SZEMPONT
A Rovatból

Csak a szokásos fejetlenség – kivégzésére vár a magyar napelemes piac

Miben lelki társak Gulyás Gergely, és a keletnémet pármunkás, Günther Schabowski? Abban, hogy mindketten a fejetlenség és a kapkodás eleven szimbólumaivá váltak. Vélemény.


Amikor Gulyás Gergely szombaton bejelentette, hogy aki még október 31-ig beadja a jelentkezését napelem telepítésére, az benne maradhat a visszatáplálásos rendszerben, a bejelentése több kérdést hagyott megválaszolatlanul, mint amennyi bizonyosságot teremtett. Érezhette ő is, mivel hozzátette, hogy hétfőn, vagyis október 24-én kijön a Magyar Közlöny, és abban minden részletesen le lesz írva.

Röviden arról van szó, hogy a napelemekkel megtermelt felesleges energiát az elektromos hálózat átveszi. Ez jó a napelem tulajdonosának, mert valamilyen elszámolási formában haszna van belőle, de ugyanennyire jó a magyar gazdaságnak, mert olcsón, itthon termelt villamos energiát táplál a rendszerbe. Márpedig, amit itthon előállítunk, azt nem kell importálni. Ez a lehetőség szűnik tehát meg most.

Tegnap, ameddig csak ébren voltam, rendszeresen frissítettem a Magyar Közlöny oldalát, de sokáig semmi sem jelent meg. Majd ami megjelent, abban leginkább a honvédelem, polgári védelem kérdéseit szabályozták, illetve a végén egy főispáni kinevezés örvendeztette meg a lelkünket.

Nyilván, még fogalmazzák a rendelkezéseket. Amelyek nem kevesebbet kell formába öntsenek, mint azt, hogy a magyar állam milyen módon lövi ünnepélyesen lábon magát, hogy klasszikust idézzek.

Mert persze lényeges kérdés, hogy mit jelent a jelentkezés, elég-e egy szolgáltatónál jelentkezni, vagy szerződéssel kell-e bírni, esetleg a jelentkezés előfeltétele-e a három fázis megléte, vagy ha az is, kivételt tesznek-e most, a kivételes helyzetre való tekintettel. De ezek a részletek. Ami a lényeg, az nem kevesebb, mint az, hogy energiaválság van, és miközben az európai országok mindent elkövetnek az energiafüggetlenség megteremtése érdekében, a rendeletileg kormányzott Magyarországon, melynek immáron papírja is van róla, hogy nem demokrácia, újfent bármiféle szakmai egyeztetés nélkül ellehetetlenítenek egy iparágat. Persze, még az is lehet, hogy volt szakmai egyeztetés a Bábaszövetséggel.

Ami most van, ezer sebből vérzik. Nézzük sorban.

A kapkodás

1989 novemberében, midőn az egykori NDK-ban már Egon Krenz vette át a méltán elfeledett Erich Honecker nevű aggastyán kommunista vezető helyét, a keletnémet társadalom napról napra erősebb tiltakozásait egy utazási rendelettel akarták lecsillapítani. Ez volt az az este, amikor egy tökéletesen szürke pártbürokrata előtt megnyílt a történelem főbejárata, és ő be is masírozott rajta. Nem kevesebbet cselekedett, mint ledöntötte a berlini falat – tévedésből. A nagy kapkodásban ugyanis a cédulára felfirkantott hírt, tudniillik az utazási könnyítéseket, minden háttérinformáció nélkül volt kénytelen elmondani a keletnémet Kormányinfón. De sajnos a sajtó képes volt kérdésekkel provokálni, és hát arra a keresztkérdésre, hogy mindez mikor lép életbe, annyit válaszolt, nyilván nem alaposan átgondolva, hogy „azonnal”. A többi már történelem.

Apparatcsik, aki nem tud semmit, régen

Mindezt azért írtam ide, mert nekem egy ideje egyfolytában Günther Schabowski, a fent emlegetett apparatcsik jut eszembe, amikor a fideszkormány kétségbeesett rögtönzéseit látom. Ha most eltekintünk attól, amit akár a KATA, akár a rezsicsökkentés körül műveltek (nehéz eltekinteni), akkor is tisztán látszik, hogy itt olyan mértékű rögtönzés és kapkodás folyik, hogy az lassan már az első német munkás-paraszt állam végnapjait idézi.

A megújuló energiákkal egyébként is folyamatosan mellélő a kormány. Emlékezetes, hogy egy szellemesen szövegezett „szabályozással” praktikusan lehetetlenné tették a szélturbinák létesítését Magyarországon, nyilván azért, mert nem fúj a szél mifelénk sosem. A napelemekről azt találta mondani L. Simon László még 2014-ben, hogy „azért nem lehet nap- és szélerőművekre alapozni, mert áramra éjszaka is szükség van, valamint akkor is, amikor nem fúj a szél”. Nyilván az egész világ ostoba, csak mi nem.

Emlékezetes az is, hogy a lassan egy éve beadásra került 100%-os támogatású energetikai pályázatokat mind a mai napig nem sikerült megvalósítnai, ami persze nem kis részben köszönhető annak is, hogy az annak forrásául szánt összeg még mindig a „brüsszeli” széfekben pihen.

Tetszett volna Orbánnak jogállamot csinálni, már talán az utolsó napelemtábla is felkerülhetett volna a jogosultak házára.

De hát nem tetszett, és mivel minden kis lépés, amivel a fideszes államot az önkényuralom lazítása felé terelgeti olyan fájdalmas a hazai hatalomnak, mintha a fogát húznák, az idő csak telik, napelem támogatás sehol. Közben cserébe annyira elszállt az előbb csak sima, majd „háborús”, később „szankciós” infláció, hogy a jellemzően nem is euróért, hanem dollárért importált alkatrészek miatt a telepítendő rendszerek mára milliókkal ez elnyerhető keretösszeg fölé csúsztak.

Csak hát, mivel ez nem egy atlétikai stadion, csak 43 ezer, jellemzően kis jövedelmű család reménye arra, hogy talán könnyebbek lehetnek a rezsiterhei, itt biztosra vehetően nincs keretösszeg-emelés.

Ugyanennek a pályázatnak a második fordulóját egyszer meghirdették ez év őszére, majd elhalasztották jövő tavaszra, majd hirtelen mégis visszahozták ez év őszére, és most újfent elhalasztották.

Még jó, hogy a kormány a helyén van.

Szakmai egyeztetés, a nyilvánosság és a párbeszéd hiánya

Hónapok óta figyelemmel kísérem, ami történik ezen a téren. Nem meglepő, hogy a sok kapkodó döntést nem előzte meg semmilyen szakmai egyeztetés. Több alkalommal, több fordulat kapcsán mindig megkérdeztem, hogy volt-e szakmai egyeztetés, és a válasz mindig az volt, hogy nem. A legjobb esetben is csak annyi, hogy majd, talán leülnek, később, valamikor, valakikkel.

Én magam is, bármikor próbáltam kapcsolatba lépni a kiíró féllel, hogy az olvasók számára tájékoztatást tudjak adni, kérdéseket feltenni, kemény falba ütköztem.

Az állami tisztségviselők nemhogy nem állnak szóba a nyilvánossággal (ezen keresztül az állampolgárokkal), hanem egyenesen elérhetetlenek.

Az úgynevezett sajtókapcsolati e-mail, telefon csupán azért van, hogy azon keresztül küldözgethesse az ember az üzeneteit az internet legsötétebb fekete lyukába. Ha pedig telefonon keresztül próbálom elérni a sajtóst, a portás azt sem tudja, hogy van ilyen a minisztériumnál, nyilván már nem keresi senki telefonon.

Majd amikor odakapcsol nagy nehezen, a sajtós semmit sem tud. Nem tudja, ki az, aki a minisztériumban ezzel foglalkozik.

Megígéri, hogy másnapra kideríti. Másnapi hívásomra ingerülten válaszol, hogy fogalma sincsen (gyanítom, tudja egyébként, csak nem szabad megmondania), majd ezek után soha többet nem elérhető a számomra. Nyilván kérdéseimmel provokáltam.

Mindez azért fontos, mert más esetben, tulajdonképpen minden esetben így kommunikál Orbán állama a sajtóval. És így bánik a szakmai szervezetekkel.

Apparátcsik, aki nem tud semmi, most

Az egyeztetések hiánya a döntések megalapozottságát gyengíti és vezet az előző pontban ismertetett kapkodáshoz, a sajtó ignorálása pedig információhiányhoz vezet, ami egyenes táptalaja a leghajmeresztőbb találgatásoknak (szép számmal olvasok is ilyeneket a kérdéssel foglalkozó facebook-csoportokban).

A terv minden józan számításnak ellentmond

De hát ezt is megszoktuk. Amikor betiltották a villanyoszlopokra erősített hirdetéseket, kivárták, hogy csődbe menjen a cég, majd hirtelen engedélyezték, amikor egyik napról a másikra tiltották be a játékgépeket (amit én mondjuk nem bántam), de amint akadtak jó elvtársak, a kaszinókban hirtelen újra engedélyezték, vagy amikor Simicska Lajos hirdetőoszlopait csak azért kezdte el Tarlós eltávolíttatni, mert érdekes módon pont akkor hoztak egy új szabályozást, amikor az ország ura összeveszett korábbi barátjával, akkor itt nincs jogbiztonság. És ha ilyen esetek szép számmal már eddig is megtörténtek, akkor

okkal gondolhatunk arra, hogy valaki(k)nek fáj a foga a busásan jövedelmező napelemes piacra.

Más okot nem látok ugyanis. A szakma hozzáértő vezetői és résztvevői szerint előfordulhat ugyan, hogy bizonyos területeken technikailag nem hozzáférhető a betáplálás, de országos szinten ez a probléma egyelőre nem áll fenn. Eddig is egyedileg vizsgálták ki az igényeket, ennek a gyakorlatnak a leállítását semmi sem indokolja.

Persze tudjuk, hogy az elmaradt karbantartások és fejlesztések miatt a hazai elektromos hálózaton bőven van mit fejleszteni, de futná talán megtámogatni az ágazatot. Vagy hát hogy is van ez? Nem éppen arról van szó, hogy az olcsón megtermelt hazai áramot közel világpiaci áron értékesítő szolgáltatóktól extra adót vár az állam? Mi lenne, ha otthagyná az adó egy részét a hálózatot üzemeltető cégeknél, hogy ugyan már, fejlesszenek egy kicsit, így talán mindenhol biztonsággal elérhető a napelemes betáplálás a rendszerbe. Ami, már ma is 3400 mW volt idén csak az első félévben.

Mindenesetre, bármi is jelenjen meg a közlönyben, egy biztos: Magyarország ezen a területen is szembe menetel a világgal. S hogy a Közlöny miért jött ki időre? Nyilván még diktálja az, aki diktálni szokott mifelénk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Csepeli György: Hasonló a helyzet 1956 őszéhez, amikor Rákosi már megbukott, Gerő Ernő fenyegetődzött, miközben a velük szemben álló Nagy Imre csillaga emelkedőben volt
A professzor szerint a megfélemlítés kis falvakban működhet, de a városokban nem ér célt. A politikai ügyek mögött szerinte más cél is lehet.


Csepeli György szociálpszichológus a Népszavának adott interjúban arról beszélt, hogy

a megfélemlítés csak korlátozottan lehet eredményes.

Úgy véli, ez leginkább kis településeken hatásos, ott, ahol az emberek közvetlen megélhetése kerülhet veszélybe, de a városokban szerinte nem működik.

A szakember szerint a hatalom különféle közvetett eszközökkel élhet. Példaként említette Molnár Áron színész esetét, akinek a közösségi médiás tevékenysége alapján küldött felszólítást a NAV.

Csepeli szerint azok is fenyegetve érezhetik magukat, akik állami, önkormányzati vagy egyházi intézményekben dolgoznak.

A civil szervezeteket és az önkormányzatokat pénzmegvonással lehet befolyásolni, de a rendőrség és az ügyészség is szerepet kaphat, ahogyan azt a Magyar Péter és Dobrev Klára ellen indult ügyek is mutatják. Csepeli úgy látja, a már ismert megfélemlítési módszerek gyakoribbá válhatnak, mert enélkül a hatalom attól tarthatna, hogy gyengének látszik.

Szerinte a fenyegetések célja elsősorban az, hogy a kormány hívei úgy érezzék, a hatalom kézben tartja az irányítást.

Úgy fogalmazott: „Hasonló a helyzet 1956 őszéhez, amikor Rákosi Mátyás már megbukott, Gerő Ernő fenyegetődzött, miközben a velük szemben álló Nagy Imre csillaga emelkedőben volt.”

A Szőlő utcai javítóintézet ügye kapcsán kilátásba helyezett „megtorlás” sem egy átgondolt stratégia része – véli Csepeli –, inkább a kormánypárti szavazóknak szóló üzenet.

A Szuverenitásvédelmi Hivatalt nem tartja hatékony eszköznek.

A professzor szerint a fenyegetés akkor ér célt, ha azt, akit meg akarnak félemlíteni, valóban el is éri.

A Budapest és Pécs Pride példája alapján úgy látja, ezek a fenyegetések hatástalanok maradtak,

és ezt a sajtó és a közösségi média is egyértelművé tette azok számára, akik nem voltak jelen.

Csepeli úgy gondolja, hogy a 2026-os választások közeledtével bizonytalan hatósági vezetők inkább kivárnak. Ez viszont növeli azok kockázatát, akik ellenállnak.

A professzor korábban arról is beszélt, hogy „a tudatlan tömeg hiszékeny, a bolondok hajóján a konteó olyan, mint baktériumnak a húsleves.”

Akkor azt mondta, az iskolarendszer jelenleg nem készít fel a hamis állítások felismerésére.

via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Varga Judit visszatérésének lebegtetése arra jó, hogy provokálják Magyar Pétert
Az elemző nem tartja valószínűnek, hogy tényleg politikai pozícióba is helyeznék a kegyelmi botrányba belebukott volt igazságügyi minisztert, mert annak nagy kockázatai lennének a Fideszre nézve is, amely ráadásul ismét a gyermekvédelmi ügyekkel küzd.


Gulyás Gergely a jövő héten találkozik Varga Judittal, hogy személyesen kérdezze meg tőle, mit gondol a visszatéréséről. A miniszter ezt a Kormányinfón árulta el. A Fideszben egyre többen beszélnek arról, hogy terveik vannak a kegyelmi botrányba belebukott volt igazságügyi miniszterrel, akiről Orbán Viktor a nyáron azt mondta, ritkán bukkan fel olyan született tehetség, mint ő, és 4-8 év múlva képes lett volna az országot vezetni. „Juditban miniszterelnöki képességek voltak” - fogalmazott a kormányfő. Magyar Péter Varga Judit esetleges visszatérésének hírére úgy reagált, nincs beleszólása abba, hogy „a Fidesz kivel, milyen felállásban akarja elveszíteni a választást jövőre”, de azt tudja, hogy „Varga pontosan érzi, mi a három gyermekünk érdeke”.

Miért próbálja a Fidesz visszahozni Varga Juditot, kockáztatva azt, hogy újra reflektorfénybe kerül a kegyelmi botrány? És mennyit árthattak a pártnak az elmúlt hetek gyermekvédelemmel kapcsolatos botrányai: a bizonyíték nélküli Zsolti bácsizás, és a Szőlő utcai javítóintézet volt igazgatójával kapcsolatos rengeteg megválaszolatlan kérdés? Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk.

– Mennyi az esélye Varga Judit visszatérésének?

– Most úgy érzem, hogy inkább nem merik meglépni, mint igen, de provokációnak simán jó. Ugyanis abban a pillanatban, ahogy Varga komoly politikai szereplővé válna, olyan kérdéseket tenne fel neki a magyar nyilvánosság, amelyek Magyar Pétertől függetlenül a kormány számára kellemetlenek. Mi van a végrehajtókkal, a végrehajtói kamara maffiaszerű működésével? Hogyan adtak át döntéseket az államtitkárnak, és milyen módon vettek részt benne? Mi a helyzet a Pegazus-szoftverrel, a lehallgatott magánemberekkel szembeni állami jogsértéssel? És ott van a kegyelmi ügy maga: miért írta alá? Ezeket a kérdéseket a Fidesznek nem érdeke kinyitni.

– Az miért érdeke, hogy Varga Juditról, mint visszatérőről beszéljenek?

– Arra jó, hogy provokálják Magyar Pétert ezzel a dologgal: a volt felesége hiteles állításokat tehet Magyar Péter személyiségével kapcsolatban.

Varga, még ha nem is kerül vissza semmilyen pozícióba sem, jelenlétével tud Magyar Péterről beszélni.

Ha visszalépne egy hivatalos politikai pozícióba, akkor újságírók fogják kérdezni nap mint nap.

– A minden bizonyítékot nélkülöző „Zsolti bácsi” történet talán kezd elcsendesedni, de magának a Szőlő utcai ügynek is sok tisztázatlan pontja van. Sokat veszíthet ezzel a Fidesz?

– Ez a téma a magyar társadalom számára elfogadhatatlan, függetlenül attól, hogy jobbról vagy balról nézik: a gyermekekkel szembeni szexuális abúzust a legtöbben nagyon egyértelműen elítélik. Ha ez egy állami intézményrendszerhez kötődhet, ahol az állam felelős a gyerekekért, és esetleg kormányzati politikusokhoz is, az a kormány számára felmérhetetlenül veszélyes. Láttuk a parlamentben, hogy Semjén Zsolt azért állt fel, mert Simicskó István a Fidesz és a KDNP nevében nem védte meg eléggé őt. A kormánypártiak igyekeznek a lehető legtávolabbra tolni maguktól az ügyet; később olyan radikális nyilatkozatok is elhangzottak, amelyekkel igyekeztek maximális távolságot tartani: halálbüntetésről, négyrét vágásról, kasztrálásról beszéltek.

Ennek a gyermekvédelmi ügynek valószínűleg jóval nagyobb a látenciája: nem tudjuk, ki mikor áll elő új tanúval vagy információval.

Ez az ügy nem egy egyszerűen lezárható történet, bármikor egy új információ újra aktualitást adhat neki.

– Múlt vasárnap megszólalt a Kossuth téri tüntetésen Látó János is, de semmi konkrétumot nem mondott az üggyel kapcsolatban.

– Látó János szerepe egyelőre mellékszál, ha fontos elemként került is be a képbe. A lényeg az, mennyire áttekinthető a gyermekvédelmi intézményrendszer. Amíg nem átlátható, addig a kormánypártiaknak nincs olyan pozíciójuk, amiből hitelesen tudnák cáfolni az ellenzék vádjait.

Ha az ellenzék hitelesen mondhatja, hogy a gyermekvédelem nincs biztonságos kezekben, akkor abból sok igaztalan pletyka és vád is elindulhat.

Miközben mindezeket tények is erősítik: tudható, hogy az intézményrendszerből egyes államilag gondozott lányok később, az intézményen belülről szervezett prostitúcióban végezték.

– A héten Jámbor András megpróbálta megemeltetni a napi 1500 forintos fejkvótát, amit a gyermekotthonokban élő gyerekek étkeztetésére forditanak, 4500 forintra. A fideszes képviselők nem szóltak hozzá, hanem leszavazták az egészet. Később a kormánypárt saját ötletként hozta vissza.

– Igen, másnap be is hozták a saját javaslatukat...

– De addig az erről készített 23 perces videó egy nap alatt hatalmas nézettséget ért el.

– A Fidesz sosem fogad el ellenzéki javaslatokat, nehogy az ellenzék kampányolhasson velük. A kormánypárt eddig sem engedett az ellenzéknek olyan ügyet, amivel az ellenzék kampányolhatna. Inkább ők viszik át a javaslatot, csak az úgy lassabb, hiszen reaktív. Azonban ebben az ügyben korábban, Magyar Péter megerősödése óta bármikor léphettek volna, hiszen látható probléma volt.

Az emberek számára sokkal érzékenyebb a gyermekbántalmazás kérdése, mint például egy késés a közlekedésben,

és erre lett volna a kormánypártnak több, mint egy éve, hogy változtasson a helyzeten.

– A Tisza Párt mintha távolabb tartaná magát a témától...

– Igen, mert van saját témája. Viszont lehalkította ez a téma egy időre „a Tisza adót akar emelni” kampányt, ami jót tesz nekik.

– Két hete Závecz Tibor azt mondta, október 23 körül láthatunk méréseket arról, kitől mit vitt, vagy mit hozott például a Zsolti bácsi ügy.

– Az aktuális mérések persze érdekelnek minket, elemzőket, de az embereket talán kevésbé. Sokkal inkább az számít, hogy október 23-án ki hány embert visz az utcára. Az lesz a mennyiségi verseny: Magyar Péter rendezvényein hányan vannak, és Orbán Viktor rendezvényein hányan.

– Orbán Viktornak most nincs szerencséje október 23-ával: az Európai Tanács ülése miatt fél napot nem lesz itt. Ez hátrány lehet?

– Az a fél-, vagy egy óra számít, amikor ő beszél, és az valószínűleg belefér a napba. De a legfontosabb most tényleg az lesz, hogy ki milyen mennyiségben tudja a sajátjait az utcára vinni, hogy ezzel megmutassa az erejét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Göd-ÉRT Egyesület: Azt tapasztaltuk, hogy szimbiotikussá vált a hatóság és az akkugyár viszonya
Nem a gyár létezésével van gond, hanem azzal, hogy a hatóságok nagyon engedékenyek voltak a működésével kapcsolatban - mondja Szegedi Ákos, a civil szervezet elnöke, amely pert nyert a gödi akkumlátorgyár ellen. A gyárnak szerintük most le kell állnia.


A gödi Samsung SDI gyár környezethasználati engedélyének visszavonásáért régóta küzdenek a civilek. Szerintük a kormányhivatal az engedély 2023-as kiadásakor nem vette figyelembe az üzem évek óta fennálló zajszennyezését, és rendkívül megengedő volt a levegő- és vízszennyezéssel, valamint a gyártás során keletkező akkumulátor-hulladékkal kapcsolatban is. A bíróság azonban nem emiatt, hanem azért vonta vissza az engedélyt, mert azt a kormányhivatal a per alatt háromszor is módosította, megemelve az üzem gyártókapacitását, engedélyezve újabb zaj- és légszennyező források beépítését, valamint azt, hogy többet használjanak a magzatkárosító NMP oldószerből.

Tavaly áprilisban egyszer már a bíróság úgy döntött, hogy a végleges ítéletig fel kell függeszteni a környezethasználati engedélyt, de azt a kormányhivatal úgy értelmezte, elég csökkenteni a termelést. A civilek szerint ilyen "trükközésre" most nincs lehetőség, a gödi gyárnak teljesen le kell állítania a gyártást. Egy új engedély megszerzése pedig három hónapba is telhet. Hogy addig mi történik, és hogyan állt elő ez a helyzet, arról Szegedi Ákossal, a Göd-ÉRT Egyesület elnökével beszélgettünk.

– Jogerős végzés született arról, hogy ennek az üzemnek nincs környezethasználati engedélye. Ma reggel működött a gödi gyár?

– A hangok alapján csendben volt a gyár. A procedúrának van még néhány napos kifutása: a kézhezvételtől számítva kell a gyárnak megfelelnie ennek az úgymond „nem működésnek”. Itt még van némi tér arra, hogy egy darabig működtessék a gyárat, mert a jogerős végzés az, ami számít.

– Tehát október végére kiderül, hogy a gödi gyár eleget tesz-e az ítéletnek, vagy sem. De még itt van még a Kúria, mint utolsó lehetőség...

– A Kúriánál már csak súlyos eljárási hibákra hivatkozhat a gyár. Amennyire tudom,

a Kúria felülvizsgálatának nincs halasztó hatálya.

Ez az ítélet is azon alapult, hogy kormányhivatali szinten mennyire voltak megfelelőek az eljárásjogi lépések. Itt eljárásjogi problémák voltak az összesen négy határozattal, és ez alapján hozta meg a törvényszék azt a döntést, hogy ilyenkor az összes így kiadott engedély semmissé válik.

– Ez most teljes csendet és tétlenséget jelent a gyár számára, ha az ítélet hatályba lép?

– Igen. Gyártó tevékenységet nem folytathat. Sarkítva: az üzemi konyha működhet, a bérszámfejtési papírokat kiadhatják a kollégáknak, de üzemi, gyártási tevékenységet nem végezhet a gyár.

– Ha betartják az ítéletet, akkor sok dolgozót el is fognak bocsátani, nem?

– Úgy gondoljuk, a dolgozók érdeke is az, hogy törvényesen működő gyárban dolgozzanak. Ez a per most a környezethasználati engedélyről szólt, de a Samsungnak súlyos munkaügyi bírságai voltak; legutóbb, 100 milliós, maximális összegű bírságot szabott ki a munkaügyi hatóság.

Úgy látjuk, ez a terület sincs rendben: a gyár rengeteg bírságot kapott, és nemcsak munkaügyi, hanem korábban építésügyi és katasztrófavédelmi bírságokat is.

Mi a működési engedélyt támadtuk, de ezekből látszik, hogy a dolgozók munkakörülménye, élete és egészsége sincsen feltétlenül biztonságban.

– Kérem, foglalja össze: miben lóg ki a többi hazai akkumulátorgyár közül a Samsung gödi működése?

– Visszakanyarodnék az előzményekhez. Egyesületünk úgy indította az egészet, hogy a legjobban érzékelhető probléma a zajszennyezés volt. Folyamatosan érkeztek a zajpanaszok az érintett lakosoktól, az életminőségük jelentősen romlott. Ezt a kormányhivatal nem kezelte megfelelően, sőt egyáltalán nem kezelte, a Samsung sem. Bizonyos időszakokban a kormányhivatal mért ugyan zajszennyezést, de akkor az egyesületünk figyelemmel kísérte a működést, és a jegyzőkönyvek mérési eredményeiből egyértelmű volt, hogy abban az időszakban a gyár nem működött üzemszerűen. Emellett a levegőbe kerülő anyagokról sincs transzparens, lakosság felé történő tájékoztatás. Rengeteg csőtörés történik, a veszélyes hulladékok elhelyezésével kapcsolatban is gondok vannak. Több mint öt éve húzódik ez az egész. A gyárnak muszáj volt környezethasználati engedélyt kérnie, ezt támadta az egyesületünk, és kiderült: a gyár így nem működtethető.

Nem a gyár létezésével van gond, hanem azzal, hogy a hatóságok nagyon engedékenyek voltak a működésével kapcsolatban.

A sok bírság – munkaügyi, építésügyi, katasztrófavédelmi –, azt mutatja, hogy a gyár csak „lekövette”, amit a hatóságok megköveteltek. Tudja, milyen lépéseket kellene megtennie, de mindig megvárja a hatósági lépéseket, és csak azok nyomására teszi meg, amiről tudja, hogy eleve meg kellene tennie. Tudna szabályszerű működést produkálni. Bár az, hogy ezt a veszélyes üzemet közvetlenül a lakóövezet mellett húzták fel, nemcsak a zaj miatt problémás, hanem ellentétes az Európai Unió katasztrófavédelmi irányelvével is. Ez ugyanis hangsúlyozza a lakóházaktól való biztonságos távolságot ilyen üzemek építése esetén. Nem véletlen, hogy nincsenek kijelölve a gödi gyár veszélyességi övezetei, pedig ez törvényi előírás, hiszen nyilvánvalóvá válna, hogy milyen sok ingatlant és lakost érintene egy esetleges baleset. Ami sajnos nem zárható ki, tekintve a Samsung SDI hatóság által is szankcionált számos iparbiztonsági és tűzvédelmi mulasztását.

– Kevesebb zajszinttel és kevesebb környezetterheléssel?

– Igen. Ehhez megvan a technológia. Például a zaj esetében: amikor vasútvonalat építenek, kötelező zajvédő falat emelni. Egy gyárnál sem lenne nagy kihívás ilyen lépéseket megtenni, mégsem tették meg. Régóta alkalmazható megoldások vannak, amelyekkel elkerülhető lett volna ennyi szabálysértés és probléma.

– A Samsung nyilván a profitot maximalizálja; amit nem kell, nem tesz meg. Az állami hatóságok viszont azért vannak, hogy betartassák a szabályokat. Hol hibázott a rendszer? Ráadásul, ha a Samsung így járt, lehet, hogy valaki felé kártérítési igényt is benyújthat.

– Azt tapasztaltuk, hogy szimbiotikussá vált a hatóság és a gyár viszonya. A per is így állt össze: egyesületünk volt a felperes, az alperes a kormányhivatal, amely az engedélyt adta, és mellé a Samsung becsatlakozott mint alperesi érdekelt. Ez a jogi kifejezés jól mutatja, hogy

a gyár és a hatóság kvázi együttműködött.

Úgy gondolom, a hatóság eléggé engedékeny volt a gyárral szemben.

– Amikor a gyár megépítése szóba került, végigment-e a folyamat az előírt úton? Volt-e lakossági tájékoztatás, környezeti vagy hatástanulmány, együttműködés civil szervezetekkel?

– Az indulás egy a város számára „nem ismert” szituáció volt: a korábbi, Markó József polgármester vezette testület opcióként felajánlott egy beruházási lehetőséget, ami „adta magát” a Samsung számára. A beruházás itt valósult meg. Adott volt az infrastruktúra alapja is: korábban katódgyár, majd képcsöves tévék gyártása zajlott itt.

A gödi lakosságot kész tények elé állították;

az akkori önkormányzati vezetésnek ez nem volt meglepő, hiszen ők hívták be a gyárat. Közmeghallgatások, lakossági fórumok az indulásnál nem voltak; csupán bejelentették, hogy a magyar kormány támogatja a beruházás megvalósítását.

– Végeztek-e számítást arról, hogy a gyár közvetlen közelében lévő ingatlanok értéke mennyivel csökkent?

– Annyira ellehetetlenültek a lakhatási körülmények, hogy ez a környék egyértelműen negatívan érintődött. Sokan láttak benne lehetőséget: a növekedés nagy munkaerőbeáramlást hoz, ezért sokan eladták az ingatlanjukat az induláskor. Mások olcsón megvették ezeket, majd tömegszállásnak adták ki. Hirtelen nagyon sok külföldi vendégmunkás jelent meg, nehéz körülmények közé kerülve. Az érintett ingatlanok értéke biztosan leértékelődött.

– Ráadásul duplán: egyik oldalon a zajos gyár, a másikon a szomszédság, családos övezet helyett tömegszállásokkal. Van erről számszerű adat? Négyzetméterár, bármilyen számítás?

– Mi nem végeztünk ilyen számításokat. Tudjuk, hogy vannak, akik polgári pereket indítottak az ingatlanjuk leértékelődése miatt a gyárral szemben. Konkrét lakosokról nincs információnk, csak annyi, hogy folynak ilyen perek.

– Ezek szerint arra sem tud konkrét választ adni, hogy ha mindent szükséges változtatást végrehajt a gyár, és csendesebben, biztonságosabban újraindul a termelés, mennyivel lehet visszaemelni az ingatlanok értékét.

– Ez függ attól is, mennyire fut fel a termelés, mekkora a kereslet a gyár termékeire; az akkumulátorgyártás konjunkturális. A nyilvánossá vált adatok alapján a gyár termelése súlyosan visszaesett, így a munkaerőigény is csökkent. De azok a házak, amelyeket erre a célra megvettek és átalakítottak, attól még nem fognak minőségben javulni, ha az ideiglenesen ott lakó munkavállalók elmennek. Még nagyobb probléma, hogy

a gyár néhány száz méteres körzetében is igényesen kialakított ingatlanok, gyönyörű kertes házak találhatók, amelyekből látni-hallanni a Samsungot,

így nagyon sok tulajdonos kényszerül döntéshelyzetbe: váljon meg szeretett, korábban értékes otthonától, vagy éljen a veszélyek közepette.

– Ha jól tudom, a Samsung mindettől függetlenül bővíteni is akarja a gyárát.

– Az engedély, mielőtt kimondták, hogy a működést le kell állítani, a bővítésre nem terjed ki; az az engedély a termelésről szól. Nagy terület van a Samsung birtokában, és az építkezés folyamatosan zajlik.

– Az új építkezésnél az engedélyezéssel kapcsolatban most már van rálátásuk? Tanultak-e a hatóságok a korábbi hibákból?

– A hivatalok és a kormányhivatal részéről nincs meg a transzparencia. Nem szabadna gondot okoznia annak, ha egy egyesület vagy magánszemély adatot kér, hogy megadják a nyilvánosan elérhető információt. Azt látjuk, hogy a gyár növekszik, új részegységek épülnek. Az ezekkel kapcsolatos engedélyeket az építésügyi hatóságtól próbáljuk beszerezni, ami a kormányhivatalon belül másik hatóság, és erről is nagyon nehezen kapunk információt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Szegő János: Nem a semmiből jött ez a Nobel-díj, ez fontos pillanat lehet Krasznahorkai olvasóinak is
A Magvető Kiadó szerkesztőjét dolgozott együtt Krasznahorkai Lászlóval a könyvein. Elmondta, mit gondol a Nobel-díjról, és segített elhelyezni az író műveit a világirodalom térképén.


Amikor bejelentették Kraszahorkai László irodalmi Nobel-díját, az olvasó közönségnek az a része, aki figyelemmel kíséri nemcsak a szerző munkásságát, de az irodalmi közéletet is, valójában nagyon nem lepődött meg. Krasznahorkai következetesen építkező életművéről már egy jó ideje a világ nagyjai a legfelső elismerés hangján beszélnek. Az pedig, hogy olyan alkotótárssal dolgozott együtt, mint Tarr Béla, még inkább ismertté tette nem éppen könnyen kimondható nevét a világ sok részén.

Szegő Jánost, a Magvető Kiadó szerkesztőjét ma rengetegen keresték. Krasznahorkai László munkatársát mi is jó hosszan próbáltuk elérni, míg végül ezen a zsúfolt napon éppen a két és féljéves kisfiával közös programja között tudott ránk időt szakítani, így a beszélgetés érthető okokból, kicsit rövidebb lett a tervezettnél.

– Azt szokták mondani, hogy a díjakat adják. Nyilván nagyon sok tehetséges, remek író van a világon, de az is igaz, hogy Krasznahorkai László neve már régóta felmerül ilyenkor az év vége felé, amikor a Nobel-díjra esélyeseket veszik számba. Mi az, ami miatt most mégis őt választhatták?

– Néhány svéd akadémikust leszámítva senki nem tudja biztosan megmondani. Ha tippelnem kellene, talán a világ meglehetősen nyomasztó jelenlegi állapota lehet ez az ok:

ez az a próza, amely immár negyven éve érzékenyen rezonál a válság különböző tüneteire.

Most ezzel a díjjal az életmű szerzőjét is kitüntették. Ennek a középpontjában a romlás, a világállapot leírása áll, számos kontextussal: a politikától és a hatalom természetétől az ökológiáig. Ez válhatott mára olyan általános tapasztalattá, ami világszerte foglalkoztat mindenkit.

– Azt is tudjuk, hogy ahhoz, hogy valakire felfigyeljenek azok, akik ezeket a díjakat odaítélik, kell az is, hogy a művek ismertek legyenek a világ különböző részein. Mennyit kellett ezért tenni? Hány nyelven ismerhetők jelenleg ezek a művek, és mikor figyelt fel rá igazán a világ? Nyilván sokat tett hozzá a Tarr Bélával való közös munka is, mert Tarr filmjeit a világszerte ismerik.

– A ’90-es évektől kezdődött. Krasznahorkai a német, majd az angol nyelvű fordításainak köszönhetően vált megkerülhetetlen szerzővé. Susan Sontag már a ’90-es években nagyon fontos világirodalmi szerzőnek minősítette, és talán Hermann Melville-hez, illetve Gogolhoz hasonlította ezt a „karneváli” művészetet. A ’90-es évektől kezdve nemcsak a legnagyobb nyelvekre, tehát nemcsak angolra, franciára, németre fordítják, hanem a kisebbekre is. Több tucat fordító dolgozik azon, hogy a legújabb és a régebbi művei egyaránt elérhetők legyenek.

Az egész világ számára talált egy általános témát, és olyan nyelven írta meg, amely bár nehezen fordítható a hosszú mondatok miatt, mégis könnyen követhető, ha a fordító ráérez a logikájára.

Nagyon fontos az az alázat, amellyel Krasznahorkai segíti a fordítóit és a szerkesztőit – engem is –, figyelve mások munkájára. Ez érhetett most be ebben a díjban. Ráadásul az elmúlt években több rangos elismerést is kapott, tehát nem a semmiből jött ez a Nobel-díj, mint Kertész esetében.

„Az apokaliszis magyar mestere”

Krasznahorkai László (Gyula, 1954) a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb hatású alakja, akinek művei világszerte elismertek. A Sátántangó szerzője Tarr Béla filmjeinek állandó alkotótársa, prózája sűrű, apokaliptikus és filozofikus. 2025-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat, „a művészet erejét az apokaliptikus terror közepette megmutató látomásos műveiért”.

Pályája során számos rangos díjat kapott:

Kossuth-díj, Nemzetközi Man Booker-díj, National Book Award, Prix Formentor. Műveit többek között Allen Ginsberg és Susan Sontag méltatták, utóbbi „az apokalipszis magyar mesterének” nevezte.

Életét Európa és Ázsia között ingázva éli, hosszabb időt töltött Japánban, Kínában, Németországban. Regényei – mint Az ellenállás melankóliája, Háború és háború, Seiobo járt odalent – a világirodalom szerves részévé váltak.

Legutóbbi műve, a Zsömle odavan (2024), tovább mélyíti azt a nyelvi és gondolati univerzumot, amelyet Krasznahorkai az elmúlt évtizedekben felépített.

– Poszler György annak idején, amikor a világirodalmat próbálta definiálni, azt mondta: az ő ebédlőjében van egy könyvespolc, azon a világirodalom elfér. Ezen kívül még van sok jó könyv, de a világirodalom nem olyan hatalmas. Gondolom, nem a Nobel-díj tesz valakit a világirodalom részévé.

– A „világirodalom” egy különleges kategória, Goethe alkotta meg. Van egy leíró jellege: a rengeteg könyv, amit nem tudunk elolvasni, és van egy minőségi jelentése is: azoknak a műveknek az „elit klubja”, amelyek valami lényegeset rögzítenek a létezésünkről, univerzálisan fontos állításokat fogalmaznak meg.

Krasznahorkai könyvei ezt teszik a kezdetektől:

a kelet-magyarországi művektől a Sátántangótól és Az ellenállás melankóliájától egészen a későbbi, más tereken játszódó könyvekig olyan témákat ír meg, amelyekre az egész világ rezonál.

– Innen hogyan tovább? Egyáltalán: számít-e egy írónak, ha ilyen díjat kap?

– Én nem kaptam soha Nobel-díjat, de gyanítom, hogy hatással van az emberre. A szó pozitív értelmében akár meg is zavarhatja. Ugyanakkor ő már sok díjat kapott, és sok olvasó érezheti most visszaigazolva magát, így ez fontos pillanat lehet Krasznahorkai olvasóinak is, és mások is még jobban megismerhetik a szerzőt. Remélem, folytatni tudja ezt a csodálatosan építkező, bővülő életművet, amelynek új kötetét novemberben a magyar olvasók is kézbe vehetik.

– Mi is ez a könyv?

– Egy regény lesz, címe: A magyar nemzet biztonsága. Egy különleges barátság regénye, napjaink Magyarországán játszódik, szatirikus mű, és kicsit a Zsömle odavan világát idézi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk