Szinte sztárként imádták a századforduló leghíresebb médiumát
Piper egy New Hampshire-i településen született 1957-ben, Leonora Evelina Simonds néven. Szülei szerint már gyermekkorában rendelkezett különleges képességekkel. Amikor nyolc éves volt, egy hang azt suttogta a fülébe, hogy „Sara néni nem halott, hanem itt van”, ő pedig elmondta ezt az édesanyjának. Pár nappal később derült ki, hogy Sara nagynéni akkor halt meg.
A nő 22 évesen hozzáment William Piper bostoni boltoshoz, és Beacon Hill városrészben telepedett le. Egy fia és két lánya született gyorsan egymás után. A fia kisgyermekként meghalt. Idősebbik lánya Alta Laurette – róla és állítólagos látnoki képességeiről még lesz szó –, a fiatalabbik Minerva Leonora volt.
Mi vezette a paranormális jelenségek irányába az asszonyt? Hogyan lett médium? Egy régi, gyermekkori balesetből adódóan időről időre fájdalom gyötörte, erre keresett gyógyírt. Miután Mrs. Piper meglátogatott egy idős vak férfi, aki azt állította, kapcsolatba tud lépni a szellemekkel, amelyek a támogatják a gyógyulását, a nő hangokat hallott és transzba esett. Sőt, egy másik résztvevő számára túlvilági üzenetet is közvetített.
Az asszony túlvilági vezetője egy bizonyos Dr. Phinuit lett. Szeánszokat is tartott. Így jutott el hozzá William James filozófus. A férfi érdeklődött a spiritualizmus iránt, testközelből tanulmányozta, részt is vett ilyen üléseken.
Személyesen járt Mrs. Pipernél, de küldött a nő alkalmaira álnéven bejelentkező kutatókat is, hogy rájöjjenek a titkára. Többen is arról számoltak be, hogy Mrs. Piper olyan bizalmas információkat mondott nekik, amit korábban nem tudhatott róluk. Ezeket a próbákat kiállta.
Nem James volt az egyetlen, aki tanulmányozni kívánta Mrs. Pipert. Richard Hodgson egyenesen le akarta leplezni. A férfi az Angol Pszichológiai Kutatóintézet alapítójaként és szkeptikusként elszántan küzdött a médiumok ellen, csalónak nevezte őket.
Egészen addig, amíg 1887-ben találkozott Mrs. Piperrel.
A nő szeánszai után meg volt róla győződve, hogy Mrs. Piper valóban paranormális képességekkel rendelkezik, és transzállapotban túlvilági üzeneteket közvetít az élők számára. Richard Hodgson annyira az asszony hatása alá került, hogy úgy vélte, képességeivel azt is bizonyítja, hogy létezik élet a halál után.
1889-ben Hodgson Angliába utazott Mrs. Piperrel, ahol újabb próbatétel elé állította. Egyrészt távszeánszokat rendezett. Ez azt jelenti, hogy az alkalomra nem az jött, akivel kapcsolatban információt kértek, hanem helyette valaki más. Erre azért volt szükség, hogy ne lehessen a médiumot azzal vádolni, hogy előzetesen találkozott az alanyával, és kiküszöböljék annak lehetőségét, hogy valamilyen módon bármilyen információt megtudhasson a médium a résztvevőkről. Hodgson egyébként gondosan feljegyezett mindent ezekről a szeánszokról.
Sokszor próbálkoztak Mrs. Piper leleplezésével, egy ismert kutató, Sir Oliver Lodge házában is tartottak szeánszokat, különleges óvintézkedések mellett. A nő holmiját átkutatták, ismerőse nem vett részt az ülésen, magándetektívek figyelték őt és a családját, Lodge házában új személyzet dolgozott, és a résztvevőket is véletlenszerűen választották ki.
Oliver Lodge-ot az döbbentette meg, hogy az ő egyik elhunyt rokona, Jerry bácsikája jelentkezett Mrs. Pipernél, és olyan régi családi történetek részleteiről számolt be, amelyeket a nő tényleg sehonnan nem tudhatott.
Mrs. Piper, a középszerű, szürke háziasszony kora, és a spiritulizmus sztárja lett. Több ezer oldalra rúg a róla szóló feljegyzések mennyisége. Persze a kritikusai sarlatánnak tartották, és a trükkjeiről is jelentek meg. Többen is leírták például, hogy nyitva volt a transzállapota alatt a nő szeme, hogy nem is került önkívületi állapotba.
Horace Howard Furness pedig úgy tette próbára, hogy az egyik ülés alkalmával egy másik résztvevőnek elmesélt ezt-azt magáról Mrs. Piper jelenlétében, de tőle hallótávolságra, és Mrs. Piper azokat a részleteket mondta el transzban, amelyeket a férfi korábban említett. A kritikusai arra is felhívták a figyelmet, hogy más mentalistákhoz hasonlóan
valószínűleg Mrs. Piper is képes volt úgymond olvasni az izmokból.
Az asszony lánya, Alta Piper is "rendelkezett paranormális képességekkel". 1915-ben hivatalos vot Sir Oliver Lodge lányának esküvőjére, és jegyet váltott a Lusitaniára. Azt állította, egy hang sugalmazta neki, hogy ne szálljon fel az óceánjáróra. A hajót 1915. május 7-én német tengeralattjáró süllyesztette ez az ír partok közelében...
