Jó hír a trolloknak: jövőre is lesz X-Faktor, már lehet jelentkezni.

Tehát ha úgy érzed, hogy egy Elvis vagy egy, esetleg két Janis Joplin veszett el benned, ha szeretnél élő adásban repülni, mikrofonnal megdobálni Radics Gigit, vagy ha simán csak szeretnél egy esélyt, hogy Kiss Ramóna és/vagy Szabó Zsófi megölelgessen, jelentkezz!

Igaz, mivel Rami épp babát vár, van rá némi esély, hogy Sebestyén Balázs fog ölelgetni, de abból is sok kattintásod lesz, meglásd.

A harmadik élő showra az RTL csavart egyet a szabályokon. Az adás ezúttal kétfordulós volt. Az első forduló alatt színpadra lépett mind a hat versenyző, és hagyományos szavazás volt, tehát a nézők végig voksolhattak a kedvencükre. Sajnos párbaj nem volt, pedig annak idején nekem az volt az egyik kedvenc műsorelemem, ott általában minden versenyző kitett magáért. (Ezen a ponton nagyon szerettem volna leírni, hogy „ezúttal viszont maguk tették ki a versenyzőket", de visszafogtam magam.)

Tehát párbaj nem volt, aki a legkevesebb szavazatot kapta, kiesett, és nem énekelhetett a második körben. A második részben visszatért a székes szabály, de már csak két biztos továbbjutást jelentő helyet oszthattak ki a mentorok. A maradék ötből tehát hárman kerültek a veszélyzónába, és az est végére egy valaki közülük is távozott. Jövő héten már csak négyen énekelnek. (Illetve szám szerint hatan, hiszen van két duó, de abból a hatból ketten ugyebár nem énekelnek, rappelnek, tehát mégiscsak négyen. Csodás dolog a matematika.)

Érdemes megfigyelni a mentorok bevonulását. Egyrészt azért, mert Gigi ruhája szinte mindig betekintést nyújt a stylist erotikus fantáziáiba, másrészt a bevonulás módja sokat elárul a mentorokról. Nem tudom eldönteni, hogy utasításba kapták, hogy táncolva jöjjenek be, vagy csak az országunkra amúgy is jellemző túlbuzgó megfelelésvágy munkálkodik bennük. Mindenesetre kívülről úgy tűnt, az egész Puskás Peti ötlete volt, egyben meglátszik, hogy ő négyük közül az egyetlen színész, aki boldogan hülyét csinál magából, mert számára ez is csak egy szerep. Gigi és Gáspár Laci kicsit csodálkozva nézi, de hát szeretnek bulizni, vérükben van a ritmus, csatlakoznak. Gigi tétován, Laci teljes szívből – ő egyébként úgy tűnik, mindent csak teljes szívből tud csinálni.

ByeAlex pedig rohadt kínosan érzi magát, de eszébe jut a régi haknibölcsesség: „Gondolj a gázsira”, ezért próbál jó képet vágni a dologhoz.

Az X-Faktort elsősorban nem az épületes párbeszédek miatt szeretjük – már ha –, és a mai adásban sem akarták lerombolni ezt a meggyőződést bennünk. Már a kezdet kezdetén a következő, nyelvújító szándékkal átvéreztetett párbeszédet rögtönözte Ramóna és

Gigi:

– Nem mehetek el a ruhád mellett, Gigi. Van alatta valami?

– A képzeletekre bízom.

Oké, ne legyünk gonoszak, ebben az országban nagyon kevesen tudnak nyomdakészen beszélni élőben. Úgyhogy lássuk inkább a mai menüt!

Taka kezdte a showt, aki a múlt héten a Piramis nagy slágerével óriási sikert aratott. A felvezető filmben szomorkodott, amiért szobatársa, Gergő kiesett a múlthéten, így kettesben maradt a bonsaiával. De ez sem maradt így sokáig, mert azt meg odaajándékozta Giginek.

A japán doki és mentora ezúttal is magasra tette a lécet, hiszen Michael Jacksontól a The Way You Make Me Feelt hozták, ami véleményem szerint Jacko egyik legjobb száma (és klipje). A mentorokat maximálisan meggyőzte, de ebben a körben ugyebár nem szavazhattak, csak értékelhettek.

Következett az USNK. Ahogy Alex a vele készített interjúnkban ígérte, most „romi” rappel érkeztek, vagyis egy romantikus szöveget hoztak, amit a barátnőiknek címeztek.

És olyan történt, ami ritkán: egyetértettem Gáspár Lacival, aki azt mondta, hogy bármennyire tehetségesek is a rapper fiúk, és bármekkora teljesítmény is hétről hétre saját dallal érkezni – kezdenek unalmassá válni.

„Ti nem versenyezni vagytok itt, hanem bemutatjátok a dalaitokat hétről-hétre... Olyan, mintha háromszor ugyanazt hallottam volna.”

Alex persze bizonygatta, hogy eddig minden daluk más volt, mert másról szólt, sőt, állítólag még stílusban is különböztek. Ő a maga részéről elhallgatná napokig. Azt hiszem, ez is azon megmagyarázhatatlan dolgok egyike, hogy van, akinek nagyon bejön, van, aki elalszik rajta. Mondanám, hogy rétegműfaj, de a fiatalok – főleg a nálam kevesebb ideje fiatalok – úgy tűnik, szeretik őket, és mostanra beletörődtem, hogy alighanem be fogják szavazni őket a döntőbe. (A rapphez fűződő viszonyomat jól mutatja, hogy rapperek helyett egyfajta Freudi fordulattal rendszeresen rapereket írok, ami egészen mást jelent.)

Pali gitárt kapott Petitől, amitől nagyon meghatódott. A Follow the Flow Nem tudja senki című slágerét énekelte el. Pali megmutatta, hogy egy szerethető, tehetséges gyerek. De ezzel az előadással most az utolsó szóra került a hangsúly.

A Stolen Beat is saját dallal érkezett, amit Laci szerint közepesen énekeltek el. De mind mi ez ahhoz képest, hogy ők is bemutatták az első klipjüket?

Tamáska Gabiról a legfontosabb információ, hogy kiderült: van egy ikertestvére, de arra kínosan ügyeltek, hogy véletlenül se hangozzon el a neve. Bár látni láthattuk, nem tudtuk meg, hogy hívják. Gabi is következetesen csak „az ikertestvérem”-ként hivatkozott rá.

Gabi Aretha Franklin Say a Little Prayerjét adta elő, szerintem kicsit unalmasan, bár magához képest sokkal jobban énekelt, mint múlt héten. Az is igaz, hogy bár imádom Arethát, ezt a dalt a refrénje miatt sosem szerettem meg igazán. A mentorokban is hiányérzet maradt a produkció után, amitől persze Laci hüledezett egy sort, Gabi pedig közölte, hogy a visszafogott előadásmód koncepció volt.

Gáspár Laci kicsit panaszkodott Arany Timire, akivel állítólag meggyűlt a baja a próbák során. Timi édesanyjának énekelte az Úgy szeretném meghálálni című örökzöldet. A kamerák persze rögtön megtalálták a könnyeivel küszködő édesanyát. (Érdekes módon az USNK barátnőit nem, Ramóna kifejezetten csodálkozott, amikor megtudta a fiúktól, hogy ők is eljöttek – pedig hát a nekik szóló romantikus rap alatt legalább ilyen indokolt lett volna mutatni őket.)

Kovács Katit énekelni szerintem legalább akkora merészség, mint Michael Jacksont, hisz még ma is az egyik legjobb hangú énekesnőnk.

Nekem tetszett Timi előadása, de a mentorok nem tartották elég hitelesnek.

Kivéve Lacit persze, bár azért ő is megejnye-bejnyézte versenyzőjét.

Az első kör lezárult, az ilyenkor kötelező feszkó után kiderült, hogy Pali számára ér véget az X-Faktor.

Következett a második forduló. Tamáska Gabi kezdett. Mint Laci elmondta, azt akarta, hogy magyarul énekeljen, de nem könnyű a különleges hangszínéhez illő dalt választani. Végül ByeAlex életművében sikerült felfedezni az aduászt, egész pontosan a Fekete című kompozíciót. Bár Gabi határozottan jobban énekelt, mint az előző körben, ez is kicsit unalmasan indult. Lassú, visszafogott verze, odatolt refrén váltakozott. Nekem kicsit olyan volt, mintha valahol egy kétállású kapcsolóval állítgatná valaki az énekesnőt egyik állapotból a másikba. A végére azonban magára talált.

Ha sikerülne elérni nála, hogy olyan energiával kezdje a dalokat, ahogy most befejezte, nem lenne semmi probléma.

ByeAlex helyesen zavarba jött a saját dalától. Amúgy a mentorok úgy általában értékelték az előrelépést, és székkel hálálták meg, amiből Gabinak fel sem kellett már állnia.

Következett a Stolen Beat. A két Bence – állítólag Búzás Bence választására – a Kislány a zongoránál című örökbecsűt adta elő. Én nem azt mondom, hogy ez egy rossz dal. Ha előjön a rádióban, vagy valami nosztalgia műsorban, szívesen meghallgatom, van valami bájos energiája. De a Stolen Beat előadásában konkrétan olyan érzésem volt, mint egy lagziban, ahol a menyasszony öccse muzsikál a haverjával, de csak azzal a feltétellel jöhettek el, ha a Kispál dalok után eljátsszák a vendégek kedvenceit is, már csak a vonatozás hiányzott a fílinghez.

Ezt a dalt vagy úgy kell előadni, ahogy Koós teszi, elánnal, grandiózus hangszereléssel, vagy el tudom képzelni, hogy valami nagyon alteres, esetleg crossoveres feldolgozásban is működhet.

De az „egyszerűen, eszköztelenül eléneklem” felfogás nem működött, ehhez minimum Cseh Tamásnak kellett volna lenni, és bár Bence nagyon tehetséges, egyelőre még nem Cseh Tamás. Ismét egy platformra kerültem Gáspár Lacival, aki úgy érezte magát, mint egy szalagavatón. Alex persze értetlenül állt a kritika előtt, de magára maradt: a Stolen Beat a műsor során először nem kapott széket.

Arany Timit úgy próbálta felrázni Laci, hogy Gospel kórust rakott mögé Demi Lovato Sorry Not Sorryja közben. Ez sem volt tökéletes előadás, de legyünk őszinték : ennél sokkal rosszabb teljesítményekkel is találkozhatunk a honi koncertszínpadokon. Alexet nem győzte meg Timi, de három igennel mégis leülhetett.

Taka következett Ed Sheeran Perfectjével. Vártuk a csodát, de az most otthon maradt. Hogy mennyire rossz volt a produkció, azt tökéletesen jelzi, hogy az X-Faktor történetében talán először egy mentor nem állt a saját versenyzője mellé:

Gigi azt mondta, bármennyire szereti is a fiút, igazságosnak kell lennie, ez a produkció nem ér széket.

A mentortársak szemmel láthatóan megdöbbentek Gigi döntésétől. Persze az értékelések alapján borítékolni lehetett, hogy a szegedi doki nem kap három széket, így valószínűleg nem Gigin múlott a dolog.

Jött az USNK, ezúttal egy saját, régi dalukkal, Laci és Alex között pedig tulajdonképpen megismétlődött ugyanaz a beszélgetés, ami az első körben. Így lehetne összefoglalni: Unalmas! / De nem! / De igen! / De nem!

No de mindegy, Gigi és Peti szerint is óriási tehetségek az erdélyi fiúk – persze tényleg azok, de azért I stand with Laci –, így három igennel leülhettek. A törzs nézőknek (vagy olvasóknak) nem lesz meglepetés, hogy Arany Timinek kellett felállnia. Így tehát Tamáska Gabi és az USNK helye már ekkor biztosítva volt a negyedik élő adásban.

Érkezett Szikora Robi az RGO-val, és a legismertebb slágereikből álló medleyvel. Ez biztos megint a korommal jár, de Szikorán például sosem unatkozom, pedig nem mondanám magam kimondottan R-Go rajongónak.

Következett a „végjáték”. A mentorok bevonultak a versenyzőikkel – Puskás Peti értelemszerűen ülve maradt, hiszen Pali személyében utolsó versenyzőjét is elveszítette. Tamáska Gabinak és az USNK-nek ugyebár nem kellett izgulnia.

Ezen a ponton be kell vallanom valamit. Aggódom Arany Timiért. A közönség valamiért nem szereti annyira, mint amennyire ahhoz kéne, hogy - ahogy elterveztem - megnyerje a versenyt. Persze a helyzet csalóka, az, hogy mindig őt hagyják utolsó továbbjutónak, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ő kapta a második legkevesebb szavazatot,

sokkal valószínűbb magyarázat, hogy a műsor készítői hatásvadász szadisták.

Én amúgy bírom Takát is, igazi bevállalós versenyző volt, de amikor Timivel ketten maradtak, megkönnyebbültem, amiért a lány nevét mondta ki Ramóna, mint továbbjutó.

Már csak két adás, és meg tudjuk, ki nyeri a 2018-as X-Faktort. A nyertes többek között felléphet majd az R-GO karácsonyi koncertjén. Örömtüzek, örömkönnyek, satöbbi, satöbbi.