Akár a repülés élményét is megtapasztalhatod a Light Art Museum új kiállításán
Mielőtt elmentem a Phantom Vision című kiállításra, több olyan kifejezés is szembejött az elmúlt hetekben videókban, közösségi posztokban, digitális tartalmakban, amelyeken akkor nem volt időm hosszasan gondolkodni. A kiállítás viszont előhozta őket.
Az egyik kifejezés az érzelmi glimmer, a másik a kiszakadás volt. Mindkettőről egészen friss élményeim vannak. Mindkettő kapcsolódik ugyanis a nyári szabadsághoz és az utazáshoz is.
Az érzelmi glimmerrel az utóbbi időben kezdtek el foglalkozni. A kifejezés az érzelmi trigger ellentétét jelenti. Az érzelmi trigger egy traumához, múltbeli nyomasztó emlékhez vagy friss, negatív tapasztalatokhoz kötődő, negatív érzelmi reakciót kiváltó élmény. A glimmer viszont azokhoz a megtapasztalásokhoz, eseményekhez, pillanatokhoz köthető, amelyek örömet szereznek nekünk, amelyek pozitív érzéssel töltenek el bennünket. Ilyen például az, amikor megcsodálunk valamit, ami tetszik nekünk, vagy amikor olyasmi zajlik körülöttünk, ami eufóriát okoz. A lényeg az, hogy az érzelmi trigger, a stressz, a fokozott igénybevétel hatásainak csökkentésére keressünk a mindennapokban különféle glimmereket.
A másik fontos kifejezés a kiszakadás. Nyáron szerencsém volt ezt is megtapasztalni. A kilépés, kiszakadás pozitív hatása mögött az áll hogy elhagyjuk a megszokott fizikai terünket, a megszokott stimulációt, nem végezzük a szokásos, munkához vagy háztartáshoz kötődő napi rutint, hanem sétálunk, a naplementében gyönyörködünk, utazunk, új helyeket fedezünk fel, pihenünk, szemlélődve üldögélünk egy árnyas fa alatt vagy éppen újfajta aktivitást próbálunk ki, vagyis valamilyen kikapcsolódást választunk. Ez az idő azért kell, hogy megújuljunk és feltöltődjünk.
Például Bigert és Bergström színpadi időjárás-masinákat idéző Scenario/Scenery című munkáját, az Ejtech „zenélő” textíliáit, Szauder Dávid Ariel „létfenntartó szisztémáit” vagy Yasuhiro Chida vízcseppjét.
Ilyen Garnu Depot Inventing Collision című munkája, ez a zenével és emberi hanggal kísért vizuális mix, Guillaume Marmin Oh Lordja, vagy első pillantásra (de csak az elsőre) Nonotak hullámzó, vibráló, pulzáló fényredőnye, az Ocean.
Egy másik, de másképpen erőteljes munkával is érdemes hosszabb időt töltened. Az álmok dimenzióit vizsgáló, Onirica () című alkotáshoz, ami az emberi elme alvás közbeni kreatív képességeit tárja fel, mesterséges intelligenciát használtak. Álmokat alakítottak szöveggé és filmszerűen pergő képsorozatokká. A Bolognai Egyetemen és a Santa Cruz-beli Kaliforniai Egyetemen önkéntesek bevonásával végeztek izgalmas kutatást: a résztvevők az álmaikat mondták el.
A szekvenciákat gépi tanulási rendszer generálja, amely az álmokban leírt karaktereket, tárgyakat és tájakat megjelenítve az álmok szövegét egy hallucinációfolyammá alakítja.
Szó szerint gyönyörű a fák gyökereit és az erdei ökoszisztémát idéző Econtinuum, amelyet Thijs Biersteker ökológiai művész Stefano Mancuso botanikussal együttműködve alkotott meg. Az installáció két nagy méretű, átlátszó, gyökérszerű, újrahasznosított műanyagból készült szerkezetből áll. A kiállítótérben elhelyezett érzékelők mérik a környezeti tényezőket, például a levegő minőségét, a páratartalmat és a CO2-szintet, és fények, fényvillanások segítségével jelenítik meg az erdei ökoszisztémában élő fák kommunikációs mintázatait. A műalkotás reagál a jelenlétünkre, eszerint lüktet és sziporkázik.
Ha szeretnél olyasmit tapasztalni, amit a hétköznapokban nem szoktál, és ha olyasmit keresel, ami kiemel pár órára a mindennapokból, érdemes eljönnöd a Phantom Vision című kiállításra.
