News here
hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

A csapat, akik bejutnak oda is, ahová te soha

A Városi Gorillák egymás után járják be az elhagyatott, kihalt épületeket. Nevük és arcuk felfedése nélkül beszéltek extrém hobbijukról.
Láng Dávid - szmo.hu
2016. március 13.


Link másolása

hirdetés

Az urbex, vagyis urban exploration világszerte rengeteg embert vonz, az utóbbi pár évben pedig már Magyarországon is sokan hódolnak ennek a nem mindennapi szenvedélynek. Lényege, hogy a vállalkozó szellemű résztvevők olyan helyeket fedeznek fel, ahol régen pezsgő élet folyt, mára viszont teljesen elnéptelenedtek. Ha sikerült bejutniuk, aprólékosan dokumentálnak mindent, majd távoznak anélkül, hogy bármit is elmozdítottak volna.

Ebben a műfajban utazik a Városi Gorillák nevű csapat is, akik egyre több követővel rendelkeznek: az utóbbi időben rendszeresen jelennek meg képriportjaik a nagy portálokon, Facebook-oldalukat pedig már bő 3 ezren lájkolják. Megkértem hát őket, hogy meséljenek magukról.

gorilla7

Nem fémtolvajok, nem drogosok

Egy feltétellel egyeztek bele a személyes találkozóba: sem arcukat, sem neveiket nem hozhatjuk nyilvánosságra. Jó okuk van ezt kérni, hiszen hiába alapelvük, hogy semmilyen kárt nem okoznak a meglátogatott helyeken, jogilag mégis erősen szürke zónába tartozik a tevékenységük.

hirdetés

Akcióik ugyanis többnyire magánterületen zajlanak, emiatt könnyen előfordulhat, hogy a tulajdonos feljelenti őket, akár utólag is.

A legtöbben nincsenek tisztában vele, mit takar az urbex: megfoghatatlan számukra, hogy csak fotózni és szétnézni akarnak.

Így ösztönösen fémtolvajoknak, rongálóknak, vagy éppen hajléktalan drogosoknak gondolják őket.

Bár amikor van rá lehetőség, egyeztetnek a biztonsági szolgálattal, de többnyire indoklás nélkül elutasítják őket, vagy nem is reagálnak. Esetleg hosszú bürokratikus hercehurca árán ígérnek csak engedélyt, ami szintén nem túl csábító. Így jobb híján inkább csak simán bemásznak, vagy ha nincs kerítés, besétálnak az adott helyre.

Mindig nappal mennek, egyrészt a fotózáshoz szükséges fényviszonyok miatt, illetve mert így kisebb eséllyel nézhetik őket betörőnek. Azt pedig mindenképpen el szeretnék kerülni. Rendőrt ugyan már többször hívtak rájuk, de komolyabb problémájuk eddig nem volt emiatt.

gorilla14BVM betongyár

gorilla15

Sőt, egy csepeli romos általános iskolában egyszer ők hívták ki a rendőrséget, mert egy csapat utcagyereket találtak ott, akik rongáltak, zajongtak és még gyújtogattak is. Miután bevitték a rendbontókat, a helyi közös képviselő is megköszönte a Gorilláknak a közbelépést.

Sokszor ugyanakkor semmilyen ellenállásba nem ütköznek. Például amikor az Illatos úti Vegyiművekben jártak, egyetlen őr sem állta útjukat. "Néha láttunk embereket mászkálni egy kutyával, de szó szerint a kutya se nézett ránk" – fogalmazták meg frappánsan.

Ez a hely volt mellesleg a legdurvább, ahová eddig eljutottak. Először ráadásul még jóval azelőtt, hogy a média felkapta volna az áldatlan állapotokat.

A rengeteg vegyszermaradványból, a szagokból és a szétmart épületekből így is rögtön lejött nekik, mekkora időzített bomba az egész.

Amikor aztán sorra elkezdtek beszámolni róla a hírportálok, sokan az ő képeiket vették át a helyzet illusztrálására. Így lényegében nekik is szerepük volt benne, hogy fény derült Budapest egyik szégyenfoltjára, és talán belátható időn belül megoldás is születhet rá. De ezt inkább kopogjuk le.

gorilla8

gorilla9

gorilla10

Nemcsak az őrök, az idő is ellenség

A csapat létszáma változó, stabilan négyen-öten vesznek részt rendszeresen az akciókban. Leginkább attól függ, ki mikor ér rá a munkája, illetve tanulmányai mellett.

Jelenlegi formájukban 2015 nyara óta működnek, ekkor választották a Városi Gorillák nevet is, de a tagok némelyike már négy-öt éve hódol a szenvedélynek. Onnantól fogva viszont sokkal szervezettebbek lettek.

A közösség alapvetően nyitott, akinek megvannak a szükséges készségei és rá is ér, szabadon csatlakozhat hozzájuk. Persze azért van egy határ: fontos, hogy csak annyian vegyenek részt egy akcióban, ahány ember még nem kelt nagy feltűnést.

Tavaly szeptemberben egy nyilvános túrát is hirdettek, a Köztársaság téri volt MSZP-székházba. Itt egészen elképesztő állapotok fogadták őket: elmondásuk szerint

legalább nyolc illegális házfoglaló tartózkodott éppen ott, senki nem akadályozta őket a ki- és bejárásban.

gorilla2

gorilla3

gorilla4

Itthon egyébként elég ritka, hogy hajléktalanokkal találkoznak. Egyik dél-amerikai származású tagjuk viszont azt meséli, hazájában az enyhébb éghajlat miatt sokkal gyakrabban előfordul, hogy megszállják a kihalt épületeket. A tulajdonosok inkább mindent lebontanak pár héten belül, hogy megelőzzék ezt, így az urbexesek számára arrafelé nem sok babér terem.

Sajnos Magyarországon sem örök érvényűek az általuk látogatott helyek: még az se garancia, ha valamit ipari műemléknek nyilvánítanak.

Nemrég például a Csepeli erőmű egyik már nem használt egységébe jutottak be. Elmondásuk szerint

olyan kifogástalan állapotban volt, hogy a muzeális értékű Ganz turbinákat bekapcsolva talán még áramot is tudott volna termelni. Aztán visszamentek egy hónap múlva, és már csak annyit láttak, hogy egy daru bontja az egészet.

Külföldön is megfordultak már párszor, azt tapasztalták, hogy ott sokkal lazább a szemlélet. Németországban például nagy hagyománya van az úgynevezett squattingnak, vagyis a már említett illegális házfoglalásnak: egész szubkultúra alakult ki ennek mentén. Nálunk ez még nem annyira jellemző, bár mint láttuk, a Köztársaság téren elég gyakorló szinten űzik.

gorilla5

Pozsony, Bezručova kórház

gorilla6

Tetanusz, lila foltok, zúzódások

Az urbex nem teljesen veszélytelen műfaj, de szerencsére ők eddig majdnem mindig megúszták komolyabb sérülés nélkül. Talán egyedül az volt necces szituáció, amikor egyikük szögbe lépett. Tocsogott a cipője a vértől és tetanusz oltást is kapott utána, de megúszta komolyabb következmények nélkül.

Ezt leszámítva viszont legfeljebb néhány lila foltot és zúzódást köszönhetnek hobbijuknak. Persze állandóan körültekintőnek kell lenniük, hiszen bármikor jöhet például egy nyitott aknafedél, vagy váratlan szögesdrót. Éppen ezért mindig lassan, a lábuk elé nézve mozognak akcióik során.

Irány Detroit és Csernobil

A meghódítandó helyeket legtöbbször véletlenszerűen fedezik fel, mindig nyitott szemmel járnak a városban. Van is értelme, hiszen az abszolút központi helyen (Városligeti fasor) található egykori BM kórházról se tudtak, amíg egyszer nem haladtak el mellette kocsival.

Mostanában már a Facebook-oldalukon is sok tippet kapnak üzenetben.

Követőik között mindenféle korosztály megtalálható, a hasonló érdeklődésű fiataloktól egészen azokig az idősekig, akik még dolgoztak valamelyik általuk felkeresett erőműben vagy gyártelepen.

Az ő nosztalgikus hangvételű hozzászólásaik különösen jól esnek a csapatnak, ennél jobb bizonyíték nem is kell rá, hogy érdemes csinálniuk.

Anyagi hasznuk egyelőre nincs tevékenységükből, cserébe viszont költségeik se nagyon. Annyi biztos, hogy megélni soha nem fognak ebből, ha lesz is valaha bevételük (például képeik értékesítése révén), felszerelésre és utazásokra fordítják majd.

gorilla11

Istenhegy, elhagyott villa

gorilla12

gorilla13

És hogy merre tovább? A bakancslistás helyek valószínűleg sosem fognak elfogyni. Legnagyobb vágyuk Csernobil és Detroit meghódítása, de erre egyelőre nincs elég pénzük. Addig is maradnak a könnyebben megközelíthető célpontok, például a régi Szabolcs utcai kórház, ahová csak egy utolsó pillanatban felbukkanó őr miatt nem jutottak be múltkor.

Március végére egy újabb nyílt túrát is meghirdettek, ennek helyszíne terveik szerint a Nagyvásártelep lesz. A Facebook-esemény iránt már 300-nál is többen érdeklődnek, szóval jó kérdés, a gyakorlatban hogy fog kinézni a dolog, de ott és akkor majd nyilván kiderül.

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
MÚLT
Videó: Erzsébet királynő 1993-ban járt Magyarországon
Mutatjuk az archív felvételeket a csütörtökön elhunyt uralkodó és néhai férje magyarországi látogatásáról.

Link másolása

hirdetés

Csütörtökön délután meghalt II. Erzsébet brit uralkodó. A királynőt nemcsak az Egyesült Királyság, hanem az egész világ gyászolja most.

Talán sokan nem tudják, hogy Erzsébet Magyarországon is járt 70 évig tartó uralkodása alatt. 1993-ban utazott előbb Budapestre, majd az ország több különböző pontjára, például Kecskemétre és a Hortobágyra.

A királynőt és férjét, Fülöp herceget többek között Göncz Árpád akkori köztársasági elnök fogadta, aki díszvacsorát is adott a párnak a Parlament Vadásztermében. Az eseményen a korabeli hazai politikai és szellemi élet színe-java részt vett - emlékeztet az nlc.hu. Ekkor Erzsébet királynő méltatta Magyarországot és a magyar népet:

"Mindig szerettem volna Magyarországra jönni, így hát különleges pillanat számomra, hogy itt lehetek Budapesten. Bár a történelem nem mindig állította egyazon oldalra Nagy-Britanniát és Magyarországot Európa tragikus háborúiban, azt hiszem, népeinkben mindig eleven maradt a közös reménység. Csodálattal és örömmel figyeltük mindazt, amivel a magyarok a tudomány, a zene, a művészetek és az irodalom világát gazdagították".

A királynő halálhíre után az Országos Széchenyi Könyvtár is megosztott néhány archív felvételt arról, amikor II. Erzsébet ott volt férjével. Mint írják, "a királyi pár a könyvtár megtekintése mellett egy kifejezetten a tiszteletükre összeállított kiállítást nézett meg".

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
MÚLT
Videó a Titanicról: az eddigi legjobb minőségű felvételeken a 110 éve elsüllyedt hajó roncsa
Most először készült 8K felbontásban videó az utasszállító óceánjáró roncsáról, amelyeken eddig nem látott részletek is láthatóvá váltak.

Link másolása

hirdetés

Az eddigi legjobb minőségű felvételeket sikerült elkészítenie egy expedíciós csapatnak a Titanicról - számolt be róla a Science Alert.

Az 1912-ben, első útján elsüllyedt utasszállító óceánjáróról most először készült 8K felbontásban videó, ami elképesztő részletességgel mutatja be a roncsot.

Ennek köszönhetően pedig újdonságokat is felfedeztek a kutatók: például láthatóvá vált a kikötő horgonyon a gyártó neve.

"Évtizedek óta tanulmányozom a roncsot, több alkalommal is lemerültem, és nem emlékszem, hogy láttam volna bármilyen más felvételt, amely ennyire részletes lett volna. Izgalmas, hogy annyi év után egy olyan új részletet fedezhettünk fel, amely a régebbi kameratechnológiákkal nem volt látható"

- mondta Rory Golden, az OceanGate Expeditions Titanic-szakértője.

Azt is kiemelte, hogy a felvételeken látszik az a kazán is, amely az óceán fenekére merült, amikor a Titanic kettévált. Ez volt az a kazán, amelyet először megtaláltak, amikor 1985-ben azonosították a hajó roncsát.

A felvételeken jobban láthatóvá vált részletek segítségével a tengeri régészek tovább tanulmányozhatják a Titanic bomlási sebességét, de a roncsban és környékén élő tengeri élőlények azonosítását is megkönnyítik a tudósok számára.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
Egész életét a férjének, majd a hagyatéka gondozásának szentelte – a legodaadóbb feleség volt Hertelendy Margit
A híres Afrika-vadász és író, Széchenyi Zsigmond özvegye szinte társszerzőként segítette férjét, aztán hagyatékát is évtizedekig, tíz körömmel óvta és gondozta.

Link másolása

hirdetés

Minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő” – tartja a mondás. Ez Széchenyi Zsigmondra, a magyar vadászirodalom ikonikus világutazó-írójára mindenképp igaz volt. Hiába vadászott Európában, Afrikában, Indiában és Alaszkában, itthon bukkant a legértékesebb „trófeára”, Hertelendy Margitra.

Mangika, ahogy mindenki hívta, egész tevékeny életét a férjének, majd annak halála után a hagyatéka gondozásának szentelte. Kitartó szerelmük kalandosan indult, és úgy is folytatódott.

A nemesi birtokos családból való Margit nyelvmesteri diplomát szerzett német, francia és magyar nyelvből és művészettörténetet is tanult, de hiába minden álmodozása, a világháború, majd a Rákosi-korszak üldöztetése minden számítását keresztülhúzta. Különféle megpróbáltatások után az államosított, keszthelyi Festetics-kastélyban lett végül a nemes hölgyből egyszerű takarítónő és fűtő. 1955 őszén azonban rámosolygott a szerencse, és megismerkedett (az addigra pár éve Budapestről vidékre telepített, a közeli Balatongyörökön élő) Széchenyi Zsigmonddal. Mivel akkoriban egyikőjüknek sem volt stabil háttere, földönfutóvá tette őket az élet, csak 1959-ben házasodhattak össze, de abban az évben már vissza is költözhettek Budapestre, a VI. kerületi Jókai utca 36. szám alá.

Hatalmas horderejű munka következett: az ifjú feleség gyakorlatiasan és energikusan vetette bele magát 27 évvel idősebb férje könyveinek korrektúrázásába, legépelésébe és megjelentetésébe. Akkortájt szokatlan módon Zsigmond utolsó afrikai vadászútjára is elkísérte 1964-ben, amely már a második expedíció volt.

A vadászikon ugyanis kijelentette, hogy a felesége nélkül nem megy sehova. Rengeteget fotóztak is együtt az állatvilágban. Ezeknek az utazásoknak az volt a célja, hogy pótolhassák az ’56-os budapesti harcokban leégett Magyar Természettudományi Múzeum állatpreparátumait.

Széchenyi korai halála után a Művelődési Minisztérium a fegyvereit, majd – a II. világháború után megmaradt hatalmas, élete végéig gyarapított – könyvtárát is megvásárolta a múzeum számára. Mangikát pedig munkatársként alkalmazták, sőt: ő lett a Széchenyi Vadászati Könyvgyűjtemény jogos és lelkes kezelője. Szerette felemlegetni, hogy élete során hányszor költöztette ezt a hiánypótló gyűjteményt, amely az egyik legnagyobb és legértékesebb vadászati könyvgyűjtemény Magyarországon.

Olyan gazdag régi anyagokkal van tele, mint Mária Terézia és II. József vadászati rendeletei, 18. századi vadászati kézikönyvek és vadászati szótárak, valamint egy 1696-os kötet, a könyvtár legrégebbi darabja. Mangika gyakran járt oda, és állandóan érdeklődött, hogy rendben van-e a 4-5 ezer darabos gyűjtemény. Mindig azt mondta, kezeljék őt úgy, mint a könyvtár egyik kötetét.

A szerencsére a gyönyörű kort, 96 évet megélt özvegyasszony már az 1998-ban – férje születésének 100. évfordulójára – megrendezett Széchenyi Zsigmond kiállítás szervezésében is aktívan részt vett. Ahogyan a gróf születésének 120. évfordulójára készült nagyszabású dokumentumfilm forgatócsoportját is elhalmozta rengeteg segítséggel, naplóbejegyzésekkel és pontos információkkal, méghozzá 93 évesen. Rá következő évben ott volt természetesen a Lerner János rendezte „Vadonvilág – gróf Széchenyi Zsigmond nyomában” című mozifilm bemutatóján is.

hirdetés

Külön érdekesség, hogy e cikk írójának volt szerencséje ellátogatni ahhoz a szenvedélyes gyűjtő-restaurátorhoz, Vágvölgyi Imréhez, akinek 1992-ben Hertelendy Margit eladta a „kacsáját”, azaz az 1969-es Renault 4-esét (a fenti fotó nála készült). A szépen karbantartott, eredeti színében pompázó relikvia – rengeteg old timer motor, traktor és egyéb ínyencség társaságában – máig a mesterember garázsában pihen, és nem eladó, pedig akadna rá vevő bőven.

Források: 1, 2, 3


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés
Amikor még Budapest – sőt, Ferihegy is – szőlőtermesztő vidék volt
Sok utcanév őrzi az emlékét annak, hogy a budai hegyek lankáin rengeteg szőlőt termesztettek. A Budapest Gyűjtemény képei pedig azt mutatják meg, milyen volt a szüret.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével. Címkép: szüret Jókai Mór házában, 1910-ben - szmo.hu
2022. szeptember 17.


Link másolása

hirdetés
Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy négyszázezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

Szüret utca, Vincellér utca, Badacsonyi utca, Ménesi út, Nagyszőlős utca, Somlói út, Tarcali utca, Villányi út. A Gellérthegy környékén jó néhány utca őrzi történelmi borvidékek és a szőlőtermesztéshez kapcsolódó fogalmak nevét.

Úgy kellene kezdeni, hogy „már a rómaiak is” ismerték Buda vidéke szőlészeti adottságait, ám erről csak erős feltételezések vannak.

hirdetés
Ami azonban biztosan tudható: a középkortól kezdve a város egész Duna-jobbparti részének határait szőlők borították. Jobbára a pesti - túlparti - szomszédok birtokai, hiszen emitt, Cinkotát és Rákoscsabát leszámítva nemigen termett meg a szőlő.

Nem sok idő kellett a török hódoltság után hogy a Várnegyed illetve a Víziváros dombocskáin is holdszámra telepítsék a szőlőket. Jobbára vörösbort adó fajtákat. Az egyik ilyen vörös alapja a Szerémség felől a rácok közvetítésével elterjedt kadarka lehetett, ez volt a nemzetközi hírnevet is szerzett sashegyi vörös.

A XVIII. századtól aztán mégiscsak betelepítették - szőlőhegynek füllentve - a pesti oldal lankás határait is, Káposztásmegyertől Szentlőrincig.

Az akkoriban Puszta Szent Lőrincznek nevezett területen vett birtokot Mayerffy Ferenc birtokos és telepített majorságában egyebek mellett szőlőt. Ennek a gazdaságnak a helyén terül el az hegynek csak fejcsóválva nevezhető sík, amit Ferihegynek ismerünk. Természetesen Mayerffy Ferencről neveztetik, az utótagot pedig azért kapta, mert szőlő csak hegyen terem, pont.

Az 1869 és 1887 között készült III. katonai felmérés térképrészletén jól látható a jobb oldalon Ferihegy puszta és a szőlőültetvények.

A Mayerffy-család eleinte nem is volt annyira boros. Az atya, Franz Mayer, Bajorországból idetelepült sörfőzőmester volt, aki vagyonát ebbéli tevékenységéből szerezte. A Mayerffyaknak a Belvárosban és Lipótvárosban is több sernevelőháza volt.

Mayerffy-birtok volt még állítólag a Sashegy egész naposabbik oldala is, amiből az 1830-as években átengedett néhány hektárt bizonyos Schams Ferencnek, aki az ország első szőlőiskoláját telepítette ide. Schams a főváros története iránt érdeklődőknek elsősorban 1821-ben és 22-ben kiadott városleírása (Vollständige Beschreibung der königlichen Freystadt Pest in Ungarn) miatt fontos, de a szőlészeti munkássága sem lebecsülendő. Annyira nem, hogy kortársai a szőlészet és a borászat apostolának is nevezték.

Szőlőtelepét aztán a Magyar Gazdasági Egyesület vásárolta meg, amely a közelben – a Gellérthegy délnyugati oldalán - vincellérképzőt, amolyan kertészképző iskolát alapított Entz Ferenc vezetésével.

A Mayerffy- illetve Schams-féle terület talajtanilag nem volt kielégítő a szőlőnemesítés céljaira, így Entz a fajta és borvidék szerint osztályozott ültetvényt is áttelepítette ide, a Somlói és Ménesi út közötti területre. A képző iskolaépülete - persze jócskán átépítve - ma is áll a Budai Arborétumban az egykori Kertészeti Egyetem, a mai MATE campusán.

Szüret Moritz Schwindt 1837-es metszetén

Rácvárosi szüret Ludwig Rohbock rajzán. Hunfalvy János, Magyarország és Erdély eredeti képekben c. munkájából

Pihenő szüretelő, szintén Rohbock rajzán. Hunfalvy János, Magyarország és Erdély eredeti képekben c. munkájából

Ezen az 1852-es térképen ’Majerfis Garten’-ként szerepel a Sashegy „alatti” Mayerffy-birtok

A Budai Sashegyi cimkéje 1875-ből.

Még egy Sashegyi boroscimke az 1870-es évekből.

Ezredévi Kiállítás az Iparcsarnokban. Az előtérben Dietzl József boraival, aki ugyan budafoki, de itt a Budai Sashegyit hirdeti.

A Herman Ottó úti mezőgazdasági kutatót (valamikori szép nevén: M. Kir. Központi Szőlészeti kisérleti állomás és Ampelológiai Intézet), a peronoszpóra és a filoxéra elleni védekezés kutatására hozták létre.

A Magyar Ornithológiai Központ dolgozószobája a Herman Ottó u. 15. alatt, az Ampelológiai intézet telkének IV. pavilonjában. Ezen madártani gyűjtemény sorsát a II. világháború pecsételte meg. Az újjászervezett Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ma a Költő u. 21. szám alatt, a Jókai-kertben működik – hogy ez a kör is bezáruljon.

Erzsébetfalvi famunkások szüreti ünnepélye. 1907. szeptember 15.

Szüret u. 19. szám alatti villa. 1910 körüli felvétel

Jókai svábhegyi kertjében (II. Költő u. 21.) szüret idején. 1910.

„Közbe meg utána egy hét pohár (nem 2, hanem 7) svábhegyi karcos, parádival! Nem tudják a nagyurak, hogy mi a?” (Öreg ember nem vén ember / Első képzelt regény, VII.)

Az Auguszta-telepen így ünnepelték a szüretet 1926. szeptemberében

Útépítés a Sashegy oldalában, 1933. szeptemberében. A képen látható terület közelében lehetett a Mayerffy-birtok.

Még több régi fotót a Budapest Gyűjtemény képarchívumában találtok

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: