hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Bosszúvágyból és együttérzésből lett sorozatgyilkos: Pipás Pista, aki valójában nő volt

Már születési helye is baljós volt, mert Átokházán jött a világra, majd pénteken, 13-án hozták meg ellene a halálos ítéletet.

Link másolása

hirdetés

Kevesen tudták a szegedi tanyavilág rettegett gyilkosáról, Pipás Pistáról, hogy női mivolta elől menekülve vált férfivá.

A magyar 1920-as -30-as évek bővelkedtek súlyos bűnesetekben, elég csak a Léderer-Kodelka gyilkosságra vagy a tiszazúgi arzénos asszonyokra gondolni. Pipás Pistát, született Fődi Viktóriát, ha megpróbáljuk lefejteni történetéről a legendákat, vélhetően a saját szerencsétlen sorsa vezette oda, hogy segítsen asszonytársainak megszabadulni brutális férjeiktől, egyben beteljesítse bosszúját a férfinemmel szemben.

Számos sorozatgyilkosról derül ki utólag, hogy tetteihez valami szörnyű trauma vezette. Így volt ez az 1886-ban a Szeged melletti Átokházán (ma Ásotthalom) született Fődi Viktóriával is.

Bár életrajzi adatai meglehetősen ellentmondásosak, annyi biztos, hogy nyomorúságos körülmények között nőtt fel, írni-olvasni sem tanult meg, részeges apja rendszeresen verte a családot. A lányt alig tizenévesen cselédnek adták, és ugyancsak iszákos gazdája többször is megerőszakolta őt. Végül kenyéradója adta férjhez a kocsisához, özvegy Rieger Pálhoz, aki ugyanolyan durván bánt vele, mint bármelyik férfi eddigi életében. Viktória állítólag hat gyermeket szült, közülük csak egy lány maradt életben, őt is árvaházba adta. Amikor férje eltűnt az első világháborúban, napszámba ment dolgozni – férfiként, mert úgy gondolta, hogy könnyebben adnak neki munkát. Nem fogtak gyanút, mert az erős fizikumú nő rendkívüli munkabírásúnak bizonyult. Ekkor kezdődött Pipás Pista legendája. Az előélete körüli kételyeket csak növeli, hogy egyes források szerint halottnak mondott férje még az 1940-es éveket is megérte, és a gyilkos asszony pere idején újságíróknak azt mondta, hogy Fődi Viktória lusta, munkakerülő asszony volt, aki már együttélésük idején is keményen ivott, és ezért nem is bánta, hogy elhagyta őt…

Úgy beszéltek róla a tanyavilágban, mint a hajdani betyárokról. A pipázásra már cselédlány korában rászokott, és azt mondták, a helyi Kutyakaparó csárdában bármikor asztal alá itta a férfiakat.

hirdetés

De nemcsak a pohárral szégyenítette meg őket, hanem gyakran alaposan helyben is hagyta a neki nem tetszőket, kortársai úgy emlékeznek, hogy nemegyszer fél kézzel a földhöz teremtett egy-egy kocsmatölteléket. Aztán hamarosan ezeknél szörnyűbb tettekre is vetemedett.

Kétségtelen, hogy az ő „bérgyilkosságaira”, amelyeket ritkábban pénzzel, többnyire étellel-itallal fizettek ki, volt kereslet, hiszen a tanyavilágban nem volt ritka a hozzá hasonló sorsú nő. Az asszonyok annál is inkább egyre nehezebben viselték el dúvad férjeiket, mert a háború éveiben rájuk szakadt minden teher, és úgy érezték, több tiszteletet és jobb bánásmódot érdemelnek. Más eszközük pedig nemigen volt, hogy megszabaduljanak törvényes rabtartóiktól. Mivel korábban megesküdött, hogy bosszút áll minden részeges, brutális férfin, a férjeikre panaszkodó asszonyoknak felajánlotta segítségét. Tehát aligha volt nevezhető „hidegvérű bérgyilkosnak”.

Teltek az évek, és a környéken egyre több idősödő gazda lett öngyilkos.

A tanyavilág azonban kívül esett a hatóságok érdeklődésén, nem is keresték különösebben az öngyilkosságok okát, hiszen a szegénység, vagy a munkaképtelenné válás önmagában is lehet ok arra, hogy valaki ne akarjon tovább élni és a magasabb halandóságban sem volt semmi rendkívüli.

Végül 1932-ben a szegedi ügyészség kapott egy levelet, amelyben a névtelen bejelentő azt állította: az elhunytak nem önszántukból dobták el az életüket, hanem meggyilkolták őket. Szintén ez időtájt két járőröző csendőr egy családi veszekedésbe csöppent Szeged Alsóközpont egyik tanyáján. Itt, ahogy a korabeli Dél-Magyarország is megírta, egy Németh Veron nevű nő elmondta: „vadházastársától”, Vér Józseftől tudja: kilenc évvel korábban apósa, Dobák Antal volt átokházi lakos nem önakasztással elkövetett öngyilkosság következtében hunyt el, hanem „közvetlen hozzátartozói akasztották fel másokkal, 2 birkával és 100 liter borral felbérelve azokat.” . És jöttek az újabb névtelen levelek, amelyek már nemcsak gyilkosságokról, hanem tanyák felégetéséről is szóltak, bár ez utóbbiakra nem találtak konkrét bizonyítékot.

És rögtön meg is volt a gyanúsított Pipás Pista személyében. A két utolsó feltételezett áldozatot exhumálták és a boncolás kiderítette: ülő helyzetben fojtották meg őket, majd azt a látszatot keltették, hogy felakasztották magukat.

A félelmetes hírű Pipást végül az egyik áldozat özvegyének padlásán találták meg a csendőrök. Női mivoltára csak szegedi Csillabörtönben, a vizsgálati fogság idején derült fény, mert a férficellában nem volt hajlandó mosakodni, és rabtársai egy idő után nem tudták elviselni bűzét. A börtönorvos jelenlétében mégis csak megfürdették, így lepleződött le a gyilkos, akit előzőleg egykori férje nevén Rieger Pálként vettek nyilvántartásba.

Az 1933. januárjában tartott szegedi tárgyalás igazi „társasági és médiaesemény” lett. Akkora volt az érdeklődés, hogy a hallgatóságnak fönntartott, 150 koronás jegyeket azonnal elkapkodták.

A tárgyalást eredetileg egy kisebb teremben akarták megtartani, de a védelem kérésére mégis megnyitották a nagy esküdtszéki termet. Az ítélethirdetésről, amelyre január 13-án, pénteken került sor, így számolt be a Dél-Magyarország tudósítója: „Az esküdtszéki teremben ájulásig összezsúfolódott a hallgatóság, a folyosókon áttörhetetlen falanxot alkotott a tömeg.” Majd miután a vádlottak a teremben „leroskadtak a padra és magukba roskadva, némán várták az ítélethirdetést… a kívül rekedt tömeg megostromolni készült az ajtókat, a rendőrök csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudták visszaszorítani őket”.

A tárgyaláson két gyilkosság szerepelt a vádiratban, a már említett Dobák Antal, és az 1919-ben meghalt Börcsök István ügye. Mindmáig nem derült ki azonban hitelt érdemlően, hogy valójában hányan végezték így Pipás Pista kezétől, aki mellett összesen hat bűntársát állították bíróság elé. A „férfiruhás hóhérasszony” nem tagadta tetteit.

Rieger Pálnét alias Pipás Pistát halálra ítélték, Dobákné életfogytiglani fegyházat, Börcsökné 15 évet, cinkosaik pedig 2-től 15 évig terjedő börtönbüntetést kaptak. A három fő vádlott ítéletét a fellebbviteli bíróság is helyben hagyta három hónappal később. Ekkor a Pipás már csak a Börcsök-gyilkosságot ismerte be, majd kijelentette: „Nem érzem magam bűnösnek abban, amit rám tettek. Nekem abból hasznom nem volt.”

Az ügyre jellemző, hogy máig tartja magát az a tévhit, mely szerint Pipás Pistát kivégezték, még azzal is megspékelték a legendát, hogy azzal a kötéllel akasztották fel, amelyet ő használt gyilkosságaihoz.

Ez azonban nem igaz. Miután nem járt sikerrel ügyvédjének az a törekvése, hogy védencét elmebetegnek nyilvánítsák, kegyelmi kérvénnyel fordultak a Kúriához. A legfelsőbb bíróság azonban ezt szeptemberben elutasította. A tanyavilág réme mégis életben maradt, ugyanis még az év karácsonya előtt maga Horthy Miklós kegyelmezett meg neki. Mint azt Veszelka Attila a Pipás Pista, az átokházi tanyavilág hóhéra című könyvében idézi, a Szegedi Ítélőtábla iratai között szerepelt egy jegyzőkönyv, ami a testület „kegyelmi tanácsának” döntéséről szólt.

„Rieger Pálné szül. Fődi Viktória vádlottra legfelsőbb kegyelem útján halálbüntetés helyett életfogytig tartó fegyházbüntetés állapíttassék meg, mert az általa elkövetett cselekmények óta eltelt hosszú idő (10, illetve 13 esztendő) és az a körülmény, hogy a bűncselekmények eszménye egyik esetben sem tőle származott, továbbá, hogy a meggyilkoltak feleségei által a vádlottal szemben tett anyagi ígéretek a vagyontalan, szegénysorban élő vádlottra csábítólag hatottak – ezt indokolttá teszik”

Elképzelhető, hogy ez késztette a Szegedhez amúgy is sok szállal kötődő kormányzót a kegyelemre, de az sem kizárt, hogy ebben szerepe volt egy Thaly Ida nevű tanítóképző-intézeti tanárnak, aki Rieger Pálné ügyében levelet írt a Kúria elnökének és – a Kúria közvetítésével – Horthy Miklósnak. Thaly Ida ugyanis évek óta bejárt bibliaórákat tartani a Csillagbörtönbe, hogy megpróbálja „a teljesen közönyös, állati sorba züllött embereket lelkileg emelni. A bűnök egész tömegével kerültem szembe, melyek elkövetői a legszigorúbb szemmel nézve is végtelenül szerencsétlen áldozatai voltak a kivert állat sorsásánál is szörnyűbb életkörülményeiknek” – idéz a levélből Veszelka Attila.

Thaly Ida bibliaóráin Riegel Pálné is részt vett, és a tanárnő elmondása szerint annyira fogékony volt szavaira, hogy egy idő után már az ő cellájában zajlottak ezek a beszélgetések. „Megdöbbenve vettem észre, hogy az újságok által megátalkodottnak hirdetett, s előttem is eddig konokul hallgató nő lába reszket, imádság közben pedig oly gyötrő zokogásban tört ki, hogy a többi fogoly könnyes szemmel, ámulva nézte ” – írta Thaly Ida, aki amúgy nem tett említést arról, hogy kegyelmet kérne a megtért bűnösnek.

Akárhogy is történt, a kormányzói gráciát követően Pipás Pistát átszállították a Budapesti Gyűjtőfogházba, ahol 1940. október 10-én halt meg.

Az átokházi rém története nemcsak a történészeket és a kriminológusokat foglalkoztatja. Ember Judit már 1983-ban dokumentumfilmet készített róla, amelyben Fődi Veronika lányát is megszólaltatta. 2013-ban mutatta be a Szegedi Nemzeti Színház Pozsgay Zsolt Pipás Pista című darabját. Ásotthalom már évek óta kacérkodik azzal, hogy a település egyik turisztikai látványosságává teszi Pipás Pista emlékét. Legújabban Almási Tamás jelentette be, hogy thrillert készül forgatni a dél-alföldi sorozatgyilkosról, de történetében legalább annyira fontosak lesznek azoknak az asszonyoknak az indítékai, akik a Pipáshoz fordultak segítségéért.

2013-ban egy házaspár jelentkezett a Dél-Magyarországnál, hogy birtokukban van egy festmény Pipás Pistáról, amelyet Bődy Mária szentesi művész készített. A képet 1985-ben vásárolták meg, egy évvel azelőtt, hogy a művésznőt saját otthonában brutálisan meggyilkolták. Átokháza átka még egyszer lesújtott...


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
MÚLT

11 napig fotózták a Playboy első meztelen címlaplányát a tökéletes kép miatt 1971-ben

Marilyn Cole egyszerű irodista volt, mielőtt egy londoni válogatón felfedezték. A történelmi képeket egy chicagói villa kandallója előtt készítették.

Link másolása

hirdetés

Folyamatosan az ájulás környékezte és szinte haldoklott a hőségtől a Playboy első meztelen címlaplánya a 11 napig tartó fotózás során, írja a Daily Star. Marilyn Cole a történelmi fotózás körülményeiről a Power: Hugh Hefner című podcastsorozatnak mesélt részletesen.

A portsmouth-i Cole egy helyi irodában dolgozott heti 12 fontos (mai árfolyamon 138 font, vagyis 60 ezer forint) fizetésért, amikor megtalálta a nyuszis férfimagazin. A fiatal angol nőt a londoni Playboy Clubba hívták egy interjúra, majd miután kiválasztották, meg sem állt Chicagóig, ahol személyesen találkozott Hugh Hefnerrel.

A lap alapítójával az egyik villája ágyában vacsoráztak sült csirkét, közben pedig a fotózás részleteit egyeztették. A 11 naposra nyúló fotózás során a villában elképesztő hőség uralkodott, Cole-ról a lobogó kandalló környékén készültek a képek. Az angol nő állandóan az ájulással küzdött, hiába hűtötték folyamatosan ventillátorokkal vagy küldték a szünetekben a légkondicionált szobákba.

A lap képszerkesztője szinte egyszer sem volt elégedett a teljesen meztelenül a könyvespolcnak dőlő nő fotójával, emiatt hosszú napokig tartott a fotózás. Marilyn Grabowski később azt mondta a modellről, hogy

"Marilyn Cole-nak tökéletes teste volt. Rajzolni sem lehet olyan gyönyörű melleket, vékony derekat, hosszú lábakat, amivel a stúdióba lépett."

 

hirdetés
A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Playboy (@playboy) által megosztott bejegyzés

Cole szerint azonban a másik Marilynnek a fotózás során valójában fel sem tűnt, hogy olykor milyen rosszul van. Grabowski ugyanis igazi maximalista, aki csak azzal törődött, hogy elkészüljön a tökéletes fotó, ami a lap januári számának címlapjára kerül.

Marilyn Cole a fotózásért végül 5000 dollárt (mai árfolyamon 33 ezer dollár, vagyis 10,5 millió forint) kapott. 1973-ban az év Playmate-jének választották, ez azóta egyetlen másik angol nőnek sem sikerült.

A modell később feleségül ment az őt még Londonban felfedező Victor Lownes ügyvezetőhöz, akivel egészen a férfi 2017-es haláláig együtt maradtak. A most 72 éves Cole manapság újságíróként dolgozik, több más téma között a profi bokszról is előszeretettel ír.

A teljes, angol nyelvű podcastot itt lehet meghallgatni:

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Legalább 800 éves múmiát találtak egy földalatti építményben Peruban

A sírhelyen áldozati tárgyak is voltak, köztük kerámiák, növényi maradványok és kőből készült eszközök.

Link másolása

hirdetés

Becslések szerint legalább 800 éves múmiát találtak Peru középső részén, Lima térségében, írja a Reuters.

A nemét nem sikerült beazonosítani, viszont megfigyelték, hogy a testet összekötözték, a kezei pedig olyan pozícióban voltak, hogy eltakarták az arcát, amik a helyi temetkezési szokások részei lehetettek Van Dalen Luna, a San Marcos Állami Egyetem oktatója szerint.

A múmiát Lima környékén egy földalatti építményben találták meg. A sírhelyen áldozati tárgyak is voltak, köztük kerámiák, növényi maradványok és kőből készült eszközök.

Az egyetem a Facebook-oldalán is beszámolt a felfedezésről.

Peruban több száz helyszínen végeznek régészeti feltárásokat, és vizsgálnak olyan kultúrákat, amelyek az 500 évvel ezelőtt Dél-Amerika jelentős részén domináns inka birodalom előtt és után virágoztak.

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT

Kínzásairól és veretlenségéről volt híres a Magyar Királyság aduásza

Kinizsi Pál bármikor megemelt egy malomkövet, győzelmi táncában pedig három török lógott a karjaiban és a fogai között. Még agyvérzése után is harmincezer emberét vitte sikerre.

Link másolása

hirdetés

Halálának 527. évfordulóján felelevenítjük, hogy mitől volt olyan különleges Mátyás király legerősebb embere, Kinizsi Pál. Akiről nemcsak halála után, hanem élete során is számtalan legenda született, hiszen senki nem tudott elmenni szó nélkül vakmerősége, kegyetlensége és testi ereje mellett.

Már a születését is rejtély övezi, hiszen Heltai Gáspár ezt írja róla a krónikájában: „…egy parasztember fia vala, és malomból jöve ki szolgálatra. Szolgálata pedig előszer a Magyar Balázsnak hadnagysága alatt. Szép Herkules termetű ember vala, jó eszű és felette nagy erejű. A malomban egyedül felemelte a malomkövet.” Ugyanakkor a történészek szerint nem volt paraszti származású. Amit tudunk róla, hogy

napbarnított bőrű, szigorú tekintetű és robusztus termetű férfiként ismerték kortársai.

Fotó: Szkennelte Szilas a Hétköznapi élet Mátyás király korában c. könyvből (2008), forrás: Wikimedia Commons

Pál úgy került Mátyás király holdudvarába, hogy apja halála után az édesanyja hozzáment az uralkodó kapitányához (későbbi erdélyi vajdához és horvát-szlavón bánhoz), Magyar Balázshoz. Nevelőapja nagyon megkedvelte a fiút, és felvette a katonái közé, de onnantól kezdve egyedül küzdötte fel magát a ranglétrán.

hirdetés
Egy közkedvelt história szerint egyszer a király vadászat közben megszomjazott, Kinizsi pedig – erejét fitogtatva – egy malomkövet tálcaként használva nyújtotta neki a vizet. Mátyás ezután kiemelt figyelmet szentelt az ifjú tehetségnek, aki lovagi harcmodorban és tornákon is kitűnt.

Döbbenetes karrierje akkor indult be, amikor az 1468-as és 1471-es csehországi hadjáratok során olyannyira ügyesen portyázott, hogy a király táborát ostromló csehek maradtak ellátmány nélkül, és végül nekik kellett békéért és élelemért esdekelniük a magyaroknak. Kinizsi továbbá bizonyított a havasalföldi hadjáratban, illetve az osztrák háborúkban egyaránt. A király olyan elégedett volt első számú emberével, hogy nekiadta Nagyvázsonyt a hozzá tartozó várral és birtokkal együtt. Mint kiderült, Pál ezzel is jól tudott bánni, sőt, palotával és barbakánszerű kapuvédőművel egészítette ki a tulajdonát. Pár évvel később megkapta Temesvár és a délvidéki tartományok ispánja titulust, illetve Mátyás király kinevezte a töröktől fenyegetett alsó részek főkapitányává is. Ez élete legjobb döntésének bizonyult, ugyanis Kinizsi lett a törökök rettegett démona, aki addigra már tizennégy vármegye kormányzását látta el élete végéig.

Fotó: Solymári/Wikimedia Commons

Volt egy elég bizarr szerelmi szál is Kinizsi Pál életében, ugyanis nevelőapja és egyben főnöke-kollégája hozzáadta feleségül lányát, a szépséges Benignát. Aki ugyebár nem vérrokonként, de testvéri minőségben nevelkedett vele együtt évtizedekig. Mindenesetre hozományként még Somló várát is megkapta a feleség mellé, utódjuk azonban soha nem született.

Kinizsi nem az a fajta ember volt, aki csak úgy ült a babérjain, az 1479-es kenyérmezei csatában tovább öregbítette hírnevét. Történt ugyanis, hogy Báthori István vajda azonnali segítséget kért, amikor egy 20 ezres török had tört Erdélyre. A kortárs történetíró, Antonio Bonfini szerint „Kinizsi Pál két kardot vesz kezébe s üvöltő oroszlánként mindenütt vérben gázol. Amerre ront, feltarthatatlanul mindent, amit talál, letipor, széles sorban hatalmas öldöklést és mészárlást visz végbe.” A fényes győzelem egyértelműen Kinizsi személyéhez volt köthető. Az 1526 előtti török-magyar háborúk történetében ez volt a legnagyobb létszámú, nyílt színi ütközet, amelyik a mi győzelmünkkel végződött.

Egy híres monda szerint Kinizsi úgy ropta el győzelmi táncát, hogy két karjában és fogai között is egy-egy törököt tartott a harcmezőn.

Kinizsi Pál nem csupán Mátyás király uralkodása alatt volt nélkülözhetetlen hadiszereplő, hanem annak halála után is. Ugyan szembeszállt egykori uralkodója végakaratával, mivel nem Mátyás törvényes fia, a fiatal és tapasztalatlan Corvin János mellett állt ki, hanem II. Ulászló megkoronázását szorgalmazta, aki további megbízásokkal látta el. Illetve az egykor ikonikus fekete sereget is kénytelen volt megsemmisíteni, mivel zsold nélkül maradva elkezdtek randalírozni.

A győzelemre hangolt hadvezér élete utolsó évében, 1494-ben is hű volt nevéhez és rangjához, ekkor ugyanis a király országbíróvá nevezte ki (ez az uralkodó és a nádor utáni harmadik legfontosabb tisztség volt akkortájt). Szokásához híven vereséget mért a törökökre Nándorfehérvárnál, de ezúttal elég radikális volt mind az előzmény, mind a következmény. Megvesztegették ugyanis az ország legfontosabb végvárának őrségét, az egykori fekete sereg alulfizetett zsoldosait, akik pénzért simán átadták volna Nándorfehérvárat az ellenségnek. Pál azonban résen volt, és borzalmas büntetést rótt az áruló katonákra: kiéheztette és egymással etette meg őket.

Sajnos Kinizsi egy agyvérzés következtében kissé leépült, de nem olyan fából faragták, hogy ez hátráltatta volna őt abban, hogy csatába menjen.

Hordágyról vezette harmincezres seregét Szerbia ellen, amely újabb győzelmi strigulát jelentett számára. Amikor pedig rossz állapotában is megindult, hogy Szendrő várát visszavegye a törököktől, csupán annyit kért, hogy kössék rá a lovára, nehogy leforduljon róla. Hozzá méltó módon, várvédés közben esett el.

A fenti történetek fényében minden olvasóban bizonyára kialakult egy kép a magyarok rettenthetetlen Jason Momoájáról, de szó sincsen óriási izomkolosszusról. Meglepő, de Kinizsi Pál – a Magyar Nemzeti Múzeum által őrzött páncéling alapján – nagyjából mindössze 160 centi volt, bár ez akkoriban teljesen átlagos magasságnak számított.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Led Zeppelin-lényeg 43 percben, négy szimbólummal – 50 éve jelent meg a ZOSO

Időtlen remekművet hozott ki a négy zenészből a korlátlan alkotói szabadság.

Link másolása

hirdetés

Egy lemezborító egyetlen szó nélkül: a címlapon egy rőzsehordó öregember egy omladozó falra akasztott képen. A belső borítón egy lámpás próféta, aki egy hegytetőről néz le a völgybe. A lemez címkéjén négy szimbólum. Egy körbe zárt toll, három egymásba fonódó karika, három összekapcsolódó mandulaszem, valamint egy rejtélyes szó: ZOSO.

Ötven évvel ezelőtt, 1971. november 5-én jelent meg a Led Zeppelin IV. számú, hivatalosan „névtelen”, máskor ZOSO-ként, vagy Four Symbolsként emlegetett albuma, a rock lényegének háromnegyed órába való sűrítése.

Amikor a zenekar és mindenható, védencei szerint teljesen "botfülű" menedzsere, Peter Grant kitalálták, hogy negyedik lemezüket minden külső "eligazító" nélkül dobják piacra, sokan "üzleti öngyilkosságnak" tartották az ötletet. A Zep - Jimmy Page, Robert Plant, John Paul Jones és John Henry Bonham - azonban bízott saját erejében és hatásában: az 1968 őszétől kezdődő három év alatt a feje tetejére fordították a rock-világot, a kemény zene, a blues egészen sajátos ötvözetével, és a brit folk elemeit is úgy használták fel, ahogyan azelőtt senki más. Első három albumuk többszörös platinalemez lett, hétszer turnéztak az Egyesült Államokban (volt, aki akkoriban azt hitte róluk tengeren túli sikerük nyomán, hogy amerikaiak), bejárták Nyugat-Európát, a Távol-Keletet, most már őket kísérte az a tömeghisztéria, mint az előző évtizedben a Beatlest. A negyedik albumuknál már megengedhették maguknak, hogy azt csináljanak, amit akarnak.

Így talált rá mind a négy zenész a maga szimbólumára, amelyek részben a kelta, részben az okkult misztikából származtak. A Próféta figurája pedig egyenesen a tarot kártya Nagy Árkánumának IX. lapjáról jött. (A rőzsehordó mesebeli nagyapó alakjának eredete ismeretlen).

A zene, a nyolc dal pedig maga a tökéletesség.

A nyitó Black Dog egy hosszú, erőszakos riffre épül, furcsa féloldalas ritmusokkal kíséri Plant rhythm and blues-os énekét. A Rock And Roll a legjobb Chuck Berry-s hagyományokat követi, persze Zep-hangvétellel megbolondítva. Ahogyan Page a szólót először csak pedzegeti, majd elindítja a nagysebességű virgát, ma is elképesztő. Nem véletlenül volt ez a dal sokáig koncertnyitó, később pedig kötelező ráadás. A Rock and Rollt játszották a legvégén 1980. július 7-én Nyugat-Berlinben is, amikor utoljára voltak együtt a színpadon. Két és fél hónap múlva „Bonzo” Bonham, egy nappal a 12. amerikai turné előtt átitta magát a túlvilágra.

A The Battle Of Evermore megzenésített Tolkien-történet, akusztikus gitárokra és három nyakú mandolinra, amelyben Robert Sandy Denny-vel, a Fairport Convention egykori énekesnőjével énekel szép duettet. És ezt követi az első oldal végén a dalok dala, a Stairway To Heaven, amely egy tarot-út költői megfogalmazása három tételben, Page duplanyakú piros Gibson gitárjának és Plant éteri énekének főszereplésével.

hirdetés

Egy akkordfüzér, amelynek hallatán milliók szíve szorul össze, verssorok, amelyeket nemzedékek kívülről tudnak és együtt énekelnek a lemezzel. Ez a 7 perc 55 másodperc újraértelmezte a rockot, közös nevezőre hozta a misztikus balladákat a kemény rock-blues hatásokkal, az akusztikus gitárfutamokat a féktelen szólókkal.

A dalt Plant wales-i Bron-y-Aur (Arany Levegő) tanyáján kezdték el írni 1970 őszén egy ódon kandalló mellett, majd egy dél-angliai vidéki kúrián, Headley Grange-ben és a londoni Island stúdióban készült el a végleges változat. Születéséről számos legenda kering. A szöveget Robert Plant spirituális útkeresésének tekintik. Az énekes ekkortájt már belemélyedt a tarot-kártya rejtelmeibe, és a szélben lengedező, mennyekbe vezető lépcsőút gondolata jól egybevág a Remetével. Megtalálhatók benne fantasztikus elemek is, a rejtélyes Hölgy, vagy a nevetéstől visszhangzó erdő, amelyek a Plantnek oly kedves Arthur-legenda, vagy A Gyűrűk Ura világát idézik. Robert meríthetett egy további olvasmány-élményéből, Lewis Spence Mágikus művészet a kelta Britanniában című könyvéből is, így kerülhettek bele a szövegbe a Május-királynők, a dudások, és a nyüzsgő élő sövények.

A bevezető akusztikus gitár-akkordokról Jimmy Page azt állította, hogy különféle hangolásokat próbált ki két nyakú

gitárjának 12 húros felén. Ezt leginkább a Spirit kaliforniai hippi-zenekar vitatta, szerintük az ő egyik dalukban hallotta meg e futamot a Zep „agya” és tőlük „kölcsönözte”. Az ügyből évtizedekig húzódó per lett, végül elvetették a plágium vádját. Az akkordmenet viszont ugyanolyan kötelező lecke lett minden gitártanulónak, mint néhány évvel korábban az Animals House of The Rising Sunjának intrója. Olyannyira, hogy állítólag több amerikai hangszerboltban a gitárrészleghez kiírták: „No Stairway to Heaven”. A reneszánsz hangulatot erősítette a háttérből az a blockflőte-hang, amit John Paul Jones elektromos orgonán kevert ki. A "tépelődő" első részt egy határozottabb középrész követi, majd jön egy igazi hard-rock szóló, amelynek eredetileg öt változatát vették fel, és a végén az addig kifinomultabb hangján éneklő Plant Bonham dübörgése közepette üvölti a végső tanulságot:

„és minden egy és egy minden

Sziklák vagyunk s el nem porladunk”

A záró sor kíséret nélkül szólal meg a Hölgyről és a mennyei lépcsőútról, amely a távolba vész.

Mivel köztudott volt, hogy Page a híres-hírhedt mágus Aleister Crowley híve, még egykori házát is megvette, egyes keresztény fundamentalista körök azt állították: a dal sátánista üzenetet tartalmaz, amit akkor lehet hallani, ha valaki visszafelé játssza le a dalt. Az együttes ezt az ostobaságot mindössze egy mondatból álló közleményre méltatta: "A mi lemezjátszónk csak egy irányban működik: előre". A dalnak valódi tilalommal csak egyszer kellett szembenéznie, 2001. szeptember 11 után, amikor az amerikai rádiókból kitiltottak mindent, ami mennyet vagy poklot emlegetett.

És a második oldalra is maradtak gyöngyszemek: a Misty Mountain Hop szinte punkosan brutális, pedig ez is Tolkien-ihletés, a Hobbit című regényéből. A Four Sticks viszont megint tele van furcsa ritmusképletekkel, és John Paul Jones mellotronja nyugtalanító szimfóniát varázsol az ének mögé. Ennek igazi rejtelmei akkor jöttek elő, amikor bő két évtizeddel később Page és Plant arab és indiai muzsikusokkal hangszerelték át több korábbi szerzeményüket. A Going To California kis akusztikus pasztellrajz, amelyben „Percy” ismét bebizonyítja, ha még valaki nem jött volna rá, hogy nemcsak "üvölteni" tud. Ezt a hippi-emlékezést a nagy kanadai énekes-költőnőnek, Joni Mitchellnek ajánlották.

És a vége egyszerűen frenetikus: a When The Levee Breaks, Memphis Minnie 1928-as szerzeményének átdolgozása, Bonzo ágyúlövés-szerű dob-dübörgéseivel, és Plant hideglelős szájharmonika-játékával. Az eredeti dal az 1927-es nagy Mississippi-árvizet idézi fel, a Zep felvétele azonban 2004-ben új értelmet kapott, amikor a Katrina hurrikán elmosta New Orleanst. Ezt a zenét keverték a pusztulást bemutató klip alá, és Spike Lee is ezt a címet adta a katasztrófáról és a szövetségi kormány nemtörődömségéről szóló filmjének. Szinte látjuk, hogy Plant az őrült refrén közben saját tengelye körül forog és hatalmas hajkoronája forgószéllé válik.

Amikor egy hanyag gitárfutammal vége a lemeznek, a hallgató még egy ideig levegő után kapkod.

Ötven évek őrzök egy bakelit lemezt. Nem hét pecsét alatt. Keresztülment valamennyi viszontagságomon. Hallgattuk éjjel a hódmezővásárhelyi kollégiumban, énekórán a gimnáziumban – áldott emlékű Steiner Béla bácsi még elemezte is - döngettük klubban, barátnőnél. Később örömünnepet jelentett, máskor szerelmi bánatot, egyszer még gyászt is. És hallgattam csak úgy, mert hozzá volt kedvem. Mert éppen az akadt a kezembe. Vagy mert bekattant egy hang, és sürgősen elő kellett venni.

Legalább ötször költözött velem. A borítógerinc már egy eléggé elrongyolódott, a korongon jócskán akadnak karcolások, apró pattogások. De ezek nélkül nem is ugyanaz a lemez lenne, amelyről a Black Dog volt jelenlegi lakásom és a szomszédok tesztje - az előbbi kiállta a próbát, az utóbbiak nem. Egyszer egy repülőutamon rájöttem, hogy a Rock and Roll lendületes dobkezdésével szólal meg a fejemben a felszállás, annak semmihez sem hasonlítható fenséges érzésével együtt. A Stairway-t hallva valami mindig fojtogat, eszembe jut Plant elharapott kérdése a közönséghez: emlékeztek....(a nevetésre?) És amikor Párommal javítani akartunk otthonunk elektroszmog-helyzetén és áthelyeztük a hi-fi tornyomat, a When The Levee Breaks bódító gályarab-ritmusa mondta meg nekem, hogy itt sokkal jobb az akusztika, mint a másik sarokban. Néhány éve promóciós ajándékként megkaptam az újrakevert CD-változatot. Meghallgattam – aztán elővettem a jó öreg bakelitet…


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: