A biztos halál elől menekültek Magyarországra Beloiannisz első lakói, sokuknak 70 éve ez az otthona
Görögországban 1942 és 1949 között zajlott véres polgárháború a kommunisták és a nyugatbarát kormány csapatai között. Végül utóbbiak nyertek, miután Nagy-Britannia is a segítségükre sietett, így a baloldali felkelőket leverték.
A halálos áldozatok száma egyes becslések szerint a 100 ezret is meghaladta, emellett több tízezren kényszerültek elmenekülni az országból a megtorlás elől – nemcsak azok, akik konkrétan harcoltak a vesztes oldalon, de egész családjuk és rokonságuk is.
Ez a hatalmas tömeg több hullámban hagyta el szülőföldjét, és az induláskor fogalmuk sem volt arról, hol kell majd folytatniuk életüket. A legtöbben azt se tudták Magyarországról, hogy létezik, pláne nem azt, merre található. Több mint hétezren mégis itt kötöttek ki
Számukra épült fel a Fejér megyei Beloiannisz, ami egész Európában kuriózum: ez az egyetlen falu, amit kifejezetten görög menekülteknek alapítottak, teljes mértékben állami pénzből.
Az Ercsi és Iváncsa közötti területen előtte nem volt semmi, csak szántóföldek. 1950 májusában indult meg az építkezés, nagyrészt önkéntesek részvételével. Alig fél év alatt 418, főként sorházi lakást húztak fel, de óvoda, iskola, könyvtár, kultúrház, orvosi rendelő és tanácsház is létesült az akkor még Görögfalvának nevezett új településen.
1952. április 3-án aztán Nikosz Beloiannisz, a görög kommunista mozgalom jelentős alakjának nevét vette fel a falu, ahol akkortájt már 1850-en éltek – ez volt az abszolút csúcs.
Riszto bácsi Nikosz Beloiannisz emléktáblája előtt
Riszto bácsi, az élő történelemkönyv
Beloiannisz egyik ikonikus lakója a 85. évét taposó, macedón származású Riszto bácsi, aki több mint 70 évvel a menekülése után is annyira pontosan idéz fel minden részletet, mintha az egész tegnap történt volna.
1948 tavaszán, 13 évesen vágott neki a hosszú útnak, aminek Magyarország volt a végállomása. Összesen 103 gyerek kelt akkor útra a falujából, akiket mindössze néhány felnőtt gondozó kísért. A harcok akkor már főleg macedón területen zajlottak, napi szinten érték bombatalálatok a civil lakosságot.
A partizánok által felállított ideiglenes kormány a szocialista vezetésű államokhoz fordult segítségért, akik beleegyeztek a gyerekek befogadásába. Több ezer fiatalt küldtek előre még a háború vége előtt, hogy nagyobb eséllyel megmeneküljenek.
„Amikor leszálltunk a Keletiben, azt hittük, Németországban vagyunk. Tudtuk ezen kívül, hogy létezik Szerbia, Bulgária, Albánia, Kanada, Anglia, Amerika, de Magyarországról fogalmunk sem volt”
– idézi fel.