Honnan kapta a nevét a Rakéta porszívó?
Gyermekkorom karácsonyait átszőtte a rengeteg mese a tűlevelek és a Rakéta porszívó állandó és többnyire műszaki katasztrófával végződő harcáról.
Akkor, a nyolcvanas évek elején nem is sejtettem, hogy a Szputnyik és Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova szelleme járta át házgyári otthonunk lakótereit. De szaladjunk csak vissza még harminc évet az időben!
Bár az amerikaiak és a szovjetek között zajló űrversenyt hivatalosan a Szputnyik 1 műhold 1957. október 4-i fellövésétől számítják, az űrkorszak már jóval korábban beköszöntött. A folyamatos rakétakísérletek és fejlesztések nyomán az ötvenes évek elején, Amerikában már javában megjelentek az olyan filmek és tárgyak, melyek a világűr közeledő meghódításának izgalmára reflektáltak.
A kor eszközeit és autóit szemlélve jól látszik, hogy az ihletnél általában többet merítettek egy-egy nyugat-európai vagy amerikai mintából. Ennek köszönhetően az ötvenes évek elején már a Szovjetunióban is mind gyakrabban tűntek fel az űrverseny vagy egyszerűen csak űrkutatás témájú használati tárgyak, konyhai eszközök és más kis- és nagygépek.
Persze egy ideológiailag fejlett rendszerben az esztétika és a fogyasztói igények kiszolgálása kevésbé tartoztak a preferenciák közé, itt kérem mindennek szerepe kellett, hogy legyen a kommunizmus sikereinek építésében.
Csak így volt garantálható, hogy a teljes Szovjetunió felsorakozzon a rajtvonalra és (holmi kényelmi termékek követelése helyett) mindent feláldozzon az űrbéli sikerekért.
Az űrverseny ihlette, legjelentősebb szerkezetek közül a legelső egy mosógép volt, pontosabban az első, szovjet automata mosógép 1952-ben. Az űrrakéták első fokozatára emlékeztető dizájn láttán pedig kit érdekelt egy olyan apróság, mint hogy Amerikában már hat éve létezett ilyen automata mosógép!
A Rigai Elektromechanikai Üzem által fejlesztett EAYA-2 és EAYA-3 modellek így is zajos sikert arattak, és csakhamar 5 éves várólista alakult ki rájuk. A szemfülesek így hozzá is juthattak, mire ’57-ben fellőtték a Szputnyikot.
De ekkor már rajtvonalon álltak az „űrporszívók” is...
Ebben az esetben magáé a Rakétáé az elsőség, annak ellenére, hogy nem arról a porszívóról beszélünk, melyre manapság emlékszünk ezen a néven. A nálunk is nagy számban forgalmazott típusnak ugyanis volt egy elődje, mely jóval gömbölyűbb vonalakból épült fel, és nagyobb fogantyúja révén jobban is emlékeztetett egy űrrakétára (na jó olyanra, amit egy kisgyerek rajzolna). De erre az eszközre mér visszakanyarodunk később. Az 1955-ben megjelent Saturnus porszívó ugyanis jóval látványosabbra sikeredett!
A szovjet mérnökök (ők feleltek akkoriban a formatervért is) ugyanis egy meglévő terméket (az amerikai Hoover’s Constellationt) olyan ügyesen változtattak meg koppintás közben, hogy még az űrverseny-ideológiába is sikerült beilleszteni. Az eredetileg gömb formájú porszívóra egy sárgaréz gyűrűt szereltek és „voala!” kész is volt a stilizált Szaturnusz bolygó. A hatvanas évek elején pedig megérkezett végre az általam is emlegetett „tűlevélvadász” Rakéta 7!
Aki élt az előző rendszerben, az szinte biztosan unalomig ismeri a formáját (és a súlyát meg a hangját) ennek a porszívónak.
Egy plakát, amin még Rakéta néven hirdették a Csajkát
Nos, a mérnökök újra kitettek magukért kreativitás fronton és az elsöprő sikerű Rakéta 7 mellől úgy mentették ki az ős Rakétát, hogy egyben a sikernek is emléket állítottak.
A gépet 1963-tól Sirály (csajka) néven forgalmazták. Ez volt ugyanis Tyereskova hívóneve pilótaként. Az első női űrhajós persze biztosan kapott a legendás szamovár sorozatból is, melyet éppen az űrhajósoknak (és a külföldi vendégeknek a sikereket sulykolandó) fejlesztettek ki.
Az említett hi-tech elektromos szamovárt Konsztantyin Szobakin szobrászművész tervezte, akit a Szputnyik műhold óriási sikere ihletett. Az 1962-ben megjelent Szputnyiknak is nevezett szamovár a Szovjetunió első azonos nevű mesterséges műholdjára hasonlított, kerek alakjával és három kúpos lábával, amelyek az antennákra emlékeztettek. A szamovárhoz rögzített, szokásos fogantyúk helyett a fő tartályt külön gyűrű vette körbe, amely a föld keringését szimbolizálta. Hát nem érhetett fel egy házimunka a hatvanas évek Szovjetuniójában valóban egy űrsétával?
Ha szívesen felidézed az előző korszak karácsonyait, szeretnéd tudni, hogy akkoriban a télapót vagy a Jézuskát várták a gyerekek, és milyen játékok kerültek a karácsonyfa alá vagy milyen szaloncukrokkal és égőkkel díszítettük fel a karácsonyfát, és mit viseltünk a jeles ünnepen, olvasd el a Tó-retró blog szerzőjének új könyvét! További részletek és megrendelés itt.
Ez a gép zuhant le 1994. március 23-án Fotó: Wikipedia 
