MÚLT
A Rovatból

Lehangoló a világ egykor legmodernebb gázgyára

Bejártuk a ma már teljesen kihalt óbudai gyárat, ahol a fénykorban naponta 1200 tonna szénből félmillió köbméter gázt állítottak elő.
Láng Dávid - szmo.hu
2016. február 01.



Az Óbudai Gázgyár a városrész (sőt, egész Budapest) egyik legemblematikusabb épületegyüttese. A sorsa mégis mostohán alakult: miután a '80-as évek közepén bezárták, majdnem harminc évig hagyták pusztulni, az emberek többsége ezért csak romhalmazként ismeri. Pedig ha tudnák, mekkora élet zajlott itt a múltban... Ebbe kaphattunk betekintést a Budapest Beyond nagy sikerrel futó sétáján.

A főváros első légszeszgyára a 19. század közepén épült fel, méghozzá elég központi helyen, a mai II. János Pál pápa téren. Később három másik is követte, de a fogyasztási igény még nagyobb ütemben növekedett, így a városvezetés 1908-ban úgy határozott, egy minden addiginál nagyobb új létesítményt hoznak létre.

Ennek helyszíne nem véletlenül Óbuda lett: a terület akkoriban még a semmi közepén volt, így biztonsági szempontból is megfelelt, hiszen a város sűrűbben lakott részein nem akartak kockáztatni egy esetleges balesetet. Az 1913-ig tartó építkezés során viszont messze nem csak a gyárat húzták fel, körülötte egész kisvárost alakítottak ki a dolgozók és családtagjaik számára.

gazgy13

Lent: gyári életkép 1949-ből (forrás: Fortepan)

gazgy_fpGázgyári munkásnak lenni igazi főnyereménynek számított: a jól fizető, biztos állás mellé tágas és összkomfortos lakás is járt alacsony bérleti díjjal, többnyire közvetlen kertkapcsolattal. A lakótelepen külön óvodát, sportpályát és báltermet is építettek.

Utóbbiban havi rendszerességgel megrendezték a mai szemmel kissé furcsa nevű "gázos bált", ahol elmosódott a határvonal az egyszerű dolgozók és a vezető káderek között. Az épület később művelődési házként funkcionált, a korszak legmenőbb zenekarai léptek fel az Illéstől a Karthagón át az Omegáig.

Persze közel sem jutott itt mindenkinek hely, hiszen a fénykorban 3000-nél is többen dolgoztak a gyárban. Közülük körülbelül kétszázan élhettek a lakótelepen, többségük a mai napig sem költözött el. A különleges, békebeli hangulatú házakat így manapság legnagyobbrészt nyugdíjasok lakják, továbbra is bérlőként.

A fentieken túl az is bizonyítja, mennyire megbecsülték őket, hogy a világháború alatt egész Budapesten egyedül nekik engedélyezték az állattartást. Nem csoda, hiszen ha éhen haltak volna, annak a gáz nélkül maradó fővárosi lakosság issza meg a levét.

gazgy9

gazgy10

gazgy11

A vezér villája

A "mezei" munkástelep mellett a cég vezetői számára egy még nagyobb kényelmi faktorral rendelkező tisztviselőtelepet is létrehoztak. Itt már valódi villák sorakoztak, minimum három szobával, de a vezérigazgató rezidenciája egyenesen ötszobás volt és saját hajóállomás is tartozott hozzá.

Ahhoz képest, mennyire rendezett a környezet, maga a gyárterület sajnos továbbra is lehangoló állapotban van. Rengeteg az omladozó és balesetveszélyes épület, hiába bontottak le sokat az elmúlt időszakban (például két bagatell méretű, alig 100 ezer köbméteres gáztartályt). Emiatt csak szigorú feltételek mellett, kísérővel lehet belépni, a kapuban 24 órás őrség működik.

Azért akadnak biztató jelek: a generátorházat például a szomszédos Graphisoft-park tulajdonosa, Bojár Gábor vásárolta meg és újíttatta fel puszta szenvedélyből.

Itt található a lenyűgöző, 800(!) lóerős dízelgenerátor, ami a gyár áramellátásáért felelt. Sőt, a háború idején egész Óbuda innen kapta az áramot, ingyen. A monumentális szerkezetet némi karbantartás után elvileg akár most is újra lehetne indítani.

gazgy1

Fotók innentől a végéig: Nagy Szabolcs (még több képért KATT IDE)

gazgy2

gazgy3

Az ikonikus tornyok (három kátrány- és egy víztorony) szintén átestek egy állagmegóvó felújításon a közelmúltban, ennek köszönhetően most már biztonságosan látogathatóak. Fantasztikus élmény belépni a hatalmas terekbe, ahol a hétköznapi mércével felfoghatatlan mennyiségű vizet és kátrányt tárolták. Utóbbi egyébként a gázgyártás mellékterméke volt, útépítések alapanyagán kívül remek szigetelőként is funkcionál.

Az egyelőre még csak tervszinten létező elképzelés szerint

a tornyokban kulturális központot alakítanának ki, ahol múzeumok, éttermek és kávézók is helyet kapnának.

Felesleges részletezni, mennyire menő lenne, a megvalósítás ugyanakkor a távoli jövőbe vész. A helyzetet az erősen szennyezett talaj is súlyosbítja, mindenekelőtt ezzel kellene valamit kezdeni. Valamint a fűtéssel, mivel ez a jelenlegi feltételek mellett napi félmillió forintot emésztene fel.

gazgy4

gazgy5

gazgy6

Ha viszont megvalósulna a projekt, egyvalamivel biztosan nem lenne gond: a közlekedéssel. Hiába a perifériás helyszín, egycsapásra be lehetne kötni a vérkeringésbe, mivel a komplexum közvetlenül a Duna partján található. A belváros hajóval alig 20-25 perc alatt elérhető innen, a Graphisoft dolgozói közül többen már most is így járnak munkába.

A Gázgyár csillaga a '70-es évek környékén kezdett leáldozni. Beütött az energiaválság, egyre nehezebb volt jó minőségű szénhez jutni, ráadásul az addigi gyártási technikát elavulttá tevő földgáz is rohamosan terjedt. Végül 1984-ben döntöttek a végleges bezárás mellett. Érdekesség, hogy a már rendbe hozott egykori irodaépületekben ma többek között az International Business School, illetve a Playboy szerkesztősége működik.

gazgy7

gazgy8

A Budapest Beyond gázgyári sétája legközelebb február 7-én, majd február 21-én indul. A részvételi díj előzetes online fizetés esetén 3150 forint, az élmény és a közben elhangzó rengeteg érdekes sztori bőven megér ennyit. További részleteket ezen a honlapon és Facebook-oldalon találtok.

Ha kedvet kaptál a túrához, oszd meg a cikket!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
1800 éves ábrázolás került elő Jézusról, amin teljesen máshogy nézett ki, mint eddig tudtuk
Egy oxigéntől elzárt föld alatti sírkamrának köszönhetően maradt fenn szinte tökéletes állapotban a 3. századi falfestmény. A felfedezés egy régészeti leletsorozat része, amely alapjaiban rengeti meg a vallás korai terjedéséről alkotott elképzeléseket.


Egy 3. századi, oxigéntől elzárt sírkamra falán találták meg a valaha volt egyik legjobb állapotban fennmaradt korai Jézus-ábrázolást, ami egy sor más, az elmúlt években előkerült lelettel együtt teljesen új megvilágításba helyezi a kereszténység korai történetét. Az izniki (ókori Nikaia) föld alatti családi sírban felfedezett, Jó Pásztorként ábrázolt Krisztus-freskó pigmentjei szinte tökéletesen megőrizték eredeti állapotukat – írta a The Independent.

A felfedezés egy nagyobb régészeti hullám része, amely az elmúlt két évben söpört végig Anatólián. Laodiceában egy ritka, 4. századi domus ecclesiae került elő: egy magánházból kialakított keresztény istentiszteleti hely. A mai İzmirben, az ókori Szmirna agoráján egy római kori bevásárlóközpont falán 2. századi, kódolt keresztény üzenetekre bukkantak: az egyik egy keresztrejtvényszerűen elrendezett „Logosz” — vagyis Ige — felirat, egy másik pedig a „800” számkód, amely a görög betűk számértéke alapján a „hit” és az „Úr” szavakra utal.

A képen egy szakáll nélküli, rövid hajú, előkelő római ruhát viselő fiatal férfi látható, akinek arcvonásai, ruhájának redői és a vállán cipelt kos is élesen kivehető.

Pergamonban a kutatók azonosították azt a 25 ezer fő befogadására is alkalmas amfiteátrumot, ahol a 2. században keresztényeket végezhettek ki, és itt találtak rá a Szent György-kultusz egyik legkorábbi tárgyi bizonyítékára, egy 5. századi zarándokkulacsra is.

Mindeközben Epheszoszban egy teljes, a 614-es évek körüli tűzvészben leégett, de a hamu alatt „Pompeji-szerűen” konzerválódott kora bizánci üzletnegyedet tártak fel, benne többek között egy zarándok-emléktárgyakat árusító bolttal.

A leletek sokasága segít megérteni, miért éppen Anatólia vált a korai kereszténység egyik központjává. A Római Birodalomban az élő császárok isteni tisztelete, a császárkultusz éppen Pergamonban vert gyökeret, ahol már időszámításunk előtt 29-ben templomot emeltek Augustus tiszteletére.

Nem véletlen, hogy a Jelenések könyve ezt a helyet „a Sátán trónjának” nevezi, a császárt pedig a „Fenevadnak”, akinek száma a 666.

A régészet legújabb eredményei, köztük a Sagalassosban talált hatalmas, 4,5 méteres császárszobrok is azt bizonyítják, hogy ez a kultusz rendkívül látványos és erőteljes volt, amellyel szemben a kereszténység egy markáns alternatívát kínált.

Az új felfedezések tudományos vitákat is lángra gyújtottak a kereszténység gyors terjedésének okairól. A legújabb elméletek szerint a – korábban hittnél valószínűleg kisebb léptékű – üldözések és a vértanúság kultusza paradox módon erősítette a közösségeket. Emellett a korai keresztények szociális hálója, a járványok idején nyújtott segítségük, valamint az újszülöttek kitételének és megölésének elutasítása is hozzájárulhatott a sikerükhöz: egyes elméletek szerint ez különösen a lánycsecsemők túlélési esélyeit javította, és hosszabb távon demográfiai előnyt adott a keresztény közösségeknek.

„Anatólia – a mai Törökország – sok tekintetben a korai kereszténység bölcsője volt.”

A korai kereszténység egyik vezető szaktekintélye, Candida Moss, a Birminghami Egyetem professzora szerint a leletek jelentősége vitathatatlan. A szakértő kifejtette, hogy a régió, amelyet Péter és Pál apostolok is bejártak, kulcsfontosságú a vallás korai történetében, és nem szabad elfelejteni, hogy

a birodalom központját is Konstantinápolyba, a mai Isztambulba helyezték át, amikor a kereszténység államvallássá vált.

A feltárások Törökország egész területén folytatódnak, és a kutatók szerint az izniki nekropolisz, a pergamoni amfiteátrum vagy az epheszoszi üzletnegyed további vizsgálata még számos titkot tárhat fel az emberiség történetének egyik legfontosabb korszakáról.

Via Independent


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Évtizedes hallgatás tört meg – Kovács Kati szerint őt és Cserháti Zsuzsát is zaklatták
Kovács Kati szerint a Kádár-korszak zeneiparát nem mindig szakemberek irányították, ami súlyos visszaélésekhez vezetett. Az énekesnő szerint az akkori hatalmasságok zaklatásai őt is elérték, de Cserháti Zsuzsa sorsát pecsételték meg igazán.


Az énekesnő arról beszélt, hogy a Kádár-korszak zeneiparában sem volt ismeretlen a hatalommal való visszaélés - írta a Blikk. Kovács Kati szerint korábban, amikor a visszaélésekről beszélt, „az időközben szentté avatott emberek nagyon megsértődtek”, és tagadták az állításait.

„Akkoriban is voltak munkahelyi zaklatások, amelyeken én könnyedén túlléptem, mert ilyen a természetem. Cserháti Zsuzsa viszont – aki ugyanúgy megszenvedte azt az időszakot – sokáig élete fő tragédiájaként emlegette, hogy mennyi abúzus érte.”

A kemény fellépés és a gyors döntések már a pályája legelején is jellemezték. Első Ki mit tud?-os szereplése után, 17 évesen a zsűri azzal küldte haza, hogy nem is énekel, hanem kiabál.

„Amikor azt mondták, kiabálok, lejöttem a színpadról, és elhatároztam, hogy akkor én ezt itt be is fejezem. Lezártam magamban azt a korszakot” – mondta. A karrierjét végül édesanyja mentette meg, aki a következő tehetségkutatóra újra benevezte. „Ha ezt nem teszi, biztos, hogy nem a zenei pá­lyán kötök ki, mert már volt egy ellenérzésem a zenével kapcsolatban” – tette hozzá.

Ez a határozottság mutatkozott meg akkor is, amikor egy komoly külföldi ajánlatot utasított vissza. Hamburgban a Led Zeppelin előtt lépett fel, és az Ein Tag im September című dala azonnal sláger lett.

„Szinte le sem jöttem a szín­padról, amikor a kezembe nyomtak egy lakáskulcsot, majd közölték: ha akarok, még ma odaköltözhetek.”

A szerződés öt évre szólt volna, ami alatt nem jöhetett volna haza. Bár édesanyja támogatta volna a döntésben – „Gyorsan eltelt volna az az öt év” –, Kovács Kati végül a családja, a barátai és a magyar közönség mellett döntött.

A visszavonuláson ma sem gondolkodik. „Csak egyvalami állíthat meg, az egészségem romlása” – szögezte le az énekesnő, akit harminc éve mindenben támogat informatikus férje, akivel elmondása szerint nagyon hasonló az értékítéletük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Megoldhatták a piramisok legnagyobb rejtélyét: egy új modell megmutatja, hogyan épültek
Vicente Luis Rosell Roig független kutató szerint nem egy, hanem négy rejtett, belső rámpán hordták fel a köveket a Nagy Piramishoz. Az elmélet konkrét javaslatot is tesz arra, hol keressék a fizikai bizonyítékokat a piramis sarkaiban.


Ahhoz, hogy Hufu fáraó 27 éves uralkodása alatt felépüljön a sírhelyéül szolgáló Nagy Piramis, a számítások szerint átlagosan hárompercenként kellett egy-egy, akár 15 tonnás kőtömböt a helyére tenni. A legtöbb eddigi elmélet, mint például egyetlen hatalmas külső vagy belső rámpa használata, elbukik ezen az időkorláton.

Egy friss, a Nature-portfólióhoz tartozó tudományos lapban megjelent tanulmány most egy olyan számítógépes modellel állt elő, amely megmutatja, hogyan oldhatták meg a feladatot.

A titok nyitja négy, a piramis peremébe integrált, spirálisan emelkedő rámpa lehetett, amelyek a fő szerkezet elkészülte után a visszatöltés miatt nem hagytak külső nyomot.

Vicente Luis Rosell Roig független kutató részletes modellje szerint az ókori építők nem egy, hanem négy, a piramis alapjának különböző pontjairól induló, spirális rámpát használtak párhuzamosan. A módszer lényege, hogy a rámpák a piramis szerkezetén belül, annak külső élei mentén haladtak felfelé, így nem kellett hozzájuk külön óriási anyagmennyiséget felhasználni. A fő szerkezet elkészülte után egyszerűen beépítették, feltöltötték őket, eltüntetve a nyomukat.

A szimuláció kimutatta, hogy míg egyetlen rámpával közel fél évszázadba telt volna a munka, a négypályás rendszer már képes volt biztosítani azt a folyamatos anyagáramlást, ami lehetővé tette a 27 éves építési idő tartását.

Az elmélet nemcsak egy légből kapott ötlet, hanem konkrét, ellenőrizhető állításokat is tesz.

A modell szerint a rámpák éles kanyarodása miatt a piramis sarkaiban a kőelemek illesztése vagy a szerkezeti egység eltérő lehet a többi részhez képest.

A tudományos közösség izgalommal fogadta a felvetést, bár a végső szót a jövőbeli terepi kutatások mondhatják ki. Roland Enmarch, a Liverpooli Egyetem egyiptológusa szerint a modell logikus magyarázatot kínál. „Ez egy nagyon érdekes magyarázat a piramis építésére” – nyilatkozta, de jelezte, hogy a bizonyításhoz fizikai adatokra van szükség.

A kutatónak „további bizonyítékokra lesz szükség – többek között olyan szerkezeti rendellenességek még pontosabb feltérképezésére a sarokpontoknál, ahol a rámpa hirtelen irányt váltott volna.”

A másik kulcskérdésre, a hatalmas kőtömegek helyszínre szállítására szintén nemrég érkezett válasz. Egy 2024-es tanulmány geológiai bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy az ókori Egyiptom idején a Nílus egyik mára kiszáradt ága, az úgynevezett Ahrámát-ág egészen a gízai plató lábáig folyt. Ez a vízi útvonal lehetővé tette, hogy a többtonnás kőtömböket hajókkal szállítsák a bányáktól szinte közvetlenül az építkezés helyszínére.

Via BBC Science Focus


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Farkas Bertalan: Az űrrepülés egy kétesélyes küldetés – 46 éve a hősünk volt, ma egy üres épület viseli a nevét
Az első magyar űrhajós küldetése hatalmas kockázatot rejtett, de sikere egy egész ország hősévé tette. Ennek ellenére a tiszteletére épült gyulaházi űrközpont évek óta kihasználatlanul áll, beváltatlan ígéretként.


Ma 46 éve, 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor egy egész ország tartotta vissza a lélegzetét. A kazahsztáni Bajkonurból elstartolt a Szojuz–36 űrhajó, fedélzetén Farkas Bertalan vadászpilótával, aki ezzel a hetedik nemzet képviselőjeként lépett ki a csillagok közé. A küldetés azonban jóval több volt, mint egy nyolcnapos utazás a Szaljut–6 űrállomásra; egy olyan tudományos és kulturális mérföldkő lett, amelynek hatása évtizedekkel később, egy teljesen új korszak hajnalán is érezhető.

Az első magyar űrhajós maga is tudatában volt a vállalkozás veszélyeinek, ahogy egy későbbi interjúban felidézte.

„Az űrrepülés, amíg földet nem érsz, kétesélyes küldetés, amelyből nem biztos, hogy visszatérsz”

A hetvenes évek végén a szocialista országok közös Interkozmosz programja nyitotta meg az utat a nem szovjet űrhajósok előtt. A magyar repülést egy évvel elhalasztották a Szojuz–33 korábbi dokkolási hibája miatt, ami csak tovább növelte a várakozást. A küldetés gerincét tizenhárom, magyar tudósok és mérnökök által kidolgozott kísérlet adta.

Ezek közül is kiemelkedett a Pille nevű, hordozható sugárdózismérő, amely a maga korában forradalmi újításnak számított, hiszen azonnali visszajelzést adott az űrhajósokat érő kozmikus sugárzásról. A Pille későbbi generációi a Nemzetközi Űrállomáson is bizonyítottak, igazolva a magyar mérnöki tudás időtállóságát. Farkas Bertalan és parancsnoka, Valerij Kubaszov az űrállomáson töltött hét alatt anyagtudományi kísérleteket is végzett, valamint a Balaton műszerrel vizsgálták a szellemi munkavégző képesség változását a súlytalanságban.

Az utazás azonban nem csak a tudományról szólt. Amikor Farkas Bertalan az űrből olvasott esti mesét a magyar gyerekeknek, magával víve a tévémacit, egy egész nemzetet kapcsolt be a kalandba, emberközelivé téve a felfoghatatlan csúcstechnológiát.

„Láttam a Földet alattunk és büszke voltam, hogy az emberiség ezt tudta produkálni, a tudomány, a technika legyőzött mindent” – idézte fel a pillanatot, amely örökre megváltoztatta a perspektíváját.

Közel fél évszázad telt el, mire Magyarország újra embert küldhetett a világűrbe. A HUNOR Program keretében Kapu Tibor gépészmérnök kapta meg a lehetőséget, hogy Farkas Bertalan nyomdokaiba lépjen.

Kapu Tibor a Nemzetközi Űrállomáson töltött közel háromhetes küldetése során olyan kísérleteket végzett, amelyek részben az 1980-as misszió örökségére épültek. A fedélzetre vitte a Pille egy modern változatát, és a Semmelweis Egyetem bevonásával az emberi szervezet mikrogravitációra adott válaszait is vizsgálták.

Farkas Bertalan évtizedekig várt utódjára, és a HUNOR Program során aktív mentorként segítette a felkészülést. A két generációt képviselő űrhajós kapcsolata szimbolikussá vált.

Farkas személyes tanácsokkal látta el Kapu Tibort, ahogy egy interjúban fogalmazott: „Arról beszéltem Tibinek, hogy minden egyes másodpercet próbáljon rögzíteni magában”.

Farkas Bertalan örökségének ápolása kettős képet mutat. Míg a Budapesti Történeti Múzeumban kiállítás mutatta be a magyar űrkorszak relikviáit, addig szülőfalujában, Gyulaházán egy róla elnevezett látogatóközpont évek óta üresen áll, mert a megígért berendezések sosem érkeztek meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk