MÚLT
A Rovatból

14 színészlegenda, aki a Farkasréti temetőben nyugszik

Halottak napja előtt kiváló színészeinkre emlékezünk.


Idén 120 éves budapesti temetőnk talán leginkább a párizsi Père Lachaise temetőhöz hasonlítható, amelyben sok híresség nyugszik, szép környezetben. A Farkasréti elsősorban a kegyelet, az emlékezés helye, ám nemcsak szeretteink sírjához látogatunk ide. Ha egyedüllétre vágyunk, a gondolatainkat szeretnénk rendezni, akkor is itt kötünk ki. Bárhol kezdjük a sétát a Farkasrétiben, tudósaink, képzőművészeink, íróink vagy éppen színészeink sírjába botlunk. Legutóbbi sétánk alkalmával néhány kiváló színművészünk végső nyughelyénél álltunk meg egy-egy percre, hogy alakjukat újra felidézzük.

Bajor Gizi

1893-1951

A főbejárat közelében, a Farkasréti temető ravatalozójában, a 11. sírboltban nyugszik Bajor Gizi, a magyar színjátszás tündöklő alakja. Nem csak művésznőként tudta, hogy a közönséget mivel lehet elvarázsolni; életét is a nagyvonalúság, a csillogás, az élet szeretete hatotta át. Tragikusan ért véget a legendás díva élete: harmadik férje, a neves orvos, Germán Tibor 1951. február 12-én a reggel a szokásos B-vitamin injekció helyett halálos adag morfiummal vetett véget felesége életének, majd utána a sajátjának is. A feleségén imádattal függő Germán Tibor annyira aggódott szerelméért, hogy azt képzelte, Bajor Gizi egy korábbi betegségéből nem gyógyult fel, halálos beteg. A súlyos, gyógyíthatatlan bajtól félve mindkettejük halálát választotta. Utólag kiderült, a művésznőt nem fenyegette további szövődmény, de Germán Tibornál súlyos agysorvadást állapítottak meg - ez okozhatta a mentális zavart.

Bajor Gizi az első Kossuth-díjas színészünk, a Nemzeti Színház örökös tagja; itt kezdte, és itt fejezte be pályafutását. Budai villája ma a Gobbi Hilda által megszervezett Bajor Gizi Színészmúzeum. A Stromfeld Aurél út 16. szám alatt.

bajorgizi

Básti Lajos

1911-1977

Básti Lajos is a Farkasréti temetőben nyugszik. Síremlékét Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész készítette. A síremlék - amelyen egy trónra terített színházi palástot és koronát láthatunk - azt jelképezi, ami Básti volt: a színészkirályt, a szerepeket, az eleganciáját, a halhatatlanságot.

Legendás színházi alakításait nem láthatta mindenki, de filmekben tv-játékokban egy egész ország láthatta. Mindenki ismerte, elismerte, szerette. Ő volt csupa nagybetűvel a SZÍNÉSZ, aki nem eljátszotta szerepeit, hanem ő maga is azzá vált azokban a percekben, órákban, akit alakított. Ki ne emlékezne utolsó filmjére, az Abigélre? Már halálos betegen, mégis emberfeletti önfegyelemmel játszotta végig. Básti Lajos nem megformálta Torma Gedeon, a Matula Intézet igazgatójának alakját, hanem elhitette velünk, hogy ő maga a szigorú, puritán és becsületes Torma Gedeon, aki nem adta ki Vitay Georginát a náciknak.

1945-től haláláig (pár év vígszínházi tagság után) a Nemzeti Színház színésze volt. Érdemes művész, a Kossuth-dí­j birtokosa, Kiváló művész.

bastilajos

Domján Edit

1932-1972

Negyven évet élt a magyar színjátszás azóta is pótolhatatlan, utánozhatatlan alakja, Domján Edit. Mindig valami titokzatosság, varázslatosság volt körülötte. Aki egyszer is hallotta hangját, látta játékát, soha nem felejti el. Magányos volt akkor is, mikor sokan voltak körülötte barátok. Hiába volt megértő társa a férje, Kaló Flórián. A nagy és végzetes szerelemmel, amely Szécsi Pálhoz fűzte, nem tudott megbirkózni. Szécsi PÁl iszákossága és depressziója miatt szakított, majd újra összejöttek, ám miután a férfi elhagyta, Domján Edit 1972 őszén úgy döntött, véget vet életének. Szécsi Pált mélyen megrázta Domján Edit halála, még másfél évig próbált az emlékével és saját életének kudarcaival szembenézni, mindhiába, így követte a nőt a halálba.

Domján Edit 1960-ban a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte pályafutását, 1964-től a budapesti Madách Színház tagja volt. Feledhetetlen alakításai voltak. Molnár Ferenc Üvegcipőjében Irma alakja, de játszott többek között Shakespeare, Goldoni, Molière, Németh László darabjaiban. Szerepelt játékfilmekben, tv-játékokba, így az egész ország ismerhette. Most a Farekasréti temetőben nyugszik. Ha a temetőben jártok, tegyetek egy szál virágot a sírjára.

domjanedit

Bajor Imre

1957-2014

Emléke még friss. Hosszú és nehéz küzdelmet vívott a betegséggel, mégis kimondott vagy kimondatlan kívánsága volt, hogy azokra a vidám pillanatokra emlékezzünk, amelyeket a nézőknek okozott. Főként szabadfoglalkozású színészként dolgozott, állandó szereplője volt tv-műsoroknak (Heti hetes), és sorozatoknak (Szomszédok). Ismerhettük rádiókabaréból, önálló estekből, filmekből (Meseautó). Leghíresebb szinkronszerepét a Jó reggelt Vietnam! Című filmben alakította, amikor Robin Williams magyar hangját kölcsönözte. Sírján még frissek a virágok.

bajorimre2

Bubik István

1958-2004

Tíz éve, november 28-án, autóbalesetben vesztette életét Bubik István. A főiskola után a tehetséges friss diplomás színészt azonnal a Nemzeti Színház szerződtették, ahol kezdőként is jelentős szerepeket kapott. A rendszerváltáskor egy évre Londonba utazott, hogy átgondolja életét, pályáját. Visszatérve kapta nevezetes szerepét az Advent a Hargitán című Sütő-darabban, amelyben Sinkovits Imre és Kubik Anna mellett játszhatott. Emlékezetes színházi alakításain kívül a közönség szinkronszínészként is ismerte. Ő volt Tom Hanks magyar hangja a Forrest Gump című filmben. Számos elismerést kapott, többek között Jászai Mari- díjat kapott, és Érdemes művész volt. Fiatalon távozott, ám teljes színészi pályafutást hagyott maga mögött.

Márkus László temetésén elénekelte Mikes Éva számának híres refrénjét: "Engem nem lehet elfelejteni/Értem könnyeket illik ejteni/Lehet így, lehet úgy, de az álmok mezején/Találkozunk még te meg én!" 19 évet kellett várni a nagy találkozásra...

bubikistvan

Garas Dezső

1934-2011

Talán soha még senki nem tudta úgy megformálni a csetlő-botló, esendő kisember alakját, mint Garas Dezső. De nagy formátumú, vagy lírai szerepeire is emlékszünk. Elmentünk megnézni a Játékszínbe a Kései találkozás című Abuzov darabban, ahol Törőcsik Mari volt a partnere, mert Garast látni kellett, amíg lehetett, de láttuk a Nemzeti Színházban is, ahol utolsó éveiben játszott. A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: színészként 110, rendezőként 17. (Wikipédia)

Számos színházi alakítása, játékfilmjei, tv-filmjei tették ismertté egy ország előtt. A filmek közül ő volt a Liliomfiban az az ifjú Schnaps, a Szamárköhögésben Feri, az apa, a Régi idők focijában Minarik, a mosodás. 23 díj birtokosa volt, a Nemzet Színésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Érdemes művész; többek között Jászai-díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillagot kapta művészetéért. Sírján egyszerű fejfa áll.

garasdezso

Hofi Géza

1936-2002

Hoffmann Géza néven született. Sikertelenül felvételizett a színművészeti főiskolára, ezért beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, és a kőbányai téglagyár színjátszó csoportjában kezdett játszani. 1960-ban a debreceni Csokonai Színház Hofi Géza néven szerződtette. Kis színházi szerepeket kapott, az előadások után parodizálta a színpadon felvonultatott karaktereket, és ezzel olyan sikert aratott, hogy önálló fellépéseket vállat, és visszaköltözött Budapestre. A Magyar Rádió 1968-as szilveszteri műsorával, a táncdalfesztivál paródiával vált országosan ismertté. Színpadi és tévés produkciókat is készített. Mindenki kívülről fújja az 1971-es Rózsa Sándor-paródia egy-egy emlékezetes mondatát. A Madách Kamarában a Hoféliát ötszázszor játszotta. Az Élelem bére című darabja 1987-től 2001-ig folyamatosan futott napi eseményekkel frissítve - 1500 előadást ért meg. Volt idő, amikor a szilveszteri kabaré elképzelhetetlen volt Hofi nélkül.

Számos díjjal is kitüntették, érdemes művész és kiváló művész címmel jutalmazták. Hatvanadik születésnapja alkalmából 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki, 1998-ban pedig megkapta a Kossuth-díjat. 1997-ben a közönség a Halhatatlanok Társulatának tagjai közé választotta. Sajnos szívbeteg volt, 2002. április 10-én hajnalban álmában érte a halál. Eredeti síremlékét 2007 nyarán megrongálták. Ellopták a bronzból készült installációkat, ezeket még abban az évben kőből faragott díszekkel pótolták.

hofigeza1

Jávor Pál

1902-1959

A húszas években kezdte pályáját, és a két világháború közti színjátszás emblematikus figurájává vált. Számtalan színpadi és filmes szereppel bizonyította tehetségét. Volt Kukorica Jancsi, Noszty Feri, A tanítónő című darab ifjabb Nagy Istvánja, Peer Gynt a szintén legendás Gobbi Hilda mellett, játszott Ibsen és Shakespeare darabokban. Kora igazi filmsztárja lett, a nézők imádták a Hyppolit, a lakájban, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a Halálos tavasz, vagy a Valamit visz a víz című filmekben. Híres volt arról, hogy nem szimpatizált a szélsőjobb nézeteivel, és nem értett egyet a zsidótörvényekkel, emiatt a nyilas hatalomátvétel után letartóztatták. Sopronkőhidára, majd a németországi Pfarrkirchenben raboskodott, és csak 1945 nyarán térhetett haza.

1946-ban Amerikában próbált szerencsét, ám hibátlan angol nyelvtudás híján átütő sikereket nem érhetett el. 1957-ben hazatért Magyarországra. A Petőfi és a Jókai Színházban, valamint a Kamara Varietében lépett fel, 1959-ben a

Nemzeti Színházhoz szerződött, de egyre betegebbé vált, emiatt nem kapott szerepeket. 1959. augusztus 14-én hunyt el, és a városi legenda szerint a kórházba cigányzenészeket hívott, hogy utoljára még egyet mulasson.

javorpal

Karády Katalin

1910-1990

Nehéz sorsú családba született és 17 évesen házasságba menekült, pár év múlva elvált. Kávéházi énekes lett, így fedezte fel Egyed Zoltán hírlapíró, ő találta ki számára a Karády nevet. 1939-ben forgatta első és legsikeresebb filmjét, a Halálos tavaszt, amelyben az akkor már ismert Jávor Pál volt partnere. Nem csupán a film lett sikeres, a film betétdala az Ez lett a vesztünk című dal is hihetetlenül népszerű lett, így a színészi pályával párhuzamosan énekesként is dolgozott. Bármiben is játszott, a mozik tele voltak, a neve mágnesként vonzotta a nézőket. A Valamit visz a víz, a Szováthy Éva és az Egy tál lencse című filmekre is sokáig emlékezett, aki látta.

A korabeli színésznők közül nem tehetségével, hanem erőteljes és megosztó személyiségével, mély hangjával, magasságával, karakteres arcával tűnt ki. A hírszerzés főnökével folytatott szenvedélyes viszonyt, emiatt később politikailag megbízhatatlannak tartották. A német megszállás után letartóztatta a Gestapo, befolyásos barátok segítségével szabadult. A nyilas rémuralom idején zsidókat mentett, ám később szovjet fogságba esett. Mivel a berendezkedő kommunista állam nem kért belőle, szerepeket nem kapott, 1951-ben emigrált. New Yorkban saját kalapszalont vezetett, fotózni nem engedte magát, és csupán egyszer, 1973-ban adott interjút. Halála után hazahozták földi maradványait.

karadikatalin

Márkus László

1927-1985

Gyermekkorától készült a színészi pályára. Szülei válása után anyjával élt Pesten, a nyilas uralom alatt tizenkétszer hajtották őket a Duna felé. Bár megmenekültek, az élmény Márkusnak haláláig rémálma maradt. 1945-ben állt először színpadra, a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1951-ben végezte el. A Debreceni Csokonai Színházban már megmutathatta, mennyire sokoldalú - a kisujjában volt a színészet. Kár, hogy mi nem láthattuk Moliére darabjainak címszerepeiben. Tragikus és komikus műfajban egyaránt otthonosan mozgott, Claudiusként, csehovi figuraként, ugyanakkor a Játék a kastélyban című vígjáték főszereplőjeként is kiváló alakítást nyújtott.

Filmes és televíziós munkával is elhalmozták. Az ötödik pecsét című filmben feledhetetlen a rettegő, végül hőssé váló kisember szerepében. Remekül énekelt, értett a paródiához - erre az egyik bizonyíték A fotel című bohózat vagy A három nővér paródia Körmendi Jánossal és Haumann Péterrel. Gyakran lépett fel kabaréműsorokban. Háromszor kapta meg a Jászai Mari-díjat, a Kossuth-díjat pedig 1983-ban vehette át. Akkor már súlyos beteg volt, kevés fellépést vállalt. 1985. december 30-án az újévi műsor főpróbáján lett rosszul a Kongresszusi Központban, a szíve nem sokkal ezután megállt.

markuslaszlo

Páger Antal

1899-1986

A makói születésű színész gyermekkorában bejáratos volt a színházba, mivel édesanyja jegyszedőként dolgozott - az előadóművészt itt fertőzte meg. Kacskaringós úton jutott a színjátszásig, mivel iparos édesapja egyáltalán nem pártolta fia elképzeléseit, sem a zenei, sem a képzőművészeti pályát nem támogatta. Páger Antal eleinte amatőr előadásokon lépett fel. Az első világháború alatt katonaként szolgát, majd vidéken lett színész. 1931-ben költözött Budapestre. Színpadi fellépései mellett filmszerepeket is vállalt - többek közt a Köszönöm, hogy elgázolt, Pesti mese, Péntek Rézi című filmekben. Jobboldali nézeteket vallott, és 1944-ben elhagyta az országot. 12 évig élt külföldön, végül különféle diplomáciai manővereknek köszönhetően 1956 augusztusában tért haza. Elárasztották filmszerepekkel és színpadi munkával, élete utolsó napjáig aktív volt. 87 évesen éppen egy előadásra készült, amikor rosszul lett, de életét a gyors kórházba szállítással sem tudták megmenteni.

Az egész országban népszerű volt. Remekül formált meg paraszti származású embereket, kispolgárokat. Hihetetlen mennyiségű filmben és színdarabban szerepelt. Színpadon az Adáshiba, a Jó estét nyár, jó estét szerelem!, a Szent Johanna, Az esőcsináló vagy Charlie nénje című darabokban láthatta a közönség. Emlékezetes alakítást többek között a következő filmekben nyújtott: A Noszty fiú esete Tóth Marival, Pacsirta, Hattyúdal, Isten hozta őrnagy úr!, Keménykalap és krumpliorr, Szent Kristóf kápolnája. Kiváló művész díjat és Kossuth-díjat is kapott pályája során. Második felesége, Szilágyi Bea mellett nyugszik, aki nem sokkal élte őt túl...

pagerantal

Ruttkai Éva

1927-1986

Russ Éva alig három évesen lépett színpadra először Lakner Artúr híres gyermekszínházában. A későbbi Ruttkai Éva új nevét is itt kapta. Tudatosan készült a színészi pályára, a legjobbaktól tanulva. 1945-ben robbant be a színházi életbe, amikor a beteg Tolnay Klári helyett A hattyú című darab főszerepét vállalta el. Neve összeforrt a kor két neves színészével. Gábor Miklós a férje volt, Latinovits Zoltán pedig később társa, élete nagy szerelme. A neves színésznőt pályája csúcsán érte a halál hosszú, súlyos betegség után. Színpadi szerepeiben nem csak a nézők láthatták, de az akkori színházi közvetítéseknek köszönhetően a tv nézők is. Az ötvenes-hatvanas években készült legtöbb filmje, köztük a Butaságom története, az Egy pikoló világos, amelyek a filmtörténet szempontjából is érdekes alkotások voltak. A legendás színésznőről ma színház van elnevezve Budapesten. Síremlékét Nagy István János szobrász készítette.

ruttkai1

Schütz Ila

1944-2002

Jövőre, veled, ugyanitt! Több, mint háromszázszor játszotta ezt a darabot partnerével, Sztankay Istvánnal. A Madách Színház és a József Attila Színház sokoldalú színésznője számos elismerést kapott: Jászai Mari-díj, Déryné-díj, Érdemes művész, Kiváló művész. Egy ország rajongott játékáért, sajátos humoráért. Senki sem sejtette, hogy közben a depresszióval küzd. 2002-ben úgy döntött, véget vet életének. Hangját, alakját számos film és színházi felvétel őrzi. Játéka ma sem vesztett fényéből, varázsából. "Tragikus sorsú komika vagyok" mondta magáról Schütz Ila "Tragikus hősnőket hordozok magamban. Ebből valamit próbálok érzékeltetni akkor is, amikor komikaként megyek a színpadra".

schutzila

Sztankay István

1936-2014

A Nemzet Színésze, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes művész volt. 1963-ban a Hattyúdal című filmben tűnt fel, majd a Bors című sorozatban lett ismert. A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 130 (Wikipédia) Játékfilmekben, tv-filmekben szerepelt, jelentős szinkronszínész volt. Jean-Paul Belmondót és Tony Curtist az ő hangjával ismerte meg a közönség. Nem csak a közönség rajongott érte, pályatársai is szeretettel emlékeznek rá, különösen Bodrogi Gyulához fűzte baráti kapcsolat, akit annyira megrendített barátja halála, hogy félt, meghatottság nélkül nem tud tőle a nyilvánosság előtt elbúcsúzni a gyászszertartáson. Együtt szerepeltek a Van, aki forrón szereti című, már klasszikusnak számító film feledhetetlen szinkronizálásban is. Schütz Ilával legendás színpadi párost alkottak, a magánéletben is jó barátok voltak. A Farkasréti temetőben egymást közelében nyugszanak

Sztankay m

VIDEÓ: Varnus Xavér és az Amandina Mozart Requiemjét játssza a Művészetek Palotájában, 2010-ben, mindenszentek napján.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót” – 30 éve történt az ország legsúlyosabb vonatbalesete, amiben 31-en haltak meg
1994. december 2-án 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat több kocsija is. 31-en haltak meg, az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.


1994. december 2-án szörnyű tragédia rázta meg az országot. 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik 110 kilométer/órás sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak.

A balesetben összesen 31-en vesztették életüket, 27-en a helyszínen, négyen a kórházban haltak meg, 52-en pedig megsérültek. Az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.

Később kiderült, a balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyed órával az első vágányon tolatást végeztek, csakhogy a váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. A tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót az első vágányra.

A gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel, azaz körülbelül 110 kilométer/órával érkezett az állomás felé, a kitérő állású váltót ebben az állásban viszont legfeljebb 40 kilométer/órás sebességgel közelíthette volna meg a szerelvény. A mozdony és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija leszakadt, majd kisiklott, és egy része az állomásépületbe rohant.

A mentést a baleset után közvetlenül az állomáson szolgálatot teljesítő vasúti dolgozók és az utasok kezdték meg. Aztán megérkeztek a mentők, tűzoltók, és katonák is. Még ők sem láttak még ehhez fogható katasztrófát, de az első újságírók sem tudták eleinte felfogni, mi történt.

Mészáros János a Szoljon.hu fotóriportere az elsők között ért oda, a szirénák hangját követte.

„Láttam, hogy egymáson vannak a vagonok. Akkor már hallottam zajokat, síró, jajveszékelő embereket a roncsok alól. Néhol mozogtak elemlámpák, a tűzoltók és a mentők ekkor már bemásztak a roncsok közé és próbálták megtalálni a túlélőket, sérült embereket”

– mondta a fotós korábban a XXI. Századnak.

Huszonhét ember a helyszínen meghalt, a holttesteket először a váróba fektették.

„Nem kívánom senkinek azt a látványt, érzést, amit az váróterem látványa nyújtott, ahová korábban a holttesteket fektették. Néhány kolléganőmmel hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót. Az egyik munkatársnőnk épp babát várt, mondtuk neki, ő ne jöjjön, máshol segítsen, ha tud. Borzasztó emlék”

– emlékezett vissza szörnyű tragédiára a Szoljon.hu-nak egy asszony, aki már akkor is a vasútnál dolgozott. Azt mondta, sokan bementek aznap éjjel dolgozni közülük, olyanok is, akik nem voltak szolgálatban.

Kárándi Béla nyugalmazott alezredest is a helyszínre rendelték. Az ő feladatuk a halottak azonosítása volt.

„Csendben dolgoztunk, senkinek nem volt kedve megszólalni. Szavakkal nem is lehet elmondani, milyen érzés volt látni, amikor az egyik fiatal mellé lefeküdt a földre az édesanyja. Átölelte a fiát, és perceken át zokogott. Az áldozatok között volt az ORFK egyik középvezetőjének az anyósa is. Amikor bejött az asszony férje, összetört egy széket. Rajta így jött ki a mérhetetlen düh és fájdalom, hogy elveszítette a feleségét”

– mesélte a tragikus éjszakáról a keleten.hu-nak.

A balesetben hatan életveszélyes, húszan súlyos, tizenketten könnyű sérüléseket szenvedtek. A sérülteket több kórházba szállították. Tizennégy embert elsősegélynyújtás után haza is engedtek, négy ember életét viszont már nem tudták megmenteni. Az áldozatok száma így később harmincegyre nőtt.

A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. Szűcs Ferenc három év letöltése után kegyelemmel szabadult.

A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és azoknak, akik anyagi veszteséget szenvedtek kártérítést fizetett. Az esetenkénti összeg 20 ezertől 6 millió forintig terjedt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Nem színezi túl a valóságot, de ekkora összegből valamivel jobb történetet is lehetett volna írni – S.E.R.E.G-kritika
Mire képes egy igazán nagy költségvetésű sorozat Magyarországon? Megnéztük, hogyan indul a S.E.R.E.G.


Nem vagyunk elkényeztetve manapság (igaz, sosem voltunk) jó magyar sorozatokkal, főleg az agyontámogatott propagandafilmek korában. Na de mire képes egy hazai viszonylatban igazán nagy költségvetésű sorozat Magyarországon?

Milyen más sorozat lehetne ma Magyarországon 900 millióval megtámogatva, mint egy tisztes katonai sztori, ahol apa-fia konfliktusokról és komoly, felelősségteljes férfiasságról témázgatnak?

Erős fenntartásokkal ültem neki tehát az első résznek. Kicsit vártam is, hogy mennyire lesz ez egy már-már parodisztikus mű, amilyen akár az Elk*rtuk is volt, vagy a Most vagy soha!. Ezzel szemben nem ez történik, hanem valóban megpróbáltak valami egészen korszerű, történetmesélésben is egészen helytálló sorozatot létrehozni.

A sorozat egyből egy rendkívül komoly harcjelenettel indít, ahol a főszereplő, Győrbíró (Csórics Balázs) makacsul, hősiesen felülírja a neki is kiadott parancsokat, majd önálló akciózásba kezd. Nem vagyok teljesen tisztában a katonai missziók törvényeivel, de tudtommal ennek a való életben sokkal szigorúbb következményei vannak, mint az, amilyen gyorsan túlteszi magát a sorozat ezen a felütésen. A harcjelenet egyébként szörnyen izzadságszagú, ahol páremberes lövöldözések mellett egészen komolyan vehetetlen halálok és effektek tűnnek fel. Mintha a kurd statiszták egy alsópolcos videójátékot imitálva hullanának el, az egyik gránát robbanásától való belassított elugrás pedig már-már komikus. Eszembe jut hirtelen a Sharknadónak egy felturbózott verziója, de a történet gyorsan tovább is áll.

Már Győrbíró házában vagyunk, aki a képek alapján a katonaság mellett lottózhatott is, amilyen lehengerlően szép családi házba sikerült berakni a főszereplőket. Megismerkedünk Marcival (Séra Dániel), akit a sorozat egy egészen céltalan figuraként próbál ábrázolni.

Maga a sorozat tehát két szálon fut, egyrészt a fiatal srác, aki az életét rendbe hozni jelentkezik tartalékos katonának, illetve az apáról, aki egy újabb misszióra próbál csapatot verbuválni.

Ez azért sem rossz, mert az izzadságszagú hőstetteket és a nagy, nemes dolgokat szépen ellensúlyozza az esetlen fiatal felnőtt története. Az előbb említett Marci mellett barátja, Jocó (Kövesi Zsombor) is szépen hozza a saját történetét, sok beszélgetés igazán emberi. Simán meg tudjuk kedvelni a karaktereket, és az is szuper, hogy a fiatalok nyelve végre nem megy át egy Amerikai Pite hasonmásversenybe, nem adtak a szereplők szájába „öcsisajtokat” és egyéb korszerűtlen kifejezéseket.

Egyelőre egy rész alapján, gyaníthatóan a missziós csapat összerakása a fő szál, ami viszont sokkal gyengébb, esetlen és logikátlan dialógusokkal. A színészek Kamarás Iván kivételével nem adnak sokat a karakterekhez, ami nem is biztos, hogy az ő hibájuk:

Sokkal inkább maguk a szerepek tűnnek kidolgozatlannak.

Szándékosan igyekeztem elsősorban sorozatként nézni, és csak másodsorban figyelni a szoftpropagandára, amit helyenként azért szépen elhelyeznek. Marci nézegeti a sereg honlapját, anyuka is elmondja, hogy a sereg megoldás lehet az ösztöndíj kifizetésére is, de még a katona apuka is a legkomolyabb motoron vereti, a tökéletesen kinéző családi házból reggel elindulva, ami a katonalét egy szép víziója. De valóban másodsorban van a „mi lehet jobb, mint katonának lenni” felkiáltás, a történetre ezerszer nagyobb hangsúlyt fektetnek. Természetesen a morális kérdések szépen megjelennek olyan hatásvadász vágóképekben, mint amikor a merengő Győrbíró egy boltból kijövő anyát pásztáz gyermekével.

Szerintem az egyik legtisztelhetőbb rész, hogy nem színezi túl a sorozat a valóságot, a katonai laktanyában az irodák, ahol Győrbíró is tengeti mindennapjait, még mindig tele van a kommunizmusból itt ragadt bútorokkal, a kórház folyosója, ahol Marci sebét összevarrják, pontosan olyan hányadékként néz ki, mint a legtöbb kórházi folyosó egyébként itthon.

Rengeteget gondolkodtam azon is, hogy miért kell a címben a sereget S.E.R.E.G.-ként írni. Csak online tudtam meg, hogy Szolgálat-Erény-Rend-Erkölcs-Gondviselés lesz a megfejtés. Gondolom, a pöszékre való tekintettel a „Szereg” kicsit furán adta volna ki, más S-betűs szót meg nem lehet kitalálni a katonasággal kapcsolatban.

Összegezve, a S.E.R.E.G. nem egy pokolian jó sorozat, ugyanakkor azt gondolom, hogy ekkora összegből valamivel jobb történetet is lehetett volna írni. A fiatalok szála üdítő, az átlagos tévénéző szerintem nagyon gyorsan meg tudja szeretni Marci karakterét, és már várja a következő adást, hogy vajon sikerül-e neki Galambost (Gál Réka Ágota) meghódítani. Gyanúsan arra is kíváncsiak leszünk, hogy Kamarás Iván hogyan és mennyire akar kiszúrni Csórics Balázs karakterével. Ezek miatt pedig néha még meg is lehet bocsátani azokat a rém kellemetlen propagandisztikus részeket is, amikbe az egészet becsomagolják. Láttunk ennél rosszabb sorozatot még Netflixen is, bár azt gondolom, hogy a S.E.R.E.G miatt nem fog a hétköznapi ember a tévé előtt toporzékolva várni hétköznap esténként.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Az abortusztilalomról hírhedt Ratkó-korszakot az első női miniszterről nevezték el, aki egyszerű szövőnő volt
Ratkó Annának, a Rákosi-korszak népjóléti, majd egészségügyi miniszterének valójában nem sok köze volt a nevéhez kötött jogszabályokhoz, például a gyermektelenségi adóhoz. A drákói törvények hatása máig érződik.


„Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség!” – szólt a hírhedt Ratkó-korszak jelmondata a kommunizmusban, az '50-es évek elején. Akár éltél benne, akár a felmenőidtől hallottad, sejthető, hogy igencsak pórul járt az, akinek akkoriban becsúszott egy nem kívánt terhesség. Ugyanis az 1953-as kormányhatározattal kezdődött történelmi periódust a teljes abortusztilalom és a gyermektelenségi adó fémjelezte – utóbbit az a 20 és 50 év közötti férfi, illetve 20 és 45 év közötti nő volt köteles fizetni, akinek már volt keresete, de gyereke még nem, és az összeg az adóalap 4%-át tette ki.

A családok azonban jól jártak, ugyanis a rendeletben a szülési szabadság meghosszabbítása, a családi pótlék emelése és ingyenes csecsemőkelengye is szerepelt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ami a terhességmegszakítás törvényi szabályozását illeti, Magyarországon már a II. világháborút megelőzően a Csemegi-kódex rendelkezésein alapult a büntetőjogi szabályozás, amely a magzatelhajtást szintén bűncselekménynek nyilvánította. Egyedül 1945-ben a szovjet katonák által megerőszakolt és teherbeesett nők érdekében függesztették fel ezt a rendeletet – ideiglenesen. Tehát az 1953-as törvénykezés nem volt újszerű: valójában csak helyreállította a régebbi szankcionálást, sőt, még engedmények is voltak benne. Bizonyos feltételek – a nő életkora, méltánylást igénylő személyi és családi körülmények, illetve bizonyos betegségek – megléte esetén engedélyezték a terhességek művi úton történő megszakítását.

Ezt az időszakot azonban a teljes megfélemlítés és átvilágítás jellemezte (pl. 1954-ben emiatt vezették be a személyazonossági igazolványt!), kötelező volt a terhességek bejelentése és nyilvántartása. Hogy érzékeltessük a helyzet akkori komolyságát, már a Ratkó-korszak első évében az elsőfokú bíróság egy többrendbeli magzatelhajtást elkövető orvost hatéves börtönbüntetésre ítélt, és további bő ezerötszáz sorstársát ítélték el jogerősen csak abban az évben. Meg is lett az eredménye a szigornak: ha a II. világháború utáni magyarországi élveszületések havi számait vizsgáljuk, egyértelműen látszik, hogy a rekordhónapok a Ratkó-korszakhoz köthetőek. Tíz év alatt közel hatszázezerrel nőtt a lakosság száma, és ha az '56-ban emigráltakkal is számolunk, ez a szám nyolcszázezerre nő.

szöveg

A születésszámot is jól mutató korfán a Ratkó gyerekek a felső kiugrás, az unokák pedig az alsó.

Ennek a vitatható moralitású időszaknak a megértéséhez hozzájárul az a tény, miszerint Magyarországon a születések száma a háborút követő években nem érte el a háború előtti szintet sem, tehát elmaradt a „baby-boom”. A WHO álláspontja szerint egyébként az abortuszt tiltó országokban nagyjából ugyanannyi terhességmegszakítást végeznek, mint a megengedő jogi szabályozással rendelkező országokban, csak azokban legális körülmények között – Magyarországon is évi 100-120 ezer abortuszt végeztek el a ’40-es és ’50-es évek tiltó időszakában is.

No de ki volt Ratkó Anna, és hogy került egy szövőnő Magyarország első női miniszteri pozíciójába?

1903-ban született egy tizenhárom gyermekes munkáscsalád tizenegyedik gyermekeként, és már 14 éves korától belépett a szakszervezetbe, miközben gépmunkásnőként dolgozott a soroksári Fegyver-és Gépgyárban. 16 évesen őrizetbe vették, miután munkásmegmozdulásokban, sztrájkokban és tüntetéseken vett részt aktivistaként, aztán cérnázó, majd szövőnő lett a soroksári Hazai Fésűfonóban, képzettség nélkül. Nagykorúságát már a Textilipari Munkások Szakszervezetének pesterzsébeti csoportjának elnökeként ünnepelhette, aztán menetelt felfelé a Textilszakszervezetek Központi Vezetőségében, és férjével, Bíró Károllyal 1927-ben lettek a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagjai.

Anna egyike volt azon keveseknek, akik nőként a pártvezetésben ülhettek, és megszervezte többek közt a Magyar Nők Demokratikus szövetségét, továbbá megválasztották a Textilmunkások Szakszervezetének főtitkárává is. 1945-ben szerzett mandátumot, elvégzett egy féléves pártiskolát, és az MKP színeiben ő lett a népjóléti miniszter 1948-ban. Két évvel később pedig létrejött szocialista mintára az Egészégügyi Minisztérium, élén Ratkó Annával mint egészségügyi miniszterrel. A korabeli orvosok és egészségügyi dolgozók állítólag őszintén kedvelték őt, hiszen a miniszter asszony mindig meghallgatta az elvárásaikat és megpróbált eleget tenni nekik.

Bár a Ratkó-névvel megbélyegzett abortusztilalom-rendelet koncepcióját az MDP felsővezetése dolgozta ki, neki nem volt beleszólása, a nép mégis az ő nevével mosta össze az intézkedéseket. Ratkó Anna későbbi interjúiban egyébként azt vallotta, hogy egyetértett az abortusztilalommal, hiszen háború után volt az ország, nagyon sok ember pusztult el, szükség volt sok gyermekre. A rossznyelvek azt suttogták, hogy azért került csak ilyen pozícióba, mert Rákosi Mátyásnak megbízható káder kellett az Egészségügyi Minisztérium élére, aki nem moszkovita és nem zsidó.

1953-ban már véget is ért a pályafutása, miután felmentését kérte idegkimerültségre hivatkozva.

A puritánul beszélő és akadémikus nyelvet nem értő, valamint szakmai kérdésekben teljesen tájékozatlan miniszter hibás döntései nyomán iratok sokasága született azok korrigálására – egyszóval köztudomású volt, hogy Ratkó leginkább „bábként” funkcionált. Erre utal a miniszter asszony egyik interjújában elhangzott mondata is, miszerint „Rákosi elvtárs azt mondta, hogy nem válogathatom meg, hogy mit akarok csinálni, azt kell tennem, amit a párt kíván.”

A visszahívására ráerősített Sztálin halála is, miután a szovjet vezetés is egyre inkább a reformokat sürgette.

Ratkó Anna egyedül a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének maradt a tiszteletbeli örökös elnöke, miután egy infarktus után idejekorán nyugdíjazták. 1956-ban megpróbálták őt is meggyilkolni az otthonában, a merénylet azonban sikertelen volt és 1981-es haláláig csendesen visszavonulva a családjának élt. Mégis ez a végletekig idealista és köztudottan gyerekimádó asszony maradt minden idők „legsikeresebb” magyar népesség-reformere – miközben neki csupán egy lánya született, Éva, akit a nagyszülők neveltek, és szinte az egész általános iskolát intézetben járta ki. Arról pedig csak találgatni lehet, hogy mi történik majd a nyugdíjrendszerünkkel, amikor a Ratkó-unokákra kerül a sor...

Hősök tere, május 1-i ünnepség. A tribünön elöl középen Rákosi Mátyás, tőle balra Szakasits Árpád, jobbra Veres Péter, Rajk László, Ratkó Anna, Nagy Imre, Kovács István. Fotó: Fortepan / Berkó Pál

Forrás: 1,2,3,4


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
A magyar származású Albrecht Dürer az önmarketing mestere is volt, nemcsak a reneszánszé
Elképzelt orrszarvú, forradalmi sokszorosítási eljárás és botrányos önarckép: a németalföldi festészet zsenije Nürnbergből hódította meg Európát. Bejártuk a házat, ahol élt és dolgozott 20 évig.
Tóth Noémi - szmo.hu
2024. november 18.



Tele a történelemkönyv világhírű magyarokkal: a festő-grafikus-könyvkiadó géniusz Albrecht Dürerről is kevesen tudják, hogy aranyműves apja révén magyar vér csörgedezett az ereiben, bár ő már Németországban született 1471-ben. A festőinasnak szegődött fiúban csak úgy buzogott a tudásvágy és az újítási hajlam, és elképesztően pontosan tudta ábrázolni a természetet vagy az emberi vonásokat. Kortársai megítélése szerint ráadásul Dürer csupa meglepő dologra vetemedett. Például humánus témákat választott – gondoljunk csak ’A nagy nyúl’ című akvarellje és önarcképére –, amelyek akkoriban nem voltak divatosak.

1505-ben elkészítette egyik legismertebb grafikáját egy orrszarvúról, amelynek az a különlegessége, hogy Dürer soha nem látott élőben orrszarvút, és egy leírás alapján készítette el a művet. Ez a grafika rendkívül népszerű lett, és sokan csak ezen keresztül ismerték meg az állatot. Azonban nem minden alkotása lett az ismertségen felül sikeres is: az önarcképeit sok kritika érte, mondván, Dürer túlságosan is egoista – főleg az okozott botrányt, amelyen Krisztusként áldja gyakorlatilag önmagát. Önbizalomban és provokációban nem szűkölködött, az biztos…

Viszont szakmai érdemei elvitathatatlanok:

Dürer egyfajta „művész-influencerként” forradalmasította a művészeti alkotások terjesztését. Fametszeteivel és rézkarcaival felfedezte a sokszorosítás újfajta technikáját, amelynek segítségével képes volt műveit széles körben terjeszteni könyvszerű formában, ezzel növelve a bevételét és a hírnevét szerte Európában.
Munkásságának egyik fontos aspektusa volt a könyvnyomtatás iránti szenvedélye, amelyet nagybátyja, Anton Koberger, Nürnberg egyik vezető nyomdásza segítségével fejlesztett tökélyre. Dürer fametszet-illusztrációi, mint az ’Apokalipszis’, jelentős mértékben hozzájárultak a kor művészetéhez.

A Dürer-ház nem csak múzeum, hanem skanzen is

A művész Nürnbergben található otthona, a Dürer-ház ma múzeumként üzemel a bajor város turisztikai központjában, egy gyönyörű téren a vár aljánál. Dürer már eleve százéves házként vásárolta meg az ingatlant, ahol édesanyjával, illetve feleségével élt és alkotott – utódok nélkül – két évtizedig. A festő 1528-ban bekövetkezett halála után még a felesége lakott benne egy évtizedig, aztán több tulajdonosváltás után visszavásárolta a város, hogy közkinccsé tegye a házat. A Dürer-házon szerencsére a II. világháború sem hagyott akkora nyomot, mindössze a tetőt kellett megjavítani rajta, pedig a város nagy részét lebombázták annak idején. Úgyhogy ma is szinte egykori hangulatában tekinthető meg a jellegzetes stílusú, ötemeletes, és belül kissé puritán berendezésű épület.

A termeket róva az ember úgy érzi, időutazásba csöppent, miközben a korabeli technikákkal is megismerkedhet. A házat korhű bútorokkal rendezték be, és rekonstruálták Dürer műtermét is. Jó érzés úgy barangolni a házban, hogy azon ritka, fennmaradt reneszánsz-kori ház Európában, amely egy művész tulajdonát képezte. Még akkor is, ha sok alkotás a tárlaton csak másolat (élén a botrányos önarcképpel), hiszen az eredeti festményeket a világ nívós múzeumai birtokolják.

Albrecht Dürer élete és művészeti tevékenysége nagyban hozzájárult tehát a nyomtatási technikák és sokszorosított grafikák fejlődéséhez. Polihisztor-voltát az is mutatja, hogy nem csupán mint festő, könyvillusztrátor és grafikus, hanem mint író és irodalmár is tevékenykedett: önéletrajzokat és útinaplókat is írt, valamint elméleti könyveket festészetről, méretezésről és várépítésről, amelyek hosszú ideig szolgáltak alapul a művészeti oktatásban és gyakorlatban egyaránt. Dürer munkássága meghatározó része Európa kulturális örökségének, magyar gyökereiről pedig a városligeti Ajtósi Dürer sor emlékezik meg, amelyet halálának 400. évfordulóján neveztek el róla.

Források: 1, 2, 3


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk