News here
hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Gucciban az eperföldre: egy 17 éves magyar lány kalandjai 1989-ben Nyugaton

Az Ekkoriban blog szerzője végre nekiindulhatott annak a világnak, amit eddig csak filmekből és hírből ismert. Osztrák levelezőpartnere (!) hívta meg a titokzatos Ausztriába. Mindez 1989-ben történt, és az akkori élmények valószínűleg sokaknak ismerősek lesznek.
Az Ekkoriban blog írása - szmo.hu
2017. május 31.


Link másolása

hirdetés
1965 és 1979 között születtél? Akkor te is az X generációba tartozol. Az Ekkoriban blog egy X-es mérföldkövecskéiről, rólunk, de nemcsak nekünk szól.

Magyarországon az köti őket össze, hogy valamennyien a Kádár-korszakban voltak gyerekek, de amikor 1990-ben az addigi társadalmi szabályok megtagadottá váltak, fiatal felnőttként egy ismerhetetlen jövő alakítójává kellett válniuk, ők lettek a rendszerváltó nemzedék képviselői. Az X-esek 2017-ben, pályájuk közepén vagy csúcsán járnak. Mai céljaik: biztos megélhetés, a munka és a magánélet egyensúlyba kerülése.

17 éves koromban, 1989-ben tette fel nekem a kérdést - "Ez Gucci?" - egy elegáns osztrák nő az eperföldre indulás előtt, amikor a farmerdzsekimen éppen kötöttem meg a kendőm. A kérdésből csak a GUCCI szót nem értettem.

Ezen nagyon megdöbbent. Minden máson meg én.

Majd kiugrottam a bőrömből, mikor valósággá vált, hogy németes levelezőpartnerem meghívott magukhoz Linzbe, Ausztriába – azaz Nyugatra! Hihetetlennek tűnt, hogy kettő teljes hétig úgy fogok élni és olyan körülmények között fogok élni, amit korábban csak a német adók reklámfilmjeiben láttam.

Szüleim könnyek és aggodalmak közepette felültettek a Keletiben az Orient Expresszre, és én elindultam. A határtól már nem tudtam nyugton maradni, kijöttem a fülkéből a folyosóra, teljesen lehúztam a vonat ablakát, rátámaszkodtam, hogy ne csapjon vissza, és nézelődtem. Mintha itt zöldebb lenne a fű! – jegyeztem meg magamban.

hirdetés
gucci1

A két hét alatt egyik döbbenetből estem a másikba. Nem értettem például, hogy a gyümölcsös tálban miért csak egy banán van az alma, meg a narancs mellett. Mi órákat álltunk sorban Magyarországon télen, ha híre ment (mert például bemondta a híradó), hogy banánszállítmány érkezett az országba. Ők bezzeg annyit vehetnek, amennyit csak akarnak, mégis csak egy van kitéve! Nem mertem elvenni az utolsót, pedig majd megvesztem érte. Helyette vettem egy almát, ami szabolcsi gyökerűként egyébként zsákszámra állt a pincénkben.

Június eleje volt, tombolt az eperszezon. Az osztrákok nagyon szeretnek és nagyon tudnak sütni. Ahogy ma nálunk is több helyen található "Szedd magad!" eperföld, úgy náluk is volt.

Szóltak, hogy olyan ruhába menjek, amit nem sajnálok,

ha földes lesz, bár a sorok között széna van, ami elvezeti a vizet (és tisztán tartja a leveleket meg a gyümölcsöket), de sosem lehet tudni. A farmer tűnt a legpraktikusabbnak, hozzá az előző évben Nyugat-Berlinben egy "Sonderangebot" (leárazás) során vett, de ennek ellenére az én szememben menő farmerdzsekivel. Annak idején nagy divat volt kendővel hordani, így egy könnyed mozdulattal rávetettem a vállamra azt, amelyiket már hónapok óta viseltem. Amikor megcsomóztam elől, az anyuka lélegzete elállt.

"Ez GUCCI?". Zavarba jöttem, mint mindig, amikor egy árva szót sem értettem abból, amit mondanak nekem. De ez mégiscsak egy rövid mondat! Mivel a kérdőszó megvolt, már csak azt kellett volna kitalálnom, hogy mi az a GUCCI. Még csak nem is hasonlított semelyik, általam ismert szóra, ami a kendőre, sálra, ruhadarabra utalna. Nem volt mit tenni, visszakérdeztem. "Hogy micsoda?" Az anyuka türelmesen megismételte: "Azt kérdeztem, hogy ez a kendő GUCCI?".

A kérdés bővebb formában is csak egyetlen ismeretlen szót tartalmazott, a GUCCI-t. "Nem tudom, kaptam. Egy kanadai távoli rokonunk unokája hagyta itt nekem, amikor pár éve Magyarországon járt, mert azt mondta, ő majd vesz magának egy másikat" – válaszoltam, miközben magamhoz vettem a táskám.

Könnyed és természetes válaszom egyértelművé tette az anyuka számára, hogy derengésem nincs, mi abban a kendőben a rendkívüli. Mielőtt felvilágosított volna, megerősítésképpen még megkérdezte, amit jól láthatott szabad szemmel is, hogy "És te ezt farmerkabáthoz hordod?" Sejtettem, hogy ezt egy kicsit rosszallja, hiszen ő mindig olyan nőiesen öltözött, de hát ő 40 éves volt, én meg 17. "Igen, mert olyan vidám, színes".

Tudatlanságom menthetetlen volt.

Ezért jobbnak látta, ha ad némi információt a pipacsos kendőmről. Próbálta velem érzékeltetni, hogy az bizony egy nagyon-nagyon drága, ikonikus luxusdarab. Drága?! De hát nekem a KALODERMA tusfürdő is drága volt Ausztriában, így nagyon nem tudtam hova tenni ezt a jelzőt! Aztán folytatta, hogy a virágminta, ami rajta van, megkülönbözteti ránézésre minden más kendőtől. És valóban. Az első virágmintás GUCCI kendő az 1960-as években készült Grace Kelly, későbbi monacói hercegnő számára. A sorozat mai darabjai most 330 euróba kerülnek, azaz kb. 100 000 forintba. Az interneten viszont nagy keletje van – gyűjtők körében – a régebbieknek is. De én most már el nem adom, sőt, azt hiszem, újra elkezdem hordani!gucci2

Több meglepetést a hazautazásig nem okoztam. Én viszont minden nap egyik ámulatból estem a másikba.

Reggelente az anyuka leszaladt a sarki "Anker"-be (amit 25 éve várok, hogy bejöjjön Magyarországra úgy, hogy itt is marad, mert rövid ideig volt egy boltjuk például a Deák téren). Mire mi felébredtünk, terítve volt az asztal, a kosárkában a meleg kalács, croissant, zsemle, kenyér, persze mindenből fehér, barna és magos.

Reggeli után az anyuka kisminkelte magát, ügyelve arra, hogy a rúzs passzoljon a körömlakkjához,

mindezekhez pedig választott bizsut, ami összhangban volt a kosztümjével. Összekészülődtünk, és együtt elindultunk a nem sokkal korábban vásárolt MAZDA 323 típusú kis (nyugati!) autójával.

A katolikus iskolában, ahova a levelezőpartnerem járt, nekem tanulnom nem kellett, csak ücsörögnöm. A teremben színesek voltak a tanulók székei, és mindegyikben volt írásvetítő. A matektanáron nem volt se köpeny, se papucs, és látszott, hogy az óra előtt megerősítette a száján a rúzst. Egy szürke selyem nadrágkosztümöt viselt. Egyszer feladott egy "sehr, sehr schwer" (nagyon-nagyon nehéz) feladatot. Amikor érzékeltem, hogy kezdenek izzadni a diákok, megnéztem, hogy mit is kellene megoldaniuk, és jelentkeztem, mert én tudtam, és tudtam és tudtam! - mint a viccben.

A "sehr, sehr schwer" nálunk egy olyan feladat lett volna, amit elvártak egy hármas tanulótól, hogy meg tudja oldani. A történelem tankönyvre azt hittem, hogy félrenyomták. Mintha épp csak a "lényeg", azaz a hosszú szövegek maradtak volna ki belőle. Rengeteg színes kép, sok-sok jópofa kronológiai ábra.

Egyik tankönyv sem volt bekötve, de nem is volt rá szükség.

Egyszerűen olyan mutatósak és jól megkülönböztethetők voltak kívülről, hogy elég volt egy fóliával védeni az amúgy is erős első és hátsó borítókat.

Előfordult, hogy nem az iskolába mentem, hanem az anyukával tartottam a bankba, ahol dolgozott, hogy megmutassa a munkahelyét. Amikor beértünk, első dolga volt, hogy ránézett az órájára, majd az asztalán lévő jelenléti ívre felírta az érkezése időpontját percre pontosan – nem előbbre, nem későbbre, pont akkora, amikor érkezett.

Mikor egyszer megkérdeztem tőle, hogy minden nap sminkeli-e magát, azt válaszolta, hogy igen, mint minden munkatársnője, mert náluk elképzelhetetlen, hogy valaki anélkül menne a munkahelyére, hogy ne tenne fel legalább egy kis arcpírt vagy rúzst. Ezt egy osztrák nő nem engedheti meg magának!

Máskor a napot a nagymamával töltöttem (aki magyar származású volt, így jött a levelezős kapcsolat az unokájával). Amikor egyik délelőtt megláttam, hogy nekiáll palacsintát sütni, nagyon megörültem. Néztem, hogy készíti, de aggódtam, hogy vastag lesz. Aztán még jobban elkerekedett a szemem, amikor üresen összetekerte, és kb. 0,5 cm-es csíkokra vágta. Az igazi meglepetés viszont ezután jött, amikor kimerte nekem a húslevest, beletette a csíkozott palacsintatésztát, megszórta aprított snidlinggel, petrezselyemmel. Megkóstoltam. Húha! Ezt sosem gondoltam volna! A mai napig, ha Ausztriában járok, nem jövök úgy haza, hogy ne ennék valahol egy tányér "Frittatensuppe"-t.leves1

Délután a nagymama leült a konyhába, maga elé vette a reklámújságokat, gondosan végiglapozgatta, megjelölgette magának. A következő napokban végigjárta azokat a boltokat, ahol akciósan vehette meg az egyébként márkás háztartási cikkeket, élelmiszereket.

Esténként, míg mi tévéztünk, vagy beszélgettünk Claudiával, az anyuka kivette az előző napokban felbontott vörösborát, egy üreges poharat teletöltött, és kortyolgatva a bort, könyvet olvasott. Ha olyan volt a hangulata, előugrott a dugi cigi is a ruhásszekrényből, ami több márkából rejtett egy-egy felbontott dobozt. Mindig csak egy szálat választott ki, és azt a bor mellé lassan, relaxálva elszívta.

A hétvégén kirándultunk, vagy családi összejövetel volt. Ausztriában létezik és ünneplik is az "Apák Napját" (Vatertag), ez június második vasárnapja. Mivel mind a levelezőpartnerem anyukája, mind annak testvére elvált volt, a 65 év körüli nagyapát ünnepeltük a Linz melletti hétvégi házas telken, az ő kedvenc cukrászdai tortájával, zenét hallgatva, énekelve, nevetgélve, a kancsóba pedig folyamatosan utántöltésre került az osztrákok egyik nagy kedvence a "Weißer Spritzer" (fröccs fehérborból).

Amikor eljött az idő a hazautazásra, hajnalban felültettek a Bécsig közlekedő gyorsvonatra. Nem értették, miért nem olyanra vettünk jegyet, ami Budapestig elhozott volna átszállás nélkül. Elmagyaráztam nekik, hogy végig szeretnék sétálni a Mariahilferstraßen, és vásárolgatni szuveníreket (szappant, FUJI filmet, dobozos kólát, dobozos sört stb.) a kicsike schillingemből.

Abba nem mentem bele, hogy legfőképp szeretnék elmenni térkép segítségével abba az underground lemezboltba, aminek a címét a "Rocklexikon" című könyvből másoltam ki egy cetlire, és amire utaltam a múltkor abban a blogbejegyzésemben, amelyikben elmeséltem, milyen nehéz volt hozzájutni a kedvenc lemezünkhöz a 80-as években.mariahilfer1

Amikor bezártak a boltok, a Westbahnhofon felültem a pesti vonatra. Nem, rosszul fogalmazok. Felültem egy vonatra, ami előtt a peronon annak az expressznek volt a neve kiírva, amelyik a jegyemen is szerepelt. Nagyon sok csomagom volt, ezért időben elfoglaltam a helyem.

Az indulásig lett volna még majdnem egy óra, amikor a vonat egyszer csak ugrik egyet, és elkezd zötykölődni ki a pályaudvarról, egyenesen vissza, Linz irányába. Bepánikoltam. Cuccaimat hátrahagyva elkezdtem rohanni kocsiról kocsira (pedig mindig utáltam átmenni az ütközők fölötti szétcsúszó vaslapokon a két vagon között), hogy találjak valakit, akinek szólhatok, hogy rossz vonatra ültem. Végre jött velem szembe a kalauz.

Kisebb sokkos állapotban, nem erős német nyelvtudással megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy mi a bajom.

Amikor végre megértette, elkezdett nevetni, ami engem egy cseppet sem nyugtatott meg, különösen, hogy közben zakatolt a vonat, no meg a szívem. Majd lassított és megállt. Nem a szívem, a vonat. Aztán elindult visszafele, Bécs felé. Nem történt valójában semmi, csak másik vágányra irányították át, de ehhez több kilométert meg kellett tennie. Visszamentem a fülkébe, és kimerülten roskadtam le.

Nemsokára nyílt az ajtó, egy nagy hátizsákos, világító kék szemű, napbarnított, szőke hajú fiú állt az ajtóban. Rám mosolygott és intett a többieknek, hogy megvan az ülésük. Ő volt Dominique, a németül beszélő svájci fiú, aki egy szintén svájci és két amerikai barátjával Magyarország felé vették az irányt.

Annyira egymásra hangolódtunk a háromórás vonatút alatt (annak ellenére, én angolul egy szót sem tudtam, az amerikaiak viszont németül nem), hogy megbeszéltük: azt a két napot, amit Budapestre szántak, együtt töltjük, és én leszek az idegenvezetőjük. Találkozunk tehát másnap reggel a Deákon! De erről majd egy másik blogban.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés
„Nanu-nanu” – Nyelvformáló sorozatok a vasfüggöny mögött Andzsin-szantól Morkig
Valaha ezekből tanultunk orkiul és japánul, mégsem emlékszik rájuk már senki. Fel- és lefutott szériák a 80-as évekből.
Forrás: Tó-retró blog, címkép: jelenet az Egy úr az űrből c. filmből - szmo.hu
2022. május 09.


Link másolása

hirdetés
A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Mennyire más volt a televíziózás a hetvenes-nyolcvanas években, mint napjainkban! Míg ma komoly sikernek minősül, ha egy műsornak vagy filmnek sikerül egymilliónál több embert egy időben a tévé képernyője elé ültetni, addig a tematikus csatornák és a streaming előtti időszakban ennél bármelyik program nagyobb nézettséggel futott. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy abban az időszakban itthon egy, 1971-től pedig két csatorna kínálatával kellett beérni, ha az ember nem szerette volna külföldi műsorokkal tölteni az idejét. Nem túlzás kijelenteni, hogy akkoriban valóban az ország apraja-nagyja együtt sírt vagy nevetett egy-egy film vagy sorozat szereplőivel, és minden új epizód hetekig beszédtémával szolgált a vállalati büfékben. Ebben a környezetben nem csoda, ha egy sorozat ikonikus kifejezései azonnal gazdagabbá tették a magyar szókincset, bár az ilyen új szavak többnyire néhány év alatt – gyakran a sorozat emlékével együtt – el is tünedeztek. Mostani cikkünkben három olyan szériáról emlékezünk meg, melyek egy nemzedék szókincsét formálták át, de ma már alig emlékszik rájuk valaki...

Nanu-nanu

Rögös volt az út a külföldi (különösen az amerikai) sorozatoknak a vasfüggöny mögé, így ezek többnyire évekkel azután jelentek meg nálunk, hogy a készítés országában már el is felejtették őket. Nem volt ez másként az „Egy úr az űrből” (eredetileg Mork & Mindy) című szériával sem. Az akkoriban még stand-up humoristaként tevékenykedő Robin Williams ötlete nyomán készült sorozat volt a legendás színész első szerepe. A filmben Mork az Ork bolygó szülötte, aki egy földi nő (Mindy) segítségével tanulmányozza a földi életet. Az epizódok végén Mork minden esetben jelentést tesz bolygója vezetőjének, Orsonnak. A sorozat a „Nanu-nanu” köszöntés mellett a „Mork hívja Orsont. Orson jelentkezz!” szófordulatot is a nyelvünkbe építette. Ez utóbbi rövid időre átvette a „A cseh 2-őt nézed?” beszólás szerepét is, azokkal szemben, akik a beszélgetésben elveszítették a fonalat (akkoriban hétfőn nem volt magyar adás, így mindenki a csehszlovák adókat nézte).

A sorozatot egyébként 1978 és 1982 között vetítette az ABC amerikai TV csatorna. Nálunk a kifutása után, 1982 szeptember 1-én debütált a Szombat esti filmkoktél című műsorcsomag részeként, Menő manó és Humor Harold (egy újabb nyelvbe épült kifejezés az erőltetetten jópofa emberekre) társaságában. A Magyar TV összesen 13 epizódot vásárolt a forgalmazó CBS-től, ám így is egy évig tartott, míg a végére értek. A bravúrt úgy sikerült kivitelezni, hogy havonta csupán egy új rész került a képernyőre. A sorozat sikerét egyébként jól mutatja, hogy már 1983-ban elkészült a széria ihlette „Nanu, nanu dal” is, melyet Williams magyar hangja, Maros Gábor adott elő és legalább annyira bugyuta volt, mint maga a film.

hirdetés
Vakarimasz-ka?

Tegye fel a kezét, aki látta a Sógun című sorozatot 1987-ben, és nem akart azonnal szamuráj lenni. A James Clavell 1975-ben íródott könyvéből készült minisorozat Richard Chamberlain főszereplésével igazi japán lázat indított el az országban, és a legcsintalanabb gyerkőcöket is a TV elé szögezte.

Andzsin-szan és a szépséges Mariko szerelmi története ötvözve a szigorú, de egyenes Toranaga szama (egyesek szerint tornagatya szaga) politikai játszmáival, mindent vitt. Ebben az időszakban mindenki foghegyről vetette oda frissen szerzett japán tudása aranyat érő morzsáit, és késhegyre menő (bocs) vitákat folytattunk a katana forgatás tudományáról. Bennünket még az sem zavart, hogy az eredetileg 1980 szeptemberében bemutatott széria már majdnem olyan régi volt, mint a kor, amiben játszódott, mire elért hozzánk. A Magyar Televízió ugyanis csak 1987-ben kezdte el sugározni John Blackthorne angol kormányos történetét. Ráadásul az eredetileg öt részes minisorozatot 11 darabra vágva, heti két alkalommal vetítették le, kedd-péntek váltásban. Igaz így legalább egy hónap alatt lefutott, és nem tartott egy évig, mint Mork kalandjai.

Petrocelli háza...

Mond valakinek valamit az a cím, hogy „Az ügyvéd”? Nem? Nem is csoda, hiszen ennek az amerikai filmnek a hírnevét gyorsan elhalványította a belőle készült sorozat, mely Petrocelli címmel futott. Pedig az 1970-ben készült mozifilmben már Barry Newman alakította Anthony „Tony” Petrocelli figuráját, és nálunk is bemutatták 1972-ben a filmszínházak (meg ’78-ban a TV). A bostoni születésű, de olasz felmenőkkel rendelkező ügyvéd figuráját azonban az 1974 és 1976 között futott 44 részes sorozat tette igazán ismerté. Tudják, ő volt az, aki állandóan a házán dolgozott a feleségével, ám az állomotthon soha nem készült el. Ennek nyomán került be a magyar nyelvbe az „Ez is olyan, mint Petrocelli háza” kifejezés a soha be nem fejeződő, sziszifuszi dolgok megcímkézésére. A sorozat pedig bőven rászolgált e jelzőre...

Alig három évvel a széria kifutása után csapott le a Magyar Televízió a sugárzás jogára, így 1979-ben már alá is írták a 13 részről szóló megállapodást. Ezek után átlagban 2 havonta be is jelentették a (valójában csak egyharmadnyi) széria rajtját, egészen 1981-ig. Ekkor azonban véget ért a kín, és alig kilenc évvel az amerikai premier után, 1981. május 16-án este megnézhettük az első részt az ügyvéd-krimiből. De ebben sem volt nagy köszönet, hiszen a Morkhoz hasonlóan a Szombat esti filmkoktélban debütáló filmsorozat még a sci-finél is ritkábban, kéthavonta egy új rész bemutatásával indult. Valóban olyan volt, mint Petrocelli háza...

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni vagy szeretnéd tudni, hogyan nyaraltak a szüleid, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnél visszaemlékezni a 70-es, 80-as évekre, és vannak fotóid, amiket szívesen megosztanál, csatlakozz a Retró Insta-csoporthoz!

Ha érdekel a panelépítészet és a Balatoni szállodák születése, többet tudhatsz meg Tó-retró blog szerzőjének első könyvéből. A "Hotelek futószalagon" ezeket a témákat járja körbe. További részletek és megrendelés itt.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés
Húsvéti tojásfestés: minták, rajzok, hagyományok
Húsvéti tojás, piros tojás, hímes tojás – a húsvét elmaradhatatlan kísérői. De honnan ered ez a szimbólum, és milyen a jó húsvéti tojásfestés?

Link másolása

hirdetés

A húsvéti tojás eredete

A tojás az életnek, újjászületésének, a termékenységnek az egyik legősibb jelképe. A tojásdíszítés hagyománya az ókorig nyúlik vissza, és ez a szokás a kereszténység elterjedése után is megmaradt. Értelmezésük szerint a tojás a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. Szimbolikája szerint, ahogy a tojásból új élet kel ki, úgy támad föl Krisztus is sírjából az emberek megváltására. Más nézet szerint a tojáshéj az Ószövetséget, a belseje az Újszövetséget jelképezi.

A húsvétot megelőző böjtöt és magát a tavaszi feltámadás ünnepét a kereszténység, feltehetően régi pogány tradíciókból emelte át. A kereszténység elterjedésével pedig a tojást, mint ősi életszimbólumot, összekapcsolták a feltámadás ünnepével.

Nálunk mar az avarkori sírokban is találtak festett, mintás tojásokat. Első írásos emlitése Anonymus idejéből származik.hímes tojás minták

Gyakran jóslásra is használták. Ha nagypéntek éjjelén feltörték a tojást és egy pohár vízbe csurgatták, akkor az megmutatta, hogy milyen lesz a jövő évi termés. De egyes helyeken a lányok tojáshéjat tettek a küszöbre húsvét előtti este, hogy megtudják, mi lesz a férjük foglalkozása

Hímes tojás, piros tojás - a húsvéti tojás jelentése

Az eredetileg használt piros szín a hiedelem szerint Krisztusnak az emberiségért kiontott vérét jelképezi. Ezért is kötődik a keresztény kultúrákban a húsvéthoz.

hirdetés

 hímes tojás piros tojás

Magyarországon tradicionálisan használt minták általában geometrikusak voltak. A vonalkák közti részt díszítették "hímezték", innen is a hímes tojás elnevezés.

Hímes tojás készítése - tojásfestés technikák

Húsvétra általában liba, kacsa és tyúktojásokat használnak, amiket kifújnak és az üres héjat díszítik különböző technikákkal. Lehet emu vagy strucc tojásokat is festeni, ezek héja, olyan vastag, hogy faragni is lehet.húsvéti tojás minták

Bár még vannak, akik hagyományos módon, házi módszerekkel festik a tojást, de nagyon elterjedt a boltokban kapható festék, és egyre nagyobb teret hódítanak az újszerű tojásdekorációk is.

A legegyszerűbb a boltban kapható tojásfesték, mellyel bármilyen színű tojásokat el lehet készíteni. Egyszerű és olcsó a krepp papír megoldás is. A papírdarabokat enyhén ecetes vízbe kell tenni, ami kioldja a színüket és a tojásokat befogja.

Húsvéti tojásfesték: miből választhatunk?

húsvéti tojásfesték

Az otthoni tojásfestés előtt érdemes átgondolni, hogy mennyi időnk van rá és mennyire vagyunk ügyesek. Vannak gyors és mégis látványos megoldások, de ha szeretnél visszatérni a régebbi, tradicionális megoldásokhoz, akkor nyugodtan próbáld ki nagyszüleink módszereit.

Húsvéti tojásfestés természetes anyagokkal

Az egyik legrégebbi festés a harisnyás, leveles. A tojásra növények leveleit szorítsd rá egy harisnya segítségével. Majd tedd forró hagymahéjjal vagy tojásfestékkel színezett vízbe a szobameleg tojásokat. Száradás után szalonnabőrrel vagy olajos kendővel lehet fényesíteni.

A halványzöld festékhez spenótot, petrezselyemlevelet, citromfüvet vagy csalánlevelet kell felfőzni. Sárga színt őrölt kurkumaporral, citrom héjával, reszelt sárgarépával lehet elérni. Narancssárga festőlé pirospaprika őrleményből vagy vöröshagyma külső héjából készíthető. Lila színt a cékla leve ad, de az áfonyalé és a feketeribizli leve is alkalmas hozzá. Kék szín elérhető apróra vágott vöröskáposztával. Sötétbarna színhez erősre főzött kávéban áztasd a frissen főtt, még forró tojásokat.

Írott tojás készíthető gyertya és festőlevek segítségével, vagy az egyszínűre megfestett tojásra éles késsel mintákat karcolhatsz.húsvéti tojás rajz

Húsvéti tojások díszítése egyéb technikákkal

Gyakorlatilag a fantázia szab csak határt, mert rengeteg dologgal díszíthető a tojás. Íme, néhány ötlet:

Ragaszthatsz papírcsíkot, szalagot, dekorcsíkot, fonalat a tojásra. Díszítsd gyöngyökkel, magvakkal, mákkal, csillámporral, apró gombokkal.

Régi terítőkből, textilekből vagy csipkés anyagokból is szép díszítés készülhet. Szép szalvétákból is lehet mintákat kivágni és felragasztani. De ott a klasszikus festés temperával, ecsettel, filctollal is.

Milyen a jó húsvéti tojás rajz? Népszerű és mutatós tojásfestés minták

húsvéti tojások

Rengeteg ötletet lehet találni akár az interneten is, de a leghálásabb mégis a saját ötlet. A jó minta kifejezhet téged is, vagy üzen a megajándékozottnak. A gyerekek biztos örülnek a nyuszis, kiscsibés mintának, a lányoknak virággal, szívekkel lehet üzenni. A fiúknak a geometrikus minták mellett bátran lehet vicces vagy modern dekorációt kitalálni, de akár emojikat is rajzolhatsz a tojásra.tojásfestés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés
Rengeteg szempontból hiteltelen A Besúgó – Így működött valójában az Állambiztonság és az ellenzéki ellenállás
Rainer M. Jánost és Ungváry Krisztiánt kérdeztük arról, hogy zajlottak a sorozatban ábrázolt helyzetek a valóságban.
Láng Dávid - szmo.hu
2022. május 25.


Link másolása

hirdetés

Nemrég ért véget a HBO Max magyar gyártású sorozata, A Besúgó, amely óriási közönségsikert ért el, ugyanakkor éles vitákat is kiváltott. A korszakot kutatók, illetve személyesen átélők szerint ugyanis egyáltalán nem ábrázolja hitelesen az egykori Állambiztonság, illetve az ellenzéki mozgalom működését.

Hogy pontosan miről van szó, arról Rainer M. János és Ungváry Krisztián történészeket kérdeztük. Előbbi az összes részt látta, utóbbi viszont csak egyet nézett meg – elmondása szerint ezt annyira botrányosan hamisnak tartja, hogy elment a kedve a továbbiaktól.

„Súlyos véteknek nem nevezném, hiszen alapvetően szórakoztatóipari termékről van szó, amiről a fogyasztók döntenek. A körükben pedig egyértelműen pozitív volt a fogadtatása” – mondja Rainer, aki megengedőbb álláspontot képvisel.

Ugyanakkor mégis fontosnak tartja, hogy beszélgetés folyjon erről, mert a sorozat hangsúlyosan utal arra, hogy egy adott kort szeretne megidézni – erre utal például az évszámok rendszeres feltüntetése, a rendkívül gondosan használt korfestő elemek az épületektől a járműveken át a ruhákig vagy akár hajviseletekig. Ebben az esetben viszont probléma, ha a történet más elemei erősen különböznek a valóságtól.

Ungváry is azt emeli ki, hogy hiába nevezik fikciósnak a történetet, ha a kosztümök, a kulisszák és a társadalmi helyzetek, amelyeket a film használ, egy konkrét korhoz kötődnek, a tájékozatlan néző így óhatatlanul reálisnak értékeli az irreális képet.

„Különösen súlyos problémának tartom ezt azért, mert az ismert történelmi tények is tökéletesen alkalmasak arra, hogy a besúgás tematikában egy remek film készülhessen. Teljességgel érthetetlen számomra, miért kellett olcsó és hazug jelenetekkel tönkretenni ezt, amikor a valós tények hatalmas tárházából is lehetett volna válogatni” – fogalmaz.

hirdetés

Szerinte a sorozat nem más, mint „kiváló színészek megalázása, felmosórongynak használása olcsó hatásvadászatért”, ugyanis nem a színész tehet arról, ha egy történetileg teljesen hazug forgatókönyvet játszik el.

Hogyan történtek valójában a beszervezések?

A sorozatban ábrázolt jelenetet, tehát azt, hogy a főszereplő mellé a vonaton odaül egy állambiztonsági tiszt, majd átkíséri az étkezőkocsiba a leendő tartótisztjéhez, mindkét forrásunk rendkívül valószínűtlennek tartja.

„A beszervezéseknek több módozata volt, de ami közös, hogy a beszervező beszélgetések helyszínéül általában valamilyen állami hivatal szolgált, már csak azért is, mert egy vendéglőben vagy vonaton nem lehetett volna észrevétlenül aláíratni az együttműködési nyilatkozatot, a beszervezendő személyt pedig nem lehetett volna tökéletes kontroll alatt tartani” – mondja Ungváry, hangsúlyozva: nyilvános helyen soha nem lehetett lefolytatni beszervezési beszélgetést. Ráadásul ennek során beszervezők részéről mindig egyszerre legalább két személynek kellett nyíltan jelen lennie, ezt a munkát tilos volt egyedül végezni.

Rainer M. János szerint zsarolás ugyan előfordult, de szorosan a beszervezendő személy saját tevékenységével függött össze: vétségek, esetleg bűncselekmény. Olyan, hogy valakitől gyógyszert tagadjanak meg, egyáltalán nem volt jellemző. Gyakoribb volt szerinte, hogy különféle előnyöket, például apróbb ajándéktárgyakat, vagy némi pénzt (nem túl sokat) kínáltak cserébe. Az óriási többség ugyanakkor önkéntesen, ahogyan a belső iratokban fogalmaztak, „hazafias alapon” vállalta, hogy jelentéseket ír. Vállalták, mert meggyőzték őket.

„A beszervezéskor első körben kifejezetten kerülték a nyílt zsarolást, ugyanis előírás is volt, hogy az önkéntességre kell törekedni és ezen felül pszichológiailag sem lett volna helyes nyíltan zsarolni. Az esetleges terhelő adatokat csak akkor szedték elő, ha másképp nem ment a dolog” – teszi hozzá Ungváry Krisztián.

Nemet mondani is határozottan lehetett, Rainer M. János szerint az esetek 90 százalékában ez semmilyen következménnyel nem járt, különösen a rendszer késői szakaszában.

Ungváry hasonlóan látja: mint mondja, átlagban minden második beszervezés meghiúsult, mert azok, akik a beszélgetés során először igent mondtak (és adott esetben alá is írtak), később már nem mentek el a második találkozóra. A beszervezési kísérletek kb. 30%-a pedig már a beszélgetés alatt úgy alakult, hogy az érintett beszervezésétől el kellett állni, mert ellenállást tanúsított.

„1962 után egyetlen esetet sem ismerek, amikor emiatt valakit súlyos retorziók értek volna. Minden statisztikai adat arról tanúskodik, hogy a beszervezettek között is hatalmas volt a fluktuáció” – fogalmaz.

Tényleg előfordult, hogy visszanyalt a fagyi?

A sorozatban a beszervezett fiú idővel egyre inkább vérszemet kap és ő maga is átver, kicselez, zsarolni kezd, többek között a beszervezőit is.

Rainer M. János szerint konkrét zsarolásra nem, arra viszont minden további nélkül lehetett példa, hogy valaki túljárt a tartótisztje eszén. A hálózati személy és a beszervezők között gyakran folytak játszmák, például a kapott információk manipulálása, torzítása által.

Emiatt alkalmazták az ellenőrzés intézményét, vagyis azt, hogy a különösen fontos személyeket soha nem egyetlen ember figyelte meg, mindig volt egy vagy akár több biztosíték a rendszerben. A későbbi miniszterelnökre, Antall Józsefre például 1956 után nemcsak az egyik kollégáját, de egy diákját is ráállították a budai Toldy gimnáziumban, ahol tanított. Ők ketten egymást is ellenőrizték – anélkül persze, hogy tudtak volna egymás tevékenységéről.

„Még vártam is, hogy a történet egy pontján majd fény derül egy hasonló fordulatra, tehát arra, hogy a főszereplőt is ellenőrizték ily módon. Ez eddig nem történt meg, pedig nagyon is életszerű lenne, hiszen az ellenzéki vezérnek, Száva Zsoltnak szemlátomást óriási jelentőséget tulajdonítanak” – mondja Rainer.

Ungváry szerint csak rövidebb távon fordulhatott elő, hogy egy ügynök dezinformált, ezek azonban előbb-utóbb kiderültek, a visszazsarolást pedig teljesen elképzelhetetlennek tartja. Külföldi viszonylatban gyakrabban előfordult, hogy a beszervezett félre tudta vezetni tartótisztjét, kifejezett zsarolásra viszont itt sem ismer példát.

A főszereplő viszont idővel a környezetét is zsarolni kezdi: miután lebukik a megfigyelt kör egyik tagja előtt, gyorsan kér róla valami kompromittáló infót a tartótisztjétől, hogy onnantól ezzel tartsa sakkban.

„Ez teljesen elképzelhetetlen, irreális, a korabeli szabályzatoknak is ellentmondó, valamint általános szakmai okokból is teljesen abszurd fordulat” – mondja Ungváry, aki szerint a sorozat teljes hamissága már az első részben kiderül, amikor a főszereplő saját szakállára autós üldözést kezdeményez, majd elkezdi átkutatni a célszemélyek csomagjait.

Ilyesmi szerinte soha nem volt egy ügynök feladata, nem beszélve arról, hogy pszichológiailag is teljesen abszurd lett volna, ha valaki így viselkedik frissen egy beszervezés után. Ez a magatartás még később is elképzelhetetlen volt, valamint a szabályzatokkal is teljesen szembe ment.

„Egy ügynök csak azt volt jogosult megtenni, amire a tartótiszttől kifejezett utasítást kapott, de a tartótiszt nem tehette meg, hogy olyan munkákat bíz rá, ami a hivatásos állomány feladata. Itt egy hierarchikusan épülő, folyamatos ellenőrzésen alapuló rendszerről beszélünk, amelyben ilyen szabályellenes húzások teljesen elképzelhetetlenek. Ezzel szemben az, hogy egy ügynök dekonspirálódott, azaz lebukott, nem volt ritka jelenség” – tette hozzá Ungváry Krisztián.

Rainer M. János szerint ugyanakkor akinél akár csak felmerült a lebukás veszélye, azt vagy „pihentették” egy ideig, vagy ha a környezetében már konkrét beszédtéma volt, hogy valami nem stimmel vele, inkább gyorsan kizárták a hálózatból és más személy után néztek. Nyílt lebukásig tehát nem igazán fajulhatott a helyzet.

Bulizó fiatalok szervezték az ellenállást, élükön egyetlen vezetővel?

A sorozat a fenti képet sugallja, de Ungváry szerint ennek köze sincsen a valósághoz: az ellenállást, ami alatt itt az ellenzéki tevékenységet értjük, alapvetően értelmiségi jellegű találkozásokon szervezték.

Rainer szerint is főként szakmai tevékenységek köré csoportosult az ellenzék, az ELTE bölcsészkarán például már a hetvenes években vitaesteket rendezett egy csoport a magyar oktatási rendszer problémáiról, de máshol is volt példa hasonlókra.

„Természetesen a bulizás fontos szerepet töltött be ebben a korosztályban, és az egyetemi klubokban volt is rá lehetőség. Ugyanakkor nagyon komoly szakmai munka is folyt, tudatosan reflektáltak a közélet történéseire. Ez fontosabb volt, mint a szórakozás” – hangsúlyozza.

A sorozatban a nagy ellenzéki találkozót végül egy KISZ-rendezvény keretei közé rejtve tartják meg. Ungváry Krisztián ezzel kapcsolatban azt mondja, ilyenre (tehát az ellenzéki szervezkedők és a KISZ együttműködésére) elvileg lehetett példa.

Rainer M. János szkeptikusabb: szerinte a KISZ befolyása a ‘80-as évek közepére már erősen visszaszorult, a mozgalom enyhén szólva az apály állapotába került, az egyetemeken eljelentéktelenedett. Ott is voltak ugyan értelmes emberek, akik kereshettek kapcsolatokat, de partnerként biztosan nem kerültek szóba az ellenzék köreiben.

Azt is fontos kiemelni, hogy nem volt egyetlen központi alakja az ellenzéknek: az egyetemi hallgatói mozgalmakat ad hoc csoportok, baráti körök alkották, nem emelkedett ki senki közülük.

„Persze dramaturgiailag jó döntés az egész mozgalmat egy arccal ellátni, de a valósághoz ennek nem sok köze van” – fogalmaz Rainer, aki szerint a ‘80-as években már rajtaütésekre, tömeges letartóztatásokra sem igen volt példa. Így a sorozatnak azok a jelenetei se mondhatók hitelesnek, amikor több tucat rendőr szállja meg a kollégiumot, miután „izgató jellegű röpiratokról” kapnak bejelentést.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
Mátyás király átka és több kísértethistória is fűződik Árva várához
Vérfagyasztó legendák övezik a káprázatos felvidéki várkastélyt, itt forgatták 100 éve a Nosferatu című horrort is.

Link másolása

hirdetés

Itt van a szomszédos Szlovákiában, mégis kevesen ismerik Felvidék legszebb várát, a történelmi Magyarország északi határán épült sasfészket. Árva várát az 1241. évi tatárjárást követően kezdték építeni egy 112 méter magas, meredek sziklára, majd kezdetét vette a háromrészes erődítmény hányattatott sorsa. Előreugorva az idővonalon, kétszáz évvel később az akkori tulajdonos – egy lengyel rablólovag, Komorowski Péter – negyed évszázadon át fosztogatta gazdátlan zsoldosaival az arra vetődő utazókat és kereskedőket.

Mátyás király büntetése

Ennek a méltatlan korszaknak végül Mátyás király vetett véget, aki elűzte onnan a rablólovagot vezéreivel együtt, bár azért adott neki 8000 aranyforintot is a vár elfoglalásáért cserébe, hogy váltságdíjnak álcázza a kifüstölést. Érdekesség, hogy az ottani védők váltak Mátyás király későbbi, elhíresült fekete seregének keménymagjává, miután a harcedzett várőrséget a király zsoldjába fogadta. Úgy tűnik, jó szeme volt a megfelelő katonák toborzásához.

Mátyás királyhoz fűződik egy helyi legenda is: eszerint az uralkodó 1484-ben az ellene összeesküvő Váradi Péter kancellárt és kalocsai érseket a következő ítélettel záratta be a várba: „Árva voltál, Péter, árva leszel és Árvában fogsz meghalni.”

A história úgy szól, hogy a pap majdnem egy évtizedet töltött itt befalazva, rangjától megfosztva, és csak egy nyíláson át érintkezhetett a külvilággal. Váradi Péter azonban mindeközben megtanította írni és olvasni az akkori várnagy, Meskó Mihály lányát, Katinkát. A lány ezért hálából megszöktette a papot, aki egy galíciai kolostorból újból felajánlotta szolgálatait Mátyás királynak, akinek a fenyegető jóslata így nem teljesült. Az uralkodó éktelen haragra gerjedt, de a bátor Katinka felvállalta előtte a szöktetést, az igazságos uralkodó pedig megenyhült az érveléstől. Sőt, olyannyira szimpatikus volt neki a leány hozzáállása, hogy még gazdag férjet is kerített neki Thurzó István személyében. Innentől számítják a Thurzókat a vár történelmében, de csak hét évtizeddel később lett a család Árva várának birtokosa. Az odáig vezető tulajdonosi lista a következőképp alakult: Mátyás király a fiának, Corvin Jánosnak, Liptó hercegének ajándékozta a fellegvárat, akitől később Szapolyai István főúr orozta el. Majd ezt követően lett a már említett Thurzó családé, akik ismét felvirágoztatták a patinás épületegyüttest, és teljesen át is alakították, elnyerve mai külsejét. A legnagyobb katasztrófa 1800-ban érte a várat, amikor tűzvész pusztította el, és csak a 2. világháború után építették újra.

Horrorfilm és szellemek

Nem meglepő, hogy a gótikusan komor hangulatú, festői helyen magasló épület megmozgatta a filmesek fantáziáját is az elmúlt évszázadban. Pontosan 100 éve, 1922-ben itt forgatták a Nosferatu című legendás horrort, amelyet Bram Stoker regénye, a Drakula ihletett (erről ma egy poszter is megemlékezik a bejárat előtt). De ezen a helyszínen forgatták többek között a Rigócsőr királyt, A hercegnő és a koldust és a Solymász Tamást is.

hirdetés

A horror-tematikához egyébként nem kellett filmes stáb sem, mivel a vár története eleve bővelkedik paranormális fejezetekben. Vegyük például rögtön az építtetés körülményeit, amelyhez nem mást, mint magát az ördögöt társítják. A mendemonda szerint egy helyi tehetős ember azzal bízta meg a sátánt, hogy építsen egy várat. Azt ígérte neki, hogy ha egy éjszaka alatt sikerül megépítenie, cserébe megkaphatja a lelkét. Amikor azonban a gazdag ember rájött, hogy a lelke mégiscsak értékesebb az anyagi javaknál, imádkozni kezdett Istenhez, imája pedig meghallgatásra talált. Szerencséjére az ördög a kakas harmadszori kukorékolására valóban nem készült el a várral, a befejezéséhez ugyanis még három óriási kőtömb hiányzott.

Két szellemhistória is kering továbbá a várról. Az egyik szerint Thurzó György nádor második felesége, Czobor Erzsébet szelleme kísért az ódon falak közt, aki állítólag éjszakánként körbejár ellenőrizni, rendben mennek-e a dolgok a hőn szeretett otthonában. A másik az úgynevezett fehér asszonyról szóló monda, aki Dancs mesternek, a XIV. század egyik leghatalmasabb főurának felesége volt.

A történet szerint a főúr egyik éjszaka erősen ittas állapotban tért haza, felszínre törő indulatait pedig egy szolgálólányon akarta kitölteni. Mivel a felesége megakadályozta ebben, Dancs kardja lesújtott rá, és egy suhintással levágta a kezét. Az asszony nem sokra rá belehalt a sérülésébe.

A tragédia óta azt beszélik, hogy a pórul járt feleség a mai napig évente kétszer végigsétál a várban, tetőtől-talpig fehér ruhába öltözve, csak a keze vérzik azon a helyen, ahol Dancs kardja érte. A várat övező babona olyannyira tartja magát, hogy jónéhány éve ismert amerikai szellemvadászok egy csoportja is ellátogatott Árva várába, hogy forgassanak a helyszínen.

Források: Drive, slovakia.travel, Forum Hungaricum


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: