KULT
A Rovatból

Varga Livius: Az, hogy csak én vagyok a fronton, rendkívül szórakoztató és fárasztó is

Pszichológusként végzett, műsorvezetőként dolgozott, de volt színész is. Azért leginkább a Quimbyből ismerhetjük, na meg A kutya vacsorájából.
Szenes Laura - szmo.hu
2016. július 17.



Húzódik a Quimby sound checkje, így leültetnek, hogy kis türelem. A színpadon cikázó, kék-fehér hawaii-inget figyelem: ő a célpont. A hangbeállás végeztével aztán elég egy pillanatig nem figyelnem, és már nem látom sehol Varga Liviust. Mielőtt a telefonomért nyúlnék, menő zenészhez méltatlan módon már ő hív. Kedvesen beterel a backstage-ben zsibongó zenésztársak közé, ahol egy olyan asztalhoz ülünk, aminek malmozni lehet a tetején. Mosolyog, rám figyel.

– Dunaújvárosban láttad meg a napvilágot. Mennyire kötődsz a mai napig szülővárosodhoz?

Nagyon, annak ellenére, hogy ritkulnak a hazalátogatásaim. Rengeteg kreatív arcot és folyamatos szépülést tudhat magáénak az a hely, még mindig el van ott ásva valami.

– Egy korábbi beszélgetésünk során említettél egy várost, ahol a kedvesed szerint értekezletet tartanak a sirályok.

Ráckeve! Különösen télen értekeznek, és ahol vékony a jég, vadászgatnak. De egész évben sirályhangokra ébred az ember. Volt szerencsém ott lakni három évig, és oda is szeretnék majd visszaköltözni néhány év múlva. Beleszerettem abba a helybe, már egész kiskoromban is az volt az álmom, hogy valahol egy folyó vagy tó partján élek majd. Bármilyen rock and roll zúgott fölöttem, valahol mindig ott volt az a ház a víz partján.

– De mikor jön el ez? Sokszor nyilatkoztad már, hogy te soha nem fogsz leállni.

Onnan is lehet aktív az ember. Abban a három évben sem álltam le, amíg ott éltem. Most a pici gyerekek miatt költöztünk Buda határába, mert az ott egy csillagpont. Sok az unokatestvér, vigyázunk egymás gyerekeire, közösek a programok.

gyerek

– Egyeztessünk csak lurkó-életkorokról!

Van egy huszonkét éves nagy fiam, éppen most van itthon látogatóban, egyébként Kínában tanít angolt. Most meglátja a két új féltestvérét: Zakariást, aki kétéves és Abigélt, aki négyhónapos. Most épp a nagy családi találkozások hete van.

– Mennyire szeretnéd, hogy az utódok is a te utadat járják be?

Nagyon, de nem szakmailag. Ne ugyanazt csinálják, csak ha ahhoz van kedvük. De kövessék az utat, amiben békét leltem, türelmet, alázatot, szorgalmat. Ezeken nyilván még én is dolgozom, amíg itt, ezen a Földön szuszogok. Szuszogom. Önállóságra próbálom nevelni őket.

– Van köztük, aki különösképp hasonlít rád?

Hát, ugye, a férfinak minden gyerekéről ezt mondják. A nagyfiam, ahogy én elmentem tizennyolc évesen Amerikába, ő fogta a batyuját és kiment Kínába, és azóta is megállja a helyét. Foglalkozik a zenével is. A kis gyerekeimnek is mindig odateszek valamit a játékok közé. A zene kifogyhatatlan forrás. Fontosnak tartom, akár a sportot. De amúgy nem a tekintélyelv számít, hanem hagyni keresni, és biztatni, biztatni, biztatni.

szemfestek

– Ha már a sportot emlegetted, mit űzöl épp?

Legutóbb egy hetet eveztem végig egy evezhetetlen PET-palack-tutajjal. Napi négy-öt órát húztuk az evezőt. Azon kívül mostanában már kevesebbet, de kerékpározni szoktam, meg úszni. Gyerekkoromban a könnyűbúvárkodástól kezdve ezen a delfinuszonyos cuccon meg a karatén keresztül mindenbe belecsíptem. Talán ezt a vízzel kapcsolatos dolgot csináltam a legtöbbet.

– És azóta is kötődsz a folyókhoz, vizekhez.

Igen! A Duna partján nőttem föl, egész nyáron lent voltunk a Balatonon... ilyen Petrocelli-házban, ami sosem épült föl. A kész hétvégi házban lakást nem ismerem, de átlépni a B30-as téglát, ahogy megyünk ebédelni, azt ismerem. Lavórban fürdés, aztán később, ahogy feljebb vitte az Isten a dolgunkat, kerti zuhany, meg ilyenek. És ez a nomadizálás, ez azóta is szórakoztat. Amelyik túráról például most jövök, és minden évben elmegyek egy ilyenre, ott nem az összkomfort a lényeg.

kirandulasviz

– Milyen gyerek volt az a B30-as téglát átlépdelő Livius?

Anyám mondatai jutnak eszembe: Sobri Jóska, fing a gatyába... Nem igen álltam le és egyfolytában járt a szám.

– És az iskolában?

Olyan hármas tanuló voltam végig, csak az egyetemen négyes-ötös. Általános iskolában automatikusan az ének ment. Középiskolában a kémiát tanultam emelt szinten. A tudományoknak nagy rajongója vagyok, tizenéves koromig jól rászoktattak, hogy mindent kérdezzek meg, utána viszont már csak rámutattak a könyvekre, hogy nézzek utána. Na, hát én így maradtam. A mai napig olvasom az ismeretterjesztő, természetbúvár lapokat és cikkeket. Illetve a tudomány iránti rajongásom most már kiegészült egyéb filozófiákkal is, ahogy kinyílt rájuk a csipám.

fulhallgatos

fotó: Kabarcz Zsófia

– Hogyan léptél a pszichológia útjára, amiből aztán a végzettségedet szerezted?

Ó, hát az érdekes volt: anyukám kicsi híján hozzám vágta a felvételi tájékoztatót, hogy most már aztán tessék elvégezni az egyetemet. Huszonkét éves voltam, akkorra már megjártam Amerikát. Lapozgattam a tájékoztatót, és eszembe jutott, hogy ez a pszichológia, ez ilyen érdekes dolog. Anyám is mondta: felvesznek, csak meg kell tanulni hozzá kívülről öt könyvet. Majdnem sikerült. A szóbeli, az persze maximális lett. Szóval végül is fölvettek elsőre. De igazi rajongója a tudománynak igazából később lettem, olyan harmadikos koromban, és aztán ez így is maradt, hobbiszinten történelmet meg nyelvészetet hallgatok. Normális zenész zenéket hallgat egész nap, nekem valaki belehallgat a fülhallgatómba és dumál egy ember száraz témákról.

– Hobbi szinten, tehát a zenélés mindig is egyértelmű elsőbbséget élvezett nálad?

Igen, persze, hatéves koromtól bennem van ez a lyukkártya. De a szüleim is fellöktek már négyévesen a színpadra, ahol úgy mondtam verset, hogy olvasni még nem tudtam. Aztán később hangszertanulás, énekkar, helyi zeneiskola. Hangszer terén az ütőhangszereket vettem először kézbe.

tombolo

– Gimiben aztán elindultak a bandaalapítások...

Igen, én már hetedikes koromban kaptam dobszerkót. Egy ilyen tyúkólból szedték elő valahol vidéken, tiszta tyúkszar volt, apám takarította le. Középiskola első két évében kosármeccseken való drukkoláshoz használtam, meg színdarabhoz, szóval inkább eszköz volt. Aztán Kiss Tibi egyszer csak azt mondta, csináljunk bandát. Előszedte az otthoni lemezjátszó-erősítőjét, valami Tesla-profizmus volt, meg egy zsinórt, amire ilyen jó csehszlovák módon rá lehetett kötni a gitárt, és nekiálltunk zenélni. Közben ugye kimentem Amerikába, onnan hoztam kongákat, és közöltem, hogy keressünk dobost, mert én ütőhangszeres leszek. Nem mintha többet tudtam volna erről, mint a dobolásról, csak beleszerettem abba a két kongába.

dobos

– Aztán megalakult a Quimby, amivel a mai napig minden alkalommal megbízhatóan nagy bulit csináltok. Nem fáradtok még?

Fárasztó, de akkor veszed észre, amikor már túl vagy rajta. És ez már az elején is így volt. Ez a koncertenergia, ami jön föl a közönségtől, és átáramoltatjuk magunkon, és visszaadjuk, és újra visszajön, ez egy katartikus dolog, maga a megtisztulás. Átadod magad neki, sőt habzsolod. Nem ez a legfárasztóbb része a munkának, ez az, ami odacsábít újra és újra.

tombolo2

– Hány évet érzel még a Quimby-ben?

Életünk végéig egy óriási szórakozás és egy komoly munka lehet. Biztos, hogy nyolcvanöt évesen nem fogom tök hangosan üvöltözni azt, hogy "leszek ma én a tiéd", ha akkor még leszek, de lesz valami, amit mi együtt tudunk majd muzsikálni, és ha az nekünk jó, akkor másnak is jó lesz.

– Amikor először hallottam A kutya vacsorájáról, arra gyanakodtam, hogy azért alapítottad, mert vágytál rá, hogy kizárólagos frontember lehess egy bandában. Volt ebben valami?

Nem, viszont óriási tanulság. A Quimbynél Tibi a fő frontember, én sok mindenben kívülálló voltam és megtapasztaltam, milyen az, amikor a Tibivel bajom van, vagy szánom, vagy drukkolok neki. Itt az, hogy csak én vagyok a fronton, rendkívül szórakoztató és fárasztó is. Szeretek elöl lenni, de mindig meghallgatom a többieket, mert ők olyan kvalitások, hogy ha ötből ketten valamire azt mondják, hogy "háát nem tudom", akkor már elvetem az ötletet. Ez egy all-star band, igazi profikkal. A Quimby-ben inkább a több lábon álló szereplő vagyok, akinek a kongázására azt szokták mondani a többiek dicséret gyanánt, hogy "nagyon érdekes". Érted, ugye? Én is értem.

vendeglatos

– Értem. Viszont a több lábon állás egyébként is jellemző rád, például filmekben is szerepelsz.

A filmszereplés szintén családi lyukkártya. Generalistának azért jó lenni, mert ha változás van, akkor kisebb a baj.

– Milyen volt a Kontrollban játszani?

Ó, az egy óriási megtiszteltetés volt! És adósságtörlesztés is, egyben. Nimróddal összefutunk, amikor itthon jár és ideje engedi. Az a szerep egy nyúlfarknyi valami volt, de nagyon élveztem.

– Mit élvezel jobban: a színészkedést vagy a riporteri-műsorvezetői szerepet?

A színészkedést. De a műsorvezetői szerephez, kérdezéshez, hallgatáshoz jobban értek, mint a színészi feladatokhoz. Igazából a rövid kis film-és színpadi szerepeim mindig olyanok voltak, hogy hozzám igazították a dolgokat. Mindig kiváló színészvezetést kaptam, értették, hogy mi az, amit tudok, és azon belül kérték az extrát, ami benne volt a mini kis színészcsírabugyromban. Micsoda baromságokat mondok!

– Nekem tetszik a színészcsírabugyor. Mesélj valamit Az időgyűrű ura forgatásáról!

Volt egy bánya, ahova le kellett mennem, és hát kitaláltam, hogyan lehet elűzni a félelmet meg az unalmat. Volt nálam krumpli, hagyma, szalonna, kolbász, gyümölcsök, meg a szervezők rám tukmáltak csokit is. Hát, az öt fokban sehogy se volt kedvem kőkemény csokit enni, de belevágtam a főzőedénybe, alágyújtottam, és ott, mint a Borbás Marcsi, elkezdtem nyomatni a főzőműsort a kamerákba, de úgy, mintha valami rákvacsorát készítenék. Magyaráztam, hogy hogyan kell szeletelni az almát, hogy csinálják keleten és nyugaton... Amikor az olvadt csokoládéba mártogattam az almaszeleteket, állítólag már visongtak kint a munkatársak és próbáltak kérlelni, hogy egy kicsit parázzak már. Hát belül paráztam én, de amíg az ember dolgozik, addig nem törődik azzal, hogy furcsa zajok vannak.

forgatas

– A vendéglátás hogyan jött? Egyszerű pluszkereseti lehetőség?

Sőt. Ez A pluszkereseti lehetőség. Azért ne gondoljuk, hogy valami menedzser lettem volna bármikor is. Pultos, csapos. Az A38 nyitásakor én álltam a pultban, később pultfőnök lettem. A vendéglátásban nagy a fluktuáció, bármikor visszatérhetek, miután leléptem valahonnan. Nem olyan, mintha mondjuk sales menedzser lennék. Fluktuálódtam én is. Hú, ez nem magyartalan, hanem egyenesen latintalan volt!

– De annyira, hogy ki nem hagyom a cikkből! Visszatérve, ha a sales menedzserkedést nem is érzed magadénak, de Lovasi Semmi konferenciájában nyújtott szereped alapján akár politikusi babérokra is törhetnél! Gondolkodtál valaha ilyesmin?

Egyszer valaki azt mondta: vagy utcaseprő leszel, vagy miniszterelnök! Nem, a politikusi pálya nem nekem való. Nem is ismerem annyira, de nagyon nem irigylem azt, aki oda bekerül. Főleg, ha tiszta szívvel kerül be, akkor különösen szánom.

polok

– Van kedved egy kicsit a házasságodról mesélni?

Melyikről?

– Mondjuk a jelenlegiről.

Kilencedik évfordulónkat ünnepeltük idén, előtte két-két és fél évvel ismerkedtünk meg. Először nem vállaltunk gyereket, voltak növényeink, aztán lett egy kutyánk, két kutyánk, és aztán két gyerekünk. Dióhéjban ennyi, dinnyehéjban pedig szövetség van köztünk, rendkívüli megküzdéseken vagyunk túl. Volt, amikor majdnem megfeneklett a kapcsolat, de a szövetség túllendített minket. Szépen köszörüljük a saját csorbáinkat, hallgatunk egymásra. Folyamatos változtatásban vagyunk. Ez egyfajta titoknak is nevezhető, amit korábban, más kapcsolatokban nem tapasztaltam meg. Ehhez olyan emberre van szükség, aki, bárhogy áll a bál, és bárhogy csapkodjuk az ajtókat, tudja belül, hogy akármi lehet, de külön nem. Csak együtt.

vege2

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Áprilisban történt egy eset” - Laár András nem tér vissza a KFT zenekarba
A KFT folytatja a koncertezést az új tagokkal, a nyári fesztiválok tapasztalataira hivatkozva. A dobos úgy nyilatkozott, hogy nincs jele a kapcsolat rendeződésének Laár Andrással, ugyanakkor azt kívánják, legyen ereje kilábalni a helyzetéből.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. szeptember 12.



Immár hivatalos, hogy új tagokkal bővült a KFT. Laár András áprilisi távozása után Szekeres András és Nedvig Balambér csatlakozott a zenekarhoz. A rajongók reakciója vegyes, írja a Blikk.

„Laár idén áprilisban azt mondta, többé nem jön. Jön viszont Szekeres András (ének) és Nedvig Balambér (gitár). Jó lesz. Több lesz a zene és kevesebb a bohóckodás. Ez a nyár – a számos fesztiválszereplés – bebizonyította, igazunk volt, hogy nem hagytuk abba. Köszönjük a közönség részéről megnyilvánuló nyitottságot és a nagy-nagy tapsokat” – írta Facebookon Bornai Tibor, a zenekar egyik alapítója.

A bejelentés után sokan támogatásukról biztosították az együttest, mások szerint Laár nélkül nem KFT a KFT.

„A koncerteken teljesen egyértelmű a helyzet, nagy szeretettel fogadott minket mindenhol a közönség. Természetesen nem egyszerű ez az egész, hiszen negyvennégy éven át együtt játszottunk Laár Andrissal, aki emblematikus énekese, szerzője volt a zenekarnak. Az interneten látok olyan kommenteket, amelyekből az derül ki, hogy hiányolják őt” – mondta a lapnak Márton András, a KFT dobosa, aki azt is elmesélte, hogy a történtek óta is rendszeresen fellépnek, az év végén pedig a Magyar Zene Házában adnak koncertet, míg jövőre, a zenekar alapításának 45. évfordulója alkalmából szerveznek ünnepi esteket.

„Áprilisban történt egy eset, ami miatt szakítottunk Laár Andrással, azóta egyikünk sem kereste a másikat. Nincs jele annak, hogy ez megváltozna. Szomorúan látjuk, mi van Andrissal, és a zenekar minden tagjával együtt azt kívánjuk, hogy legyen ereje kijutni ebből a helyzetből”

– tette hozzá Márton.

„Lehullott róluk a lepel, ez egy szeretet nélküli társaság. Teljesen világosan kiderült, hogy nem szeretnek engem, ehelyett érdekkapcsolat fűzte őket hozzám. Ezt régóta tudom, és nem értettem, miért van így, de most vége lett” – fogalmazott Laár András egy korábbi interjúban a szakítás kapcsán.

A zenekarnak állítólag elege lett abból, hogy az énekes késve érkezett a próbákra, és előbb távozott. Laár az elmúlt években sorban lezárt több ügyet: elvált, elhagyta az általa is alapított L’art pour l’art Társulatot, majd végleg szakított a KFT-vel is. Az együttes Magyarország második leghosszabb ideje az eredeti felállásban játszó pop-rock zenekara volt.

Laár most egy egykori Hip Hop Boyz-taggal dolgozik együtt. Kalocsai Krisztián abban is segíteni szeretne, hogy kárpótolják azokat, akik előre fizettek asztrológiai elemzésért, de a művész nem jelent meg a megbeszélt időpontban.

„Nincs semmi közünk a KFT együtteshez, így nem is szeretnénk kommentálni a körülöttük zajló eseményeket. Örömmel látjuk, hogy prosperál a zenekar” – válaszolta a Blikk kérdésére Kalocsai Krisztián Laár András nevében is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„3 éve veretünk” – Új dallal tért vissza Azahriah, itt a vemzavr!, és egy klip is hozzá Young Fly-jal
Ez Azahriah első új megjelenése azóta, hogy tavaly ősszel bejelentette visszavonulását. A dal klipjét már a megjelenés napján, néhány óra alatt közel 100 ezren látták a YouTube-on.


Hétfőn jelent meg Azahriah, azaz Baukó Attila és Young Fly, polgári nevén Schüller Ákos közös új dala vemzavr! címmel.

Az új számhoz különleges klip is készült, amelynek első felében fekete-fehér képkockák láthatók. A dalban Azahriah arról is énekel, hogyan változott meg az élete az elmúlt években.

„Sokat láttam, tapasztaltam 23 évem alatt / 3 éve veretünk, ezalatt lett a széfem full / Bocs, de a pihenésre nem érek rá”

– hallható a szövegben.

A 23 éves énekes nem most először dolgozik együtt Young Fly-jal. Korábban a Pannonia című dalon is közösen szerepeltek.

Ez Azahriah első új megjelenése azóta, hogy tavaly ősszel bejelentette visszavonulását. A dal klipjét már a megjelenés napján, néhány óra alatt közel 100 ezren látták a YouTube-on.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Robert Redford
A világ egyik legnagyobb filmsztárja 89 évesen távozott. Színészként és rendezőként is világhírű alkotásokat tett le az asztalra. Redford olyan klasszikus filmekben játszott főszerepet, mint a Butch Cassidy és a Sundance kölyök vagy Az elnök emberei. Ő hozta létre a Sundance Intézetet, amely a független filmeket és színházat segíti, és amelynek nevéhez a világhírű Sundance Filmfesztivál fűződik.


89 éves korában meghalt Robert Redford színész és Oscar-díjas rendező – erősítette meg Cindi Berger a művész sajtósa.

„Robert Redford 2025. szeptember 16-án hunyt el otthonában, a Utah állambeli hegyekben, a Sundance-en – azon a helyen, amit szeretett, azok között, akiket szeretett. Nagyon fog hiányozni”

– közölte Berger a CNN-nel. „A család kéri a magánélet tiszteletben tartását.”

Redford olyan klasszikus filmekben játszott főszerepet, mint a Butch Cassidy és a Sundance kölyök vagy Az elnök emberei. Rendezőként is maradandót alkotott: nevéhez fűződik többek között az Átlagemberek és a Folyó szeli ketté című díjnyertes film.

A filmkészítés iránti elkötelezettsége miatt hozta létre a Sundance Intézetet, amely a független filmeket és színházat segíti, és amelynek nevéhez a világhírű Sundance Filmfesztivál fűződik.

Redford környezetvédőként is ismert volt. 1961-ben költözött Utah államba, ahol fontos szerepet vállalt a természet és az amerikai Nyugat tájainak megőrzésében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Itt a legjobban várt magyar sorozat: Bróker Marcsi olyan legenda lesz, mint Repülős Gizi vagy a Viszkis
Az RTL saját fejlesztésű sorozata profi munka nagyszerű színészekkel, de azért helyenként kiszámítható és relativizáló.


FIGYELEM! A cikk kisebb SPOILEREKET tartalmaz!

Nagyon érdekes a Bróker Marcsihoz hasonló alkotások lélektana. " A filmsorozatot valós eset ihlette, de a megjelenített események, szervezetek, karakterek és egymáshoz való viszonyaik a képzelet szülöttei" írják ki a film elején. De ez csak egy kötelező kör, ami valójában sem az alkotókat, sem a nézőket nem érdekli különösebben. Mostantól ez Bróker Marcsi története, és azok, akik látják, bármiféle kritika nélkül beveszik majd. Ugyanúgy, ahogy tényként kezelik, hogy személyesen Dobrev Klára adott utasítást 2006-ban a tüntetők szétverésére, vagy azt, hogy Freddie Mercury a 80-as évek közepén otthagyta a Queent, hogy szólókarrierbe kezdjen.

Bróker Marcsi a magyar kriminalisztika 21. századi történetének emlékezetes figurája, olyan "előkelő" társaságban forog a neve, mint a Viszkis, Tribuszerné, és lehet, ennek a sorozatnak köszönhetően egyszer majd

épp olyan hamis romantika veszi majd körbe személyét, mint Repülős Gizit vagy Rózsa Sándort. Ambrus Attila példáját látva akár még közkedvelt celeb is lehet belőle, miután kiszabadult.

Mindazonáltal jobban jár mindenki, ha a Bróker Marcsi sorozatot fikcióként kezeli, és nem kezdi el találgatni, mi benne a valóságmorzsa.

Erős alkotógárda állt össze az idei ősz legjobban várt magyar sorozatához. Ditz Edit producer és férje, Geszti Péter neve összeforrt az igényességgel. A vezető író A nyomozót vagy a Terápiát is jegyző Gigor Attila. Herendi Gábort aligha kell bemutatni bárkinek, bár meglehetősen megosztó alkotó, az vitathatatlan, hogy számos közönségsiker fűződik a nevéhez. A másik rendező, Fazekas Máté Bence pedig olyan alkotásokkal hívta fel magára a figyelmet, mint a Kilakoltatás vagy az Apám szíve.

A sorozat a végén kezdődik: tanúi lehetünk Bróker Marcsi letartóztatásának Belize-ben. Majd visszatérünk a kezdetekhez, a 90-es évek végére. Innentől a sorozat ide-oda ugrál a két idősík között, míg nem a sorozat végén össze nem találkozik a kettő.

A 90-es évek végén Marika (Bacskó Tünde) immár 25 éve dolgozik egy karcagi bankfiókban. Amikor az igazgató nyugdíjba megy, mindenki arra számít, hogy Marikát nevezik ki a helyére. Ám ahogy ilyenkor lenni szokott, inkább egy külső embert hoznak, a csinos, fiatal ám okos és agilis Angélát (Szilágyi Csenge).

Marika érthetően búskomorságba esik, amiért így átléptek rajta, főleg, mikor a fiatal kolléganő ahelyett, hogy előadná a saját ötleteit, Marikától várja az újító javaslatokat. Marika frusztrációját fokozza, hogy a családja többi tagja mind épp az álmait próbálja megvalósítani. Férje, Feri (Thuróczy Szabolcs) lángossütőt üzemeltet, lánya, Csilla (Tóth Zsófia), kozmetikai szalont nyitott. Fia, Norbi (Martinovics Máté) még érettségi előtt van, és futballistának készül – bár később kiviláglik, hogy ez sokkal inkább az apja, Feri álma, mint az övé.

Marika úgy érzi, mindenki azt várja, hogy a fix állásával és fizetésével biztosítsa a családnak a stabil hátteret azért, hogy mindenki más úgy élhesse az életét, ahogy tetszik. Pedig neki is vannak álmai: valaha stewardess szeretett volna lenni. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve felmond a bankban, hitelt vesz fel és Kunviator néven utazási irodát nyit.

Csak hogy a kezdeti lendület gyorsan elakad. Norbi komolyan megkárosít egy helyi üzletembert, Kálmánt (Anger Zsolt), és hogy elkerüljék a feljelentést, Marikának a teljes kezdőtőkéjét oda kell adnia a férfinak. Ráadásul azzal kell szembesülnie, hogy az utazásai senkit nem érdekelnek. Bár a régi ügyfelei felkeresik új irodájában, de csak azért, mert mind azt szeretné, ha a befektetéseiket továbbra is Marika kezelné.

Az asszony eleinte hárítja, hiszen nincs engedélye ilyen tevékenységre, és az önbizalma sem elég nagy.

Ám amikor azzal kell szembesülnie, hogy teljesen csődbe megy – minden értelemben –, ha nem sikerül tőkét szereznie, beadja a derekát.

Persze szó sincs arról, hogy bárkit meg akarna károsítani: mindent precízen könyvel, szerződést ír az ügyfelekkel, a rábízott pénzt valutába fekteti, és ígéretéhez híven, a bankinál sokkal kedvezőbb kamatokat biztosít. Egészen addig, amíg el nem következik az első pénzügyi válság, amikor a bizalmukat vesztett ügyfelek egyszerre akarják kivenni a tőkéjüket. Marika régi szerelme, a gazdag vállalkozó, Gyula (Terhes Sándor) bíztatására úgy dönt, kihasználja azt a bizalmi tőkét, amit 25 év alatt szerzett Karcagon, és meggyőzi az embereket, hogy hagyják nála a pénzüket.

Innentől egyre többet kockáztat, kezd ráérezni az édes élet ízére. A városban is egyre nő a befolyása, részesedést szerez a helyi kábel tévéből, lekenyerezi a polgármestert, Sándort (Ficzere Béla), mindenki a tenyeréből eszik. De meddig lehet ezt folytatni? Marika minden krízis helyzetre azt mondja: "Megoldom!" És részben tehetségének, részben szerencsének, részben befolyásos barátoknak köszönhetően sokáig tényleg megússza a meredek szituációkat.

Miután ismerjük a sztori végét, az izgalmat nem az adja, hogy mi fog történni, hanem mikor és hogyan jutunk el odáig. Egyfajta Colombo dramaturgia: végig tudjuk, ki a bűnös, csak azt nem, hogy fog lelepleződni. Kicsit a Totál szívás is eszünkbe juthat, hisz itt is azt láthatjuk, hogy csúszik egy alapjában véve jóravaló, semmi rosszat nem akaró ember egyre mélyebbre a bűnben.

A Bróker Marcsi nagyon profin összerakott sorozat, és szórakoztató is, ugyanakkor néha az az érzésem, túlságosan rutinból készült. A szerzőknek a kisujjában van a forgatókönyvírás, viszont éppen ezért nagyon sok a panelmegoldás.

Ettől pedig sokszor kiszámíthatóvá válik a történet, és nem csak azért, mert tudjuk, hogy a végén Bróker Marcsit le fogják csukni.

Amikor például az elején Marika megérkezik a bankba, és csodálkozva szembesül az új, fiatal kolléganővel, Angélával, azonnal tudhatjuk, hogy Marika nem fogja megkapni az igazgatói kinevezését. Vagy amikor a lánya, Csilla észreveszi, hogy valaki lopja a hajfestéket a szalonból, nyilvánvaló, hogy ennek hamarosan jelentősége lesz.

Ugyanakkor vannak nagyon szépen felépített pillanatok is. Például amikor több részen keresztül várjuk, hogy mikor találkozhat az immár letartóztatot Marcsi a családjával, és ők hogyan fogadják majd.

A karakterek elég jól ki vannak dolgozva, a legkisebb epizódszereplő is próbál több lenni egyszerű, kétdimenziós papírfiguránál. Amihez persze kellenek a remek színészek is, akiknek a játéka sok esetben – nyilván szándékosan – a profi és a civil szereplő határán mozog, ami valahogy hihetőbbé teszi az egészet.

Két nagyon finom, érzékeny alakítást láthatunk. Az egyik a főszereplő, Bacskó Tünde, akinek szívből kívánom, hogy meghozza ez a sorozat a kiugrást, mert kiváló színésznő, és izgalmas lenne látni, mire képes más típusú szerepekben. Az ő megformálásában Bróker Marcsi nem egy megátalkodott bűnöző, hanem egy gyarló, sokszor önmagát is becsapó, hús-vér nő. Anya, feleség. Egy olyan ember, akin kicsit átlépett a történelem, aki még abban szocalizálódott, hogy ha jó vagy és szorgalmasan dolgozol, akkor szép lassan felérhetsz a szamárlétra tetejére. Csakhogy közben megváltozott a világ, és kiadták a jelszót: fiatalítani kell. Bróker Marcsi lehetne akárki, aki néhány rossz döntés és kísértés hatására rossz irányba indul. Lehetne a szomszédunk, a kolléganőnk, az anyukánk.

A másik alakítás, amit kiemelnék, Thuróczy Szabolcsé. Szabolcs az egyik legtöbbet foglalkoztatott színészünk, nagyon ismert, nagyon népszerű, és lássuk be, sokszor nagyon hasonló szerepeket osztanak rá. Ő a hőbörgésre hajlamos, kicsit vagy nagyon alkoholista, erőszakos, de azért szerethető családapa. Thuróczy mégis képes mélységet vinni a sablonokba. Amikor az ember azt várná, hogy robbanjon, visszakapcsol, és ettől sokkal nagyobb feszültséget teremt. Az pedig, ahogy a feleségét a börtönben meglátogató, időskori Ferit játssza, annyira finom, hogy szavakat sem találok rá. Bacskó és Thuróczy olyan kémiát teremt az idősödő házaspár között – akik a beszélőn épp csak egymás kisujját érinthetik meg –, am igazán különleges.

A Bróker Marcsi fő kérdése, amit el kell döntenünk magunkban, hogy mi az, ami még megbocsátható akár magánéleti, akár társadalmi szinten.

Sokszor volt az az érzésem, hogy a sorozat nagyon relativizálni próbálja Bróker Marcsi bűneit, és bár nyilván nem menthetőek fel az ügyfelei sem, akik kapzsiságtól vezetve, a nagyobb hozam reményében vitték hozzá a pénzt "okosba", nem pedig a bankba, azért alapvetően ők mégiscsak áldozatok.

A sorozat nagy erénye a korábrázolás, ami a zenék kiválasztásánál kezdődik. Elhihetitek, hogy nem vagyok, és soha nem is voltam különösebben nagy rajongója sem a Carpe Diemnek, sem az Animal Cannibalsnak.

Mégis, amikor az első rész elején meghallottam az Álomhajót, olyan volt, mint egy régi ismerőssel találkozni.

Mondjuk egy olyan osztálytárssal, akivel régen utáltátok egymást, és most mégis örültök, ha összefuttok. Instant odavarázsolta az ezredforduló hangulatát, és a készítők gondosan ügyeltek rá, hogy a korszak benne legyen minden díszletben és kellékben is. Szóval a hozzám hasonló X-eknek már csak nosztalgiából is érdemes megnézni a 6 epizódos minisorozatot.

A színészekre nem lehet panasz, mindenki hozza, amit kell. A rendezők jó érzékkel vegyítettek az ismeretlenebb szereplők közé ismerős arcokat. Cseke Katinka a városi tévé vezetőjének szerepében vagy Rezes Judit mint ügyvéd üdítő színfolt, akárcsak a Kálmánt alakító Anger Zsolt vagy a polgármester bőrébe bújt Ficzere Béla, akit szerencsére egyre többet láthatunk egyre nagyobb szerepekben a tévében és a filmvásznon. Kicsit sajnálom, hogy a Norbi barátnőjét, Anitát játszó Mosolygó Sárának nincs igazán lehetősége megmutatni, mit tud. Az esetek többségében a háttérben van, alig mond néhány szót.

De még így is képes érzékeltetni azt a lelki változást, ami a gimnazista lányból időközben édesanyává érő nőben végbement.

Bróker Marcsi története egyelőre csak az RTL+ premiumon streamelve érhető el. Akinek van lehetősége, mindenképpen nézzen bele, szerintem ott fog ragadni, de reméljük, hogy idővel a tv programban is találkozhatunk vele.


Link másolása
KÖVESS MINKET: