hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Amikor még fillérekért mérték a luxust az Utasellátóban

Automatából vett húsleves és műanyagtálcás melegített étel a kispénzű turistáknak, a balatoni gastrofo(l)radalom kezdetén.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Fortepan/Bauer Sándor - szmo.hu
2018. szeptember 23.

hirdetés
A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Automaták a Balatonnál

1971-ben az Utasellátó vállalat úgy érezte, hogy keblére kell ölelnie a balatoni kispénzű (értsd magyar) turistákat, és azonnal többfrontos támadást indítottak a magas árak ellen. Az egyik ilyen lépés az ételt, italt és leveseket kínáló automaták üzembe állítása volt Siófokon, Balatonöszödön, Tihanyban és Füreden. Abban az évben összesen 66 ilyen készüléket állítottak fel elsősorban a nagyforgalmú helyeken és a kempingek közelében. A készülékekben található élelmiszerek és italok átlagára akkor 2-4 forint körül mozgott, és a szezonban olyan népszerűvé váltak, hogy egy automatasor napi 4-6000 forint forgalmat bonyolított le.

Balatonfüred, kikötő. 1970. Utasellátó automata büfé a Vitorlás étterem mellett. Fotó: Fortepan/Bauer Sándor

Az ételek kedvező árazását elsősorban az indokolta, hogy egy ilyen gépsor, mely szendvicset, tejet, süteményeket, kávét, húslevest, valamint szörpöket is kínált, mindössze egyetlen kezelő felügyeletével tudott működni.

A gasrofo(l)rradalom

hirdetés

Azonban nem ez volt az Utasellátó egyetlen újítása ebben az évben. A vállalat ekkor tette le a voksát végérvényesen a gastrofól ételek és azok előnyei mellett.

Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

A gyanúsan csengő név valójában egy magyar fantázianév, amit Szabó Miklós a Pest-Budai Vendéglátóipari vállalat osztályvezetője ötlött ki. A „gastronómia” és „fólia” szavak összevonásából született elnevezés olyan hűtött vagy fagyasztott élelmiszereket takar, melyeket fogyasztás előtt csupán melegíteni kell. Bár ma már ritkán illetik ezzel a névvel az ilyen jellegű ételeket, mégis mindennapjaink részei. A gasztrofól ételek abban különböznek a mirelit termékektől, hogy ezek sem főzést sem sütést nem igényelnek, így nem is nevezzük őket félkész termékeknek.

A már említett vállalat 1967-ben kezdte meg a kísérletezést ezekkel az ételekkel és eleinte alufóliába, majd később polietilénfóliával borított műanyagtálkákba csomagolták őket. A gastrofól diadalútját jól szemlélteti, hogy csak a Pest-Budai Vendéglátó tíz év alatt ötvenszeresére, 5 és fél millió adagra növelte termelését és rajtuk kívül több helyen is gyártottak ilyen ételeket. 1971-re már közel ötven féle gastrofól fogást készítettek a bakonyi sertésszelettől kezdve, a sóleten, a húslevesen és a székelykáposztán keresztül egészen a tarhonyás sertéspörköltig. A vendéglátóipari vállalatok pedig hamar megértették a termékelőnyöket (nem kell mosogatni és konyhát fenntartani), így hamarosan az ország legtöbb éttermében (néha még az elitebekben is) ilyen fogások kerültek az asztalra. Ráadásul a gastrofól ételek – bár a mireliteknél valamelyest drágábbak voltak – igen jó áron kellették magukat.

Siófok. 1971. Jeges Mackó, mirelit termékekből készített ételeket árusító önkiszolgáló étterem és presszó. Fotó: Fortepan/Bauer Sándor

Átalakult vendéglátóhelyek

Az Utasellátó annyira hitt az ilyen fogásokban, hogy sok éttermét átalakította az árusítás érdekében és konyha helyett csak melegítő- és hűtőberendezésekkel szerelték fel őket. Sőt Alsóörsön nyitottak egy olyan gyorsépítésű bárt (Lepke), mely kizárólag ilyen ételeket forgalmazott. A vendégek mindebből annyit láttak, hogy aránylag elfogadható minőségű étel került eléjük és egy két fogásos vacsora vagy ebéd kevesebbe került 10 forintnál. Ez az ár akkoriban elképesztően alacsonynak számított, hiszen egy másodosztályú balatoni étteremben egy drágább főfogásért önmagában is kétszer ennyit kellett fizetni.

Az akkori logisztikát jól példázza, hogy nem egy esetben a Balatonnál, a szezonban eladott gastrofól ételek gyakran úgy érkeztek hűtőkamionban Budapestről, hogy eredetileg a tónál gyártották őket. Ezt a faramuci helyzetet az okozta, hogy a nagyobb helyi szállodák konyhái helyben készítették az ételeket, de szezonon kívül nem volt olyan vendégmennyiség, amiért érdemes lett volna nyitva tartani őket.

Balatonfüred, kikötő. 1970. Utasellátó automata büfé a Vitorlás étterem mellett. Fotó: Fortepan/Bauer Sándor

A gastrofól mánia csúcsán ezért az ilyen melegkonyhák sorozatban gyártották a gyorsfagyasztott fogásokat, melyeket a pesti vendéglátóipari vállalatok hűtőházaiba szállítottak, majd szezonban visszahozták őket a magyar tenger partjára. Az Utasellátó pedig valóban kielégítette a kispénzű proletárok igényeit, akik ezentúl az automaták kincsein vagy a frissen melegített, műanyagtálcás gastrofól ételeken rágódva vágyakozva szemlélhették a menő éttermekben cigányzene, friss étkek és porcelántányérok között senyvedő külföldi turistákat.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

A leghírhedtebb magyar hóhér, aki Szálasi Ferencet, Rajk Lászlót és Nagy Imrét is kivégezte

Bogár János több ezer halálos ítéletet hajtott végre. Minden kivégzés előtt közölte, hogy „Nem én, hanem a Törvény!”
Tóth Noémi írása, fotó: Servicelinket képe a Pixabayen - szmo.hu
2021. március 01.

hirdetés

Ha létezik össznépileg megvetendő szakma, az a hóhér: az emberi élet hivatásos kioltói a XIII. században kezdték meg munkájukat Európában. A középkorban a mesterség apáról fiúra szállt, a leánygyermekek pedig csak hóhérral házasodhattak, fenntartva a hagyományt. Az újkorra azonban megunták a rendszeresen megalázott családok az őket ért bánásmódot, és onnantól titkolták a valódi munkájukat, még a közeli rokonok sem tudtak a valódi kenyérkeresetükről. Ebből következett, hogy az addig cirkuszi látványossággal felérő össznépi kivégzések szűkkörűvé váltak.

Magyarországon a gyepmesterek, azaz sintérek mellékfoglalkozása volt a kivégzés a 19. századi igazságügyi reformig. Az 1878-as Csemegi-kódexben már csak a király elleni felségsértés és gyilkosság vádjában volt engedélyezett a halálbüntetés, és a hóhéri munkakört átnevezték állami ítéletvégrehajtónak (körülbelül olyan felhanggal, mint amikor higiéniai menedzsernek hívják a vécés nénit).

Az első ilyen ítéletvégrehajtó, aki már állandó illetményt kapott az államtól, Kozarek Ferenc volt, aki majdnem húsz évig űzte mesterségét.

De hogyan történt egy akasztás, amely a leggyakoribb kivégzési módszer volt? A kötél csomózása mindig a hóhér feladata volt, hogy biztosan jól szoruljon a bűnös nyaki ütőerére, amikor meghúzták a kötelet. Az akasztáshoz legalább két ember kellett: egy, aki a kötelet kezelte, és egy másik, aki az elítélt lábait húzta lefelé, melynek következtében akár ijesztő mértékben, 15-20 centimétert is megnyúlt a test.

Amint az áldozat elájult, elhangzott a „le!” vezényszó, majd az elítélt bokájára kötött kötelet (amely az oszlop alján levő, csigán átvont kötéllel állt összeköttetésben) meghúzták. Ekkor a bakó felmászott a létrára, az elítélt feje tetejét és állát közrefogta a tenyereivel, előrenyomta az egész fejet, és kitekerte az elítélt nyakát. Utána az ítéletvégrehajtó alulról támasztotta az elítélt állát, nehogy kiessen a nyelve, valamint hüvelykjével lent tartotta a szemhéjait. Amikor beállt a halál, a hóhér lejött a létráról, és közölte az ügyésszel, hogy „teljesítettem kötelességemet!”.

hirdetés

Egy 17. századi eperjesi iratból – amelyet a katonaságnál, az igazságszolgáltatásban dolgozóknak készítettek – kiderül, hogy mennyi fizetséget kapott egy hóhér egy-egy kínzásért vagy kivégzésért. Egy kínzásért 1 forint, lefejezésért és megégetésért 16 forint, kerékbetörésért és kikötésért pedig 18 forint ütötte a markukat. A legdrágább luxus-szolgáltatásnak 24 forintért a felnégyelés és a karóba húzás számított.

A leghírhedtebb magyar hóhér Bogár János főhadnagy volt, akinek a második világháború után bőven akadt tennivalója: csak az első három évben több mint háromezer embert akasztott fel. A magyar kommunista igazságszolgáltatás állami ítéletvégrehajtóját mindenki felismerte fekete ruhájában és fekete puhakalapjában.

Olyan neves történelmi személyiségek vére tapad a kezéhez, mint Szálasi Ferenc nyilas nemzetvezető, Rajk László kommunista belügyminiszter vagy Nagy Imre volt miniszterelnök. De nemcsak a politikai elit tagjainak életét oltotta ki, hanem brutális bűnözőkét is. Ilyen neves eset volt például a Ladányi Piroska-ügy: a húszéves lány édesanyjával – pusztán perverzióból és haszonszerzésből – törökszentmiklósi házukban ölt gyermek- és fiatalkorú lányokat.

Bogár Jánosnak az ország összes börtönében volt munkája, és számtalan szóbeszéd keringett róla. Az a hír járta, hogy minden kivégzés előtt közölte az elítélttel, hogy „nem én, hanem a Törvény!”, és az a furcsa szokás is elterjedt róla, hogy az akasztások után odament a holttesthez, a középső ujjával egy mozdulattal lepattintotta a mellkasáról a gombokat, és teátrálisan széttárta az inget, hogy az orvos megbizonyosodhasson a halál beálltáról.

1961-től már részletesen szabályozták a halálbüntetés kiszabásának feltételeit, végül Magyarországon az utolsó halálbüntetésre 1988. július 14-én került sor. Ekkor a 27 éves Vadász Ernőt akasztották fel, méghozzá különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt.

Pradlik György végezte ki az elítéltet, aki még egy interjút is adott 2009-ben, megmutatva a riportban csomózási módszerét. Pradlik 12 éven keresztül látta el ezt a munkakört úgy, hogy senkinek nem fedte fel kilétét, és eleinte börtönőrként dolgozott, csak megörökölte ezt a feladatot, miután az akkori hóhér elhunyt.

Az utolsó magyar hóhért bántja, hogy eltörölték a halálbüntetést, mert szerinte aki bűnös, az igenis bűnhődjön. Ahogy mondja, „azokat a bűnöket, amiket egyes emberek elkövetnek, még az Úristen sem tudja megbocsátani.” Tőle tudni azt is, hogy mivel ezeket a feladatokat ép ésszel és gyomorral nehéz véghezvinni, az ítéletvégrehajtók közt szokás volt lehúzni egy-két felest a kivégzések előtt, sőt, néha az elítélteknek is megengedték, hogy igyanak valamennyit.

1990-ben hivatalosan is leáldozott a hóhér-szakmának: a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága törvénybe iktatta, hogy a halálbüntetés alkotmányellenes. Ettől még időről-időre fellángol a morális társadalmi vita a téma kapcsán.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Hitler gyerekkoráról tudhatunk meg új részleteket az apja leveleit összegyűjtő könyvből

Alois Hitler nagy szerepet játszott a fia pszichéjének eltorzulásában.
Fotó: British Pathé/YouTube - szmo.hu
2021. február 24.

hirdetés

31, eddig ismeretlen levél bukkan fel Adolf Hitler apjától egy most megjelent könyvben, amiből többek közt az is kiderül, hogy a diktátor haldokló édesanyját egy zsidó orvos kezelte - írja a Daily Star.

A “Hitler apja: hogyan lett a fiúból diktátor” című könyv szerzője, az osztrák Roman Sandgruber amellett érvel, hogy Alois Hitler nagy szerepet játszott a fia pszichéjének eltorzulásában.

Alois Hitler, egy oszták vámellenőr Josef Radlegger útépítőmesterrel levelezett. A levelek Radlegger dédunokájának tulajdonát képezték, mindössze 5 éve kerültek a történészhez, most publikálják őket először.

Adolf Hitler 1889-ben született, Braunau am Inn városában. Anyja, Klara Plötzl az apjának harmadik – a férfinél jóval fiatalabb – felesége volt. A könyvből az is kiderül, Hitler később valószínűleg igyekezett eltitkolni, hogy családja valamikor egy zsidók tulajdonát képező ingatlanban élt Urfahrban, a Duna-menti Linz városában.

Hitler 1902-ben vesztette el apját, míg anyja 1907-ben halt meg. Három évtizeddel később Hitler a világ legvérengzőbb konfliktusának kirobbantója, és a zsidók millióinak életét követelő Holokauszt felelőse lett.

hirdetés
“Ez a 31 levél minden eddiginél pontosabb képet ad Alois Hitler személyiségéről, ami nagymértékben hatott a fiatal Adolfra. Sokat felfed a Hitler család hétköznapi életéről is, amit eddig mítoszok, kitalációk és feltételezések öveztek” - írja a könyvet kiadó Styria Books. A szakértők szerint már most számolhatunk vele, hogy a könyv tartalmából film készülhet.

Egy kritikus, Alexandra Föderl-Schmid azt is kiemelte a Süddeutsche Zeitungban, hogy “Hitler, aki olyan nagy hangsúly fektetett az árja származásra, családfája alapján maga sem felelt meg ezeknek a feltételeknek".

“Rengeteg könyv és film készült már Hitler sofőrjéről, orvosáról, titkárnőjéről, de az apjáról eddig szinte nem is voltak forrásaink” - tette hozzá Föderl-Schmid.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT

„Térdre! Aki megmozdul, arról gondoskodom: lelövöm!” – így indult a spanyol pancserpuccs, amit a király és a hadsereg fojtott el

Ez volt Nyugat-Európában a második világháború óta a második katonai hatalomátvétel-kísérlet, de - ellentétben a görög „fekete ezredesek” 1967-es puccsával, - ez nem járt sikerrel.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2021. február 22.

hirdetés

Alig telt el fél évtized Francisco Franco tábornok fasisztoid diktatúrájának vége és a demokratikus folyamat kezdete óta, kis híján ismét a fegyveres erők vették át az uralmat Spanyolországban. A döntő válasz azonban éppen attól érkezett, akit a „caudillo” utódának nevezett ki, de aki letért nevelője útjáról.

„Térdre! Aki megmozdul, arról gondoskodom: lelövöm!” Mindez a spanyol parlament, a madridi képviselőház emelvényéről hangzott el, a csendőrség, a Guardia Civil alezredese, Antonio Tejero Molina ordított így. 1981. február 23-át írtunk. A kortársak agyába minden bizonnyal beivódott az a természetesen World Press Photo-győztes hírkép, amelyen a háromszögletű kalapot viselő Tejero fegyverrel hadonászik a képviselőkkel szemben. Ez volt Nyugat-Európában a második világháború óta a második katonai hatalomátvétel-kísérlet, de - ellentétben a görög „fekete ezredesek” 1967-es puccsával, - ez nem járt sikerrel.

Tejero és cinkosai jól választották meg a pillanatot, mert valamennyi képviselő jelen volt: ekkor került sor az új, Leopoldo Calvo-Sotelo kormányának bizalmi szavazására. Calvo-Sotelo azt az Adolfo Suárezt váltotta fel, akit egy évvel Franco halála után, 1976-ban nevezett ki I.János Károly király és aki, meggyőződéses francóista létére levezényelte Spanyolország demokratikus intézményi átalakulását.

Az ő miniszterelnöksége alatt legalizálták az összes pártot, és tartották meg 1977-ben az első általános választást, amelyen az általa vezetett Demokratikus Centrumunió győzött. Suárez azonban 1981-ben saját pártján belül elvesztette a bizalmat, lemondott és külön pártot alapított.

Február 23-án délután Tejero mintegy 150 csendőr és katona élén betört az ülésterembe. Felszólításukra a képviselők azonnal lebuktak a székük alá. Három kivétel volt csupán: maga Suárez, Manuel Guitérrez Melado tábornok, aki azonnal felszólította a betolakodókat, hogy tegyék le a fegyvert, és Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára, aki közölte: állva akar meghalni hazájáért. A puccsisták őket azonnal közrefogták, majd Felipe Gonzálezzel, a szocialista párt vezetőjével és helyettesével, Alfonso Guerrával együtt különválasztották őket. A jelenetet egy tv-kamera rögzítette, amit a támadók elfelejtettek kikapcsolni.

hirdetés
Tejerónak nem ez volt az első akciója a születő spanyol demokrácia ellen. 1977-ben, amikor kinevezték a baszk Guipúzcoa tartomány csendőrparancsnokának, közölte a belügyminiszterrel, hogy ellenzi a baszk autonomisták zászlajának a legalizálását. Büntetésből áthelyezték Malagába, ott azzal tűnt ki, hogy brutálisan fellépett egy engedélyezett kommunista tüntetéssel szemben.

Ennek ellenére Tejerót meghagyták a Guardia Civil kötelékében. Ezt arra használta ki, hogy 1978-ban összeesküvést tervezzen Galaxia fedőnéven a teljes kormány elrablására I.János Károly külföldi utazása idején. Egy rendőr azonban feljelentette, Tejero haditörvényszék elé került, de megúszta hat hónapi és egy napi börtönnel, mivel a terv a bírák szerint nem volt több „kávéházi fecsegésnél”. Így továbbra is a csendőrség tisztje maradt és a valenciai katonai körzetbe vezényelték alezredesi rangban.

Tejero itt dolgozta ki második államcsíny-tervét Jaime Milans del Bosch tábornok, a katonai körzet parancsnoka cinkosságával. A 65 éves francóista tábornok a 2. világháború idején a keleti fronton szolgált a náci haderőket támogató spanyol Kék Hadosztály tisztjeként, még Vaskereszttel is kitüntették. Mivel a Caudillo halála után is hű maradt annak eszméihez, leváltották a Brunete elit páncélos hadosztály éléről, amely Madrid mellett állomásozott. Valenciában azonban háborítatlanul tervezhették a puccsot Tejeróval.

Programjuk egyszerű volt: feloszlatni minden pártot, szakszervezetet, felfüggeszteni a sztrájkjogot, a különböző kormányzati és igazságszolgáltatási intézményeket. Milans del Bosch-nak szánták a teljhatalmú kormányzó tisztségét.

A Franco halála utáni légkör kedvezőnek tűnt a puccsisták számára. Az új, demokratikus politikai hatalom még ingatag volt, a gazdaság stagnált, a diktatúra megszűnésével erősödtek az egyes régiók, főleg Baszkföld és Katalónia autonómia-törekvései. A politikai indíttatású terrorizmusnak 1980-ban több mint 600 halálos áldozata volt. A rendőrök körében is nagy volt az elégedetlenség: egyrészt a baszk ETA merényleteinek gyakori célpontjai voltak, másrészt viszont vihart kavart egy börtönben kihallgatás közben meghalt ETA-tag, José Arregui ügye. Miután Suárez kormányfő letartóztatta a gyanúsított rendőröket, azonnal lemondott a rendőrség főparancsnoka, több közvetlen beosztottja, és közel 200 nyomozó is kilépett a testületből.

Nem volt jobb a helyzet a hadseregben sem. Már 1977-ben lemondott Pita da Veiga admirális, tengerészeti miniszter, tiltakozásul a kommunista párt legalizálása ellen, amelyet egyébként a vezérkar is ellenzett. Az elnéző magatartás, amelyet a katonai bírák Tejeróval szemben is tanúsítottak, bátorította azokat, akik szerették volna visszafordítani a demokratikus folyamatot. 1981 elején Fernando Mendivil tábornok az El Alcázar című jobboldali lapban egyenesen felkelésre szólított fel, hogy felszámolják a „széteső államot”. Ezek után nem meglepő, hogy még Alfonso Armada y Comin tábornok, akit pedig a király bizalmasának tartottak, szintén csatlakozott az összeesküvéshez, amelyet Duque de Ahumadáról, a csendőrség alapítójáról neveztek el.

A 61 éves tábornok a polgárháborúban a falangisták oldalán harcolt, és a Kék Hadosztállyal részt vett Leningrád ostromában. Később katonai iskolák instruktoraként tanítványai között tudhatta a fiatal János Károlyt, az 1931-ban trónfosztott XIII. Károly unokáját, akit Franco 1969-ben jelölt ki utódának az akkor uralkodó nélküli királyságban.

Amikor a herceg 1975 novemberében elfoglalta Spanyolország 45 éve üres trónját (bár nem koronázták meg), Armada a titkára lett. 1981 elején Lerida katonai kormányzója volt, és a hadsereg vezérkari főnökének helyettese.

Vajon miből gondolhatta, hogy a parlamenti demokrácia és a nemzeti megbékélés hívének mutatkozó királyt maguk mellé tudják állítani a puccsisták? Tejero letartóztatása után ugyan próbálta az uralkodó párt belerángatni az ügybe, azt vallotta például, hogy Zsófia királyné egyenesen így könyörgött Armadának: „Alfonso, te vagy az egyetlen, aki megmenthet minket a katasztrófától’.

Bár a tábornok a puccsisták mellé állt, más célok vezérelték, mint Tejerót és Milans del Boscht. Ez utóbbiak a francóista rendszert akarták visszahozni, Armada viszont egyfajta „spanyol De Gaulle” szerepében látta magát, akinek a személye biztosítja a nemzet egységét az újjáépítésben. E félreértésnek komoly következményei lettek az összeesküvőkre nézve.

Tejeróék, miután elfoglalták a Cortés alsóházát, az események folytatását várták. Ez nem is késett: Valenciában Milans de Bosch, miután értesítették „az akció végrehajtásáról”, az utcára vitte harckocsijait és 11 pontos kiáltványban nyilvánosságra hozta céljait.

Szerette volna újra eljátszani azt az 1936. júliusi jelenetet, amikor a Spanyol-Marokkóból elindított nacionalista felkelés polgárháborúba sodorta az országot.

Madrid azonban nem lázadt fel: a Brunete hadosztályból mindössze 13 harckocsi vonult a Cortés épületéhez, alig száz emberrel. Közben Armada megjelent a képviselőház üléstermében, és felsorolta a megdöbbent Tejero előtt a leendő kormánytagok nevét. Még két kommunista is szerepelt közöttük, az egyiket a tábornok munkaügyi, a másikat gazdasági miniszternek szánta.

A puccsisták dilettantizmusát jól jellemzi, hogy még a parlamenti telefonvonalakat sem vágták el, így a királyi palota első kézből értesült az események alakulásáról. I. János Károly gyorsan döntött: neki kell garantálnia a demokratikus intézményeket. Felöltötte hadsereg-főparancsnoki egyenruháját, és február 24 hajnali 1 órakor alig másfél perces, de egyértelmű tv-beszédet mondott.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Ciki vagy nosztalgia? – Klasszikussá vált emlékek a szocializmusból

Visszagondolva néha cikinek érezhető, de mindenképpen meghatározó eseménye volt az akkori gyerekek és fiatalok életének többek között a kisdobos-avatás, a szüretelés vagy az őrsgyűlés.
Forrás: Játékmúzeum blog, Címkép: Budapest XII. Csillebérc (Úttörőváros), Kádár János rágyújt, tőle jobbra a második Maróthy László. 1973. Fortepan/Urbán Tamás - szmo.hu
2021. március 01.

hirdetés
Egy virtuális Játékmúzeum azoknak, akik kedvelik a nosztalgiát és érdeklődnek a 60-as, 70-es vagy 80-as évek régi játékai iránt.

Ahogy azt az elmúlt időszakban megszokhattátok, minden hétfőn a gyerekkorunk emlékeiből idézek fel néhány érdekesebbet ebben a rovatban. Foglalkoztunk már fotózással, zenehallgatással, filmezéssel, édességekkel és most olyan emlékeket próbálok felidézni, amelyekben szerintem nektek is részetek volt egykoron és máig emlékeztek rájuk.

Ebben a részben nem a tárgyak játsszák a főszerepet, hanem inkább az események, amelyeket gyerekként nagyon sokan átéltünk. Egészen biztosan kimarad majd egy-két érdekesebb dolog a felsorolásból, de ezeket ti is felidézhetitek kommentben.

Gyerekkorunk egyik meghatározó része volt a kisdobos-, majd pár évvel később az úttörőavatás

A gyerekek általában örömmel várták, hogy ezen az avatáson átessenek. A tanáraink általában megkövetelték, hogy tudjuk a kisdobosok hat, majd később az úttörők tizenkét pontját is. Az általános iskola alsós évfolyamaira járók voltak a kisdobosok, míg a felsősök az úttörők voltak. Az öltözet ennek megfelelő volt.

A kisdobosoknak fehér ing, kék nyakkendő, síp és kisdobos öv, míg az úttörőknek fehér ing, piros nyakkendő, síp és úttörő öv volt az egyenöltözet.

A középiskolába lépve ennek a helyét a KISZ vette át, ami már egy teljesen más történet volt.

hirdetés
Őrsi gyűlések

Az osztályokban a gyerekeknek kötelező jelleggel kellett őrsökbe csoportosulniuk. Az őrsök elég vegyes képet mutattak, hiszen a jobb és rosszabb tanulók egyaránt helyet kaptak a 10-12 fős csoportokban.

Az őrsök természetesen igyekeztek a legkiemelkedőbbek lenni, így tanulmányi versenyeken, szemétszedéseken, papírgyűjtéseken, sportversenyeken, kirándulásokon is együtt tevékenykedtek általában a gyerekek. Az egyes tevékenységekről írásos beszámolók is születtek, amelyek az őrsi naplóba kerültek be, szép rajzok kíséretében.

Arra nem emlékszem, milyen gyakorisággal, de őrsi gyűléseket is tartottunk, ami nálunk általában káoszba fulladt és poénkodásba, de más helyeken biztos komolyabban vették ezeket a kisdobos- és úttörőélethez tartozó feladatokat.

Őszi szüreti munkák

Ha jól emlékszem, már általános iskolában és később középiskolában is részt vettünk az őszi betakarítási munkákban, ami annyit jelentett lényegében, hogy a mi környékünkön egy hétig iskola helyett szüretelni jártunk valamelyik termelőszövetkezetbe.

Ezt akkoriban hatalmas bulinak éltük meg, hiszen nem kellett suliba menni, helyette szüretelhettünk, és bármennyi szőlőt megehettünk, és még egy kevéske pénzt is kerestünk a munkánkkal. Igen, pénzt is kerestünk, aminek egy része az osztálypénztárba került, míg egy másik részét mi kaptuk meg.

Ez egy tipikus win-win szituáció volt. A tsz-ek olcsó munkaerőt kaptak, aki leszedte a beérett gyümölcsöt, mi pedig néhány száz forinttal gazdagabbak lettünk.

OSN

Ez a három betű keveseknek mond már valamit, de aki a 70-es, 80-as években volt fiatal, az pontosan tudja, hogy ez bizony az Országos Sportnapok rövidítése volt. Az OSN egy rangos sporteseménynek számított, ahol az iskolák különböző tornához köthető formációs gyakorlatokkal mutatkoztak be. A mai napig pontosan emlékszem, hogy mi műanyag súlyzókkal végeztünk különböző mozdulatokat Lionel Richie Say you Say me című számára.

Honvédelmi napok

Általában a honvédelmi napok is az iskolai élettel estek egybe. A Magyar Honvédelmi Szövetség rendezésében zajló országos eseményt minden településen másképpen tartották meg.

Jellemzőek voltak a különböző akadály- vagy váltóversenyek, de ahol lehetőség nyílt rá, ott a gyerekek egy kicsit betekintést nyerhettek az MHSZ és a honvédség életébe is. Nálunk lehetett harckocsikba ülni vagy az MHSZ azóta tönkrement lőterén légpuskával célba lőni is.

Igazából ez egy érdekes rendezvény volt, ahol olyan világba nyerhettünk gyerekként betekintést, ami akkoriban számunkra kicsit elérhetetlen volt.

Nos, ebbe a részbe ennyi fért bele. Pedig lett volna még miről írnom bőven - elég, ha csak az osztálykirándulásokra, a gyárlátogatásokra vagy a minden iskolát érintő szemétszedésekre gondolok. Talán majd a következő részben ismét öt hasonló emléket idézek fel. Ehhez várom a ti ötleteiteket is kommentben.

Régi játékod van? Ne dobd ki! Ne add egy neppernek! Tudd inkább jó helyen, ahol megőrzik és vigyáznak rá!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: