Fekete Giorgio: Az öncenzúrázásnál jobban semmitől nem viszolygok
Az MVM Dome-ban tartja 5. születésnapi koncertjét a Carson Coma: ígéretük szerint április 6-án olyan show-val készülnek, amit még soha nem láthatott tőlük a közönség, és jó néhány rég nem játszott daluk is előkerül.
– Az új generációs elsővonalas előadók közül egyedül ti játszotok gitárzenét. Mi lehet az oka annak, hogy mások nem tudtak áttörni ebben a műfajban?
– Ez egy nagyon jó kérdés, szerintem senkinek nincsen rá igazán konkrét válasza. A nemzetközi popzenében is észrevehető ez a trend, Magyarországon viszont talán még jobban kicsúcsosodik: ahogy mondod, az új generációban gyakorlatilag nincsenek olyan produkciók, ahol a gitár lenne a középpontban. Ugyanakkor több olyan előadó is átcsúszott mostanában a mainstream közelébe, akik gitáralapú zenét játszanak (például az Elefánt), ők viszont inkább a magyar-alter vonalat erősítik.
Biztosan számít a hazai klubok helyzete, ahogy az is, hogy az elején sokkal költségesebb egy zenekart működtetni, mint egy szóló jellegű popprojektet, hiszen az utóbbihoz nem kell próbaterem és sok cucc. Az is belejátszik, hogy a mainstream médiában, rádiókban nagyon kis teret kap a minőségi kultúra, sokkal inkább rágógumi szól, ami nyilván hatással van a keresletre.
– Nemrég adtatok ki közös dalt Beton.Hofival, te pedig korábban Krúbi egyik számában is vendégszerepeltél. Ezek szerint láttok átjárást a műfajok között?
– Persze, nekünk sokkal izgalmasabb egy kifejezetten más műfajban utazó előadóval közösködni, mint valaki olyannal, akivel azonos a zenei világunk. Ez rengeteg kaput és távlatot nyitott meg azzal kapcsolatban, hogyan dolgoznak mások.
– Tavaly két bulitok is volt a Budapest Parkban, az egyik teltház, a másik közel teltház előtt, valamint a Sziget nagyszínpadán is felléptetek. Mekkora ugrás ehhez képest az MVM Dome, van még miért izgulni?
– Ó, abszolút van! A legfontosabb, hogy míg az említett helyszíneken egy kész színpadot próbáltunk a magunk képére formálni, most az egész koncepciót mi találjuk ki a nulladik ponttól. Ez olyan fokú művészi szabadságra ad lehetőséget, ami egy fesztiválon, vagy a Budapest Parkban kizárt lenne.
– Egyébként honnan számoljátok az 5 évet? A Kikeltetőn még 2018 őszén léptetek fel, és tudtommal azelőtt is létezett már a zenekar.
– 2019 áprilisában adtuk ki az első lemezünket, vagyis annak tényleg most lesz az ötödik születésnapja. Végül is mondhatjuk, hogy ezzel váltunk igazi zenekarrá az első szárnypróbálgatások után. A setlist pedig ennek megfelelően nem csak az aktuálisan turnéztatott dalokból fog állni, hanem jobban átfogja majd ennek az öt évnek a termését.
– A Covid a lehető legrosszabbkor, épp az igazi áttörés kapujában jött nektek, utólag mégis látszik, hogy a végén úgy folytattátok, mintha mi se történt volna. Közben voltak azért kétségek bennetek, hogy talán épp most tört ketté végleg a karrieretek?
– Nem igazán, ami szerintem a fiatalos, talán túlzott magabiztosság számlájára írható. Arra koncentráltunk, hogy minél több tartalmat hozzunk létre, illetve dalokat írjunk. A második lemezünket 2020 nyarán vettük fel, ami rendes viszonyok között, a fesztiválszezon közepén elképzelhetetlen lett volna. Nyilván nem örültünk a történteknek, de akkor még az 500 fős létszámkorlát se jelentett akkora problémát, mintha most lenne egy hasonló szabály. Nagy könnyebbség volt az is, hogy mivel még a karrierünk elején voltunk, senki nem ebből élt, így nem kellett elmennünk például ételfutárnak, mint oly sok más zenésznek. Fókuszálhattunk a zenélésre, illetve az online oktatásra az egyetemeken.
Fotó: Szabó R. János
– A Feldobom a követ megjelenésekor, illetve úgy általában a negyedik lemezetek (IV) után csomó olyan véleményt lehetett hallani, hogy ezzel nőttetek fel tulajdonképpen. Ti éreztetek ilyen változást magatokon? Volt ebben szándékosság?
– Igen, éreztük, bár nem előzte meg olyan beszélgetés, hogy srácok, akkor most írjunk egy olyan lemezt, amivel felnövünk. Valójában már a harmadik album kiadása utáni nyáron is érezhető volt, hogy mindannyiunk életében most következett be egyfajta váltás, ami utólag visszahallgatva egyértelműen benne van a dalokban. Ez az új helyzet kicsit egyfajta útkeresést idézett elő bennünk, és szerintem a most készülő dalokkal találtuk meg igazán a válaszokat az akkor felmerült kérdésekre.
– Helyez-e külön nyomást rátok az, hogy csomóan elkönyveltek benneteket politizáló zenekarnak, akik időről időre beszólnak a hatalomnak akár egy dalszöveggel, akár egy olyan gesztussal, mint a Szigeten viselt pólód volt?
– Azt hiszem, erre nincs igazán ráhatásunk.
Ha folyamatosan ilyesmiket tartanánk a szemünk előtt, sosem lennénk igazán szabadok. Egyébként nem ez az egyetlen beskatulyázás velünk kapcsolatban: mások meg azt könyvelték el még a legelején, hogy kizárólag tinédzserekhez szólunk, ami azóta rengeteget változott, szélesedett a közönség Szerintem ezzel nincs is baj, nekünk viszont a zenéléssel kell foglalkoznunk, nem azzal, ki milyennek lát bennünket.
Fotó: Komróczki Dia
– Éreztek kiégést a turnézással járó állandó pörgés miatt?
– Nem, de ebben nagyon sokat segít az, hogy már nem bulizunk féktelenül. A koncertezés során egyre jobban észben tartjuk, hogy ez nem egy hollywoodi film, és ahhoz, hogy élvezni tudjuk, nincs szükségünk rá, hogy minden este leigyuk magunkat. Ez nagyon megkönnyíti a másnap délutáni elindulást is a következő helyszínre. Mindazonáltal az elmúlt hónapokban tettenérhető volt rajtunk egyfajta fáradtság, emiatt nem erőltettük viszonylag sokáig a dalírást. Sokat beszélgettünk erről és foglalkoztunk egymással, hogy helyre kerüljünk fejben, innentől pedig elkezdett újra organikusan működni a dolog.
– Rengeteg fiatal akar külföldre menni. Mennyire érzed a generációd helyzetét tarthatatlannak itthon? Van-e esély változásra, mi kellene ehhez?
– Nem tisztem egy egész generáció nevében beszélni, ám ettől függetlenül tény, hogy a személyes környezetemből is rengetegen mennek külföldre.
– Első lemezetek, a Corduroy Club nemrég jelent meg vinylen, a dalait viszont a koncerteken régóta hanyagoljátok. Lesz újrajátszó buli valamikor ehhez is?
– Külön buli egyelőre nincs tervben, de előbb-utóbb szeretnénk megcsinálni. Ami viszont biztos, hogy az MVM Dome-ban, erről meglepő mennyiségű dalt veszünk majd elő, főleg ahhoz képest, hogy az utóbbi időben mennyit játszottunk róla.
– Nemrég Palántaprogramot hirdettetek, aminek a győztese lemezfelvételi lehetőséget kapott tőletek. Milyen volt a mezőny, láttok valakiben potenciált arra, hogy akár a tiétekhez hasonló népszerűséget érjen el?
– Sokkal szakértőbbnek hazudnám magam annál, amilyen vagyok, ha egy 18-19 évesekből álló zenekarról meg tudnám jósolni, hogy később megtöltik majd mondjuk a Budapest Parkot. Az viszont biztos, hogy volt jó néhány ígéretes produkció, akik közül végül a Teleholdat választottuk ki győztesnek. Náluk éreztük azt, hogy a zenei és szövegi komplexitáson túl a hozzáállásuk is előremutató, és a zenéjük elemeiben a rengeteg megevett, megrágott és kiköpött magyaralter-hatás köszön vissza. Egyébként pedig hiszek abban, hogy a tehetség előbb vagy utóbb mindenképp megtalálja a helyét: akiben benne van a potenciál, annak nem egy meg nem nyert Palántaprogramon fog múlni az áttörés.
