„Inkább disznóknak való” – A forró csoki sötét múltja a harcosok italától az édes rehabilitációig
Január 31-én a forró csoki napját ünnepeljük, ami jó alkalom arra, hogy kiderítsük, miként vált egy keserű, csípős, rituális főzetből egy sokak által rajongásig szeretett megnyugtató, kellemes ital. A történet több ezer évvel ezelőtt kezdődött, egy olyan világban, ahol a csokoládét nem ették, hanem itták, és sokkal többet jelentett egyszerű finomságnál.
Az ebből készült ital, a xocolatl, köszönőviszonyban sem volt a ma ismert forró csokival. Vízzel keverték el a pörkölt, őrölt kakaóbabot, majd csilivel, vaníliával és más fűszerekkel ízesítették. Az italt addig öntögették egyik edényből a másikba, amíg sűrű, keserű hab nem képződött a tetején.
A feljegyzések szerint II. Moctezuma azték uralkodó udvarában aranypoharakból szolgálták fel, és egy-egy lakomán akár ötven nagy korsónyi is elfogyott belőle. Amikor a 16. században a spanyol hódítók megérkeztek, nem igazán értették, miért akkor dolog a csokoládé.
A keserű, habos főzet európai karrierje akkor kezdődött, amikor a spanyolok rájöttek a titokra: a cukorra. A hódítók hazavitték a kakaóbabot, és az udvarban elkezdték cukorral, fahéjjal és más, az európai ízlésnek jobban megfelelő fűszerekkel készíteni. A forró csokoládé lassan, de biztosan a kontinens arisztokráciájának kedvelt luxusitalává vált.
A híres naplóíró, Samuel Pepys 1661-ben egy átmulatott éjszaka után csokoládéval kúrálta a másnaposságot. „Reggel szörnyű fejfájással ébredtem... [és] adott nekem egy csokoládét, hogy rendbe tegye a gyomromat” – írta. A forró csoki ekkoriban egyszerre volt élvezeti cikk, státuszszimbólum és egyfajta gyógyszer, amely körül heves viták zajlottak.
– mondta Richard Fitch élelmiszertörténész a The Guardiannek.
Az igazi áttörést és a forró csoki demokratizálódását az ipari forradalom hozta el. 1828-ban a holland Coenraad van Houten feltalált egy hidraulikus prést, amellyel a kakaóbabból ki tudta vonni a zsíros kakaóvaj jelentős részét. A visszamaradt szárazanyagot porrá őrölve létrejött a könnyen oldódó, kevésbé zsíros kakaópor. Ez a találmány alapjaiban változtatta meg a csokoládéipart. Nem sokkal később, 1847-ben az angol J. S. Fry & Sons cég rájött, hogy
A svájciak tovább tökéletesítették a receptet: Daniel Peter 1875-ben sűrített tej hozzáadásával megalkotta a tejcsokoládét, Rodolphe Lindt pedig 1879-ben a koncsírozó gépével selymesen sima állagot ért el.
A 20. század a kényelemről szólt, és ez a forró csokit sem kerülte el. Az igazi „gyerekzsúr-forradalmat” egy amerikai feltaláló, Charles Sanna indította el 1961-ben. Ő alkotta meg a Swiss Miss márkanevű instant kakaóport, amit elég volt csak forró vízzel felönteni. „Jó összetevők kombinációja volt – és instant volt” – emlékezett vissza Sanna, akinek készítménye a sípályák, iskolai büfék és családi otthonok elengedhetetlen kellékévé tette a forró kakaót. Az egyszerűség, az édes íz és a lehetőség, hogy pillecukorral vagy tejszínhabbal lehessen díszíteni, végérvényesen a gyerekek kedvencévé avatta.

Fontos különbséget tenni a forró kakaó (hot cocoa) és a forró csokoládé (hot chocolate) között. Míg előbbi kakaóporból, cukorból és tejből vagy vízből áll, addig az utóbbit olvasztott táblás csokoládéból alkotják, így az sokkal sűrűbb, krémesebb és gazdagabb ízű a benne lévő kakaóvaj miatt. „A kakaóporból készült forró csokoládé durvább, savasabb élményt nyújt” – magyarázta Jacques Torres csokoládémester a Martha Stewart magazinnak.
– mesélte Kate Shaffer csokoládékészítő. A hagyományok ma is élnek: a mexikóiak sűrű, kukoricaliszttel készült champurradója vagy az olaszok szinte puding sűrűségű cioccolata caldája mind a csokoládéital gazdag múltját idézik. „A kakaó az egyik legrégebbi összetevő az étkezési hagyományainkban... A champurrado ezt a történelmet hozza tovább” – mondja Jo Lerma-Lopez, egy mexikói étterem társalapítója.
A tudomány óvatosan fogalmaz a forró csoki egészségügyi hatásairól.
A tudományos konszenzus szerint azonban a boltokban kapható, cukorral és egyéb adalékanyagokkal teli instant kakaóporok flavanoltartalma elenyésző, így az egészségügyi előnyök is korlátozottak.