Zsiráffejés, narancsbőrű Hugh Grant és csokikartell – A Wonka az év legjobb családi filmje
Paul King megint megcsinálta! Hogy ki az a Paul King? Igen, rá fontos kitérnünk. Aki ismerte az eddigi munkásságát, az valószínűleg nem lepődik meg azon, hogy legújabb filmje, a Wonka ennyire jól sikerült. Nos, ő egy 45 éves brit úriember, aki 2014-ben meglepte a világot a Paddington című csodás családi szösszenettel, majd 2017-ben annak folytatásával, a Paddington 2-vel, ami, ha lehet, még jobban sikerült, mint az első rész.
Az esőkabátos, kalapos, marmeládmániás mackót két kalandja után pedig egy jól ismert Roald Dahl-hősre váltotta most le King, hogy bemutassa nekünk Willy Wonka fiatalkorát, mielőtt még világhírű csokigyárossá vált volna, ahogy megismertük őt Tim Burton Charlie és a csokigyárjában (2015) Johnny Depp tolmácsolásában, vagy még korábban Mel Stuart Willy Wonka és a csokigyárjában (1971) Gene Wilder megformálásában.
A film rögvest az elején nyilvánvalóvá teszi, hogy egy musicalt nézünk, hiszen Timothée Chalamet már az első felbukkanásakor rázendít egy dalra, és ezt fontosnak tartjuk leírni, hiszen vannak, akiket ez elriaszt a jegyvásárlástól.
Na de vissza a történethez! Willy Wonka nagy reményekkel érkezik a városba csupán néhány petákkal a zsebében: csokiboltot szeretne nyitni, és megajándékozni a világot valóban lélegzetelállító nyalánkságaival. Azonban a valóság azonnal arcon csapja őt. A gonosz mosodás Suvickné asszony (Olivia Colman) és társa, Hipó (Tom Davis) átverik őt egy apróbetűs szerződéssel, és rabszolgát csinálnak Wonkából, akinek hosszú évekig kéne sorstársaival mosnia az alagsorban a szennyest. Ott ismerkedik össze a lelenc Nudlival (Calah Lane), aki segít neki eligazodni a városban, és megvalósítani csokiboltos álmát. Ámde a városban működik egy csokikartell is, amelynek három feje összefog Wonka ellen, és lefizetik (természetesen csokival) a helyi csokifüggő rendőrfőnököt (Keegan-Michael Key), hogy kipaterolja Wonkát a területükről. Szóval nem kevés akadállyal kell szembenéznie hősünknek, aki azonban töretlen lelkesedésével és parádés édességeivel elvarázsolja a közönségét a filmben és a vásznak előtt egyaránt.
Paul King nagyon érzi ezt a zsánert, amiben kifejezetten könnyű átbillenni az émelyítő giccs, illetve a lélek és varázs nélküli sima jópofáskodás terepére, lásd 2018-ból Rob Marshall Mary Poppins visszatérjét! A Wonkában azonban működik a varázs.
Ehhez persze többek között egy kiváló castingra is szükség volt, Kingék pedig ebben sem okoztak csalódást. Timothée Chalamet korunk egyik legnagyobb fiatal sztárja és színésze sokadszorra bizonyítja, hogy nagyjából bármilyen szerepet rá lehet bízni. Azonnal a szívünkbe zárjuk őt Willy Wonkaként is, ráadásul most bebizonyította, hogy az éneklést és a táncot is hozzá lehet adni egyre bővülő készséglistájához.
Rajta kívül azonban itt van még Hugh Grant is, akiről sosem gondoltuk volna, hogy egyszer apró umpalumpaként láthatjuk majd narancssárga bőrrel és zöld hajjal. Most ez is pipa, és bár nincs sok jelenete, ha épp jelen van, abszolút uralja a vásznat. Feltűnik még Rowan Atkinson is a csokoholista csuhások korrupt klerikusaként, a tündéri Sally Hawkins Wonka inspiráló édesanyjaként, illetve a már említett Keegan-Michael Key a csokilefizetések miatt egyre csak hízó rendőrfőnökként.
amelyben teljesen természetesnek vesszük, ha a lebbencsokit felfalók úgy reppennek fel a magasba, mint Marge néni a Harry Potter és az azkabani fogolyban (oké, mínusz a megdagadás). Vagy hogy Wonka a csokijaihoz nem akármilyen tejet használ, hanem egyenesen zsiráftejet, hogy papok őrzik egy föld alatti bunkerben a csokikartell vagyonát és még sok más, kellemesen pihent őrültséget. Mindennek tetejébe még a dalok is fülbemászók, könnyen azon kaphatjuk magunkat legalábbis, hogy a film után Neil Hannon szerzeményeit dúdolgatjuk.
Mindent összevetve tehát a Wonka egy tökéletes családi szórakozás és az idei ünnepi szezon tökéletes mozizási élménye, amelyben a család minden tagja megtalálja majd a neki való finomságokat. Apropó, finomságok! Hatalmas baklövést követ el az, aki valamiféle csoki vagy édesség nélkül ül be a Wonkára, a vásznon látható nyalánkságok láttán ugyanis gyorsan összefut majd a nyál a szánkban, és akkor jól jön egy kis karácsonyi cukorsokk (persze csak módjával). Egészségünkre!
