Innen kapták a nevüket a Kádár-korban az utcák és sok minden más
Azok számára, akik nem éltek az előző rendszerben, viccesen hathat, amikor az idősebbek a Dimitrov térről vagy éppen a Lumumba utcáról beszélnek. A kommunista rendszer hőseit régen elsöpörte a történelem, és nevük is egyre kevesebb alkalommal hangzik el. De vajon azok, akik nap, mint nap használták vagy éppen használják ma is ezeket a kifejezéseket pontosan tisztában vannak-e azzal, hogy milyen történetek rejtőztek az egykori furcsa hangzású nevek mögött? Cikkünkben most olyan elnevezéseknek jártunk utána, melyek szorosan kapcsolódnak az előző politikai rendszer ideológiájához.
Lumumba utca
Ha már fentebb említettük a Lumumba nevet – a mai Róna utcát hívták így Zuglóban – akkor nézzük is meg, hogy kire is emlékeztetett ez a közterület. Akinek furcsán dallamosnak tűnt annak idején ez a szó, az nem tévedett sokat.
Petrice Lumumba ugyanis nem a keleti-blokkban, hanem Afrikában, pontosabban Kongóban látta meg a napvilágot.
Az eleinte postai hivatalnokként dolgozó fiatalember egy – igazságtalannak vélt – börtönbüntetés letöltése közben vált szabadságharcossá és elhatározta, hogy az országot sanyargató belgákat kiűzi Kongó területéről. A fiatalember, aki az ország első szabadon választott vezetője lett, előbb az ENSZ segítségében bízott, ám ez nem bizonyult elegendőnek. Lumumba hamar felmérte, hogy ebben a helyzetben a nyugati országok nem fognak segítséget nyújtani Belgium ellen, így végül a Szovjetunióhoz fordult támogatásért.
A Lumumba utca 1980-ban. Fortepan/Pálinkás Zsolt
A hidegháború csúcspontjának idején persze az oroszok boldogan ölelték keblükre újdonsült elvtársukat (aki egyébként az atomfegyverekhez nélkülözhetetlen uránérc vagyon nagy része felett is rendelkezhetett, lévén az Kongóban található). Sajnos a támogatás végül nem bizonyult elegendőnek, így Lumumbát alig tíz hét kormányzás után, 1961 januárjában lemondatták, és ENSZ katonák szeme láttára kivégezték. Ez a rövid életpálya (a férfi 36 évesen halt meg) azonban elegendő volt ahhoz, hogy Lumumba a szovjet érdekszféra hősévé váljon és - többek között – Zugóban utcát nevezzenek el róla. Jóval régebbi történet következtében nevezték a mai Fővám teret Dimitrov térnek annak idején.
Dimitrov tér
Bár a hangzás alapján simán rávágnánk, hogy Dimitrov orosz születésű volt, valójában Georgi Dimitrov Bulgáriában látta meg a napvilágot, 1882-ben.
Már egészen fiatalon, 1902-ben csatlakozott a munkásmozgalomhoz, míg 1919-től ő lett a Bolgár Kommunista Párt vezetője. 1923-ban azonban elhagyta hazáját és Németországba költözött, ahol azonban nem nézték jó szemmel a tevékenységét. 1933-ban megvádolták a Reichstag felgyújtásával, és végül csak azért adták ki a szovjeteknek, mert akkoriban éppen próbáltak jóban lenni velük.
Budapest IX. Fővám (Dimitrov) tér, Központi Vásárcsarnok. 1975. Fortepan/ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény
Bár 1934. február 13-án megvonták tőle a bolgár állampolgárságot, helyette egy nappal később megkapta a szovjetet. Dimitrov 1945-ben tért vissza szülőföldjére – addig Moszkvában élt – és az oroszok támogatásával rögtön az ország vezetője is lett. 1948 végéig kormányzott teljes egyetértésben Moszkvával, ám ekkor Titóval, Jugoszlávia vezetőjével a Balkán egyesítését kezdték fontolgatni, mely Sztálinnak már egyátalán nem tetszett. 1949-ben Moszkvába utazott gyógykezelésre, ám az nem segített rajta, és meghalt. Érdekesség azonban, hogy az őt kezelő orvosnál több, Sztálinnal ellentmondásba keveredett elvtárs is elhalálozott akkoriban...
Osztapenkó
A Balaton kapcsán számunkra is kiemelten érdekesen cseng az Osztapenkó név. (vagy Osztyapenkó - szerk.)
Erről a szovjet századosról mintázták ugyanis azt a szobrot, melyet nemzedékek tekintettek a Balaton kapujának, mielőtt mai helyére, a Memento Parkba került.
Valójában Ilja Afanaszjevics Osztapenko Budapest felszabadításában vett aktívan részt, a II. világháborúban. Mivel kiválóan beszélt németül, így a német-magyar sereg megadására felszólító üzenetet vele küldték el a városparancsnokságra.
Budapest XI. Budaörsi út, szemben az Osztapenko szobor a Balatoni út és az M1-M7 közös szakaszának találkozásánál. Balra az épülő Őrmezői lakótelep. 1976. Fortepan/UVATERV
Munkája – eredménytelen – elvégezte után a német figyelmeztetések ellenére útnak indult vissza, a szovjet állások felé, amikor három gránát csapódott be az általa vezetett csoport közelében. Hogy ki okozta Osztapenkó halálát, az a mai napig tisztázatlan, hiszen a németek szovjet tűznek tulajdonították a robbanásokat, míg az orosz vizsgálat magyar repeszekről számolt be. Ez utóbbi egyben azt is jelentette, hogy a német-magyar csapatok háborús bűnt követtek el egy diplomáciai küldetéseben résztvevő katona megölésével.
Beloiannisz
Végül jöjjön egy olyan név, melyet nem söpört el a rendszerváltás, annak ellenére, hogy erősen kötődik a kommunizmushoz. Ugyanis
sokan csak annyit tudnak, hogy Magyarországon létezik egy görögök lakta település, Beloiannisznéven, ám az már szinte feledésbe is merült, hogy kiről is kapta a nevét.
Valójában maga a falu még Görögfalva néven létesült Iváncsa szántóföldjein, hogy a görög polgárháborúból elmenekült 400 családnak menedéket nyújtson. Mai nevét Nikosz Beloiannisz után kapta, 1952. április 3-án, néhány nappal a férfi halálát követően.
Az 1915-ben szültetett Beloiannisz a görög kommunista mozgalom központi figuráinak egyike volt, amiért 8 évet börtönben és koncentrációs táborban töltött. Szabadulása után ott folytatta, ahol abbahagyta, sőt pártjával polgárháborút robbantott ki, így 1949-ben elűzték az országból. Amikor egy évvel később illegálisan visszatért, azonnal elfogták, és két év raboskodás után kivégezték.
Ennek ellenére a település neve még úgy is megmaradt, hogy 1954-ben a lakók közül sokan visszatértek Görögországba, az itt maradottak pedig közel sem voltak kommunisták. Érdekesség, hogy a Balaton legnagyobb hajója, melyet szintén a férfiról neveztek el, a rendszerváltás után már Balaton néven rótta tovább a hullámokat.
