaság támogatása.


A tavalyi bányakatasztrófa után egy egész térség fogott össze Parajdon, hogy egy rendhagyó akcióval indítsák újra a turizmust.

A település wellnessközpontja március 23-án újranyitott, a helyi vállalkozók pedig ingyenes fürdőbelépővel próbálják visszacsábítani a vendégeket.

A program lényege, hogy aki a Visit Parajd partnerszállásain foglal, ingyenes belépőt kap a 2015-ben átadott helyi wellnessközpontba

– írja a Termál Online.

A kezdeményezést a Sóvidék-Hegyalja Turisztikai Egyesület indította, és már több mint ötven szállásadó csatlakozott hozzá.

A cél a turisták számának növelése mellett az, hogy a látogatók a jelenlegi helyzet ellenére is teljes értékű kikapcsolódásban részesüljenek, miközben a helyi gazdaság is új lendületet kap.

A gyógyfürdő vonzerejét az 1000 méter mélyről feltörő sós víz adja, amely elsősorban mozgásszervi, ízületi, bőrgyógyászati, nőgyógyászati és légúti betegségek kezelésére alkalmas.

A mentőakcióra azért volt szükség, mert 2025. május 27-én a heves esőzések miatt a Korond-patak vízhozama a százszorosára nőtt, és a víz utat tört magának a mélybe.

Május 30-án a parajdi sóbánya teljesen megtelt vízzel, ezért bezárták, később pedig a felszínen is beszakadások jelentek meg.

Via Sokszínű Vidék


Link másolása
KÖVESS MINKET: