Mit is ünneplünk még október 31-én? És mit adott nekünk ez az ünnep?
Mit ünneplünk október 31-én mi, akik nem tartunk halloweent? Gyakorlatilag azt, hogy 500 évvel ezelőtt egy férfi leírta, mi a baja az akkori egyházzal. Ezzel megváltozatta Európát és a ma ismert világ egy részét.
Luther Márton egyházi emberként radikális módot nyilvánította ki véleményét az akkori, magát kereszténynek mondó egyház működéséről és tetteiről. Egy olyan korban, amikor bármit megtehettek azzal, aki az egyházat bármiben bírálni merészelte: kiátkozták, a világi hatóságnak adták, halálra ítélték és kivégezték a kritikusokat.
1516-17-ben Albert mainzi érsek búcsúcédulák segítségével próbálta összegyűjteni a szükséges források ráeső részét a római Szent Péter-bazilika felépítéséhez, illetve saját adósságai kifizetéséhez.
1517. október 31-én Luther Márton - aki akkor Ágoston-rendi szerzetes volt - levelet írt Albert püspöknek, amelyben tiltakozott a búcsúcédulák árusítása ellen. A levélhez csatolta a búcsúcédulák erejét és hatékonyságát kétségbe vonó vitairatát, amely később a 95 tétel néven vált ismertté.
Luther ekkor még nem akart szakítani a római katolikus egyházzal, úgy gondolta, hogy belülről is meg lehet reformálni az egyházat.
Philipp Melanchthon 1546-os írása keltette azt a hamis legendát, amit ma is sokan igaznak hisznek, hogy Luther ki is szegezte a 95 tételt a wittenbergi vártemplom kapujára.
1517. október 31-ét tekintik a reformáció kezdetének és tartják számon a reformáció napjaként.
Luther hatására mozgalom indult el, több hullámban. Lázadások törtek ki, egyházszakadás történt. Luther hatására megszűnt az egységes keresztény Európa. Több protestáns mozgalom is indult, többféle protestáns egyház jött létre, és a protestáns vallások az egész világon elterjedtek.
Svájcban Kálvin János alapította meg a genfi egyházat, amely azután a református, vagyis kálvinista egyház alapításához szolgált mintául.
Ingyen kegyelem és jó cselekedetek: Luther alapvetően eltért a római katolikus tanításoktól az isteni kegyelem és a jó cselekedetek kérdésében. Teológiája szerint a kegyelem és a hit Istentől kapott ajándék; jó cselekedetekkel nem lehet érdemeket szerezni Isten színe előtt. A keresztény ember azonban mégis jót cselekszik, nem azért, hogy ezzel valamit elérjen, hanem szeretetből.
Az egyház: Az igazi egyház a hívők Krisztusban való közössége, nem a látható intézmény és hierarchia a fontos. Az egyház nem tévedhetetlen, az egyetlen tévedhetetlen igazság Istenben van. A katolikus felfogással szemben, amely különbséget tesz a felszentelt papok és a gyülekezet között, Luther szerint a keresztség által minden keresztény felszentelődik és joga van igét hirdetni; ugyanakkor a gyülekezet felelős azért, hogy arra alkalmas embereket válasszon tisztségviselőknek.
Egyház és állam: Isten kétféle módon uralkodik a világban az emberek által, ezért az emberek is kétfélék: van aki Isten birodalmához és van aki a Világhoz tartozik. Az egyik birodalomban a lélek uralkodik és Krisztus országába vezeti a keresztényeket, a másikban a világi hatalom féken tartja a rossz embereket. A két uralmat nem szabad összekeverni. A világi hatalom határát az ApCsel 5,29 húzza meg: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek”.
Úrvacsora: A reformátorok általában azt hangsúlyozták, hogy a sákramentum nem foglalja magába a kegyelmet, csak a hit által lehet üdvözülni. Ezen túlmenően azonban lényeges különbségek is felmerültek a reformáció különböző ágai között: míg Luther szerint Krisztus valóságosan jelen van, amikor az ige elhangzik (Realpräsenz), Zwingli álláspontja az, hogy az úrvacsora csak emlékezés Krisztus áldozatára, abban Krisztus testileg nincs jelen. Ez a véleménykülönbség a fő oka annak, hogy a lutheránus és a helvét reformáció külön irányzatként negyedfélszáz évre német földön külön utat jártak.
A modern nyugati kultúra történetében jelentős Luther Márton személye és tetteinek hatása. Mit közvetített, és mire tanít az élete még ma is? Például arra, hogy ki kell állnunk azért, amiben hiszünk. Arra, hogy egy olyan hatalmas intézménnyel szemben is ki lehet állni, mint amilyen az egyház.
És hogy minden ember értékes Isten előtt. Jelentősége az is, hogy az egyén bátran szembeszállhat a hatalommal, és azt mondhatja: én ezekért az elvekért kiállok, bármi lesz is a következménye.
Körkérdést tettünk fel, hogy ki mit gondol, mit adott nekünk a reformáció? A következő válaszok születtek:
"Az egyik legfontosabb, hogy a papokat, illetve a lelkészeket felszabadították a cölibátus alól, a protestáns lelkészek házasodhatnak és családot alapíthatnak. És bár a lelkipásztoron és családján a gyülekezet szeme, a lelkész élhet hétköznapi életet. Ezzel összefügg az is, hogy eltűntek a díszes, bonyolult szertartások a templomokból.
Szerintem a reformáció hozadéka a céltudatos gondolkodás és magatartás a munkahelyen, az üzletben, a tanulásban, a magánéletben. A protestáns szellemiség megtanít a lényegre koncentrálni."
"Feltételezem, hogy a katolikus egyházra is pozitívan hatott összességében a reformáció, mégis csak sokkal inkább a normalitás irányába terelte annak idején, szóval szerintem, ha tetszik, úgy en bloc jót tett a kereszténységnek."
"Nem szeretnék közhelybe belemenni, de a polgárosodást és ennek gazdasági eredményeit mindenképp magával hozta. A vállalkozást, a befektetések megbecsülését, a profitot, a tőzsdét, a modern kapitalizmust."
"Az anyanyelven való írás és olvasás kulcsfontosságú a kultúrában. A komolyzenében is volt hatása, ezt például Bach műveiben tapasztalhatjuk. A protestantizmus hatása az építészetben az egyszerű, puritán, nem túldíszített épületek. Kálvin azt mondta, csak emberséges mértékben lehessen kamatot kérni. Ez fontos volt a kapitalizmus kialakulásához. Bár ez sajnos nem az a kapitalizmus, amit ő megálmodott."
"Számomra az nagyon fontos a reformációban, hogy most is hétről hétre hallom a templomban, hogy állandóan meg kell újulni. Tehát hogy nem egyszer kivívtak valamit, hanem a reformáció hatására fennmaradt ez a vívódás: hogyan lehetne mindig, mindig jobban csinálni. Még hitelesebben. Még kevesebb formasággal."
"Merjünk gondolkodni. Ami számomra érdekes, hogy ha elmegy mellettünk a világ, és az agyunk elszáll, akkor is merjünk tanárként, újságíróként, orvosként, lelkészként egyszerűek és higgadtak maradni, akik példát mutatnak és nem ítélkeznek. Az ítélkezést pedig hagyjuk Istenre. És az öltözékünk is legyen visszafogott, de igényes. Mert valahol ez is a kultúra része. Hogy nem veszek fel bármit csak azért, mert divatos. Szerintem. "
