KULT
A Rovatból

Zsiráffejés, narancsbőrű Hugh Grant és csokikartell – A Wonka az év legjobb családi filmje

Johnny Depp és Gene Wilder után most a Dűne és a Szólíts a neveden Oscar-jelölt sztárja ölti magára Willy Wonka kalapját és kabátját, hogy vidámságot és rengeteg csokit szórjon a közönsége lábai elé. Nem mellesleg pedig a 2023-as filmév egyik legtündéribb mozis élményét. Kritika.

Link másolása

Paul King megint megcsinálta! Hogy ki az a Paul King? Igen, rá fontos kitérnünk. Aki ismerte az eddigi munkásságát, az valószínűleg nem lepődik meg azon, hogy legújabb filmje, a Wonka ennyire jól sikerült. Nos, ő egy 45 éves brit úriember, aki 2014-ben meglepte a világot a Paddington című csodás családi szösszenettel, majd 2017-ben annak folytatásával, a Paddington 2-vel, ami, ha lehet, még jobban sikerült, mint az első rész.

Az esőkabátos, kalapos, marmeládmániás mackót két kalandja után pedig egy jól ismert Roald Dahl-hősre váltotta most le King, hogy bemutassa nekünk Willy Wonka fiatalkorát, mielőtt még világhírű csokigyárossá vált volna, ahogy megismertük őt Tim Burton Charlie és a csokigyárjában (2015) Johnny Depp tolmácsolásában, vagy még korábban Mel Stuart Willy Wonka és a csokigyárjában (1971) Gene Wilder megformálásában.

A Wonka története tehát csupán Roald Dahl karakterét vette alapul, akihez Paul King és szerzőtársa, Simon Farnaby (aki egyébként a filmben is felbukkan az állatkert portásaként) eredeti forgatókönyvet írtak, amiben Willy Wonka (Timothée Chalamet) még egy sokkal közvetlenebb, idealistább és szegényebb, de már akkor is profi csokikészítő ifjú.

A film rögvest az elején nyilvánvalóvá teszi, hogy egy musicalt nézünk, hiszen Timothée Chalamet már az első felbukkanásakor rázendít egy dalra, és ezt fontosnak tartjuk leírni, hiszen vannak, akiket ez elriaszt a jegyvásárlástól.

Ezúttal azonban még a műfaj legnagyobb ellenzőit is arra ösztönöznénk, tegyenek egy próbát a Wonkával, mivel borzasztó régen láthattunk egy ennyire kellemesen régimódi, naivan bájos és vegytiszta családi filmet.

Na de vissza a történethez! Willy Wonka nagy reményekkel érkezik a városba csupán néhány petákkal a zsebében: csokiboltot szeretne nyitni, és megajándékozni a világot valóban lélegzetelállító nyalánkságaival. Azonban a valóság azonnal arcon csapja őt. A gonosz mosodás Suvickné asszony (Olivia Colman) és társa, Hipó (Tom Davis) átverik őt egy apróbetűs szerződéssel, és rabszolgát csinálnak Wonkából, akinek hosszú évekig kéne sorstársaival mosnia az alagsorban a szennyest. Ott ismerkedik össze a lelenc Nudlival (Calah Lane), aki segít neki eligazodni a városban, és megvalósítani csokiboltos álmát. Ámde a városban működik egy csokikartell is, amelynek három feje összefog Wonka ellen, és lefizetik (természetesen csokival) a helyi csokifüggő rendőrfőnököt (Keegan-Michael Key), hogy kipaterolja Wonkát a területükről. Szóval nem kevés akadállyal kell szembenéznie hősünknek, aki azonban töretlen lelkesedésével és parádés édességeivel elvarázsolja a közönségét a filmben és a vásznak előtt egyaránt.

Paul King nagyon érzi ezt a zsánert, amiben kifejezetten könnyű átbillenni az émelyítő giccs, illetve a lélek és varázs nélküli sima jópofáskodás terepére, lásd 2018-ból Rob Marshall Mary Poppins visszatérjét! A Wonkában azonban működik a varázs.

Élesen elkülönül benne, hogy kik a jók és a kik a rosszak, és egy olyan világot vázol fel, amelyben szívesen barangolunk, és hiába megy már a végefőcím, azért még egy kicsit ott maradnánk.

Ehhez persze többek között egy kiváló castingra is szükség volt, Kingék pedig ebben sem okoztak csalódást. Timothée Chalamet korunk egyik legnagyobb fiatal sztárja és színésze sokadszorra bizonyítja, hogy nagyjából bármilyen szerepet rá lehet bízni. Azonnal a szívünkbe zárjuk őt Willy Wonkaként is, ráadásul most bebizonyította, hogy az éneklést és a táncot is hozzá lehet adni egyre bővülő készséglistájához.

Rajta kívül azonban itt van még Hugh Grant is, akiről sosem gondoltuk volna, hogy egyszer apró umpalumpaként láthatjuk majd narancssárga bőrrel és zöld hajjal. Most ez is pipa, és bár nincs sok jelenete, ha épp jelen van, abszolút uralja a vásznat. Feltűnik még Rowan Atkinson is a csokoholista csuhások korrupt klerikusaként, a tündéri Sally Hawkins Wonka inspiráló édesanyjaként, illetve a már említett Keegan-Michael Key a csokilefizetések miatt egyre csak hízó rendőrfőnökként.

Micsoda szavak, micsoda karakterek, micsoda ötletek sorjáznak itt kérem szépen, mindez megfejelve első osztályú díszletekkel, jelmezekkel, effektekkel és látványvilággal,

amelyben teljesen természetesnek vesszük, ha a lebbencsokit felfalók úgy reppennek fel a magasba, mint Marge néni a Harry Potter és az azkabani fogolyban (oké, mínusz a megdagadás). Vagy hogy Wonka a csokijaihoz nem akármilyen tejet használ, hanem egyenesen zsiráftejet, hogy papok őrzik egy föld alatti bunkerben a csokikartell vagyonát és még sok más, kellemesen pihent őrültséget. Mindennek tetejébe még a dalok is fülbemászók, könnyen azon kaphatjuk magunkat legalábbis, hogy a film után Neil Hannon szerzeményeit dúdolgatjuk.

Mindent összevetve tehát a Wonka egy tökéletes családi szórakozás és az idei ünnepi szezon tökéletes mozizási élménye, amelyben a család minden tagja megtalálja majd a neki való finomságokat. Apropó, finomságok! Hatalmas baklövést követ el az, aki valamiféle csoki vagy édesség nélkül ül be a Wonkára, a vásznon látható nyalánkságok láttán ugyanis gyorsan összefut majd a nyál a szánkban, és akkor jól jön egy kis karácsonyi cukorsokk (persze csak módjával). Egészségünkre!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk