14 színészlegenda, aki a Farkasréti temetőben nyugszik
Idén 120 éves budapesti temetőnk talán leginkább a párizsi Père Lachaise temetőhöz hasonlítható, amelyben sok híresség nyugszik, szép környezetben. A Farkasréti elsősorban a kegyelet, az emlékezés helye, ám nemcsak szeretteink sírjához látogatunk ide. Ha egyedüllétre vágyunk, a gondolatainkat szeretnénk rendezni, akkor is itt kötünk ki. Bárhol kezdjük a sétát a Farkasrétiben, tudósaink, képzőművészeink, íróink vagy éppen színészeink sírjába botlunk. Legutóbbi sétánk alkalmával néhány kiváló színművészünk végső nyughelyénél álltunk meg egy-egy percre, hogy alakjukat újra felidézzük.
Bajor Gizi
1893-1951
A főbejárat közelében, a Farkasréti temető ravatalozójában, a 11. sírboltban nyugszik Bajor Gizi, a magyar színjátszás tündöklő alakja. Nem csak művésznőként tudta, hogy a közönséget mivel lehet elvarázsolni; életét is a nagyvonalúság, a csillogás, az élet szeretete hatotta át. Tragikusan ért véget a legendás díva élete: harmadik férje, a neves orvos, Germán Tibor 1951. február 12-én a reggel a szokásos B-vitamin injekció helyett halálos adag morfiummal vetett véget felesége életének, majd utána a sajátjának is. A feleségén imádattal függő Germán Tibor annyira aggódott szerelméért, hogy azt képzelte, Bajor Gizi egy korábbi betegségéből nem gyógyult fel, halálos beteg. A súlyos, gyógyíthatatlan bajtól félve mindkettejük halálát választotta. Utólag kiderült, a művésznőt nem fenyegette további szövődmény, de Germán Tibornál súlyos agysorvadást állapítottak meg - ez okozhatta a mentális zavart.
Bajor Gizi az első Kossuth-díjas színészünk, a Nemzeti Színház örökös tagja; itt kezdte, és itt fejezte be pályafutását. Budai villája ma a Gobbi Hilda által megszervezett Bajor Gizi Színészmúzeum. A Stromfeld Aurél út 16. szám alatt.
Básti Lajos
1911-1977
Básti Lajos is a Farkasréti temetőben nyugszik. Síremlékét Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész készítette. A síremlék - amelyen egy trónra terített színházi palástot és koronát láthatunk - azt jelképezi, ami Básti volt: a színészkirályt, a szerepeket, az eleganciáját, a halhatatlanságot.
Legendás színházi alakításait nem láthatta mindenki, de filmekben tv-játékokban egy egész ország láthatta. Mindenki ismerte, elismerte, szerette. Ő volt csupa nagybetűvel a SZÍNÉSZ, aki nem eljátszotta szerepeit, hanem ő maga is azzá vált azokban a percekben, órákban, akit alakított. Ki ne emlékezne utolsó filmjére, az Abigélre? Már halálos betegen, mégis emberfeletti önfegyelemmel játszotta végig. Básti Lajos nem megformálta Torma Gedeon, a Matula Intézet igazgatójának alakját, hanem elhitette velünk, hogy ő maga a szigorú, puritán és becsületes Torma Gedeon, aki nem adta ki Vitay Georginát a náciknak.
1945-től haláláig (pár év vígszínházi tagság után) a Nemzeti Színház színésze volt. Érdemes művész, a Kossuth-díj birtokosa, Kiváló művész.
Domján Edit
1932-1972
Negyven évet élt a magyar színjátszás azóta is pótolhatatlan, utánozhatatlan alakja, Domján Edit. Mindig valami titokzatosság, varázslatosság volt körülötte. Aki egyszer is hallotta hangját, látta játékát, soha nem felejti el. Magányos volt akkor is, mikor sokan voltak körülötte barátok. Hiába volt megértő társa a férje, Kaló Flórián. A nagy és végzetes szerelemmel, amely Szécsi Pálhoz fűzte, nem tudott megbirkózni. Szécsi PÁl iszákossága és depressziója miatt szakított, majd újra összejöttek, ám miután a férfi elhagyta, Domján Edit 1972 őszén úgy döntött, véget vet életének. Szécsi Pált mélyen megrázta Domján Edit halála, még másfél évig próbált az emlékével és saját életének kudarcaival szembenézni, mindhiába, így követte a nőt a halálba.
Domján Edit 1960-ban a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte pályafutását, 1964-től a budapesti Madách Színház tagja volt. Feledhetetlen alakításai voltak. Molnár Ferenc Üvegcipőjében Irma alakja, de játszott többek között Shakespeare, Goldoni, Molière, Németh László darabjaiban. Szerepelt játékfilmekben, tv-játékokba, így az egész ország ismerhette. Most a Farekasréti temetőben nyugszik. Ha a temetőben jártok, tegyetek egy szál virágot a sírjára.
Bajor Imre
1957-2014
Emléke még friss. Hosszú és nehéz küzdelmet vívott a betegséggel, mégis kimondott vagy kimondatlan kívánsága volt, hogy azokra a vidám pillanatokra emlékezzünk, amelyeket a nézőknek okozott. Főként szabadfoglalkozású színészként dolgozott, állandó szereplője volt tv-műsoroknak (Heti hetes), és sorozatoknak (Szomszédok). Ismerhettük rádiókabaréból, önálló estekből, filmekből (Meseautó). Leghíresebb szinkronszerepét a Jó reggelt Vietnam! Című filmben alakította, amikor Robin Williams magyar hangját kölcsönözte. Sírján még frissek a virágok.
Bubik István
1958-2004
Tíz éve, november 28-án, autóbalesetben vesztette életét Bubik István. A főiskola után a tehetséges friss diplomás színészt azonnal a Nemzeti Színház szerződtették, ahol kezdőként is jelentős szerepeket kapott. A rendszerváltáskor egy évre Londonba utazott, hogy átgondolja életét, pályáját. Visszatérve kapta nevezetes szerepét az Advent a Hargitán című Sütő-darabban, amelyben Sinkovits Imre és Kubik Anna mellett játszhatott. Emlékezetes színházi alakításain kívül a közönség szinkronszínészként is ismerte. Ő volt Tom Hanks magyar hangja a Forrest Gump című filmben. Számos elismerést kapott, többek között Jászai Mari- díjat kapott, és Érdemes művész volt. Fiatalon távozott, ám teljes színészi pályafutást hagyott maga mögött.
Márkus László temetésén elénekelte Mikes Éva számának híres refrénjét: "Engem nem lehet elfelejteni/Értem könnyeket illik ejteni/Lehet így, lehet úgy, de az álmok mezején/Találkozunk még te meg én!" 19 évet kellett várni a nagy találkozásra...
Garas Dezső
1934-2011
Talán soha még senki nem tudta úgy megformálni a csetlő-botló, esendő kisember alakját, mint Garas Dezső. De nagy formátumú, vagy lírai szerepeire is emlékszünk. Elmentünk megnézni a Játékszínbe a Kései találkozás című Abuzov darabban, ahol Törőcsik Mari volt a partnere, mert Garast látni kellett, amíg lehetett, de láttuk a Nemzeti Színházban is, ahol utolsó éveiben játszott. A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: színészként 110, rendezőként 17. (Wikipédia)
Számos színházi alakítása, játékfilmjei, tv-filmjei tették ismertté egy ország előtt. A filmek közül ő volt a Liliomfiban az az ifjú Schnaps, a Szamárköhögésben Feri, az apa, a Régi idők focijában Minarik, a mosodás. 23 díj birtokosa volt, a Nemzet Színésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Érdemes művész; többek között Jászai-díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillagot kapta művészetéért. Sírján egyszerű fejfa áll.
Hofi Géza
1936-2002
Hoffmann Géza néven született. Sikertelenül felvételizett a színművészeti főiskolára, ezért beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, és a kőbányai téglagyár színjátszó csoportjában kezdett játszani. 1960-ban a debreceni Csokonai Színház Hofi Géza néven szerződtette. Kis színházi szerepeket kapott, az előadások után parodizálta a színpadon felvonultatott karaktereket, és ezzel olyan sikert aratott, hogy önálló fellépéseket vállat, és visszaköltözött Budapestre. A Magyar Rádió 1968-as szilveszteri műsorával, a táncdalfesztivál paródiával vált országosan ismertté. Színpadi és tévés produkciókat is készített. Mindenki kívülről fújja az 1971-es Rózsa Sándor-paródia egy-egy emlékezetes mondatát. A Madách Kamarában a Hoféliát ötszázszor játszotta. Az Élelem bére című darabja 1987-től 2001-ig folyamatosan futott napi eseményekkel frissítve - 1500 előadást ért meg. Volt idő, amikor a szilveszteri kabaré elképzelhetetlen volt Hofi nélkül.
Számos díjjal is kitüntették, érdemes művész és kiváló művész címmel jutalmazták. Hatvanadik születésnapja alkalmából 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki, 1998-ban pedig megkapta a Kossuth-díjat. 1997-ben a közönség a Halhatatlanok Társulatának tagjai közé választotta. Sajnos szívbeteg volt, 2002. április 10-én hajnalban álmában érte a halál. Eredeti síremlékét 2007 nyarán megrongálták. Ellopták a bronzból készült installációkat, ezeket még abban az évben kőből faragott díszekkel pótolták.
Jávor Pál
1902-1959
A húszas években kezdte pályáját, és a két világháború közti színjátszás emblematikus figurájává vált. Számtalan színpadi és filmes szereppel bizonyította tehetségét. Volt Kukorica Jancsi, Noszty Feri, A tanítónő című darab ifjabb Nagy Istvánja, Peer Gynt a szintén legendás Gobbi Hilda mellett, játszott Ibsen és Shakespeare darabokban. Kora igazi filmsztárja lett, a nézők imádták a Hyppolit, a lakájban, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a Halálos tavasz, vagy a Valamit visz a víz című filmekben. Híres volt arról, hogy nem szimpatizált a szélsőjobb nézeteivel, és nem értett egyet a zsidótörvényekkel, emiatt a nyilas hatalomátvétel után letartóztatták. Sopronkőhidára, majd a németországi Pfarrkirchenben raboskodott, és csak 1945 nyarán térhetett haza.
1946-ban Amerikában próbált szerencsét, ám hibátlan angol nyelvtudás híján átütő sikereket nem érhetett el. 1957-ben hazatért Magyarországra. A Petőfi és a Jókai Színházban, valamint a Kamara Varietében lépett fel, 1959-ben a
Nemzeti Színházhoz szerződött, de egyre betegebbé vált, emiatt nem kapott szerepeket. 1959. augusztus 14-én hunyt el, és a városi legenda szerint a kórházba cigányzenészeket hívott, hogy utoljára még egyet mulasson.
Karády Katalin
1910-1990
Nehéz sorsú családba született és 17 évesen házasságba menekült, pár év múlva elvált. Kávéházi énekes lett, így fedezte fel Egyed Zoltán hírlapíró, ő találta ki számára a Karády nevet. 1939-ben forgatta első és legsikeresebb filmjét, a Halálos tavaszt, amelyben az akkor már ismert Jávor Pál volt partnere. Nem csupán a film lett sikeres, a film betétdala az Ez lett a vesztünk című dal is hihetetlenül népszerű lett, így a színészi pályával párhuzamosan énekesként is dolgozott. Bármiben is játszott, a mozik tele voltak, a neve mágnesként vonzotta a nézőket. A Valamit visz a víz, a Szováthy Éva és az Egy tál lencse című filmekre is sokáig emlékezett, aki látta.
A korabeli színésznők közül nem tehetségével, hanem erőteljes és megosztó személyiségével, mély hangjával, magasságával, karakteres arcával tűnt ki. A hírszerzés főnökével folytatott szenvedélyes viszonyt, emiatt később politikailag megbízhatatlannak tartották. A német megszállás után letartóztatta a Gestapo, befolyásos barátok segítségével szabadult. A nyilas rémuralom idején zsidókat mentett, ám később szovjet fogságba esett. Mivel a berendezkedő kommunista állam nem kért belőle, szerepeket nem kapott, 1951-ben emigrált. New Yorkban saját kalapszalont vezetett, fotózni nem engedte magát, és csupán egyszer, 1973-ban adott interjút. Halála után hazahozták földi maradványait.
Márkus László
1927-1985
Gyermekkorától készült a színészi pályára. Szülei válása után anyjával élt Pesten, a nyilas uralom alatt tizenkétszer hajtották őket a Duna felé. Bár megmenekültek, az élmény Márkusnak haláláig rémálma maradt. 1945-ben állt először színpadra, a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1951-ben végezte el. A Debreceni Csokonai Színházban már megmutathatta, mennyire sokoldalú - a kisujjában volt a színészet. Kár, hogy mi nem láthattuk Moliére darabjainak címszerepeiben. Tragikus és komikus műfajban egyaránt otthonosan mozgott, Claudiusként, csehovi figuraként, ugyanakkor a Játék a kastélyban című vígjáték főszereplőjeként is kiváló alakítást nyújtott.
Filmes és televíziós munkával is elhalmozták. Az ötödik pecsét című filmben feledhetetlen a rettegő, végül hőssé váló kisember szerepében. Remekül énekelt, értett a paródiához - erre az egyik bizonyíték A fotel című bohózat vagy A három nővér paródia Körmendi Jánossal és Haumann Péterrel. Gyakran lépett fel kabaréműsorokban. Háromszor kapta meg a Jászai Mari-díjat, a Kossuth-díjat pedig 1983-ban vehette át. Akkor már súlyos beteg volt, kevés fellépést vállalt. 1985. december 30-án az újévi műsor főpróbáján lett rosszul a Kongresszusi Központban, a szíve nem sokkal ezután megállt.
Páger Antal
1899-1986
A makói születésű színész gyermekkorában bejáratos volt a színházba, mivel édesanyja jegyszedőként dolgozott - az előadóművészt itt fertőzte meg. Kacskaringós úton jutott a színjátszásig, mivel iparos édesapja egyáltalán nem pártolta fia elképzeléseit, sem a zenei, sem a képzőművészeti pályát nem támogatta. Páger Antal eleinte amatőr előadásokon lépett fel. Az első világháború alatt katonaként szolgát, majd vidéken lett színész. 1931-ben költözött Budapestre. Színpadi fellépései mellett filmszerepeket is vállalt - többek közt a Köszönöm, hogy elgázolt, Pesti mese, Péntek Rézi című filmekben. Jobboldali nézeteket vallott, és 1944-ben elhagyta az országot. 12 évig élt külföldön, végül különféle diplomáciai manővereknek köszönhetően 1956 augusztusában tért haza. Elárasztották filmszerepekkel és színpadi munkával, élete utolsó napjáig aktív volt. 87 évesen éppen egy előadásra készült, amikor rosszul lett, de életét a gyors kórházba szállítással sem tudták megmenteni.
Az egész országban népszerű volt. Remekül formált meg paraszti származású embereket, kispolgárokat. Hihetetlen mennyiségű filmben és színdarabban szerepelt. Színpadon az Adáshiba, a Jó estét nyár, jó estét szerelem!, a Szent Johanna, Az esőcsináló vagy Charlie nénje című darabokban láthatta a közönség. Emlékezetes alakítást többek között a következő filmekben nyújtott: A Noszty fiú esete Tóth Marival, Pacsirta, Hattyúdal, Isten hozta őrnagy úr!, Keménykalap és krumpliorr, Szent Kristóf kápolnája. Kiváló művész díjat és Kossuth-díjat is kapott pályája során. Második felesége, Szilágyi Bea mellett nyugszik, aki nem sokkal élte őt túl...
Ruttkai Éva
1927-1986
Russ Éva alig három évesen lépett színpadra először Lakner Artúr híres gyermekszínházában. A későbbi Ruttkai Éva új nevét is itt kapta. Tudatosan készült a színészi pályára, a legjobbaktól tanulva. 1945-ben robbant be a színházi életbe, amikor a beteg Tolnay Klári helyett A hattyú című darab főszerepét vállalta el. Neve összeforrt a kor két neves színészével. Gábor Miklós a férje volt, Latinovits Zoltán pedig később társa, élete nagy szerelme. A neves színésznőt pályája csúcsán érte a halál hosszú, súlyos betegség után. Színpadi szerepeiben nem csak a nézők láthatták, de az akkori színházi közvetítéseknek köszönhetően a tv nézők is. Az ötvenes-hatvanas években készült legtöbb filmje, köztük a Butaságom története, az Egy pikoló világos, amelyek a filmtörténet szempontjából is érdekes alkotások voltak. A legendás színésznőről ma színház van elnevezve Budapesten. Síremlékét Nagy István János szobrász készítette.
Schütz Ila
1944-2002
Jövőre, veled, ugyanitt! Több, mint háromszázszor játszotta ezt a darabot partnerével, Sztankay Istvánnal. A Madách Színház és a József Attila Színház sokoldalú színésznője számos elismerést kapott: Jászai Mari-díj, Déryné-díj, Érdemes művész, Kiváló művész. Egy ország rajongott játékáért, sajátos humoráért. Senki sem sejtette, hogy közben a depresszióval küzd. 2002-ben úgy döntött, véget vet életének. Hangját, alakját számos film és színházi felvétel őrzi. Játéka ma sem vesztett fényéből, varázsából. "Tragikus sorsú komika vagyok" mondta magáról Schütz Ila "Tragikus hősnőket hordozok magamban. Ebből valamit próbálok érzékeltetni akkor is, amikor komikaként megyek a színpadra".
Sztankay István
1936-2014
A Nemzet Színésze, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes művész volt. 1963-ban a Hattyúdal című filmben tűnt fel, majd a Bors című sorozatban lett ismert. A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 130 (Wikipédia) Játékfilmekben, tv-filmekben szerepelt, jelentős szinkronszínész volt. Jean-Paul Belmondót és Tony Curtist az ő hangjával ismerte meg a közönség. Nem csak a közönség rajongott érte, pályatársai is szeretettel emlékeznek rá, különösen Bodrogi Gyulához fűzte baráti kapcsolat, akit annyira megrendített barátja halála, hogy félt, meghatottság nélkül nem tud tőle a nyilvánosság előtt elbúcsúzni a gyászszertartáson. Együtt szerepeltek a Van, aki forrón szereti című, már klasszikusnak számító film feledhetetlen szinkronizálásban is. Schütz Ilával legendás színpadi párost alkottak, a magánéletben is jó barátok voltak. A Farkasréti temetőben egymást közelében nyugszanak
VIDEÓ: Varnus Xavér és az Amandina Mozart Requiemjét játssza a Művészetek Palotájában, 2010-ben, mindenszentek napján.